Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

8 Szombat, 1982. augusztus 28.' •ü® © Níehéz lecke S

zeghalmon, a töviskei majorban találkoztam Raggambifluck Kálmánnál. A eépszerelőműhelyben többen dolgoznak. javitják az erő- és munkagépeket. satupadok fölé hajolnak. Kálmán bácsi ősz hajú. szemüveges. pirospozsgás arcú. pufaikában, alatta kék overállban intézi a ..papiros" ügyeket. Cigarettázik. Annyit tudok róla. hogv katonatiszti családból származik, s őt is kitelepítették: Raggambifluck Kálmán: — A családom szegedi születésű. Édesapám az első világháborúkor a szegedi harmadik honvéd huszárezred kötelékében harcolt a fronton. A Tanácsköztársaság ellen nem játszhatott, nagv szerepet, mert nem kapott semmiféle kitüntetést. Egyedüli gyerekként, katonai nevelést, kaptam. Amerre édesapám szolgált, ott éltünk mi is. Hivatásos tiszt lettem, a ludovikát elvégeztem és huszárezrednél szolgáltam. Lengyelországban. Varsó alatt megsebesültem, idehaza kórházakban ápoltak, maid újra a harcvonalba küldtek. Amerikai fogságba kerültem. Hadnagyként, szakaszparancsnoki beosztásban szolgáltam. — Embert ölt-e? — Egészen biztosan előfordult. A páncéltörőket irányítottam, abból a távolságból kis pontnak látszott az ellenség, semmi másnak. Ember ember elleni harcban nem vettem részt. Tűzerővel nyomtuk el egymást. Idegileg, fizikailag rendben voltam, úgy hogy nem érte szó a ház eleiét. Sem akkor, sem később nem éreztem semmiféle defektust emiatt. — Már 1945. október eleién Budapesten, a lakásunkban tartózkodtam. Amikor elengedtek a fogságból és a hegyeshalmi határállomáson átléptünk, ahol az első gyors vizsgálat megtörtént, a legénységet Győrbe, a tiszti állományt Komáromba irányították. Az első politikai felülvizsgálni után engem elengedtek, de felhívták a figyelmemet rá. hogv saját érdekemben igazoló bizottságnál jeleniek meg. Ez a bizottság a pártok képviselőiből tevődött össze, semmiféle elmarasztalást nem tapasztattam, tőlem később az igazoló bizottság papiriat soha nem kérték, tisztában voltam az igazammal, semmi olvat nem követtem el. amiért bűnhődnöm kellett volna. Aztán még egv káderezésre hívattak, de az is udvariasan. cigarettakínálással történt. — Kenvér után néztem és segédmunkáskodtam. Kőművesek mellett dolgoztam egv ideig, de amikor megtudták. hogv egv horthysta tiszt keveri a maltert, azonnal elbocsátottak. Bizonyos idő után távoznom kellett a munkahelyekről. Én soha le nem tagadtam, se itt a gazdaságban, se máshol, hogv szerettem a tiszti mundért: megtanultam azért, amit elértem. — Éhezett? — Nem. A házunkban lakatos mester űzte az ipart, s említette édesanyámnak, hogv ha kedvem lenne, felfogadna inasnak. Két évre leszerződtem, s mert érettségivel rendelkeztem, felmentettek az iparitanulóiskola alól. Szerencsére. ennél a mesternél segédmunkásként is dolgoztam, igv halmoztam az állásokat, és igazán iól kerestem. Kis kocsival húztuk magunk után a szerszámokat. Amikor felszabadultam, a maszektól búcsút vehettem, mert segédként már nem foglalkoztatott. Nem volt ró módja. — Az első • magvar gazdasági gépgvárban brigádvezető lettem Akkoriban dolgoztunk a cséplőgépeken. s az első kombájn prototípusán. A cséplődobokat szereltük össze. Megnősültem, a feleségem génkonvvelő volt a statisztikánál. Az édesaoia hivatásos tiszt, egv ezrednél szolgáltunk onnan Ismertem a családot. A keresetünkből megéltünk, szerencsénkre a szüléinknél lakhattunk. •— Aztán. 1951-ben megkaptuk a végzést, huszonnégy óra múlva eltávolítanak bennünket a lakásból. Budapestről, belügyminiszteri rendelet alapián. Az édesapám címére érkezett az értesítés, de mind a négyen, név szerint szerepeltünk rajta, s meghatározták. hogy hánv kilós csomagot vihetünk. Egy pesti főbérleti lakásLan bőven akadt olvan holmi, aminek még most is hasznát vehetnénk. de akkor Csáki szalmájának maradt. Nem tiltakozhattunk. Váratlanul nem ért bennünket. mert akkor már javában tartottak a kitelepítések. A szüleim. s a feleségem is iól. önfegyelmezetten viselték el a történteket. — Nem próbáltak seaítséaet kérni? Kibúvót keresni? — Szóltam a gvárban. Megbecsültek ott a munkám után. s abból gondolom, hogv szerettek is. mert az igazgatóhelyettes lépéseket tett az érdekemben, de azzal intették le. nincs pardon az atva úristennek sem. nincs mentesítés, ne is forduljon sehova, mert pórul járhat. Ekkor utaztunk Dévavánvára. a kényszerlak'nelvünkre. A poggyász és a csomag marhavagonokban. mi személvszállító kocsikban. Az ablakokhoz nem húzódhattunk, ültünk végig. A józsefvárosi pályaudvarról indultunk. Rendőrök kísérték a szerel. vényt. Nem mondhatom, hogv rosszul bántak velünk, de elég kegyetlenség volt az. hogv megbolygattak és a saját otthonunkból elűztek. A feleségem állapotosán utazott, és emlékszem, hogv Szaiolban tejet kapott egv kannafedőből. Gondolom, a betegeknek adták fel a vonatba. — Egvütt utazott a család. Ruházatot, ágyneműt. a legszükségesebbeket vittük magunkkal. Kora reggel indult a szerelvény, zöld utat kapott állandóan. Dévavánvóra délután értünk. A pálvaudvaron egy hosszú asztal mellett az elöljáróság sorakozott, s közölték velünk, hogv rendőri engedéllyel hagyhatjuk el csak a községet. Papírokat osztogattak, azon rajta a cím. hogv ki. hol lakik. Álltunk a nagy asztalnál, felolvasták a névsort, ki. hová. Rendörök őrködtek. Gépállomási traktorok és parasztkocsik szállították el a népet. Nekünk D. Tóth Péter kulák házában jelölték ki a kénvszerlakhelvet. Estére beértünk. Napközben nem ettünk egy falatot se. de nem is volt étvágyunk. — Tudták, hoav mi lesz a sorsuk? — Nemnagvon tudtunk semmit. Azt. hogy miből élünk, nem is kérdeztük, mert hamarosan eligazodtunk a faluban. Napokon belül elhelyezkedtem az állami gaz- • daságban. A feleségem is velem tartott, vontató szállított a határba bennünket naponta. A szüleim odahaza maradtak. — Gyalogmunkán, répakapálósban kerestük a kenyerünket. Nekem-nem tűnt elviselhetetlennek és szokatlannak, mert fizikai munkán dolgoztam korábban. Egv brigádvezető a kitelepített részleget irányította. A munkával is és a létszámmal is elszámolt. A határban nem őriztek minket, nem is győzték volna rendőrrel. Ha elhagyom a községet, akkor bizonyára elfognak, mert mivel igazolom magamat? Szúrópróbaszerűen néhányszor a lakásunkra látogattak. éiiel vagy nappal, s ellenőriztek. — A gazdaságban üzemi kosztot kaptunk. Nem emlékszem arra. hogv különösebben éheztünk volna, éltünk úgv. ahogy lehetett, a keresetemből. Aztán már a feleségem se segített, mert előrehaladt az állapota. — Mihelyt lehetett, a Nagykunsági Állami Gazdaságba mentünk el. öten a kitelepítettek közül. Kaszáltunk, kapáltunk. Megtanultam hamar, rávitt a kényszer, iól is fizettek. Bár csoportban dolgoztunk. de teljesítményre, rendesen megcsináltuk, amit kiszabtak. ezért rendesen is kerestünk. Ám az kellett hozza, hoav a falubeliek befogadjanak, s annvit teliesílsünk. mint ők. A pénzre meg egvre iobban szükségem lett. mert édesapámtól időközben megvonták a nvuedíiát. Dolgoztam cséplőgépnél, kerestem kenyérrevalót. fogtam kukoricaföldet vettem malackát, fokozatosan átálltam a falusi életformára. Fiatalemberként bírtam. Nem morfondíroztam. hogv ígv meg úgv meg ilvesmi. amin nem segíthet az ember, azt hagyja a fenébe, a munkájával érje el. hogy olvan körülményeket teremtsen, amely elfogadható. Keresse meg a legszükségesebbeket. még mostoha viszonyok között is! Édesanyám ügyesen főzött és az rengeteget számított. Nincsen semmi drasztikusabb élményem azokból az időkből. Elfogadtak az emberek, ma is. ha Dévavánvára utazom, vagv itt. az állami gazdaságban találkozok vánvaiakkal. szívesep látnak. Megbecsülnek. — Aztán heten a békéscsabai magasépítőkhöz kerültünk. Elintézték. hogv rendőrségi engedélyivel elmehessünk. ígv a mezőtúri laktanya és a sarkadi kendergvár építéséből kivettem a részemet. Szerettek minket, mert ez a héttagú brigád nagyon igyekezett, önállóan dolgoztunk, amit megmutattak. azt pontosan és széper megcsináltuk. Szerencsére, ez érződött a keresetünkön is. Akkoriban munkásszálláson laktunk, hétfőn utaztunk, szombaton viszsza. a kosztot leginkább magunk főztük, teát. rántottát, meg ilven ..hamar"-ételeket. Akadtak olvan brigádok akik bizony nem tették oda a testüket, ezeknek mi példát mutattunk, s jóval többet kerestünk náluk. Ha a munka úgy kívánta, mi egyhuzamban dolgoztunk hajnaltól másnap reggelig. Ök meg délután már letették a szerszámot, s a kocsmát keresték. — Előtte egyikünk se szerzett építkezési tapasztalatot. A brigádunkba nem mindenkit fogadtunk be. mert tőlünk is megkövetelték a munkát, de szerencsére ebből hátrányunk nem származott. Könnyebbedett a helyzetünk 1953ban. a kényszerállaoot megszűnt, de Budapestre nem költözhettünk vissza. Dévavánván maradtunk, édesapám is elhelyezkedett az állami gazdaságban (Tövifkesre), egy karbantartó kőműves mellé, segédmunkásnak. Szerencséjére, tiz évet eltöltött munkában és utána nvugdíiát is élvezhetett. Könnyebbséget jelentett a részére. meg a családnak is. Ö iavasolta nekem, hogy keressek állandó és megbízható munkahelyet: miért nem tartok vele? Megfogadtam a tanácsát. Kezdettől fogva szerelőknél dolgoztam. Itt. más ez a szakma, mint gvárban. vagy ipari nagyüzemben, mert ami rossz, azt meg kell iavítani, a létünk függ tőle. Nincs megkülönböztetés. hogv ez géplakatos, a másik vízvezeték-szerelő, egyformán megcsináljuk a munkát, nincs ^vállrándítás, hogy ehhez nem értek, nem tudom, összedugjuk a fejünket és a legokosabbra hallgatunk. — Munkásszálláson, brigádszálláson hányódtam másfél évtizedig. Hetenként egyszer teherautó szállított haza. A kislányom mellé másik is született, s változatlanul Dévavánván laktunk. Közben éreztem, hogv itt a gazdaságban megbecsülnek. Tíz esztendeig komba inoztam is. s természetesen tavasszal, ősszel és télen a műhelyben szerelősködtem. Ahogy öregedtem, megtapasztaltam, hogv a kombáinozás fiatalabbaknak való. Sem akkor, sem most nem panaszkodhatom a munkahelyemre. Akikkel meg egv brigádszállásoh éltem, egészen iól megismertük egymást, egvütt főzőcskéztük esténként a ió. laktatós parasztételeket. — A gazdaságtól kaptunk építési kölcsönt, fuvart, az OTP-től kölcsönt, és 1967-ben építkeztünk Szeghalmon. Három szoba, konyha. fürdőszoba, s körbe lehet iárni a lakást. Ha nem szakítom meg a munkaviszonyomat, márpedig ez nem történik meg. akkor a gazdaság a kölcsönből igen sókat. 25 százalékot enged el. — Jó anyagi körülmények között élünk, a feleségem a nemzeti banknál főkönyvelő. Nincs anyagi panaszom. A munkámat megbecsülik, szerelőként tartanak nyilván, de hibafelvételezést csinálok. anvagkiadást. nyilvántartást vezetek ha megszorul a helyzet. akkor le a mundérral, és kalapácsot a kézbe. Illetményföldet is kanok, mikor müven juttatást. — Milyen a közérzete? — Jó. Szakszervezeti tag vagyok 1946-tól. én fizettem a nehéz években is a. tagdíjat. A kerület gazdasági felelősének tettek meg a szakszervezetnél. A házamat berendeztem, elláttam háztartási génekkel, semmi különösebb szenvedélyem nincs, pöszmötölök a kertben. — Külföldön is iáctam. Moszkvában. Kijevben, barátságvonattal. Az igazság, nem nagyon szeretek már utazni, üdülni is mehetnék. volna módomban, de fárasztó. nem szeretek elmozdulni itthonról. A szocialista brigáddal romániai körutat tettünk. Erdélyben. a régi magyar városokat látogattuk meg. — A televíziót nézem, de a könyveket jobban szeretem, amit a kislányom hazahoz a könyvtárból. abba belelapozok, leginkább a háborús irodalmat olvasgatom. Meg Aranyt és Petőfit. — Jó a helyem, bajom meg senkivel. Nagv ritkán, ha Budapestre utazom, találkozok régi katonabaitársakkal. s felidézzük azokat az időket, de az az igazság. egyre kevesebbet tudunk már egymásról, engem is egészen más dolgok érdekelnek. — Minek érzi mayát? — Munkásnak. Megálltam a helyemet, és befogadtak. A tétlenséget nem szeretem. Ha az ember nem akar semmit, akkor vége. — Nincs nosztalgiám a régi idők iránt. Az már végképp elsüllyedt. A civil életet megszeretrettem. hiszen nincsen semmi kötöttsége. vagv nagyon kevés. Nekem természetesen kínálkozott a katonai pálva. meg tetszett is. Aztán a tragikus sorsfordulóm után. lassan, fokozatosan váltam munkássá, nem is tudom, igazán hogyan történt, de egészen iól érzem magam. SZ. LUKACS IMRE „Rómáról jut eszembe... A Trevi-kút 95 Az első római vízvezetéket Appius Claudius censor építtette. A meleg városban a Tiberis nem elégítette ki az igényeket, a tenger messze volt. Az Aqua Appia (aqua == víz) egy távoli forrás vizét szállította Rómába. A vezetékek a föld alatt futottak, csak ahol ez megoldhatatlan volt. helyezték a falakra. Évek múlva második, majd harmadik vízvezetéket építettel;. Azt. amelv a Trevi-kutat táplálja, i. e. 19-ben épített közfürdője számára hozta létre Agrippa az Aqua Virgot. A bor ez idő tájt igen drága volt. és az árak miatt panaszkodó népet azzal vigasztalták meg, hogy most már van víz elég. Róma utcáit régen is számtalan kút, szökőkút díszítette A kutakon márványdíszítések. bronz domborművek voltak láthatók. Fürdő is volt bőségesen a városban, ezeket a kutakkal együtt gondosan karbantartották. A Trevi-kút neve a „trivium" (három út) kereszteződését jelenti. A szép Condotti út (ahol a Greco-kávéház is található) és a Trevi-kút nincsenek nagyon közel egymáshoz, mégis szoros kapcsolat van közöttük. Az út neve, Condotto, vízvezetéket jelent. Ez alatt az utca alatt halad a vízvezeték, amely a kutat táplálja. Eddig a történelem megegyezik a legendával, a legenda többi része hit kérdése. E szerint Agrippa megszomjazott katonái annak idején egy nimfa vezette ezen az úton ahhoz a forráshoz, amely most Trevi-kút néven szerepel. A nép ma is emlegeti a kút vizét úgy, hogy „acqua vergine", azaz szűz víz. A kút medencéje Leon Battista Alberti műve. Mögötte a hatalmas homlokzat középső fülkéjében Öceán alakja, egy másikban a Bőség szimbóluma, az egészségé a harmadikban. Fönt látjuk a lányka alakját, aki a katonáknak a forrást megmutatta. A palota kilátszó falait tengeri sziklák, szárnyas lovak, szirtek, és a száz nyíláson kiáramló, hömpölygő víz takarja (napi 80 ezer köbméter víz jön át rajta. amely a Navona tér szökőkútjait, a Farnese tér kútjait es, sok privát épületet lát el vízzel.) A kis tér visszaharsogja a vízcsobogást, az emberek pedig csak ülnek és ülnek a kutat körülvevő kőpadokon, és 'nézik állandóan ugyanazt a színpadot. ugyanazt a színdarabot. hallgatják állandóan ugyanazt .a zenét. Bizonyára megnyugtatja őket. Ismerjük azt a szokást, hogv a Trevi-kút látványa bűvöletében valami visszahúzó erő pénzt dobat be az emberrel n kútba. és akkor az illető visszatér Rómába. A szerelmesek pedig, hogy szerelmé* tartós legyen, isznak egy pohár vizet a Trevi-kútból. maid úgy dobják vissza a poharat, hogy az egyik sziklán törjön össze. Ugy látszik. minden kornak megvan a maga „szerelmi bájitala". TIMARNÉ MAKKÁR ERZSÉBET