Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

„Tisztelet a szülőföldnek Interjú dr. Cosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával A Magyarok Világszövetsége az totóbbi években széleskörű kapcsolatokat épített kl a külföldön elő magyarokkal, külföldön működő magyar egyesületekkel, klubokkal, kulturális csoportokkal, világi és egyházi vezetőkkel, hírős művészekkel. írókkal. maRyar nyelvet tanító iskolákkal, kiadványok és rádióműsorok szerkesztőivel, sót egy-két esetben — a nyelvtanítás érdekében — hivatalos szervekkel, állami főhatóságokkal is. E kapcsolatok sokféle .leiét, eseményét ismerjük ml. itthon élő magyarok is. Indokolt tehát, ha először azt kérjük dr. Gosztonyl Jánostól, a Magyarok Világszövetsége főtitkárától; — Jellemezze röviden a határainkon túl élő magyarok összetételét, rétegeződését. — A magyarság egyharmada él határainkon túl. többsége a szomszédos szocialista országokban. A kapitalista országokban élő magyarok. Illetve magyar származásúak számát egymillió-háromszázezerre becsüllük. Ez természetesen csak becsült szám. Pontos adataink azért nem lehetnek, mert jó néhány országban a hivatalos statisztikák nem tartják nyilván a lakosságot az anyanyelv vagy a származás alapján. A külföldön élő magyarok helyzete, összetétele folyamatosan változik. Számításaink és becsléseink szerint a külföldön élő magyarságnak ma már csak mintegy egyharmada első generációs, azaz olyan, aki Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen született. A második és harmadik nemzedékhez tartozó nagyobb rész viszont már nem beszél, magyarul, illetve a legjobb esetben, ahogy ezt Amerikában mondják, csupán „fülmagyar", azaz valamelyest érti a magvar szót, beszélni azonban már nem tud. Mindebből az következik, hogy figyelmünket fokozottabb mértékben kell a második. Illetve a harmadik generáció felé fordítanunk. Természetesen mindenekelőtt azt a szándékot kell támogatnunk és segítenünk, hogy a kint született gyermekek és unokák is — lehetőségük szerint — tanulják meg a magyar nyelvet. Azt gondoljuk, hogy ezen a téren további lépésekre van szükség. Kívánatos volna egy olyan gimnázium. ahol két nyelven, magyarul és angolul, esetleg németül tanítanak, hosszabb-rövidebb Ideig tanulhatnának a külföldi magyar fiatalok — és ha akarják — Magyarországon szerezhetnének érettségi bizonyítványt Tárgyalásaink alapán vannak reményeink arra vonatkozóan, hogy egy-két éven belül létre tudjuk hozni ezt az intézményt. — AJ anyanyelv oktatásit, védelmét sokféleképpen végzi, ösztönzi_ illetve szervezi a világszövetség. — Igen. immár tizenegy éve, hogy hazai és külföldi szakemberek lelkes munkája nyomán, közös vállalkozásként útjára indult az anyanyelvi mozgalom és a világszövetség keretén belül autonóm jelleggel megalakult az anyanyelvi konferencia védnöksége. Azóta négv anyanyelvi konferenciát rendeztünk, a legutóbb tavaly nyáron. Pécsett. Az anyanyelvi konferencia védnöksége több tankönyvet adott ki, és jó munkát végez módszertani folyóirata. a „Nyelvünk és Kultúránk". A védnökség több esztendeje rendszeresen megszervezi a külföldi magyar pedagógusok nyári továbbképzését Debrecenben. a diákok nvári kollégiumát Sárospatakon. és a gyermekek nyelvtanulással egvbekötött üdülését a Balatonnál. — Mindezekre az idén is sor kerül? — Természetesen. Sőt a legutóbbi anyanyelvi konferencia ajánlásalt figyelembe véve. kulturális szaktanfolyamot is Indítunk a klubműsorok, a gyermekés Ifjúsági társas összejövetelek szervezőinek, a színjátszó csoportok vezetőinek. A pedagógustovábbképzőn külön szekciót nyitunk a svédországi magyartanároknak. Közreműködésünkkel és Umoeatásunkkal a szombathelyi tanárképző főiskolán levelező oktatási formában folytatódik a burgenlandi tanítók részére a magyar nyelvű továbbképzés. Idén is fogadjuk az Amerikai Egyesült Államokból a louisianai egyetem hallgatóinak egy csoportját, a nyári továbbképzésre. — Melyek még az idei munka, illetve program főbb pontjai? — A Művelődési Minisztériummal közösen „Tisztelet a Szülőföldnek" címmel megrendezzük a külföldön élő magyar művészek II. budapesti kiállítását, amelyen a képző- és iparművészet, a népművészet. a fotóművészet képviselői mutatkoznak be. Erre decemberben kerül sor, de máris nagy az érdeklődés iránta. Tervezünk további értelmiségi találkozót bányamérnökökkel, északamerikai — főként kanadai — magyar üzletemberekkel. majd megrendezzük a külföldön élő magyar orvosok első hazai találkozóját és tudományos tanácskozását. A tanácskozás témája előzetes terveink szerint: „A magyar orvostudomány hozzájárulása az egyetemes orvostudomány fejlődéséhez". — Az idei idegenforgalmi szezon kezdetén időszerű a kérdés: a már szokásos nyári programokon kivül, gondoltak-e az idegenforgalom adta egyéb lehetőségekre is? — Gondoltunk arra is. hogy hazai turistautakat szervezünk második és harmadik generációs fiataloknak. Az IBUSZ vezetői készek segíteni, s remélhetően, a közeljövőben speciális programokat ajánlanak majd a magyar származású fiataloknak. Erre azért volna szükség, mert tapasztalataink szerint a második és harmadik nemzedék bár magyarul már' nem, vagy alig beszél, de előítélettől mentesen érdeklődik ősei szülőföldje iránt. Ezzel összefüggésben említeném meg. hogy hangsúlyozottabban kívántjuk támogatni a nyugati országokban működő magyar kultúrcsoportokat, mert azt tapasztaljuk, hogy a magyar néptánc rendkívüli módon vonzza a fiatalokat, és nemcsak a magyar származásúakat. Alapos előkészítés után néhány év múlva meghirdetnénk Budapesten a magyar népi együttesek, tánccsoportok' reprezentatív bemutatkozását. Nemcsak azokra gondolunk, akik velünk kapcsolatban állnak, hanem az egyházak, a cserkészek által a világ minden részében működtetett csoportokra is. Ha a hazai részvétel egyik feltétele volna, hogy a befogadó országok népdal-, népzene- vagy néptánckincséből is mutassanak be valamit, akkor ezzel különösen szolgálhatnánk a népek közötti barátság ügyét. — A jelenlegi nemzetközi helyzet nem gátolja a világszövetség munkáját? Nem veszélyezteti például a már elért eredményeket? — Mi az idei feladatok meghatározásánál a már meglevő, ió alapokra építettünk. Mindenekelőtt g;t akarjuk folytatni tehá;. amit évek óta csinálunk. Arra törekszünk. hogy a nehezebbé vált nemzetközi viszonyok ne késztessenek bennünket visszahúzódásra. Minden kapcsolatunkat meg kell tartanunk, sőt. ha lehet, újakat is kell építenünk. Ennek alapján idén a világszövetség, illetve az anyanyelvi mozgalom, valamint a külföldi magyar egyházak között az együttműködést tovább kell szélesíteni. A magyarságtudat megőrzésének, az anyanyelv ápolásának alapvető intézményei az egyházak, a templomok, a különféle felekezeti közösségek. Ugyanez vonatkozik az ifjúságnál a cserkészekre, örvendetes, hogy a kapcsolatkeresésnek egyre több jelét mutatják az egyházi emberek és a cserkészvezetők is, Az elmúlt hónapokban kontaktust teremtettünk az Izraelben élő nagyszámú magyar zsidóság több képviselőjével. Fontos feladatunknak tekintjük a kapcsolatok továbbié j lesztését. — Mivel tudják segíteni a világszövetséggel, illetve a hazánkkal kapcsolatban állókat? — Több segítséget akarunk adni a velünk együttműködő egyesületeknek. Több mint száz ilyen egyesület működik. Az év elején először küldtünk ki számukra egységes körlevelet, számos melléklettel. A mellékletek tartalmazzák az anyanyelvi konferencia védnökségének teljes. 1982-es rendezvénytervét, és tájékoztatást egy új szolgáltatásunkról: az egyesületek videokazettákkal történő ellátásáról. Mellékeltünk egy részletes Kodályéletrajzot is. mert az • egyesületi élet kulturális programjainak gyújtópontjába megemlékezést javasolunk Kodály. Zoltán születése 100. évfordulójáról. A Kodály-évfordulóval kapcsolatos rendezvények segítésére minden egyesületnek elküldjük a Szabó Ervin Könyvtár Kodály-kiadványát. Megrendeltük a központi rendező szervek által készített vándorkiállítás anyagát, s ezt az egyesületek rendelkezésére bocsátjuk. Csatoltunk az anyaghoz egy részletes Arany János-életrajzot, hogy ezzel is segítsük a halála 100. évfordulóján történő megemlékezéseket. Itt kell szólnom röviden kiadványainkról is. Évente 26 alkalommal jelenik meg lapunk, a Magyar Hírek, amelynek olvasói minden évben megkapják a világszövetség Kincses Kalendáriumát. Szinte minden évben megjelentetünk valamilyen időszaki kiadványt. Nemrégen jelent meg az „Utazás Magyarországon" című füzetsorozat utolsó száma. Nyolc füzetben, egyenként 10 ezer példányban mutattuk be az egyes megyéket és városokat. Most új vállalkozásként, s ezúttal a Hazafias Népfronttal közösen, sorozatot indítunk „Néprajz mindenkinek" címmel. Terveink szerint ez a sorozat 6 kötetből áll majd. A népfronttal együtt részt vettünk a Himnusz és a Szózat új nagylemezeinek elkészítésében is. CSERHALMI IMRE Házhoz jön a könyvtár A tudományos információ hatalmas erőforrás A

tv ismeretterjesztő sorozatának, a Deltának egyik adásában bemutatták és kommentálták az információtárolás és feldolgozás legújabb, szovjet kutatók által kikísérletezett technikáját, amely egyaránt alkalmazza a számítógépet, a lézersugarat és a holográfiát (magát B-n eljárást „asszociatív holográfiának" keresztelték el). Az információtárolás és feldolgozás ezen új technikájának eredményeként — amint erről a Delta tudósított — a világ egyik legnagyobb állományú könyvtárának, a moszkvai Lenin Könyvtárnak az adatai egy kis kristálykockában tárolhatók. Az így tárolt információtömegből a viszszakeresés, és az ember által élvezhető, tehát olvasható szövegek „előállítása", illetőleg viszszaállítása, olvashatóvá tétele ugyancsak megoldottnak tekinthető. E technika üzemszerű működtetése a jövő zenéje, de ennek egyes akkordjai már bizony, ha távolról is, de hallhatók. Ez a távolság nemcsak földrajzilag és képletesen igaz, hanem mindenekelőtt időben. Közelebbinek tűnik, sőt már üzemszerűen is működik jó néhány helyen, máshol pedig kísérleti jelleggel, az ún. Viewdata-rendszer (ez gyűjtőfogalom, mert különböző országokban különféle márkanevekkel használják), ami nem más, mint a tv, a telefon és a számítógép összekapcsolása. Ez az összekapcsolás már most lehetővé teszi a világ fejlett ipari országaiban a „házhoz jött" könyvtár — tudományos információ és szövegek — alkalmazását a munkában, de a szórakozásban is. Más szóval, a telefonnal elérhető számítógép a lakásban levő, adapterrel ellátott tvkészülék útján kivetít a számítógépbe táplált és a használó (olvasó. kutató) által igényelt információkat (téma-bibliográfia, egyegy adat kikeresése stb.), illetőleg szövegeket Hexikoncímszavak, olvasmányok stb.). Futurológia-e vajon mindez? Korántsem. Idő, oénz, infrastruktúra (telefon pl.), számítógépes kultúra és a mindezen tényezőket döntően befolyásoló képzés, szemlélet, azaz a szellemi befogadókészség kérdése, hogy a világban mikor, hol, hogyan terjednek el az új és újabb információs technológiák. Nemhiába tekintik már évek óta nemzetközi szervezetek, jeles szerzők egyaránt az információt — ezalatt tudományos információ értendő — az anyag és energia mellett harmadik fő erőforrásként. Nem kevésbé jellemző azonban a The OECD Observerben a nyugati világ 24 országot magába foglaló legjelentősebb gazdasági együttműködési szervezetének központi folyóiratában megjelent cikk, amelynek címe: Katona Judit Botár Attila Sappho dicsérete Teljes és egyszerű Miként szülő nő vajúdik — úgy kell verset írnom, ahogy zaj nesszé csöndesül — úgy kell verset írnom, ahogy várandós nő teszi, kezét hasához emeli apró rúgást tapintva. Mint aki bűnét vetkezi — úgy kell verset írnom, szisszenve, félve, fájva, lobogva s lassan égve is, erőt, Irgalmat esdekelve ha ép a csönd s ha eltörött. Áldott az asszonyok között, aki szívében verset hordhat, ha eleven szót szül is, ha holtat s ha kínnal magzatát vetéli: kl verse* ír reményt viselve örömre, dühre és haragra kel értetek. Csillaga fénye csalja magasba, löki mélybe « legyen áldott, ha így akarta. Kis fura szél a vizeken mai arcomat összegyűrné. Kis fura szél a városon mai testemet elföldelné. Fura kis szél leányhajakkal eszemet venni indul éppen. Vén gépek, roggyant vagonok telepén talál, új földrészen. Vasak rozsdában vakoskodnak, a fél mező kohóra vár itt. Volnék-madár vinné a Napba. Emberként csak rozsdásakat köpök és gondolok hazáig. S majd hallom hulló hangokon: járkált nagy fák alatt, nagy fűben akár a fény, akár a víz törvényeibe csöndesültem Teljes és egyszerű a reggel. A szájban rozsdaíz: jövő időm salakja. Nyelés, köpés. Amíg csak tej világit napfoltos homlokunkra. Van-e negyedik gazdasági szektor? A cikk címében utal arra, hogy a gazdasági tevékenységi körök eddig általánosan elfogadott fő osztályozását; mezőgazdaság, ipar, szolgáltatás, nem kellene-e revideálni, e három mellé negyedikként felvenni a tudományos információt is. A cikk széles értelemben használja az információt, ideveszi az adattárolás, feldolgozás és átvitel (például számitógép-technológia) iparágakban foglalkoztattak egy jó részét is. Az „információiparnak" a munkaerőmérlegben, a nemzeti jövedelem termelésében, a nemzetközi kereskedelemben elfoglalt részesedésének és az információs foglalkozások fejlődési ütemének adatából azt a következtetést vonja le a cikk, hogy bizony ideje volna ennek az „ipar"-nak önálló, fő gazdasági szektorként történő kezelése. Természetesen ez a következtetés az adott folyóiratban nem elméleti, akadémikus jellegű felvetésként látott napvilágot, hanem nagyon is gyakorlati meggondolásokból. Ha ugyanis az az immár általános érvényű társadalmi-gazdasági tendencia folytatódik, hogy a foglalkoztatottság fokozatosan (olykor történetileg ugrásszerűen) a mezőgazdaságból az iparba, onnan a szolgáltatási szférába tolódik át, majd az információs szektor lép be negyedikként, ennek mind a termelésben, mind a javak újraelosztásában, a jövedelemelosztásban, és főleg a képzésben (oktatásban) messzemenő kihatásai vannak. Hogyan állunk idehaza a tudományos információ jelentőségének felismerésével, az új információs technológiák befogadókészségével, és a mindezekből adódó következtetésekkel, illetőleg teendőkkel? Tanulmányok, cikkek, megnyilatkozások, határozatok nem kis száma foglalkozik ezekkel. Személy szerint azt hiszem, hogy még mindig nem alakult ki a tudományos információ sokoldalú témakörével való foglalkozás tényleges mechanizmusa (tényeges alatt koncepcionális, pénzügyi, fejlesztési ráhatást értek), és a használók képzése is megoldatlan. Az ösztönző szemlélet kialakulását hátráltatja, az adatátviteli infrastruktúra hallatlan (és közismert) elmaradott része a telefonhálózat. A végére hagyom, amiben úgy vélem, jelentős lépések történtek. Ilyenek: a kiemelt számítástechnikai kormányprogram keretében számottevő géppark alakult ki; hazai gyártás folyik több területen (például terminál), van már nem is jelentéktelen igény a számítógépes tudományos információra. Miért hatalmas erőforrás számunkra is az információ vagy miért különösen az számunkra? Két meggondolásból. Az egyik: anyagban, energiában rendkívül gyenge adottságú országban a szellemi felkészültség jelentősége fokozott, ebben pedig az Információ meghatározó tényező lehet. A másik: egy olyan országban, amely nemzetközi kereskedelemtől meglehetősen függ (a nemzeti jövedelemnek mintegy a fele realizálódik a külgazdaság útján), az információ a versenyképességnek rendkívül lényeges eleme. DR. RÓZSA GYÖRGY. az Akadémiai Könyvtár főigazgatója