Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

Mennyit ér a diploma? Munkásszemmel Alapállásom jeleáni. álljon itt Moldova György új könyvének mottója: „Az élet harc — mondta Túró bácsi a Pénzügyőr kocsmában —. és aki ezt nem érti. zsíros kenyeret vacsorázik — halálos vékonyan megkenve!" Á vitaindító cikk szerzője nem csak diplomások hozzászólására számit. Ez a tény. valamint az a határozott véleményem: a magyar munkás alapvető érdeke, hogy társadalmi és gazdasági munkáját céltudatos, elkötelezett, felkészült, elégedett, példaadó értelmiségiek vezetésével végezze — indít arra, hogy a témában próbáljak „munkásszemmel" néhány gondolatot megfogalmazni. Értelmiségi és munkás egymás nélkül, egymás ellenére értelmes, hasznos munkát nem végezhet. Ezek után vissza az alapkérdéshez. Mennyit ér a diploma — munkásszemmel? Szerintem a maga nemében annyit, mint a szakmunkás-bizonyítvány, vagy uram bocsá'. az) autóvezető jogosítvány. Feltételez bizonyos szintű felkészültséget az adott területre. Ez a feltételezés mennyire jogos? Az élet dönti el. Ez a leegyszerűsített. sarkított válaszom. Természetesen elismerem, ma minden szakmunkás kap képzettségének megfelelő munkát, esetleg magas fizetést is. Ugyanakkor számos diplomás kénytelen hivatalnoki, adminisztrátori munkát végezni pályája kezdetén. Aki ezen ilyen. vagv olyan oknál fogva nem tud túllépni, az diplomás marad, nem válik értelmiségivé. A „diplomás" és „értelmiségi" közötti minőségi különbség. nem hiszem, hogy csak az én egyéni, esetleg sajátos értékítéletem szüleménye. Értelmiségivé válni. értelmiségiként élni minden korban küldetés. A statisztikai adatok tükrében ma Magyarországon nehéz küldetés. F/zen tehetségünk, gazdasági lehetőségeink függvényében változtatni szükséges. Megtérül-e a képzésre fordított töke? A vitaindító cikk tényszámai, melyek az „előállítási árunkat" mutatják, számomra ellenszenvesek. Helytelen, etikátlan kiragadni ezeket az adatokat. Nemcsak a felsőoktatásra, de minden oktatásra fordított tőke megtérül. Ezt bizonyítja az ember és a társadalom fejlődése. A költségeket vizsgálni szükséges és hasznos, de csak folyamatában, történelmi szemlélettel. A mindennapi használatra rendszeresített rőf ebben a vonatkozásban hamis. A tudás felhasználhatósága társadalmi igény. A társadalom igényli a felsőfokú képzést, a tudás felhasználható. Más kérdés, hogy mikor és hol. A diploma az egész országban érvényes, de nem bárhol kamatoztatható. Az agrárértelmiségnek csak kis hányada dolgozhat a fővárosban vagy nagyvárosokban. Ugyanúgy, mint hogy uránbányász sem lehetek Szegeden. Ezek objektív gátak. melyek nagy valószínűséggel a jövőben is megmaradnak. A tehetségek érvényesülésenek vanAttól függ, milyen... A kérdésre a válasz már attól is függ. hogv milyen diploma. Én jelenleg érettségiztem. így a pályaválasztással kapcsolatban — bár viszonylag szűk rétegen belül, de — módomban állt felmérni, hogy minden diplomának másmás az értéke. Kicsit olyan ez, mintha a múlt rendszerének címen pótolná. A társadalmi tudat jelenleg azon a fejlettségi szinten áll, hogv egészen más kategória a „doktor úr", mint az agronómus. Bár ez valóban szélsösége:és elég elcsépelt példa, de szerintem ennek segítségével fel lehet fedezni az egyik hibát: mégpedig azt. hogy a két pályára felkészítő oktatási intézmény színvonala közt különbség van. Éppen ezért gyakran előfordul, hogy a felvételiző a kialakult értékrend miatt dönt valamely pálya mellett. Konkrétan, van olyan ismerősöm, akiből sokkal jobb agronómus lett volna, mint' orvos (a példánál maradva), de mégis nak szubjektív gátjai is, ezek azonban kevésbé magasak, légy őzhetőek. „Mérnök úr — hat elemivel." A megye üzemeinek élen. a cikk szerint, meglepően képzetlen vezetők is állnak. Mennyire látszik ez a gazdasági eredményeken? A választ nem ismerem. Tény azonban, hogy a gazdasagban ma csak a „manager típusú" vezetők rúghatnak labdába. A vezető alkalmasságát naponta megkérdőjelezik vagy igazolják a gazdasági eredmények A diplomát már nem állíthatjuk ilyen kemény feltételek elé. (Sajnos!) Köztudott, hogy a vezetés külön, sajátos tudomány. Elsajátítása szakmai képzés kereteiben már nem elképzelhető. Vezetőképzés folyik, és ez így jó. Vezetőnek Horváth Edék. Burgert Róbertek, Demján Sándorok stb. sokasága szükségeltetik. A kenyér ára. Tény, hogy az anyagi javak nagy többsége ugyanazon az áron áll (vagy nem áll) munkás és értelmiség rendelkezésére. Az alapfeltételek azonban nem munkás—értelmiség közötti egyenlőtlenség aspektusában vizsgálandók. Inkább: állampolgár—állampolgár vonatkozásában. Ez megoldandó, megoldható feladat. Az osztályhoz vagy réteghez tartozás nem jelenthet a szocialista társadalomban kiváltságot, sem hátrányt. Visszautasítom azt az értelmiségi meditálást is, amely szerint: az értelmiségi képzettségénél fogva, nívósabban, értelmesebben tud élni az anyagai javakkal, s ez egyben erkölcsi alapot ad számára, különösebb indokolás nélkül is, hogy magának nagyobb fizetést követeljen, mint bármilyen munkásé. Találkoztam ilyen szemléletű „diplomással" is. Ki menjen vidékre? A kérdést adminisztratív úton megoldani nem lehet. Az anyagi ösztönzés határai végesek. Sokkal inkább szemléletváltozás az. ami a problémát megoldhatná. Az értelmiségnek fel kell ismernie: ma Magyarországon város és vidék közt már nincs olyan szakadék, mint vélik. Európai módon és színvonalon lehet élni ma Mórahalmon hasonlóképpen, mint Szegeden. S hogv ez még inkáb'o igaz legyen, ezért az értelmiség tehet legtöbbet. Egyes pályák elnőiesednek. Okai rendkívül bonyolultak. Példa erre a pedagógus pálya, valamint a szövő-fonó szakma. Előbbi pályán felét lehet keresni, mint utóbbi szakmában. Mégis, mindkettő „elnőiesedett". Vajon miért? Végezetül, mint munkás, tényként elismerem, egyes értelmiségi pályák anyagi elismerése elmaradt a társadalmi hasznosságához mérten. Ez azonban nem az összes magyar értelmiséget jelenti. Az ilyen egyenlőtlenségeket meg kell szüntetni. Nem a munkások vagy parasztok ellenében, de az egész társadalom hasznára. BECSEI SÁNDOR, a Taurus Gyár munkása VERTEL JÓZSEF: BADACSONY Attól függ, hogyan értéketik... A diploma nem szerencséhez kötött lottófőnyeremény. A diplomáért több éven keresztül, keményen kell dolgozni. Diploma nélkül sem országunkban, sem határainkon túl. egyetlen orvos sem gyógyíthat, egyetlen jogász védelmet nem nyújthat. A többi diplomának nincs ilyen „tekintélye". A vitaindító cikkben olvashattuk. hogy 6—8 általános iskolai végzettséggel kinevezett „mérnök". illetve „főmérnök" irányíthat. Országunkban felszabadulásunk óta, csaknem 40 éve folyik és egyre bővül az ilyen irányú felsőoktatási képzés. Melyik kisaz orvosi pályát választotta, mert tudása alapján valószínűleg oda is fel fogják venni. Egyszóval „túl okos" agronómusnak. Én megértem és hasznos dolognak tartom, hogy nem minden egyetem színvonala egyforma. A. is érthető, hogy kevesebb ponttal be lehet jutni Gödöllőre, mint a SZOTE-ra. Nyilván hiszen ielenieg több ió mezőgazdászra van szükségünk, mint orvosra. Részint amiatt is. hogv nemréa ismertük fel a mezőgazdaságban rejlő óriási lehetőségeket. Ezét kiaknázásához azonban valóban jó. megfelelő fantáziájú mezőgazdász kellene. De a jó képesség ismét oda vezet, hogy az illető „túl okos" lesz. és inkább elmegy orvosnak. (De milyen orvosnak? ... és milyen állásba?) Aki mindezek ellenére szeretne diplomát: FAZEKAS ANDREA, Szeged, József Attila sugárút 45. iparos (aki mellesleg komoly adófizetője lenne az államnak) kaphat működési engedélyt szakmunkás-bizonyítvány nélkül? Egyetlen egy sem! A kontárokat büntetik, értük felelősséget senki nem vállal. Ezek után felmerül a kérdés, vajon milyen irányítást, támogatást, értékelést várhat a kezdő diplomás az olyan vezetőtől, aki végzettség néfkül került a ranglétra magas fokára? Az ilyen vezető mellett a diplomás vagv elsatnyul, vagy beszűkül. Esetleg továbbáll, ha van hová. Ha nincs, úgy elkezdődik a kenyérharc. Ami lassan, de biztosan felörli az idegeket. Előbb-utóbb az egyik távozni kényszerül. A távozó nyilván a diplomás. Akit felkészítettek a szakmára, a szakma szeretetére, az emberi megbecsülésre. A fondorlatos ügyeskedés nem kenyere. Ha azonban mindkettő marad, a vezető munkájához kell a garancia. Óh, van garancia. A diplomás megalkuvóvá válik. A háttérben meghúzódva, hangyaszorgalommal. szerényen dolgozva magát beskatulyázva, kis és na gyobb eredményeket leimutatva, a főnöknek megvan a garancia. Látszólag béke van. Ezek után nem kell csodálkoznunk. ha a vegyészből folttisztító, a gépészmérnökből benzinkutas. az agrármérnökből fóliázó maid piacozó válik. Hisz szakterületükön nem kis létszámmal szakképzetlenek ülnek. Végezetül néhány kérdés. Vaion még meddig? Amíg csak tehetik? Lehet húzniuk az időt. akár nyugdíjazásukig? LÁSZLÓ SÁNDOR nyugdíjas „Megnemesített tömegkönyv" (Nem véletlenül szerepelt az idei könyvhét plakátján a vándor könyvárus — Knerék címere. Centenáriumát ünnepli ugyanis a gyomai Kner Nyomda, a magvar tipográfia megújító műhelye, melynek alapítója, Izidor, a következőket írta: „Pénz. hozzáértés és szaktudás híján — kontárként — 1882 június közepén nyitottam könyvnyomdát olyan helyen. ahol ez a foglalkozás nemcsakhogy fellengzős ábrándokra nem jogosított, de a megélhetés reményével sem kecsegtetett." A gyomai officina nemzedékről nemzedékre hagyományozta a mesterség szeretetet, a könyv iránti vonzalmat, a tipográfia megújító törekvéseit. A nyomdaalapító legidősebb fia,'Kner Imre egyszerre volt gyakorló nyomdász. tervező, tipográfus, könyvművész és elméleti szakember. A család harmadik generációjának tagja, a „Kner unokák" egyike. Haiman György, Gutenberg-díjas könyvművész, a Magyar Iparművészeti Főiskola typo-grafikai tanszékének vezetője. egyetemi tanár, a Kner-hagyaték tudós gondozója ) — Én is, mint a család legtöbb tagja, már gyerekkoromban ott éltem a szedőtermek betűszekrényei között, a nyomdagépek közelében, s ott is tanoncoskodtam. A gyomai nyomda sajátos szellemét nemcsak nagyapámtól. Kner Izidortól és nagybátyámtól, Kner Imrétől vehettem át. de olyan szakembergárdától, amihez hasonlóval azóta sem találkoztam. Nyomdászgenerációk éltek Gyomán, jellemzőjük volt a pontos, fegyelmezett munka, a kivételes hivatástudat, a hatalmas tapasztalat, a példamutató összeszokottság. Sok mindent kaptam ott útravalóul. 1942. január 20-án például egy levelet a munkaszolgálatos Kner Imrétől. Ebben mintegy rámtestálta munkásságának folytatását. Ez a levél „afféle szellemi végrendelet arról, hogy < mi, hogyan és miképpen, mikor és miért lett — írta —. olvasd el majd akkor, ha már én nem leszek..." A könyv művészete címmel 1972-ben jelentettem meg Kner Imre dolgozatait, tanulmányait, tipográfiai eszmefuttatásait, ezt a — szavai szerint — „megírandó, de talán soha meg nem íródó könyv"-et. 1979-ben A Kner család és a magyar könyvművészet címmel készítettem monográfiát, és A könyv műhelyében című kötetemben Tótfalusi Kis Miklóstól Knerékig kisértem végig a magyar könyvművészet történetét. (Ezekből a könyvekből sok minden kirajzolódik a tanítómesterekről. Szobájának csöndjét is a nyomdaalapító bajszos szoborportréja vigyázza. De vajon hogyan él emlékeiben a gyomai nyomda két kiválósáaa?) — Nagyapámnak spontán, ösztönös érzéke volt a közügyek iránt. Közvetlen, természetes ember volt. kedvesség és nyitottság jellemezte. Szeretett mindenütt ott lenni, tevékenyen részt vállalt a község ügyeiből éppúgy, mint a magyar iparostársadalom gondjaiból. Imre szinte gyermekkora óta a nyomda fejlődésének mozgatórugója volt. Nem elégedett meg a felületi jelenségekkel, igyekezett mindennek a mélyére hatolni, megkeresni a miértjét. írásaiban, cikkeiben egyértelmű-' en bizonyította tudatos tevékenységét. (Haiman György maga is alkotóművész és pedagógus. Indíttatásait a gyomai Kner Nyomdából hozta, fcét évig, 1947—48-ban igazgatója is volt a műhelynek, ám ma más körülmények között a feladatok is módosulhatnak. Vajon miként vélekedik ma a könyvművészet feladatairól. a könyv szerepéről?) — Minden generáció igyekszik földolgozni az elődök tapasztalatait. Kneréktől sok hasznos szellemi útravalót kaptam, de nekem már mások a feladataim, változó közegben új és új problémákkal kell szembenéznem. Azt a meggyőződést kellett kialakítanom, hogy a tipográfiának, s ezen keresztül a könyvnek, kettős feladata van. Részint olvasási és információközlési eszköz, s mint ilyennek, a legtökéletesebbnek kell lennie, alkalmazkodva a társadalmi és emberi életfunkciókhoz; másrészt nem hanyagolható el a könyv esztétikai küldetése sem. De a kettőnek csak együtt van értelme, egymást kell szolgálnia. A könyvnyomtatás több mint 500 éves történele azt is bizonyítja, hogy sohasem hagyhatók figyelmen kívül az eszmei tényezők — minden könyvnek szolgálnia kell valamilyen ügyet! (Szeptember végén rendezik meg a nyomdaalapítás centenáriumi ünnepségeit a Magyar Tudományos Akadémián és a bölcsőhelyen. Gyomán. .4 Békés megtiei városban ismét megnyílik Közép-Európa egyetlen nyomdaipari múzeuma, és fölavatják Kiss Nagy András szobrászművész Kner Izidor és Imre portréiával díszített emlékkövét. Mit vár az ünnepségektől Haiman György?) — A mai magyar könyvnek egyéni stílusa van. ez elsősorban a Knerék által képviselt törekvésekből táplálkozik. Véleményem szerint nélkülük teljesen más lenne a mai magyar könyvművészet karaktere. Jó lenne, ha erre minél több embert döbbentenének rá a jubileumi események. Hozzáférhetőbbé kellene tenni méginkább a könyvet, s erősíteni kéne azt a nyomdai szemléletet, hogy az igényesség, a szépség, a precizitás nemcsak az exkluzív kiadványok sajátossága. Kner Imre szavaival, re kellene irányítani a figyelmet a „megnemesitett tömegkönyvre". TANDI LAJOS