Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-15 / 138. szám

Kedd, 1982. június 13. ^íiLÉg M Beszélgetni jöttem a Rigó utcába. Nagy kerülőkkel ismertem meg Sütő Pétert, a nevelőotthon igazgatóját, de hamar kiderült, tapasztalatai révén sokat tud arról, amiről nekem csak sejtéseim lehetnek. Néptanítói oklevelét 1940ban kapta. Gárdonyi szavainak örökségével: A néptanító elete igavonó nyomorúság. Húszan jelentkeztek a tanfelügyelőségen Fél fejjel kimagaslott a többi közül, ót kérdezték hát elóször: akarsz-e Szegeden maradni? Hogyne akart volna! A börtönbe kerestek nevelöt, de nem felelt meg. Nem volt kantori képesítése, pedig akkor a börtönbe még kántor is kellett. Aláirt ö is egy nyilatkozatot, hogy bármilyen állást elvállal, atait fölajánlanak neki. — Hívnak egyszer, jelenjek meg elbeszélgetésre a káder osztályon. Makarenko után érdeklődtek. Olvastam, felelgettem. Jól van, vasárnap délelőtt jelentkezzem a varost árvaházban. El is mentem, húszéves voltam, kezitcsókolommal köszöntem. Mit mond maga? Kapcsoltam, összeütöttem a bokámat: Szabadság! Hivatalsegéd) kulcsszámon alkalmaztak 254 forint fizetéssel. A munkaidő reggel 6-tól este 8-ig tartott Kosztot kaptunk, ruháinkat ott moshattuk. Meszeltünk, vakoltunk, könyörögtünk fáradtolajért, hogy a padlót fölkenhessük. Még ott voltak az apácák, es már ott voltunk mi. — Erre kiszültél? — Mindig tanító akartam lenni. Ha nem lettek volna olyan renacs, becsületes munkatársaim, biztosan megszöktem volna. Pedagógus egyedül voltam, de a többiről Is csak jót mondhatok, hiszen a diploma csak jogosítványt ad. a rátermettség anélküli is kibontakozhat. Az akkori tanítóképző a létezhető legcsodálatosabb intézmény volt, gyerekközpontúvá neveltek minket — Kik nevellek? — A nagyokat mondom csak: dr. Katona Miklós, Arató Adám. Kövessy Jenő •s Bálint Sándor. Hálával és mélységes tisztelettel gondolok rájuk. — Maholnap mögötted a pálya. Közéjük tartozónak érzed magad? — Arra én méltatlan vagyok, hogy a nagy pedagógusok közé besoroljanak. Azért vagyunk, hogy otthon helyett otthont adjunk. — Mi változott azóta? — Itt van egv adás-vételi Jegyzék 1859-ből. öt csővázas tanulóasztal, tizennégy lóca. huszonkilenc guri-guri függönytartó, öt fa függönytartó, egy kétaknás kályha, két túzoltókészülék, tizenhárom lábrács, egy gázzsámoly, egy négyajtós, beépített konyhaszekrény, három Kalor-kdlyha. két napkályha, egy fürdőkályha, egy fürdőkád, egy ötszázlitcres szénfűtéses bojler, huszonöt mosdókagyló, egy zománcozott vízmelegítő üst fafedövel, egy beépített mosogató és egy Neokalor kályha. Ennyi volt az az érték, amiért felelni kellett Most? Nem győzném fölsorolni. A társadalom valóban megad mindent a nevelőotthonoknak, városunk maximális segítőkészségét naponta érezzük. Ilyen ellátásról akkor álmodni se mertünk. — Másféle változások? — Akkor árvákról és félárvákról kellett gondoskodnunk, őket kellett elindítanunk az életbe. Most? Találó a kifejezés, élő szülők árváit neveljük. Megbomlott a társadalmi értékrend, létező családok nem törődnek gyermekeikkel. — A nevelő nem válogathat. — Az árva gyerek támaszt keres. tehát ragaszkodik hozzánk. Hálás egy jó szóért. Aki kiszakadt a családból, akit kitaszított a család, az tőlünk is távolodik mindenáron. Ide az jön, akinél — tisztelet a kivételnek! — szinte a javító intézetet kell pótolnunk. Kerékpárt lopott, kismotort lopott, szülőnek lopta a pálinkát, hónapokig nem járt Iskolába. Csavargók, csövesek, antiszociális magatartásúak. — Bélyegnek is sok. — Mondok egy példát. Harmincnyolc kerékpárlopás után bíztak ránk valakit. Ellopta a harminckilencediket is. Megkérdezte a rendőr. mit csinálunk ml, hogy egy intézeti gyerek harminckilencszer lop? Csak az egyet lopta intézeti gyerekként. Hosszú út a nevelés, és türelmetlen a társadalom. Itt meg kell állnom, mert az előbb az hangzott el. hogy a társadalom mindent megad a gyerekekért. És a kibicsaklott életeket nem a társadalom adja? Szálljunk egyszer magunkba, és mondjuk ki. egyazon társadalomban ellentétes tendenciák is érvényesülnek, és mindegyiket vállalnunk kell. — Megelőzni kellene a bajt. — Elkeserítő eseteket tudnék mondani. Szétrobban a család, foggal-körömmel ragaszkodik a gyerekhez valamelyik szülő, néha csak azért, hogy ne a másiknak ítéljék. Vegyük a jobbik esetet, valóban gondoskodik is gyermekéről. Üjra házasodik, megszületik az első közös gyerek, valamelyik szülőnek azonnal útban van a másik. Kilökődik a családból, pedig bele kellene épülnie. Jönnek hozzánk, kamaszos szertelenség ge!, bizonyos múlttal a hátuk mögött. Mit tehet a pedagógus? Azt a gyereket kell nevelnie, amelyiket kapja. — Allj meg egy szóra> Kiutalták neked ezt a pályát, de megszoktad, mert szeretetre vágyó gyerekeket találtál. Megváltoztak a körülmények. mégis maradtál. — Mit lehet erre mondani? Akit egy bacilus megfertőz. nem szabadulhat tőle. — Sikereid? — Áldása a pályának, gyönyörűség, amikor visszavisszajönnek a hajdani gyerekek. Hozzák feleségüket, elhozzák gyermeküket, hogy bemutathassák. Puszival köszön, aki jön, mert hazajön. Van, akivel három órát beszélgetünk egyfolytában. Patronálóink egy része hajdani növendékünk volt. — Kudarcaid? — Akikkel nem boldogulunk. Akik későn kerültek hozzánk, és nem tudnak szabadulni az otthoni hatásoktól. — Az átmenetek? — Fájdalmasak. Bejön a szülő, meglátogatni a gyerekét. Az egyik elbújik, és kiabálja, látni se akarom. A másik kivezeti az ajtón, és utána bejön bocsánatot kérni, mert tökrészeg az apja. Ha azt nézem, hogy teljesen elszakadt egy szál, akkor kétségbe kell esnem, de ha úgy nyugtázom, hogy egy elviselhetetlen életmódnak fordított hátat, akkor meg kell ragadnom az alkalmat: talán most a legnevelhetöbb. — Ne tagadjuk, szociális okok miatt is jönnek ide gyerekek. — Erről is beszélhetünk. Nem dolgozik a kedves szülő, vagy ha dolgozik, elissza. •Ha a családot nézem, óriási a szociális gond, segíteni muszáj. De ne legyünk ájtatos kétszinűek, vegyük észre, honnan fúj a szél. Aki dolgozik, el tudja tartani családját, és aki akarja, föl is tudja nevelni. Ezért mondom, nekünk egyre nehezebb a dolgunk. — Válófélben levő házaspárokat behoznál ide tapasztalatcserére? — Semmiképpen nem. Lehet, hogy elősegíteném vele a válást. Látná, hogy itt mindent megkap a gyerek, nyugodtan hagyná ránk. Egy-két bepillantással nem deríthető ki a megcáfolhatatlan igazság: a család pótolhatatlan. A jó családot a legjobb intézet se tudja pótolni. Legföljebb foltozni. — Foglaljunk össze! — Lehetetlent kérsz. Ennek a munkának ezer ágabogát nem lehet egy mondatba belefűzni. Nagyon szeretnénk, ha nem Kovács, Tóth. Varga nevelkedne közöttünk, hanem Pista, Feri, Jancsi, mint otthon. Minden intézeti bélyeg nélkül, minden hasznos belső energia teljes fölszabadításával. Patronalóként,. társaival együtt jött hozzánk egyszer egy régi növendékünk. Megkért, ne áruljam el, hogy itt nevelkedett. Elég neki elviselni. hogy cigány, ne tegyünk rá még egy bélyeget. H. D. Gondolatok a „zöldségfront"-ról Két modell Érdeklődéssel olvastam a lapban „Jelentések a zöldségfrontokról" címmel megjelent írásokat. A cikksorozat egyik alapmegállapítása, hogy a zöldség-és gyümölcstermelés. valamint annak felnálása (kereskedelem. feldolgozóipar) között a kockázatvállalás és kockázatviselés nincs megfelelően rendezve. Ezzel a megállapítással messzemenően egyetértek. Ez az egyetértés az érdekeltek részéről azonban nem általános. Vannak még a kereskedelem felső irányításában is olyan nézetek, amelyek még a minimális kockázatviselést jelentő garantált ár intézményét is a fejlődés fékjének tekintik. Az ilyen nézetek szerint a piaci értékítélet hatását nem engedi közvetíteni a garantált ár. Hát persze, hogy nem engedi közvetíteni, mivel pontosan ezzel vállal át legalábbis némi kockázatot akár a kereskedelem, akár a feldolgozóipar a termelő válláról. Ha ez a minimális kockázatvállalás ís kiesne a termékértékesítési szerződések kategóriájából, ugyan melyik termelő lenne hajlandó egyáltalán szerződéses kapcsolatba kerülni átvevő partnereivel ? Véleményem szerint nem az a koron következő feladat, hogy a garantált ár intézményét felülvizsgáljuk, megszüntessük, és ezzel kialakítsuk a spontán piaci kapcsolatok ,,rend"-jét, hanem az lenne a teendő, hogy a garantált ár rendszerét ne csak egykét cikknél alkalmazzuk, amint az ma van, hanem minél több zöldség-, burgonya* és gyümölcsfélére, sőt, meg merem kockáztatni azt is, hogy ezen termékcsoportok mindegyikére. Ugyancsak a kockázatvállalás körébe tartozik az is, hogy jelenleg sem a kereskedelem, sem a feldolgozóipar nem hajlandó meghatározott földterület teljes termésére termékértékesítési szerződést kötni, hanem csak fix termékmennyiségre. Ha a termelőnek gondos gazdálkodása ellenére a szerződötthöz képest több. mint 10 százalékkal kisebb menynyiségű terméke termett, és emiatt teljesítési lemaradásba esik. a. kötbérfizetés veszélye fenyegeti. Ha a gondos gazdálkodás eredményeképpen jelentősen sikerült a termésátlagot, és ezzel együtt az adott növény összes termékmennyiségét megemelni, úgy a szerződött partnerek a szerződött mennyiségnek általában 10 százalékkal növelt menynyiségét hajlandók csupán átvenni. Az ezen felüli terméket csak akkor, ha arra kedvük van és természetesen csak az általuk diktált, még az amúgy is szerény mértékű garantált ár alatti áron. Véleményem szerint a termelő és az átvevő kapcsolatát — legyen az utóbbi akár a kereskedelem, akár a feldolgozóipar — két változatban lehet jelenleg elfogadható módon kialakítani. Az egyik változat: az átvevő meghatározott terület teljes termelésére köt termékértékesítési szerződést a termelővel. A szerződésben minden cikkre nézve megállapodnak a minimális, garantált átvételi árban. A szerződésben előre kikötik, hogv a termelő az adott terület teljes terméséből mely mennyiséget, illetve milyen részarányban kíván más úton (például saját kiskereskedelmi boltjában) forgalomba hozni. Szerződésszerű teljesítésnek az arányok betartása felel meg. Amennyiben arányeltérés mutatkozik, illetve ezen belül is a más úton történt forgalomhahozatal aránya meghaladta a szerződésben rögzített arányt, úgy a szerződött átvevő partnert előre meghatározott mértékű térítés illeti meg. A folyamatosan alkalmazott árat esetenként ármegállapodás alakítja ki. Mivel a legtöbbször szabadáras termékről van szó. elképze'hető az is, hogy irányadónak a megvei vagy a budapesti ZÖLDÉRT napi fogyasztói árát tekintik, és ehhez képest előre meghatározott mértékű százalékban levonást eszközölve alakítják ki a napi termelői (átvételi) árat. Ez a levonás lehet differenciált Is: alacsony fogyasztói egységárú terméknél nagyobb/, magasabb egységárénál kisebb százalékos arányú. A d,fNépfronttanácskozás Hétfőn ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének közjogi bizottsága. A tanácskr.áson a közjogi bizottság tagjain kívül részt vettek a HNF jogi kérdésekkel foglalkozó megyei bizottságainak vezetői Is. Az eszmecsere fő célja az volt. hogy elmélyítsék a kancaolatokat az önállóan működj megyei bizottságok es az elnökség közjogi testülete között. Varga József, a Minisztertanács titkárságának vezetője. a közjogi bizottság elnöke vitaindítójában hangsúlyozta: a népfrontszervezetek és maguk a közjogi, alkotmányjogi bizottságok eredményesen működnek közre a népképviseleti szervek létrehozásában; segítik a képviselők, a tanácstagok munkáját, kapcsolataikat a lakossággal, fejlesztik a tanácsok és a népfrontszervek együttműködését. A jogsai foglalkozó bizottságok fontos feladataként jelölte meg az állampolgári ismeretek fejlesztését. a jogpropaganda hatékonyságának javítását. A tanácskozás vitájában szó esett arról, hogy a megyei alkotmányjogi bizottságok legyenek védnökei annak. az idén ősszel rendezendő 91-szágos vetélkedőnek, amelynek résztvevői állampolgári ismereteikről adnak számot. A megyei bizottságok felmérik azt is: az adott országrész iskoláiban hogyan, milyen körülmények között oktatják az állampolgári ismereteket. almi HÁZASSÁG Szalma Jenő István és Lehoczfcl Vilma, Korom Miklós Péter és Olasz Julianna Ilona. Iíuezora József és Nylrl Éva. Kocsis-Savanya István és Kertész Katalin Éva, Foóor Zsolt Dezső és Hornyák Gabriella. Selmeczl Latos Ágoston és lte Ildikó. Kiss Andor és Vtdács Anna, Bartn László és Kiss Zsuzsanna. Dékány Imre és GArdlán Piroska Hermina, Borza Tibor és Fekete Ibolya. Kiss Gábor és Prohászka Katalin. Csanádi András Attila és Kiss Margit. Lestár Mihály és Varga Rózsa. Zsemlye István és Maróti Gizella Erika. Viitcze Lajos és Veréb Zsuzsanna házasságot kötöttek. SZtíLETÉS Rutai Gyulának és Nacsa Erzsébet Juliannának Gyula, Olajos Mihálynak és Redenczkt Erzébetnek Szilvia. Lantos Attila Bélának és Tass Évának Attila Zoltán. Csábi Tibornak és Bagi Gizellának Tibor, Gora László Istvánnak és Olasz Katalinnak Nikoletta Katalin, Sólya Józsefnek és Nemcsók Erzsébet Saroltának Rudolf. Kruzsbe Pálnak és Takács Edit Cecíliának Péter Pál, Budavári Istvánnak és Nagy Mária Magdolnának Tamás. Kuruncz-1 Bélának és Gutl Ágnesnek Zoltán Béla. Pap Mihály Jánosnak és Szabó Margitnak Ildikó. Bagi Jánosnak és Benda Judit Máriának Gábor. Kovács Istvánnak és Farkas Erzsébetnek Adrienn. Rab Istvánnak és Kiss Annának Péter István. Hajdú István Fülöpnek és Csizmadia Klára Valériának Klára Alexandra. Vas Ferencnek és Hegyi Máriátvak Gergely Ferenc, Gera István Mihálynak és sárközi Erzsébetnek Bálint. Váxkonyl Lászlónak események és Király Magdolnának Szilvia, Bálint Tibornak és Szabó Piroska Máriának Péter. Török Gábor Jánosnak és Csillag Erika Ilonának Gábor, Tóth Gyulának és Seller Zsuzsanna Editnak Zoltán GergO, dr. Mihály András Imrének és dr. Vida Mariannának Anna, dr. Manc-'inger László Imrének és Zsoldos Zsuzsanna Anikónak Balázs, Varga Tibornak és Tóth Ilonának Tibor. Kondás-/. Istvánnak és Illés Magdolnának István, Czöndör László Zoltánnak és KIspá! Magdoínának László, Nagy-Szabó Dénesrek és Illés Ilona Ágnesnek Ágnes, Ribizsár Péternek és Vajda Sarolta Zsófiának Péter, Félegyházi Ferenc Emilnek és Bozó norva Katalinnak Edit. Molnár Jánosnak és Török Irén Eszternek Annamária Zsófia, Szűcs Imrének és Gyuris Mária Valériának Ágnes, Dobó Józsefnek és Nagy Ágnes Margitnak József Károly, Bozsák Zoltánnak és Monostori Erzsébetnek Péter. Blte Péter Antalnak és Szalal Ertkának Gábor. Solymossy András Sándornak és Kecse Éva Már" inak András. Hajnal Gábornak és Tamási Mária Magdolnának Zsuzsa. Hajnal Gellért Bernátnak és Mlksl Máriának Gellert Norbert, Konkoly Istvánnak és Birizdó Margitnak Nikolett, Mészáros Imire Józsefnek és Németh Katóimnak Norbert, Kofroczó Józsefnek és Kis Margitnak Judit. Szakái Istvánnak és Varga Klárának Mónika Klára. Horváth Ferencnek és Gru os Nldicának Gábor Zol'án. C'ikk Ferenc Tlbornax és Rsttay Katalin Zsófiinak Ágnes, Arval Sándor Tibornak és Nemcsok Jolánnak Tibor. Jesitv Istvánnak és Szúcs Gyöngyinek Orsolya Gyöngyi. Nagy Jánosnak es Szabó Mária Honának Agms, Huszka Józsefnek és Kerti Mariannának József. Bogár Imrének és Kertész Pirosk utak Imre nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Dr Pozsonyi Imre Balázs Bodizsir István. Bakacsi József. Ladányi Mária. Pásztor Ts-vinné Szabó Juliánná, Szili Jl Vll-nosné Vedrédl Anna. Bozókl Péterné Nyári Anna, Horváth István. Benkő József. Peták István, Mohos Gábor. Pupp I-'vin. Forgács Andris. Böresök István, Nagy Ferenc dr. M irosv'ry V'lmos. Gaz-t-Tóih Imént- s öt Ilona Rozália. Kovács Istvánná Nemesslnyi Rózsa Maedolnn. Verea vlneéné Hegedűs Gizella. Sári Sándor. Molnár János, ICaSZi Mihályné Zsíros Rozália. Várad! Péter Pál. Kolompár Kálmán, Pakai István, Budánovics Ferenc, Farkas Antal. Csenderlts Imréné Molnár Mária, Sáfár Imre. Szél Ferenc. Biharvári •Elek. Magvar József Sebemmel Károlvné Pleskó Hona Julianna. Sötét-Kovács Istvánná veres Mária. Varga Mátyás Bakai Mihály. Bédö Imre. Ekó sándorné Csányl Teréz. HellerSzabó János. Budai Gvula György. Valkal István, Kalapács Gyula, Kalocsay Géz.áné Szabó Mária. Bódi Istvánná Széli Hona. Dobos Jánosné Mihály Rozália, Kardos Imréné Faragó Julianna. Horváth Andor meghalt. le-enciálást természetesen már a szerződésben rögzíteni keli. Ha a szerződött átvevővel a termelő nem tud megfelelő konkrét árhan megegyezni, úgy az értékesítés bonyolódhat más csatornán is. legfeljebb a szerződött átvevőt megilleti a már említett térítés az ilyen tételek után. A másik ráhozaí: úgy is ki lehet alakítani a termeló és az átvevő közötti kapcsolatot, hogy a termelő egyrészt elkíséri a termékei útját egészen a fogyasztóig, másrészt esetenként szerződés nélkül is értékesít a szabad piacon. Ezt olyan termelő tudja megtenni, aki: — Igen alapos, szakszeri! és megbízható informáltsággal rendelkezik a várható piaci helyzet, a kereslet-kínálati viszonyok alakulását illetően; zöldségtermelésének méretét, összetételét és ütemezését ennek megfelelően alakítja ki. — Rendelkezik olyan anyagi erővel, hogy finanszírozni tudja a zöldség (és gyümölcs) nagybani forgalmazása ráfordításait egészen az áruvá vált saját terméknek a kiskereskedelmi egységekbe való térítésig, vagy még jobb esetben a termelő saját kezelésében levő zöldség-gyümölcs bolthálózatig. Ez a megoldás azt jelenti. hogy a termék (zöldség, gyümölcsj átvevője, vagy a kiskereskedelmi egység, vagy maga a pult másik oldalán személyesen megjelenő fogyasztó. Ebből következik, hogy jelenleg ez a mód felel meg leginkább annak a kívánalomnak, hogy a zöld.-, ség-: és gyümölcstermelés termékei frissen, a lehető legrövidebb úton, legrövidebb idő alatt, tehát a legkisebb töressél a fogyasatuhoz kerüljenek. Meg kell mondani azt is, hogy ez a módszer igen nagy gonddal, fáradsággal és felelősséggel jár, sokkal nagyobb a kockázati tényező, mint az egyetlen átvevő partnere* szerződéseknél. A gyakorlati életben a röviden bemutatott két modell között természetesen elképzelhetők átmenetek. illetve vegyes megoldások is. Mi, a forráskúíi Haladás Mglsz-ben, a két módszer ötvözetét kidolgozva máinegyedik éve így építettük ki szerződéses kaucsolat unkát kiváló partnerünkkel, a Csongrád megyei ZÖLDÉRT Vállalattal. Az együttműködést kölcsönösen előnyősnek. egvmás és a közvet ;er fogyasztók érdekeit figvelembe vevőnek minősítjük. Vannak olyan zöldségek, amelyek szerződéses átvevője szinte kizárólag a feldolgozóipar. Az ilyen termékekre nézve természetesen nem teljesen állnak a korábban elmondottak. Az ilyen termékeknél nincs szükség másra, mint tisztességes szerződései átvételi árra. Hogy ez az • rtenynyi legyen? Annyit mindenesetre általánosságban el lehet mondani, hogy a feldolgozóipar felé történő termékértékesítés termelői árainak a termék bővitett újratermelésére kell fedezetet nyújtania. Ha ez nincs így. akkor a feldolgozóipar becsukhatja a kaput, márpedig ez senkinek sem állhat az érdekében. Hausmann Aurél. a forráskúti Haladás Tsz főkönyvelője i *