Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-30 / 125. szám

Vasárnap, 1982. május 30. 3 Bevált módszerek, új törekvések Kereskedelemről, vendéglátásról Gazdaságosság és hatékony­ság — a köztüdatban az ipar szótárának kifejezései. Újab­ban viszont mindkettőt, egy­re gyakrabban hallani a ke­reskedelemmel, a vendéglá­tással kapcsolatban is. Az újszerű üzemeltetési formák bevezetését, népszerűsítését e két szempont indokolja leg­inkább, amellett, hogy az el­látás javítása ugyancsak el­sődleges cél. Mit várhat a lakosság a központi intézke­désekkel korszerűsített szer­vezeti keretektől, milyenek a szerződéses formában mű­ködő üzletek tapasztalatai, erről nemrég, a vendéglátás területéről merítve példákat, már tájékoztattuk olvasóin­kat * A szerződéses rendszer azonban csak egy, a kiske­reskedelemben és vendéglá­tóiparban kialakított üzemel­tetési formák sorában. A legnagyobb létszámmái dol­gozó üzletekben meghonoso­dott klasszikus formát, az úgynevezett szoros elszámol­tatást aligha kell bemutatni. Hisz korábban így működött valamennyi egység, lett lé­gyen állami vagy szövetke­zeti kezelésű, és nem sza­badkasszás, másként, gebi­nes. Ha bemutatni nem is szükséges, annyit azonban még el kell mondani e köz­ismert formáról, hogy a gaz­daságosságot és hatékonysá­got célzó törekvésekből a szoros elszámoltatású üzle­tekbe is jutnak frissítő fu­vallatok. Az új szelek itt még csak fújdogálnak, viha­ros megújulás helyett biz­tató. folyamatos átalakulás várható. De ne maradjunk a meteorológia rébuszainál! Arról van szó, hogy keresik­kutatják a módját, miként csökkenthető az üzletmene­tet oly sokszor megbéklyózó adminisztráció. Latolgatják, az anyagi érdekeltség bizto­sítására milyen, a pénzügyi fegyelmet kikezdéssel nem fenyegető lehetőségek moz­gósíthatók. Tervezik, hogy a szoros elszámoltatású üzle­tek vezetőit is nagyobb ön­állósággal ruházzák fel, s hogy több egységet —\ így például Szegeden a nagyáru­ház és a Szőke Tisza étter­mét, a hamarosan megnyitó Jókai utcai borozót — egy csoportba vonnak, egyetlen vezető irányítása alá. A me­gyei vendéglátó vállalatnál maradva: ésszerű intézke­désnek látszik továbbá, hogy megszüntetik a vidéki kiren­deltségeket, az adminisztrá­ciós teendőket egy helyen, a központban végzik. Meg is tehetik, hisz a közelmúltban bevezették az új gépi adat­feldolgozási rendszert * A szerződéses üzemeltetési forrna térhódításával — mi­vel a vezetők családtagjaik, részmunkaidősök bevonásá­val dolgoznak — jelentős létszámmegtakarításra szá­míthat a vállalat, nagyobb eséllyel törekedhet a haté­konyabb gazdálkodásra Az év végéig 132 üzletet tervez­nek átadni, a jövő eszten­dőben a kis, egy-két szemé­lyes egységek, vállalati bü­fék kivételével nem működ­tethetnek üzletet szabad­kasszás rendszerben. Az új szervezeti keretek kiépítésé­re nemcsak előírások, anya­gi érdekek is ösztönzik a vállalatot. Hisz a már szer­ződésbe adott — többnyire melegkonyhás — egységek­ben szinte kivétel nélkül je­lentősen, van, ahol 60 szá­zalékkal növekedett a forga­lom, s persze a bevétel. Melyből nyilvánvalóan a vállalat is arányosan része­sül. A szerződéses mellett számos kedvező lehetőséggel kecsegtet a bérleti rendszer is, de erről még — tapaszta­latok híján — korai lenne szólni. Felemlíthetjük viszont — érdemes is a népszerűsítésre — azt a ma még ugyancsak szokatlannak számító kezde­ményezést, melynek lényege, hogy ezentúl egymást segít­ve tevékenykedik a Békés, a Bács-Kiskun és a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat, az utóbbi ötlete alapján. A társulás céljai között szere­pel egyebek között a közös alapanyag-beszerzés, egymás termékeinek, újításainak, sőt szakembereinek cseréje. * Az ellátás javításának ré­gi, de bevált módszerétől sem tekinthet el a vendég­látás. Vagyis, színesítenie kell az ételválasztékot — erre egyébként a „riválisok", a szerződéses üzletek is kényszerítik ma már. Dicsé­retes törekvése a megyei vállalatnak, hogy hamaro­san diétás menüt is kínál szegedi, Napsugár bisztrójá­ban. Orvosi — vagyis szigo­rú — diétát persze nem ígérhet, de ígér egészség­megőrző, kímélő fogásokat. A hálózat korszerűsítése sem maradt ki a tervekből. Év végén hozzálátnak Sze­geden az Expressz — közis­mert nevén a „Lófara" — felújításához. A magas teret megosztják, galériát építe­nek. Itt lesz a drink bár, lent pedig, a jelenlegi önki­szoigáló étterem helyén az étel-, mellette pedig a sör­bár. Bizonyára nem túlzott a vállalat igazgatója, ami­kor azt mondta, átalakítása után az Expressz Szeged egyik legszebb, feltehetően legnépszerűbb üzletévé válik. L. Zs. Ez is kommunális juttatás! Szerelési vázlat vagy részletes tervdokumentáció? Szégyen, nem szégyen, én bizony nem tudtam. Így le­hetnek mások is. Ök is tájé­kozatlanok. Ki a hibás? Nos, ezt sokat ne firtassuk, még utóbb kiderül, hogy a sajtó munkatársai is... Szó­val: ha történetesen meg­egyeznénk utcánk valameny­nyi lakójával, s megkapnánk tanácsi pártfogással az Ipari Minisztérium „ámen­jet". s a kivitelező vállalat munkái sorába iktatná a megrendelést, akkor bizony szaladgálnánk fúhöz-fához. ajanljanak már egy gyorsan dolgozó magántervezőt. Aki — most már illő elárulni, miről is van szó — tisztes honoráriumért, díjért elké­szítené nekünk a „lakossági hozzájárulásunkkal" épülő gázvezeték ingatlanon belüli szerelékeinek tervét. így tennénk, mert hallot­tuk az ismerősünktől, hogv ői< is: mert mesélte a szom­széd. hogy öt utcával arrébb is .. Pontosabban ígv tet­tünk volna, ha a szegedi tanács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésen nem fog­lalt volna állást amellett, hogv „a lakossáa számára előnyös jól áttekinthető mó­don kell gondoskodni terve­zést segítségről az ingatla­nokon belüli vezetékrendsze­rek és berendezések beépí­téséhez", Am olvastuk a tu­dósítást, s megkérdeztük Varga Jánost, a DÉGÁZ igazgatóját, hogy is van ez­zel a tervezési segítséggel, ami „nekünk", a gázbeveze­téshez anyagiakkal is hoz­zájáruló városlakóknak elő­nyös. Mint megtudtuk, az utób­bi időkben „rémtörténetek" terjednek szájról szájra ar­ról, mennyi pénzt elkér egy­egy magántervező a telek­határon belüli gázvezetékek és -berendezések terveiért. Volt aki egy tízlakásos ház minden jövendő lakójától feigombolta a tervezési dí­jat, pedig a rajzokat csak másoltatni kellett... Nos. az ilyen esetek megelőzésé­re szeretnénk tájékoztatást adni arról, hogy a DÉGÁZ tó néhány műszaki dolgozó­iá saját vállalatánál mellék­foglalkozásra kapott enge­délyt s ezzel szerződés is párosul. E szerződés lénye­ge: a műszakiakat a válla­lat bízza meg. tehát a meg­rendelő a DÉGÁZ-zal. s nem az • egyes emberrel, a mellékfoglalkozású tervező­vel kerül icapcsolatba, A ter­vezési díjak így nem sró­folhatok fel tetszés szerint — az ügyfél tudja, mire szá­míthat. Általában néhánv száz. maximum ötszáz fo­rintra. (Magántervező ezret is kérhet...) Hogy miért ol­csóbbak a DÉGÁZ-nál ké­szülő rajzok, annak egysze­rű a magyarázata: saját dol­gozóitól — jártasságúk, szak­tudásúk ismeretében — a vállalat csupán szerelési vázlatot kér. a gáz- és olaj­ipar: műszaki biztonsági szabályzatban előírtak figye­lembevételével. Tekintve, hogv a DÉGÁZ műszaki tervezői gárdája elegendő erővel rendelkezik — legalábbis Szeged eseté­ben — az ingatlanokon be­lüli építési-szerelési munká­latok tervezéséhez, méq ak­kor is vállalják a szerelési vázlat készítését, ha a kivi­telező nem a DÉGÁZ. ha­nem kisiparos. (Ez a kötet­len vállalkozási készség azonban csupán az 1—3 la­kasos ingatlanokra vonatko­zik Egy négylakásos, vagv annál nagyobb társasház esetében már szerelési terv­dokumentáció készítése szük­séges. Noha nem biztos. hogy ezeket is győzik erő­vei. azért érdemes a válla­latnál próbálkozni, hát­ha ...) Egyébként egy nemrégi­ben megjelent rendelet lehe­tőve teszi, hogy a gázszere­lesre vállalkozó kisiparosok saját kivitelezésükhöz elké­szíthessék a szerelési vázla­tot. de ezt persze a DÉ­GÁZ-nál szakmailag véle­ményeztetni kell — a biz­tonság ezt megköveteli. S még valamit jó. ha tudnak az érdeklődők: az utcai gáz­vezeték tervezési díjából — kommunális juttatásként — az 500 forinton felüli össze­get a DÉGÁZ magára vál­lalja. Az olcsó, ingatlanon belüli vázlattervek készíté­sével. s az utcai vezetékterv árcsökkentésével, úgy hisz­szük, a DÉGÁZ bizonyítja szolgáltatási készségét — s ez alighanem tovább ser­kenti maid az érdeklődést a gázhálózat bővítése iránt. A lakók, a majdani fogyasztók anyagi hozzájárulásával az idén negyven szegedi utcá­ban — térhetnek át a hagyo­mányosról a kényelmesebb gázfűtésre. P. K. A kocsirendezők zsörtölőd­nek a dorozsmai vasútállo­máson: nincsenek arányosan megfizetve a több munká­ért. Példának hozzák, hogy akinek huszonkilenc forin­tos órabért fizettek, annak is elég volt egy éjszaka ebből a melóból, ök viszont már öreg vasutasok, s még a húsz közeiebe se érnek, ha meg­feszülnek. akkor sem. Pe­dig már csak egy pihenőna­pot engedélyezhetnek ma­guknak. * — Igaz ez? — Sajnos, igen — vála­szol Budai Sándor állomás­főnök —. a vasúton köztu­dottan nehéz a szolgálat; ke­vés az ember. Aki van. túl­órázik szinte pihenő nélkül, meri jönnek a vonatok egy­más után. Szegedre évente tobb mint egymillió tonna áru érkezik, s azt el kell rendezni. Nem állhat le mi­atta a forgalom. Egyet mondhatok: negyvenkét éve szolgálom a vasutat, nem vagyok mai gyerek Dorozs­mán sem. de ennyi kocsi nem állt még bent soha. Mi­nap is száz vagonhoz há­rom ember fogott, visszama­radt belőle ötvenhét. Előkerül a kimutatás, amely szerint januárban 336. márciusban 368, áprilisban 455 órával fejeltek rá a ren­des havi munkára a kocsi­rendezők. Közülük például Varga Mihály legutóbb 40. Szekeres János 36 órát vál­lalt. — Mennyi lehet a leg­több? — A kollektív szerződés 50 órát engedélyez havonta. — A rendes munkaidő? — 170—190 óra a kötelező, de most még a szabadságot is úgy tudom kiadni. ha három helyett kettő elvál­lalta a munkát. — Jönnek új emberek? — Belekóstolnak, és már mennek is tovább. Most már ott tartunk, hogy az öregek is megindultak. 25 év után is itthagyott ben­nünket egy. Tizennyolc ko­csirendező volt, mostanra maradt kilenc. A többit tessék hozzágondolni... * Makovinszky Tibor tola­tásvezető huszonkét éve len­get* a piros zászlót, s ka­paszkodik a mozgó vagonok­ba. Papíron ő a főnök, de pon' olyan beosztott, mint a többi. Nehéz kampókat aggat, kalapáccsal nyit sze­lepet. tömlőzik, s ráadásul 5 felel az emberekért, és a tömérdek anyagért, ami megfordul a kezük alatt. Nem a legvidámabb. mi­kor megismerkedünk. Véleménye szinte kibugy­gyan. — Februárban vettem ki a tavalyról megmaradt 8 nap szabadságomat, hogv ne vesszen oda. Azóta, ha sike­rűit egy pihenőnap. nagy szó Reggel öttől este hatig doieözok. majd másnap es­te hatra jövök és reggel hétig vagyok itt. Kiszámol­tuk. Félegyházáig elérnénk, annyit gyalogolunk egy éj­szaka Volt már úgy. hogy aze." nem tudtam átadni a szolgálatot, mert láttam, hogv mi vár a többiekre. A vonatokat muszáj rendezni. — Bírja? — Addig nincs baj. míg össze nem esek. vagv a Puicz utcába nem kerülök. — Mit szól ehhez az asz­szony? — Vasutasfeleség, két év­tized alatt megszokta, s ma már elmegy helyettem. és megpuszilja a kisunokám. Szekeres János se mai gye­re:* a vasútnál. Negyven ki­lométerről jár dolgozni, és ha éjszakás, négy órakor ir.dui Csengele széléről és masnap tízkor ér haza. Vo­natozik, Ujjunkon is kiszá­míínatjuk: 18 órát egyfoly­tában. — Mi is elmennénk innen, ha fiatalabbak lennénk, csakhát ennyi szolgálat után nehéz másba kezdeni — mondja. — A szabad szombat be­vezetése könnyítés... — Én például nem is is­merem. Társa. Tóth György veti közbe: — Ne mondd már. hallot­tuk a rádióban, hogy van. * A kocsirendezőkre a vas­út a vagonok szortírozását bízza. Amint mondják: élet­veszélyes munka. Súllyal rakott kocsikat kapcsolnak össze és szét. elegendő egy rossz mozdulat, és máris megtörténik a baj. Tóth György panaszolja. hogy száz éve ugyanazzal a mód­szerrel kapcsolják a vago­nokat és ennek változtatásá­ra nincs is reális lehetőség, még akkor se, ha a japánok 24 óra alatt átálltak az úira. — A pesti vonal villamo­sítása hoz változást? — Nekünk több a mun­kánk. gyorsabban ideérnek a szerelvények. Meg is jegyzi Makovinsz­ky Tibor: — Megint be van tömve a vágány, tiz éve vagyok itt, de még ennyit nem álltak a kocsik. Más gond is van. Az iparvágány keresztezi az ötös főutat, a Falemezvyár­nál. Állandóan tekintettel kell lennünk a forgalomra. Ez főleg reggel nagyon problémás. Jön a nép a munkába, hiába szólnak az úífedezők. másznak át a va­gonon sietnek., azt se győ­z.k kivárni, hogy elmen­, iünk Ezzel nem számoltak. mikor megállapították a ter­vet. Erről jut esaébe Farkas Tibornak — ki a vállalatok­kal intézi a vagonok üteme­zesét —. a vasút vezetői mindent elvállalnak, hogy a Volántól visszaszerezzék a fuvarokat. Éppen ennek a par embernek a hátára, kik már így is lényegesen töb­bet dolgoznak az átlagnál. Tóth György még annyival egészíti ki. hogy lassan el­fogy a tartalék, hiszen már a közmondás szerinti jobban húzó lovat nemcsak a gazdá­ja üti. Lett volna még mondani­való bőven, de befutott az újabb hosszú tehervonat, s az állomásfőnök intett a maroknyi legénységnek: harcra fiúk! * Elváláskor mondja Budai Sándor, hogy a legnagyobb jóakarat ellenére sem ad­hatja azt a pénzt a kocsi­rendezőknek. amit érdemel­nének. Ha két ember dol­gozik négy helyett. nem kaphatja a négynek járó béri. Ebből fakadnak az el­lentmondások. Meg másból is. Egy húsz éve dolgozó ko­csirendező órabére, műszak­pótlékkal. túlórával meg mindennel alig 20 forint, aki másodállásban vállal hason­ló munkát, annak akár 30 is lehet. Másik: megígérték a helytállóknak, ha becsü­letesen. balesetmentesen, gyorsan dolgoznak egész évben, karácsonyra egyhavi fizetést kapnak ráadásként. A dorozsmai állomáson Sze­keres Jánosék 3000 forintra számolnak. Ez se semmi, de lényegesen kevesebb, mint mondiuk egv hivatali csoportvezető évi jutalma. Igaz. nem illik összehasonlítani a fizikai munkás és az irodai tisztvi­selő fizetését, főleg akkor, ha a munkájuk lényegesen elütő, de nem is hallgatható ei. hogy a 3 és a 15 ezer fo­rintos jutalom között lénye­ges az eltérés. Nemcsak a vonatokat mu­száj rendezni ... Majoros Tibor Tanulmányi verseny Az 1981—82-es tanévi kö­zépiskolai országos tanulmá­nyi verseny díjait tegnap, szombaton Budapesten. a Kertészeti Egyetemen adták át. A szegedi diákok közül kitűnően szerepeltek a ság­várista tanulók. A francia nyelv kategóriájában első dí­jat kapott Bernáth Gyöngy­ver III. osztályos, szaktaná­ra dr. Kovács Béla, második helyezett Deli Mária negye­dik osztályos és harmadik lett Gécseg Zsuzsa negyedik osztályos tanuló, mindkettő­jük szaktanára Józsa György. Mindhárom diák a patinás JATE Ságvári Endre gyakorló gimnázium hírét öregbítette. Munka­és m űye Itség veiét ked ő A munka és művelt ség versenyzői Tegnap, szombaton Szege­den, az Ifjúsági Házban ren­dezték a Munka- és művelt­ségvetélkedő megyei szóbe­beli döntőjét. Csongrád me­gye brigádjainak legnagyobb szabású kulturális mozgal­mában idén közel 15 ezren vettek részt, s a munkahe­lyi. a területi, majd végül az írásbeli döntő után a mosta­ni utolsó erőpróbán nyolc brigád mérte össze tudását. Négy témakörben verse­nyeztek a részt vevő kollektí­vák: az 1945-től 1956-ig és az 1956-tól napjainkig terje­dő időszak hazai politikai eseményeiből, a Mátyás ko­ráig terjedő törteneinü et> művészettörténeti ismeretek­ből, továbbá — aktuális év­fordulók jegyében — Ko­dály Zoltán, vagy Arany Já­nos életművéből vizsgáztak." A résztvevő brigádok igen jó felkészültségről tettek ta­núbizonyságot, legjobbnak a Szegedi Szalámigyár Mada­me Curie brigádja bizonyult, őket a Kontakta szentesi al­katrészgyárának Ganz Ábra­hám és a DÉLÉP Szántó János brigádja követte a sorban. A szóbeli döntő va­lamenyi résztvevője egyfor­ma jutalomban részesült, hi­szen köztudott, hogy e ver­senynek — valójában csak győztesei vannaa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom