Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-08 / 158. szám

3 Csütörtök. 1982. július ÍS; Dunaújvárosban Fölavatták a konverter acélművet Fél évvel korábban készült el — Értéke 9,4 milliárd forint Szerdán Dunaújvárosban felavatták a Dunai Vasmű konverter acélművét. Az ez alkalomból rendezett ünnepi munkássyűlé­sen részt vett Marjai József, a Miniszter­tanács elnökhelyettese. Méhes Lajos ipari miniszter, megjelent Dimitrij Novikov, a Szovjetunió budapesti kereskedelmi kiren­deltségének igazgatója és Tadeusz Pietrzak, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagy­követe. A hat év alatt megvalósított álla­mi nagyberuházás kivitelezéséről Szabó Ferenc, a Dunai Vasmű vezérigazgatója tett jelentést. Elmondta, hogv a 9.4 mil­liárd forint értékű konverter acélmű a tervezettnél csaknem egymilliárd forinttal olcsóbban, az eredeti határidőnél fél évvel korábban készült el. Kiemelte, hogy a kor­szerű szovjet berendezésekkel felszerelt üzem első egysége már több mint félmillió tonna, a most elkészült második konverter pedig egy hónap alatt 37 ezer tonna mi­nőségi acélt gyártott. A két berendezés ki­fogástalanul működik. Hazánkban ezek ál­lítják eló a leggazdaságosabban, a legki­sebb önköltséggel az acélt. Ezután Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet. majd kitüntették a konverter acélmű kivitele' zésén kiemelkedő munkát végzett tervező­ket, épitőket-szerelöket és a beruházás szervezőit. Marjai József a Munka Érdem­rend arany fokozatát adta át Hartmann Rudolfnak, a Kohó- és Gépipari Tervező­iroda igazgatójának; a Munka Érdemrend ezüst fokozatát hárman, bronz fokozatát hatan vették át. Heten „Kiváló Kohász''. 52-en pedig „Kiváló Munkáért'' kitüntetés­ben részesültek. Ezután az új konverter 76 méter magas. 17 ezer négyzetméter alapterületű nagy­csarnokában ünnepi csapolás következett. Marjai József és a vendégek megtekintet­ték a számítógéppel vezérelt. korszerű acélgyártó berendezéseket, amelyek há­romnegyed óránként 130 tonna minőségi acélt állítanak elő. Ünnepi pillanat volt. amikor a konverter acélmű építéséről és avatásáról készült díszes fényképalbumo­kat Marjai József és Méhes Lajos aláírá­sával „hitelesítette". A most felavatott két konverteregység — váltott üzemmenetben — az idén összesen 750 ezer tonna. 1983­tól pedig évente egymillió 150 ezer tonna acélt termel. A jobb ellátás érdekében Megalakult a Fogyasztók Csongrád megyei Tanácsa A szolgáltatások területén és kereskedelemben jelent­kező általános problémák megoldása, az ellátás minő­ségének javítása érdekében hívta életre a Hazafias Nép­front Csongrád megye el­nöksége a Fogyasztók me­gyei Tanácsát. Ennek ala­kuló ülésére tagnap, szerdán délelőtt került sor a nép­front Csongrád megyei bi­zottságén. Molnár Sándor, a népfront megyei bizottságának titká­ra nyitotta meg a tanácsko­zást. Kiemelte, hogy az újonnan alakult szervezet munkája minden bizonnyal jól szolgálja majd megyénk lakosságának fogyasztói ér­dekeit. Ezt követően — a 31 tagú — Fogyasztók Csongrád me­gyei Tanácsának elnöke, Vass Imre tájékoztatta a résztve­vőket a társadalmi szervezet működési elveiről és cél­jairól. Ismertette azokat a feladatokat, melyeknek meg­valósítása során állandó kap­csolatot tartanak majd az állami és társadalmi szer­vekkel, a minőségvizsgáló intézményekkel, valamint a fogyasztói érdekek védelmé­ben tevékenykedő ellenőrző szervezetekkel. A megye párt- és tanácsi szervek, a tömegszervezetek. valamint a lakosság különböző réte­geinek képviselőit tömörítő fogyasztók tanácsának alap­célkitűzése a fogyasztók ér­dekvédelmét elősegítő állan­dó társadalmi ellenőrzés biztosítása, az ellátás színvo­nalának emelése, a lakosság Sziiíeiésnapi megemlékezés részéről jelzett általános problémák összegyűjtése. A véleményeket és javaslato­kat továbbítják az érdekelt szervekhez, illetve a Fo­gyasztók Országos Tanácsá­hoz. A legsürgetőbb felada­tokról szólva az elnök ki­emelte a bútorválaszték, az áruszállítás és a szolgáltatá­sok minőségének javítását szoigáló teendők mielőbbi megvalósítását. Ezután dr. Mózes Ervin, a Hazafias Népfront megyei Bizottságának politikai mun­katársa szólt a fogyasztók helyi tanácsainak szervezési feladatairól. Perjési József, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságá­nak munkatársa hozzászólá­sában kiemelte, hogy a most megalakult szervezet jelen­tős előrelépést jelent a de­mokratizmus szélesítésében. Bárányi István, a Fogyasz­tók Országos Tanácsának tit­kára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának mun­katársa felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a jelent­kező fogyasztói panaszok és problémák megoldásának minden esetben igazodnia kell a helyi sajátosságokhoz. A további hozzászólók a Fogyasztók megyei Tanácsá­nak tervezett munkamódsze­reivel kapcsolatos javaslato­kat vetettek fel. Végezetül a felmerülő kérdésekre Mol­nár Sándor és Vass Imre vá­laszolt. Már sokadszor hallom, ol­vasom: jól megy minálunk a butikosoknak. Néhány­száz forintos költséggel ezer­kétezer forintos ruhákat ál­lítanak(-tatnak) eló, árulják tisztes (ségtelen) haszon­nal . .. Lám. milyen könnyű nálunk pénzt keresni. S nem is keveset! Már sokadszor hallom, ol­vasom mindennek a kontrá­ját: csak ne irigyeljük a bu­tikosokat. Igaz. jól megy ne­kik (már amelyiknek). de meg is dolgoznak érte. s választékot adnak, úi színe­ket a ruházati kereskedelem szerény kínálatához. Szóval, ne irigykedjünk ráiuk, in­kább örüljünk, hogy van­nak, hogv dolgoznak, hogv vállalkoznak és öltöztetnek bennünket. 1. Nagy László felvétele Képünkön (balról jobbra): Papdi József. Juliász Márton és Berta István A 80 éves Juhász Mártont köszöntötték tegnap, szerdán délelőtt bensőséges ünnep­seg keretében a Szeged vá­rosi pártbizottság székházá­ban. Juhász Márton Csong­rádon született, munkáscsa­ládban. Taníttatásának költ­ségeit a szülők nem tudták fizetni, így már igen fiata­lon kubikosként kereste ke­nyerét. Sorsa, élete a mun­kásmozgalomhoz kötötte, 1919-től már aktívan tevé­kenykedett a mozgalomban. Szolgált a Csepeli 22-es Va­sas ezredben, részt vett Szol­nokon a tanácshatalomért folyó harcokban. Röplapo­kat terjesztett, bekapcsoló­dott a Vörös Segély gyűjtési akcióba. 1943 óta tagja a pártnak. Eredményes mozgalmi te-' vékenysége elismeréséül megkapta a Szocialista Ha­záért Érdemrendet, a Fel­szabadulási Jubileumi Em­lékérmet és a Tanácsköztár­saságért Emlékérmet. A 80. születésnapját ün­neplő Juhász Mártont a me­gyei pártbizottság nevében Papdi József, a pártbizottság titkára, a városi pártbizott­ság nevében Berta István, a pártbizottság titkára kö­szöntötte. Papdi József az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának köszöntő le­velét, Berta István a városi pártbizottság emlékplakett­jét adta át az ünnepeltnek. Fotóbiennálé Országos fotókiállítással nyitják meg július 9-én. pénteken 17 órakor az esz­tergomi vármúzeum rondel­lájában a III. esztergomi fo­tóbiennálét. A 180 pályázó 1300 felvételéből 72 alkotó műveit javasolta kiállításra a zsűri. A megnyitón oszt­ják ki az 5000 forintos fődí­jat, a 4000. illetve 3000 fo­rintos díjat, valamint a há­rom 2000 forintos nívódíjat. Szóval, irigykedjünk, vagv ne irigykedjünk? Ez itt a kérdés, méghozzá a javából, amit amúgy is gyakorta föl­teszünk, sokszor képzelt, még többször valóságos „tár­sadalmi lelkiismeretünket" toleráló, a jövedelmek és a személyi függetlenség foko­zódó differenciálódását elvi­selni tudó tűrőképességün­ket vizsgálva. Mert hát ilyesfajta önvizsgálatra gya­korta kényszerülünk. S a vé­gén többnyire levonjuk a konklúziót: ne irigykedjünk! Ne. mert szükség van a vál­lalkozó szellemű emberekre, minden korábbinál nagyobb szükség. Köztük a butiko­sokra is. Ám ez a „ne irigy­kedjünk"! konklúzió — ügy tapasztalom — nemigen nyugtatja meg a nyughatat­lanokat (azaz a helyzetüket békésen elfogadó, inkább mások sorát vizslató, ké­nyelmes belenyugvókat). Sőt. megvallom őszintén, a leg­több érvelés igazában en­gem sem nyugtat meg. S ha meglennének a szükséges (kereskedői. ruhatervezői I stb.) adottságaim, képzettsé­geim és képességeim, alig­hanem én is irigykednék azokra, akik mondjuk húsz­harminc (no jó. legven öt­ven) százalékkal több mun­káért száz-kétszáz (vagv há­romszáz?) százalékkal töb­bet vágnak z-ebre. Illetve, lehet, hogy nem is irigyked­nék. Tán inkább föltenném a kérdést: tehet-e róla a bu­! tikos (vagv más vállalkozó), hogv valamivel több munká­ért jóval többet keres? S ha ígv teszem föl a kérdést, már lehet, hogv irigv sem leszek. Legföljebb bosszús, mert arra lennék kénytelen rájönni, hogv „csunán" ar­ról van szó: a piaci mecha­nizmusokra éoítő. azokat jobban kiszolgálni kívánó kisvállalkozások világában éppen a meghatározó ala­pok, a piaci mechanizmusok hatását csökkentjük. Példá­ul azáltal, -hogy ebből a vi­lágból sokszor hiányzik az igazi konkurrencia. az igazi . verseny. S így aztán való­ban megeshet, hogv a kü­lönben csak nyolcszázért el­adható ruha ezerhatért , is vevőre találhat. Már sokadszor hallom, ol­vasom: vállalatokon belül nem alakul elegendő kis­vállalkozás. Nehézkes a jogi ' szabályozás, sok a bürokra­! tikus akadály, sokan és sok­felé tartanak a kisközösség közhangulatától, lav aztán inkább lemondanak a plusz pénzekről, amikhez plusz munkával juthatnának hoz­zá. És hogy hogyan függ ez össze a butikosok kiskeres­kedők, s más kisvállalkozók ügyével? Például a követ­kezőképpen: Adva van mondjuk eav ruhagyár, bi­zonyos számú szalaggal, amiken napközben két mű­szakban gyártják, amit szok­tak. (Azaz jobbára a vi­szonylag divatjamúlt és vi­szonylag olcsó ruhanemű­ket.) És ha például az itt dolgozók alakítanának egy kisvállakozást. a harmadik műszakra? Élelmes és tehet­séges tervezőkkel. gyártás­előkészítőkkel, keresni kívá­nó varrónőkkel, ió anyagbe­szerzőkkel stb. És készíte­nék a legdivatosabb holmi­kat, kis sorozatokban uevan, de mégiscsak sorozatban. Vajon így mennyibe kerül­ne egy-egy ruha. Olvan pél­dául. amit a butikban — igazi versenv hiányában, és a viszonylag egyedi gyártás aránylag magasabb költségei révén — ezerhatért kínál­hatnak? Alighanem jóval kevesebbe. Kevesebbe, annál is inkább, mert az ily mó­don, kis sorozatokban készü­lő ruhák nemcsak egy tutik kívánatos választékát gazdagíthatnák, hanem pél­dául a ruházati kereskede­lem hétköznapi üzleteit. Például úgy, hogy a ruha­gyár és a kereskedelem kö­zötti megszokott üzleti kap­csolatokban cserélne gazdát az így készült termék, s jut­na el a fogyasztóhoz. Vagy nem jutna el megfelelő ér­dekeltség híján? De hát egy­re több (és nemcsak élel­miszer- és vendéglátóipari) üzlet működhetne szerződé­ses. alapon. kisvállalkozás­jelleggel. Így már az érde­keltséggel sem lenne gond. Mindenki minél többfélét igyekezne adni a vásárló­nak. hogv valóban jól keres­hessen. És ha hiányoznak a szükséges alapanyagok. ki­egészítő kellékek? Azok gyártóinál is meg lehelne szervezni a vállalaton belü­li kisvállalkozást... 2. bérszabályozásunk valóban nem teszi lehetővé az igazi differenciálást. Am ha egy kisvállalkozás integrálódik a szocialista nagyüzembe, s annak átlagon felüli hasznot hajt, hát a nagvüzem a tá­gabb költségkeretből fizet­het. Így végül mindenki jól jár: a vállalat, a vállalko­zók, a vásárlók. És hogy miért van mind­erre szükség? Nagyjából mindenki tudja: manapság átlagos teljesítménnyel egy­re nehezebb megélni, érvé­nyesülni a piacon, a hazain és a külföldin egyaránt. De hát az tyriberek jó része megszokta az átlagos szelle­mi vagy fizikai igénybevé­telt. s hozzájuk, az átlagos teljesítményt nyújtó átlag­hoz készülnek mércéink. A többséghez. A többet vállal­ni akaró és tudó kisebbség oedig — mit tehetett mást. érdekeltség híján — hosszú ideig csak alkalmazkodott. Most végre lehetőséget ka­pott arra. hogy kezdemé­nyezzen. hoey többet és job­bat alkosson, hogy éljen fi­zikai és szellemi képessé­geivel, képzettségével, tudásá­val, vállalkozókedvével. Le­hetőséget kapott ha egyelő­re csak korlátozottan bonto­gatják is szárnyaikat az al­kotó, értékteremtő kisközös­ségek új formái. 3. A gondolatmenet tán pro­fánnak hat. s mit tagadjam, az is. Mert így sokszor úgy tűnik, mi a szocialista vál­lalaton belüli magánvállal­kozás pártján vagyunk. Hol­ott nam erről van szó. Sok­kal inkább a valódi diffe­renciálás lehető, égéiről. a mindenkinek munkáia sze­rint elv következetes érvé­nyesítésének lehetőségéről. Arról, hogv az átlagon felü­li teljesítményeket valóban átlagon felül is díjazhassuk. Mégpedig azokat az átlagon felüli teljesítményeket, ame­lyek valóban átlagon felüli hasznot is hoznak a vállalat­nak. a vásárlónak, s a nép­gazdaságnak is. Közismertek mai szabá­lyozó rendszerünk korlátai. Merev, az átlaghoz igazodó Márpedig éppen e korlá­tozott szárnypróbálgatás az oka a leginkább szemet szú­ró aránytalanságoknak. a teljesítményhez viszonyított néha valóban tekintélyes jö­vedelemkülönbségeknek (és árkülönbségeknek). Mert a vállalkozások kiterjedtebb rendszere mindenképpen va­lódi versenyt szülne, mivel a kínálat legalábbis egyen­súlyba kerülhetne a keres­lettel minőségben, divatos­ságban. választékban, hasz­nálati értékben egvaránt. S nemcsak ruházatban, hanem sok minden másban is. Mindenkénpen igazi ver­senyre, a piaci mechanizmu­sok valódi működésére len­ne szükségünk. Legiobb len­ne természetesen, ha végre a váFa'atok lennének — ne­vükhöz illőn — valóban vál­lalkozók. D ? amíg az nem megv. a kisvállalkozások rendszere is segíthet e me­chanizmusok éi-vénvesitésé­ben. a jövedelem- és árkü­lönbségek csökkentésében. Addig ugyanis valóban nagy pénzek kerülhetnek egv-egv kisvállalkozás, vagy vállalkozó kezébe, monopol­helyzete révén. És ez a ki­sebb baj. A nagyobb: ha nem adunk teret az érde­ke! iséggel is megtámogatott vá'.lalkozókedvnek. emberi, s -ellemi energiákat váltunk aprópénzre. Értékteremtő energiákat. Szávay István Együttműködés A Renault és az Ikarus együttes fellépésének ered­ményeként a Renault. Algé­riában versenytárgyalást nyert, amelynek értelmében Algéria a következő másfél évben 600 darab autóbuszt vásárol. A szerződés értéke 28 millió francia frank. Az autóbuszok alvázát az RVI (a Renault Művek ipari jár­műgyára) szállítja Magyar­országra. és az Ikarus szé­kesfehérvári üzeme szereli rá az IK 543 típusú. 6 5 mé­teres, 24 személyes karosszé­riát. A kész autóbuszokat ezután egy adriai kikötőből szállítják ei Algériába. Élettani vánriertfvüiés Pécsett tartja idei — sor­rendben a 47. vándorgyűlé­sét a Magyar Élettani Tár­saság. Ez az egyik legrégibb hazai orvostudományi tár­saság, Szent-Györgyi Albert professzor kezdeményezésére 1931-ben alakult meg Ti­hanyban. Azóta minden év­ben más más egyetemi vá­rosban ülnek össze az élet­tan kutatói. Az idei vándor­gyűlésnek több érdekes pé­csi vonatkozása van: ötven évvel ezelőtt a mecsekaljai város fogadta az alapítását követő első vándorgyűlés résztvevőit, harmincöt év­vel ezelőtt a pécsi vándor­gyűléssel alakult újjá a há­borúban szétzilálódott élet­tani társaság és ez alkalom­mal tizedszer találkoznak a MÉT tagjai Pécsett. Az orvostudományi egye­tem aulájában szerdán ple­náris üléssel kezdődött meg a háromnapos program, amelyen csaknem félezren vesznek részt. Tisztelettel és kegyelettel emlékeztek meg a Magyar Élettani Tár­saság nemrég elhunyt elnö­kéről, Lissák Kálmán aka­démikusról. A vándorgyűlés soros el­nöke, Grastyán Endre aka­démikus, egyetemi tanár, a Pécsi Orvostudományi Egye­tem élettani intézetének igazgatója tartotta a meg­nyitó előadást a mozgás agyi mechanizmusáról, majd szekcióüléseken folytatódott a munka, összesen 340 elő­adás hangzik eL

Next

/
Oldalképek
Tartalom