Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-18 / 193. szám

Szerda, 1982. ansnisztns 18. A NORVÉG KP ELNÖKHELYETTESE HAZÁNKBAN Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kedden a KB székházában fogadta a Norvég Munkáspárt Einar Förde elnökhelyettes vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttségét. A találkozón részt vett Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság tagja, a KB külügyi osztályának vezetője. INDONÉZIA ÜNNEPE Bu<fl Hartantyo, az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövete, hazája nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott kedden a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, CsikósNagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhiyatal elnöke, Garai Róbert kül ügymi n iszter- helyettes, valamint a politikai, a gazdasági, a kulturális élet számos képviselője. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. HELYÉN A KITÖRÉSGÁTLÓ Hosszú napok megfeszített munkájának eredménye: kedden délután 17 óra 40 perckor ráhelyezték a kitörésgátlót a füzesgyarmati gázkütra. GIN, TONIKKAL A világ — valószínűleg — legnagyobb gin—tonik koktélját keverték össze a hét végén az amerikai Wisconsin állambeli West Bendben. 500 gallon (1900 liter) gint töltöttek egy tonikkal teli úszómedencébe, majd több tonna jéggel és két hordó citromlével egészítették ki. Bink Steinbach, a bár tulajdonosa a „koktélra" meghívta törzsvendégeit: kétezren gyűltek össze. A népes vendégsereg ellenére az a hír járja, hogy az ital nem fogyott a megfelelő mértékben. A koktél maradékát le kellett engedni a medencéből. Ünnepség Pécsett Leszerelő katonák • Budapest (MTI) Kedden Pécsett megtartották az idei országos leszerelési ünnepséget, amelyen a tényleges szolgálati ideiüket letöltött honvédek vetlek búcsút alakulatuktól. A történelmi városközpontban — a Pécs város címerével. a néphadsereg és baráti hadseregek jelvényeivel, s zászlókkal feldíszített Széchenyi téren — felsorakoztak a Petőfi Sándor, a Bajcsy-Zsilinszky Endre és a Nagy Sándor nevét viselő laktanyák leszerelő katonái. Felállították a téren azokat a fegyvereket, technikai eszközöket. amelyeknek kezelését a kiképzés során elsajáították. A Hazafias Népfront városi bizottsága és a honvéd helyőrség-parancsnokság által rendezett ünnepélyen részt vettek Baranya megye és Pécs párt-, állami és társadalmi szerveinek. valamint a társfegyveres testületeknek a képviselői, a pécsi gyárak, bányák és vállalatok küldöttei, s ott voltak a leszerelők családtagjai, hozzátartozói. A katonazenekar indulójának hangjaira érkezett meg a térre a csapatzászló. majd a Himnusz elhangzása után felolvasták a honvédelmi miniszternek a leszerelés alkalmából kiadott díszparancsát. A Magyar Néphadsereg vezetése nevében Reményi Gyula vezérőrnagy, a néphadsereg vezérkari főnökének első helyettese búcsúzott el a honvédség személyi állományából kiváló fiataloktól. Hangsúlyozta: az ezekben a napokban országszerte leszerelő katonák becsülettel eleget tettek a honvédelmi törvényben előírt kötelezettségüknek, elsajátították a korszerű haditechnika kezelését, továbbá eredményesen vettek részt az ifjúság szocialista széf-' lemű nevelésében és a népgazdaságot segítő munkákban A sorkatonai szolgálat jó iskola volt számukra. hozzájárult ahhoz, hogy még tudatosabb, elkötelezettebb építői legyenek szocialista hazánknak életük további szakaszában. Leszerelőtársai nevében Tornai Szabolcs szakaszvezető mondott köszönetet katonai elöljáróiknak az áldozatos oktató-nevelő és kiképző munkájukért, s ígéretet tett arra. hogy igyekszenek minél jobban hasznosítani a hadseregnél tanultakat a polgári életben, az alkotó munkában és a közéletben egyaránt. Elbúcsúzott visszamaradó katonatársaitól. akiket további sikeres munkára buzdított. Maid a Szózat hangjai mellett — a hagyományoknak megfelelően — féltérdre ereszkedve megcsókolta a csapatzászlót, köszöntve az alakulatjelvényt valamennyi társa nevében, utána pedig jelképesen átadta fegyverét az ifjabb katonanemzedék egyik tagjának. Találkozó a Krímben • Varsó (MTI) A két ország legmagasabb párt- és állami vezetőjének szívélyes légkörű megbeszélésén — emeli ki a lengyel sa.;tó — Wo.jciech Jaruzel.sk i tájékoztatta Leonyid Brezsnyevet arról, hogy a rendkívüli intézkedések és az ország vezetésének gazdasági-politikai erőfeszítései nyomán, a párt IX. kongresszusán elfogadott irányvonalnak megfelelően kedvező változások tapasztalhatók Lengyelországban. A Trybuna Ludu. a LEMP KB lapja egyebek mellett rámutat, hogy az együttműködés bővítése a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal segíti a lengyel gazdaság talpraállását. létrehozza a sikeres feilődés távlatait. A válságból való kilábalást azonban ne. neziti nz országban működő föld alatti ellenzéki mozgalom amelynek tevékenységét kfvü'Wil. elsősorban az Egyesült Államokból támogatják. Magyar fe!szé!a!ás Gsnfbes Sajtótájékoztató Románia ünnepe előtt • Budapest (MTI) Augusztus 23-án ünnepli Románia az ország felszabadulásának 38. évfordulóját. Ebből az alkalomból Victor Bolojan. a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete kedden sajtókonferenciát tartott a nagykövetségen. A történelmi jelentőségű eseményre visszatekintve emlékeztetett arra. hogy a Román Kommunista Párt a többi nemzeti erővel összefogva 1944-ben egységfrontot hozott létre, s kapcsolatot teremtve a hadsereggel, közösen döntötték inég á fai. siszta diktatúrát, és vezették ki Romániát a hitleri Németország oldalán folytatott háborúból. Augusztus 23-án kirobbantották a fegyveres felkelést, amelynek sikeréhez a szovjet hadsereg győzelmes előrenyomulása teremtett jó feltételeket. A nagykövet méltatta a csaknem négy évtized országépítő munkáját, az azóta elért eredményeket. Szólt az ország gondjairól is, hozzáfűzve, hogy ezek felszámolását is szolgálja Románia 1981—85-ös egységes gazdasági-társadalmi fejlesztési terve. Victor Bolojan aláhúzta: n Románia. lés Magyarország közötti kapcsolatok fejlesz••tésének - jelenlegi., feladata elsősorban az 1977-ben elfo. gadett magas szintű megállapodásban foglaltak végrehajtása. O Genf (MTI) A genfi leszerelési bizottság keddi ülésén felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet is. Bevezetőben értékelte az ENSZ-közgyűlés nemrég megtartott második rendkívüli leszerelési ülésszakát, amely — mint mondotta — „a nemzetközi helyzet kedvezőtlen fejleményei, egyes imperialista hatalmak szélsőséges politikája miatt nem hozta meg a várt eredményeket". „A rendkívüli ülésszak ugyanakkor egyértelműen kifejezésre juttatta a háborús veszély miatt érzett világméretű aggodalmát, és világosan megfogalmazta, hogy a nukleáris katasztrófa elhárítása a jelenlegi időszak legégetőbb és legsürgetőbb feladata" — jelentette ki a magyar küldöttség vezetője. A továbbiakban, méltatta a Szovjetuniónak azt az ünnepélyes kötelezettségvállalását, hogy semmilyen körülmények között sem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert, és sürgette a többi nukleáris hatalmat, hogy hasonló kötelezettségvállalással járuljon hozzá az államok közötti bizalom erősítéséhez, a nukleáris fegyverek betiltásához. Beszéde végén éles szavakkal ítélte el a Libanon ellen még mindig folyó izraeli agressziót, a palesztinok elleni népírtó akció mögött meghúzódó imperialista érdekeket, és követelte az izraeli csapatok azonnali kivonását Libanonból és a többi megszállt területről. Kma és Tajvan © Peking (MTI) Az Egyesült Államok ígéretet tett arra. hogy a Tajvannak szánt fegyverek sem mennyiségileg, sem minőségileg nem fogjpk meghaladni a kínai—amerikai diplomáciai kapcsolatok felvétele óta szállított fegyverek mennyiségi és minőségi szintjét. Washingtonnak továbbá szándékában áll a tajvani fegyverszállítások fokozatos csökkentése, hogy az egv idő után „elvezessen a végső megoldáshoz". Nem törekszik arra. hogy tajvani íegyerszállítási politikáját hosszú távú politikának tegye meg — jelentették be kedden hivatalosan a kínai fővárosban. A Pekingben (és Washingtonban) közzétett kínai— amerikai közös közleményből és a hozzácsatolt írásos kínai szóvivői nyilatkozatból kiviláglik, hogy a megállapodás távolról sem elégíti ki a kínai igényeket Washington rpég ahhpz a kínai követeléshez sem tartotta magát, hogy szabjon, meg konkrét időpontot a fegyverszállítások végleges beszüntetésére. Amerikai engedménynek tekinthető, hogy nem ragaszkodott ahhoz a kínai belügyeket sértő kitételhez, miszerint a fegyverszállítások csökkentése csak a kínai—tajvani újraegyesítés előrehaladásának függvényében képzelhető el. A közös nyilatkozatban a kínai kormány megismétli, hogy Tajvan Kína belügye, és leszögezi: a szárazföld és a sziget békés újraegyesítése a Kínai Népköztársaság alapvető politikája. Az Egyesült Államok szavakban ismét hitet tesz amellett, hogy nem áll szándékában megsérteni Kína szuverenitását. területi épségét, nem óha.jt beavatkozni belügyeibe. vagy akár „két Kína", illetve „egy Kína, egy Tajvan" politikát folytatni. A közös dokumentum a jó kínai-amerikai kapcsolatokat szükségesnek tártja a „világbéke fen^taífása. az agresszióval és a terjeszkedéssel való szembehelyezkedés" szempontjából. Jóravaló teremtés a mi Rozikánk. Akkorácska csak. hogy elsétálhat a hónom alatt Több már a fehér folt a kontvában. mint a fekete, de még ma is pír ömlik az arcára, ha egymás mellé állunk mérezkedni. Ilyenkor pipiskedik, igyekszik rácsapni a fejemre, és azt mondja csinált panaszosan: — Te nagy kamasz, azért maradtam én így le. mert kiskorodban téged kellett cipelgetnem és olyan nehéz volt az üleped, mind a sár. Ezután persze aprólékosan elmeséli, milyen kedves gyerek voltam én a háznál. Hogy mást ne mondjon. amikor világra segítésemkor édesapám meglátta férfiúságom csalhatatlan jelét, örömében elszaladt a kocsmába, és csinált egy csomó adósságot Fizetett fűnek-fának. ami nem is csoda. Előttem már négy lánytestvérem sorakozott, eleget kesergett miattuk.. Tudomást szerzek Rozikánktól továbbá arról is. hogy étkességemnél csak lustaságom veit nagyobb, úgyhogy ez utóbbi tulajdonságommal kapcsolatban számtalanszor meg is jósolta, hogy nekem soha nem hull porba a kenyerem, nem azért, mert vigyázok rá. hanem mert nem lesz. Abból ítélte meg. hogy viszem-e valamire az életben, hogy mennyire ugrottam minden parancsra. S mivel engem nehezen lehetett csak úgy nekiugrasztani a dolognak. sehogvse volt velem kibékülve és haragosan aggódott a jövőm miatt. Az volt a szavajárása, hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség s Ilyenkor fürgén meg is csinált mindent a jó példa végett. Ezzel azonban egyáltalán nem tudott kihozni a sodromból. — Ha megnősülsz, neked mindjárt két koldusengedélyt is ki kell Váltani, különben éhen vesztek — vázolta nekem pulvkáskodva a nagyszerű lövőt, lehetőleg mindig ott. ahol legtöbben hallották, hoav szégyelljem magam. Csakhogy engem ez is hidegen hagyott, sőt ha valami ió piffpuffba voltam temetkezve, bosszantásul odavetettem neki a vállam fölött: — Ne félj. Rozikánk. leszek én még országgyűlési képviselő ... Ezen meg éppenséggel akkorát tudott kacagni, hogy majd megfulladt bele: — Méghogv te? Ekkora lustaság? — hahotázott. — Neked elment az eszed tisztára. Sintér az lehetsz esetleg, ha megembereled magad. De hát ugyan-ugyan, hogy is tudsz ilyeneket beszélni? Különben jól megvoltam én Rozikánkkal. Csak hébe-hóba. esős időben vagy vasárnap bosszantottuk egymást odahaza, mert mindketten napszámba járogattunk. De nem egy gazdához sohasem, ennélfogva Rozikánk tulajdonképpen sohasem tapasztalhatta. milyen kezű munkás vagyok egyáltalán. Erről csak akkor szerzett tudomást. amikor a Návay uraságot is elpucolta környékünkről a felszabadulás. a birtokon meg ott maradtak a nagy búzatáblák. Éréskor a földmunkás-szakszervezet nyakába szakadt az aratás gondja, s mivel nem tizenkettedén kellett vágni, mint a nagyságos úr ideiében, nyakra-főre jelentkeztek az emberek. Rozikánk rábeszélésére magam is írattam négy holdat, és akkurátusan hozzáfogtam az előkészületekhez. Volt két kaszánk feldugva a horogfa alá. azokat elvittem a kovácshoz kalapáltatni. Rozikánk ezt látva, összecsapta a kezét: — Jesszusom! Te még kaszát se tudsz kalapálni? Na, minket be is lep ott a hó... Amikor pedig, mint aki legiobban ráér. elkezdtem nyesegetni a különböző eperés koronafaágakat, hogy azokból takarókat görbítsek a kaszára, éppenséggel nem bízott abban, hogy én komolyan veszem az egész aratást. Harmadnap azután fölkerekedtünk. Jobban mondva, csak Rozikánk kerekedett föl. én nem. Hiába állt ott a vackomnál vizeskorsóval, sarlóval, kenveresgarabolylyal cakk-pakk készen, én akkor húztam fejemre a takarót. A huszonegyedik évemet nyűttem, egy göndör hajú pisze lánynak csaptam a szelet és későn feküdtem le. De erre Rozikánk egy cseppet sem volt tekintettel, és föllebbentve a pokrócomat. rámcsorgatta a korsó tartalmát. Még nekem állt feljebb, pedig a nap már rudasnyi magasan járt. s erősen szívta magába a harmatot. — Felszárad a búza. nem tudunk belőle kötelet készíteni miattad — mondta Rozikánk sírós hangon. Mire kiértünk a parcellánk végéhez, már az egész aranyló táblán nagy volt a mozgás. A jobb kéz felőli szomszédunk, egy hatvankörüli, pirinkó öregember éppen felállt a reggelitől, jól meghúzta a kékmázas vizesedényt keze fejével letörölte kétfelől a bajuszát, és sity-saty. már fente is a kaszát rettentő szapora mozdulatokkal. A marokszedője készenlétben várta. Rozikánk ettől a látványtól kétségbeesett: — Odanézz, te nagy ka.ila. még az az öregember is lepipál bennünket — Van idő. ne izgulj — adtam a nyugodt parasztot és hűvöst kerestem, ahová leülhettem. — Te nem vagy éhes? — kérdeztem tőle. pedig tudván tudtam, hogy evett útközben. — Én bizony isten itthagylak — nézett rám nagyon elkeseredve. — Kisül a szemem miattad, mit mondanak ránk az emberek. Már éppen a nyelvemen volt hogy mondjam: „Ne féli. Rozikánk. leszek én még országgyűlési képviselő", de éreztem, hogy ami sok. az sok. tényleg csinálni is kellene valamit. Azt hiszem. Napóleon is olyan lendülettel indult el Oroszországot lehengerelni, ahogy én nekirontottam annak a búzának. Olyan' vastag rendet kanyarítottam, a mogyoróindás, tarlóvirágos, elég vékony szálú gabonából, hogy Rozikánk alig győzte kévébe göngyölgetni. Azt hittem, megijed majd, hogy nem győzi, hátraszóltam hát legénykedve: — Győzöd, vagv lassítsak? Erre megint elfutotta a méreg, hogy még hozzá se fogtunk, máris annyit beszélek neki. mint aki unja. Alig haladtunk tíz lépést ilyeneket mondott a hátam mögött: — Nézd a szomszédunkat, milyen sebesen jár a keze. Mire te egyet csapsz, ő hármat Hiába mondtam, hogy rá se nézzen, majd a végén látszik meg az eredmény. Rozikánk nem nyugodott meg. Növekvő aggodalommal nézte, hogy mind sűrűbb időközökben fenegetem a kaszát, hogy közben szusszanthassak egy kicsit Végre dél lett Mindenfelé bontogatták kint a fasoron a tarisznyákat de Rozikánk csak nagy veszekedések árán ment bele abba. hogv mi ls megegyük. amit hoztunk. Ügy gondolta, hogv amíg más delel. addig mi az élre küzdjük magunkat Szakadt rólam az izzadság, amikor felegyenesedtem. és úgy dobtam le a kaszát a tarlóra, mint akit elfogott a végelgyengülés. A fejembe tódult vér egyszerre viszszafelé kezdett zuhogni bennem, és ettől ügy elsötétült a szikrázóan fényes határ, hogy pár pillanatig nem láttam semmit De Rozikánk. ahelyett, hogy sajnálkozott volna, megint rákezdte: — Ha a lányoknál legény vagy. itt is legyél az. nekem ne szédelegi itt te haszontalan. Ráhagytam. hisz nem is fogtam föl. hogy mit mond. Gondolataim valahol a felhőkben kódorogtak. Ügy oldozgattam a kenyeresszalvéta csomóját, hogy nem. tudtam. mit csinálok. A szalonnát is csak azért nem raktam szám helyett a fülembe, mert túlságosan megéheztem. Hiába beszélt Rozikánk, hogy ő nem is tudia. hogyan keveredtem én a családba ilyen lehetetlen felfogással. Feleslegesnek tartottam vitatkozni vele. Tekintetem messzire révedt a búzatábla fölött, ahol a volt urasági major sárgára meszelt cselédházait himbálta lágyan a délibáb. Tarkabarka színek keveredtek össze, káprázott bele a szemem. Igen. azok ott messze, a pirosló színek nem pipacsok, hanem a nagyvályúnál pancsoló lányok fejkendöi. Fogtam a korsót, és indultam. Rozikánk hiába mondta, hogy van vizünk elég. haladjunk inkább, én a szájával lefelé fordítottam a korsót, és csak annyit szóltam vissza neki: — Meleg már. hozok frisset Tán mondani sem kell. hogy ottfelejtettem magam a kútnál. Ahogy ott a lányok elkezdtek nekem visonaani, egyszerűen képtelen voltam érzékelni az idő múlását Csak azt néztem időnként, hogy magasan van-e még a nap. és adtam a szépet tovább. mint akinek ezenkívül az ég adta világon semmi dolga nincs Késő délután értem vissza fütyörészve, s csak meghőköltem, mikor Rozikánkat ott láttam csendesen pityeregni egy kévén ülve. — Hát téged mi lelt? — kérdeztem őszinte csodálkozással. De Rozikánk már szóra sem méltatott Csak szipogott, s vörösre dörzsölte tenyerével a szeme alját. Nem lehetett megbékíteni. hiába mókáztam vele. hogv ..ne búsulj. Rozikánk, leszek én még országgyűlési képviselő". Engem siratott hogy soha nem lesz belőlem olyan ember, aki megél maid a maga emberségéből. F. Nagy István