Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-25 / 120. szám

Kedd, 1982. május 25. 3 Először Rókuson Felülvizsgálják a rendezési terveket Egy-egy városrész meg- tozatlanul meghatározzák, mérlegelés után adnak vá­ú.utasának többíele média melyik telekre milyen lakó- laszt arra a kérdésre, hol közül alighanem az a leg- ház építnető. A telkenkénti lehet és szabad a tömbbel­szfcencsésebb, amelynek ré- városrész-rekonstrukció me!- söket közicélra hasznosítani vén megmarad az adott la- lett szólt az is, hogy a ko- úgy, hogy az érintett telek­kóteiület addigi karaktere, rábti szabályozási terv la- tulajdonosokat se zárják el évszázadok alatt kialakult kasszáménak 90 százaléka is az építkezés vagv a házfel­har.gulata — ha volt egyál- így biztosítható. Nincs tehát újítás lehetőségétől. A ma­talán —. ha a rekonstrukció lényeges különbség. érdé- gánépíttetők. az ingatlan­nem tépi szét azokat a szá- mes szabad utat adni a be- tulajdonosok egyébként a lakat, amelyekkel az ottla- építhető telkekben amúgy váiosi tanács vb hivatalának kók szűkebb környezetükhöz sem bővelkedő Szegeden az építési osztályától már a ró­kötődtek. Ezek persze embe- eKyeni otthonteremtőknek kusi felülvizsgálat légfris­rí szempontok. A városren- A ^^ tervfelülvizsgá- sebb információit kaphatják latot egyébként hamarosan újabbak követik: már ké­szül az alsóvárosi, aztán a móravárosi és az újszegedi városrész is nagyító alá ke­rül. A városrendezők gondos dezőket olykor más elvek­nek kell vezérelniük — gondoljunk csak a tömeges lakásépítés gazdasági számí­tásaira. Ügy tűnik azonban, a tervezők is az előbbiekben említett oldalon állnak. e , .megtartva-megújítva" szemlélet szép példáit mu­tatva föl megrendelőik. a várospolitikusok egyetértésé­vel. pártolásóval. Friss pél­da adódik ennek bizonyítá­sára. a szegedi városi ta­nács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén hallottak alapján. Megkezdődött a várms 1973 óta érvényben levő részletes rendezési tervének felülvizs­galata. azzal a céllal, hogy ahol lehetséges, feloldják az építési tilalmakat. Elsőként a Rózsa utca—Makkoserdő sor—Körtöltés utca—Tavasz utca—Kossuth Lajos sugárút —Nagykörút—József Attila sugárút határolta területen, amelynek eddig körülbelül hetven százaiéitón korlátoz­ták vagy tiltották meg az építkezést. Mostantól csupán e terület húsz százalékát tartják fenn későbbi állami lakásépítésre, közparkok ki­alakítására. intézmények el­helyezésére. Főként a Nagy­körút mentén., a sugárutak hangsúlyosabb szakaszain, illetve a nagyobb tömbbel­sőkben marad meg az épí­tési tilalom — a vizsgálat­ban közreműködők, a DÉL­TERV városrendezési irodá­jának munkatársai négyszáz ingatlanra a felmentést ja­vasolták. (A végrehajtó bi­zottság jóváhagyta az előter­jesztést. s úgy döntött: az egységes rekonstrukcióra fenntartott, immár lényege­sen kisebb területen követ­kezetesen érvényt szereznek a tilalomnak. Végül is ez a szigor a városkép, a sajátos karakter megőrzései szolgál­ja.) Mint ahogy a filalmak feloldásával várhatóan meg­élénkülő épületfelújítási, il­letve magánlakás-építési kedv is hozzásegít a város­rész mostani arculatának megtartásához: az építési en­gedélyek kiadói ugyanis vál­meg. S ez mindenképpen ta­nácsos is. hiszen az építési tilalmak feloldása nem je­lent kötöttségek nélküli építkezési lehetőséget. P. K. Munkavédelem A tanácsi ipari, a kommu­nális