Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-27 / 149. szám

Vasárnap, 1982. június 27. I 5 Néptáncműhely A foci világbajnokság szusszanásnyi szünetében, e hét végén a néptáncosoké a főszerep, legalábbis hazai pályak->n. Szegeden zajlik a szakszervezeti néptáncegyüt­tesek ötödik országos minő­sítő versenye, a Balaton mellett a szövetkezeti nép­táncosok kilencedik országos találkozója, Pest megye vá­rosaiban, községeiben pedig a nemzetiségi fesztivál szí­nes forgataga csábítja az érdeklődőket A népművészet reneszánszát éli hazánkban — ennek minden eredmé­nyével és veszélyével. Ezért fontos, hogy az egyik leg­népszerűbb amatőr művé­szeti mozgalom, a néptán­cosok tevékenysége időről időre megméressen. aranynak három, az ezüst­nek két, a bronznak egy fokozata van. Így az Ama­tőr Néptáncosok Országos Tanácsa hat kategóriába so­rolja a hazai együtteseket. Az amatőrmozgalom tán legrégebbi, leggazdagabb és legnagyobb tömegeket moz­gató ága a néptánc. Olyan közösségi művészet, mely föltételezi a hosszú ideig tar­tó következetes és fegyelme­zett munkát, a nép művé­szetének megismerésével tu­datot formál, személyiséget alakít. Munkájuk mind komplexebbé válik, hisz a tánc föltételezi a zenét, az éneket, az öltözetet A hi­teles folklórörökségre építve immár hatalmas tömegbázi­A Postaláda mai olvasóit — nem először és valószínű­leg nem is utoljára — sze­retnénk megkérni valamire. Arra, hogy ha segítséget ké­rő levelet juttatnak el szer­kesztőségünkbe, feltétlenül írják meg nevüket és című­ket. Igen sok felesleges kér­dezősködéstől, vaktában ta­pogatózástól mentenének meg bennünket, s a segít­ségadásra kész intézmények, vállalatok illetékeseit, ha tudnák, kitől kérhetünk az általában röviden, vázlato­san fogalmazott leveleknél bővebb, s minden szükséges részletre kiterjedő felvilágo­sítást. postaláda társszerzőnk az olvasó zelni: becsöngetek a lakás­ba, s megkérdezen, az „ita­lozó, kötekedő" szállásadót, él-e itt egy néni, akinek Szemléltetésül követ- tarthatatlan a helyzete. A kezzék egy friss példa: név- lábam sem érné a földet... telen levélíró tudatja, hogy Valószínűleg ugyanígy járna nevelnünk gyerekeinket" — írja Koszta Péter, a Mérey utca 18-ból. A zákányszéki szurkolótá­bor nevében irt levelet Vass Szilveszter, azt téve szóvá, hogy a Zákányszék—Forrás­kút mérkőzésről sportrova­tunkban pár sor jelent meg, de abban „lehengerelték a zákányszéki csapatot". A kérdéses mondat így szólt: „a Forráskút otthonában fek­tette két vállra a Zákány­szék együttesét". Vagyis csu­pán az eredményt regisztrál­tuk, megjegyzi' hogy a Forráskút idegenben nyert. Az eredményközlés sohasem jelent kritikát, különösen nem „lehengerlést". A for­ráskúti labdarúgók sportsze­rűtlen magatartása ügyében kérjük, forduljanak Vassa Lászlóhoz, a szegedi járási labdarúgó-szövetség elnöké­hez. sa van ennek a művészeti Szeged különösen jelentős ágnak. Szinte megszállott részt vé?.lalt a magyar nép- vezetői, irányítói révén ál­táncmozgalom ápolásában, landóan ébren tartják a fejlesztésében, szervezésé- megújulás igényét, a tovább­ben. Nemcsak az itt mű- lépés kísérletező vállalása ködő és immár nemzetközi motiváló és lendítő erő. A hírnevű Szeged Táncegyüt- hagyományok mind teljesebb tes tartalmas és sokirányú, megismerése, újrafogalmazá- j színvonalas munkája révén, sa nemcsak következetes | de fesztiváljai, néptánc- kutató munkát igényel, de találkozói jogán is. Nincs szárnyakat ad a fantáziának, szegedi nyár népviseletbe öl- megmozgatja az alkotó ked­tözött, táncos lábú lányok vet. Nagyban segíti a cso­és fiúk nélkül, akiket meg- portok munkáját egy-egy megújuló szeretettel hív és ilyen szegedihez hasonló, vár a város lakossága. S verseny jellegű találkozó, nemcsak a reprezentatív és ahol az utánpótlás is szín­látványos részét vállalják, padra léphet, együtt a leg­nemcsak a kétévenkénti jobbakkal, s a találkozások, nemzetközi szakszervezeti beszélgetések, szakmai viták, néptáncfesztiválok hatalmas elemző, értő és segítőkész tömegeket vonzó forgatagát, kritikák az egész hazai nép­a dóm előtti fellépések em- táncmozgalom folytonosságá­lékezetes óráit, hanem a ke- nak zálogai, vésbé látványos szakmai fó- A réaóta rumoknak, bemutatkozási. ? *2aKS2erve2fteK Té°ota r-.ii - i u + — '„ ;' patrónusai ennek a nemes f°|'ép£f lehetósegeknek .s mozgalomnak Természete. otthont ad. Így kapcsolod k ^ nem nélkülozheUk a össze a tömegeknek szóló közművelődés intézmény_ nagyszerű látvány és az al- rendszerének segítő támoga­kotó műhelymunka. A mos- tását sem. A kétévenkénti tani találkozónak tétje van, szegedi nemzetközi szakszer­ve t-ha..- « vezeti néptáncfesztiválok kö­hisz a follépo tizenhat egyut- ^ így most * ~ is, nagyszerűen szervezett a Vedres utcában „rémtörté­neteket mesélnek egy idős asszonyról, akit a szállás­adója bezárva tart, s üt-ver. Senki semmit nem tesz, mert fél. Nézzenek utána, más is. Intézkedésre, be­avatkozásra jogosult szerve­zetek segítségét a kevés adat birtokában nem kérhetjük. Vajon közelebb jutunk-e va­laha a megoldáshoz? A hí­Válaszol az illetékes tes azért dolgozott az el­múlt években, hogy meg- program során igazi műhely­szerezze azokat a minösíté- találkozó született, melyen seket, melyek kijelölik he­lyüket a magyar néptánc­mozgalomban. S az is sza­bály, hogy egyetlen együt­tes sem ülhet babérjain, hiszen négyévenként ismé­telten bizonyítaniok kell föl­készültségüket, meg kell vé­deniök minősítésüket. Az az együttesek egyik része bizonyította munkájának fo­lyamatosan magas színvona­lát, másik részük pedig föl­iratkozott a hazai amatőr néptáncmozgalom tabellájá­ra. s emlékezetes élmények­kel gazdagítja a szegedieket. Tandi Lajos hogy amit beszélnek, igaz-e, Tesztelések cáfolatához vagy ha tudnak, segítsenek az idős asszonynak nyújtan­azonnal". Most tessék elkép- dó segítség pontosításához?... Szegedi képeslapok Szeged az utóbbi évtize- új városrészek lakói közül dekben sokat ^változott, kü- senki nem tudja megmutat­«--»-•.«« ez^ ha ni. íme> itt iakunk pénzbe lönösen szembeötlő módunkban van ezer méter magasból szemlélni és össze­hasonlítani a mai képet egy régi légi felvétellel. Igenám, de még mindig 8—10 évvel ezelőtti képeslapokat lehet kapni. Vajon miért nincs olyan képeslap, mely pano­rámában, légi felvételen mu­tatná az „új" Szegedet,~Tar­jánt, az Északi városrészt, Rókusi? Talán elég volna a Dóm tornyából készíteni ilyen felvételt Szégyelljük talán az új, szép városrésze­ket? Képeslapjainkon villamos megy át a hídon, holott már troli jár ott. Az új hidunkat még nem örökítették meg, az kerül ez, igen, de a váro­sunk propagálásához ez is hozzátartozik. Talán, ha idén már nem is, jövőre lesz képeslap az átépült Komó­csin térről, a tarjáni Vízto­rony térről" — olvastuk a bizakodó sorokat K. A. le­velében. Ami társszerzőnk másik javaslatát illeti, nos, mi sem tudjuk miért nem lehet a szegedi ajándékbol­tokban kőolajjal töltött üveg­cséket kapni. Talán amiért Tisza-vízzel teli üveget, mi­niatürizált kábeldobozt sem jutott még eszébe senkinek sem árulni... De ebben a vállalkozó szellemet ébresztő világban mit lehet tudnil Sokadszor a záportározóról Bízunk és hiszünk benne — ha nem így lenne, sok témát ejthetnénk ki mind­örökre a tarsolyunkból —, is jó ide ez a személytelen ige: újabb hulladékhalmo­kat kupacolnak össze — no kik is? Egészen biztosan Egyik olvasónk korábban azt panaszolta a Postaládá­ban, hogy az egyik 5-ös troli vezetője figyelmetlenül rá­csukta az ajtót, amikor le­szállni készült kislányával. Gazdag László, az SZKV igazgatója meghallgatta a jármű vezetőjét, aki elmond­ta: a lépcsőn álló utast a tükörből csak későn látta meg, s akkor a csukódó aj­tót újra kinyitotta. Hibáját elismerte, nem szándékos vétkéért írásbeli figyelmez­tetést kapott. írásban figyelmeztette a Volán üzemigazgatója azt a forgalmi szolgálattevőt, aki nem gondoskodott arról, hogy legyen elegendő menet­jegy az irányító alközpont­ban — mint azt május 23-i levelezési rovatunkban szóvá is tettük. A Szent György téri al­központ belső forgalmi rend­jét a Volán felülvizsgálja, hogy ne fordulhasson elő, amit május 30-án megír­tunk: a 33-as autóbusz a 35-ös helyéről indult el, az utasokat kavarva meg ezzel. A Volántól kaptuk azt a levelet is, mely szerint „gyakran előfordul, hogy ki­marad a 22 órás 22-es já­rat. Ez a tévedés abból adó­dik, hogy a csúcsidőben 10 percenként, illetve csúcsidőn kívül 20 percenként közleke­dő járatok — a gyenge for­galom miatt — a késő esti órákban csak 40 perc múlva indulnak." Június 6-án olvashatták rovatunkban azt a panaszt, mely szerint az egyik 20-as busz elöl 21-esnek hirdette magát. Az egyik szemtanú levelében vette védelmébe — szerintünk is jogosan — a gépkocsivezetőt, aki „miután észrevette tévedését, a 21-es tábla elmaradt cseréjét, mik­rofonon kérte utasai elnézé­sét, tájékoztatta őket arról, hogy hol szálljanak le, hogy az öt perc múlva érkező igazi 21-es kocsival utazhas­sanak tovább. Szerintem a vezető mindent elkövetett, hogy kis baklövését helyre­hozza" — s így vélte ezt a vállalat üzemigazgatója is, ezért szóbeli figyelmezte­tést tartott indokoltnak. Ezzel az esettel azért fog­lalkoztunk egy kicsit részle­tesebben, hogy indokolttá te­gyük a mai Postaládát záró kérésünket. Azt tudniillik, hogy társszerzőinktől mások munkája és esetleges téve­dése iránt is több megértést kérjünk. Magyarán: az effé­le, s ráadásul azonnal hely­rehozott tévedésekért nem kellene talán leszedni a szentelt vizet senkiről. .. összeállította: Pálfy Katalin hogy nem felesleges újra nem a hattyasiak vagy a do­meg újra lelkiismeretébresz- rozsmaiak, sokkal valószí­tő gondolatokat fogalmazni, nűbb, hogy a közelebb la­Gépesítik a főgyűjtő­csatornák építését árkok betemetéséig gépek végezzenek el. A pályázati kiírást már átvehetik az érdeklődők az Építéstudományi Intézet mélyépítési kutatási-fejlesz­tési irodáján — Budapest, XIV., Hungária körút 140— 144. —, s a kész terveket ugyanide kell postán bekül­deni legkésőbb november 12-ig. A legjobb munkák díjazására és megvásárlásá­ra 700 ezer forintot irányoz­tak elő. A bíráló bizottság december 10-én hirdeti ki a pályázat eredményét. Budapesten és a legtöbb nagyvárosban új főgyűjtő­csatornákat építenek, mert a régi szennyvíztisztító telepek tehermentesítésére a koráb­binál távolabb létesítendő új tisztítótelepekre kell el­vezetni az új városnegyedek szennyvizét. A gondokat nö­veli, hogy általában for­galmas, és közműhálózattal telített területeken kell meg­építeni a nagy átmérőjű fő­gyűjtőcsatornákat. Ezért alapvető feladat az eddiginél jóval gyorsabb építési mód­szer kialakítása, hogy ez a munka a lehető legrövidebb ideig zavarja csak a köz­utak forgalmát. Ennek meg­oldása érdekében az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság, az Országos Vízügyi Hivatal és több érdekelt tröszt és vállalat országos pályázatot hirdetett nagy át­mérőjű, előregyártott csator­nák korszerű építési mód­szerének kidolgozására és megtervezésére. Az a cél, hogy az 1,6—3 méter át­mérőjű, előregyártott cső­vezetékek építésének ne csak néhány, hanem valamennyi munkaszakaszát gépesítsék, tehát a földmunkát, az ár­kok dúcolását, megerősíté- , .... , , . . , ,. e az anyagkoitsegeket jelentő­sét, a csövek beemelését, , sen leszorítani, ha még nem egyszóval minden munkát az' is a lehetséges mértékben. Izzók gazdaságosabban A felhasznált anyagok ész­szerű csökkentésével, első­sorban az úgynevezett kiho­zatali normák szigorításával és a takarékosságra ösztön­ző prémiumrendszer alkal­mazásával az Egyesült Izzó­ban újabb 2 százalékkal csökkent az anyagköltség­hányad. Ez a kedvező folya­mat már második éve gya­rapítja a vállalati eredményt. Az Izzó gyáraiban külön­féle módokon, a körülmé­nyekhez igazodva, sikerült közzétenni, például a kör­nyezetvédelemről. Ezt tette Bakos Mihályné Zöldfa ut­cai olvasónk is, amikor a tarjáni záportározó és kör­nyéke ürügyén így írt: „Egy­általán érdemes-e Szegeden a környezetvédelem eredmé­nyeiről szólni addig, amíg olyan visszataszító látvány tárul az ember elé, mint a záportó környékén? Sokan lejárnának oda levegőzni, na­pozni, sétálni de a jelenlegi állapotok miatt ez nem le­hetséges. Az a tó, mióta megvan, még nem volt ki­tisztítva . .." No, itt álljunk meg a levél idézésével, ez a mondat ugyanis nem fedi a valóságot. Jómagam több­ször meggyőződtem a renge­kók szabadulnak meg ezen a módon felesleges holmija­iktól. Hiábavaló így min­den takarító vagy szemét­gyűjtő igyekezet, a záportó környékét csakis úgy lehet­ne tisztán tartani, ha senki sem tekintené szemétlerakó­helynek. Mi tehát olvasónk javaslatával nem értünk egyet — miszerint konté­nert kéne elhelyezni, hátha akkor oda hordanák a sze­metet —, meg a kérdéssel sem, hogy tudniillik, miért nem intézkedik a KÖJÁL... Ez a felelősség áthárítása, de nem megoldás lenne. S ezen az alapon a Széchenyi térre is konténereket kéne rakni, mert ott is sétálni szoktak az emberek. Meg teg társadalmi munka árán szemetelni, sajnos. Abban elkészült tó építőinek, gon­dozóinak jogos elkeseredé­sén: elhordják a szemetet ma, holnap újabb hulladék­halmok keletkeznek. De nem Várunk azonban nincs köztünk vita, hogy a tó így mindenre jó, csak éppen eredeti funkció­jának betöltésére nem. Cikkeink visszhangja Nem lehet őrt állítani tet éljen. Az igaz, hogy új­minden gyermek mellé — ol- fajta nevelésre van szükség, vashattuk Várkonyi Margit június 11-én megjelent cik­kében. Ez a megállapítás teljesen igaz, de véleményem szerint a cikk ellentmondá­sos. Az első rész az embe­rek elhidegülését bírálja; a cikk második részében mégis de semmiképpen sem ilyen­re. A probléma gyökerét ab­ban látom, hogy a szülő az iskolától, az iskola pedig a szülőtől várja el a gyerek morális nevelését. Ilyen kö­rülmények közt érthető, hogy ez nem sikerül a leg arra biztat, hogy gyerekein- jobban. Nem hiszem, hogy ket tegyük bizalmatlanná, egy helyesen nevelt, ki­tartózkodóvá az idegenekkel egyensúlyozott, egészséges szemben, zárjuk be a kapu­kat. Ezek a gyerekek azonban egyszer felnőnek és egy fel­nőtt a legritkább esetben változtat a magatartásán. Márpedig, ha beleneveljük a tartózkodást, akkor ne vár­juk el tőle, hogy nagykorá­ban pezsgő társadalmi éle­pszichikumú apróság felnőtt korában betörővé vagy sza­tírrá válhatna. Én nem va­gyok szociológus vagy peda­gógus, ezért nem tudom, hogyan lehetne megoldani ezt a problémát. De úgy ér­zem: szeretetre, nyíltságra, emberségre és munkára kell. Sok mindenre vártam már az életemben — a kez­det kezdetén kissé türel­metlenül, majd némi ön­fegyelmet tanulva, türel­mesebben. Kezdetben egye­dül, és most — társsal. Vá­gyaim eleinte koromhoz ido­multak. Játékok, könyvek, utazások és uram bocsá', első kozmetikumok, ruhák, zsúrok. Vártam később a rejtélyes szerelmet, az egye­temi felvételi értesítőt, egy izgalmas találkozást, gyer­meket, lakást. A várakozá­sok hol örömmel, hol ke­serves sírással, bánattal fi­zettek türelmemért. Milyen öröm volt egy jól sikerült randevú vagy a felvételem híre, nem be­szélve arról a pillanatról, melyet egy anya soha nem felejt el! Az első percek a gyermekkel, akire oly rég­óta várt! A hír, hogy la­kást kaptunk, csak fokozta örömünket, pedig ez a vá­rakozás már egy kicsit to­vább tartott. Már egy éve birtokba vettük többszá­zadmagunkkal a lakótelep ezen részét. Nevezzük ne­vén a „gyereket": a „ró­zsaszín" Rókust. Ez alatt az egy év alatt otthonossá tettük lakásainkat, „belak­tuk magunknak". Ezután a házak környé­ke következett. Mindenki lehetőségei, képességei sze­rint rendezgette környeze­té.t Volt úgy, hogy a ház­sor egyetlen ásója járt kéz­ről kézre délutánonként — jó ismerősökké, barátokká kovácsolta össze a lakókat. Mára — ha nem is minden ház környéke tökéletesen rendezett — mindenfelé látható a rendezgető, szé­pítgető emberek keze mun­kája. S most várunk. Várunk arra hogy padokat, dísz­cserjéket hozzanak. Az egész városrészben talán három pad van. Nem vá­runk egyelőre sokat, nem kérünk játszótereket — csak padokat. Meg cserje­ket. Ez úgy is megoldható lenne, hogy az illetékesek kihirdetnék: itt és itt, ek­kor és ekkor cserjéket, fá­kat osztunk. A házmeste­rek átvehetnék, a lakók parkosíthatnának. Minden­ki szívesen látna munká­hoz. Ugyanígy képzelem a padokkal is. Szívesen el­mennénk érte, beásnánk. Csak ne kelljen már a jár­daszegélyen, narancsos do­bozokon, téglakupacokon, jobb esetben lépcsőn kuco­rogni! Jó időben csak ké­nyelmetlen a terhes anyák­nak, nagymamáknak, kis­mamáknak, a gyerekekről nem is szólva, de borús, hideg időben veszélyes is a hűvös kő. Mert akkor is kell a friss levegő a gyer­mekeknek, szülőknek. A gyermekek hetven százalé­ka — megítélésen? szerint — öt éven aluli. Életkori sajátosságuknál fogva fára­dékonyabbak. Valahol ki kell — még ha pár percre is — pihenniük magukat Remélem, hogy elolvassa írásomat egy illetékes, és felkarolja a kérésünket. Az idő megtanította reá­lisabbá tenni vágyaimat, ésszerű, logikus keretek közé szorítani elvárásai­mat. Ma ismét várok ... Pár hét múlva megint lesz egy új jövevény a csalá­dunkban. Várok reá. a mi­nőségi cserére, egy felvé­teli elbeszélgetésre — s milyen csekélység — a ró­kusi padokra. Ugye a padok nem irre­álisak? Szerencsésné Bessenyei Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom