Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-23 / 171. szám

Péntek. 1982. július 23; Á szegedi papucs Es akkor jött a gyáripar (A.) A papucs alapanyag-ellá­tását a gyáripar oldja meg. 1 lazánkban sorra alakulnak a borgyárak, textilgyárak. Érzel megszűnik a lábbelihez szükséges anyagbeszerzés gondja. Az ipar függetlene­dik a házaló kikészitök, vá­sári beszerzések gondjától. Kereskedők nyitnak szaki­üzeleteket, ahol minden megtalálható, ami szükséges a lábbeli előállításához. A hitelélet is megindul és ez megteremti az alapot, hogy az ipar hitelek felhasználá­sával fellendüljön és ver­senyben maradhasson. A ke­reskedők szívesen hiteleznek árut a papucsosoknak. A bahkhite! is az ipar ren­delkezésére áll. Ez a hitel­keret teszi lehetővé, hogy olyan nagy műhelyek mű­ködjenek, melyek 20—25 al­kalmazottal Is dolgoznak és termelnek, A szegedi Né­methi Kálmán borkereskedő egyik fő ellátója volt a sze­gcdi papucsos mestereknek, anyaggal és hitellel. Némethi mondja: Az üz­letébe, mely Szegeden, a Kígyó utcában volt, a lábbeli­készítők megtaláltak minden kelléket a lábbelikészitéshez. Árusított talpbőröket, a pa­pucsosok főleg marha nyak­bőrt vásároltak. Felsőrész­hez sertés, juh, kecskebőrö­ket, különböző színekben. Az úgynevezett arató papucshoz a legerősebb marhahasbőrt, a talphoz. a felsőrészhez pedig az úgynevezett zsíros­bőrt. Ezek a kimondottan munknpapucsok rendkívül erősek és tartósak voltak. Volt bélésből, illetve köpper­vászon a béléshez és a talp­béléshez. Mikor a papucsfej a divatigénynek megfelelően változott, előtérbe került a bőrfejű papucsok helyett a textilfej. Bevezette egyes textíliák árusítását is, így árusította a préselt bár­sonyt, pettyes bársonyt, a cseh festett bársonyt és a fekete, sima bársonyt is. Ezeket a bársonyféleségeket a csehországi Richter gyár­iól szerezte be. A papucso­sok már textília szükségle­teiket a különböző textil­nagykereskedőknél szerez­ték be, így a nagyon drága 43 centiméter széles montír (kalap) bársonyt is, melyet különösen szép, hímzett fe­jek készítésére használtak. Hitelre mind a nagykeres­kedőknek, mind a kisáru­termelőknek szüksége volt A gyárak a nagykereskedők­nek 6—8 hónapi hitelre szál­lítottak. Természetesen a nagyon tőkeerős kereskedő nem vette igénybe azt a hi­telkeretet, hisz készpénz fi­zetése esetén 10—20 száza­lékos engedményt kapott. Hitelre szüksége volt a pa­pucsosoknak is, így a keres­kedők feléjük is nyújtottak 4—5 hónapos hitelt. De ren­delkezésre állt a bankhitel is,- különösen akkor, ha in­gatlana volt és így keretjel­zálog feljegyzése mellett a kereten belül hitelt nyerhe­tett. A hitel megszerzéséhez a mesternek hitelképesnek kellett lennie. Nagyon érzé­keny valami volt a keres­kedelmi hitelképesség, hisz ehhez a szorgalmon kívül rendezett élet és becsületes­ség kellett, és jaj volt annak a kereskedőnek, vagy iparos­nak, aki egyszer elvesztette a hitelét. Aligha tudott új­ra talpra állni. Hisz a ke­reskedő egzisztenciája is ar­ra volt alapítva, hogy a pénzét megkapja és teljesí­teni tudjon a gyáraknak és a nagykereskedőknek. A har­mincas évek gazdasági vál­sága egész sorát tette fize­tésképtelenné a kereskedők­nek és iparosoknak. Tisztes, becsületes munkát szolgált a hitel. Ki nem állta meg a helyét, az elbukott, ahogyan mondták: lehúzhatta a re­dőnyt. A munka-papucshoz főleg az úgynevezett díván-plüst használtak. Az idősebb asz­szonyok kedvelték az eve­rasztin papucsot és cipőt. Ez az anyag nagyon erős, fekete selyemszövet volt. A bőrkereskedésben megvásá­rolható különböző préselt, pettyes, festett bársonyokat a textilesek — rőfösök tar­tották. Igen fontos méteráru volt a különböző színű, si­ma bársony és selyem. A préselt bársony különböző színekben volt kapható, fő­leg a priso bársony volt ke­lendő. Szerették a jegvpa­pucsot — ebből. A tiszta fehér bársonyt — rendkívül gondot okozott a feldolgo­zása a szín miatt, mert könnyen piszkolódott — fő­leg az „újasszonynak" ne­vezett papucsfajtákhoz hasz­nálták. De nagy színválasz­tékban volt a többi bársony­féleség és selyem a rőfösök­nél. Szegeden a legkedvel­tebb rőfösüzlet volt a Vaida ,Tenő-féle, és még a Kék Csillag . Dr. Talpai Emil (Következik: Szólások és kiszólások) Szervezetek megújulás előtt Napjaink kedvelt szerve­zeti fonná ja: a termelési rendszer és az agráripari egyesülés. A rájuk irányuló refleklorfény azonban nem­csak előnyeiket, hanem hi­báikat ls megvilágítja. Ilyenfajta reflektorszerepe volt a közelmúltban rende­zett IX. Országi® Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Vándorgyűlésnek, ahol part­nergazdaságok „panaszkod­tak" a termelési rendszerek szolgáltatásaira. Elsősorban arra, hogy az alkalmazott technológiát a rendszergaz­dák sok helyütt nem adap­tálják a helvl viszonyokhoz. Az sem előnyös, hogy fel­duzzadt a rendszerek appa­rátusa. (Vannak olyan ter­melési rendszergazdák, ahol hatszázan is dolgoznak, ösz­szehasonlltásként: az élel­miszeripari törsztökben ösz­szesen — az átszervezés előtt — 1300 ember dolgo­zott.) Ennek következtében magasak a termelési rend­szereknek fizetendő költsé­gek. A rendszergazdák érdekei sok tekintetben mások, mint a taggazdaságoké. Ennek többnyire nem személyes okai vannak, inkább az, hogy ma már sokkal ki­egyenlítettebb a mezőgazda­sági termelés technikai, technológiai színvonala, mint n rendszerek szei"vezése ide­jén. így érthető, hogy az ál­talánossá váló magas ter­melési színvonal mellett a termelési rendszereknek egv­re nehezebb újat produkál­ni. vagyis szolgáltatásaik kö­rét bővíteni, színvonalát nö­velni. A jelenlegi gazdasági helyzetben korlátozottak az anyagi-műszaki fejlesztési le­hetőségek. Részint, mert a gazdaságoknak nihes fej­lesztésre fordítható pénzük, részint, mert ha éppeti van is. szűkös devizőkérélék ne­hezítik a legkorszerűbb teeh-1 jiika, tcchnologia megvásár­lását. A termelési rendsze­rek legnagyobb sikerüket eddig az új technika alkal­mazásával aratták, s erről egyelőre le kell mondani­uk. A termelési rendszerek természetesen — immár új feltételek között — keresik a megújulás útját. Például az alkatrészellátás, a szervizhá­lózat megszervezésével, a termékforgalmazással és az értékesítésben való részyé­tellel. Ügy is mondhatnánk, igyekeznek tevékenységük vállalkozásjellegét erősíte­ni. E kezdeményezések he­lyeselhetök. bár ezek nem helyettesíthetik alapvető fel­adatukat: a kutatást, a leg­újabb technikai, technoló­giai eredmények és a ter­melés közötti kapcsolat meg­teremtését. A másik divatos vállalko­zási forma, az agráripari egyesülések sok vitát és el­lenérzés); váltottak ki szer­vezésük idején. Talán éppen ezért szenteltek nagy fi­gyelmet az együttműködés­ben részt vevő gazdaságok és vállalatok önállóságának. A termelési erők összefogá­sa, a fejlesztések összehan­golása révén tehát nem mammutvállalatok, hanem a gazdasági önállóságukat meg­tartó egységek közös vállal­kozása jött létre. Mi több, nemhogy a résztvevők gaz­dasági önállósága nem szen­vedett csorbát, még az egye­sülések keretébe tartozó háztáji és kiegészítő gazda­ságok is fejlődésnek indul­tak. A tárgyilagosság kedvé­ért el kell mondani, hogy az agráripari egyesülések sem váltottak be minden hozzájuk fűzött reményt. Például nem szűnt meg a csatlakozó gazdaságok kö­zötti differenciálódás, nem alakult ki megfelelő kap­csolat az élelmiszeripar és a nyersanyagtermelő kö­zött. Mindezek ellenére mind a négy agráripari egyesülés termelési színvonala nőtt, ha­tékonysági mutatóik jobbak korábbi eredményeiknél, il­letve a környékbeli gazda­ságok hasonló indexeinél. A vándorgyűlésen is el­hangzott, hogy újabb egye­sülések szervezését nem ter­vezik. a meglevőket azon­ban nyitottakká teszik: te­hát a deklaráltnál nagyobb lehetőséget adnak a kilé­pésre, illetve új tagok fel­vételére. Ahhoz, hogy e szer­vezeti forma is lépést tart­son a változó követelmé­nyekkel, közös fejlesztési programokat kellene készí­teni, vagyis szükségtelen elő­írni a közös fejlesztési for­rásokhoz való hozzájárulás mértékét. Így az agráripari eg3resüléseken belül minden­ki ahhoz a fejlesztéshez já­rulna hozzá, amiben saját maga is érdekelt. Hogy jó irányba halad­nak-e az útkeresők, arra a gyakorlat próbája adja meg a választ. B. P. Nikotin os rágógumi Angliában nikotinos rágó­gumit hoztak — gyógyszer­ként — forgalomba, amely a dohányzásról való leszo­kást hivatott megkönnyíteni. A rágáskor felszabaduló és a száj nyálkahártyáján át a szervezetbe jutó nikotin eny­híti az elvonókúrával járó tüneteket. Londoni pszicholó­gusok szerint e rágógumi a legtöbb dohányos nikotin­szükségletét kielégíti. A fő haszna az, hogy segít leküz­deni a dohányzásról való lemondás,sal kapcsolatos lé­lektani nehézségeket. A ni­kotinelvonás élettani nehéz­ségei azután viszonylag könnyen leküzdhetők a rá­gógumiról való fokozatos le­mondással. A nikotinos rágógumit többnyire négy hónapnál hosszabb ideig kell használ­ni. A Svédországban kifei­lesztett rágógumi mellékha­tásai (az ízérzéknek a zava­rai, helyi gyulladások, szé­dülés) csekélyek és csupán átmenetiek. Rénszarvas­tenyésztők Északon A Szovjetunió észak-euró­pai területén, a Nyenyec nem­zetiségi körzetben van az „Észak hajnala" rénszarvas­tenyésztő kolhoz, amelynek állatállománya meghaladja a 17 ezret. A körzet egyik legjobb gazdaságinak vagyonát a rénszarvasok képezik. Éven­te mintegy 14 ezer tonna íz­letes, magas tápértékű húst szállítanak a kereskedelem­nek. A kolhoztagok nagy összegeket kapnak a szőrmék leadásakor. A termékek érté­kesítése évente több mint fél millió rubelt jövedelmez a gazdaságnak. A hajdan sátrakban élő, vándorló életmódot folytató rénszarvastenyésztők család­jai mai kényelmes, szép fa­házakban laknak. Az állato­kat a pásztorok csoportjai felváltva legeltetik. A X. ötéves tervben más­fél millió rubelt fordítottak a gazdaság fejlesztésére. A közlekedésre és az áruk szállítására repülőgépeket, helikoptereket, terepjárókat és motoros sarkvidéki szá­nokat használnak. Abban a községben, ahol a szarvastenyésztők élnek, bentlakásos iskolát, óvodát, bölcsődét, rendelőintézetet és szolgáltatóházat nyitottak. Wtiner Leó, kétszeres Kos­suth-díjas, kiváló magyar ze­neszerző születésének 100. évfordulójára készülve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Weiner Leó emlék­bizottsága pályázatot hirdet a zeneszerző életével és mun­kásságával foglalkozó zene­tudományi művek megírásá­ra. A pályázat célja, hogy a zenei művelődés szempont­iából fontos témát minél tel­jesebben és sokoldalúbban tárják fel. Az elkészítendő pályamű lehet biográfia( terjedelme minimum 10 ív, monográfia, terjedelme legfeljebb 3—6 ív és kisebb tanulmány terje­delme legfeljebb 1—3 ív. A pályaműveket név nélkül, jeligével a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola rektori titkárságára kell beküldeni, a cím: 1391 Budapest, Pf. 206. Beküldési határidő: 1984. március 31. A pályaműveket az emlék­bizottság által felkért szak­mai bíráló bizottság értéke­li. A zsűri mindhárom ka­tegóriában a legjobb művet jutalmazza, az első kategó­riában 50 000, a másodikban 25 000, a harmadikban pedig 10 000 forinttal. A kiemelke­dő pályamunkákat külön is jutalmazhatja. A zsűrinek jogában áll az egyes díjak odaítélésétől eltekinteni. il­letve a díjak összegét módo­sítani. A pályázat eredmé­nyét 1984. október 15-én hirdetik ki. Az emlékbizottság a legsi­keresebb pályaműveket 1985­re Weiner Leó születésének 100. évfordulóiára könyv­alakban is megjelenteti. kertbarátoknak Víz, lombf kártevők A jó minőségű és nagy mennyiségű termés elérésé­nek alapvétő feltétele, hogy a növény megfelelő vegeta­tív felülettel rendelkezzen. A talajból felvett tápanyag és a levegő széndioxidja a levelekben végbemenő asz­szimilációs folyamat segítsé­gével épül be a növény szervezetébe. Éppen ezért alapvető követelmény, hogy a lombfelület minél hosz­szabb ideig maradjon meg egészséges állapotban a te­nyészidő alatt. A zöldségnö­vények többségénél a neme­sítés következtében a ter­mésátlagok az utóbbi évti­zedekben rendkívüli módon megemelkedtek, ezzel együtt a növények ellenálló képes­sége csökkent, a kórokozók, kártevők ellenállóbbá váltak, ami fokozottabb mértékű, megelőző védekezés alkalma­zását teszi szükségessé. A tenyészidő meghosszab­bításával a paprika, paradi­csom és a dinnye esetében a gombakártevök elleni véde­kezésnek rendkívül nagy je­lentősége van; ennek lénye­ge röviden az alábbiakban foglalható össze. A paprika esetében a te­nyészidő hátralevő időszaká­ban a fuzáriumos és verti­cilliumos tőhervadás fertő­zése várható, ha a hőmér­séklet tartósan 25 Celsius­fok alá süllyed. A betegség a levelek és hajtások alulról felfelé történő fokozatos sárgulásában és a gyökerek edény-nyalábjainak megbar­nulásában nyilvánul meg. Védekezésül a beteg töveket el kell távolítani. Áz alter­náriás szárazrothadás a ter­més csúcsi részén az erős napsugárzásnak kitett olda­lon ovális, világosbarna, éles határú, besüppedő folt­ban jelentkezik. Terméskö­tődés után egy-két alkalom­mal végzett 0,3 százalékos töménységű Orthocid vagy Zineb kipermetezésével vé­dekezhetünk ellene. Az utóbbi időben egyre több helyen lép fel a papri­kában lisztharmat fertőzés, melynek tünete a levél szí­nén, fonákán és a hajtás­száron megjelenő lisztes, po­ros bevonat, amely később a leveleken nem élesen ha­tárolt sárga foltokat képez. A fertőzött levelek korán lehullanak, a beteg tövek gyorsan felkopaszodnak. Vé­dekezni a lisztharmat ellen hatásos szerekkel tudunk. Rovarkártevők ellen csak abban az esetben kell vé­dekezni, ha a növényen a kártétel nyoma vagy a kár­tevő látható. A paradicsom­termesztésben' az alternáriás megbetegedés súlyos káro­kat okoz. A fertőzött leve­leken fénytelen, hamuszínű, koncentrikus - kerek vagy az erektől határolt szögletes foltok láthatók, ahol a le­vél szövete koncentrikus zó­nában beszárad, a fertőzött levél többi része erősen be­sodródik, végül teljesen el­szárad. A zöld bogyók is fertőződnek. Védekezni au­gusztus közepéig kell; 0,5 szazaiekos töménységű Zi­neb—80, 0,2 