és közüzemi szolgálta­tást végző vállalatoknál több és súlyosabb baleset történt a múlt évben, mint koráb­lásának okait és a munkavé­delem legfontosabb feladata­it vitatta meg hétfői ülésén a Helyiipari és Városgazda­sági Dolgozók Szakszerveze­ban. A baleseti helyzet rom- tének Központi Vezetősége. Bskegyufések Szegeden A béke és barátsági hó- mel szervezett a népfront nap rendezvénysorozatánál: Szeged városi bizottsága bé­keretében tegnap. Szege- kegyűlést. Ennek előadója den két békegyűlést tartót- dr. Boda Domokos, tanszék­tak. vezető egyetemi tanár, a szegedi gyermekklinika igaz­A Hazafias Népfront me- "61 VQ,t A többi között gyet elnoksege es a Kisipa­rosok Or-szágos Szövelségé­nek Csongrád megyei veze­tősége a Bartók Béla Műve­lődési Központ nagytermé­ben rendezte a kisiparosok békenagygyűlését. Budai Antalné. a KIOSZ megyei titkára köszöntötte a megje­megállapítotla. hogv a világ minden országában, az egészségügy egyik kiemelt területe a gyermekek gyó­gyítása, egészséges biológiai fejlődésük segítése és a cse­csemőhalál teljes felszámo­lenteket, köztük Pculik Jó- lása. A világ gyermekorvo­zse/et, az MSZMP Szeged sainak feladata, mindennapi városi bizottsága gazdaság- munkájával küzdeni a be_ politikai osztalyanak képvi- . , selőjét. Sturcz Mártonnát. a teSeg es a halai ellen. Az népfront megyei bizottsága- egészséges gyerekek azon­nak munkatársát- ban csak egy békés világban, A gyűlésen Ágoston Lász- nyugodt körülmények között ló, az MTI pártbizottságá­nak titkára mondott beszé­Idet. Vázolta mindazokat az imperialista törekvéseket, melyek a <!0-as évek elején a béke megőrzését fenyege­tik. Szólt a népek békevá­gyáról, a szocialista világ­rendszer, elsősorban a Szov­jetunió kezdeményezéséről, a tartós béke érdekében. A felsővárosi új iskolában Emberiség a békéért rím­elhetnek boldogan. Ki venne meg közülünk tikai összegzés így is elké­szívesen tizenöt évvel ezelőt- pesztő képet ad. Két éve, ti divat szerint készült ru- 1980-ban ipari termékeink hát vagy cipőt? Ugye, senki átlagos életkora 16 év volt. sem. S vajon ki örülne kö- Termékeinknek mindössze zülünk annak, ha a tizenöt- 2,6 százalékát cserélték ki húsz évvel ezelőtti, megle- újabbakra a vállalatok, s hetősen szerény küllemű kí- 5,3 százalékát korszerűsítet­nálatot látná ma is bútór- ték, fejlesztették tovább, üzleteink, világítástechnikai, Nagyon kedvezőtlen Magyar­elektromossági boltjaink ki- országon a gépállomány át­rakataiban? Nyilván senki, lagos életkora is. Igaz, sok Mert nagyjából megszoktuk, tíz évnél fiatalabb termelő­hogy jobb, szebb, praktiku- eszköz működik az ország­sabb árukkal vannak teli a ban — ebből a szempontból kirakatok, áruházak, mint a megelőzzük az Egyesült Al­feledékeny önmagunk szá- lamokat és Franciaországot mára immár homályba ve- is —, de kihasználtságuk sző tízegynéhány éves múlt- meglehetősen rossz. S na­ban. Megszoktuk, még akkor gyon magas a teljesen el­is, ha e szebb, jobb, prakti- avult berendezések aránya, kusabb termékek egy része Emellett az is gyakori, hogy importból is származik vagy a nagyon korszerű gépeket, vállalataink kisebb hányadát berendezéseket igazán ki dicséri. Megszoktuk, s nem- sem tudják használni, mert igen firtatjuk, miből, hon- nincs meg az az ipari-gaz­nan telik az országnak a be- dasági környezet, amelyben e hozatalra, s hogy miért lép gépek minden tudása ér­háfmat is az egyik vállalat, vényre juthatna, míg a másik egyet sem. & g következmények? Ha Nemigen firtatjuk, mert azt írjuk, hogy romló csere­ügy hisszük sokszor, hogy arányok, mindenki legyint: természetes ez a választék, maszlag. De, ha azt írjuk, kínálat, hogy az importnak hogy ki vásárolna szívesen meg kéli hogy legyen a fe- olyan üzletben, ahol csak dezete. Fogyasztóként termé- tíz-húsz éves termékeket le­szetesnek vesszük, ami kap- het kapni, drágán — talán ható, termelőként pedig ter- szemléletesebb a kép. Mert mészetesnek vesszük, hogy gondoljunk csak bele: elekt­sokszor olyasmit állítunk elő, ronikai és műszeriparunk amit mi magunk aligha lát- gyártmányainak 6 százaléka nánk szívesen egyetlen meg- több mint 25 éves! öregebb vehető cikként a boltokban, hát negyedszázadnál, amely alatt az elektronikában több forradalom is lezajlott, me­rőben új elvek és alkalma­zások születtek. Nem csoda _ , ,„ .. hát, hogy sokszor nehezen, s Furcsa tudati állapotban olcsón tudunk csak eladni leledzünk sokszor. Elválik ráfordításokat igénylő ter­mékeink száma elenyésző. Pedig éppen ezek azok. amelyekért a legjobb árat lehet kapni. m rn egymástól fogyasztói és ter­azon a világpiacon, amelyen „Özönvíz", szerencsével lakókat víztenger foga­dott. A harmadikon a bel­ső áramelosztót már re­gen elöntötte, villany nél­kül maradt a lakás. A la­kok gyerekestől evickéltek a vízben, rettegve várták, mikor csapja őket agyon az áram. Az első emeleti lakó is ázott. A másodi­kon nem voltak otthon, csak az ajtó alatt szivár­gott a víz. A negyedik emeleti lakó azt állította, náluk minden száraz. A házmester semmi jóval nem biztatta a lakókat, ö elzárja a vizet, aztán ma­radjanak sötétben, vízben, száraz csapokkal. Az IKV nem tart esti ügyeletet. Csaknem kétszázezres nagyvárosban pillanatok alatt kiöntheti a víz a la­kót. mint az ürgét. Kinek számít? Legföljebb neki. Azzal meg ki törődik?! Az első emeleti lakó föl­ajánlotta. hív szerelöt. sa­ját költségre. Azt nem le­het, mondta a házmester. Ehhez a csőhöz csak az IKV emberei nyúlhatnak. Történet mindez tegnap délután háromnegyed négy ,után öl perccel az újszegedi garzonházban. Az okvetetlen lakó meg­nézi az IKV központjában. Csakugyan nincs ügyelet. És? Mit és? Nincs! Az IKV-szerelő is ember. Ne­ki is kell pihenni, meg tán maszekolni. Érti a kiöntött lakó. hogyne ér­tené. Gyertyáért futnak. ha már áram és víz nélkül töltik az éjszakát, legalább lefeküdni lássanak. Ekkor lélekszakadva megérkezik a negyedikről-a lakó, hogy elnézést, mégis tőlük folyt ki a sók víz. A happv end teljes, a kedélyek megnyugszanak. De nem az. IKV jóvoltából. És ha mégis csőrepedés lett vol­na? Nem lenne mégis szükség arra a bizonyos ügyeletre? Tanács István Társulás az ellátás javítására Legfőbb célként a ruháza- garanciát kaptak arra, hogy ti ellátás javítását tekintve termékeik jó részét — a ter­társasági szerződést kötött a melés 20—30 százalékát — Dél-magyarországi Rövid- és biztosan értékesíthetik. Ez Kötöttáru Nagykereskedelmi nem kis előny, tekintve, Vállalat négy, Csongrád me- hogy a ruházati piacon gyei szövetkezettel. A szer- mind nagyobb a kínálat, ződést tegnap, hétfőn írták mint a kereslet. Viszonzás­aié Szegeden, a RÖVIKÖT keppen — hisz nyilvánvaló, központjában. Egyúttal hő- csak közös érdekek mű­tős terv>eket körvonalazó ala- ködtetheták eredményesen a kuló ülését is megtartotta az társulást — biztosítékát kel­új gazdasági társaság igaz- lett adniuk, hogy a RÖVI­KÖT számára gyártott kis­szériás árukból más kereske­delmi partnereknek nem ad­nak. Próbaév lesz az idei a gaz­dasági társaság életében. A tagvállalatokra egyformán felelősség hárul. A piaci helyzet. a lakossági igények ismeretéből a RÖVIKÖT­gató tanácsa. A megállapodás szerint — hallottuk az összejövetelen — közös termeléssszervezes­sel. kjs szériás termékek előállításával, forgalmazásá­val, a kínálat bővítésével, s ami ennél is lényegesebb, a választék színesítésével mun­kálkodik a társaság az ellá­tás javításán, a RÖVIKÖT olyan termekek eloalh­hagyománvos működési te- tasára kell szövetkezeti rületén Bács-Kiskun, Békés Partnereit ösztönöznie, és Csongrád megyében. Az melyeket könnyen, gyorsan idén összesen — termetői is tud adni. A szövetke­áron számolva — 34 máUió zetekben viszont nem eleg forint értékű árut bocsát a divatos, keresett termekeket 300—900—1000 darabos saé- gyártani — ebben egyébkent riában előállított modellek- <»kal segítenek a külföldi bői a társaság gesztori teen- bérmunkák tapasztalatai — dőivel megbízott RÖVIKÖT biztosítaniuk kell a gazdasá­rendelkezésére a Makód, a «°s termeles feltételeit js. Szentesi és a Mindszenti Bizonyara nem megoldhatat­Háziipari Szövetkezet, vaia- lan a feladat, s hegy minél mint a hódmezővásárhelyi eredmenyesebben sikerüljön Népművészeti és Háziipari a célokat megvalósítani a Szövetkezet. Korábban is lakosságnak is erdeke. Mert _, ha a tervek valóra valnak, együttműködtek a nagyke- szölesebb_ a szokványostól reskedelmi vállalattal. A eltérő lesz az üzletek vá­mosiam szerződéssel viszont la6etéka. melői énünk. Vásárlóként pedig vásárlóként is kényte­ugyanis elvárjuk nemcsak az lenek vagyunk jelen lenni, előzékeny kiszolgálást, ha- Jó> jó _ mondhatnánk — ez nem az utóbbi években meg- , , ­szokott, viszonylag bőséges a "epgazdasag ugye elsosor­kínálatot, mutatós, jó nünő- ban. S mindig volt valaho­ségű, korszerű termékekből, gyan, ezután is lesz. Csak­Termelőként pedig elvárjuk, hogy ez a helyzet bennün­hogy bármit, amit csinálunk, . valamennyiünket a lee­jó pénzekkel honoráljon a Keu valamennyiünket a ieg pjac személyesebb módon is érint. t -u _ í Például oly módon, hogy a Igaz, ez az allapotunk ma J már korántsem egységes — keheiénél és a szükségesnél szerencsére. Sok vállalatnál jóval több munkát kell ál­lesz egyre természetesebb doznunk arra, hogy nélkü­követelmény a folyamatos lözljetetlen, a világpiacon termékszerkezet-váltás, mű- beszerezhető termékek el­szaki, technológiai fejlesztés, lenértékét előállítsuk. A túl­korszerűsités. Am a statisz- ságosan nagy munkaráfor­dítás piedig tú! azon, hogy fölösleges tehertétel, túlságo­san drágává tesz sok min­dent a számunkra azok kö­zül a javak közül, amelyek­re szükségünk van életünk mai minőségének megtartá­sához vagy amelyek meg­szokott kényelmünket, élet­vitelünket szolgálják. Az ország, s mi valameny­nyier, is egyre inkább meg­érezzük mindennek hátrá­nyait. Azt, hogy míg vá­sárlóként jó piaci értékíté­lettel rendelkezünk többnyi­re. termelőként sokszor ra­gaszkodunk a megszokott­hoz. más szemmel nézve a világot munkahelyünkön, mint az üzletekben járva. Hiszen a piacon a sók szel­lemi munkát tartalmazó termékek adhatók el jó áron — mint ahogyan mi is igyekszünk korszerű tévét vagv mosógépet venni av, elavult helyett —, ezrei szemben termékeink aöme inkább anyagot, energiát és fizikai munkát tartalmaz. Pedig hát a nyersanyag és az energia egyre többe ke­rül számunkra, a fizikai munka pedig a világ legna­gyobb részén jóval olcsóbb, mint minálunk. A tudás, a szellemi tőke pedig, amely lassanként, az egyik legfon­tosabb értékmérővé válik a piacon, jóval kevesebb meg­becsülést és teret kap, a szükségesnél. Szakemberek szerint technológiaigényes, magas kwtatasi -fejte&ztesi Sok gondot okoz az „üz­leti mentalitás" hiánya is, együtt a műszaki-technoló­giai elmaradással. Hiszen minden egyes terméknek megvan a piaci értékítélet­ben kifejeződő élettartama. Amikor megszületik egy áru, s piacra kerül, még nagyon drága, s árát jó ide­ig tartani is képes, növek­vő mennyiségű előállítása esetén is. Aztán csökken az ár. de a technológiai fejlő­dés révén még mindig ren­tábilis a gyártás. Míg las­san telítetté válik a piac. új. korszerűbb termékek szü­letnek. s a régi lassanként elíidhatatlanná válik. Vagy csak olyan áron kel el még egy darabig, ami már a rá­fordításokat sem fedezi. Az nyilván elképzelhetetlen, hogv egy olyan kis ország, mint mi. minden termékből a legkorszerűbbet gyártsuk. Ám az sem tartható, hogy a legtöbb esetben már a ter­mék életének hanyatló sza­kaszában kezdjük meg an­nak gyártását, nagy, de rö­vid életű befektetésekkel. Mert. ez pazarlás pénzzel, anyaggal, energiával. s munkával egyaránt. Föl kell gyorsítanunk fej­lődésünket, ha előre aka­runk lépni, ha nem akarunk rosszabbul élni. nünt ma­naiiság. S ez nemcsak azon múlik, hogv mikor veszünk meg például egy szabadal­mat know-how-ot. Időben, vagv elkésve, vagy akkor, amikor adiák. Hanem azon is, hogv milyen gazdaságunk saját, belső szellemi hátte­re. adaptációs készsége. Hogy mennyire tudjuk — és akarjuk — megszerezni és alkalmazni a legú jabb, vagy a legalábbis nem túlsá­gosan elmaradott technoló­giát. technikát, műszaki el­járásokát. korszerűbb. job­ban vagy akár „csak" jól eladható termékek előállítá­sa érdekében. Mert egyelőre ilyetén készségei nikkel van a legtöbb gond. 3. A legfőbb érték az ember — szoktu'K mondani. Való­ban, így igaz — a gazdaság­ban is. Nem szabad hát em­beri képzettségeket, képes­ségeket avítt termékekre, üresjáratokra pazarolni. Sem munkásét, sem mérnö­két. sem gyárigazgatóét. Jó. jó. hát ezt kijelenteni köny­nyű. Csakhogy az utóbbi tíz év tapasztalatai is azt su­gallják. nálunk sokszor na­gyobb tekintélye van a po­zíciónak. mint a szakérte­lemnek, nagyobb súlya az olykor retrográd munkahe­lyi „közvéleménynek", mint a ..hevesfejű" változtatni akarásnak. S ezek a tudati aranyok ma még sokhelyütt a boríték vastagságában is megmutatkoznak. (Egy kuta­tómérnök jó. ha ötven-vala­hár.yéves koráig megkeres annyit mint egy közepes képességű szakmunkás.) Gondjainkban tán szerencse, hogy minálunk a borítéknak is státusszerepe van. hogy a jövedelem nagyságán is haj­lamosak vagyunk mérni a társadalmi hasznosságot és emberi tekintélyt. S úgy tű­nik, áfbillenőben van a mérleg nyelve, mert egyre inkább az kereshet majd többet, aki többet és újab­bat tesz le. valamennyiünk hasznára. Ha pedig így lesz. tán ez is húzóerővé válhat, amely megszerzi az újat akarásnak az őt követendő példává tevő. anyagilag is megalapozott tekintélyt. Mondjuk így: az oly szük­séges társadalmi presztízst. Szávay István

Next

/
Oldalképek
Tartalom