Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

8 KZDM Szombat, 1982. július 3. Törő István Nyári zápor Harc a Balatonért Dörög az ég alja felénk fut a zápor vakítón villámlik fehérlik a házsor, nagy fülét és farkát behúzza a róka, hosszú hetek szennyét csutakolja róla, madarak rejtőznek odúikba mélyen. csak a szamár áll kint egyedül a réten, és a szélfiúk sorban mind befogva, felhők kocsisorát maga után húzza, bömböl az erdő is porzik az út távol dirregve-durrogva messze jár a zápor. Mániánk a fa H a valami nagy disznóságról szól a film, az első képek mindig fátlan sivárságot mutatnak. Ebben a környezetben nincs szerelem, nincs emberség, csak törtetés és krimi van. Jel­beszéd ez, a lelki sivárság szim­bóluma lett a fa nélküli világ. A szegedi szem fákhoz szokott. A szegedi ember harcolni tud a fákért. Szegeden mégis pusztul­nak a fák. A városgondnokság telefonált a napokban, hogy törik-vágiák a hársfákat Többször említette a telefonáló Rácz Jánost. Állító­lag ő < zaklatja a hivatalt is. a rendőrséget is, ha fapusztítókat talál. Elmentem Rácz Jánoshoz. Vizsgáznom kellett először. Nagyszentmiklósról való, mond­jam meg, miről híres a faluja. Kapásból mondom Bartókot, hogy ott ázületett, de neki ennyi ke­vés. Kivágom a rezet, az arany­kincset említem, amit kerítés­oszlopának földbeásásakor talált a szentmiklósi ember 1791-ben. Jól feleltem, kérdezhetek. Elég udvariatlanul kezdem. — Mániája a fa? — A fák. a madarak, az álla­tok. A természet. — És ezt mind Szegeden ke­resi? — Nem csak én, hanem más ls. Emlékszik maga a Tolbuhin sugárútra? Tele volt fával. És a Kossuth sugárútra? Négy sor fa volt benne. Soroljam még. Az Április 4. útja olyan volt, ha valaki leszállt a vonatról, és el­indult, elámúlt. Gyönyörű, szép város volt Szeged. — Most nem az? — Fizető vendégek járnak hozzánk az ország más-más vi­dékéről, mind dicséri a várost megérkezése pillanatában. És mind a fái miatt dicséri, hiszen mást még nem látott belőle. Jól­esik, ha mondják, de én csak azt érzem ki belőle, hogy máshol annyi sincsen, amennyi itt meg­maradt. örülhetünk neki. hogy nem vagyunk még a sor végén, de ha csak az örömmel foglal­juk el magunkat, hamar oda ju­tunk. Legalább azt védjük meg, ami még megmaradt. — Egy ember hogyan tudja védeni? — Nem egyedül vagyok, ha valami bait látok, László Imre bácsi mindig velem tart. ö se fák. de nekünk kellene lobban vigyáznunk. — Miért nem vigyázunk? — Megváltozott az emberek magatartása. Én úgv látom, el­durvultunk. Az csak egy jel, hogv a fákat nem becsüljük, noha a mi környezetünket teszik hozzánk méltóvá. A lényeg mélyebben van. egymást nem becsüljük. Fü­ves-virágos a Teleki utca. Min­den virágért lehajolt valaki, amikor a földet felásta, amikor el­ültette. amikor megöntözte, ami­kor megkapálta, és jön az autós. rámegy a virágra. Nem fér el az úton? Hogyne férne! Vagv álljon oda. ahol elfér. Vannak emberek, akik ösztönösen irtóz­nak a jótól. — Tehát trehányak vagyunk és durvák? — Van köztünk ilyen is. Ha százból három lóg csak ki. már tud kárt csinálni. De csak akkor, ha a kilencvenhét eltűri. Nem igaz. hogv elfordul az ember a természettől, hiszen valósággal esedezik érte. Attól a háromtól fordul el. és úgy tesz. mintha nem is látná. Mert tudja, hegy olyan választ kap. amit nem sze­ret kapni: mi köze hozzá?! Tud­ja. hogv a fa szenved, mert ha sebet kap. egészen addig seb ma­rad. amíg be nem gyógyul. de nem szól. mert kerüli a kelle­metlenséget. Nincs erőnk megvé­deni azt. amiben élünk? Ha va­lóban elfordulunk a természettől mindig nehezebb lesz visszatalál­nunk hozzá. Fátlan volt valamikor az egész Alföld. Szeged árvízi képein is legföljebb növendék fasorok lát­hatók. A modern város már fa­csemetékkel indult. Nem tudiuk. melyiket kl ültette, mert a ké­nyelmes utókor ennyi nevet nem tud megjegyezni. Legalább azt vegyük észre aki rongálja. És azt is néha. aki védi. H. D. E gyelőre még lehet fürödni a Balatonban. Nemzeti kin­csünk ez a tó. s örvendetes tény. hogy tavaly nyáron — az egyes hétvégeken —. több mint egymillióan tartózkodtak a part­ján, s egyidejűleg 300—350 ezren fürödtek benne. Rendkívül sokré­tű tevékenységre, sokféle beruhá­zásra. s valóságos küzdelemre van szükség ahhoz, hogy ez a kétmil­liárd köbméternyi víztömeg für­désre. sportolásra a következő években is alkalmas maradion, s hogy a vízminőségre 4—6 év múl­va is a Balatonmária—Keszthely vonalában levő strandokon se le­gven panasz. A Balatont meg kell védeni. Kevesen tudják, hogv a Sió-zsi­lip bővítése, illetve a Sió-csatorna felső szakaszának — 1979-ben be­fejeződött — szabályozása mily nagymértékben járult hozzá e vé­delemhez: enélkül ugyanis nem lehetett volna az üdülésre alkal­mas vízszintet sem tartani. A Ba­laton vízszintiének szabályozható­vá tételén kívül védeni kell a partot, csökkenteni az iszaposo­dást. meg kell óvni a tó felületét, szabályozni a hínárvágást, fejlesz­teni a szennyvízcsatornázást, meg kell oldani a szennyvizek tisztí­tását a szennyvíziszap és a szip­pantott szennyvíz elhelyezését, kezelését, mindemellett vízvédel­mi műveket is kell létesíteni. Ami a partvédelmet illeti, so­kan aggódnak amiatt, hogy ter­mészetes tavunk előbb-utóbb me­dencévé válik. Nem eléggé közis­mert. hogv a délen kiépített és kiépítendő partvédő müvek nélkül a Balaton évente egy-másfél mé­terrel vándorolna arrébb, s hogy ezt megakadályozandó készült el eddig mintegy száz kilométernyi partvédő mű. Egyébként a tervek szerint a Balaton 236 kilométer hosszú partvonalából a parthossz nagyobb része — 127 kilométer — megmarad természetes állapotá­ban. A Balatont kotorni is kell. A tóba évente átlagosan körülbelül 300—400 ezer köbméternyi ügy­nevezett üledékképző anyag — hordalék, por. növényi maradvány — kerül, ami .dúsítja a vízminő­ség romlását előidéző iszapot. Az iszaposodás a Keszthelyi öbölben a legnagyobb. A kísérleti kotrá­sok már 1979-től folynak — ed­dig mintegy másfél millió köb­méter iszapot emeltek ki a tóból —. s az értékelés eredményei alapján határozták meg a meder­állapot és a környezetvédelem szempontjából káros — tehát ki­kotrandó — iszap mennyiségét illetve a kotrás további mértékét. A tó felületének megóvása érde­kében korlátozták a feltöltést: 1979 óta a vízminőség-védelem és a legfontosabb üdülőterületek nö­velése érdekében mindössze 24 hektárnyi területet töltöttek fel. azaz a Balaton felülete ezáltal csak négy ezrelékkel csökkent. Szabályozták a hinárvágást is. s mert a hinár nélkülözhetetlen része a tó élővilágának, vágására szinte kizárólag a strandokon, a kikötőkben, a hajóutakon került és kerül sor. Kiemelt feladat volt az elmúlt ötéves tervben, s a mostani terv­időszakban is az maradt a szennyvízcsatornázás fejlesztése. A csatornahálózat a legsűrűbb népességű és legnagyobb forgalmú, településeken épült tovább. je­lenlegi hosszúsága az üdülőöve­zetekben meghaladja a 330 kilo­métert. aminek több mint fele az utóbbi hat esztendőben ké­szült el. És ez is kevés. sőt. a szükséglethez képest a hátrányt sem sikerült csökkenteni. A to­vábbiakban — a tervidőszak vé­géig — újabb száz kilométernyi szennyvízcsatorna készül: minde­nekelőtt Siófokon. Zamárdi és Balatonvilágos. Boglárlelle és Fonyód. Balatonkenese és Bula­tonakarattya között. valamint Balatonalmádiban. Szigligeten és Keszthelyen. Mivel a Balatont leginkább a szennyvizek veszélyeztetik, a tó egész vízgyűjtő területére átfo­gó szennyvízkezelési program ké­szült. A programban előirányzott napi 23 ezer köbméternyi szenny­víztisztító kapacitással szemben 26 ezer 500 valósult meg az el­múlt ötéves tervben, az 1975. évi kapacitás megduplázódott. Idén Balatonfűzfőn újabb — napi 7 ezer 500 köbméter szennyvíz tisztítására képes — szennyvíz­tisztító üzemel, s 1935-ig a zala­egerszegi telep megépítésével — kapacitása: napi 20 ezer köbmé­ter! — a tó vízgyűjtő területé­nek egyik jelentős szennyező for­rását számolják fel. A folyamat­ban levő fejlesztések révén a tervidőszak végére a balatoni üdülőkörzetben keletkező szenny­vizek 60 százalékát lehet majd biológiailag tisztítani, három te­lepen kísérleti jelleggel megkez­dődik a kémiai tisztítás is. A tisztított szennyvizek mintegy 40 százalékát más vízgyűjtők felé vezetik, s körülbelül 20 százalé­ka is csak közvetve — halasta­von. lápon keresztül — iuthat maid a tóba. Mi legven a szennyvíziszappal? Ebből a Balaton körzetében na­ponta 600 köbméter „keletkezik", amelynek elhelyezése és felhasz­nálása egyaránt gondot okoz. Ke­vés a lerakóhely, a tápanyagként való hasznosítástól pedig — né­hány kivételtől eltekintve — ál­talában idegenkednek a gazdasá­gok. A súlyos helyzet enyhítése céljából Keszthelyen egy szenny­víziszap- és háziszemét-komposz­táló üzem épül. s az itt szerzett tapasztalatok alapján lehet majd dönteni a szélesebb körű alkal­mazásról. Ezzel egyidejűleg más megoldási lehtőségeket — ilyen például a deponálásos érlelés — is vizsgálnak. Mivel a vízellátás fejlesztésével arányosan növeke­dett az úgynevezett szippantott szennyvíz mennyisége is. ki kel­lett dolgozni ennek kezelésének rendszerét. ..Bebizonyosodott" ugyanis, hogv az elszállítás és az elhelyezés adminisztratív szabá­lyozásának alapfeltétele. hogy megfelelő „fogadóállomások" is legyenek. Az első ilyen fogadóbe­rendezés Balatonfüreden készül, hasonlóak építése pedig lehetővé teszi majd a nem csatornázott üdülőterületek szippantott szenny­vizeinek kezelését. Elkészült a Balaton felé tartó vizek, vízfolyások rendezési, sza­bályozási terve is. amely az e vízfolyások által szállított szenv­nvezőanyagoknak a tótól való tá­voltartását célozza. E terv leg­jelentősebb részének megvalósí­tása — a Kis-Balaton helyreállí­tása. vízvédelmi rendszerének megépítése — már 1981-ben meg­kezdődött. Ez eddig — a terve­zéssel egvütt — mintegy ötven­millió forintot emésztett fel. idén további 84 millió forint építési munkára kerül sor. Ugyancsak megkezdődött a hasonló célt szol­gáló marcali vízvédelmi tározó építése, amit 1985-ig be is fejez­nek. A VI. ötéves terv végéig sor kerül a déli berekvizek rende­zését-szabályozását szolgáló Ke­leti-bozótcsatorna rekonstrukció­jára is. A harc a Balatonért folyik to­vább. A cél az. hogv a vízminő­ség romlási folyamata lelassuljon, s hogy ez a folyamat a későbbiek­ben még megfordítható legven. A. G. Andrássy Lajos Atlasz válasza Köszönöm késő-leveled s köszönöm, hogv őszintén írtál, országossá lett gondokon: magad baján, hogy nékem sírtál . . Vigasztalót nem irhatok: magam világnyi terhet érzek vállaimon — s a csúz kikezd: látod, remegnek már e térdek ... tudja elviselni, hogy tépik a hárs­fákat. Megyek a napokban a Lechner tér sarkán, látom, csú­nyán össze van törve a hársfa. A Sóhordó utcában karvastagsá­gú ágat látok a földön. Jövök haza. ellepték a Teleki utcát a virágszedők. Törik az ágakat. — Szólt nekik? — Meg is kaptam azonnal a választ: mi köze hozzá? — Ténvleg: mi köze hozzá? — Csak annvi. hogv én is en­nek a városnak a lakója vagvok. És jó pár fát mi ültettünk. Fog­tam a telefont, fölhívtam egv is­merős őrnagyot a rendőrségen. Segítsen, de hamar. Itt is volt az URH azonnal — Megnvugodott? — Nem. Ha jól belegondolok itt nem a rendőrségnek kellene segítenie Jó. hogv segtt mert ha a rendőrök se tesznek semmit, akkor hamarabb pusztulnak a N apóleon a velencei Szt. Márk teret Európa szalonjának nevezte. Rómában a Giani­colo-dombot lehetne így hívni. Ezt Martialis római költő :s iga­zolja: „Innen nézd meg a hét fe­jedelmi halmot, innen ítéld meg Róma egészét." Akár úgy tesszük meg a domb lábától a tetejéig tartó egyórás utat. mint a termé­szet barátja, akár úgv. m'nt a szép rajongója, akár a múlt és a történelem szerelmeseként. itt mindent bőségesen megkapunk. Bárhonnan indulunk is el a domb tetejére, eljutunk arra a hatalmas térre, ahonnan legszebb a kilátás Rómára. Előbb azonban a világ legimpozánsabb lovasszob­ra parancsolja magára a tekinte­tet: hatalmas gránit talapzaton áll Giuseppe Garibaldi 1895-ben felállított lovasszobra. Nem mesz­sze tőle felesége. Anita Garibaldi bronzszobrában gyönyörködhe­tünk. amelynek tövében volt egy­kor eltemetve, de hamvait most temető őfrzl. Garibaldi hét méter magas lovasszobrát szemlélve — amint ül a nyeregben és büszkén tekint Rómára, rohamra induló 55 Rómáról jut eszembe... A Gianicolo-domb 55 mellékalakjaival —. lehetetlen, hogv eszünkbe ne juttassa az élő Garibaldihoz fűződő naidani re­ményünket hogv ..maid hoz Kos­suth tisztát. Türr Pista meg pus­kát. éljen Garibaldi!" Tovább sé­tálva. az .olasz egység" nagysá­gainak mellszobrai fehérednek elénk, tipikus múlt századbeli vo­násaikkal De minket itt. a Gianicolo­dombon az irodalom is érdekel, idézzük hát fel Tassót. aki a mi Zrínyi Miklósunknak költői min­taképe volt. Torquato Tasso hányatott életét az udvar ragyogása és a kolosto­rok csendje közepette töltötte. Mindig visszavágyott azonban kis Sorrentójába, hogy viszontlássa nővérét, és zaklatott lelke meg­pihenjen. Nyughatatlan természe­te és hirtelen haragja ismeretes volt. Mindez gyönge idegzetének köszönhető, hisz a költő beteg volt. és egyik rögeszméje állandó­an gyötörte, miszerint a ferrarai herceg üldözi őt. Vallási kételyek is kínozták mindaddig, míg elmé­le elborult. A ferrarai feiedeiem ióindulattal volt iránta, úgvany­nyira. hogy egyik dührohama után nem haragudott meg rá. ha­nem mint elmebeteget, a Szt. An­na-kolostorba zárták, amely ma egyetemi klinika, és ahol méa ma is mutogatják a Tasso börtöné­nek nevezett kis fülkét, amelvet Lamartine francia költő meg­énekelt. és amelybe állítólag a különc Byron önként elzáratta magát, hogy ott a „Megszabadított Jeruzsálem" költőjének szelleme szállja meg. A körülbei 7 évig tartó zárka után Tasso kiszabadult, de álla­pota nem javult. 1594-ben Romá­ban a Capitóliumon költővé ko­ronázták. de utána már nem hagyta el soha többé Rómát. A Gianicolo-domb északi lejtőién 1435-ben alapított. szép. rene­szánsz boltíves, a viláa legkisebb kerengőiű kolostorába vonult vissza, amelynek falán Stendhal megjegyzése körülbelül így hang­zik egy márvánvtáblára írva: olyan szép. hogy ide meílhalni is érdemes eljönni. A kis kolostorból kijőve, ma is mutatják azt a helyet, ahol a szerencsétlen költő legszívesebben tartózkodott: a szerpentinút egvik kanyarulatánál, egv amfiteátrum romjai között, ahol a kolostor szerzetesei ma is szívesen medi­'álnak. Itt áll most is a kiszáradt tölgyfa, melv alatt üldögélt, és amelyre ez van írva: Tasso tölgy­fája. A szoba, melyben beteg elmével tengődött, őrzi személves tár­gyait. Mikor utoljára a Tasso-mú­zeumot megnéztem, büszkén álla­pítottam meg. hogv a múzeum vendégkönyvében főleg magyar nevek vannak beírva. TlMARNÉ MAKKAR ERZSÉBET

Next

/
Oldalképek
Tartalom