százalékos Di­tliane M—45, Orthocid vagy Ortho-Phlalán használható fel. A paradicsom szeptóriás levélíoltossaga a leveleken elesen hatarolt sárga színű, szögletes foltok alakjában jelenik meg. A beteg leve­lek rövid idő alatt elsárgul­nak es elszáradnak. A száradó levelek fonakán később elszór­tan fekete pontok keletkez­nek. A betegség főleg csa­padékos időben okoz rend­kívül nagy kárt. A szántó­földön az alternáriánál le­írtak szerint kell védekezni ellene. A paradicsom íitof­torás megbetegedése az utób­bi években terjedt el. A le­veleken szürkészöld foltok mutatkoznak, melyeknek fo­nakán később fehér bevonat alakul ki. A beteg levél szá­raz időben elszárad, nedves időben elrothad. A gyümöl­csökön a kártétel a kocsány­nál kezdődik, a bogyók lé­lületén barna besüppedt fol­tok formájában. Tartósan hűvös, csapadékos időben rendkívül gyorsan terjed. Védekezni augusztus köze­péig kell 0.3 százalékos Zi­neb, 0,2 százalékos Ditháne M—45 vagy bordói lé 1 szá­zalékos oldatával kettes per­metezési fordulóval. A fusa­rium és a vertcillium tüne­tei és kártétele a papriká­nál leírtakkal megegyezik. A paradicsom esetében a rovarkártevők .ellepi, yé^ékg­zés egyszerű, miveL a "kar­tevő megjelenése e£e^n.t az esedékeá' permetezés' aiícáV-^ mával rovarölő szert is al­kalmazunk. A paradicsom érésének kezdetén nagy fi­gyelmet kell fordítani a nö­vényvédőszer élelmezésügyi várakozási idő betartására, lehetőleg rövid hatásidőtar­talmű szert használjunk (például Chinetrin 25—EC). A dinnye kórokozói közül legelterjedtebb a dinnyefené­sedés vagy antraknózis, amely a leveleken és a ter­mésen vizenyős, halványzöld, fekélyes foltokban jelenik meg. A leveleken a foltok közepe vörösesbarnává válik Ó3 elszárad. A gyümölcsön besüppedt foltok keletkez­nek, melyek gyors rothadá­sakor a görögdinnye töve elsorvad, később elszárad. Párás helyen a szár felszí­nén is megjelenik a gomba fehér micéliuma. Fertőzés esetén a beteg töveket el kell távolítani és meg kell semmisíteni. A dinnveliszt­harmat a leveleken fehéres­szürke lisztes bevonatot ké­péz. Párás, meleg időben a fertőzött levelek széle meg­sárgul és befelé sodródik. A termés gyakran kényszer­érett, rossz minőségű lesz. Védekezni az első foltok megjelenése után kell kén­tartalmú szerekkel (például Thiovit). A permetezést 14 naponként meg kell ismé­telni. Szobanövények nyáron Nyáron kevesebbet tartóz­kodunk a szobában, ezzel együtt kevesebb gondot is fordítunk a szobanövények­re. Pedig ekkor is fontos a gondozásuk. Időnként zu­hanyrózsával vagy finom szórófejű öntözőkannával mossuk le a rájuk tapadt port, szennyeződést. Ha ta­kácsatkák, levéltetvek, pajzs­tetvek jelennek meg. azon­nal védekezzünk ellenük. A pajzstetveket mechanikai úton távolítsuk el, mégpedig úgy, hogy rongydarabbal, finom kefével dörzsöljük le a kártevőt a virág száráról vagy leveléről. A takácsat­kák és levéltetvek ellen a szobában káliszappanos le­mosással védekezhetünk. Ha mód van arra. hogy a nö­vényeket ki tudjuk rakni a szabadba. alkalmazhatunk atkaölő és rovarirtó szereket is (például Bi—58, Unifosz 50—EC). A permetezést kö­vetően csak a várakozási idő letelte után szabad a szobá­ba ismételten bevinni. Szabadság, elutazás előtt tegyük a virágot nagyobb edénybe, melyet vízzel kell megtölteni. Így a virág fo­lyamatos vízellátása biztosít­va lesz. Vigyázni kell, hogy a cserép ne süllyedjen mé­lyen ars. edénybe, ezért cél­szerű lapos edényt alkal­mazni. Dr. Tóth Mihály megyei főkertész I

Next

/
Oldalképek
Tartalom