Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-30 / 151. szám

5 Szerda, 1982. június 30". Átadták a Lóczy Lajos­emlékérmet A száztíz éves Magyar Földrajzi Társaság Székes­fehérvárott tanácskozó 35. vándorgyűlése és 106. köz­gyűlése második munkanap­ján — kedden — adták át ünnepélyesen a Lóczy La­jos-emlékérmet. A nagy földrajztudósról elnevezett kitüntetést ezúttal dr. Ber­náth Tivadar, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető ta­nára, dr. Marosi Sándor, a Földrajztudományi Intézet igazgatóhelyettese és dr. Ró­nai András, a Magyar Álla­mi Földtani Intézet tudo­mányos osztályvezetője kap­ta kimagasló földrajztudo­mányi tevékenységéért Első izben osztották ki a Kiváló Ifjú Geográfus em­léklapot amelyet ezúttal Kubassek János és Móga János egyetemi hallgató, valamint Fábri Zsuzsa kö­zépiskolás érdemelte ki. A három napig Székesfe­hérvárott tanácskozó szak­ember, s több külföldi egyesület képviselője vesz részt. Július 4-9 Kitüntetés Az Elnöki Tanács a Ma­gyar Néphadsereg fejleszté­sében huzamosabb ideig végzett kiemelkedő munkája elismeréseként, nyugállo­mányba helyezése alkalmá­ból Vörös Csillag Érdem­renddel tüntette ki Simon János ezredest. A kitünte­tést Csémi Károly vezér­ezredes, honvédelmi minisz­tériumi államtitkár adta át. Nemzetközi kórusverseny Debrecen város legna­gyobb szabású kulturális eseményére, a július 4—9. között megrendezésre kerü­lő Bartók Béla nemzetközi kórusversenyre tizenhat or­szágból tizennyolc külföldi és harminc hazai énekkar jelentette részvételét, s ugyanekkor negyven nem­zetközi hírű szakembert is vendégül látnak a magyar karvezetőkön kívül. Az idén tizedik alkalommal meg­rendezésre kerülő kórus­versenyen a wernigerodei (NDK) kórus már harmad­szor vesz részt, a toursi (francia) énekkar pedig a legelső, 1961-es versenyen is indult. Csehszlovákiából és Jugoszláviából három-három kórus érkezik Debrecenbe. A nyugati féltekéről dele­gált angol, dán ,finn, fran­cia, NSZK-beli és svéd kó­rusok mellett a távoli Fü­löp-szigetekről is fogadnak énekkart Debrecenben. A kórusverseny július 4­én, vasárnap 11 órakor a résztvevő énekkarok felvo­nulásával kezdődik. Az idén Kodály Zoltán emléke előtt is tiszteleg a nyitóhangverseny. amelyen Durkó Zsoltnak ,a városi tanács felkérésére írt Szé­chenyi oratóriuma és Ko­dály Psalmus Hungaricusa hangzik el. A díjak odaítéléséről két, hét-hét tagú nemzetközi zsűri dönt. Rába futóművek Az idei első félév során 30 ezer futómű készült el a Győri Rába Magyar Vagon­és Gépgyárban. Az autóbu­szokba, trolibuszokba, te­hergépkocsikba és más gép­járművekbe beépíthető fu­tóműveket a KGST-integ­ráció keretében gyártja a Rába a hazai, valamint a csehszlovák, lengyel és szovjet autógyárak részére. Jelenleg a szovjet megren­delés utolsó tételei készül­nek, nagy tehergépkocsik­i hoz és trolibuszokhoz. Csehszlovák megrendelésre egy módosított típus gyár­tását is megkezdték, föld­munkagépek számára. Alkotótábor az erdőben Mozaikmesék A képzőművészeti techni­kák némileg a hangszerek­kel rokoníthatók. Mindegyik­nek"megvan a maga-sajátos anyagi, érzelmi karaktere, a maga specifikus kifejezési területe. A vízfesték talán olyan szelíd és omlékony, mint a furulyaszó. Az olaj­technika sokoldalúsága, vir­tuozitása ugyanakkor a he­gedű képességeivel vetek­szik. Nem így a mozaik. Itt már töredezettebb, feszesebb, áttételesebb az előadás. Er­ről inkább a vibrafon csen­gő-bongó hangzására gon­dolhatok. Lehet, kicsit sán­tít a hasonlat. Az viszont bizonyos: a mozaik az egyik legősibb, legméltóságtelje­sebb, legmutatósabb és leg­költségesetbb technika. Ke­vés művész jut efféle mu­rális feladatokhoz. Makrisz Zizinek ez mindenesetre si­került. Róla szól a Corvina műterem legújabb kötete, amelynek ezúttal Aradi Nó­ra a szerzője. % Makrisz Zizi tehát szeren­csés és többé-kevésvé is­mert alkotó. Gyakran szere­pelt jelentősebb kollektív és egyéni kiállításokon, he­lyet kapott a Mai magyar rajzművészet összeállításá­ban, nem is szólva mozaik falképeiről (Salgótarján, Ka­rancs Szálló; a Dunaújvá­rosi Vasmű széplaki üdülő­je; Budapest XI. kerületi házasságkötő terem stb.). Ám, ha az alkotó szemlélet­beli, stiláris törekvéseit kel­lene tömörebben megfogal­mazni, akkor zavarba jön­nék. Hisz, éppúgy jellemző rá a természetelvű józan­ság, mint szürreális képépí­tés, aztán a konstruktívabb, drámaibb előadás és a me­sekönnyedségű lírai abszt­rakció. Szó, ami szó: stílus­nélküli művészettel van dolgunk, ami persze önma­gában nem értékkategória. De akkor mi? Pusztán egyfajta alkati jellegzetes­ség, amiből esetenként szín­vonalas művek is születhet­nek? És melyek ezek az ese­tek, mi van a hátterükben? Nos, a kötet írója természe­tesnek veszi Makrisz sok­színűségét. Inkább a szem­beötlő témákat rögzíti, az alkotói módszerekről beszél. Megtudjuk például: miféle út vezet a konkrét élmény. lejegyzésétől a linó- vagy fametszetekig, majd még to­vább, a mozaik látomásokig. Közben minduntalan meg­szólal a művész is. Az egyik helyen azt mondja: „Nincs bennem és nem is volt sem­miféle igény az aktualitás­ra ..." Aradi Nóra pedig sorra-rendre megmagyaráz­za, miért érdemes a kínai vagy az örmény témájú gra­fikai sorozat, s miként vol­tak valóban felrázóan hite­lesek és időszerűek a sze­mélyes tapasztalásból kiszű­rődő „Börtön"-metszetek. A kötet egészében azon­ban a mozaik falképeken van a hangsúly. A közel­múlt évtizedekben főként ez a kifejezési forma érdekli az alkotót: Aradi tanulmá­nya is ezeknél a részletek­nél a legérdekesebb, legta­nulságosabb. Mert szeren­csés közelbe kerülünk itt a művészi gyakorlattal, amely­ben az anyagfajták kivá­lasztása, az egyes lapocskák gondos és céltudatos össze­illesztése ugyanúgy mérték­adó lehet, akárcsak a kör­nyezeti elemek, a világítási effektusok számbavétele. Más kérdés, hogy a művek esztétikai értékelését jófor­mán teljességgel ránk bízza a szerző. Makrisznak termé­szetesen a legutóbb született munkák a kedvesek, és többnyire hihetünk is neki. Ritkán látni ugyanis ilyen áttetsző, kozmikus hatású és derűs színharmóniákat a há­zasságkötő termek falain. Annál inkább, mivel mife­lénk a tárgyiasabb, földhöz­ragadtabb szellemű alkotá­sok dominálnak. A Corvina műterem köte­teit ugyanakkor a változa­tos, tartalmas és élvezetes képösszeállítás jellemzi. Ha időnként belefárad az olva­só az egyhangúbb szakmai elemzésekbe, akkor felüdü­lést találhat a reprodukciók nézegetésében. Most sincs ez másképpen. Érdemes például végigböngészni az örmény hegyek vagy a napfényes, holdvilágos témák alakvál­tozatait, hiszen az itteni él­mények és tanulságok vol­taképpen a házasságkötő te­rembe készített mozaikok­ban összegeződnek. Aki pe­dig bizonyságot akar sze­rezni e művészi technika különös módszertanáról, az közelebbről is megvizsgál­hatja a művek részleteit: az egymásnak felelgető, céltu­datosan elrendezett színes mozaiklapocskákat. Makrisz Zizi tehát figye­lemre méltó alkotó, egy­szersmind szerencsés ember. Ennélfogva azon tűnődöm: vajon milyen mozaikokat csinálna Gyarmathy Tiha­mér, Bartha László vagy Martyn Ferenc, ha módja volna erre? S az is eszembe jut: a Corvina műterem né­hány sikeresebb darabja va­lahogy elkényeztetett ben­nünket. Nemcsak a közvet­lenebb hangot szoktuk meg, hanem a viszonyítások és bizonyítások gazdag, dial^k­tikusabb gyakorlatát. így aztán meglehetősen különös, hogy a divatos áramlatok­kal szemben Makrisz művé­szete mindössze a tárgyi va­lóságból kap többszörös iga­zolást. Pedig a legjobb mű­vek valószínűleg a differen­ciáltabb. árnyaltabb értéke­lés próbáját is elbírják. (Corvina műterem, Buda­pest, 1982). Szuromi Pál Ásotthalom. Erdőgazdasá­gi Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet. Kö­rülötte 15 hektáros őspark. Immár harmadik esztendeje 10 napra otthont ad a me­gyei rajztanár stúdió tagjai­nak és a képzőművészeti kö­rök vezetőinek. A Csongrád megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet kezde­ményezésére született meg az alkotótábor, ahol lehe­tőséget kapnak a művészi alkotó munka iránt vágyat érző pedagógusok a szak­mai továbbképzésre, az el­méleti fölkészülésre. A szak­körök vezetői, legeredménye­sebb tagjai pedig ebben a közegben újabb inspiráció­kat szerezhetnek. Szerencsés vállalkozás volt ez a páro­sítás. hisz ez a tíz nap arra is alkalmas, hogy erősödjön a kapcsolat a raizpedagógusok és szakkörvezetők között. Oktatás és alkotás egysége a mindennapi iskolai mun­ka elengedhetetlen feltétele a rajzot tanító pedagógusok számára. Ezt segíti elő a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz-művészettörté­neti tanszékének támogatása — művésztanárai irányítják az alkotótábor szakmai te­vékenységét. Szabó Antal míves, pre­cíz növényi motívumokkal díszített réztálait évek óta | megcsodálhattuk különböző I amatőrkiállításokon. A k's­Izombori alkotó tavaly egy­maga kalapálta tölgyleveles dísztárgyait, s az idei tábor első napján is arról álmo­dozott, hátha akad „tanít­ványa". Két fiatal tanárnő — Molnárné Kruzslicz Éva és Cémesné Tóth Anna — nemcsak a mesterség fogá­sait és az anyagismeret alapjait tanulták meg. de mint elmondták. leckéket vehettek életszemléletből, emberségből is. Még pár évvel ezelőtt is egy ilyen nyári alkotótele­pen jórészt festmények ké­szültek. örvendetes a mű­faji gazdagodás. A tanter­mekben persze most is szü­letnek ihletett tájképek, si­keres portrék, érzékeny gra­fikák. de Popovics Lőrinc finom metszésű érmeket mintáz, Stanzer Antal az erdő motívumait menti egy kopjafára, mely az otthont adó iskola parkiát díszíti majd, Demeter Ilona intar­ziaképeket készít, mozaikkal próbálkozik. Papp György grafikusmű­vész. az alkotótábor egyik szakmai irányítója: — Igen figyelemre méltó az a fej­lődés. mely nagyon preg­nánsan lemérhető. Minden este közösen értékeljük a napi munkát. Eleinte né­hány megjegyzés szigorúnak tűnhetett, de hamar belátta mindenki, hogy csak az őszinte szónak; a szigorú megméretésnek, a tisztes munkának van értelme. A Szabó Antal és rajztanár-„tanítványal>* Nagy László felvételei Szekfü Jánosné és Geráné Katona Edit. munka közben résztvevők szorgalma. al­kotókedve. vitakészsége nél­damutató, ez határozza meg a tábor ió hangulatát. Pataj Miklós, a módszer­tani intézet munkatársa, a tábor vezetője: — Igazi ott­honra találtunk az ásott­halmi szakközépiskolában. A nagyszerű természeti kör­nyezet. a szeretetteljes fo­gadtatás és a ayugodt lég­kör inspirálja a résztvevő­ket. A harmadik progra­munk vége felé nyugodtan kijelenthetjük, hogv a ter­mészetes kiválasztódás nyo­mán egyre magasabb szín­vonalon dolgoznak a rajz­tanárok és szakkörvezetők. mind jobban összekovácso­lódik a kollektíva. Tegnap este az ásotthalmt alkotótábor minden tagja bemutatta munkáját, s kö­zösen beszélték meg az ered­ményeket. hiányosságokat. Ma, a zárónapon az iskola ebédlője műhelygalériává alakul. De az itt készült al­kotásokkal bizonyára talál­kozunk még Makón, a raiz­tanárok megyei tárlatán, vagy az amatőr alkotók ki­állításain. Az ásotthalmi művésztelep legfontosabb célja éppen ebben a mű­helyjellegben és kisugárzó erőben keresendő. Külföldre vasúion - forintéri A szocialista vasutak for­galmában érvényes menet­jegyeket a jegykiadó helyek érvényes útlevél alapján, forintfizetés ellenében szol­gáltatják ki. Az utas érték­határ nélkül bármilyen vo­natra válthat nemzetközi menet- és helyjegyet. Nyugat-európai forgalom­ban a menetjegyváltásnál fel kell mutatni a kiutazásra ér­vényes útlevelet. A jegyki­adó hely csak érvényes útle­vélre szolgáltatja ki az igé­nyelt nemzetközi menetje­gyet. A Magyar Nemzeti Bank szabályozása szerint a menetdíjat forintban vagy devizában kell kiegyenlíteni. A kiadott rendelkezések sze­rint turistaútlevéllel és ér­vényes vizummal rendelke­ző magyar állampolgárok forint fizetése ellenében, kü­lön devizahatósági engedély nélkül a következő összeg­határig válthatnak nemzet­közi vasúti menetjegyet: Angliába: 13 ezer forintig; Ausztriába: 3200 forintig; Belgiumba: 7700 forintig; Dániába; 6000 forintig; Finn­országba: 12 ezer 800 fo­rintig; Franciaországba; 11 ezer forintig; Görögországba: 4000 forintig; Hollandiába: 8000 forintig; Jugoszláviá­ba: 2000 forintig; Luxem­burgba: 6500 forintig; az NSZK-ba: 8000 forintig; Norvégiába: 11 ezer fo­rintig; Olaszországba: 6200 forintig; Portugáliába: 14 ezer forintig; Spanyolor­szágba: 14 ezer forintig; Svájcba: 5900 forintig; Svéd­országba: 11000 forintig; Tö­rökországba: 4900 forintig; (A közölt összegek a minden­kori napi árfolyam szerint változnak.) Fiatal dalosok találkozója Tíz esztendővel ezelőtt rendezett első ízben fiata­loknak dalos találkozót a KISZ KB, a Népművelési Intézet, a Fejér megyei és székesfehérvári városi KISZ-bizottság a fehérvári városi tanács a Velinszky László úttörő és ifjúsági házban, Székesfehérvárott. A találkozók célja, az új dal­mozgalom népszerűsítése, eredményeinek áttekintése, a fiatal dalosok tapasztalat­cseréje. Az idei 3 napos 'találkozó július elsején kezdődik. A résztvevők magyar és kül­földi népdalfeldolgozások­kal, mozgalmi, forradalmi és közéleti dalok feldolgozá­sával, megzenésített versek­kel, önálló vokális és instru­mentális szerzeményekkel, I folk, countrydalokkal ver­senyezhetnek, mert a talál­kozó egyben minősítő ver­seny is. Minden együttes, szólista 10 perces, összeállí­tást tarthat. A bemutatókat szakmai zsűri értékeli. A fehérváriak rangos előadá­sokra számítanak, mert áp­rilisban és májusban terü­leti bemutatók voltak Buda­pesten, Békéscsabán, Ka­posvárott és Miskolcon: a négy városban kiemelkedő produkciót nyújtó együtte­sek meghívást kaptak a fe­hérvári. jubileumi dalos ta­lálkozóra. A programban nem csak éneklés szerepel, szakmai beszélgetés és vi­tafórum is lesz a műfaj ha­zai és nemzetközi kérdései­ről. Július harmadikán, gá­lával ér véget, a sorrend­ben tizedik, fiatal dalosok találkozója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom