Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-18 / 193. szám

Szerda, 1982. ansnisztns 18. A NORVÉG KP ELNÖKHELYETTESE HAZÁNKBAN Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára kedden a KB székházá­ban fogadta a Norvég Mun­káspárt Einar Förde elnök­helyettes vezetésével ha­zánkban tartózkodó küldött­ségét. A találkozón részt vett Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság tagja, a KB kül­ügyi osztályának vezetője. INDONÉZIA ÜNNEPE Bu<fl Hartantyo, az In­donéz Köztársaság budapes­ti nagykövete, hazája nem­zeti ünnepe alkalmából fo­gadást adott kedden a nagy­követségen. A fogadáson részt vett Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfej­lesztési miniszter, Csikós­Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhi­yatal elnöke, Garai Róbert kül ügymi n iszter- helyettes, valamint a politikai, a gaz­dasági, a kulturális élet szá­mos képviselője. Ott volt a budapesti diplomáciai képvi­seletek több vezetője és tag­ja. HELYÉN A KITÖRÉSGÁTLÓ Hosszú napok megfeszített munkájának eredménye: kedden délután 17 óra 40 perckor ráhelyezték a ki­törésgátlót a füzesgyarmati gázkütra. GIN, TONIKKAL A világ — valószínűleg — legnagyobb gin—tonik kok­télját keverték össze a hét végén az amerikai Wiscon­sin állambeli West Bend­ben. 500 gallon (1900 li­ter) gint töltöttek egy to­nikkal teli úszómedencébe, majd több tonna jéggel és két hordó citromlével egé­szítették ki. Bink Steinbach, a bár tulajdonosa a „koktél­ra" meghívta törzsvendégeit: kétezren gyűltek össze. A népes vendégsereg ellené­re az a hír járja, hogy az ital nem fogyott a megfele­lő mértékben. A koktél ma­radékát le kellett engedni a medencéből. Ünnepség Pécsett Leszerelő katonák • Budapest (MTI) Kedden Pécsett megtar­tották az idei országos le­szerelési ünnepséget, ame­lyen a tényleges szolgálati ideiüket letöltött honvédek vetlek búcsút alakulatuktól. A történelmi városközpont­ban — a Pécs város címe­rével. a néphadsereg és ba­ráti hadseregek jelvényeivel, s zászlókkal feldíszített Szé­chenyi téren — felsorakoz­tak a Petőfi Sándor, a Baj­csy-Zsilinszky Endre és a Nagy Sándor nevét viselő laktanyák leszerelő katonái. Felállították a téren azokat a fegyvereket, technikai esz­közöket. amelyeknek kezelé­sét a kiképzés során elsa­jáították. A Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága és a honvéd helyőrség-parancsnokság ál­tal rendezett ünnepélyen részt vettek Baranya megye és Pécs párt-, állami és tár­sadalmi szerveinek. vala­mint a társfegyveres testü­leteknek a képviselői, a pé­csi gyárak, bányák és válla­latok küldöttei, s ott voltak a leszerelők családtagjai, hozzátartozói. A katonazene­kar indulójának hangjaira érkezett meg a térre a csa­patzászló. majd a Himnusz elhangzása után felolvasták a honvédelmi miniszternek a leszerelés alkalmából ki­adott díszparancsát. A Magyar Néphadsereg vezetése nevében Reményi Gyula vezérőrnagy, a nép­hadsereg vezérkari főnöké­nek első helyettese búcsú­zott el a honvédség szemé­lyi állományából kiváló fia­taloktól. Hangsúlyozta: az ezekben a napokban ország­szerte leszerelő katonák be­csülettel eleget tettek a honvédelmi törvényben elő­írt kötelezettségüknek, el­sajátították a korszerű hadi­technika kezelését, továbbá eredményesen vettek részt az ifjúság szocialista széf-' lemű nevelésében és a nép­gazdaságot segítő munkák­ban A sorkatonai szolgálat jó iskola volt számukra. hozzájárult ahhoz, hogy még tudatosabb, elkötelezettebb építői legyenek szocialista hazánknak életük további szakaszában. Leszerelőtársai nevében Tornai Szabolcs szakaszve­zető mondott köszönetet ka­tonai elöljáróiknak az áldo­zatos oktató-nevelő és ki­képző munkájukért, s ígé­retet tett arra. hogy igyek­szenek minél jobban hasz­nosítani a hadseregnél ta­nultakat a polgári életben, az alkotó munkában és a közéletben egyaránt. Elbú­csúzott visszamaradó kato­natársaitól. akiket további sikeres munkára buzdított. Maid a Szózat hangjai mel­lett — a hagyományoknak megfelelően — féltérdre ereszkedve megcsókolta a csapatzászlót, köszöntve az alakulatjelvényt valamennyi társa nevében, utána pedig jelképesen átadta fegyverét az ifjabb katonanemzedék egyik tagjának. Találkozó a Krímben • Varsó (MTI) A két ország legmagasabb párt- és állami vezetőjének szívélyes légkörű megbeszé­lésén — emeli ki a lengyel sa.;tó — Wo.jciech Jaru­zel.sk i tájékoztatta Leonyid Brezsnyevet arról, hogy a rendkívüli intézkedések és az ország vezetésének gaz­dasági-politikai erőfeszíté­sei nyomán, a párt IX. kongresszusán elfogadott irányvonalnak megfelelően kedvező változások tapasz­talhatók Lengyelországban. A Trybuna Ludu. a LEMP KB lapja egyebek mellett rámutat, hogy az együttmű­ködés bővítése a Szovjet­unióval és a többi szocialis­ta országgal segíti a len­gyel gazdaság talpraállását. létrehozza a sikeres feilő­dés távlatait. A válságból való kilábalást azonban ne. neziti nz országban működő föld alatti ellenzéki moz­galom amelynek tevékeny­ségét kfvü'Wil. elsősorban az Egyesült Államokból támo­gatják. Magyar fe!szé!a!ás Gsnfbes Sajtótájékoztató Románia ünnepe előtt • Budapest (MTI) Augusztus 23-án ünnepli Románia az ország felszaba­dulásának 38. évfordulóját. Ebből az alkalomból Victor Bolojan. a Román Szocialis­ta Köztársaság budapesti nagykövete kedden sajtó­konferenciát tartott a nagy­követségen. A történelmi jelentőségű eseményre visszatekintve emlékeztetett arra. hogy a Román Kommunista Párt a többi nemzeti erővel össze­fogva 1944-ben egységfron­tot hozott létre, s kapcsola­tot teremtve a hadsereggel, közösen döntötték inég á fai. siszta diktatúrát, és vezet­ték ki Romániát a hitleri Németország oldalán foly­tatott háborúból. Augusztus 23-án kirobbantották a fegy­veres felkelést, amelynek sikeréhez a szovjet hadsereg győzelmes előrenyomulása teremtett jó feltételeket. A nagykövet méltatta a csaknem négy évtized or­szágépítő munkáját, az az­óta elért eredményeket. Szólt az ország gondjairól is, hozzáfűzve, hogy ezek felszámolását is szolgálja Románia 1981—85-ös egysé­ges gazdasági-társadalmi fejlesztési terve. Victor Bolojan aláhúzta: n Románia. lés Magyarország közötti kapcsolatok fejlesz­••tésének - jelenlegi., feladata elsősorban az 1977-ben elfo. gadett magas szintű megál­lapodásban foglaltak végre­hajtása. O Genf (MTI) A genfi leszerelési bizott­ság keddi ülésén felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet is. Bevezetőben értékelte az ENSZ-közgyűlés nemrég megtartott második rendkí­vüli leszerelési ülésszakát, amely — mint mondotta — „a nemzetközi helyzet ked­vezőtlen fejleményei, egyes imperialista hatalmak szél­sőséges politikája miatt nem hozta meg a várt eredmé­nyeket". „A rendkívüli ülés­szak ugyanakkor egyértel­műen kifejezésre juttatta a háborús veszély miatt érzett világméretű aggodalmát, és világosan megfogalmazta, hogy a nukleáris katasztró­fa elhárítása a jelenlegi idő­szak legégetőbb és legsürge­tőbb feladata" — jelentette ki a magyar küldöttség ve­zetője. A továbbiakban, mél­tatta a Szovjetuniónak azt az ünnepélyes kötelezettség­vállalását, hogy semmilyen körülmények között sem al­kalmaz elsőként nukleáris ­fegyvert, és sürgette a többi nukleáris hatalmat, hogy ha­sonló kötelezettségvállalás­sal járuljon hozzá az álla­mok közötti bizalom erősí­téséhez, a nukleáris fegyve­rek betiltásához. Beszéde végén éles sza­vakkal ítélte el a Libanon ellen még mindig folyó izra­eli agressziót, a palesztinok elleni népírtó akció mögött meghúzódó imperialista ér­dekeket, és követelte az iz­raeli csapatok azonnali ki­vonását Libanonból és a többi megszállt területről. Kma és Tajvan © Peking (MTI) Az Egyesült Államok ígé­retet tett arra. hogy a Taj­vannak szánt fegyverek sem mennyiségileg, sem minősé­gileg nem fogjpk meghalad­ni a kínai—amerikai diplo­máciai kapcsolatok felvétele óta szállított fegyverek mennyiségi és minőségi szintjét. Washingtonnak to­vábbá szándékában áll a tajvani fegyverszállítások fokozatos csökkentése, hogy az egv idő után „elvezessen a végső megoldáshoz". Nem törekszik arra. hogy tajvani íegyerszállítási politikáját hosszú távú politikának te­gye meg — jelentették be kedden hivatalosan a kínai fővárosban. A Pekingben (és Washing­tonban) közzétett kínai— amerikai közös közlemény­ből és a hozzácsatolt írá­sos kínai szóvivői nyilat­kozatból kiviláglik, hogy a megállapodás távolról sem elégíti ki a kínai igényeket Washington rpég ahhpz a kínai követeléshez sem tar­totta magát, hogy szabjon, meg konkrét időpontot a fegyverszállítások végleges beszüntetésére. Amerikai en­gedménynek tekinthető, hogy nem ragaszkodott ah­hoz a kínai belügyeket sér­tő kitételhez, miszerint a fegyverszállítások csökken­tése csak a kínai—tajvani újraegyesítés előrehaladásá­nak függvényében képzelhe­tő el. A közös nyilatkozatban a kínai kormány megismétli, hogy Tajvan Kína belügye, és leszögezi: a szárazföld és a sziget békés újraegyesíté­se a Kínai Népköztársaság alapvető politikája. Az Egyesült Államok szavakban ismét hitet tesz amellett, hogy nem áll szándékában megsérteni Kína szuvereni­tását. területi épségét, nem óha.jt beavatkozni belügyei­be. vagy akár „két Kína", illetve „egy Kína, egy Taj­van" politikát folytatni. A közös dokumentum a jó kínai-amerikai kapcsola­tokat szükségesnek tártja a „világbéke fen^taífása. az agresszióval és a terjeszke­déssel való szembehelyezke­dés" szempontjából. Jóravaló teremtés a mi Rozikánk. Ak­korácska csak. hogy elsétálhat a hónom alatt Több már a fehér folt a kontvában. mint a fekete, de még ma is pír ömlik az arcára, ha egymás mellé állunk mérez­kedni. Ilyenkor pipiskedik, igyekszik rá­csapni a fejemre, és azt mondja csinált panaszosan: — Te nagy kamasz, azért maradtam én így le. mert kiskorodban téged kellett ci­pelgetnem és olyan nehéz volt az üleped, mind a sár. Ezután persze aprólékosan elmeséli, mi­lyen kedves gyerek voltam én a háznál. Hogy mást ne mondjon. amikor világra segítésemkor édesapám meglátta férfiú­ságom csalhatatlan jelét, örömében elsza­ladt a kocsmába, és csinált egy csomó adósságot Fizetett fűnek-fának. ami nem is csoda. Előttem már négy lánytestvé­rem sorakozott, eleget kesergett miattuk.. Tudomást szerzek Rozikánktól továbbá arról is. hogy étkességemnél csak lusta­ságom veit nagyobb, úgyhogy ez utóbbi tulajdonságommal kapcsolatban számta­lanszor meg is jósolta, hogy nekem soha nem hull porba a kenyerem, nem azért, mert vigyázok rá. hanem mert nem lesz. Abból ítélte meg. hogy viszem-e vala­mire az életben, hogy mennyire ugrottam minden parancsra. S