Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-22 / 118. szám

Szombat, 19S2. május 22. Kései bűnbánat Élestöltények dugós puskában I róniái utazásra invitál sze­gedi tárlatán a kiváló grafikusművész, Kaján Tlho* karlkatúraktállítáaa. Iró­nia nem is annyira képzeletbeli viüé {. hegv- és vízrajzáról föL térképezhetjük a humor meg­annyi válfaját az élctől a aegen. paródián komédián át egész a szatíráig és groteszkig. Vajon mi­ért éppen Iróniába kalauzol föl­készült turista vezetőként Ka lati Tibor ­— Az irónia esztétikai és eti­kai fogalom, egyik minőségi lép­csőfoka a humor különböző mű­faja ntk. Egy magatartásforma jellemzője egv emberi tartás ki­fejezője. A többitől talán abban különbözik, hogy az iróniában leszart élettapasztalatok fogal­mazódnak meg, önmagában fel­(ételeal az önirónia létét, s a ketté kölcsönhatásban jelentheti egr művész. Világról alkotott vé­leményéi. Annak ellenére, hegy­én nem tudósa, csak alkalmanó­ta vagyok ennek, azt biztosan tudestt. hogy az iróhia műfalá sofea nem lehet fölényes, gunyo­ros. bántó. Ettől étm e Janus­arcú müfal másik arcéle, aa ön­Wóota védi meg, —A karikatúra tulajdonképpen humoros reje. De gyűjtőfogalom, amelynek tzdthos megnyilvánu­lási sáridctőjft. sokszínű lehelő­népe Mg mind tartalmi, mind tormat oldalról — A karikatúra kialakulása Is aegódése a nagv világlapok tétwfeotíraávBl és térnyerésével sedHeéett és Izmosodott meg. Már Stvi. századi fametszetes röpla­pokon megjelennek a különböző Rónyrajarik. a mai értelemben veti. karikatúra az Í80Ó-as évek harmadik évtizedében Párizsban makidt ki. s első jelentős mes­Wre. zászlóban tója olyan kiváló művész volt. mint Daumier. Ké­sőbb se angliai nagy újságok ol­deiain szinte elengedhetetlen és ftMrtHózhetetlen műfajjá vált. BRPden nagyvárosnak, minden jelentős lapnak volt karikaturis­tája. Ee a műfaj tipikusan nagy­városi jelenség. Áz utca embe­rének. a közvéleménynek ralzos .reagálása, melv témáit a vezér­cikkek hátországában, a politi­kai pletykák színtéréin, a hírek kuUtemá; mögött keresi és talál­ta meg. A sajtó differenciálódá­sával a politikai karikatúra meg­maradt a napi- éa hetilapok mű­fajának, ahol szinte követkeaete­sen a vezércikkekkel felesel be Itt kell szólnunk az esszékarlka­túráröl Is amelyek nem napi eseményekhez kapcsolódnak, ha­nem e világ dolgairól medllatl­vabb flloaoflkusabb módon nytt­vómtenak véleményt, ffis persze nem szóltunk még a portrékari­katúráről vagy a humoros kép­regényről. — A képzőművészeti főiskola el Pénzé re útin Szegeden kezdte ú pályát majd egti Mján Httsz évin a Ludas Matyi munkatársa colt 1 rB* óta pedto az Új Tükör főmunkatársa. A humor előre­tolt csapatában élte és dolgozta végln az etmtiít évtizedeket. Ta pCs-MUstat sterint hot a hetue a - ka'lkatúrdnak a keozömúvéseét. ben é.- az újságban! — Egv karikaturista ma Ma­aváro>< 7Agn n H képtóművészet­hr* »em tartozik igazán, ás tel­jes eitékü újságirói munkanak sem ismerik e1 ténykedését. Pá­tyám elején, a fordulat évében megszűnt Szabad Szál, maid ti­zenkilenc évig a Ludas Matyi munkatársaként dolgoztam. En­nek a szatirikus lapnak megha­tározott feladata volt akkor a taisadalml feszültségek irányított levezetése, Hiába szerettünk vol­na ml néhányan — Hegedűs lát­va ti. Héber László, Várnai Gvötgy — másfajta témákkal ta foglalkozni, mint amit megszab­tak nekünk, a kulákok és bü­toktatók pellengérre állítása mel­lett nemigen volt terepünk. 1B64­beti az akkor alakuló Tükör cí­mű laphoz hívtak. Űj lehetősé­geket láttam, munkám találko­zott a lap karakterévei. s a ka­rikatóra az Öj Tükörnek máig sajátos színfoltja. — ismerve a hazai grafikai törekvéseket, eguértelmú. hogy a futtat alkotók mind többször fordulnak a rajzi humor eszkö­zéihez, a szatirikus és groteszk ábrázolásmódhoz. Ám élesen e 1­he.tirolják magukat a karikatu­ristáktól. Ugyanakkor fiatal ka rikaturisták jelentkeznek külön­böző fórumokon mindenfajta képzőművészeti etóiskola nélkül. Nem okoz-e ez a kétirányú moz­gás ellentmondásokat 7 — Természetesen nagyon sok feszültség tapasztalható ezen a téren. Az utánpótlás nevelésével nemigen foglalkoznak, ennek oka elsősorban az. hogy a képzőmű­vészetben a karikatúrának nincs esztétikája, nem dolgozták fél eddigi történetét, hatását. Így az­tán mindig mindenkinek min­dent elölről kéli kezdenie. Az ifjú önjelöltek kalandnak tekin­tik. mely vagy bejön, vagy nem. Nemigen érdeklődnek a műfal iránt a mór befutott pályatár­saknál, e műfajban nincsenek mesterek és tanítványok, és nincs vaav alig-alig van a műfajnak kritikája. Hiányzik egy olyan klub, ahol az e műfajt képvisc­lők találkozhatnának, tapaszta­latokkal gazdagodhatnának, Pe­dig a képzőművészeti biztonság, a rajzi felkészültség elengedhe­tetlen Ha Valaki két hónapig kockafejű embereket rajzol, azt bizonyára minden rajzáról fői fogják ismerni. Véleményem sze­rint azonban nem kell egységes atdus. hanem mindig az adott témának kell megfelelő kifeie­zésmódot találni, főiskolai tané­rom, Kmettv mester mondta, s ez méie pályám mottója: „A rossz rajz a legnagyszerűbb té­mái la kompromittálja.w Szá­momra a karikatúra fekete-tehér műfaj, elsősorban a vonal bű­völetében élek. Talán az én gyengeségem is, hogy az üt le­hetőségeket. a szfht, a tónust ftem tudtam beépíteni munká­imba S hogy mi a különbség köztünk és a képzőművészek kő. zö«t' Ok az időtlenséggel léptek szövetségre, mi vállaljuk koruh­kat. akkor is. ha tudjuk, hogy múlandóságra vagyunk ítélve. Kaján Tibornak szegedi kiál­I Pasán van egy ars poetica érté­kű ratza Az iróhia fegyverét egy dugós puskának ábrázolja. Akt a tárlatot figvclmesen végig­nézi, annak kiderül, Hogy ehhez a ttugóspuskához élestöltények is tartoznak TANDl LAJOS Három nap múlva eltemette a« idegén földön váratlanul el­hunyt férjét. A negyedik hapon. mintha csak pihenés céljából Időzött Volna, folytatta két ba­rátjával a megkezdett turista­utazó át. A kis osztrák Városka egyike azoknak a Duna jobb partján, amelyben néhány száz lélek él, csodálatos, őst nyugalomban, mégis a modern városok minden lehetőségével. Körbe az Alpok erdői, délen a Duna hűs vizű határa, s a városkából kivezető betonút, egyenest köti össze a kontinenssel. Ebben u városban érte éleje delén Járó férjét, kl épphogy elmúlt ötvenesztendős, a halál. Szívroham — hangzott a kurta orvosi jelentés. Egy héttel ezelőtt négyen in­dultak Útnak, egy középkorú há­zaspárral — a megboldogult mun­katársaival. Gépkocsival, melyet Péter vezetett. Péter feleségé, a lóval fiatalabb Adél. mindvégig megértéssel segédkezett M, asz­szonynak. — Mit kezdenék most magam —- haltogatta M. asz­-zony. — A nyelvet alig beszé­lem. és neked köszönhetem ast is, hogy itt temethetem el, abban a városban,"amelyet végül is sze­retett. Mintha csak idejött Vol­ttá meghalni.., — Hulltak a ko­porsóra a göröngyök, amikor ezt mondta Adélnak. M. asszony so­sem Volt féltékenv természetű, most azohban egészen könnyetíéh megérintette a féltékenység sze­le, Miért, hogv mindig Ottó kol­légáival utazunk? Minden har­madik nyáron, mindig Péterék­kel, Gyermektelen házasságukat nem a szerelem hozta össze hu­szonöt évvel ezelőtt, hanem — akár egy hivatalos Ugv elrende­zését — a komoly mérlegelés. Mindketten magányosok. lóval túl a koron, amikor általában házasságot kötnek az emberek, s mindketten egy boldogtalan há­zasságból éobehesak kilábalva. Mintha egvmáshoz menekültek volna, egymás segítésére. Különös módon, nem érezte a halál lelenlélét, Csodaszép, tob­zódó nyár volt. kiegyensúlyozott lúnlus, mérsékelt meleg és mér­sékelten hűvös éiszakák, éooen ezért mérsékelt fájdalom töltöt­te el. de mintha csak álmodta volna az egészet. Mintha • nem vele, hanem egy távoli ismerőssel történt Volna a váratlan esét. Ezzel magyarázható, hogy mint­ha csak átmehet! apróság szakí­totta volna félbe útiát. úgy ha­tározott. tovább utaznak végső úUcéljuki*. Péter és Adél elein­te hallani sem akart M. asszonv elhatározásáról, de amikor ftz lottányit sem engedett, megad­lak magukat, cseppet sem titkol­va az örömet, amelvet nyári sza­badságuk folytatása miatt érez­tek, — Nem fogadhatom él tőle­lek az áldozatot — mondta M. asszony —a tírág-a uram sem fogadná él. Ö senkitől nem fo­gadott él Soha áldozatot. — Pé­ter és Adél úgy találták, Válóban okosabb most utazni, mintsem M. asszonyt magára hagyni a bánatával. M. asszony azt gon­dolta: Ottő régen szívbeteg, évek­kel ezelőtt azt mondta az orvos, bárhol, bármikor felmondhatta a rossz szív a szolgálatot, Mit tet­tem völha, ha kettesben ér vele a tragédia? Talóh érezte is sze­gény, azért hívta mindig Péteri és Adélt, Az is meglehet, idfe jött .. meghalni, erre a vidékre, ahol hosszú éveket töltött a háború idejéh. Volt e vidéken, talán ép­pen ebben a városban, egv hagy szerelme. Meghalt. negyven­nyolcban. mint mesélte Ottó, Leveleztek sokáig, Ennen eleget hallottam erről a szerelemről, amely Ottó szerint g legtökéle­tesebb volt. Valóban meghalt, vetett lelkében gyanakvást a kü­lönös. rövid Ideig tarló oftlanat. amelybeh felmérte — Ottó halott. Még egyszer akkor hasított tuda­tába éz a gondolat, amikor már német földön láttak, Egyetlen rövid peréig tartott az egész, aztán Ismét lekötötte a látniva­ök sokasága, a lói felszerelt kemplhgek. öreg városok, gazdag kirakatok, s a nyüzsgő nagyvá­rosok mozgalmas mindennapig. A névnapién, születésnapján maid eljárok a sírjához — aon­doltp. g egészen vidám lett az ötlettől. 01 van volt, mintha az egészet Ottőval gondolta volna ki, s beszélte volna meg. veié tervezgetné. Elmúlt a ragyogó nyár. Az ősz ébresztette xá a valóságra. Ottó születésnapig október végén lesz. ezért még szeptemberben elindí­totta útlevelének soron kívüli kérelmét. Salát és Ottó barátai ébben hathatós segítséget nvúl­tottak. Egv hónap múlva már útban volt K. városka felé. Olyan izgalomban élt a készülődés hap­laíban. mintha randevúra tgve­kezne mintha élő tériét várná, ílven Izgalmat, mondhatni, forró várakozást tálán a megboldogult életében sem érzett soha. Mikor megérkezett a csöndes temetőbe, megpillantotta a sírhalmot, a táblát, melven az ő névé úgv virított, mintha a domb alatt az 6 teteme pihenne, de í*v is szörnvú volt. hogv az a férfi pi­hent Ott. kinek a nevét Viseli — hirtelen átuiá* kómvékezle meg. Annak Is egv sajátos faltála, melv nem eszméletvesztéshez ve­zet, ellenkezően, felfokozza az életösztönt, világosabban lát bi­zonyos. addig nem érzékelt dol­gokat, Feszültségekkel megvert szédület, s valami naav tennlva­gvás. mintha megváltoztathatná a halál ténvét. mintha csak ralta múlna, eavütt utaznak-e vissza B, városba. Ebben a különös ál­lapotban jutPtt. el egv óra múl­va a felismeréshez — férjemet örökre elvesztettem, Mintha eb­beh a pillanatban tudatták volna vele a szörnyű hírt. Leroskadt egv padra, nem messze férje sir­Iától, s úgv zokogott, hogy vissz­hangzott tőle a csendes temető, Valami jóvátehetetlen történt, gondolta, visszafordíthatatlan. Mivel válthatnám meg a sok el­követett vagy éppen el nem kö­vetett vétkemet? Elete minden mulRsztása a Hátára szakadt. Az összeczabött vasárnapi ebédek, a megdermedt másnapos főzelékek, amikor oda sem flgvelt Ottó pa­naszaira. fái a uvpmrod, Hát fái. hét menjél el orvoshoz, én nem érek rá, nekem is megvan a ma­gam dolsa. láthatod, nekem is van egzisztenciám, melvet gon­doznom kell, ha kiesit is adok magamra, márpedig szeretnék adni magamra.., nem a külső­ségekben, hanem arra. amit ma úgy heveznek, önmegvalósutfl«. Eszébe jutottak a hfg teák. a vé­konyra kent valós kenvexek. amit reggelinél csapott össze, a vissza­hozott tízóraik, melyeket olykor hetekig hordott aktalóskálóbun a megboldogult, a vendéglői ebé­dek, hogy a vasárnaponként ha­zahozott Irodai munkáknak Is eleget tegyen, a vasárnap dél­utánok. arndkor papírjai fölött görnyedve, ingerült szavakkal válaszolt Ottónak, amikor pa­naszos hangon, soha nem az erőszak határát súrolva, beteg­ségéről. fájdalmairól beszélt. Egyáltalán, milyen felesége vol­tam én? Áz vottarn-é? Nem csak magammal törődtem-e? Vajon meghalt-e az a nő. akiről ezt; állította? Akit annyira szeretett.* Vajon engem? emeem szere<tett-e? Csupa megválaszolatlan kérdés, melyek súlyukkal a földre te­pernek. A földre, a halálba... Es kétségbeesése olyan határta­lan volt. hogy egyetlen könny nem lőtt a szeméoe. Egészen sötét Vólt már. ami­kor egv idős ember jelent meg előtte. — Bezárnám a kaput — mondta, M. asszonv nehezen ér­tette meg. A temetőőr. Aki a dolgát teljesítené. M. asszony nem válaszolt, az őr legyintett. M, asszonv a temetőben töltötte az éjszakát. Könnytelen. tehetet­len éjszaka volt. ezernyi, millió­nyi csillaggal az égen. Fázott. Éhes volt. Szomjazott. El-elbo­rította az álom'ott a padon ülté­ben ; semmit nem akart tenni testi szenvedései ellen. Es a kérdések, mint az éjszaka való­ságos látomásai, mind nagyobb sereggel, hántással rohamozták. Mikéht élhet tovább az ember ennyi kétellyel? Bűntudattal? Miért csak most érzi. tudja őket? Hajnalban elszundított egy órács­kát, de csak azért, hogy ébredés után még nagyobb súlyként sza­kadjon rá a felismerés: nem sze­rettem eléggé, Tíz óra lehetett, amikor be­ment a városkába. Az öreg le­metőftrrel Is találkozott, az cso­dálkozva nézett rá. aztán soká­ig utánabámult, érezte. Megke­reste a virágüzletet, összevásá­rolta annak minden virágát, megadta a címet, hova várja az őszirózsákat, dáliákat, hortenziá­kat, krizantémokat. Délre meg­érkezett a kis kocsi, telerakták a sírhantot virággal. Egész hegynyt sárga, meg hófehér, halványró­zsaszírt meg bordó virág emel­kedett Ottó sírján. Először könnyű megnyugvást érzett, mintha megszűntek volna önváddal terhes lelkifurdalásai. De minél tovább állt a vlrágha­lom mellett —- melv alatt, elein­te úgy gondolta, könnyebb és szebb a halott álma —. annál Jobban nőtt a lelkében a nyugta­lanság, 01 van érzés volt ez. mint a szomjas embere, ökl iszik, egy­re Iszik,, s szomja nem csökken. Ellehkezöen. Egyre, szomjasabb. Mintha n víz képessége lenne véges ahhoz, hogy igazán szom­jat olló víz legyen. Mínthk az em­ber képessége lenne végeg ahhoz, hogy megváltoztassa a multat. Ezt nevezik lelkifurdalásnak, an­nak Is egv sajátos fajtáiknak, amely életünk előrehaladtával nem csökken, egyre növekszik a lelkünkben. M, asszonyt haláláig gvötörté ez az érzés, tts minden pénzét virágokra költötte, de ez csak fokozta özvegységének súlyos bánatát. CSONGOR KOZMA v Oláh János Szél vagyok... S*él vagyok és sok égi zsákot, felhőt Cipelek, bő Iszákot kanyarítok a vállamon, Essél éSŐ, Zuhogj a földre, hadd lássaitl még 8Z üteaköbe fáradhatatlan arcomat. Essél eső a legszebb lányra, vállára, mellére, hajára, bízza nevetve rám magát, Segítsen cipelni a zsákot, a felhőket, a bő iszákot. aludjon el a vállamon. Hotvanl Dániel Allatvers Lesz a versből gyapjas nagy állat, isteh lábához törleszkedő s kl mélyről ion, hogy megérintse — 6 rímelve fröcsköl arra nyálat. Szelíddé és Vaddá sem válhat, kihalni készül, nyelve lóg elő: iátékra, bűnre nincs benne eső s akkor ugat. ha biztatást kap. Látszat okáh sem kelleti testét. Méltatlan hozzá e hagy kezesseg indulna ihkább délköröknek hosszán. s ne várná meg. amíg mindenkiből, kinek tyúkszemét tapossák, kitör á velőtrázón üvöltő zseboroszlán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom