Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

Szombat, 1982. május 1. 13 Befejeződött az MID közgyőiése Pénteken zárt üléssel folytatódott a Magyar Tudományos Akadémia 142. közgyűlése az MTA vári kongresszusi termében. A tanácskozáson részt vett Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos. közoktatási és kulturális osztályának vezetője. Szentágothai János. az MTA elnöke beszámolt az elmúlt közgyűlés óta végzett akadémiai testületi munkáról. Az elnökség és az általa esetenként kiküldött többféle munkabizottság_ számos országos érvényű, nagy jelentőségű témában tájékozódott, és foglalt állást. Egyebek között megtárgyalta és véleményezte a közoktatás helyzetéről szóló jelentést, és javaslatot tett a fejlesztés fő irányaira. Foglalkozott a felsőoktatási intézmények kutató-fejlesztő munkájával. A Minisztertanács felkérésére véleményt nyilvánított a lakásépítés, lakásfenntartás, lakásgazdálkodás és -elosztás irányelveiről. Kerekasztal-konferencián volt szó a települések fejlődésének hazai problémáiról, s vitát rendezett az elnökség a hazai élelmiszeripari és a fejlesztését szolgáló kutatások helyzetéről. jövőbeli feladatairól. Pál Lénárd, az MTA főtitkára jelentést tett az akadémiai kutató intézetek 1976 —1980. közötti tevékenységéről. Mindenekelőtt azzal jellemezte ezt az öt esztendőt. hogy a tudományos kutatás a korábbinál jobban kötődött társadalmi, gazdasági céljainkhoz, az országos távlati tudományos kutatási terv megszabta főirányokban és célprogramokban végzett munka a legtöbb esetben hozzákapcsolódott valamiJWBB fontos társadalmi, gazclasági kérdéshez. Az elnöki és a főtitkári reteáboB stán vita következett.. A felszólalók nem annyi Ya az egyes szakterületek eredményeivel. esetenként t első gondjaival — ezek ismertetésével — kapcsolódlak a referátumokhoz, sokkal inkább a tudomány egészének, a tudományszerVezésnek témáit elemezték. Ráiráfnyította a vita a figyelmet arra is, hogy a sajtó és a többi tömegkommunikációs eszköz fordítson az eddiginél nagyobb figyelmet a tudományok bemutatására. az eredmények, az alkotó szakemberek megismertetésére a közvéleménynyel. Mielőtt lezárult a vita — a közgyűlés délutáni ülésén — titkos szavazással választották meg az Akadémia új rendes, illetve levelező tagjait. A korábbi levelező tagok közül 37-en lettek az MTA rendes tagjai, a tudományok doktoraiból pedig 34 levelező tag került ki. A vitában elhangzottakra Szentágothai János és Pál Lénárd válaszolt. Az Akadémia új rendes tagjai: Barta György (a föld gravitációs és mágneses tere). Barta János (magyar irodalomtörténet). Béli Béla (aerológia. aeroklimatológia). Bözóky László (sueárfizika. sugárvédelem). Flerko Béla (neuroendokrinológia). Grassely Gyula (geokémia), Hahn István (ókortörténet és vallástörténet). Hajnal András (halmazelmélet). Hollán Zsuzsa (haematológia. vértranszfúzió). Kálmán Béla (magyar és finnugor nyelvtudomány). Keresztesi Béla (erdészet). Keresztúry Dezső (magyar irodalomtörténet). Király Zoltán (növényi kórélettan). Kornai János (közgazdasági elmélet). Kovács Ferenc (állathigiénia). Kulcsár Kálmán (jogszociológia). Leindler László (analízis). Lempert Károly (szerves kémia). Lukács József (filozófia, valláselmélet), Marx György (részecskefizika. asztrofizika), Mészáros János (házialiatok fertőző betegséget}. Mócsy András (régészet, ókortörténet). Nagy Károly (elméleti fizika, kvantumelmélet). Nagy Péter (magyar és francia irodalomtörténet). Peschka Vilmos (jogelmélet), Petrányi Gyula (belgyógyászat, immunológia). Petri Gábor (sebészet, kísérletes sebészet), Prohászka János (anyagtudomány, fénytan), Rapcsák András (modern differenciál geometria). Ránki György (legújabb kori történet és gazdaságtörténet). Sípos Aladár (politikai gazdaságtan), Stark Ervin (kórélettan. neuroendokrinológia). Szabó Gábor (mikrobiális genetika). Szántay Csaba (szerves kémia). Tüdős Ferenc (makromolekuláris kémia), Vajda György (energetika, nagyfeszültségű technika). Weiszfeiler Gyula (mikrobiológia). Az új levelező tagok: Alföldi Lajos (mikrobiális genetika). Balázs Sándor (kertészet. zöldségtermesztés), Bérezik Árpád (hidrobiológia, ökológia). Borzsák István (klasszikus nyelvek), Csikós-Nagy Béla (árpolitika), Damjanovich Sándor (biofizika), Dimény Imre (mezőgazdasági gépesítés, ökonómia), Enyedi György (gazdasági földrajz). Földes Péter (vegyipari műveletek). Gergely János (immunológia), Grastyán Endre (ideges pszichológia). Gyarmati István (termodinamika, fizikai kémia). Halász Ottó (műszaki mechanika). Hazai György (orientalisztika). Hermán József (általános nyelvészet, új latin nyelvek), Huszár Tibor (szociológia). Jobst Kázmér (klinikai kémia). Keszthelyi Lajos (magfizika. nukleáris módszerek alkalmazásai), Kisfaludy Lajos (peptidkémia). Kosáry "Domokos (új-, legújabb kori történelem). Medzihradszky Kálmán (peptidkémia). Mezei Ferenc (neutronfizíka és alkalmazásai). Michelberger Pál (gépjárművek szerkezetének méretezése), Németh G. Béla (XIX. századi irodalom). Révész Pál (valószínűségelmélet), Romhányi György (kórbonctan, molekuláris biológia), Solymosi Frigyes (szilárdtestkémia). Szabad György (új-, legújabb kori történelem. gazdaságtörténet). Szabó Ferenc (magenergetikai berendezések). Szemerédi Endre (számelmélet. halmazelmélet). Szépfalusy Péter (elméleti és matematikai fizika). Tariska István (klinikai neurooathológia). Tuschák Róbert (szabályozási technika, villamosgépek). Wolfram Ervin (kalloidika. makromolekuláris rendszerek kémiája). Az elnöki és főtitkári beszámoló. valamint a vita alapján a közgyűlés határozatot fogadott el. amely az Akadémia feladatául tűzte ki az átfogó problémák előtérbe állítását a kutatásban, valamint a különböző tudományterületek és szervezetek együttműködésének jobbítását. A határozat szükségesnek tartja olyan, az úi feltételekhez alkalmazkodó kutatási szerkezet-szervezet és módszerek kimunkálását, amelyek segítik a tudomány eredményeinek hasznosítását. A határozat helyesli azt a folyamatos gazdasági reformpolitikát, amely oly sok eredményre vezetett az elmúlt években. Egyetért azokkal az intézkedésekkel is. amelyek az intézeti és a szervezeti rendszer javítását célozzák. Az elfogadott dokumentum javasolja a gazdaságpolitika továbbfejlesztését, mindenekelőtt a külgazdaság, az ár- és bérrendszer, az innováció területén, és szorgalmazza azt is. hogy készüljön átfogó elemzés az elmúlt 25 év tudománypolitikai tevékenységéről. A határozat elfogadásával — majd Polinszky Károly alelnök zárszavával — befejeződött az MTA 142. közgyűlése. éke és munka A

napjainkban felmerülő számos kérdés közül kettő külön is kiemelkedik: a béke és a munka perspektívája. E két fogalom állandó szereplő a kommunista és munkáspártok dokumentumaiban csakúgy, mint a szocialista közösség országainak törekvéseiben. Emellett azonban hovatovább az emberiség haladásáért küzdő erők összekötő jelszavává is válik. Helyénvaló tehát közel még a munka nemzetközi ünnepéhez, a békehónap keretében — bizonyos történelmi visszapillantással is — életünk e két nélkülözhetetlen pillérével foglalkozni. A civilizáció fejlődéstörténete: az alkotás, az építőmunka története. Ezt a folyamatot az évezredek során embermilliók és -milliárdok tartották fönn két kezükkel és szellemükkel. Az alkotó ember világcsodákat hozott létre: Semiramis függőkertjétől a szputnyikokig, s még tovább, és hozzátett apró „téglákat" a kultúra hatalmas épületéhez. A dolog lényege elsősorban nem az, hogy ki alkotott híreset vagy hétköznapit, hanem, hogy minden munkálkodó tette a magáét. Természetesen voltak és vannak személyiségek, akiknek tevékenysége kiemelkedik egy-egy előrevivő részfolyamatban. Méltó dolog őket külön is tisztelni. De a történelem azt is tanúsítja, hogy a kiemelkedő személyiségek zöme is azért tudott nagyot alkotni, mert tisztelte a közeget, „amelyből vétetett". Az osztálytársadalmak történelmi sajátja a rövid és viszonylagos béke és a folytoson háborúzás váltakozása. A rombolás, a pusztítás is egyidős az osztálytársadalommal, és veszélye még hosszú ideig megmarad. Nehéz volna bármely számítással kimutatni, hogy az emberiség történelmének mintegy tizenötezer háborújában a civilizációt előrevivő folyamatok milyen mértékben torpantak meg vagy estek viszsza. Sok millió ember vált áldozatává a háborúknak, akik kiváló tudósok, művészek, a hétköznapok alkotói voltak, vagy lehettek volna. Az évezredek során becsületes emberek ezrei ítélték el a tétlenséget és a békétlenséget. Utópiák születtek, álmok szövődtek az örök békéről, a boldogság „paradicsomi*' viszonyainak megteremtéséről. Voltak, akik fegyvert fogtak egy jobb életért, és közülük számosan végezték tüzes trónon. Egy új társadalmi erőnek és a világ megváltoztatását célzó konkrét programot megfogalmazó eszmének kellett létrejönnie ahhoz, hogy megszülessen az igazság felé tudatosan törő társadalom. Ez az erő a munkásosztály, ez az eszme a marxizmus —leninizmus. A történelemben először és immár visszavonhatatlanul 1917-ben az orosz munkásosztály teremtette meg annak előfeltételét, hogy az emberi alkotómunka mind sokoldalúbban kibontakozhasson. A szovjethatalom első dekrétumai éppúgy kifejezték a béke és a munka nagy ügyét, mint azóta közel hat és fél évtizedes gyakorlata. 1917 óta, Október országában, fokozatosan válik valóra az emberiség lagigazságosabb elve: mindenki képességei szerint vegyen részt a javak előteremtésében, és végzett munkája majd — a lehetőségek megvalósulásával fokozatosan — reális szükségletei szerint részesüljön annak gyümölcseiből. A Szovjetunióban, a szocialista országokban a munkához való jog nem egyszerű deklaráció, hanem érvényesülése társadalmi valóság. Ez azonban nem megy máról holnapra, hanem fokozatosan valósul meg a gyakorlatban. Az alkotáshoz béke kell, és mert a szocializmus az alkotás társadalma, létérdeke a béke. A béke azonban nem szúken vett „szocialista érdek", hanem az emberiség legalapvetőbb érdeke. Ma a béke az emberiség egyetlen reális perspektívája lett, alternatíva nélkül. Nagy. közös feladatai vannak az emberiségnek a világúr és a tengerfenék békés hasznosítása, a környezetvédelem, a gyógyítás és a tudomány sok-sok területén. Egyetlen bolygónk van, ezen kell megtalálni közös törekvéseinket, és a különböző társadalmi rendszerek egészséges versenyével haladni előre. Ezeket a béketörekvéseket képviselik a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szocialista országok pártjai és népei, de a világ sok részében kibontakozó békemozgalmak is. Ebben világnézetre, pártállásra való tekintet nélkül mindenkinek közösek az érdekei. A béke megóvásában azonban az egyik döntő tényező az a katonai erőegyensúly, amely a világban létrejött, és amelynek megbontása — amire napjainkban az Egyesült Államok törekszik — a békére hozna beláthatatlan veszélyeket. L. I. Brezsnyev „A nemzetközi orvosmozgalom a nukleáris háború megelőzéséért" címmel tartott nemzetközi orvoskonferencia felhívására válaszolva leszögezi: „A háborús veszély növekszik, annak egyenes következményeként, hogy egyesek megpróbálják az erőt szembe állítani a józan ésszel, s nem a másokkal kialakított együttműködésből, hanem a konfrontációból próbálnak előnyt húzni." A válasz utal arra is, hogy „A Szovjetunió minden kormányt arra hív fel, hogy tanúsítson józanságot és felelősségtudatot ...", hiszen ma az államok legfőbb kötelessége, hogy „megőrizzék a békét". „A Szovjetunió kész arra, hogy ezen a téren a legradikálisabb megoldásokra jusson más országokkal. Nemegyszer javasoltuk, hogy hozzanak létre atomfegyvermentes övezeteket, számolják fel Európában mind a közeDes hatótávolságú, mind pedig a taktikai nukleáris fegyvereket. Ez lenne az igazi >»nullamegoldás-". nem pedig az a hamis változat, amelyről Nyugaton oly sokat beszélnek" — Írja a válasz, leszögezve: konkrét akcióra van szükség. M

ost, amikor 37 éve a második világháború európai szakasza a Szovjetunió hatalmas áldozatai, az antifasiszta koalíció, az ellenállási mozgalom közös harcai eredményeként befejeződött, a béke ügye fogja át legszélesebben Európa, a világ haladó erőit. A béke ügyében széles körű az egyetértés a nemzetközi életben. Kádár János május elsejei nyilatkozatában — utalva azokra a fontos nemzetközi megbeszélésekre, amelyek részese volt április utolsó hetében — megfogalmazza: „... most egy hét alatt tapasztaltam, hogy különböző pártállású, más nemzetiségű, sőt más világnézetű emberek egyként a béke, a népek hasznos, kölcsönösen előnyös együttműködése mellett vannak, s készek is ennek érdekében tevékenykedni." Ahol a békét veszélyeztetik, ott nincs biztonságban a dolgozó, az alkotó ember. Gondoljunk csak arra, hogy a növekvő munkanélküliség napjainkban az iparilag fejlett tőkés országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok, életének kényszerű velejárója. Nem bizonyult időtállónak a burzsoázia „fogyasztói társadalom" elmélete, amely önmagában is hamis volt, hiszen nem a javak gyarapítására, hanem csak fogyasztásukra ösztönöz. A „fogyasztói társadalom" életszínvonal-centrikusságát. napjainkban megkérdőjelezi a valóság. Ma ugyanis több iparilag fejlett tőkés ország nem tudja tartani a korábban elért életszínvonalat. Ehhez ugyanis a társadalom alkotóképességének optimális kibontakozására lenne szükség. Az alkotó szellem rendelkezésre áll, a tőke közvetlen, gyakran fegyverkezési érdekei azonban visszaszorítják vagy lehetetlenné teszik e kibontakozást. A mi népünk a történelem évszázadaiban sokat szenvedett a hazánkat oly sokszor átszelő hadak útjaitól. Anyáknak, feleségeknek, gyermekeknek itt mindig több jutott a bánat, mint az öröm könnyeiből. Az uralkodó osztály sok-sok történelmi vétkét századunkban két világháborúban való részvételünkkel, s ezek között egy fasiszta rendszer működtetésével tetőzte 1945-ben az ország elvesztett egy háborút, a nép elnyert egy békét. Ez a béke azóta nemzetünk életének természetes közege. Azóta elért fejlődésünk egyszerre köszönhető a békének és dolgozó népünk alkotó munkájának. 1945-ben elmaradottságot örököltünk a gazdaságban, a művelődésben, a munkakultúrában egyaránt. A felszabadulás után a társadalmi haladás érdekében a munkásosztály hatalmának megteremtése, majd megszilárdítása volt a fő feladat, hiszen az alkotó munka lehetőségét csak ilyen módon lehetett biztosítani. A/ első évtized nagy lendületében p munkásosztály hatalmának megterem • tése volt a döntő. A jelentkező koní liktusok és ellentmondások ellenére is szaporodtak a munkalehetőségek, gazdagodott az emberek műveltsége. A fejlődést — súlyos károkat okozva — megzavarta az ellenforradalom Az ellenforradalom egyidejűleg támadta a munkáshatalmat és züllesztette a munkamorált. Az ell —forradalom leverését követő első i északban az egyik legfontosabb feladat a politikai konszolidáció és a munkamorál helyreállítása volt. A magyarországi ellenforradalom része volt az imperializmus békét veszélyeztető akcióinak. Az utóbbi negyedszázados kiegyensúlyozott fejlődés bebizonyította, hogy az alkotó munka alapvető fettétele a szilárd munkáshatalom, a munkásparaszt szövetség, a szélesedő népi nemzeti egység, amelyek egymással elválaszthatatlan kapcsolatban vannak. Az ötvenes évek végén, amikor még jelentős munkaerő-felesleggel rendelkeztünk, a párt megvalósította a vidéki ipartelepítést, a vidéki tudománytelepítést, és viszonylag rövid idő aiatt megteremtettük a teljes foglalkoztatottságot. Az optimális foglalkoztatottság megteremtésével új hangsúlyok kerültek előtérbe. Ezek sorában különös jelentősége van a munkakultúrának. A munkakultúra már több mint a mennyiségi foglalkoztatottság; minőségi ténvezőket is magában hordoz. Az alapvető természetesen, hoev mindenki dolgozhasson, aki munkaképes. Ezen túl azonban az is mind lényegesebb. hogy mindenki olyan feladatot láthasson el, amelyre adottságai, felkészültsége a leginkább alkalmassá teszi. Vagvis, nem a több. hanem a jobban végzett munka válik elsődlegesen fontossá. A munkakultúra másik lényeges vonása a szellemi munka arányának növekedése a gazdasági-társadalmi fejlődésben. A fizikai munka még sokáig nem nélkülözhető, de benne is megnövekedett a szellemi tevékenység hányada. Vagyis ma már nemcsak távlat, hanem mindinkább realitás a fizikai és szellemi munka közötti különbség fokozatos csökkenése. Folyamatosan kiegyensúlyozott beipolitikánk platformján pártunk, kormányunk. eeész társadalmunk küzd a béke megőrzéséért, az enyhülés eredményeinek megszilárdításáért. Ezt szolgálja együttműködésünk erősítése a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival. Az MSZMP Központi Bizottsága 198"-' április 7-i üléséről kiadott közlemény szavai szerint: ,.A Központi Bizottság megállapította. hogy a jelenlegi helyzetben a szocialista építőmunka feladatainak megoldásában és a béke védelmében a szocialista országok egységének, összefogásának meghatározó jelentősége van." Erősítjük kapcsolatainkat a világ békeszerető erőivel. H

azánk folyamatosan munkálkodik a helsinki záróokmány szellemének érvényesítéséért a nemzetközi kapcsolatokban. Erőfeszítéseket teszünk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolataink fejlesztése érdekében. Kádár János elvtárs így szólt erről a közelmúltban Bonnban: ..A mi országunk nem nagy. gazdagok sem vagyunk, a szó klasszikus értelmében is kevés a tőkénk A mi tőkénk — erkölcsi értelemben —: nyílt, tisztességes, megérthető és következetes politika, az. hogy szövetségeseinknek hú szövetségesei akarunk lenni, barátainknak jó barátai, szomszédainknak jó szomszédai és a partnereknek korrekt partnerei Ehhez ragaszkodunk — hangsúlyozta Kádár János. — Sokféle lehetőségen keresztül próbálunk hatni annak érdekében. hogy az ügyek jó irányba forduljanak. Mi — egy kicsit feszültebb viszonyok közt is — a kapcsolatok. a kontaktusok megőrzésének, fenntartásának hívei vagyunk s az érdemi tárgyalásokai támogatjuk." A magyar békemozgalom párt és az állam béketöi "' vésett • legszélesebb társadalmi alapon támogatja. Munkájában megtalál iák nelyüket a tómegszervezetek és -mo-gn'rrak. a szakmai szervezetek az egyházak egyaránt Az egész éves erőfeszítések mintegy szimbolikus szintézise a békehónap megannyi gazda? rei 1 -vénye. országosan cs megvénkben Is. Mindennapi munkánkban és -> békehónap rendezvényein egyaránt az, alkotás és eredményeinek megvédése, a béke ügye mellett teszünk hitet. KONCZ JÁNOS