Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-16 / 165. szám

4 Péntek, 1982. július 16. Fiatalok élete az NDK-ban! "Ie«űírf Kőszeg dísze Minden ötödik új és min­den második felújított la­kásba, Illetve minden ne­gD'pdik — kanw_jTw>ntes ál­lami kölcsönnel és üzemi se­gilseggel épülő — családi hazba fiatal házasok köl­töznek be az NDK-ban. En­nek eredményekent 1980-ban 144 ezer Ifjú állampolgár la­kásviszonyait sikerült meg­javítani. Csaknem 4 milliárd márkát tesz ki a családala­pításhoz nyújtott kamat­mentes hitel összege, ha a legutóbbi nyolc évet vesz­szük számításba. S ebből 800 milliót — a gyermekek utá­ni kedvezményként — nem kellett visszafizetni. A fiatalok számos szociá­lis kedvezményben részesül­nek: ingyenes az oktatás és tur. egészségügyi ellátás. A fiatal anyák fizetett ter­hességi szabadságot és — ha igénylik — egyéves gyer­mekgondozási segélyt él­vezhetnek. Az NDK-ban 1980-ban 63 500 gyermek­kel több született, mint 1975-ben. A fiatalok sokban hozzá­ja ruinak az ország továb­bi dinamikus fejlődéséhez. A kezdemenyezéseknek se sze­ri. se száma. Az FDJ ak­cióiban a fiatalok széles tömege vesz részt. Az if­júsági munkabrigádok az elmúlt öt évben több mint 5,1 milliárd márka érté­kű építési teljesítménnyel já­rultak hozzá olyan objek­tumok létesítéséhez. mint például a Berlin-Marzahn-i új lakótelep. A fiatalok azonban nemcsak az épí­tésből veszik ki részüket. ,.A holnap mesterei" moz­galomban fiatal szakmun­kások, tanulók. Ifjú tudó­sok bizonyítják ötleteikkel, javaslataikkal, újításaikkal, hogy okosan gondolkodnak, jól cselekednek a köz ja­vára ésrtfasCTfára: A ' moz­galomban évente több mint 2 és fólóonilliőnyian vesz­nek részt. A mezőgazdasági munka további gépesítésén, üi mód­szerek bevezetésén fárado­zik a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok mintegy öt­ezer Ifjúsági brigádja. Nem maradnak el mögöttük a munkásfiatalok sem, akik az FDJ védnöksége alatt álló ifjúsági objektumok közül eddig már 45-öt helyeztek üzembe. A most folyó tervidő­szakban a fiatalok az elő­ző ötéves terv építési tel­jesítményének mintegy a másfélszeresét kívánják meg­valósítani. A többi között új lakósok építésével, a ber­lini Charité klinikai ne­gyed teljes kiépítésével, az NDK Tudományos Akadé­miája épületeinek bővíté­sével, a Berlin-Friedrich­stadt-i palota újjáépítésé­vel. A további tervek között robotgyártó és mikroelektro­nikai üzemek létesítése, a közlekedési hálózat bővíté­se. vasútvillamosítás, új technológiák és eljárások be­vezetése .anyagtakarékos gé­pek üzembe állítása szere­pei. Dolgoznak ifjúsági bri­gádok a tudományos élet­ben is: ezekben az évek­ben 120 tudományos-techni­kai részfeladat megoldásán fáradoznak az ifjúsági ku­tatókollektívák. Megújul Kőszegen a Juri­sics tér egyik legszebb dísze, a tizennegyedik század vé­gén épült tanácsház hom­lokzata. A több mint fél év­ezredes gótikus eredetű mű­emlék épület érdekessége, hogy kezdettől a helyi köz­igazgatós otthona. Homlok­zatát hazánk, a város és a várat védő Jurisics család címerei díszítik. Jelenleg a felső ablak­sort megosztó ovális faliké­peket restaurálja Haraszti Margit festőművész. Az ere­deti állapotuknak, színezé­I süknek megfelelően. Gyémántországban A gyémántot ősidők óta is­meri az emberiség. Ez a leg­keményebb ásvány, egyszer­smind a legszebb és a leg­drágább is. Az uralkodók hatalmi jelvényeit — a jo­gart, a koronát és az or­szágalmát — mindenkor a szivárvány színeiben pompá­zó gyémántok ékesítették. Egyetlen nagyméretű gyé­mánt egész vagyont jelentett. Egy 40—50 gramm súlyú kő körülbelül annyiba kerül, mint egy tonna arany! A szépség, a keménység és a hatalom szimbóliuma a XX. század közepén a tudo­mányos-műszaki haladás jel­képévé vált. A modern ipar­ágak zöme. köztük a fém­megmunkáló, a szerszám­gépgyártó ipar, a bányászat, a finommechanika nem fej­lődhetne a gyémántok alkal­mazása nélkül. Jórészt ezzel magyarázható minden ipari­lag fejlett országnak a.z a tö­rekvése,. hogy növelje a .gyé­mántkészleteit.