Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-18 / 90. szám

Vasárnap, 1982. április 18. 5 Ön is lehet... Ordítozás, csattogás, ro­hangálás; krimiizgalom a Kisszí nl>iz színpadán. Hiába, közéig a nyár, a mozik meg­telnek krimikkel, a főidény legkapósabb darabjaival. Igaz, akad némi muzsikálni­való különbség: a vásznon sztárok, csillogás-villogás, eszközbőség — itt meg van, ami van. . Például a Brodway Spa­nyolországba szakadt fiának, Alfonso Pasának ön is lehet gyilkos című krimivígjátéka (paródiája, bohózata stb., ahogy tetszik). Nagyjából ama magasztos, a nyári könnyed örömöket előlegező népművelői ajándékozás szellemében, amelynek lé­nyege az elpusztíthatatlan krimi és a nem kevésbé ki­tartó felszínes ökörködés Regekkel, továbbá hasra- és pofáraesésekkel bőven fel­öntött elegye. Hadd szóra­kozzék (operettprimadonna sitlusban szólva) a mi édes kis közönségünk. Nézzük csak: mire is lenne szükség mindehhez? Hát, először is: a darab adott. Paso művénél alkal­masabfMt keresve sem lehet­ne találni. Tipikus középmű­fajú vígjáték, afféle hispá­niai Molnár Ferenc-remek­lés, kikapós férjekkel, butus­ka és éktelenül szószátyár nejjel, hátrányos helyzetű (magyarul: bunkó) rendőr­felügyelővel, a szekrényből előírásszerint ki-beeső hul­lákkal, fordulatokkal, gyak­ran valóban szellemes be­mondásokkal és főként: igen­csak alkalmatos, a célnak tökéletesen megfelelő cselek­ménnyel. Eddig még rend­ben is volna. Azután; rendezői felfogás. Vagy elegánsan: koncepció. Mely jelen esetben a* volt, hogy nem volt. Tegyük föl a darabot a színpadra, végtére is odavaló, nem? Seregi Zol­tán elgondolása azért bizo­nyos szempontból érthető: az ön is lehet gyilkos ínyenc­ség a felszabadult, könnyed (akár Improvizatív). rutinból és derűbői ötvözött autonóm színészi bolondozásokhoz. Itt, kérem, bátran lehet a leg­különbözőbb pofákat vágni, szélesen gesztikulálni, hasra esni, fejbe verni, s mint a kifinomult kéjenc, hossza­san, élvezettel várni egy-egy poén hatására, persze alapo­san előkészítve, hadd rob­banjon ki azután a fesztelen, harsány nevetés (röhögés) a nézőtéren, guruljanak szék alá derültségükben a pre­mierre kiöltözött hölgyek és urak, elvtársak és elvtárs­nők, hiszen nemcsak ját­szunk. szórakozunk is, nem­csak szórakozunk, de szóra­koztatunk is. Viva Espana, hip-hip hurrá! Sose halunk meg, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér! A mámort (még az el­méletit is) kijózanodás követi, könyörtelen tör­vényszerűséggel. A Kis­színházban ugyan sok minden előkerült péntek es­te, tigrisfejjel ékesített, igen csinos női ruhától szép bor­dó puffokig, de puff neki: a Poso-műhöz leginkább szük­séges utolsó elemből, a szel­lemes. választékos színjáték­ból. vajmi kevés. Az előadás már a kezdet kezdetén, ahogy mondani szokás, „le­ült". Hogy azután a máso­dik rész elejére némiképp feltápászkodjék ugyan, ám összességében csak megma­radjon puffonülőnek. Ha ugyanis egy efféle vígjáték­ban már az első percekben — feltehetően rossz beideg­ződések hatására — a felső cén vagyunk, azonnal üvöl­tenek és szemgolyó-ugráltató módon rohangálnak össze­vissza, akkor a jámbor néző csodálkozva kérdezheti: mi lesz később. Amikor való­ban a felső cét kellene ki­énekelni, kitartani, netán uram bocsá', kolorálni ak­kor, midőn erre valóban dramaturgiai szükség van? A válasz pofonegyszerű: re­kedtség. Suttogás, hörgés, vagy ilyesmi. Ami egy kri­miben ugyan elmegy, de eb­ben az összefüggésben alig­ha. Minden színpadi műnek — még a krimiparódiának is — etapjai vannak: ritmusa és dallamvonala, ami emel­kedő és aláhulló, lüktető és folyamatos. A hangerő és hangnemváltás, mint tudjuk, roppant fontos. Lenne. Jó, jó, de ott a szöveg, mondhatnánk. A textus, amit készen kapnak. A ka­rakterek annyira önma­gukért beszélnek, hogy sem­miféle „rájátszás" nem szükséges. Hát? Simon, a partizánkodni akaró férjduó vezéralakja például, a hím magabiztosság eleven karikatúrája. Vass Gábor azonban részben túl har­sányra, részben egy nagyzá­si hóbortban szenvedő pózőr­úriemberre veszi a figurát. Ráadásul a már említett hangnemváltásokkal és geg­hatásokkal sem gazdálkodik megfelelően. Társa, a félszeg és kétbalkezes Enriquét ját­szó Bognár Zsolt az, aki kez­deti bizonytalankodás után a legjobban találta el figurá­ját. Neki köszönhető, hogy a darab néhány valóban szel­lemes mondatán, ha nem is szék alá gurulva, de min­denesetre jóízűen lehet ne­vetni. Bor Adrienne (Mar­garita) a locsi-fecsi nejt aránylag elfogadhatóan kel­tette életre, Karancz Kata­lin szófukar Isabela ellen­pontja e szemszögből szin­tén megfelelt. A Caballo fel­ügyelőt alakító Bagó László viszont félreértette felada­tát: a rendőrfelügyelő Pasó­nál még akkor sem entellek­tüel, ha azt mondja, rendőr­nek lehet hogy nem valami jó, de úriembernek bez­zeg ... A többiek (Császár Gyöngyi — Noémi, Tóth Ist­ván — JuLio, Máriáss József — Andrés, Quintus Konrád — Fernandez) végső fokon ugyanazon a skálán játsza­nak, mint a produkció egé­sze. Igen jó, hangulatos Men­czel Róbert díszletterve, s nincs baj Ék Erzsébet jel­mezeivei sem. ön is lehet gyilkos? A da­rab láttán fölöttébb meg­szívlelendő. Sőt 1 Nemcsak gyilkos! Kedves néző (olva­só), ön is lehet színész, csak bátran. Próbáljon szerencsét mondjuk a Szegedi Nemzeti Színházban... Domonkos László öntözgetjük — olvasóink közreműködésével — örök­zöld cserjéinket, akarom mondani, állandó témáink kö­szönnek vissza a mai Posta­ládában; szolgáltatási gon­dok, a kereskedelem hiányos­ságai, egy játszótér építésé­nek elhúzódása, a szemét­szállítás „zökkenői" — a többiről majd később szó­lunk. azok sem különleges, sohasem olvasott észrevéte­lek. Ügy látszik, a rossz idő a levélíróknak Is a rosszab­bik hangulatát csalogatta elö. Akad persze jó hír is, László Jánosné Retek utcai olvasónk levelében, aki arról tudósí­tott, hogy a Szirmai általa­postaláda társszerzőnk az olvasó nos Iskola hatodikos és hete- csütörtöki kukakihordásra, dikes tanulói segítettek a Húsvét előtt, pénteken fel­felnőtteknck az utcai zöld sáv hívtam telefonon a véllala­takarításakor. Pétisó kerestetik az pétisó, Felvetődik hót így Lele Andrást a Szellő utca 63. szám alatti lakásából a sajnos még csak közelgő ta­vasz csalogatta a szaküzle­tekbe, pétisót keresni. „Jó­formán semmilyen műtrágya nem volt, csak valami réz­vegyület." A későbbi körséta eredménye: „A Marx téri áfész-szakboltban mintha lett volna ... Hasonlított a péti­sóra, amit én hajtottam. ^ Kérdem a pénztórosnőt: igen, segített, magunk nem lévén persze hogy az, pétisó. Kifl- növényvédelemben jártasak, zettem, hazahoztam. Jobban Nos: olvasónk valóban nem nézem, látom ám, hogy ez pétisót vehetett, ha a cso­nem pétisó, jobban mondva magoláson mészhidrát volt nem ammónia. Az volt rá- , , „ , írva, hogy mészhidrát. Visz- olvasható. A kettő ugyanis szavittem, alig vették vissza, nem ugyanaz. A korhatár: négy év Amikor K. Zoltánná, Vág vasónk azért teszi közzé, utcai olvasónk levelének vé- hogy mások ne kerüljenek gére jutottam, magam is kí- hasonló helyzetbe, s hogy váncsi lettem, hány éves megkérdje: miért nem egy­kortól kell a vasúton utazó séges a buszon, villamoson, gyermekeknek menetjegyet strandon, moziban, vasúton a váltani. Levélírónkat ugyan- gyermekjegy korhatára. így is, noha húsvéti utazásuk bizony könnyű tévedni, hogy előtt sosem kérték a gyer- az egyik helyen a hatéves­mekek jegyét, a kalauz meg- nek, másutt már a négyéves­büntette április 10-én. A nek is kell belépő —, illetve csak hetente egy napot, de akkor vigyék is el a szeme­tet. Más: a Rózsa Ferenc sugárút forgalmas, szép út. Seprőautóval, netalán locso­lóval nem találkozunk, csak nyeljük a sok autó utón a port." Kibetűzhetetlen aláírással és közelebbi cím nélkül ér­kezett a Légió utcából az a levél, melynek írója a Ka­maratöltés gyalog és kerék­párral járhatatlanná vált út­jára panaszkodik. 40—50 csa­ládi ház lakóit és vagy 30 kiskerttulajdonost érint ez az ügy, az ő nevükben ígéri levélírónk, hogy ha kapná­tot és figyelmeztettem őket a nak építési törmeléket, ők mulasztásukra. ígéretet kap- szétterítenék társadalmi tam arra, hogy ha pénteken munkában. Csak azt nem nem is. de szombaton bizto- értjük, miért nem vállalta san elviszik a szemetet. Ma föl levélírónk ezt a kérést kedd van, április 14., egész nevével és címével együtt? nap kint álltak a kukák, de Kilétét legalább nekünk és nem jöttek érte. Szeretnénk a segíteni szándékozóknak állították, hogy azaz ammónia, bennem a kérdés: kell felkészülni a tavaszi tudni,miért? Jelöljenek meg elárulhatná! mezőgazdasági szezonra? Ka­pok-e egyáltalán pétisót? Kongott az üzlet az üresség­től, holott többféle műtrá­gyával és pontos felvilágosí­tással kellene ilyenkor fo­gadni a vevőt. Melyik karácsonyra? „Talán már történelem- Hiszen a játszótér környé­könyvet is lehetne írni ar- kén napközben egy lelket ról a témáról, ami 1980 őszén sem lehetett létni. Egyik kémikusismerősünk a Délmagyarország Postaláda 1981 tavaszán azután cso­rovataban ekképpen kezdő- da tortént... Emberek jbt­dött: „Az illetékesek kará- tek nagy autókkal és végső erőfeszítéssel tavasztól nyár vqgéig félig elkészült a ját­szótér. Talán az újság írta rosszul — meditáltam — le­het, hogy 1981 karácsonyára csonyra ígérik a tarjáni VII. ütem Tölgyes utca felőli ve­gén a játszótér átadását..." Már akkor is meglepődtem, hogy miért éppen télen akar­ják a játszóteret átadni, ám' ígérték./.?! Ősszel még fe­a jó hírnek a gyerekek és szülők egyaránt örültek. Re­ménykedve figyelték a seré­nyen dolgozó munkásokat, akik reggel jókor, hat óra előtt nekiültek a reggeli fél­decinek. azután következett a reggeli és az emberek el­nyőfákat és virágpalántákat is hoztak. Nem ők tehetnek róla, hogy most, 1982 tava­szán még mindig az ültetés­re, s a játszótér befejezésére várunk. A gyerekek remény­kednek: talán majd 1982 ka­rácsonyára ..'.?! — olvastuk mentek dolgozni — de hová? Tóth Árpád levelében. Egy órányi kimaradás „Többeket érintő bosszú- alkalmazottja mutatni nem ságról írok. Színhely: Szent tudott, de megértését, együtt­György téri Volán-autóbusz- érzését fejezte ki a várakozó állomás. Időpont: 1982. ápri- utasoknak. Kértem a pa­lis 3. 9 óra 30 perc. A Szent naszkönyvet. Széles mosoly György tér és Algyő között és vállrándítás volt a válasz, közlekedő M/32-es járatra Végre az odaérkező újabb pénztáraknál elkelne egy fi- vártam körülbelül nyolcad- Volán-tisztségviselő intézke­tásával igazolta is. A bünte- gyelmeztető tábla. Az is igaz magammal. Indulási idő- dett és szerzett valahonnan tés — két gyerekről volt szó _„„_ h _ t.üzkn/stl-.n pont: 9-35- Az autóbusz nem egy buszt, ami 9.30-kor el­— 100—100 forint, plusz a Pe™ze, nogy a lajeKozauan jnduL Érdeklődésünkre a indult. Az említett M/32-es két féláru menetjegy ára. A utas érdeklődhetne, kell-e forgalmi iroda női alkalma- járat menetrendi fegyelme az utóbbi időben kriminális. Szomorú látvány, amikor gyerekes anyák egy kima­radt járat miatt (egy órát) ácsorognak a megállóban." szülők ugyanis abban a hi­szemben voltak, hogy a jegy­váltási kötelezettség korha­tára hat év. Rosszul tudták, ezt a kalauz a szabályzat megfelelő részének bemuta­menetjegy. S még valamit hozzátennénk: mivel minden utasnak nem lehet a zsebé­ben a vasúti utazás szabály­gyűjteménye, talán a jegy­drága utazás történetét ol- gyermekének menetjegy. Ez meg hogy lehet? „Ügy döntöttünk, hogy a lódás után közölték, 6300 fo­zottja azt válaszolta, hogy a járat 9.20-kor elment. A mi­értre választ nem kaptunk. Üj járat egy óra múlva in­dul, Az állomáson a menet­rendi tájékoztatót leszedték, nagyanyámtól örökölt arany- rjntért megveszik, rögtön ki új nincs. Nyomtatott menet- A levél írója Tímár Imre, ax is fizetik. tárgyat eladjuk. Minek lá­batlankodjon otthon, előbb­utóbb elvész. Használni nem Nem értem, hogy miféle használjuk, akkor minek? szakértők lehetnek itt. Szege­Bevittük a Nagyáruház ék- den, harmadannyi árat akar­szerosztályára, és megvételre tak csak érte fizetni. Ha itt­felajánlottuk. A becsüshölgy hon adtam volna el, akkor lemérte, megvizsgálta, aztán anyagilag súlyos károsodás kijelentette, hogy 2300 fo- ért volna. Hát ez meg hogy rendet a forgalmi iroda férfi Olajos utcából. Úri modor Nemzetiségi klubok rintot tud érte fizetni. Kissé keveselltem, bár nem értek a nemesfémhez. Aztán eszem­be jutott, hogy úgyis Pestre kell mennem — hivatalból „A pesti gyorssal utaztunk, feje fölött kinyitott egy bő­A fülkében igen vegyes ösz- röndöt és kivett valamit, szetételű volt a társaság. Idő- majd átnyújtotta kisfiának. Ö sek, fiatalok, házaspárok egy- boldogan majszolta a mákos lehet?" — kérdi Hetesi aránt, egy anyuka ötéves- beiglit. Ekkor már Cegléd György, Szilléri sugárúti ol- forma fiával és egy idős, bé- körül jártunk. Azt nem lát­vasónk, akinek másik kér- kebeli úr. Ö tiszteletet pa- tuk, hogyan történt, de óriá­désére nem tudunk vála- rancsoló arccal, mogorván sit zökkentek a kerekek és szólni, az a bizonyos ren- ült, sétapálcájára támasztva abban a pillanatban az idős — ott is megnézetem. Így is delkezés még csak szóbeszéd, kezét. Mintha egy idegen, rég úr feketéllett a mákos beig­történt. Pesten rövid vizsga- várjuk ki a végét. . . ...... - — Különböző kifogások „A Hajlat utca 3. (Tarján tenna már közel két hete 515. épület) lakói nevében nem üzemel. A ház lakóinak fordulók segítségért a Posta- egy a kérése csupán: szeret­ládához. A tv-vételt biztosi- nénk az antennát funkciójá­tó központi antenna hosszabb nak megfelelően használni, idő óta rosszul vagy egyál- és a televízió műsorát újra letűnt világból cseppent vol- litól. Még a kalap szélét is na közénk. Öltözete igen fi- beborította az illatos, felsze­nom, elegáns volt. Fekete öl- letelt kalács. Erre ő: „Az úr­töny, kalap, óra lánccal a istenit magának! Nem tud vl­mel lényzsebben, no és a sé- gyázni?!" A többit képzelhe­tapálca. Olyan csendesen és tik. Egy csapásra eltűnt az idegenül ült közöttünk, hát- úri külső, ami ugye érthető ra sem dőlve, pillantásra sem is. Mi persze nem nagyon méltatva bennünket, hogy sajnálkoztunk, hanem köny­szavunkat is suttogóra fog- nyeinket az újság mögött tö­talán nem működik. Illeté- élvezni. Miután a több mint tuk- Annál inkább eleven volt rülgetve, hangtalanul rázkód­kes megbízottunk kérésünk- egy éve meglevő hibát nem nek megfelelően értesítette a tudtuk a Gelka illetékesei­Gelka helyi szakembereit, vei megjavíttatni, sőt leg­ük azonban különböző kifő- utóbb olyan információt kap­gásokra való hivatkozással tunk, hogy rendesen riem is — nem jó az erősítő, nem tudják megjavítani, segítsé­megíelelő az áramerősség get kérünk." — írja Báló Zol­stb. — nem tudták az an- tán. Csak azzal segíthetünk, tennát megjavítani. E levél hogy a panaszt közzétesz­írásakor, április 6-án az an- szük. az öt év körüli kisgyerek, tunk a nevetéstől." A törté­Ide-oda ugrált, és mindig netet Cs. Nemes Erzsébet ad­volt valami óhaja az anyu- ta közre, kajához. Egyik kérése után összeállította: az anyuka felállt, az idős úr Pálfy Katalin A nemzetiségi anyanyelv, művelődés és hagyomány ápolásának otthonaivá fej­lesztik a baranyai német és délszláv klubokat. Ma már tucatnyi településen műkö­dik a megyében ilyen nem­zetiségi intézmény, többek között Mohács és Siklós vá­rosban is. Pécsett most épül a délszláv klub, amely nem­csak helyi, hanem megyei, sót regionális szerepet is be­tölt majd. A nemzetiségi kultúra fej­lesztésének távlati program­ja, amelyet a megyei tanács határozattá emelt, a klubhá­lózat jelentős kiszélesítését irányozta elő. A klubokra vár ugyanis az a feladat, hogy szervezzék a nemzeti­ségi Irodalom, zene és tánc művelését, gondozzák a még élő hagyományokat, táplál­ják a nemzetiségi önisme­retet és öntudatot. Ennek megfelelően több helyen ala­kult — a klubokhoz kap­csolódva — színjátszó kör, énekkar, tánccsoport. A klubok magukra vállal­ták a nemzetiségi könyvtár feladatát is. A város „szeplői' Az elhanyagolt külső nem dr. Bánlaki Aurél a Londoni válik egyetlen város díszére körútról. sem, levélíróink ezért is je- A több napig az utcán ék­lentkéznek gyakran olyan telenkedő kukák, szemetes észrevételekkel, amelyek a város csúfító „szeplőkre" hívják fel a figyelmet. Ezek­ből következik most néhány. „Azt teszem szóvá, hogy a Klauzál tér és a Kelemen utca sarkán álló Lengyel­ház falán egy emléktábla van, amelyen ez áll: Ebben a házban lakott Klauzál Gá­bor stb. Az emléktábla a több évtizedes piszok miatt nehezen olvasható" — írja vödrök is szeplők. Erről szól Oláh lstvánné Rózsa Ferenc sugárúti olvasónk levelében. „Mivel büntetik a városgaz­dálkodási vállalatot, ha a felvett pénzért nem szállítja el a szemetet? Megjelölték ugyan a keddi, csütörtöki és szombati napot, csak azt nem, hogy melyiken viszik el biztosan a szemetet. Így jár­tunk húsvét előtt is. A keddi napokon nemigen szokták elvinni, így átállt az utca a Rejtett kincs Rejtett kincs az eszperan- hogy a népek fiainak ha­tó, mivel híveinek ezrei ta- rátkozását jól sízolgálja a núsítják, hogy az eszperan- nyelvtudás, tó nyelvet azután tanulták És a megyében megértés­meg, miután az iskolában re talált a Népszava 1977. tanult nyelvvel csődöt augusztus 14-i számának mondtak. Ezt bizonyltja a vezércikkében közzétett íel­hódmezövásárhelyl Egész- hívás: nem elegendő, ha ségügyi Eszperantó Szakcso- csak az államok vezetői ba­port március 31-én meg- rátkoznak egymással, tehát nyílt kiállítása, amely ké- a magyar dolgozók is te­pekben, levelezésben méri remtsenek közvetlen kap­le a csoport hatévi tevé- csolatot a népek fiaival, kenységét. Huszonhét ,or- Mert ez is honvédelem, ha­szággal létesített kapcsolat- tásosabb a fegyverek erejé­ről mesél ez a kiállítás, amely tükrözi a helsinki bé­keértekezlet szellemét. Hí­ven dokumentálja, hogy Csongrád megye eszperan­tistéi megértették a béke­okmány alapgondolatát; ts nél. Csak egy kis csoport mun­kája volt-ez a kiállítás, de egyaránt szólt az érzelem­hez és az értelemhez. Korsós Lajos Hódmezővásárhely |

Next

/
Oldalképek
Tartalom