mivel engem nehe­zen lehetett csak úgy nekiugrasztani a do­lognak. sehogvse volt velem kibékülve és haragosan aggódott a jövőm miatt. Az volt a szavajárása, hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség s Ilyenkor fürgén meg is csinált mindent a jó példa végett. Ez­zel azonban egyáltalán nem tudott kihoz­ni a sodromból. — Ha megnősülsz, neked mindjárt két koldusengedélyt is ki kell Váltani, külön­ben éhen vesztek — vázolta nekem pulv­káskodva a nagyszerű lövőt, lehetőleg min­dig ott. ahol legtöbben hallották, hoav szégyelljem magam. Csakhogy engem ez is hidegen hagyott, sőt ha valami ió piff­puffba voltam temetkezve, bosszantásul odavetettem neki a vállam fölött: — Ne félj. Rozikánk. leszek én még or­szággyűlési képviselő ... Ezen meg éppenséggel akkorát tudott kacagni, hogy majd megfulladt bele: — Méghogv te? Ekkora lustaság? — ha­hotázott. — Neked elment az eszed tisz­tára. Sintér az lehetsz esetleg, ha meg­embereled magad. De hát ugyan-ugyan, hogy is tudsz ilyeneket beszélni? Különben jól megvoltam én Rozikánk­kal. Csak hébe-hóba. esős időben vagy vasárnap bosszantottuk egymást odahaza, mert mindketten napszámba járogattunk. De nem egy gazdához sohasem, ennélfogva Rozikánk tulajdonképpen sohasem tapasz­talhatta. milyen kezű munkás vagyok egyáltalán. Erről csak akkor szerzett tu­domást. amikor a Návay uraságot is elpu­colta környékünkről a felszabadulás. a birtokon meg ott maradtak a nagy búza­táblák. Éréskor a földmunkás-szakszervezet nyakába szakadt az aratás gondja, s mi­vel nem tizenkettedén kellett vágni, mint a nagyságos úr ideiében, nyakra-főre je­lentkeztek az emberek. Rozikánk rábeszé­lésére magam is írattam négy holdat, és akkurátusan hozzáfogtam az előkészüle­tekhez. Volt két kaszánk feldugva a ho­rogfa alá. azokat elvittem a kovácshoz ka­lapáltatni. Rozikánk ezt látva, összecsap­ta a kezét: — Jesszusom! Te még kaszát se tudsz kalapálni? Na, minket be is lep ott a hó... Amikor pedig, mint aki legiobban ráér. elkezdtem nyesegetni a különböző eper­és koronafaágakat, hogy azokból takaró­kat görbítsek a kaszára, éppenséggel nem bízott abban, hogy én komolyan veszem az egész aratást. Harmadnap azután fölkerekedtünk. Job­ban mondva, csak Rozikánk kerekedett föl. én nem. Hiába állt ott a vackomnál vizeskorsóval, sarlóval, kenveresgaraboly­lyal cakk-pakk készen, én akkor húztam fejemre a takarót. A huszonegyedik éve­met nyűttem, egy göndör hajú pisze lány­nak csaptam a szelet és későn feküdtem le. De erre Rozikánk egy cseppet sem volt tekintettel, és föllebbentve a pokró­comat. rámcsorgatta a korsó tartalmát. Még nekem állt feljebb, pedig a nap már rudasnyi magasan járt. s erősen szívta magába a harmatot. — Felszárad a búza. nem tudunk belőle kötelet készíteni miattad — mondta Rozi­kánk sírós hangon. Mire kiértünk a parcellánk végéhez, már az egész aranyló táblán nagy volt a moz­gás. A jobb kéz felőli szomszédunk, egy hatvankörüli, pirinkó öregember éppen fel­állt a reggelitől, jól meghúzta a kékmázas vizesedényt keze fejével letörölte kétfelől a bajuszát, és sity-saty. már fente is a kaszát rettentő szapora mozdulatokkal. A marokszedője készenlétben várta. Rozi­kánk ettől a látványtól kétségbeesett: — Odanézz, te nagy ka.ila. még az az öregember is lepipál bennünket — Van idő. ne izgulj — adtam a nyu­godt parasztot és hűvöst kerestem, ahová leülhettem. — Te nem vagy éhes? — kérdeztem tő­le. pedig tudván tudtam, hogy evett út­közben. — Én bizony isten itthagylak — nézett rám nagyon elkeseredve. — Kisül a sze­mem miattad, mit mondanak ránk az em­berek. Már éppen a nyelvemen volt hogy mondjam: „Ne féli. Rozikánk. leszek én még országgyűlési képviselő", de éreztem, hogy ami sok. az sok. tényleg csinálni is kellene valamit. Azt hiszem. Napóleon is olyan lendület­tel indult el Oroszországot lehengerelni, ahogy én nekirontottam annak a búzának. Olyan' vastag rendet kanyarítottam, a mo­gyoróindás, tarlóvirágos, elég vékony szá­lú gabonából, hogy Rozikánk alig győzte kévébe göngyölgetni. Azt hittem, megijed majd, hogy nem győzi, hátraszóltam hát legénykedve: — Győzöd, vagv lassítsak? Erre megint elfutotta a méreg, hogy még hozzá se fogtunk, máris annyit beszélek neki. mint aki unja. Alig haladtunk tíz lépést ilyeneket mondott a hátam mögött: — Nézd a szomszédunkat, milyen sebe­sen jár a keze. Mire te egyet csapsz, ő hármat Hiába mondtam, hogy rá se nézzen, majd a végén látszik meg az eredmény. Rozikánk nem nyugodott meg. Növekvő aggodalommal nézte, hogy mind sűrűbb időközökben fenegetem a kaszát, hogy köz­ben szusszanthassak egy kicsit Végre dél lett Mindenfelé bontogatták kint a fasoron a tarisznyákat de Rozi­kánk csak nagy veszekedések árán ment bele abba. hogv mi ls megegyük. amit hoztunk. Ügy gondolta, hogv amíg más de­lel. addig mi az élre küzdjük magunkat Szakadt rólam az izzadság, amikor fel­egyenesedtem. és úgy dobtam le a kaszát a tarlóra, mint akit elfogott a végelgyen­gülés. A fejembe tódult vér egyszerre visz­szafelé kezdett zuhogni bennem, és ettől ügy elsötétült a szikrázóan fényes határ, hogy pár pillanatig nem láttam semmit De Rozikánk. ahelyett, hogy sajnálkozott volna, megint rákezdte: — Ha a lányoknál legény vagy. itt is le­gyél az. nekem ne szédelegi itt te ha­szontalan. Ráhagytam. hisz nem is fogtam föl. hogy mit mond. Gondolataim valahol a felhőkben kódorogtak. Ügy oldozgattam a kenyeresszalvéta csomóját, hogy nem. tud­tam. mit csinálok. A szalonnát is csak azért nem raktam szám helyett a fülem­be, mert túlságosan megéheztem. Hiába beszélt Rozikánk, hogy ő nem is tudia. hogyan keveredtem én a családba ilyen le­hetetlen felfogással. Feleslegesnek tartot­tam vitatkozni vele. Tekintetem messzire révedt a búzatábla fölött, ahol a volt ura­sági major sárgára meszelt cselédházait himbálta lágyan a délibáb. Tarkabarka színek keveredtek össze, káprázott bele a szemem. Igen. azok ott messze, a pirosló színek nem pipacsok, hanem a nagyvá­lyúnál pancsoló lányok fejkendöi. Fogtam a korsót, és indultam. Rozikánk hiába mondta, hogy van vizünk elég. ha­ladjunk inkább, én a szájával lefelé fordí­tottam a korsót, és csak annyit szóltam vissza neki: — Meleg már. hozok frisset Tán mondani sem kell. hogy ottfelejtet­tem magam a kútnál. Ahogy ott a lányok elkezdtek nekem visonaani, egyszerűen képtelen voltam érzékelni az idő múlását Csak azt néztem időnként, hogy magasan van-e még a nap. és adtam a szépet to­vább. mint akinek ezenkívül az ég adta világon semmi dolga nincs Késő délután értem vissza fütyörészve, s csak meghőköltem, mikor Rozikánkat ott láttam csendesen pityeregni egy kévén ül­ve. — Hát téged mi lelt? — kérdeztem őszinte csodálkozással. De Rozikánk már szóra sem méltatott Csak szipogott, s vörösre dörzsölte tenye­rével a szeme alját. Nem lehetett megbé­kíteni. hiába mókáztam vele. hogv ..ne búsulj. Rozikánk, leszek én még ország­gyűlési képviselő". Engem siratott hogy soha nem lesz belőlem olyan ember, aki megél maid a maga emberségéből. F. Nagy István

Next

/
Oldalképek
Tartalom