Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

A Szombat, 1982. június 5. Pedagógusok köszöntése! Eredményes munka (Folytatás az 1. oldalról.) napköziotthoni nevelőt (Kistelek). Dobó Szilveszterné hivatalsegédet (Mórahalom). Dongó Istvánná igazgatóhelyettest (Kübekháza). dr. Farkas Tiborné igazgatóhelyettest (Szirmai iskola), dr. Fehér L ászióné tanárnőt (Radnóti gimnázium), Gálám bos László igazgatót (Londoni körúti nevelőotthon). Gera József szakoktatót (600-as számú ipari szakmunkásképző). Gombos Józsefné napköziotthon-vezetőt (Sándorfalva), Gyuris Imréné műszaki oktatót (640-es számú textilipari szakmunkásképző), Harmati Jánosné tanulmányi felügyelőt (megyei tanács vb művelődésügyi osztálya), Haumann Istvánná nevelőszülői felügyelőt (gyermek- és ifjúságvédő intézet), Hász Béláné tanítónőt (Balástya). Horváth Lászlóné napköziotthon-vezetőt (Pusztamérges), Hódi István gyakorlati oktatásvezetőt (624. számú ipari szakmunkásképző). Kardos Istvánná tanárnőt (Mindszent). dr. Kiss Ferencné gyógypedagógiai tanárnőt (siketek általános iskolája). Kirschner József igazgatót (Révai iskola), Kopasz Lajos kollégiumvezetőt (Déri Miksa szakközépiskola kollégiuma). Kothencz Jánosné tanárnőt (Mező Imre iskola), Magyar Pálné tanítónőt (Odessza II. iskola). Maróti Jánosné tanárnőt (Kőrösy szakközépiskola). Mátyás Jánosné tanítónőt (Rókusi iskola), dr. Mészáros Rezsőné igazgatónőt (Gedói iskola), Molnár István igazgatóhelyettest (Kistelek). Nacsa László rendőr századost (városi és járási rendőrkapitányság), Óvári Györgyné vezető óvónőt (Odesszai II. számú óvoda). Otott Jánosné tanárnőt (Üllés), Papp Ferencné tanárnőt (Gutenberg utcai iskola). Rakonczai József igazgatóhelyettest (624es számú szakmunkásképző). Rótkai Gyuláné tanárnőt (Kiskundorozsma). Skultéti Andrásné dajkát (Baross utcai óvoda), dr. Szeghő Istvánná tanárnőt (Hámán Kató iskola). Székely Lajosné igazgatóhelyettest (Gera Sándor iskola), dr. Szépkúti István tanárt (MSZMP Csongrád megyei oktatási igazgatósága). Szűcs Antalné fŐ2Őnót (Ásotthalom). Tápai Gyuláné igazgatóhelyettest (Dugonics iskola). Tóth Antalné igazgatóhelyettest (Mindszent), Tóth Sándorné tanárnőt (624-es számú szakmunkásképző). Török Loránd szakfelügyelőt (Mindszent), Valcz Gyuláné tanárnői (Tarjáni, III. számú iskoia), Varga Istvánná tanítónőt (Gárdonyi iskola). Varga Mihály tanulmányi felügyelőt (szegedi járási hivatal művelődésügyi osztálya). Vass János beszerzőt (Majakovszkij lánykollégiUTTI). dr. Wolford József csoportvezetőt (pályaválasztóéi tanácsadó). Záhonyi Ferencné tanárnőt (Domaszék) és Zsiga Arpádvé szakácsnőt (megyei diákotthon). Gion János, a szegedi Rózsa Ferenc szakközépiskola igazgatóhelyettese a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban vette át Kiváló Munkáért kitüntetését. A mezőgazdasági és élelmezésügy' miniszter ugyancsak Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette Szegfű Imrét, a szegedi Kiss Ferenc szakközépiákola tanárát, az ipari miniszter pedig Hódossy Bélát. a Déri Miksa szakközépiskola mérnök-tanárát. Bóka Lajost, a szakközépiskola szakoktatóiát és Tóth Kovács Lászlót, a textilipari szakközépiskola szakoktatóját. A művelődési miniszter Dicséretét a következők kapták Szegedről, illetve a szegedi járásból: Angermayer Károlyné tanítónő (Opusztaszer), Bíró Lajos műszaki oktató (Ásotthalom). Deák Tiborné gyógypedagógiai tanárnő (siketek általános iskolája). dr. Fábián Tibor főelőadó (megyei tanács vb művelődésügyi osetalsL í eroncz Petemé napköziotthoni csoportvezető (Északi városi iskola). dr. Ferke Andrásné tanítónő (Révai iskola), Fodor Péter Zoltánné napköziotthon-vezetőnő (Mező Imre iskola), Gruber Jánosné nevelőtanár (Ifjú Gárda). György Sándorné tanárnő (Fodor József szakközépiskola). Gyuris Sándor tanár (Kistelei. gimnázium). Hegedűs Györgyné igazgatóhelyettes (Szőreg), Kapás Mária Melinda vezető óvónőhelvettes (Kiskundorozsma). Kelemen Péterné tanárnő (600-as számú szakmunkásképző). Kiss Ernőné tanárnő (ságváritelepi iskola). Kormos Jánosné óvónő (Nádor utcai óvoda). Kovács Zoltán gondnok (megyei tanács balatonszárszói úttörőtábora). Lakatos Istvánná gazdasági vezetőhelyettes (Bebrits szakközépiskola kollégiuma). Láng Imre tanár (Radnóti gimnázium), dr. Major Józsefné tanárnő (kisegítő iskola). Megyeri Andrásné tanárnő (közgazdasági szakközépiskola). Molnár Sándorné tanítónő (gedói iskola). Molnáriré Ferenczy Valéria szakfelügyelő (Zrínyi Ilona iskola). Mucsi Ferencné óvónő (Kistelek), dr. Mucsi Mihályné tanárnő (Rózsa Ferenc szakközépiskola). dr. Pál Józsefné tanárnő (Tömörkény gimnázium), Péterné Szabó Irén tanárnő (kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző). Pusztai Nándorné tanárnő (600-as számú szakmunkásképző). Sípos Dánielné főzőnő (iskolai napköziotthonok központi konyhája), dr Tihanyi Ernőné tanárnő (Madách utcai iskola). Tímár Ágostonná tanítónő (Dózsa iskola). Vastagh Józsefné tanítónő (Röszke). Vatai Józsefné dajka (Ságvári utcai óvoda). Vörös Pálné takarítónő (Deszk). Wirth István tanár (Radnóti gimnázium) és Zalányi Istvánná tanítónő (Zrínyi Ilona iskola). A megyei ünnepségen adták át az Aranykoszorús KlSZ-jelvénvt dr. Füz Eeregcnek. a Déri Miksa szakközépiskola tanárának. * A pedagógusnap alkalmából tegnap ünnepséget tartottak a József Attila Tudományegyetemen is, ahol a következő kitüntetéseket adták át. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott dr. Anderle Ádám docens (középkori egyetemes történeti tanszék), Ardai Imre technikus (gazdasági igazgatóság), dr. Bárányi Zsolt adjunktus (I. sz. magyar irodalomtörténeti tanszék) Bárdi István adjunktus (általános és fizikai, kémiai tanszék), Bohus Mihály műszerész (kibernetikai intézet), Buda Sándorné előadó (rektori hivatal), dr. Csikós Mária csoportvezető (rektori hivatal), dr. Erdélyi Ferencné csoportvezető (gazdasági igazgatóság), dr. Hatvani László docens (analízis), dr. Hevesi Imre docens (kísérleti fizikai tanszék), dr. Hackl Lajosné docens (általános és fizikai kémiai tanszék), Kamarás György tanár (Ságvári Endre gimnázium), dr. Kanyó Zoltán docens (összehasonlító irodalomtörténeti tanszék), dr. Makk Ferenc docens (klaszszika-íilológia tanszék), dr. Michailovits Lehel adjunktus (kísérleti fizikai tanszék), dr. Molnár Árpád docens (szerves kémiai tanszék) és Szilassy Lajosné szakvezető tanárnő (Ságvári Endre gyakorló iskoia). Miniszteri dicséretet kapott Bozsó Lajos műhelyvezető (központi műhely), Eperjesi Józsefné hivatalsegéd (kísérleti fizikai tanszék). Fekete Zoltánná tanárnő (Ságvári Endre gimnázium), Hannus István tanársegéd (alkalmazott kémiai tanszék). Kovács Lászlóné tanítónő (Ságvári iskola)), L osonczi Jenöné előadó (szervetlen kémiai tanszék), Márkus Andrásné főelőadó (jogtudományi kar dékáni hivatala), dr. Molnár Imre docens (római jogi tanszék). Mihály Endréné ianárnő (üagvari iskoia), Somogyi Györgyné tanárnő (Ságvári iskola). Pedagógus Szolgálati Emlékérem: dr. Kürti János tanár (Ságvári gimnázium), Major Jenöné tanárnő (Ságvári gimnázium), Szécsi Imréné tanárnő (Ságvári iskola). Kiváló Ifjúsági Vezető: dr. Kékes Szabó Mihály adjunktus (bölcsészettudományi kar), dr. Visy Csaba tanársegéd (általános és fizikai kémiai tanszék). * A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán Kiváló Munkáért kitüntetést kapott: dr. Fodor Jánosné szakvezető tanár, dr. Halász Tibor főiskolai docens és dr. Nagy István tanszékvezető főiskolai docens. Miniszteri Dicséretben részesült: Balogh Sándorné hivatalsegéd, Kovács Józsefné konyhai dolgozó, Nagyné dr. Szabó Klára tanárnő, dr. Nagyné dr. Terhes Irén tanszéki könyvtáros és Ress Jánosné hivatalsegéd. A Szocialista Kultúráért kitüntetést dr. Molnár Béláné főigazgatói hivatalvezető vehette át, a KISZ Központi Bizottságának Üttörövezető Érdemérmét Nagy Czirók Emőke szakvezető tanárnő kapta meg. * A Szegedi Élelmiszeripari Főiskolám ugyancsak tegnap adtak át kitüntetéseket. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott dr. Bató Sándor főiskolai docens, dr. Faragó József főigazgatói hivatalvezető és Papp Gézáné szakoktató. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által alapított Nagyváthy János Emlékmérrnet dr. Szekeres András gazdasági igazgató vette át Budapesten. * Az orvostovábbképző intézet egészségügyi főiskolai kara újszegedi védőnőképzőjének dolgozói közül az egészségügyi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését Szél Sándorné adjunktus Budapesten kapta meg. Ferró Ferenc szakmunkás ugyancsak a fővárosban, az orvostovábbképző intézet ünnepségén részesült igazgatói dicséretben. * A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának oktatói közül Szecsödi Ferenc hegedűművész Miniszteri Dicséretet kapott. * Hagyomány, hogy évente pedagógusnapon osztják ki az alkotói pályázatok díjait, s részesítik jutalomban az arra érdemes nevelőket, közművelődési dolgozókat. Tegnap délután Újszegeden, a megyei tanács továbbképző intézetében köszöntötték a díjazottakat, jutalmazottakat. Az alkotói pályázat kiemelt első díját Pálvölgyi Imre kapta (szegedi Vedres István kollégium). Első díjas még az ásotthalmi általános iskola kollektívája: Borbás Zoltán, Kocsis Ferencné, dr. Lajkó Lajosné és dr. Lajlcó Lajos. Második díjas Kiss Mária (Hódmezővásárhely), Sára Endréné (Röszke), Kurucsai Jánosné (Röszke) és Szucsán András (Csongrád). Harmadik díjas: dr. Pék Józsefné, Bíró Gáborné, Pótha Csabáné (közös munkával Szentesről), Gát László (Csongrád), Lovász Ferenc és Pitrik József (közös munkával, a 600-as számú ipari szakmunkásképzőből). Borsos Béláné (Nagylaki, dr. Blazovich László (megyei levéltár), és Balogh Jánosné (Szegvár). Negyedik díjat 15 pedagógus kilenc pályamunkája kapott. A megyei pedagógus szakszervezet különdíját Vecsernyés Jánosnak és Radocsai Ferencnek (továbbképzési és módszertani intézet) juttatták, a megyei TIT különdíját Tatár Istvánnak (Makó), a megyei KISZ-bizottság úttörőelnökségének különdíját pedig Szemerédi Endrénének (Szentes). Pénzjutalomban 16 pályázó 12 alkotását részesítették. feladatok É

vente ismétlődő szakmai ünnepeink sorában immár harmincegyedik alkalommal köszönti társadalmunk június első vasárnapján a pedagógusokat. Ezen a napon a legjobbak közül többen elismerésben részesülnek. Minden nevelő címzettje annak a köszönetnek, amelyet a virágok mellett egyaránt kifejez a csillogó szemű óvodások és kisiskolások verse, a kamaszodó diákok átlagosnál nagyobb fegyelme és figyelmessége, a szülők, a társadalom jókívánsága. Hazánk történelmében sok kiváló pedagógus szolgálta a műveltség* terjesztését. Közülük legtöbben — hosszú évszázadokon keresztül — alig kaptak társadalmi támogatást, még kevésbé elismerést. Gyökeres változás a kultúra és a tudás támogatásában és elismerésében a felszabadulás után következett be. A kezdeti lendület, majd az eredmények melletti ellentmondások voltak az előzményei e téren is az utóbbi negyedszázad kiegyensúlyozott fejlődésnek. Ha most — a számok száraz nyelvén — visszatekintünk az első pedagógusnap óta eltelt évtizedek néhány fontos eredményére, joggal szólhatunk nagyütemú előrehaladásról — gondjaink feledése nélkül. Fejlődésünk sokféle mutatóját lehetne idézni, ez alkalommal talán az egy tanulóra jutó költségvetési kiadások öszszegének változását fogalmazzuk meg. 1960 és 1980 között a változást a következő adatok mutatják — kerekített számokban: 1960-ban egy óvodásra 2600 forint költségvetési kiadás jutott, 1980-ban már 8900 forint. Ugyanez a számadat az általános iskolákban 1400-ról 7900-ra változott, a szakmunkásképző iskolákban pedig 4300-ról 14 500-ra. Egy középiskolás tanuló 20 évvel ezelőtt 4200 forintjába került a költségvetésnek, 1980-ra ez 16 ezer 300-ra emelkedett. Ugyanez a mutató a felsőoktatásban 19 200 forint, illetve ma 54 ezer forint. Ugyanakkor tudjuk, hogy ma még a családok költségvetésének is nagyon jelentősen hozzá kell járulnia a gyermek tanulásához, különösen a felsőoktatásban. Harminc évvel ezelőtt egy óvónőnek 44 gyermek nevelése volt a feladata, ma ez a szám 16-ra csökkent. Az általános iskolában 35-ről 15-re változott az egy pedagógusra jutó tanulólétszám, a gyógypedagógiai intézetekben 21-ről 7-re, a szakmunkásképzésben 55—60-ról 30—35-re. A középiskolában az egy tanárra jutó tanulólétszám viszonylag keveset változott, mintegy 15—17-ről 12—13-ra. A felsőoktatásban a nappali tagozaton az egy oktatóra jutó hallgatói létszám most ötnél kevesebb. Az átlagon belül természetesen jelentős a differenciálódás. A számadatok ilyen változásai jól mutatják azt a társadalmi erőfeszítést, amely nagymértékben arra irányul, hogy elegendő és felkészült pedagógus oktassa, nevelje gyermekeinket. És ha e téren voltak is ellentmondások — gondoljunk arra, hogy egy időben viszonylag magas volt a képesítés nélküliek száma, illetve a szakrendszerű oktatásnak voltak fehér foltjai — ezek zöme mögöttünk van. Ma mindinkább elmondhatjuk, hogy a gyermekeinket oktató-nevelő pedagógusok döntő többsége megfelelő felkészültséggel végzi munkáját, és az egy oktatóra jutó tanulólétszám növekvő mértékben ad módot az ifjúság oktatására, nevelésére. Itt a jövőben inkább azzal kell foglalkozni, hogy a demográfiai változásnak megfelelően biztosítani tudjuk az oktatók, nevelők létszámát, mérsékeljük az elkerülhetetlen feszültségeket. Emellett gondoskodni kell arról, hogy a pedagógusok fölösleges terhelését oly mértékben csökkentsük, hogy tevékenységük döntő részében az oktató, nevelő, tudományos munkával foglalkozhassanak. Ezért szükséges növelni a pedagógiai segéderők számát, csökkenteni az iskolai adminisztrációt és az iskolán kívüli munka megszervezésénél gondoskodni arról, hogy az ne menjen az oktató-nevelő munka rovására. A közös erőfeszítések eredményeként sokat változott társadalmunk iskolázottsági szintje. Ez alkalommal Csongrád megyei számadatokat idézünk, amelyek bizonyos sajátossággal ugyan, de fő vonalaiban az országos képet mutatják. A megye népességének iskolai végzettsége jelentősen emelkedett az elmúlt évtizedekben. Az 1980-as népszámlálás adatai szerint tíz év alatt több mint kétszeresére nőtt a középfokú, illetve szakiskolát végzettek száma. Közel 60 százalékkal többen rendelkeznek most befejezett középiskolai végzettséggel, mint 1970-ben, és a felsőfokú diplomával rendelkezők száma — ami hagyományosan magas — csupán az utóbbi 10 évben közel kétharmadával nőtt. A fejlődés eredményeként megyénkben az aktív keresők 80 százaléka legalább általános iskolai végzettséggel rendelkezik, ez a mutató tíz évvel ezelőtt csupán 60 szá-. zalék volt. Szakiskolai és szakmunkásiskolai végzettséggel rendelkezik a keresők 17 százaléka, középiskolai végzettséggel 20 százaléka és minden tizennegyedik dolgozó egyetemi, főiskolai diplomás. A Központi Bizottság 1982. április 7-i állásfoglallása — pártunk gyakorlatának megfelelően — számba vette az elmúlt évtizedet alapvetően jellemző eredményeket éppúgy, mint az ezekkel együtt jelentkező gondokat és hiányosságokat. Az állásfoglalás nem a távlati feladatokra vagy az oktatási rendszer gyökeres módosítására helyezte a fő hangsúlyt, hanem azokra a tartalmi elemekre, amelyek a mai oktatási rendszer keretén belül megoldhatók. Ezek sorában lényeges tényező a tanulóifjúság általános műveltségének az eddiginél , hangsúlyosabb fejlesztése. Már pártunk XII. kongresszusa is állást foglalt az anyanyelvi kultúra gazdagítása mellett, amelynek döntő tenyezöje az iskolai anyanyelvi oktatás. De hasonlóan fejlesztenünk kell tanulóifjúságunk olvasottságát, történelmi és társadalmi ismereteit, összességében átfogóbb és egységesebb világkép kialakítására kell törekednünk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül gazdasági és társadalmi okokból sem idegennyelvi oktatásunk hatékonyságának számos fehér foltját. A nevelőmunka fontos feladata a gyermekek alkalmassá tétele a szocialista demokrácia gyakorlati megvalósítására. A jog- és kötelességtudat egységével mindenekelőtt a gyakorlati munka során kell foglalkoznunk. Lényegesen javítani szükséges a pedagógusok és a tanulóifjúság folyamatos tájékoztatását a nemzetközi életről, a hazai fejlődésről és a szülőföld életéről is. Az eredmények mellett jelentős tartalékai vannak az iskolák és más szervek együttműködésének. Miközben bővül az iskoláztatás ideje, az iskolában töltött órák száma, a család felelőssége sem csökken a gyermekek neveléséért. A családok együttélésének időtényezői helyett az alapvető a szülői példamutatás, a gyermekek bevonása az otthoni munkába, az iskolai követelmények teljesítésének számonkérése és lehetne még sorolni. Az ötnapos munkahét bevezetése ehhez új lehetőségeket teremt. Lényeges, hogy ezt a családi együttlét erősítésére fordítsuk. A Központi Bizottság elemzése és állásfoglalása hangsúlyosan foglalkozik a pedagógusok helyzetével. Nagy jelentőségű az a reális megközelítés, ahogyan a szakma eredményeiről, gondjairól és az ezzel kapcsolatos feladatokról szól. Az állásfoglalása kimondja: „Az oktatási rendszer fejlesztése, a távlati célok megvalósítása jelentős mértékben függ a pedagógusok munkájától. Ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítani kiválasztásukra, képzésükre . és továbbképzésükre, alkotóképességük kibontakoztatására, munkafeltételeik javítására, társadalmi megbecsülésükre." A reális értékelés nagymértékben hozzájárul annak körülhatárolásához, hogy az ifjúság nevelésében a társadalmi esélykülönbségek csökkentésében mi várható a pedagógusoktól. Természetes dolog, hogy az emberi tényező — mint az élet sok más területén — itt is csökkentheti a körülmények okozta nehézségek hatását az ifjúság adottságának, tehetségének felszínre hozása, gazdagítása útján. Mégsem volna helyes, ha olyan nagy horderejű — és a gazdasági, a társadalmi fejlődés egészével összefüggő — problémakört, mint az ifjúság mobilitása az iskoláztatás során, csak a pedagógusoktól kérnék számon. Az iskola nem szüntetheti meg a családok közötti szociális, kulturális különbségeket, a települési szerkezet iskolai következményeit. Ugyanakkor jelentősen hozzájárulhat — mint ahogy eddig is tette — ahhoz, hogy a gyermekek tehetségét felismerjük, és a társadalmi igények, a családi törekvések reális összhangjának megteremtése tovább gazdagodjék. A

Központi Bizottság állásfoglalása konkrétan megfogalmazta: .,,A kormány dolgoztassa ki és 1983-ban tűzze napirendre azokat az intézkedéseket, amelyekkel növelni lehet a pedagógusképzés társadalmi megújulását, anyagi és erkölcsi elismeresél." Eme alapvető iényező mellett arra is utainunk kell, hogy a helyi lehetőségeket is mind sokoldalúbban hasznosítani kell a pedagógusok helyzetének további javítása érdekében. Ezt a célt szolgálja az is. hogy ez évben Csongrád megyében a pályakezdő pedagógusok alsó bérhatára a kötelezően előírtnál átlag öt-hatszáz forinttal magasabb. Az eredményesen végzett munka tudatában, az előttünk álló feladatok sokoldalú végig gondolására ösztönözve köszötjük a mai napon az oktatásügy dolgozóit. KONCZ JÁNOS