­. * u Az ötvenes évek közepén az egész világot bejárta a szenzációs hír: Kelet-Szibé­riában, Jakutiában giganti­kus gyémántlelőhelyeket fe­deztek fel. A Mir, Udacsnaja és Ajhal lelőhelyeket a leg­gazdagabb afrikai előfordulá­si helyekkel vetették össze. Űj város keletkezett a szi­bériai tajgában: Mirnij, a szovjet gyémántfőváros. Az ipar nem függött többé a gyémántbehozataltól, a Szov­jetunió gyémántkitermelő or­szág lett. A jakutiai lelőhelyek nehe­zen megközelíthető körzetek­ben vannak, sok ezer kilo­méternyi távolságra az ipari központoktól. Mégis már né­hány évvel a felfedezésük után a Szovjetunió megkezd­te ipari kiaknázásukat, és gyémántjával megjelent avi. lágpiacon. A gyémántlelőhelyek nem szívesen válnak meg kin­cseiktől. Több tízezernyi kő között ritkán akad gyé­mánt, amely 20 karát fölött van. A világ csupán néhány nagy tömé jö '• törtéhélftii kö­vet ismer. Az ilyen kövek­nek külön., nevet. adnak, fel­fedezésük pedig a tudomá­nyos felfedezéseknél nem ki­sebb szenzációt kelt. A jaku­tiai lelőhelyek mélyén sokáig Fegyverek szomorú éjsza­kája címmel, Simor András vnlogatásaban a Zrínyi Ki­adó latin-amerikai költői an­tológiát adott közre. Tizenöt ország negyvenhét költője szerepel a kötetben. Izgal­mas együttest ismerhetünk meg: lorradalmárokat, akik közül tizenegy költő szemé­lyesen is részt vett a szub­kontinens fegyveres küzdel­meiben az 1980—70-es evek­ben. Köztük van a papköltő, E. Cardenal, aki a nicaraguai íorradalom győzelme után országa kultuszminisztere lett; Ottó ' René Castillo, guatemalai kommunista, akit 1967-ben élve égettek el a diktatúra pribékjei, és sok mas olyan, mártírra lett köl­tő-forradalmár, mint a sal­vadori Roqua Dalton, a pe­rui Javicr Hcraud, a brazil Carlos Marighela. .. Forradalmár-költök gyűj­teménye ez, igy nem vélet­len, hogy a Latin-Amerika „második függetlenségéért" harcoló költök József Atti­lánkat érzik magukhoz igen közelinek — mint például az argentin Jüan Gelman: „ügy érne véget minden mi­kent mindig akartuk egy barrikádon JiH Attila és én végsőt fü­työrészve hárman, kik hetyke nemmel viszik vá­sárra bőrúlc." Ez a költői világ eddigelé Ismeretlen volt a magyar olvasó számára Korábban megismerhettük Jorge Ama­rio pikáns, izgató brazil nagyvárosait, a komor An­dok indiánparaszti keser­veit, vagy a Karib világ sej­telmes, afrikai istenekkel átszőtt valóságát. A geril laköltök ezzel szem­ben a modern diktatúrák élményét, az északamerikai „kolosszus" — az Egyesült Államok — „Frankenstein­valójót", keserveket, félel­meket, a technicizáit terrort mutatják be. „Vérfolyót folyni látok" — írja A. Ro­mualdo, aki „vér- és ma­gánybanknál kolduló" sze­gényekről ir; sokak számára „börlönvidék" lett Latin­Amerika. ahol „ismerjük a hóhért és a bírót", ahol a hídon nem szerelmesek, ha­nem tankok járnak, és gár­disták szuronyosan. A humor is keserű a ka­tonai diktatúrák, az új fa­sizmus szorításában, ahol Lenin Állam és forradalom cimű müve börtönbeli olva­sat során költői meditációvá alakul — mint Roque Dal­tonnál. A fegyverrel harcoló for­radalmárok keserű — torok­szorító tanulságai olvashatók a könyvben. Ebben a társa­dalmi környezetben szüle­tett a költői tanulság: „nincs csattanósabb epig­ramma, mint a golyó". „A halni tudás művészete" pedig költői témává vált: „emlékezzen a gyermekek szemére nevére az egyetlennek, aki él lélegezzen mélyet és min­denekfölött próbálja meg hogy ne essen ki a kezéből a fegyver mikor a föld sebesen kö­zeledik arca felé." A szabadság — a szub­kontinens másfél évszázada áhított jövője — dalol, de inkább kesereg, hörög, si­kolt e forró-kemény versek­ből, a latin-amerikai költők tollából, „kik kezükben vi­szik a napot", akik szavakat fognak lasszóval és szélnek eresztik őket, és akiknek oly sokszor „nyakukon hur­kolódik a magány." Ismerős költőktől is olva­sok a kötetben. A nicaraguai Cardenalt, akit a managuai Rubén Dario színházból jö­vet pillantottam meg elő­ször: hajlott hátú, szakállas­ősz. bohém szobafilozófusnak vélné az ember. Mario Be­nedetlit, a csendes, mindig mosolygó, bölcs, tömzsi öre­get, akinek mindenkihez van egy kedves szava. Fiának börtönből írott sorait olva­som a kötetben: az apa so­rait, aki évekig csak így ta­níthatta fiát emberségre, s akinek versben üzente: „más dolog belehalni a kínba és megint más a szégyenbe." A könyvben két nagyívű poémát ls olvashatunk. Car­denal a nicaraguai forrada­lom történetét vetíti elénk „0 óra" című versében, a kubai Nicolás Guillén, aki­nek idén ünnepli az iroda­lomszerető világ nyolcvana­dik születésnapját, „A nagy Zoo" című szatirikus ciklu­sában egy elképzelt állat­kertben mutatja be glóbu­sunkat. .. Simor András nemcsak válogatta, de fordította is a kötet verseit, ő kalauzol jegyzeteivel is. Simor And­rás az elmúlt években már sok könyvvel jelezte, most ezt megerősítette, értő is­merője (lám, lassan sablon­ná válik e kifejezés is, pe­dig épp e kötet jelzi, mi­lyen komor valóságot jelez) a „forrongó kontinensnek". Az idei, különlegesen sok nagy élményt adó könyvheti termés elterelte figyelmün­ket a Latin-Amerikáról üze­nő verskötetről. Pedig ér­.iemes — és fontos — kéz­be venni. Anderle Adám rejtve maradtak pártját rit­kító gyémántok. Közülük az első 51,66 karátos gyémántot csupán 1963-ban találták meg Mirnij bányában. Az 1966­ban kitermelt 105,98 karátos Marija nevű gyémánt volt az első, 100 karátot meghaladó szovjet gyémánt. A ritka le­leteket tekintve 1973 volt a legszerencsésebb év. Több nagy gyémántot is találtak, közülük a Jakutia Csillaga elnevezésű gyémánt 232,10 karátos. Ezt most a világ­szerte ismert Sah és Orlov gyémántokkal együtt a Szov­jetunió gyémántalapjában őrzik. * A gyémánt megmunkálása bonyolult és munkaigényes müvelet. Egy kő megmunká­lását olykor hónapokig vég­zik. a ritka példányokat pe­dig évekig. A briliánsokká feldolgozott gyémántok súlya csupán fele, sőt gyakran egyharmada'a kő eredeti sú­lyának, értékük azonban eközben megkétszereződik. A jakutiái gyémántlelőhelyek felfedezése nagy lendületet adott a hazai nyersanyaggal dolgozó szovjet drágakőmet­sző ipar fejlődésének. Az ékszerészet legősibb, de csupán egyik „szakmája" a gyémántnak, amely tökélete­sen csiszolja még a legellen­állóbb felületeket is. A bá­nyászatban és a geológiában egyaránt használnak gyé­mántot. A kutatófúrást ma már óriási mélységekben, a korábbiaknál sokkal kemé­nyebb kőzetekben kell vé­gezni. Erre pedig csakis a gyémánt fúróvéső alkalmas. Gyémántból ké.szült forgá­csoló szerszámokkal munkál­ják meg a rendkívüli tiszta­ságot és precizitást igénylő munkadarabokat. Az ilyen szerszám élettartama 70—80­szor hosszabb, mint a szoká­sos kemény ötvözetekből ké­szült forgácsclókéseké. * A gyémántszerszámok gyár­tása a Szovjetunióban öt­évenként megkétszereződik. A természetes gyémántok már nem képesek kielégíte­ni az ipar részéről megnyil­vánuló. állandóan növekvő keresletet. A gorkiji autó­gyár például évente 200 000 —400 000 karátot, azaz ma­ximálisan 80 kilogramm gyé­mántot használ el. Márpedig a világon kevés a természe­tes gyémánt, készleteik ki­merülőben vannak. Ezért csi­nálni kell gyémántot! A Szovjetunióban rekordidő alatt létrejött a mesterséges gyémántokat és a belőlük készült szerszámokat előállí­tó nagyipar. A mesterséges gyémántok alkalmazása azonban egyál­talán nem csökkentette a ter­mészetes gyémántok jelentő­ségét. A kövek „királya" szépségével és ritka tulaj­donságaival továbbra is bá­mulatba ejt. Mirnij közelé­ben most épül az ország első föld alatti gyémántkitermelő bányája, ahol csaknem egy kilométer mélyre nyúlik az épülő akna. Az örök fagy által megdermesztett talaj meghátrál a technika előtt, és az ember hozzájut Jakut­föld kincseihez. (APN) kertbarátoknak A szamóca telepítése Olvasóink közül többen kértek, hogy az időszerű munkák ismertetése alkal­mával adjunk részletesebb tájékoztatót egy-egy növény termesztésével kapcsolatos technológiai folyamatról. Sajnos a lehetőségeink kor­látozottak, a részletes is­mertetés mellett nem ma­rad lehetőség a figyelemfel­keltő tájékoztatásra. Ennek ellenére mégis megpróbál­kozunk minden igényt ki­elégíteni. Az aktualitásnak megfelelően most a sza­móca telepítéséről szeret­nénk részletesebb tájékoz­tatót adni. A szamócatermesztés gaz­daságosságára, a termés mi­nőségére és mennyiségére je­lentős hatással van az ül­tetés ideje és a termelési ciklus nagysága. Régebben a szamócát általában ősszel vagy kora tavasszal ültették; és a termelési ciklust 4—5 évre állították be. A kísér­leti eredmények és a ter­mesztési tapasztalatok azon­ban azt mutatják, hogy a harmadik évtől kezdve mind a termés mennyiségében, mind pedig a gyümölcs mi­nőségében fokozatosan visz­szaesés következik be. Ép­pen ezért egyre többen tér­nek át az egy-, illetve két­éves termesztési módszerre, melynek alapfeltétele a nyár végi telepítés. A telepítés előkészítését a terület megválasztásával kezdjük. A szamóca a ta­lajjal szemben nem külön­legesen igényes. Legjobb a mély rétegű. humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású humuszod Vátyög, a jő viz­gazdálkodású homoktalaj is megfelel. Nem alkalmas a túlságosan kötött, hideg, mély fekvésű, sem az idő­szakosan vízborított, vagy köves, aszályra hajló, süle­vényes talaj. Ezek későn melegednek fel, hátráltatják a gyökérzet kialakulását és a tápanyagfelvételt. Csök­kentik a koraiságot, a ter­mésmennyiséget és az el­lenállóképességet, emellett nagyobb a felfagyás és a ki­pállás veszélye is. A talaj vízgazdálkodása rendkívül fontos, mivel a szamóca gyökere a talaj felső 20— 30 centiméteres rétegében helyezkedik el. A talaj szerves anyagá­nak pótlására — amely a tápanyag-visszapótlás mel­| lett a talaj vízgazdálkodását ' ls javítja — célszerű a ko­rán lekerülő előveteményt négyzetméterenként 5—6 ki­logramm középérett istálló­trágyával megszórni, de ha ezt elmulasztottuk, a tele­pítést megelőző talaj-előké­szítéssel együtt is elvégez­hető. Alaptrágyaként négy­zetméterenként 2 deka­gramm nitrogén, 2 deka­gramm foszfor és 3 deka­gramm kálium műtrágyát kell a talajba juttatni. Alapvető követelmény a te­lepítést megelőző talajfer­tőtlenítés elvégzése, mely­hez 100 négyzetméterenként 30 dekagramm Galition—G 5-öt használjunk fel. Az elővetemény lekerü­lése után az ottmaradt gyo­mot és visszamaradt növé­nyi részeket le kell takarí­tani a területről és a táp­anyag, valamint a talajfer­tőtlenítő szer kijuttatása után a talajt 22—25 centi­méter mélyen me/ kell for­gatni. A tenyészterület kialakí­tásánál a termesztési mó­dot kell figyelembe venni. Amennyiben hajtatni kíván­juk a szamócát, az ágyá­sok kialakítását a fólia­blokk szélessége és hosszú­sága határozza meg. Hajta­tás esetén mindig kis te­nyészterületet — 30x20 cen­timéter sor- és tőtávolsá­got — alkalmazzunk, ahol ugyan csökken a töven kén ti termés mennyisége, de a te­rületegységre jutó magas tő­szám miatt az összes ter­més magasabb lesz. A sza­badföldi termesztés esetén, amennyiben a sortávolságot meghatározó művelőe&zközt, például rotátort nem hasz­nálunk a leggazdaságosabb tenyészterület 50x40 centi­méter sor- és tőtávolság. Ha a sortávolságot szélesí­teni kell, célszerű a tötá­volságot kisebbre venni. A sikeres termesztés alap­vető követelménye a jó sza­porítóanyag. A legbiztonsá­gosabb a szaporítóanyag-ter­mesztéssel foglalkozó nagy­üzemi gazdaságokból be­szerzett szaporítóanyag fel­használása. Saját szaporító­anyag-előállításnál a követ­kezőkre kell figyelemmel lenni. A szamóca a fajtá­ra jellemző értékes tulaj­donságalt csak vegetatív sza­porítással őrzi meg. Ez a szaporítási mód majdnem minden ismert fajtánál al­kalmazható, nehézséget csak az indát nem fejlesztő — többnyire a folytontermő — fajták okoznak, melyekettő­osztással és magvetéssel sza­porítjuk. A szaporítás tör­ténhet helyben nevelt pa­lántával, amikor az előre kijelölt anyatövek legyöke­resedett ostorindáiról szed­jük a szaporítóanyagot A szaporítóanyag-szedésre ki­jelölt táblát az indásodás megindulása előtt megka­páljuk, hogy a talaj meg­felelően fellazuljon. A pa­lántanevelés idejében több­ször kell öntözni az állo­mányt, ez az indák fejlődé­sét és a gyökérképződésl is meggyorsítja.. A szaporító­anyag mennyiségét növel­hetjük, ha a meggyökerese­dett szamócadugványokat, — melyek éppen hogy meg­gyökeresedtek és egy-két le­velük van — árnyékos hely­re 5—10 centiméter sor- és tőtávolságra ledugványozzuk, gyakran porlasztásszerűen öntözzük. A palántaszedést megelő­zően. mind a helyben ne­velt, mind a dugvány ese­tében öntözzük a talajt, hogy a palánta gyökere kevésbé károsodjon a kiszedéskor. A kézzel kiszedett palántát megtisztítjuk három kifej­lődött lomblevelet megha­gyunk, a többit eltávolítjuk. Az ostorinda maradványait egy centiméteresre vágjuk vissza, mert az ostorinda maradványok elősegítik a különböző gombabetegségek terjesztését. Az indát nem nevelő, folyton termő fajtáknál meg­engedett a tőosztással tör­ténő szaporítás. Ezek álta­lában sok oldalelágazást hoznak és az elágazódások alapi részén gyökereket fej­lesztenek. A töveket széttép­ve vagy szétvágva több olyan növényrészt kapunk, melyeknek egy vagy több tőrózsájuk és rövidebb, hosz­szabb barna színű gyökér­törzsük van. A szamóca telepítésére friss palántával a legalkal­masabb időpont augusztus, így az ültetvény még az év hátralevő időszakában meg­felelően megerősödik és a jövő évben szinte teljes ter­mést hoz. Nagy figyelmet kell fordítani az ültetés mélységére. A rügy éppen a talajfelszínen legyen. Sem a túl mély, sem a sekély ül­tetés nem ínét—ei^lő. Az ápolás további mun­kái gyakori öntözésből és talajápolásból állnak. Az ön­tözést szeptember végén meg kell szüntetni, erre az időre a palánták megfelelően megerősödnek és biztonsá­gosan ellenállnak a téli hi­degnek. Dr. Tóth Mihál.v megyei főkertész I »

Next

/
Oldalképek
Tartalom