Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-27 / 149. szám

Vasárnap, 1982. június 27. I 5 Néptáncműhely A foci világbajnokság szusszanásnyi szünetében, e hét végén a néptáncosoké a főszerep, legalábbis hazai pályak->n. Szegeden zajlik a szakszervezeti néptáncegyüttesek ötödik országos minősítő versenye, a Balaton mellett a szövetkezeti néptáncosok kilencedik országos találkozója, Pest megye városaiban, községeiben pedig a nemzetiségi fesztivál színes forgataga csábítja az érdeklődőket A népművészet reneszánszát éli hazánkban — ennek minden eredményével és veszélyével. Ezért fontos, hogy az egyik legnépszerűbb amatőr művészeti mozgalom, a néptáncosok tevékenysége időről időre megméressen. aranynak három, az ezüstnek két, a bronznak egy fokozata van. Így az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsa hat kategóriába sorolja a hazai együtteseket. Az amatőrmozgalom tán legrégebbi, leggazdagabb és legnagyobb tömegeket mozgató ága a néptánc. Olyan közösségi művészet, mely föltételezi a hosszú ideig tartó következetes és fegyelmezett munkát, a nép művészetének megismerésével tudatot formál, személyiséget alakít. Munkájuk mind komplexebbé válik, hisz a tánc föltételezi a zenét, az éneket, az öltözetet A hiteles folklórörökségre építve immár hatalmas tömegbáziA Postaláda mai olvasóit — nem először és valószínűleg nem is utoljára — szeretnénk megkérni valamire. Arra, hogy ha segítséget kérő levelet juttatnak el szerkesztőségünkbe, feltétlenül írják meg nevüket és címűket. Igen sok felesleges kérdezősködéstől, vaktában tapogatózástól mentenének meg bennünket, s a segítségadásra kész intézmények, vállalatok illetékeseit, ha tudnák, kitől kérhetünk az általában röviden, vázlatosan fogalmazott leveleknél bővebb, s minden szükséges részletre kiterjedő felvilágosítást. postaláda társszerzőnk az olvasó zelni: becsöngetek a lakásba, s megkérdezen, az „italozó, kötekedő" szállásadót, él-e itt egy néni, akinek Szemléltetésül követ- tarthatatlan a helyzete. A kezzék egy friss példa: név- lábam sem érné a földet... telen levélíró tudatja, hogy Valószínűleg ugyanígy járna nevelnünk gyerekeinket" — írja Koszta Péter, a Mérey utca 18-ból. A zákányszéki szurkolótábor nevében irt levelet Vass Szilveszter, azt téve szóvá, hogy a Zákányszék—Forráskút mérkőzésről sportrovatunkban pár sor jelent meg, de abban „lehengerelték a zákányszéki csapatot". A kérdéses mondat így szólt: „a Forráskút otthonában fektette két vállra a Zákányszék együttesét". Vagyis csupán az eredményt regisztráltuk, megjegyzi' hogy a Forráskút idegenben nyert. Az eredményközlés sohasem jelent kritikát, különösen nem „lehengerlést". A forráskúti labdarúgók sportszerűtlen magatartása ügyében kérjük, forduljanak Vassa Lászlóhoz, a szegedi járási labdarúgó-szövetség elnökéhez. sa van ennek a művészeti Szeged különösen jelentős ágnak. Szinte megszállott részt vé?.lalt a magyar nép- vezetői, irányítói révén áltáncmozgalom ápolásában, landóan ébren tartják a fejlesztésében, szervezésé- megújulás igényét, a továbbben. Nemcsak az itt mű- lépés kísérletező vállalása ködő és immár nemzetközi motiváló és lendítő erő. A hírnevű Szeged Táncegyüt- hagyományok mind teljesebb tes tartalmas és sokirányú, megismerése, újrafogalmazá- j színvonalas munkája révén, sa nemcsak következetes | de fesztiváljai, néptánc- kutató munkát igényel, de találkozói jogán is. Nincs szárnyakat ad a fantáziának, szegedi nyár népviseletbe öl- megmozgatja az alkotó kedtözött, táncos lábú lányok vet. Nagyban segíti a csoés fiúk nélkül, akiket meg- portok munkáját egy-egy megújuló szeretettel hív és ilyen szegedihez hasonló, vár a város lakossága. S verseny jellegű találkozó, nemcsak a reprezentatív és ahol az utánpótlás is színlátványos részét vállalják, padra léphet, együtt a legnemcsak a kétévenkénti jobbakkal, s a találkozások, nemzetközi szakszervezeti beszélgetések, szakmai viták, néptáncfesztiválok hatalmas elemző, értő és segítőkész tömegeket vonzó forgatagát, kritikák az egész hazai népa dóm előtti fellépések em- táncmozgalom folytonosságálékezetes óráit, hanem a ke- nak zálogai, vésbé látványos szakmai fó- A réaóta rumoknak, bemutatkozási. ? *2aKS2erve2fteK Té°ota r-.ii - i u + — '„ ;' patrónusai ennek a nemes f°|'ép£f lehetósegeknek .s mozgalomnak Természete. otthont ad. Így kapcsolod k ^ nem nélkülozheUk a össze a tömegeknek szóló közművelődés intézmény_ nagyszerű látvány és az al- rendszerének segítő támogakotó műhelymunka. A mos- tását sem. A kétévenkénti tani találkozónak tétje van, szegedi nemzetközi szakszerve t-ha..- « vezeti néptáncfesztiválok köhisz a follépo tizenhat egyut- ^ így most * ~ is, nagyszerűen szervezett a Vedres utcában „rémtörténeteket mesélnek egy idős asszonyról, akit a szállásadója bezárva tart, s üt-ver. Senki semmit nem tesz, mert fél. Nézzenek utána, más is. Intézkedésre, beavatkozásra jogosult szervezetek segítségét a kevés adat birtokában nem kérhetjük. Vajon közelebb jutunk-e valaha a megoldáshoz? A híVálaszol az illetékes tes azért dolgozott az elmúlt években, hogy meg- program során igazi műhelyszerezze azokat a minösíté- találkozó született, melyen seket, melyek kijelölik helyüket a magyar néptáncmozgalomban. S az is szabály, hogy egyetlen együttes sem ülhet babérjain, hiszen négyévenként ismételten bizonyítaniok kell fölkészültségüket, meg kell védeniök minősítésüket. Az az együttesek egyik része bizonyította munkájának folyamatosan magas színvonalát, másik részük pedig föliratkozott a hazai amatőr néptáncmozgalom tabellájára. s emlékezetes élményekkel gazdagítja a szegedieket. Tandi Lajos hogy amit beszélnek, igaz-e, Tesztelések cáfolatához vagy ha tudnak, segítsenek az idős asszonynak nyújtanazonnal". Most tessék elkép- dó segítség pontosításához?... Szegedi képeslapok Szeged az utóbbi évtize- új városrészek lakói közül dekben sokat ^változott, kü- senki nem tudja megmutat«--»-•.«« ez^ ha ni. íme> itt iakunk pénzbe lönösen szembeötlő módunkban van ezer méter magasból szemlélni és összehasonlítani a mai képet egy régi légi felvétellel. Igenám, de még mindig 8—10 évvel ezelőtti képeslapokat lehet kapni. Vajon miért nincs olyan képeslap, mely panorámában, légi felvételen mutatná az „új" Szegedet,~Tarjánt, az Északi városrészt, Rókusi? Talán elég volna a Dóm tornyából készíteni ilyen felvételt Szégyelljük talán az új, szép városrészeket? Képeslapjainkon villamos megy át a hídon, holott már troli jár ott. Az új hidunkat még nem örökítették meg, az kerül ez, igen, de a városunk propagálásához ez is hozzátartozik. Talán, ha idén már nem is, jövőre lesz képeslap az átépült Komócsin térről, a tarjáni Víztorony térről" — olvastuk a bizakodó sorokat K. A. levelében. Ami társszerzőnk másik javaslatát illeti, nos, mi sem tudjuk miért nem lehet a szegedi ajándékboltokban kőolajjal töltött üvegcséket kapni. Talán amiért Tisza-vízzel teli üveget, miniatürizált kábeldobozt sem jutott még eszébe senkinek sem árulni... De ebben a vállalkozó szellemet ébresztő világban mit lehet tudnil Sokadszor a záportározóról Bízunk és hiszünk benne — ha nem így lenne, sok témát ejthetnénk ki mindörökre a tarsolyunkból —, is jó ide ez a személytelen ige: újabb hulladékhalmokat kupacolnak össze — no kik is? Egészen biztosan Egyik olvasónk korábban azt panaszolta a Postaládában, hogy az egyik 5-ös troli vezetője figyelmetlenül rácsukta az ajtót, amikor leszállni készült kislányával. Gazdag László, az SZKV igazgatója meghallgatta a jármű vezetőjét, aki elmondta: a lépcsőn álló utast a tükörből csak későn látta meg, s akkor a csukódó ajtót újra kinyitotta. Hibáját elismerte, nem szándékos vétkéért írásbeli figyelmeztetést kapott. írásban figyelmeztette a Volán üzemigazgatója azt a forgalmi szolgálattevőt, aki nem gondoskodott arról, hogy legyen elegendő menetjegy az irányító alközpontban — mint azt május 23-i levelezési rovatunkban szóvá is tettük. A Szent György téri alközpont belső forgalmi rendjét a Volán felülvizsgálja, hogy ne fordulhasson elő, amit május 30-án megírtunk: a 33-as autóbusz a 35-ös helyéről indult el, az utasokat kavarva meg ezzel. A Volántól kaptuk azt a levelet is, mely szerint „gyakran előfordul, hogy kimarad a 22 órás 22-es járat. Ez a tévedés abból adódik, hogy a csúcsidőben 10 percenként, illetve csúcsidőn kívül 20 percenként közlekedő járatok — a gyenge forgalom miatt — a késő esti órákban csak 40 perc múlva indulnak." Június 6-án olvashatták rovatunkban azt a panaszt, mely szerint az egyik 20-as busz elöl 21-esnek hirdette magát. Az egyik szemtanú levelében vette védelmébe — szerintünk is jogosan — a gépkocsivezetőt, aki „miután észrevette tévedését, a 21-es tábla elmaradt cseréjét, mikrofonon kérte utasai elnézését, tájékoztatta őket arról, hogy hol szálljanak le, hogy az öt perc múlva érkező igazi 21-es kocsival utazhassanak tovább. Szerintem a vezető mindent elkövetett, hogy kis baklövését helyrehozza" — s így vélte ezt a vállalat üzemigazgatója is, ezért szóbeli figyelmeztetést tartott indokoltnak. Ezzel az esettel azért foglalkoztunk egy kicsit részletesebben, hogy indokolttá tegyük a mai Postaládát záró kérésünket. Azt tudniillik, hogy társszerzőinktől mások munkája és esetleges tévedése iránt is több megértést kérjünk. Magyarán: az efféle, s ráadásul azonnal helyrehozott tévedésekért nem kellene talán leszedni a szentelt vizet senkiről. .. összeállította: Pálfy Katalin hogy nem felesleges újra nem a hattyasiak vagy a domeg újra lelkiismeretébresz- rozsmaiak, sokkal valószítő gondolatokat fogalmazni, nűbb, hogy a közelebb laGépesítik a főgyűjtőcsatornák építését árkok betemetéséig gépek végezzenek el. A pályázati kiírást már átvehetik az érdeklődők az Építéstudományi Intézet mélyépítési kutatási-fejlesztési irodáján — Budapest, XIV., Hungária körút 140— 144. —, s a kész terveket ugyanide kell postán beküldeni legkésőbb november 12-ig. A legjobb munkák díjazására és megvásárlására 700 ezer forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság december 10-én hirdeti ki a pályázat eredményét. Budapesten és a legtöbb nagyvárosban új főgyűjtőcsatornákat építenek, mert a régi szennyvíztisztító telepek tehermentesítésére a korábbinál távolabb létesítendő új tisztítótelepekre kell elvezetni az új városnegyedek szennyvizét. A gondokat növeli, hogy általában forgalmas, és közműhálózattal telített területeken kell megépíteni a nagy átmérőjű főgyűjtőcsatornákat. Ezért alapvető feladat az eddiginél jóval gyorsabb építési módszer kialakítása, hogy ez a munka a lehető legrövidebb ideig zavarja csak a közutak forgalmát. Ennek megoldása érdekében az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, az Országos Vízügyi Hivatal és több érdekelt tröszt és vállalat országos pályázatot hirdetett nagy átmérőjű, előregyártott csatornák korszerű építési módszerének kidolgozására és megtervezésére. Az a cél, hogy az 1,6—3 méter átmérőjű, előregyártott csővezetékek építésének ne csak néhány, hanem valamennyi munkaszakaszát gépesítsék, tehát a földmunkát, az árkok dúcolását, megerősíté- , .... , , . . , ,. e az anyagkoitsegeket jelentősét, a csövek beemelését, , sen leszorítani, ha még nem egyszóval minden munkát az' is a lehetséges mértékben. Izzók gazdaságosabban A felhasznált anyagok észszerű csökkentésével, elsősorban az úgynevezett kihozatali normák szigorításával és a takarékosságra ösztönző prémiumrendszer alkalmazásával az Egyesült Izzóban újabb 2 százalékkal csökkent az anyagköltséghányad. Ez a kedvező folyamat már második éve gyarapítja a vállalati eredményt. Az Izzó gyáraiban különféle módokon, a körülményekhez igazodva, sikerült közzétenni, például a környezetvédelemről. Ezt tette Bakos Mihályné Zöldfa utcai olvasónk is, amikor a tarjáni záportározó és környéke ürügyén így írt: „Egyáltalán érdemes-e Szegeden a környezetvédelem eredményeiről szólni addig, amíg olyan visszataszító látvány tárul az ember elé, mint a záportó környékén? Sokan lejárnának oda levegőzni, napozni, sétálni de a jelenlegi állapotok miatt ez nem lehetséges. Az a tó, mióta megvan, még nem volt kitisztítva . .." No, itt álljunk meg a levél idézésével, ez a mondat ugyanis nem fedi a valóságot. Jómagam többször meggyőződtem a rengekók szabadulnak meg ezen a módon felesleges holmijaiktól. Hiábavaló így minden takarító vagy szemétgyűjtő igyekezet, a záportó környékét csakis úgy lehetne tisztán tartani, ha senki sem tekintené szemétlerakóhelynek. Mi tehát olvasónk javaslatával nem értünk egyet — miszerint konténert kéne elhelyezni, hátha akkor oda hordanák a szemetet —, meg a kérdéssel sem, hogy tudniillik, miért nem intézkedik a KÖJÁL... Ez a felelősség áthárítása, de nem megoldás lenne. S ezen az alapon a Széchenyi térre is konténereket kéne rakni, mert ott is sétálni szoktak az emberek. Meg teg társadalmi munka árán szemetelni, sajnos. Abban elkészült tó építőinek, gondozóinak jogos elkeseredésén: elhordják a szemetet ma, holnap újabb hulladékhalmok keletkeznek. De nem Várunk azonban nincs köztünk vita, hogy a tó így mindenre jó, csak éppen eredeti funkciójának betöltésére nem. Cikkeink visszhangja Nem lehet őrt állítani tet éljen. Az igaz, hogy újminden gyermek mellé — ol- fajta nevelésre van szükség, vashattuk Várkonyi Margit június 11-én megjelent cikkében. Ez a megállapítás teljesen igaz, de véleményem szerint a cikk ellentmondásos. Az első rész az emberek elhidegülését bírálja; a cikk második részében mégis de semmiképpen sem ilyenre. A probléma gyökerét abban látom, hogy a szülő az iskolától, az iskola pedig a szülőtől várja el a gyerek morális nevelését. Ilyen körülmények közt érthető, hogy ez nem sikerül a leg arra biztat, hogy gyerekein- jobban. Nem hiszem, hogy ket tegyük bizalmatlanná, egy helyesen nevelt, kitartózkodóvá az idegenekkel egyensúlyozott, egészséges szemben, zárjuk be a kapukat. Ezek a gyerekek azonban egyszer felnőnek és egy felnőtt a legritkább esetben változtat a magatartásán. Márpedig, ha beleneveljük a tartózkodást, akkor ne várjuk el tőle, hogy nagykorában pezsgő társadalmi élepszichikumú apróság felnőtt korában betörővé vagy szatírrá válhatna. Én nem vagyok szociológus vagy pedagógus, ezért nem tudom, hogyan lehetne megoldani ezt a problémát. De úgy érzem: szeretetre, nyíltságra, emberségre és munkára kell. Sok mindenre vártam már az életemben — a kezdet kezdetén kissé türelmetlenül, majd némi önfegyelmet tanulva, türelmesebben. Kezdetben egyedül, és most — társsal. Vágyaim eleinte koromhoz idomultak. Játékok, könyvek, utazások és uram bocsá', első kozmetikumok, ruhák, zsúrok. Vártam később a rejtélyes szerelmet, az egyetemi felvételi értesítőt, egy izgalmas találkozást, gyermeket, lakást. A várakozások hol örömmel, hol keserves sírással, bánattal fizettek türelmemért. Milyen öröm volt egy jól sikerült randevú vagy a felvételem híre, nem beszélve arról a pillanatról, melyet egy anya soha nem felejt el! Az első percek a gyermekkel, akire oly régóta várt! A hír, hogy lakást kaptunk, csak fokozta örömünket, pedig ez a várakozás már egy kicsit tovább tartott. Már egy éve birtokba vettük többszázadmagunkkal a lakótelep ezen részét. Nevezzük nevén a „gyereket": a „rózsaszín" Rókust. Ez alatt az egy év alatt otthonossá tettük lakásainkat, „belaktuk magunknak". Ezután a házak környéke következett. Mindenki lehetőségei, képességei szerint rendezgette környezeté.t Volt úgy, hogy a házsor egyetlen ásója járt kézről kézre délutánonként — jó ismerősökké, barátokká kovácsolta össze a lakókat. Mára — ha nem is minden ház környéke tökéletesen rendezett — mindenfelé látható a rendezgető, szépítgető emberek keze munkája. S most várunk. Várunk arra hogy padokat, díszcserjéket hozzanak. Az egész városrészben talán három pad van. Nem várunk egyelőre sokat, nem kérünk játszótereket — csak padokat. Meg cserjeket. Ez úgy is megoldható lenne, hogy az illetékesek kihirdetnék: itt és itt, ekkor és ekkor cserjéket, fákat osztunk. A házmesterek átvehetnék, a lakók parkosíthatnának. Mindenki szívesen látna munkához. Ugyanígy képzelem a padokkal is. Szívesen elmennénk érte, beásnánk. Csak ne kelljen már a járdaszegélyen, narancsos dobozokon, téglakupacokon, jobb esetben lépcsőn kucorogni! Jó időben csak kényelmetlen a terhes anyáknak, nagymamáknak, kismamáknak, a gyerekekről nem is szólva, de borús, hideg időben veszélyes is a hűvös kő. Mert akkor is kell a friss levegő a gyermekeknek, szülőknek. A gyermekek hetven százaléka — megítélésen? szerint — öt éven aluli. Életkori sajátosságuknál fogva fáradékonyabbak. Valahol ki kell — még ha pár percre is — pihenniük magukat Remélem, hogy elolvassa írásomat egy illetékes, és felkarolja a kérésünket. Az idő megtanította reálisabbá tenni vágyaimat, ésszerű, logikus keretek közé szorítani elvárásaimat. Ma ismét várok ... Pár hét múlva megint lesz egy új jövevény a családunkban. Várok reá. a minőségi cserére, egy felvételi elbeszélgetésre — s milyen csekélység — a rókusi padokra. Ugye a padok nem irreálisak? Szerencsésné Bessenyei Éva