Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

SZATHMÁRY GYÖNGYI: BÁLINT SÁNDOR Díjazottak parádéja A

változások korát éljük képzőművészeti közéletünkben is. Nemzedékek, műfajok, törekvések keresik helyüket ezekben az években. S nemcsak helyüket, de önmegmutatási lehetőségeiket, új, az eddigieknél tartalmasabb találkozásaikat, párbeszédeiket éltető közegükkel, a közönséggel. A művészeti élet átrendeződésének egyik legkarakteresebb jellemzője,' hogy a decentralizálás nyomán kezd kialakulni az ország kiállításainak sajátos, s legfőbb vonásaiban már koordinált rendszere. Ez évben — oly hosszú szünet után — a budapesti Műcsarnokban megrendezték az országos képzőművészeti kiállítást, melynek megnyitásán Tóth Dezső, művelődési miniszterhelyettes . a következőket mondta: „...hangsúlyozom tehát, hogy ez nem csupán egy, hanem egyszersmind bizonyos értelemben első kiállítás is, amely önmagában nem, csak a később mellé sorakozókkal együtt adhat valóban hiteles választ arra, hogy milyen napjainkban a művészet és a valóság kölcsönható viszonya. Mint ahogy arra is emlékeztetek, hogy ez l>tszony korántsem csak az ilyen fajta országos kiállításokon, hanem ezekkel együtt széles körű és differenciált kiállítási rendszerünk egészében ítélhető meg." Évtizednyi szünet után megszületett tehát a nemzeti tárlat, mely a tervek szerint kétévenként a hazai művészet legrangosabb fölsorakozása lesz. Ebből egyértelműen következik néhány országos vonzású és hatósugarú vidéki kiállítás profiljának, időpontjának megváltozása. S ezek a módosulások Szegedet sem hagyták érintetlenül. U

" gy is mondhatnánk, egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Számos tanácskozás, vita kristályosította ki azt a gondolatot, hogy az országos tárlat újjászületésé megkérdőjelezheti a szegedi nyári tárlatok létét. de legalábbis a koncepció átgondolásara késztet. S közben örülnünk kell annak, hogy 1983tól Szeged is fölsorakozik a műfaji biennálékat rendező városok sorába. Ezek a különböző műfajok legrangosabb bemutatkozási erőfelmérési lehetőségei. Pécseit a kisplasztika. Miskolcon a grafika, Szombathelyen a textil, Békéscsabán az alkalmazott grafika. Egerben az akvarell. Siklóson a kerámia művelői gyűlnek össze kétévenkent, s-hozzájuk csatlakoznak majd a táblaképfestök az ünnepi hetek idején Szegeden a jövő évtől kezdve. A legfrissebb döntés szerint » közbeeső években — tehát legközelebb 1984-ben — ismét lesz nyári tárlót. ahogy Bányainé dr. • Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese írja az idei katalógus előszavában: „A Szegedi Nyári Tárlat az 1982-es átmeneti évtől kezdve kétévenként kerül megrendezésre ... a páros években változatlanul szabad beadási rendszerben, de nagyobb területen biztosítunk helyei a szobrászat, festészet, grafika művelőinek." Ez a mostani, holnap nyíló XXIII. Szegedi Nyári Tárlat mindenképpen különleges helyet jelöl a folyamatban. Hattyúdala egy majd negyedszázados sorozatnak, s tulajdonképpen kezdete egy új rendszerű programnak. Az 1965. óta díjazott művészek parádéja egyszerre lehet emlékidézés, a fejlődési folyamat kritikus regisztrálása, tehát mérlegkészítés és a jövő fürkészése is. Mindenesetre kiváló alkalom arra, hogy ezt az egyáltalán nem egyenes ívű kiállítássorozatot nyomon kövessük, visszapergessük. a tárlatok naptáplapjait, s tények, adatok, korabeli kritikák, káialógus-előszók sorainak segítségével vázoljuk folytonosságát, művészi értékeit, buktatóit, közművelődési hatását. A

felújított szabadtéri játékok második évében nagy sikerű kiállítást rendeztek a képtárban. A Képzőművészetünk a felszabadulás után című tárlat, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria rendezett, tizenöt év művéseeti anyagának legjavát mutatja be. „A művek most szinte megkétszerezett erővel kutatják, keresik a szocialista eszmeiség és tartalom kifejezésének új művészi eszközeit..." — írta a kritikus. A tárlaton huszonkét szegedi festő harmincnégy festménye is szerepelt. Egy esztendővel később Szeged város. BácsKiskun, Békés és Csongrád megye festőinek, szobrászainak alkotásaiból rendezték meg a DélAlföldi Képzőművészeti Kiállítást. A 82 kiállító közel fele, 40 szegedi festő, szobrász és grafikus volt. Ekkor jelentek meg a következő méltató sorok: „Reméljük-. hogy Kecskemét. Szeged, Hódmezővásárhely, Békéscsaba es Gyula festőinek és szobrászainak közös összefogása szép sikert eredményez, mely felzárkózva a Szegedi Szabadtéri Játékok országos színvonalához, biztos zuloga lesz a következő évek még kiteljesedettebb értékű nagy, alföldi képzőművészeti találkozójának." Az 19G2-es kiállítás — fölvállalva az előző két esztendő hagyományteremtő kiállításait —. mint a harmadik Szegedi Nyári Tárlat nyílt meg. fölsorakoztatva 90 alkotó 170 művét. A 62-es és 63-as kiállítás a helyi és környékbeli művészek mellett fölvonultatta az ország képzőművészeti életének olyan kiemelkedő mestereit, mint például Bervúth Aurél, Kmetty János. Holló László, Labor cz Ferenc. Borsos Miklós, Kohán György, s mellettük tehetséges fiatalokat: Németh Józsefet, Szalay- Ferencet. Palay Lászlót, Orosz Jánost. Kakas Ignácot. Az akkori katalógus így fogalmazott: az egyre kiterjedtebb vonzáskörű helyi nyári tárlatok által Szeged ábrázolómüvészete évről évre reményteljesebben fejlődik és fokozódó lendülettel kapcsolódik bele a hazai szakterület országos hálózatának élvonalába." A

következő esztendő, 1964 nagy kísérletnek számított. Ekkor ugyanis Szegedi Országos Képzőművészeti Kiállítás címmel rendezték meg a seregszemlét, amely „egy csokorba foglalja öszsze a kiállításra alkotott műveket és az utóbbi évek közgyűjteménybe került alkotásait." Olyan névsort állíthatnánk itt föl, mely szinte azonos a felszabadulás utáni magyar képzőművészettel. A retrospektív jellegű kiállításról így írt D. Fehér Zsuzsa: „... a festészet és szobrászat, rajzművészet sűrű próbáztatása, erőszakolt keresztmetszet-igényű feltárása már idejét múlt művészetpolitikai elképzelés, s örülünk az egyéni és csoportos bemutatkozásoknak külön-külön — bizony, jót tesz n.éha átfogóbb gyűjtemény alapján ítélni a magyar képzőművészet fejlődéséről, útjáról, eredményéiről, problémáiról. Érre ad jo alkalmat az idei szegedi tárlat..." A hatvanas évek közepétől ismét új szakasz kezdődött a nyári tárlatok történetében. A hatodik seregszemle volt a vízválasztó az előző esztendők kísérletei és a következő évek határozott törekvései között. Ekkor született döntés, hogy „• • • a. városi tanács a kiállítandó alkotások színvonalbeli gazdagításának érdekében plakettel járó díjat alapított, amelyeket a tárlaton legjobban szereplő művészeknek ítélt oda." Az első díjazottak: Kokas Ignác, Pintér József és Szalay Ferenc. Azóta százszor adták ki a nyári tárlatok díjait, Borsos Miklós szép plakettjét. Bár azóta a szegedi tárlatokon kevesebb a nagy név, ám mind erőteljesebben jelentkeznek a helyi művészek, fiatalokkal gyarapodik, frissül az ide kötődő alkotók sora. 1965ben fogalmazódott meg az igény: „Hasznos volna a Szegedi Nyári Tarlatok jellegét úgy alakítani, hogy azok a művészi vállalkozásokról. alkotói kísérletekről rendszeresen és batran adjanak számot." Pogány ö. Gábor egy évvel később így fogalmazott: ,.A mai magyar képzőművészét egyik legbecsesebb tulajdonsága éppen nemzeti, lokális hangvétellel nyilatkozik meg, legújabb termésében is van valami, ami kétségtelenül magyar, s ami csak itt, a mi hazánkban keletkezhetett. A nyári tárlat Szegeden is azt bizonyítja. hogy az esztétikai zavarkeltés ellenére képzőm üvészetiink biztatóan fejlődik, kifejezésben skálája gazdagodik." A tizedik évfordulón. 1969-ben több mint száz alkotó négyszáz eruleljes. magas színvonalú müvei ünnepelte a jubileumot. A második évtized küszöbén Rozványi Márta azt írta,, hogy a XI. nyári tárlat nem egyszerű tagja a sornak, hanem egy kicsit kezdet is, az első lépcső egy minőségileg új szalcasz kezdetének. A hetvenes évek tárlataival kapcsolatban érdemes és fontos idézni Rideg Gábor 1975-ös katalógus-előszavának néhány gondolatát: „Kezdjük mindjárt egy kérdéssel — Van-e szegedi műhely?... Költői kérdés. mart A XXIII. Szegedi Nyári Tárlat anyagából VINKLER LASZLŐ nem akarjuk számon kérni, ha nincs, sőt az szeretnénk, hogy ne is legyen, ne legyen szegedi műhely, csupán a magyar képzőművészet. műhelye Szegeden. Mert vajon mi szükség a szegedi képzőművészetre. ha van képzőművészet Szegeden? Márpedig hogy van, arra többek között ez a kiállítás is bizonyíték... A nyári tárlat országos fórum, puszta léte cáfolja, hogy létezhet külön szegedi, vásárhelyi vagy akár budapesti képzőművészeti minőség . . . Egy Szegeden születő képzőművészeti alkotás akkor válhat igazán országos érvényűvé, ha Szegeden is érvényes, de megfordítva is igaz', ha ez a műalkotás országos érvényű és hatású, csak akkor igazán érvényes Szegedre." N

éhány gondolat Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettesnek az 1980-as XX. - jubileumi tárlat megnyitóján elhangzott beszedőből: „Szeged ilyenkor, nyáron két nagy, s két évtizede egymást kölcsönösen erősítő rendezvényével. a Játékokkal és a tárlattal az opera, táncművészet, színházművészet és a képzőművészetek . . . kózös közönségének, a múzsák testvériségének városává szépül; s gondosan válogatott, egymásra épülő, gazdag kulturális programjával egyebemben egy hatalmas tömegeket mozgósító es messze sugárzó közművelődési fórummá, a nyári Magyarország legjelentősebb kulturális központjává nő. . . A Szegedi Nyári Tárlat sem gondok és erőfeszítések nélküli, mégis évről évre sikerrel bizonyította életerejét; meg tudta őrizni országos rangját és kétségbe vonhatatlan szerepét, amelyet kulturális életünk egyik legjelentősebb központjában, az ünnepi hetek változatos programjának keretében, annak közönségbázisára építve eredményesen tölt be . .." Végül Ury Ibolya művészettörténész sorai a múlt évi katalógusból: „Az évenként történő számadás mindig ösztönzően hat. azonban csak akkor eredményes és konstruktív, ha versengésre is ösztönöz. Mégpedig a mindig többet és jobban elve alapján. Az országos tarlatok képe szerte az országban, éveken keresztül azonos képet mutatott. Semmi újdonság. semmi változás nem volt észlelhető. Az utóbbi egy-két évben azonban, mintha megmozdult volna valami." A

tizenhét év alatt, 1965 óta éppen száz dijat osztottál, ki 88 művésznek. Közülük 72-en küldték el alkotásaikat az idei kiállításra. 189 művel talál kozhatnak az érdeklődök a Horváth Mihály utcai képtárban — 104 festmény. 31 grafikai lap és 54« szobor-érem várja a látogatókat. ünnepélyes nyitás holnap vasárnap délelőtt 11 órakor. Megnyitót Kiss István Kossuth-díja szobrászművész, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke mond. TANDI LAJOS Természetesen a Szegedi Nyári ' Tárlat nem az egyetlen képzőművészeti esemény a Szegedi Ünnepi Hetek gazdag forgatagában. Olyan rendszere alakult ki a kiállításoknak, mely igy együtt, másfél hónapos időszakban a legkülönbözőbb helyszíneken jórészt a kortárs képző- cs iparművészetek tartalmas villanásait jelentik. Régi hagyomány, hogy a nyári tárlatok díjazott szobrászai önálló tárlaton mutatkoznak be a következő esztendőben a Közművelődési Palota kupolagalériájában. Most két fiatal, egymástól eltérő alapallású művész alkotásait mutatják be e szép helyszínen: Szabó Tamás és Fritz Mihály kisplasztikáit és érmeit tegnaptól már láthatják is az érdeklődök. A Bartók Béla Művelődési Központ igen izgalmas vitákat ingerlő és élményszerű tarlatokkal rukkol ki. Jelenleg három tárlat látható termeiben: Mitsui Sen japán szobrászművész — aki házassága révén került hazánkba r— jelplasztikái egy sajátos távoli világba vezetik a szemlélőt úgy, « hogy korunk legfontosabb mondandóit — örömeit és szorongásait is — e jelképekké formálják. Anna Margit festményei a nagyteremben láthatók — az európai iskola. a szentendrei művészet kiválósága az utóbbi tíz esztendő terméséből válogat. Gerle Margit, Szegeden élő keramikusművész az emeleti kisteremben mutatja be természetihlette, fontos mondandókat is sűrítő porcelán- és samottm unkáit. A jövő pedig a fotóé: augusztus 1-én nyílik a Fotóklubok 18. Szegedi Szalonja, melyhez kapcsolva megrendezik a tavalyi nyertes. Török László önálló tárlatát is. A Képcsarnok Gulácsy Lajos ** termében évek óta iparmű] vészek vendégeskednek vyaran; ta: most láthatók Polgár Csaba textiljei és Szemereki Teréz kerámiái Augusztus 5-én két Munkácsy-díjas művész: a kek. festő Bodi Irén és a keramikus •"' mposzt Éva alkotásait láthatják A szegedi Ifjúsági Ház j nagyszabású kiállításra készül. 1 Augusztus lO-én az emeleti ! 'nagyteremben összegző tarlatol i rendez Varga Mátyás Kossuthdíjas díszlettervező aki az idén megkapta a Kiváló Művész címet. Díszlettervei mellett megi ismerkedhetnek a látogatók jgra| fikáival. festményeivel és kerámia kompozícióival is A Juhász Gyula Művelődési | Központ két érdekes bemutatót tartogat A szegedi ifjúsági napokhoz kapcsolódva a városi KISZ-bizottsággal közösen kii:llitást rendeznek fiatal népművészek alkotásaiból. majd augusztus 6-tól bemutatjak a szeI gedi születésű. Békéscsabán élő j Takács Győző munkáit.