Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-16 / 139. szám

< e Szerda, 1982. június 16. VITA Mennyit ér a diploma? Amennyit megvalósítunk belőle ember dolga a, földön, hogy minél tökéletesebb, emberiesebb ember legyen, minél értelmesebb, jobb és becsületesebb. Hogy minél szabadabb legyen. anélkül, hogy embertársainak szabadsagához való jogét megsértené". (Illyés Gyula: Ki a magyar. Gondolkodó Magyarok •orozat. Magvető Könyvkiadó, Bp„ 1982.) Tehát, mit ér az ember? Annyit amennyit megvalósít önmagából! És mennyit ér a diploma? Anynytt, amennyit az ember megvalósít belőle mikro- és makrokörnyezete, valamint önmaga javára. Az egyéni sérelmek — léteznek Ilyenek, néha több. mint amenynylt konfliktustűrő-képességünk elviselhet — és a pillanatnyi keserűségek azonban mégsem az egésa spektrumot jellemzik. A társadalom- és a gazdaságpolitikai célkitűzéseinkkel ellentétes szándékokkal, megnyilvánulásokkal, az erkölcsi és az anyagi megbecsülés tükrében, valóban találkozunk, de hát éppen ezért a megújulás szigorú követelmény, mert népgazdaságunknak ma egyik legfontosabb igénye a diplomások, a felsőfokú Végzettségűek kreativ munkája. A nyolcvanas években fokozottabban szükséges ez. mint valaha. az előbbrejutáshoz, életminőségünk megőrzéséhez. Tehát egyetlenegy képzett, kreatív ember nem lehet leértékelt rétegében ennek a társadalomnak. A keletkező munkahelyi feszültségeket a munka életközeleégében kell megoldani, de igazén, mindkét fél javára, ímmel-ámmal semmi sem megy Társadalmunk fejlődése a fordulat évétől kezdve. Jószerivel mennyiséginek tekinthető, vagyis ugyanazzal az erőforrással kétszer anynyi értéket állítottunk elő, mint korábban. Az ilyen minőségű fejlődés kevés szellemi munkával megelégszik. A mennyiségi fejlődés közben viszont (oktatáspolitikánknak hála) megsokszorozodott a felsőfokú végzettségűek száma. Ezzel együtt a világban (és néjunk is) jelentkezett a műszaki-tudományos forradalom. a társadalmi forradalmak ég a demográfiai robbanás hatására a diplomások tudása is többszörösére növekedett. E két nagy változás párhuzamosan zajlódott, nem konvergáltak, csak most, az utóbbi években látszik annak szükségessége, hogy a felülképzett emberek szelemi kapacitása minél előbb hasznosuljon a gazdaság gyakorlatában. Egyértelműen társadalmi feladat — és mondhatnánk, nem vállalati — e két folyamat konvergáltatása. Tudjuk, ez nem megy zökkenők nélkül. A zökkenők azért nem kívánatosak, mert a közben keletkező feszültségek hatnak mindkét folyamatra. és szükségtelen indukált változásokat. keltenek vezetőkben és beosztottakban. Sőt. azt a veszélyt Is magunkban hordozhatják, hogy valahol, valamilyen mértékben a fejlődég gátjává válnak. Ez pedig mindennemű célkitűzésünkkel ellentétben áll. E kérdés boncolgatásakor valahogy mindig oda jutunk, hogy az Innovatív ember tevékenysége a társadalmi munkamegosztás jelenlegi szakaszában még nem találta meg az Őt megillető helyet. Valljuk, hogy gardaságunk intenzív fejlődési szakaszban jár. és .. Az innovációról a társadalomtudományos és a műszaki-tudományos irodalmunk 2 —3 éve — cikkezik, hogy a magasabbfokú megújulást szolgáló ösztönzési és irányítási rendszer adjon tágabb teret az alkotó fizikai és szellemi munkásnak egyaránt. Ehhez viszont gyorsabban kellene lépnünk, a gazdaságpolitika hatóeszközeinek felhasználásval. Tudomásul kell vennünk, mindannyiunknak, amennyien vagyunk (10.7J5 millió), hogy aki kreatív módon a társadalom javára töpreng, dolgozik, vállalkozik, kockáztat — miközben balsikerek is érhetik — . eredmény esetén erkölcsileg és anyagilag is honorálják. Ilyen és hasonló témák felvetésekor könnyen megkapjuk azt a közömbös véleményt, könnyebb a kérdést cibálni, mint okosan cselekedni. De hét az ember, a diplomáját, a szaktudását hasznosítani akaró társadalmi lény, egyben funkció, és nem beosztás. Ha funkció, és jó alapon álló funkció, akkor az előrehaladás bázisa. És ez fontos tény, mert csak a jó értelemben vett műhelyek képesek kiemelkedő eredményeket. produkálni, miközben hatást gyakorolhatnak a "termelés teljes strüktúrájéra. A gondolkodó ember, az alkotó szellem, az ötletgazdag közösség, a tiszta leleményesség szakmaitudati fejlődésünk előrevivő ereje. Ebben minden embernek. minden diplomásnak méglnkább hinnie kell, Carnegievel együtt vallva: •,Higgyen munkája sikerében. mert hit nélkül semmiféle siker nem lehetséges, fis összpontosítsa minden gondolatót a végcélra." A ma mérnökének 1« ügy kell alkotnia, mint azt nagy szellemi elődeink — Vedres István, Puskás Tivadar, Csonka Jénös, Bánki Donát, Szent-Györgyi Albert — tették: tenniakarással és kiegyensúlyozott teljesítménynyel, szakmai elhivatottságból táplálkozva. így minden mérnők, minden diplomás valóságos gyöngyszemévé válhat munkájának, amelyben előbb-utóbb felfedezheti a szépet, s azt erő és az erény fegyverével felvértezve gyönyörködtetővé teheti. Bátyai Jenő Petőfi-iskolák találkozója Újvidéken Immár hagyományo-, hogy a jugoszláviai vajdasági és baranyai, Petőfi Sándorról elnevezett 12 általános Iskola diákjai találkozóra gyűlnek össze. Az idei jubileumi, 10. találkozót Újvidéken tartották és azon — mint más években szintén — részt vettek a topolyai Petőfi brigád nevét viselő laktanya katonái ls. Az ünnepség résztvevőit Jontovics Rudolf. vezérőrnagy, a XV. vajdasági magyar rohambrlgéd. a Petőfi brigád egykori politikai biztosa üdvözölte. Az újvidéki Magyar Szó részletes tudósításokban szárholt be a háromnapos rendezvéhyről. Az ünnepi megnyitó után a résztvevő iskolák diákjai, a katonák és a Petőfi brigád volt harcosai elültették a barátság fáit az újvidéki Petőfi Sándor iskola bejárata előtt. Ezután megkezdődtek a vetélkedők. A Gyermekrádió történelmi versenyt rendezett. A Jó Pajtás című ifjúsági lap Irodalmi vetélkedőjén Petőfi verseket szavaltak a versenyzők. Sor került a .,kisiorgalmista" elnevezésű kerékpáros ügyességi és közlekedési versenyre, majd a Fruska Gora hegyeiben ugyancsak a Gyermekrádió „Leleményes futár" elnevezésű vetélkedőjét szervezték meg. A találkozó résztvevői kiránduláson ls részt vettek, miközben a hegyekben megtekintették a partizán harcosok emlékművét. A Petőfisek találkozója színvonalas kultúrműsorral zárult. Protest-foto Ki a szabadba! Táborok - napköziseknek A nyári szünidő legboldogabb (mert legelső) napjait élvezik mostanában városunkban is az általános iskolások ezrei. Az elfoglaltságukat csemetéik nyári szórakozásával nehezen egyeztetni tudó szülőknek pedig gondjaik enyhítésére nemsokára, július 1-től, szervezetlen. több helyen egyszerre létrejön egy olyan szünidei rendezvénysorozat. amely hagyományos és így hasznos: nyitnak a napközis táborok. Idén Szegeden öt általános iskolában — Odessza II., Tarján III.. IV., Északi városrész. Móra Ferenc — és a városi tanács művelődésügyi osztályának a Vér-tónál található Napsugár-táborában (esznek a napközisek ..bázisai", egészen augusztus 19-ig. A szóban forgó Iskolákat két szempont alapján választották ki: lehetőség szerint minél közelebb legyen zöldövezet, park, játszótér vagy pedig rendelkezzenek nagy udvarral, Tarjánban pedig a — Szirmai-iskola hálás közelsége! — legyen a környéken uszoda. A szegedi napközis táborokban ez évben a jelszó: ki a szabadba, amenynyit és ahol csak lehet! Igen változatos, gazdag programok várják a résztvevő diákokat. (Júliusban mintegy 1300, augusztusban 1000 Iskolás lesz az előzetes jelentkezések alapján a táborok lakója.) A közművelődési intézmények a művelődésügyi osztállyal közösen alakították ki akcióikat: a Bartók Béla Művelődési Központ például UJlaky Károly. Pádua Ildikó. Hegedűs Mária és Móricz Ildikó közreműködésével a Mesezsák című műsorral. Illetve Szergej, a bohóc kalandjaival járul hozzá a táborozók szórakoztatásához. a Juhász Gyula Művelődési Központ többek között rajzversenyeket, bábkészltő-foglalkozásokat, Akom-bákom címmel irodalmi műsort szervez, a Szegedi Konzervgyárral közösen pedig ételkészifő-Játékokat is kínál a gyerekeknek. Az Ifjúsági Héz tárlatvezetést vállal Varga Mátyás augusztus 10-től látható kiállításán, továbbá kirándulásokat és vetélkedőket rendez, a Vidám Park naponta délután 2-től a napközisek rendelkezésére áll, a Magyar Vöröskereszt városi bizottsága Tiszta tábor-mozgalmat hirdet. A Fáklya moziban keddi napokon délelőtt tíz órai kezdettel szünidei matiné várja a vakáclózókat. Különösen gazdag programmal vész részt a napközis táborok „ellátásában" az MHSZ járási-városi parancsnoksága: hajó- és repülőmodellező foglalkozások, lövész- és akadályversenyek, filmvetítések, repülőtér- és laktanyalútogatások találhatók ajánlataik között — nem titkolt céllal, a hazafias nevelés ügyét is szolgálandó. Természetesen idén is várja lakóit a városi tanács balatonkenesei tábora, ahol június 22-től augusztus 17-ig kéthetes turnusokban a magyar tenger mellett élvezhetik a nyarat a szegedi gyerekek. A kínálat tehát igen bőséges, a vakáció pedig hosszú. A napközis táborokban színvonalas. változatos, érdekes szórakozások biztosítottak, s nyugodtak lehelünk: az általános iskolások élnek ls majd e lehetőségekkel. Olasz folklór Két olasz folklóregyüttes — a Gruppo Folkloristico „Santa Gorizia" és a szardíniái Gruppo Folkloristico „Campldano" Assemlni — tíz napig vendégszerepel hazánkban. A táncosokból, énekesekből, zenészekből álló 33, Illetve 24 tagú csoportok először június 17-én 21 órakor az egervári várkastély színpadán, az Egervári esték '82 rendezvénysorozatának nyitóeseményeként mutatják be közös műsorukat. Június 18-án Keszthelyen, 19-én Dunaújvárosban. 20-án Székesfehérváron. 21-én Fonyódon. 22—23-án Szanyban lépnek fel. Turnéjuk utolsó állomása Budapest lesz, ahol 24-én 19 órától a Vigadóban láthatják látványos programjukat az érdeklődök. Biztos vagyok, abban, hogy a spanyol Angel Nieto Pericas, a belga Van Dick Ludo, az osztrák V org Schwarzenberger, a magyar Tűrök László és a portugál Mario Pinto nem beszéltek össze. amikor elküldték fényképeiket az idén március és áprilisban Bilbaoban rendezett nagyszabású nemzetközi művészeti kiállításra. Sőt van olyan gyanúm, hogy nem is ismerték egymást. S mégis, mai világunk azonos allergiás pontjaira figyeltek oda, s a fotó segítségével hasonló módon protestálnak a háború ellen, a béke mellett. A barcelónai művész éppúgy a csontváz és a galamb jelképeiből komponál műalkotást, mint ahogy portugál társa, halálfej és rózsa ellentétpárjából, ahogy a belga művész az atomfelhőt állítja szembe a Jövőt, jelképező embriókkal, s miként az osztrák fotós az atomháború utáni víziócsendéletben fájdalmasan dokumentálja egy roller aszfaltba égett nyomatát. Az Arteder '82 című kiállítást három kategóriában — festmény, grafika és fotó — rendezték meg. Harmincnyolc országból háromezer művész küldött két-két alkotást, a harmadik szekció, a fotó kilenc és félszáz oldalas, nagyszerű kivitelű katalógusát lapozgatva kezdtem fölfigyelni a föntebb említett jelenségre. S hogy kerül eza katalógus Szegedre? A magyar anyag tizenkilenc kiállítója között ott volt a csongrádi Balogh István Szilárd. a szegedi Süli István és Gyenes Kálmán, akitől e nagyszerű kötetet kölcsön kaptam. Egy ilyen nagyszabású nemzetközi kiállítás katalógusa ls ad bizonyos információkat arról, miként is látják a világot, az 1980-as évek elején a művészek, Jelen esetben azok. akik a fényképezőgép objektlvjén keresztül szemlélik valóságunkat. S érdekes megfigyelni. miként reflektálnak életünk legáltalánosabb problémáira. A háborús veszély érzékelése, a világpusztító kegyetlenség döbbenetes képének fölmutatása annak a felismerését tükrözi, amely felismerés vezetheti a mind gyakoribb békemenetek résztvevőit, a béke mellett protestáló jelszavak. mondatok plngálólt, hogv tudniillik a háború elleni küzdelem. a béke megvédése és építése nem csupán a nagy politika fényesre politúrozott asztalainál dől el, hogy a döntéseket mélységesen befolyásolhatja minden eszméitető műalkotás, tömeges fölvonulás, agitatív transzparens, együtt zengő kiáltás ... Azaz a tömegek akarata. Életünk másik, világszerte riasztó jelensége a környezetszennyezés. S ez szintén döbbenetes képek során volt jelen a bilbaói világkiállításon. Homok-, kő- és betonsivatagok. repedezett földek, pusztuló növények, füstfelhővel dacoló magányos fák, partra vetett, oszlásnak indult halak, madárhullák, rombadőlt, elhagyott házak, képsorai figyelmeztetnek földünk egyik legnagyobb gondjára, a természet, a környezet védelmére. Nem véletlenül találkozik a környezetszennyezés az elidegenedéssel, az elmagányosodással, az emberi kapcsolatok sivárodásával. azaz a tudat szennyeződésével. Lakótelepek betondzsungelét mutatja föl a cseh Jan Rahornackij, a semmibe vezető lépcsők vízióját festi föl a belga Eddy Wellens kafkai világot teremt zárt folyosójával a spanyol. Manuel Esclusa, a fogyasztói társarialom dobozözrinéből kiált föl az olasz Paulo Scírpa. Világunk allergiás pontjaival szemben mit tud fölmutatni a ma fotóművészete?! Mit állíthat szembe a háború fenyegetésével, a környezet szennyezésével, az elidegenedéssel? Könnyen rávághatnánk, hogy a béke Idilli képelt, a természet lírai hangulatait, az emberi kapcsolatok szépségét. De úgy tűnik — a katalógus anyaga legalábbis ezt sugallja — korunk nem kedvez az idillnek, a lírának, a harmóniának. A ma művésze gondolkodó ember, s bármenynyire optimista, úgy érzi. a szépség önmagában kevés. Számomra egyre világosabb; korunk ellentmondásait a groteszk műfaja tükrözhette leggazdagabban. Hisz egyszerre ad hangot felismert jelenségeknek, saját véleménynek, külső látványnak és belső tartalomnak, nem mindig szinkronban, sokszor asszociatív módon. Nem mintha nem mutattak volna be a kiállító művészek tartalmas emberi portrékat, nem állítottak volna M munkaábrázolásokat, nem fényképeztek volna szép női testeket, hangulatos tájakat, ám mégis több az olyan kép. mint az NSZK-beli Gerhard Martini műve, melyen a víziló egy kiszáradt medencében várja sorsa jobbrafórdulását; mint az osztrák Bertlman Renate cumikoszorús Krisztus-feje. Izgalmas képeskönyv az Arteder '82 kiállítás fotószekciójának vaskos katalógusa. Izgalmas és eszméitető. Arra döbbenti rá a lapozgatót, hogy a világ minden táján élnek olyan kortársai, akik felelősen gondolkodnak mindannyiunkat érdeklő dolgainkról, sajátos eszközeikkel fölmutatják a veszélyeket, segítenek megérteni bonyolult világunkat, s mind többször gyógyírt is kínálnak legalábbis tudati bujalnkca. Abban erősítenek meg bennünket, amit a csehszlovák Ottó Gender fejez ki fényképén, melyén két tenyér óvja, vigyázza a földgömböt. Ez a két tenyér mindannyiunk keze! Tandl Lajos Hétköznapok A kézírás azonosítható... Vannak óvatos emberek. Hiába, sokféle sors, sokféle tapasztalás él egymás mellett. S aki egyszer megtapasztalta a „mondj igazat, betörik a fejed" igazát, száz okos embernek nyújthat támpontot ahhoz, hogy a más kárán tanuljon. Szóval, nem árt az óvatosság. Ha levelet írunk, névtelenül is lehetjük például. A borítékon nincs feladó, csak a szerkesztőség címe. Fölbontom. Fél kéziratpapír hullik ki belőle, rajta néhány kézzel odavetett sor. Aláírás és cím nélkül. — No. megint jól beolvas valaki nekünk — gondolom magamban, mielőtt silabizálni kezdeném a szöveget, ami álljon Itt Szó szerint és teljes terjedel mében. „Beszélgetés az időjárás ról: — Alig bírom már elviselni ezt u kánikulát. — Készül már a vihar, mennydörgés és villámlás — mondom barátomnak. — Csak jégverést ne hozzon. — Az talán nem lesz... (pardon, az eredetiben „lessz" olvasható). — Sokáig készülődött. — Igen, de meghozza a lehűlést, a felfrissülést." Ennyi. Bátran, in medlas res. Őszintén, kíméletlenül. (És némileg felelőtlenül. Hisz a kézírás végüiis azonosítható.) Sz. I. ...a dobálozó nem A szokványos lámpaoszlop — az üvegbura hullott alá, s fogja opálosan körbe a betonlébat — szinte már fel sem tűnik. Az ember újabban kénytelen hozzászokni a vandalizmushoz. A Budapesti körűt barakk-iskolához közeli szakaszán akadnak kövek; huligánok is akadnak. A huligán felemeli a követ és céloz. Talál. Hogy a fene esne bele, célozhatott volna rosszabbul is, fölföldobhatta volna a követ, hátha a fejére esett volna...! Ballagok tovább. Az újságos bódéja előtt egy pár pamut zokni. Mint az ismeretlen huligán feldobta kő, ez is a földön. Egy pár pamutzokni — hiányoznak belőle a lábak. Tegnap este még nem volt itt... Ki dobhatta el, s vajon miért? Izzadni nem izzadhatott a lába pamutban. A zokni egyébként szemlátomást lyuknélküli, sőt, szinte új. Hol ballagok én? Alighanem a fogyasztói társadalomban ballagok. Van, aki a lámpákat fogyasztja, van aki a zokniját. Az egyik köztulajdon, u másik személyes. A fogyasztás módszere közös: dobnak. Hény dobásuk van még? P. F.