Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-22 / 118. szám
Szombat, 19S2. május 22. Kései bűnbánat Élestöltények dugós puskában I róniái utazásra invitál szegedi tárlatán a kiváló grafikusművész, Kaján Tlho* karlkatúraktállítáaa. Irónia nem is annyira képzeletbeli viüé {. hegv- és vízrajzáról föL térképezhetjük a humor megannyi válfaját az élctől a aegen. paródián komédián át egész a szatíráig és groteszkig. Vajon miért éppen Iróniába kalauzol fölkészült turista vezetőként Ka lati Tibor — Az irónia esztétikai és etikai fogalom, egyik minőségi lépcsőfoka a humor különböző műfaja ntk. Egy magatartásforma jellemzője egv emberi tartás kifejezője. A többitől talán abban különbözik, hogy az iróniában leszart élettapasztalatok fogalmazódnak meg, önmagában fel(ételeal az önirónia létét, s a ketté kölcsönhatásban jelentheti egr művész. Világról alkotott véleményéi. Annak ellenére, hegyén nem tudósa, csak alkalmanóta vagyok ennek, azt biztosan tudestt. hogy az iróhia műfalá sofea nem lehet fölényes, gunyoros. bántó. Ettől étm e Janusarcú müfal másik arcéle, aa önWóota védi meg, —A karikatúra tulajdonképpen humoros reje. De gyűjtőfogalom, amelynek tzdthos megnyilvánulási sáridctőjft. sokszínű lehelőnépe Mg mind tartalmi, mind tormat oldalról — A karikatúra kialakulása Is aegódése a nagv világlapok tétwfeotíraávBl és térnyerésével sedHeéett és Izmosodott meg. Már Stvi. századi fametszetes röplapokon megjelennek a különböző Rónyrajarik. a mai értelemben veti. karikatúra az Í80Ó-as évek harmadik évtizedében Párizsban makidt ki. s első jelentős mesWre. zászlóban tója olyan kiváló művész volt. mint Daumier. Később se angliai nagy újságok oldeiain szinte elengedhetetlen és ftMrtHózhetetlen műfajjá vált. BRPden nagyvárosnak, minden jelentős lapnak volt karikaturistája. Ee a műfaj tipikusan nagyvárosi jelenség. Áz utca emberének. a közvéleménynek ralzos .reagálása, melv témáit a vezércikkek hátországában, a politikai pletykák színtéréin, a hírek kuUtemá; mögött keresi és találta meg. A sajtó differenciálódásával a politikai karikatúra megmaradt a napi- éa hetilapok műfajának, ahol szinte követkeaetesen a vezércikkekkel felesel be Itt kell szólnunk az esszékarlkatúráröl Is amelyek nem napi eseményekhez kapcsolódnak, hanem e világ dolgairól medllatlvabb flloaoflkusabb módon nyttvómtenak véleményt, ffis persze nem szóltunk még a portrékarikatúráről vagy a humoros képregényről. — A képzőművészeti főiskola el Pénzé re útin Szegeden kezdte ú pályát majd egti Mján Httsz évin a Ludas Matyi munkatársa colt 1 rB* óta pedto az Új Tükör főmunkatársa. A humor előretolt csapatában élte és dolgozta végln az etmtiít évtizedeket. Ta pCs-MUstat sterint hot a hetue a - ka'lkatúrdnak a keozömúvéseét. ben é.- az újságban! — Egv karikaturista ma Maaváro>< 7Agn n H képtóművészethr* »em tartozik igazán, ás teljes eitékü újságirói munkanak sem ismerik e1 ténykedését. Pátyám elején, a fordulat évében megszűnt Szabad Szál, maid tizenkilenc évig a Ludas Matyi munkatársaként dolgoztam. Ennek a szatirikus lapnak meghatározott feladata volt akkor a taisadalml feszültségek irányított levezetése, Hiába szerettünk volna ml néhányan — Hegedűs látva ti. Héber László, Várnai Gvötgy — másfajta témákkal ta foglalkozni, mint amit megszabtak nekünk, a kulákok és bütoktatók pellengérre állítása mellett nemigen volt terepünk. 1B64beti az akkor alakuló Tükör című laphoz hívtak. Űj lehetőségeket láttam, munkám találkozott a lap karakterévei. s a karikatóra az Öj Tükörnek máig sajátos színfoltja. — ismerve a hazai grafikai törekvéseket, eguértelmú. hogy a futtat alkotók mind többször fordulnak a rajzi humor eszközéihez, a szatirikus és groteszk ábrázolásmódhoz. Ám élesen e 1he.tirolják magukat a karikaturistáktól. Ugyanakkor fiatal ka rikaturisták jelentkeznek különböző fórumokon mindenfajta képzőművészeti etóiskola nélkül. Nem okoz-e ez a kétirányú mozgás ellentmondásokat 7 — Természetesen nagyon sok feszültség tapasztalható ezen a téren. Az utánpótlás nevelésével nemigen foglalkoznak, ennek oka elsősorban az. hogy a képzőművészetben a karikatúrának nincs esztétikája, nem dolgozták fél eddigi történetét, hatását. Így aztán mindig mindenkinek mindent elölről kéli kezdenie. Az ifjú önjelöltek kalandnak tekintik. mely vagy bejön, vagy nem. Nemigen érdeklődnek a műfal iránt a mór befutott pályatársaknál, e műfajban nincsenek mesterek és tanítványok, és nincs vaav alig-alig van a műfajnak kritikája. Hiányzik egy olyan klub, ahol az e műfajt képvisclők találkozhatnának, tapasztalatokkal gazdagodhatnának, Pedig a képzőművészeti biztonság, a rajzi felkészültség elengedhetetlen Ha Valaki két hónapig kockafejű embereket rajzol, azt bizonyára minden rajzáról fői fogják ismerni. Véleményem szerint azonban nem kell egységes atdus. hanem mindig az adott témának kell megfelelő kifeiezésmódot találni, főiskolai tanérom, Kmettv mester mondta, s ez méie pályám mottója: „A rossz rajz a legnagyszerűbb témái la kompromittálja.w Számomra a karikatúra fekete-tehér műfaj, elsősorban a vonal bűvöletében élek. Talán az én gyengeségem is, hogy az üt lehetőségeket. a szfht, a tónust ftem tudtam beépíteni munkáimba S hogy mi a különbség köztünk és a képzőművészek kő. zö«t' Ok az időtlenséggel léptek szövetségre, mi vállaljuk koruhkat. akkor is. ha tudjuk, hogy múlandóságra vagyunk ítélve. Kaján Tibornak szegedi kiálI Pasán van egy ars poetica értékű ratza Az iróhia fegyverét egy dugós puskának ábrázolja. Akt a tárlatot figvclmesen végignézi, annak kiderül, Hogy ehhez a ttugóspuskához élestöltények is tartoznak TANDl LAJOS Három nap múlva eltemette a« idegén földön váratlanul elhunyt férjét. A negyedik hapon. mintha csak pihenés céljából Időzött Volna, folytatta két barátjával a megkezdett turistautazó át. A kis osztrák Városka egyike azoknak a Duna jobb partján, amelyben néhány száz lélek él, csodálatos, őst nyugalomban, mégis a modern városok minden lehetőségével. Körbe az Alpok erdői, délen a Duna hűs vizű határa, s a városkából kivezető betonút, egyenest köti össze a kontinenssel. Ebben u városban érte éleje delén Járó férjét, kl épphogy elmúlt ötvenesztendős, a halál. Szívroham — hangzott a kurta orvosi jelentés. Egy héttel ezelőtt négyen indultak Útnak, egy középkorú házaspárral — a megboldogult munkatársaival. Gépkocsival, melyet Péter vezetett. Péter feleségé, a lóval fiatalabb Adél. mindvégig megértéssel segédkezett M, aszszonynak. — Mit kezdenék most magam —- haltogatta M. asz-zony. — A nyelvet alig beszélem. és neked köszönhetem ast is, hogy itt temethetem el, abban a városban,"amelyet végül is szeretett. Mintha csak idejött Volttá meghalni.., — Hulltak a koporsóra a göröngyök, amikor ezt mondta Adélnak. M. asszony sosem Volt féltékenv természetű, most azohban egészen könnyetíéh megérintette a féltékenység szele, Miért, hogv mindig Ottó kollégáival utazunk? Minden harmadik nyáron, mindig Péterékkel, Gyermektelen házasságukat nem a szerelem hozta össze huszonöt évvel ezelőtt, hanem — akár egy hivatalos Ugv elrendezését — a komoly mérlegelés. Mindketten magányosok. lóval túl a koron, amikor általában házasságot kötnek az emberek, s mindketten egy boldogtalan házasságból éobehesak kilábalva. Mintha egvmáshoz menekültek volna, egymás segítésére. Különös módon, nem érezte a halál lelenlélét, Csodaszép, tobzódó nyár volt. kiegyensúlyozott lúnlus, mérsékelt meleg és mérsékelten hűvös éiszakák, éooen ezért mérsékelt fájdalom töltötte el. de mintha csak álmodta volna az egészet. Mintha • nem vele, hanem egy távoli ismerőssel történt Volna a váratlan esét. Ezzel magyarázható, hogy mintha csak átmehet! apróság szakította volna félbe útiát. úgy határozott. tovább utaznak végső úUcéljuki*. Péter és Adél eleinte hallani sem akart M. asszonv elhatározásáról, de amikor ftz lottányit sem engedett, megadlak magukat, cseppet sem titkolva az örömet, amelvet nyári szabadságuk folytatása miatt éreztek, — Nem fogadhatom él tőlelek az áldozatot — mondta M. asszony —a tírág-a uram sem fogadná él. Ö senkitől nem fogadott él Soha áldozatot. — Péter és Adél úgy találták, Válóban okosabb most utazni, mintsem M. asszonyt magára hagyni a bánatával. M. asszony azt gondolta: Ottő régen szívbeteg, évekkel ezelőtt azt mondta az orvos, bárhol, bármikor felmondhatta a rossz szív a szolgálatot, Mit tettem völha, ha kettesben ér vele a tragédia? Talóh érezte is szegény, azért hívta mindig Péteri és Adélt, Az is meglehet, idfe jött .. meghalni, erre a vidékre, ahol hosszú éveket töltött a háború idejéh. Volt e vidéken, talán éppen ebben a városban, egv hagy szerelme. Meghalt. negyvennyolcban. mint mesélte Ottó, Leveleztek sokáig, Ennen eleget hallottam erről a szerelemről, amely Ottó szerint g legtökéletesebb volt. Valóban meghalt, vetett lelkében gyanakvást a különös. rövid Ideig tarló oftlanat. amelybeh felmérte — Ottó halott. Még egyszer akkor hasított tudatába éz a gondolat, amikor már német földön láttak, Egyetlen rövid peréig tartott az egész, aztán Ismét lekötötte a látnivaök sokasága, a lói felszerelt kemplhgek. öreg városok, gazdag kirakatok, s a nyüzsgő nagyvárosok mozgalmas mindennapig. A névnapién, születésnapján maid eljárok a sírjához — aondoltp. g egészen vidám lett az ötlettől. 01 van volt, mintha az egészet Ottőval gondolta volna ki, s beszélte volna meg. veié tervezgetné. Elmúlt a ragyogó nyár. Az ősz ébresztette xá a valóságra. Ottó születésnapig október végén lesz. ezért még szeptemberben elindította útlevelének soron kívüli kérelmét. Salát és Ottó barátai ébben hathatós segítséget nvúltottak. Egv hónap múlva már útban volt K. városka felé. Olyan izgalomban élt a készülődés haplaíban. mintha randevúra tgvekezne mintha élő tériét várná, ílven Izgalmat, mondhatni, forró várakozást tálán a megboldogult életében sem érzett soha. Mikor megérkezett a csöndes temetőbe, megpillantotta a sírhalmot, a táblát, melven az ő névé úgv virított, mintha a domb alatt az 6 teteme pihenne, de í*v is szörnvú volt. hogv az a férfi pihent Ott. kinek a nevét Viseli — hirtelen átuiá* kómvékezle meg. Annak Is egv sajátos faltála, melv nem eszméletvesztéshez vezet, ellenkezően, felfokozza az életösztönt, világosabban lát bizonyos. addig nem érzékelt dolgokat, Feszültségekkel megvert szédület, s valami naav tennlvagvás. mintha megváltoztathatná a halál ténvét. mintha csak ralta múlna, eavütt utaznak-e vissza B, városba. Ebben a különös állapotban jutPtt. el egv óra múlva a felismeréshez — férjemet örökre elvesztettem, Mintha ebbeh a pillanatban tudatták volna vele a szörnyű hírt. Leroskadt egv padra, nem messze férje sirIától, s úgv zokogott, hogy visszhangzott tőle a csendes temető, Valami jóvátehetetlen történt, gondolta, visszafordíthatatlan. Mivel válthatnám meg a sok elkövetett vagy éppen el nem követett vétkemet? Elete minden mulRsztása a Hátára szakadt. Az összeczabött vasárnapi ebédek, a megdermedt másnapos főzelékek, amikor oda sem flgvelt Ottó panaszaira. fái a uvpmrod, Hát fái. hét menjél el orvoshoz, én nem érek rá, nekem is megvan a magam dolsa. láthatod, nekem is van egzisztenciám, melvet gondoznom kell, ha kiesit is adok magamra, márpedig szeretnék adni magamra.., nem a külsőségekben, hanem arra. amit ma úgy heveznek, önmegvalósutfl«. Eszébe jutottak a hfg teák. a vékonyra kent valós kenvexek. amit reggelinél csapott össze, a visszahozott tízóraik, melyeket olykor hetekig hordott aktalóskálóbun a megboldogult, a vendéglői ebédek, hogy a vasárnaponként hazahozott Irodai munkáknak Is eleget tegyen, a vasárnap délutánok. arndkor papírjai fölött görnyedve, ingerült szavakkal válaszolt Ottónak, amikor panaszos hangon, soha nem az erőszak határát súrolva, betegségéről. fájdalmairól beszélt. Egyáltalán, milyen felesége voltam én? Áz vottarn-é? Nem csak magammal törődtem-e? Vajon meghalt-e az a nő. akiről ezt; állította? Akit annyira szeretett.* Vajon engem? emeem szere<tett-e? Csupa megválaszolatlan kérdés, melyek súlyukkal a földre tepernek. A földre, a halálba... Es kétségbeesése olyan határtalan volt. hogy egyetlen könny nem lőtt a szeméoe. Egészen sötét Vólt már. amikor egv idős ember jelent meg előtte. — Bezárnám a kaput — mondta, M. asszonv nehezen értette meg. A temetőőr. Aki a dolgát teljesítené. M. asszony nem válaszolt, az őr legyintett. M, asszonv a temetőben töltötte az éjszakát. Könnytelen. tehetetlen éjszaka volt. ezernyi, milliónyi csillaggal az égen. Fázott. Éhes volt. Szomjazott. El-elborította az álom'ott a padon ültében ; semmit nem akart tenni testi szenvedései ellen. Es a kérdések, mint az éjszaka valóságos látomásai, mind nagyobb sereggel, hántással rohamozták. Mikéht élhet tovább az ember ennyi kétellyel? Bűntudattal? Miért csak most érzi. tudja őket? Hajnalban elszundított egy órácskát, de csak azért, hogy ébredés után még nagyobb súlyként szakadjon rá a felismerés: nem szerettem eléggé, Tíz óra lehetett, amikor bement a városkába. Az öreg lemetőftrrel Is találkozott, az csodálkozva nézett rá. aztán sokáig utánabámult, érezte. Megkereste a virágüzletet, összevásárolta annak minden virágát, megadta a címet, hova várja az őszirózsákat, dáliákat, hortenziákat, krizantémokat. Délre megérkezett a kis kocsi, telerakták a sírhantot virággal. Egész hegynyt sárga, meg hófehér, halványrózsaszírt meg bordó virág emelkedett Ottó sírján. Először könnyű megnyugvást érzett, mintha megszűntek volna önváddal terhes lelkifurdalásai. De minél tovább állt a vlrághalom mellett —- melv alatt, eleinte úgy gondolta, könnyebb és szebb a halott álma —. annál Jobban nőtt a lelkében a nyugtalanság, 01 van érzés volt ez. mint a szomjas embere, ökl iszik, egyre Iszik,, s szomja nem csökken. Ellehkezöen. Egyre, szomjasabb. Mintha n víz képessége lenne véges ahhoz, hogy igazán szomjat olló víz legyen. Mínthk az ember képessége lenne végeg ahhoz, hogy megváltoztassa a multat. Ezt nevezik lelkifurdalásnak, annak Is egv sajátos fajtáiknak, amely életünk előrehaladtával nem csökken, egyre növekszik a lelkünkben. M, asszonyt haláláig gvötörté ez az érzés, tts minden pénzét virágokra költötte, de ez csak fokozta özvegységének súlyos bánatát. CSONGOR KOZMA v Oláh János Szél vagyok... S*él vagyok és sok égi zsákot, felhőt Cipelek, bő Iszákot kanyarítok a vállamon, Essél éSŐ, Zuhogj a földre, hadd lássaitl még 8Z üteaköbe fáradhatatlan arcomat. Essél eső a legszebb lányra, vállára, mellére, hajára, bízza nevetve rám magát, Segítsen cipelni a zsákot, a felhőket, a bő iszákot. aludjon el a vállamon. Hotvanl Dániel Allatvers Lesz a versből gyapjas nagy állat, isteh lábához törleszkedő s kl mélyről ion, hogy megérintse — 6 rímelve fröcsköl arra nyálat. Szelíddé és Vaddá sem válhat, kihalni készül, nyelve lóg elő: iátékra, bűnre nincs benne eső s akkor ugat. ha biztatást kap. Látszat okáh sem kelleti testét. Méltatlan hozzá e hagy kezesseg indulna ihkább délköröknek hosszán. s ne várná meg. amíg mindenkiből, kinek tyúkszemét tapossák, kitör á velőtrázón üvöltő zseboroszlán.