Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-13 / 162. szám

13 Kedd, 1982. július fi. Nemzetközi Kodály-szeminárium Kétszáz hazai és külföldi ének- és zenetanár részvé­telével hétfőn megkezdte munkáját Kecskeméten. a X. nemzetközi Kodály-sze­minárium. A hagyományos nyári zenei rendezvénysoro­zat rangját jelzi, hoey a mostanira is a világ minden tájáról, összesen huszonkét országból érkeztek hallgatók. Az Ideit még vonzóbbá tet­te a Kodály-centenárium; a szemináriumon a neves ze­netudós és pedagógus életút­ja. munkássága önálló fog­lalkozásként szerepel, a be­mutató tanításokon pedig a nevéhez fűződő ének-zenei nevelési koncepcióval ismer­kedhetnek a szakemberek. Az ünnepélyes megnyitóra este az Erdei Ferenc Mű­velődési Központban került sor. ahol Erdei Péter, a Ko­dály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgatója köszön­tötte a résztvevőket, majd Tóth Dezső művelődési mi­niszterhelyettes méltatta a tizedszer megrendezett Ko­dály-szeminárium jelentősé­gét. A kurzuson neves szak­emberek tartanak előadáso­kat, bemutató tanítást, hangversenyeket. (MTI) Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa eredményes mun­kássága elismeréséül, nyug­állományba vonulása alkal­mából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesítette Nagy Józsefet, a Derekegyházi Állami Gaz­daság pártbizottságának tit­kárát és Zsibok Andrást, az Állami Gazdaságok Orszá­gos Központja szegedi terü­leti kirendeltségének veze­tőjét. A kitüntetéseket hét­főn Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter adta át. (MTI) VITA Mennyit ér a diploma? Egyszer az életben szeretnék... Pertini öröme Bevégeztetett. A hét végén lezajlott Hispániában min­den idők legnagyobb futball­gálája, melynek örömeiben, szépségeiben — éppen a modern technika televíziós csodája révén — az egész világ osztozott. (Nem ilyen egyértelmű a boldogság per­sze, ha mondjuk családokon belül töltetne ki űrlapokat holmi képzeletbeli közvéle­ményszondász, de hát a te­levízió műsorszerkesztőinek gondjait elegen ecsetelték már...) Nem is tartozik szorosan Képernyő rovatunkra mind­az, ami a spanyol futball­pályákon tortént, legföljebb szelektíve, hogy mi mindent tett azokból láthatóvá — és mi mindent esetleg nem a szobák sarkában villogó va­rázsdoboz. így annak a két­ségbe-aligha vonható jelen­ségnek konstatálása, melyet ha jól emlékszem, egyik szpíkerünk is szóba hozott: napjainkban a labdarúgás tán legnépszerűbb ürügye a nemzeti, hazafias érzelmek megnyilatkozásának. S rög­vest eleven példa, a vasár­nap este közvetített madridi döntőről. Az azurrik vezető góljára úgy pattant föl ülő­helyéről, János Károly ki­rályi rezidenciájának méltó­ságos protokollpáholyából az agg olasz köztársasági elnök, Pertini, mint egy zöldség­árus a falusi rangadón, ha kedvenc csapata előnyhöz jut. A drága kisörög ettől a pillanattól alig kendőzhette máskülönben történelmileg megszolgált nyilvánosságú nemzeti érzelmeit, hogy a végén nehezen türtőztették, ne vágjon utat reménytelen kalanddal a tömegben, le­jutni a gyepre örömtáncot járó honfitársai közé: legyen pici türelemmel, hamarosan följönnek maguk a győzte­sek átvenni a World Cup-ot, akkor körbecsókolhatja fiait. És Helmut Schmidt, a „nagy vesztesek" kancellárja? Ami­lyen fegyelmezett, rezzenés­telen arccal törődött bele a megváltoztathatatlanba: még az övéinek is úgy gratulált, mintha szuggerálná nekik, szépen csillog az ezüst is, bár mosolyán föltehetően nem az öröm fényei suhan­tak át, inkább olyan benyo­másom támadt,' véresre mar­kolja tenyerét vagy a tö­megből valaki a tyúkszemén áll. Vagyis hát nagy hír a fo­ci, s adjunk hálát az egek urának, amíg a nemzeti ér­zelmek kizárólagos hőmérő­je lehet. Mindazon által meg­figyeltem, a környezetemben élő, futballügyben potens állampolgárok zöme az ola­szoknak szurkolt. Ugyanan­nak a legénységnek, mely az előcsatározások során ritka unszimpátiát váltott ki in­dolens labdarúgásával, in­kább a színpadra illő; anti­játékával. Mert ugyebár a Mundialon az is bebizonyo­sodott, tartós sikerekre nem elég tudni a szakmát, vagyis a focit. Effajta világverse­nyekhez az a csapat ért föl­sőfokon, amelyiknek az egyes mérkőzésekre kidolgo­zott taktikáján túl — van stratégiája is. Alig hinném, hogy az olasz küldöttség eb­beli elsőségét elvitathatná bárki: mindvégig á döntő pillanatokban hozták a dön­tő többletet magukból, s ez már nem futball csupán, nem az a bizonyos szorosan vett szakma. Ez maga a művészet. Más. A makrovilág nagy eseményei mellett a héten két egyéb alkalom adódott szobaantennán fogni a mi kis mikrovilágunk történé­seit is. Űj köntösbe bújt a DAK, a szegedi stúdió ál­landó műsora. A Dél-Alföldi Krónika jószerivel egyidős a vállalkozással, mely szegedi stúdió névre hallgat, idősze­rűvé vált tehát megújítása, még ha ennek egyelőre kül­ső jegyei szemrevételezhető­ek inkább. A szándék azért máris látható: mozgalma­sabbá tenni, fölpörgetni ezt a körzeti tévéhíradót, s a korszerűbb formaruha — mely e sorok íróját A HÉT fazonjára emlékezteti, tehát nem rossz modellre — házi készítésű, mint tőlük tudom, sokat tépödtek rajt', birbi­gyeltek a kivitelezésén, de megérte. Már „csak" a min­denkori kitöltésre, a tarta­lom hasonlóan modern szel- vidéki kiküldetésre „leutazó" lemű, rugalmas megváloga- illetékesek. Csak el ne kia­tása, tálalása a föladat, ad báljam . . . infinitum persze. (A keddi Nikolényi István adás szerkesztője Pavlouits Miklós, rendezője Kun Zsu­zsa, műsorvezetője Király Zoltán volt.) Nem a szegediektől való „irodalmi barangolást" vetí­tettek szombat délután Csongrádból, mármint a me­gyéből, Város és vidéke címmel. Erdei Ferenc ismert könyvére utalva, némileg megtévesztőn, hiszen az szo­ciográfia volt, ez a film meg lírai körkép, a táj irodalmi múltjának és jelenének or­szágútjain tett rövid, kelle­mes séta. Ha most ideírom a tévéújság kétmondatos is­mertetőjét, precíz leszek. „Szegeden, Makón, Hódme­zővásárhelyen ismerkedhe­tünk a régi és az újabb iro­dalom emlékeivel. Iránytű­ként Dugonics András, Mik­száth Kálmán, Tömörkény István, Móra Ferenc,' Jóstséf Attila. Erdei Ferenc és Né+ rnejh László sorai segítenek." S ha most hozzáteszem, e táj irodalmi nevezetességei­hez valamit konyító szerény­ségemnek (tehát a nem vad­idegennek) speciel tetszett ez a fél óra, hangulatában, a témához illő emelkedettsé­gében, nem utolsósorban re­mek fölvételei révén (opera­tőr: Becsy Zoltán) — akkor hitem szerint olyasmit re­gisztrálunk, mely sajna nem megszokott. Sokkal inkább megszokott ugyanis, hogy az ilyesfajta „központilag ké­szült" tájműsorokhoz érin­tőlegesen, felszínesen anyag­kutatással fognak hozzá a i Mennyit ér a diploma? „Annyit, amennyit az ember megvalósít belőle mikro- és makrokörnyezete számára" — írta Bátyai Jenő ebben a vitában, s bevallom eevet is értek vele. így azt kell mon­danom. az én kémia—fizika szakos középiskolai tanári diplomám semmit nem ér. vagy legalábbis nagyon ke­veset. Azaz, ha szerencsém van, elmehetek vele képesí­tés nélküli óvónőnek. 1979-ben végeztem a JA­TE-n. tizenöt társammal egvüt^ Körülbelül ennyien lehettek a budapesti és a debreceni végzősök is. azaz durván 48. pályáiét kezdeni akaró fiatal. S ha iól em­lékszem a fent említett év­ben 11 kémia—fizika sza­kos állást hirdettek megr az országban pálvakezdőknek. s ebből 9 kollégiumi nevelő­tanári állás volt. (Nem mint­ha lebecsülném az utóbbit, de bevallom, én nem azért, iparkodtam a jeles vizsga­eredményekért. hogv öt év eltel iév eí nevelőtanár le­gyek.) A nedaeógusok még a többi diplomásnál is rosz­szabb helyzetben vannak, mert rájuk nem érvénves Jakab István hozzászóló megállapítása, melv szerint: ..Az országban máshol tárt karokkal várták a szegedi többletdiplomásokat." Mi lett a sok „felesleges" évfolyamtársam sorsa? El­mentek kutatóintézetbe vál­lalathoz stb. (Kémia—fizika szakosok lévén megtehették, de a bölcsészek nehezebb h":vzetben vannak!) Azok. akik kitartottak hivatásuk mellett, mert-ezdték a har­cot a szerződéses állásokért. Véletlen szerencsével nekem is sikerült elhelyezkednem egy szegedi szakiskolában, egy évre szóló szerződéssel. Közben szültem. majd szerződésem lejárt, és azóta is munkaviszony nélkül va­gyok. Persze nem került vol­na erre sor. ha hasonlókép­pen teszek, mint egv mos­tanában végző pedagógus­társam. Nem akart állam­vizsga után, szülés előtt munkaviszony nélkül ma­radni. ígv elment a szegedi Fonalfeldolgozó Vállalathoz segédmunkásnak. 7 forintos órabérért. Szeretnék vissza­menni dolgozni, hiszen jó . lenne végre megszüntetni ezt a kedvezőtlen munkavi­szony-nélküliséget — nos és a kisfiam is elmúlt már két­éves — de nincs hol elhe­lyezkednem. Nincs kémia—fizika sza­kos állás, nemcsak középis­kolában. de még általános­ban sem. Azonban, ha az ember „forgalomban" akar maradni, ahogy a művelő­désügyi osztályon mondták, akkor mindent el kell vál­lalni, aminek valamiféle kö­ze van a pedagógussághoz. Más vizekre evezni nem szabad, mert akkor a dip­loma csak emlék lesz többé. (Furcsa módon nem min. denk'nek kell mindent el­vállalni. hom' forgalomban maradhasson!) Annak érdekében, hoey egyszer az életben taníthas­sam a szakomat és foglal­kozhassak a 14—18 éves kor­osztállyal. eldöntöttem, ide­ig'enesen elmeevek napközi otthonba, nem baj ha alsó tagozatba is. nem bai ha szerződéssel is. Aztán úribb csalódás ért. Még ilyen állá* 6incsen. Egyet azonban fel­ajánlottak : mehetek képesí­tés nélküli óvónőnek. Gon­dolkodtam. Nem nagyon tu­dok énekelni, nem tudom, hogyan kell verset tanítani, a fizetésem valószínű, hogy a két éwe] ezelőtti 2500 fo­rintot sem fogja elérni, de mint említettem, egyszer az életben szeretnék tanítani, így „forgalomban" kell ma­radnom. és egyébként is. minden óvoda egy általános iskolához tartozik, és onnan talán maid sikerül középis­kolába, és ... Szóval hatá­roztam. Elmegyek óvodába. Jártam több helyen is. de mindenhol azt mondták, szeptember elején érdeklőd­jek újra. Nekem azonban augusztus l-ig kellene mun­káltatói igazolást vjnnem (hogy előbb vagv utóbb al­kalmazni fognak) ahhoz, hogy fiamat felvegyék böl­csődébe. Ezek után nem te­hetek mást. mint. bízom a csodában, és egyre többet gondolkodom Göblyös Mar­git hozzászólásán. Valóban fontos dolog a hivatástudat, de lehet, hogv úgv járok a fene nagv hivatástudatom, mai, mint magyar—franeja szakos ismerősöm, aki las­san már 6 éve óvónősködik. és azóta is várja a jó sze­rencsét. Én is azokhoz csatlako­zom ebben a vitában. akik szet int ilyen körülmények körótt „tisztességtelen" do­log a hivatástudatra való hi­'•aikozés! A fentieket azért írtam le. hogv mindenki láthassa: olykor mennyit ér egy diploma. Fábián Nsgr Jenőn* ..középiskolai tanár" Szövetkezeti kisvállalkozások Tervezésiül karbantartásig Software és gyermekgon­dozás, villanyszerelés, terve­zés és ablakmosás — a szö­vetkezeti iparban és szolgál­tatásban egyre többfajta te­vékenységet végeznek kisvál­lalkozásban. A kisszövetke­zetek száma már megközelíti a 6zázat, egyre népszerűbbek a szakcsoporti formák, s a szabályozó rendeletek megje­lenése óta jelentősen bővült az átalánydíj-elszámolásos részlegek köre is. Az ipari szövetkezetek te­rületi szövetségei külön bi­zottságokat hoztak létre a A lift, a Sándor és Szöged r^r mjm [W] Hökkenten hallgattam a Mit üzen a rádió? legutóbbi adását. Pedig ilyen ügyek­ben igazán harcedzett hall­gatónak számítok már. Min­den történet rém egyszerű — írta volt a költő —, meg­eszünk fél vagon kenyeret, borotválkozunk, öltözünk, születünk, meghalunk. .. Ám mégis. Hogyan lehetséges, hogy ügy keletkezik egy nem létező ügyből. Vannak ugyebár liftek, s a liftekről jól tudjuk, hogy tulajdonképpen gépek, motor működteti őket és emberek kezelik. A gép elpusztulhat, az ember tévedhet. Nem tör­ténik sok, csak annyi, hogy a lift használhatatlanná vá­lik. A még alig tipegők (a nagyon picikék), és a már alig tipegők (a nagyon öre­gek) kénytelenek felcaplatnt a legfelső emeletre. Ez történt nemrégiben, az­az, hogy elromlott valahol egy lift. Az ember bedob a tóba egy kavicsot, a kavics beleesik a vízbe, és körülöt­te gyűrűzni kezd a víz. A víz gyűrűzese mindig értel­mes. A dolgoké sajnos nem mindig az. A műsorvezető fel is tette a kérdést: vajon miért for­dulnak az emberek a Ma­gyar Rádióhoz segítségért, amikor ott egyetlen egy lift­szerelő sem dolgozik. Költői kérdés volt. ö maga is tud­ta, hogy ennek a dolognak a megrendült bizalom a va­lódi oka. A szolgáltató nem szolgáltat, az építő vállalat nem teljesíti garanciális kö­telességeit. Nem teljesíti, mert nyugodtan megteheti ezt. Egyik városban, egy tíz­emeletes házban nem mű­ködik a lift. Az illetékes azt mondja, fel lehetne hívni a szegedi szervizt. Fel is lehet. Mindez a házmester kötelessége volna, aki csak annyit tud, hogy egy bizo­nyos Sándort kellene hívni. Magam elé képzelem a je­les házfelügyelő dilemmáját; feltárcsázza a körzetszámot, majd röviden jelentik, hogy kapcsolnak neld egy szegedi Sándor nevű úriembert. .. Az is meghökkentett persze, hogy az a bizonyos illetékes, alá hajlandó volt az ügy­ben megnyilatkozni, kijelen­tette: az újságírót úgymond: túltájékoztatták. Másfél évtizede vagyok újságíró. Eleddig még soha­sem tájékoztattak úgymond: túl. Kezdem azt hinni, bár tisztelem a hivatalt és an­nak fegyelmét, hogy baj van az ország hivatalaiban. Le­het, hogy túl sok a szabály. Aztán az is lehetséges, hogy a hivatali embereknek fo­galmuk sincs arról, hogy mi történik a hivatalon kívül, mert a paragrafus, a rende­letszám eltakarhatja a lé­nyeget, a mögötte levő prob­lémákat, emberi gondokat. Az jut eszembe, amit egy országgyűlési képviselőtől hallottam néhány hónapja; ha tehetném: felállítanám' a hatóságot hatálytalanító hi­vatalt. A rugalmasabb ügy­intézés. azaz, hogy az ügy­felek, akik mi vagyunk, szó­val, hogy a mi'érdekünkben. Megtapsoltam a képviselőt. E- E. , megalakuló új szervezetek támogatására. Tapasztalataik szerint az eddigi vállalkozók többsége a nem túlságosan eszközigényes tevékenysége­ket választolta, a komoly anyagi kockázatot még keve­sen vállalják. A már létrejött szervezetek döntő többsége mind az ipari, mind a szolgáltató területen olyan feladatok elvégzésére alakult meg, amelyek vala­miféle hiányt pótolnak. A Bu­dapesti Gép- és Vegyipari Szövetkezetek Szövetségénél például eddig 12 kisszövetke­zet jött létre, három közülük kifejezetten gyártással fog­lalkozik: fém forgácsolást, műanyag-feldolgozást végez­nek, valamint papír-, nyom­da- és kötőipari termékeket állítanak elő. Hét szövetke­zet vegyes profilú, ipari és szolgáltatási igényeket is ki­elégít, az autószereléstől a játékgyártásig, a fotócikkek javításától az adásvételig. Két kisszövetkezet kizárólag szervezési és tanácsadói fel­adatokat lát el, az egyik pél­dául software fejlesztések, számítógépes programok ké­szítésére vállalkozott. A Budapesti Építőipari és Szolgáltató Szövetkezetek Szövetségénél már húsz kis­szövetkezet jött létre. Az új vállalkozások főként olyan szolgáltatói tennivalókra irá­nyulnak, amelyek iránt je­lenleg fokozódik az igény. Három szövetkezet foglalko­zik például építőipari terve­zéssel és szervezéssel, öt épí­tésre és különböző szakipari szerelésekre vállalkozik, van külön villanyszerelő kisszö­vetkezet, és két olyan is, amely technológiai, valamint épületgépészeti szerelést, ál­talános lakatosipari munká­kat végez. Több olyan szö­vetkezet is megalakult, amelynek tagjai speciális szolgáltatásokat nyújtanak. Ilyen például a szigetelők kisszövetkezete — saját sza­badalmuk alapján dolgoznak —t vagy a sportlétesítménye-. ket. tervező, építő szövetke­zet, amely karbantartási munkákra is felkészült. A Lares szövetkezet megalapí­tói az úgynevezett humán­szolgáltatások iránti kielégí­tetlen keresletben láttak le­hetőséget, egyebek közt gyer­mekgondozást. idős emberek­kel kapcsolatosan ellátást, továbbá korrepetálást stb.-t vállalnak. Az egyik tervező és ta­nácsadó kisszövetkezetnek 3 régi épületek, hidak statikai vizsgálata a specialitása. A szgkcsoporti forát főként azok választották, akik fő­foglalkozásuk megtartása mellett próbálják ki a vál­lalkozási lehetőségeket. A szakcsoportok jelentős része az „anya" szövetkezetek ka­pacitásának bővítésére ala­kult, háttéripari tevékenység­gel, és különböző ipari, épí­tőipari és lakossági szolgálta­tással egészíti ki azt. A ha­gyományos. de keresett szol­gáltatásokon kívül több új­fajta kezdeményezéssel ls je­lentkeztek a szakcsoport-ala­kítók. Például hegymászók fogtak össze a magas épüle­tek ablakainak tisztítására, kisebb épületkarbantartási munkák elvégzésére, egy má­sik társaság speciális igényt kielégítve, villámhárítókat szerel. Atalányelszómolásos részle­gek főként a személyi szol­gáltatások területén létesül­tek nagyobb arányban. Bu­dapesten a szövetkezeti fod­rászüzletek és kozmetikák 10 százaléka már így működik. Az ipari és szolgáltató szö­vetkezetek új szervezeti for­máinak működése még csak a kezdeti lépéseknél tart. Sok új szövetkezet van ala­kulóban. a vállalkozók köre napról napra bővül A gaz­dasági eredmények ma még nem mérhetők, az ötletek, kezdeményezések sikerétől, életrevalóságától függnek, s ebben elsősorban a piac dönt. (MTI) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom