Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

Restár Sándor Lehetőségeinkről micsoda vihar készül megáradnak a folyók derékba törnek a fák akár az emberek és megtelik vízzel az emlékezet a süllyedő hajósok búcsút intenek a patkányoknak mi pedig ég felé emelt kezekkel gondolunk a jövőre amikor ismét a fa) előtt állunk és bizakodva nézünk önmagunk elé A „fölsőipar" évtizedei Az átkozott költő Szegeden S

záz éve. 1882. június 22én született Somlyó Zoltán. a magyar átkozott költő, a Nyugat első nemzedékének érdekes,. de nagynevű társainál kevésbé ismert alakja. Életművének napilapokba temetett részét még ma sem ismerjük teljesen, akárcsak életét. melynek sok-sok mozzanata egészen a közelmúltig a feledés homályában rejtőzött. Dokumentálható adatok helyett — melyekből máig sincs kellő számú — legendák keringtek róla. Születcséntk centenáriumán rövid szegedi tartózkodását elevenítjük föl. Városunkba 1909. május elején érkezett. Idekerüléséröl 1927-ben így emlékezett: Sok nyomorúság után ismét eau vidéki állomás hozott némi megnyugvást. Balassa Ármin dr. vitt le magával (ti. Budapestről) a Szeged és Vidékéhez munkatársnak. Itt ismét igen kedves, boldog napokzu töltöttem. Közel féléves nagyváradi tartózkodása idején ismerkedett meg Juhász Gyulával, barátságot kötöttek, minden bizonnyal melegebbet, mint amilyent ma bizonyítani tudunk. Könnyen lehetséges hogy Juhász Gyula ajánlotta költőbarátiát a liberális Szeged és Vidékéhez, hi;szen Juhász korábban a lao belső munkatársa volt. Bő négy hónap alatt, 1909. május 5. és szeptember 12. között 71 aláírt, a legváltozatosabb műfajú Somlyó-írást közölt a lap. Az újságíró Somlyó nemcsak szépirodalmat, verset novellát. kiokit írt. hanem magas színvonalú publicisztikai munkásságot is folytatott, mely teljesen isrnerelen a mai olvasó előtt. Közreadásuk esetén — erre hamarosan sor kerül — módosulni fog az irodalmi közvéleményben B bohém. felelőtlen költőről megmerevedett Somlyó-kép. Publicisztikáját az 1911-ben Szabadkán kifejtett programja alapján a ..felelős ember" megnyilatkozásának kell tekintenünk. Nagyváradon 1908-ban töbl>f..ör szólt az újságíró és az újságírás felelősségéről. ám írásaiban ekkor még csak a polgári társadalom visszásságait, a (kis)polgári szokásokat bírália. Szegeden már a társadalom többi osztályát is „észreveszi", bár publicisztikájának központi helyén ekkor is a polgárság életének és szokásainak a vizsgálata áll. Kultúrbestiák című írásában a hírhedt Haverda Máriaügy kapcsán az elszaporodott szerelmi gyilkosságokról ír. Eev rnásik cikkében a nyaralások kispolgári megszokottságát veszi célba azt a jelenséget, amelyben az ember a nyaralás rabiává válik- Tradíció ez mór a mi családjainkban. Nyaralni muszáj! Mert nyaral a szomszédod, a barátod, az ellenséged, s lehetetlen. hogy tzek. mögött maradj. Sőt. egyenesein, kötelességed. hogy ezeknél előkelőbben és drágábban nyaralj. Ír egyéni tragédiákról, a kisemberek kiszolgáltatottságáról. De megjelenik cikkeiben a munkás, a proletár is. akiket igen közel érzett magához, és később testvéreinek vallott. A paliuka című remek írásában már vádol: A magyar proletárok pálmkafogyasztása ijesztően vagy, majdnem olyan, mint más államban a kenyérpusztitás. Nem veszi át az uralkodó osztály ködös elméleteit a munkásság aJíoholizmusáról. kimondja, hogy az csakis a nyomor fügevénye lehet, és — egyik legbátisbb írásában — az államot teszi felelőssé. Figyel új városára. Szegedre is. Ideérkezésekor bejárja a belvárost, és rögtön észreveszi a szobrok logikátlan elhelyezését: megírja Szegedi konferanszéját a szobrokról. Napjai folyásáról néhány bökversében. és a későbbi Nyitott könyv ben számol be. Július 17-én résztvett egy művészesten, melyen szerepelt Juhász Gyula. Babits Mihály és Balázs Béla, föllépett a fiatal Medgyaszay Vilma (1885—1972). Már másnap megjelent a Szeged és Vidéké ben pompás Medgyaszay.portréja. melyre Juhász egy 1920-as írásában is emlékezett. Szegedi tartózkodását Dél van című verseskötetének év végi megjelenése tetőzte be. Az első elismerő kritikát Juhász írta. majd Kosztolányi Dezső és Karitnhy Frigyes védte meg Somlyót a kicsinyes támadásoktól. Szegedi élményt örökít meg egyik népszerű versében, a Hajnali imádságban, melyet egy időben csak Kónyök-utcás versként emlegettek: A szűk Könyök utcán [hazamegyek, most hajnali három óra. Istenem, vezess a jóra! E rövid írás talán fölhívja a figyelmet arra. hogy Somlyó Zoltán és munkásságának egy része szervesen beletartozik a szegedi irodalmi hagyományba. ZSOLDOS SÁNDOR 1 M

agamon tapasztaltam: minél messzebbről néz vissza iskolájára az ember, annál erősebbenek tűnnek az őt odakötő szálak. Ezt éreztem akkor is, amikor május 30-án a Déri Miksa Szakközépiskolában tébláboltam az intézmény találkozóra összegyűlt egykori növendékei között. * Kereken hatvan éve végeztek a legidősebbek. Többen élnek még közülük, a találkozóra azonban csak négyen jöttek el. A Szegedi Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola 1921—22-es tanévhen végzett tanítványai nehéz időket éltek meg. A vesztett háború okozta gazdasági pangás majd a világgazdasági válság megnehezítette elhelyezkedésüket, beilleszkedésüket. Nehezen kialakított egzisztenciájukat először a második világháború megpróbáltatásai, majd a 48—49-es események tépázták meg. Sok kanyaradó után a jelenlevő négy idős ember a szocialista társadalomban is megtalálta helyét. Megbecsülve. kemény, munkás évtizedek után vonultak nyugdíjba. Magyar Ferenc például tíz évet töltött Párizsban, taxivállalkozóként kereste kenyerét. Amikor hazajött, húsz évet töltött el egykori iskolájában műszaki tanárként Három évig a Radnóti Miklós Gimnázium és (akkoriban) Autószerelő Szakközép skolában volt műhelyfőnök. öt esztendőn át pedig három n1 elvet beszélő tolmács és műszaki tanácsadó az NFKVnél. Gyermekei rég felnőttek, orvos és mérnök lett belőlük. Bátky Antal sem tudott a szakmájában elhelyezkedni. Városi adótiszt lett belőle, adóügyi főtanácsosként ment nyugdíjba. Furcsa kanyarodókat produkál az élet: már nyugdíjas volt, amikor az ÉM szegedi tervező vállalatához hívták gépésztervezőnek. A CSOMITERV-től ment nyugdíjba — immár a szakmájában végzett sikeres munka után —. 1968-ban. Négy gyermeke született, hárman ma is élnek. Bátky Antal ma is ugyanabban a családi házban, ugyanabban a szobában él, ahol megszületett, még az ágya is ugyanazon a helyen áll. Bak Béla Budapesten a GANZ Vagongyárban dolgozott. mint műszaki tisztviselő. Miután 1924-ben elbocsátották. Szegedre, a MÁV-hoz került előadónak. Az itteni vontatási osztályról ment nyugdíjba, tűzrendészeti. vízrendészeti ügyekkel foglalkozott. Három gyermeke, öt unokája van, feleségével élnek, az asszonynak nincs nyugdíja. Kocsis János is a GANZ-ban kezdett műhelygyakornokként, de rövid idő múlva visszajött Szegedre, taxisofőrnek. Három évig taxiskodott, aztán a városi kertészetnél helyezkedett el, mint kerttervező. A városi mérnöki Hivatalnál kapott 8 év múlva végleges állást, mint műszaki tiszt. Az Útfenntartó Vállalathoz helyezték át 1950-ben. Főkörzetvezető lett. 120 útör tartozott a felügyelete alá. Három gyermeke mérnökként, örvösként dolgozik. Távirati stílusban ennyi a négy nyolcvan év körüli férfi élete. Egy-egy szelet a huszadik század magyar történelméből. * Egy másik szelet a történelemből: a M. Kir. Állami Felső Ipariskola 1931—32. évi értesítője. Készült Juhász István Könyvnyomdájában, Szegeden, a Gizella tér 4. sfeám alatt. Az intézet igazgatója ekkor mányi Csizmazia Kálmán oki. gépészmérnök volt. Rendes tanárok: Rohonyi Gyula oki. gépészmérnök, Rátkay Endre oki. gépészmérnök. Sikorszky Jakab oki. gépészmérnök, Jung Péter oki. gépészmérnök, Tóbiás László oki. építész, Vidovich Antal oki. gépészmérnök. Schmidt József oki. gépészmérnök. Nádas László oki. gépészmérnök, Hofbauer Ottó középiskolai rajztanár, Koncz János oki. gépészmérnök. Gyakorlati oktatók: Csűrik János, Buthy János. Móritz Ferenc. Wáchter Jenő oktató főművezetők, továbbá Oravecz Ferenc, Lakits Gyula, Szüts József és Zsiga Gyula oktató művezetők a rendes évfolyami tanulók mühelyi oktatásával foglalkoztak. Magyar Ferenc kisegítő művezető kezelte az intézeti bútorok szakleltárát. Nagy Mihály műszaki altiszt az intézeti műhely lokomobilját kezelte. Az 1931—32-es tanévben az iskolai zenekar 10 alkalommal szerepelt hazafias ünnepélyeken és az önképzőkör ülésein irredenta darabokkal, magyar népdalokkal és klasszikus zeneművekkel. A futball-szakosztály Jung Péter tanár szakszerű vezetése mellett működött. A csapat Dontveszteség nélkül megnyerte a területi bajnokságot, maid a debreceni református tanítóképző elleni győzelmével megszerezte a legjobb vidéki csapat címét. Az országos döntőben pedig győzött a budapesti bajnokcsapat ellen, s egy évre tulajdonába vehette a gyönyörű Gallovich-serleget. Legalább 80 szegény sorsú tanuló részére internátusi elhelyezés és gondozás lett volna szükséges. A tanév folyamán az intézet műheljében készült többek között 2 db eszterga, 5 db oszlopos fúrógép, 2 db fémfűrész. 9 db mángorló. 50 db franciakulcs, 80 db drótfeszítő béka. 10 db köszörűvályú. 45 db hamutartó. Pünkösd vasárnapján folyt le szép sikerrel a Zrínyi Bajtársi Egyesület jubileumi és zásztóavató ünnepsége és dísztáborozása. Az ünnepség díszvédnökei dr. Kenéz Béla m. kir. kereskedelemügyi miniszter űr önagyméltósága és vitéz iákfalvi Gömbös Gyula m. kir. honvédelmi miniszter úr ©nagyméltósága voltak. Az év végi vizsgákon javítóvizsgára utasítottak 49 növendéket. Kimaradtak 15-en. Színjeles eredményt értek el 9-en. Többek között az alábbi tanfolyamokat lehetett elvégezni: gőzkazánfűtő tanfolyam. lokomcbil- és cséplőp.épkezelő tanfolyam, stabilgőzgép-kezelő tanfolyam, m. kir állami gépjárművezető tanfolyam, autogénhe. gesztő tanfolyam. * Az 1981—82-es tanévben megjavítottak többek közt 6 esztergagépet, készítettek 2 fúrógépet másfél miliió darab elektromos légivezeték-rögzítő lemezt, fogaskerekeket és 200 darab kalapácsot amelyeket eladtak a Vidiának. Ma is működik énekkar, most is bajnok lett az iskola focicsapata. Ma is kevés a kitűnő tanuló és sok a közepes, s aki nem tanul, ma is megbuktatják. Még gépjárművezetést is oktatnak az épületben — igaz, nem az iskola keretében; a közlekedésiek csak saját helyiségek híján birtokolják az alagsor egy részét, * Áz ötven éve végzettek közül Rea Antal a Ganz Hajógyárban helyezkedett el, mint lakatos. Később „a Brázaynál". a székesfehérvári vadásztöltény-gyárban dolgozott. Aztán a Csepel Autógyár időelemzési osztályán, majd a vízügyi főigazgatóságon. — Jó híre volt akkor is á szegedi fémipariskolának. Többen jelentkeztünk a Brázayhoz, amikor meglátták, hol kaptam a bizonyítványomat, röetön elküldték a többieket. Rea Antal 1970. december 34-étől nyögdíjas. Vas Rezső a győri szövőgyárban kezdett, műszaki rajzolóként. Budapesten, a vegyipari gépgyárban üzemvezető voít később, majd a MAVAG-ban mozdonyszerkesztő. Aztán Szegeden, a fémipariskolában tanított, 1957-ben áthelyezték a Székesfehérvár1 Gépipari Technikumba igazgatónak. Onnan ment nyugdíjba. Szakmájukról azt rnondjáto szeretni lehetett. Akit a „fölsőiparban" — így becézték a szegediek — megtanítottak a szakmára. az bárhol megállta a helyét. Akkoriban talán jobban meg is fizették a gépészéket: ha különösen fényes életre nem is telt belőle, tisztességes megélhetésük biztosítva volt. Meg is becsülték persze: a szegényebb diákok a szentvincés apácák könyöriiletességből adott szilvásgombóca, teája, karéj kenyere után kétszeres örömmel szeltek a maguk kemény munkával szerzett kenyeréből. TANÁCS ISTVÁN T

udvalevő, hogy Bernini és Boromini, a XVII. század két nagy építésze, bár igen gyakran dolgozott együtt — vagy talán éppen ezért — nem volt jó viszonyban. A köztük támadt antagonizmus gyökere művészeti felfogásukban keresendő. A római Magyar Akadémiához közel levő Navona tér szökőkútjai sokat tudnának erről mesélni. Mi is történt a Navona téren? Amikor a tér csodálatos Szt. égnes templomát Borromini befejezte. megbízták Berninit, hegy a templommal szemben készítsen szökőkutat a tér szépítésére. Éppen ez idő tájt volt Bernini haragban Borrominivel. Vagy ezért, vagy mert nem tetszett neki a Szt. Ágnes templom, haragját láthatóan mutatta ki Bernini. a következő módon: a szökőkút alakjainak egyike hálta! fordul a templomnak, mintegy védekező mozdulattal, előre hajol a másik, végül íz egyik folyami istenség irtózva takarja el szemét, hogy ne is lássa ... „Rómáról jut eszembe... Két művész hadakozása Könnyen elképzelhetjük Borromini reakcióját, ugyanis a szökőkutat tetszéssel fogadták. El is határozta, hogy megfizet. A kecvező alkalom hamarosan jelentkezett. Kettőjük közül ő volt az. aki a statikához és építészeti technikához jobban értett. Miután a szökőkutat jól megvizsgálta, úgy találta, hogy Bernini tévedett a szökőkút méreteit illetően. Nem is jósolt nagy jövőt, hosszú életet a szökőkútr.ak. a vízgyűjtő medence nem tart sokáig. Titokban újra megcsinálta a Bernini által elvégzett hidraulikus számításokat és meggyőződött, hogy kortársa tévedett. Nyugodtan várta a borazú napját. Biztos volt benne, hogy a szökőkút a beindítás percétől kezdve csak rövid ideig működik és Bernini szegyent vall müvével. Borromini türelmetlenül várta a megny'tás napját, de ez késett és közben az egész Róma Borrcminin nevetett. hisz az altala épített templomnak fordítottak hátat Bernini alakjai. Ez már több volt a soknál. Egy este baráti társaságban, amikor már torkig volt a Bernini-témával. így szólt: nevessetek csak, az nevet, aki utoljára nevet! Bernini drágán fog ezért megfizetni! Nem sokáig működik az ő szökőkútjai A véletlen úgy hozta, hogv az asztalnál ült Bernini egyik barátja is. aki azonnal tudatta Bernin vei. amit hallott, a mester elgondolkozott, mert tudta, hogy ellensége technikai bravúrjához nem férhet kétség. Megvizsgáltatta a szökőkutat. Borromininek igaza volt: a hibás tervezés miatt a kút hamarosan kiszárad. Éjszaka lázasan -avítani kezdték, de a hibát nem találták meg. Borromini elszólta magát, hogy a hiba egy kis semmiség, de, hogy mi, azt nem tudták belőle kivenni. Nincs mit tenni, mint Borromini segítségét kérni. De inkább a halál — gondolta Bernini. Tudta, hogy csak furfanggal tudhatja meg. Borromini öreg házvezetőnője gazdáig teljes bizalmát élvezte. Bernini tgyik tanítványa addig udvarolt a signórának. míg megtudta tőle a szökőkút gyengéiét. A megnyitás napján Borromini dühösen tapasztalta, hoev a szökőkút ontja a vízsugarákat és nem látszik rajta semmi rendellenesség. Hogy a történtek után a két művész között kialakult volna a jóviszony. azt nem merném állítani. TIMARNÉ MAKKAR ERZSÉBET