Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

Szombat, 1982. április 3. 3 Koszorúzási ünnepségek Koszorúzás a szegedi Széchenyi téren, a szovjet hősi emlékműnél. A pártbizottságok koszorúját dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei" pártbizottság első titkára, dr. Székely Sándor, a városi pártbizottság titkára és, dr. Somogyi Ferenc, a járási pártbizottság első titkára helyezte el az emlékmii* talapzatán Az MSZMP Szeged városi és szegedi járási bizottsága, Szeged megyei város tanácsa. a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága hazánk felszabadulásanak 37. évfordulója tiszteletére tegnap, pénteken délután koszorúzási ünnepséget' rendezett a Széchenyi téri és a Dugonics temetőben levő szovjet hősi emlékműveknél, valamint a Belvárosi temetőben a román hősi emlékműnél. Valamennyi emlékműnél koszorúztak az MSZMP Csongrád megyei. Szeged városi és a szegedi járási bizottságának, a Csongrád megyei és a Szeged megyei város tanácsának, a fegyveres testületeknek, a Hazafias Népfrontnak. az SZMT-nek és a KISZ-nek a képviselői, illetve a szovjet hősök emlékműveinél a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok képviselői. A Széchenyi téren, a Kárász utca felőli szovjet hősi emlékműnél elhelyezték a hála és a megemlékezés koszorúit a Szegedre érkezett Temes megyei pártdeiegáció tagjai, valamint az olajipar, a SZOTE és az Űj Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet dolgozóinak képviselői. A Széchenyi téren, a Takaréktár utca felőli szovjet hősi emlékműnél elhelyezték a kegyelet koszorúit a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a Felszabadulás Termelőszövetkezet dolgozóinak képviselői is. A Dugonics temetőben levő szovjet hősi emlékműnél koszorúztak még az MTA Biológiai Kutató Intézet, a Gelka és a Szegedi Afész képviselői. A Belvárosi temetőben levő román hősi emlékműnél a politikai, társadalmi szervezetek, fegyveres testületek képviselői mellett elhelyezték koszorúikat a Temes megyei pártküldöttség. a Csongrád megyei Sütőipari Vállalat, a DEFAG és a Móra Ferenc Termelőszövetkezet képviselői. Az ünnepség a szovjet hősi emlékműveknél a magyar és szovjet, a román hősi emlékműnél a magyar és a román himnusszal kezdődött és az Intemacionáléval fejeződött be. Kedves színfoltja volt a koszorúzási ünnepségnek, hogy a hivatalos ünnepség után fiatalok, a régi munkásmozgalmi harcosok, a város lakossága köréből virágokat helyeztek el az emlékművek talapzatán. Az ünnepség végén a katonai és munkásőregységek tisztelgő menetben vonultak el az emlékművek előtt. * Tegnap, pénteken koszorúzási ünnepséget tartottak a román hősök rákosligeti sírjainál, a bolgár hősök harkányi emlékművénél, a solymári angol katonai temetőben, a jugoszláv hősök beremendi sírjainál, s a budaőrsi amerikai katonai temetőben. Q Temes megyei küldöttség látogatásai Negyedik napja tartózkodik megyénkben a Temes megyei delegáció. Román vendégeink tegnap is több program résztvevői voltak. Constantin Potinga. az RKP Temes megyei bizottságának titkára, a megyei néptanács alelnöke és Rákóczi Ferenc, Zsombolya város pártbizottságának titkára először a Komócsin Zoltán térre látogattak. ahol a szegedi Ifjúsági Házat keresték fel. A küldöttség harmadik tagja. Constantin Posa. az RKP Temes megyei bizottsága megyei munkásellenőrző tanácsának alelnöke a szegedi vásárközpontban folytatott beszélgetést. Az ifjúság palotájában Berta István, a szegedi városi pártbizottság titkára, valamint Szabó G. László, a Csongrád megyei tanacs elnökhelyettese részvételével az ifjúság körében folyó közművelődési munka időszerű kérdéseiről beszélgettek. Az Ifjúsági Házat Halász Anna. a KISZ szegedi bizottságának első titkára és Goldshmied József. az intézmény igazgatója mutatta be a vendégeknek. Szó esett a kapcsolatok erősítéséről is. A küldöttség ezután a Sajtóházba látogatott. Az irodalom, a tájékoztatás kérdéseiről folytatott megbeszélést a szegedi irodalmi élet és a sajtó vezető munkatársaival. a Szegeden megjelenő lapok. folyóiratok, valamint a tévéstúdió vezetőivel. A társadalom szolgálatában Irta: Korom Mihály A

z élet minden területén a dolgozók között megtalálhatók az alkalmazottak. Aktív, cselekvő tevékenységük nélkülözhetetlen volt és lesz a társadalmi, az állami feladatok megoldása szempontjából is. Természetesen nemcsak a tanácsokra. állami szervekre kell gondolnunk, áilami feladatnak keit tekinteni a gazdasági. a gyógyító, az oktató, az egészségügyi és egyéb területeken folyó munkát is. Amikor Lenin a szocialista államról beszélt, többek között hangsúlyozta, hogy a szocialista állam ereje a hatalmat kivívó munkásosztály és a dolgozó milliók cselekvő támogatásában és a közéletben való mind tevékenyebb részvételben van. Az állami munka tehát nem nélkülözheti a közalkalmazottak aktív, cselekvő közreműködését, még hosszú ideig szükség lesz a hivatásos államapparátus tevékenységére, munkájára. Ha pártunk, társadalmunk előtt az államélet. a szocialista demokrácia további erősítése, fejlesztése, a XII. kongresszus által megerősített módon előtérben áll, akkor semmiféle előrelépés, igazán színvonalas munka nem képzelhető el azok nélkül, akikre ezek a feladatok, tennivalók hárulnak. A munka színvonalát csak olyan dolgozók közreműködésével lehet emelni, akik a célokat jól ismerik, azokkal azonosulni tudnak, akik megtelelő hivatástudattal, politikai és szakmai műveltséggel rendelkeznek, mert a társadalmi igény ez volt és marad a köztisztviselőkkel szemben. Társadalmi igény még a magasabb fokú erkölcsiség, a feddhetetlenség, a politikai elkötelezettség és nem utolsó sorban a közéleti ség is. M

ilyen mértékben érzékenyek a politikai és társadalmi problémákra az e területen dolgozók? Tudjuk, hogy e réteget is sok hatás éri — negatív és pozitív egyaránt. Pártunknak, az alapszervezeteknek, a kommunistáknak a feladata többek között, hogy a pozitív hatások erősödjenek tovább. Igaz, hogy ezen a területen dolgozó pártszervezeteket nem lehet többedrangú szervezetekként értékelni, de ez vonatkozik az itt végzett társadalmi munkára is. Talán a pártépítés területén nagyobb lehetőséget kellene biztosítani olyan szempont* A cikk dr. Korom Mihálynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának a megyei és a szegedi pártbizottság 1982. március 12-i együttes ülésén elhangzott felszólalása alapján készült. Bőrgyógyászok tanácskozása Tegnap, pénteken Szegeden. az Orvostudományi Egyetem oktatási épületében a Magyar Dermatológiai Társaság megkezdte kétnapos vándorgyűlését. A hazai és számos külföldi szakember részvételével megrendezett tudományos tanácskozást dr. Simon Miklós egyetemi tanár, a Bőr és Nemi-kórtani Klinika igazgatója. a Magyar Dermatológiai Társaság elnöke nyitotta meg. Ezután dr. Petri Gábor akadémikus, a SZOTE rektora köszöntötte a megjelenteket. Hangsúlyozta, hogy a mostani tanácskozás a nemzetközi tudományos együttműködés újabb bizonyítéka. A kétnapos tudományos ülésen 30 előadás hangzik el. Szó lesz a gombás betegségek gyógyításában eddig elért legújabb eredményekről. valamint azokról az új diagnosztikai módszerekről, amelyek segítséget nyújtanak a kórokozó gombák kimutatásában. ból, hogy az erőteljesebb legyen. Ez helyes törekvés, ha nem valamiféle szűk értelemben vett statisztikai szemlélet vezet bennünket. A pártépítésnek van egy másik oldala, az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt mégiscsak a munkásosztály pártja, ennél fogva fő törekvésünk a termelő munkában részt vevő pártonkívülieket mindenekelőtt megnyerni a párt ügye számára, hogy velük erősítsük a párt sorait. A Magyar Szocialista Munkáspártnak jelenleg mintegy 854 ezer tagja van. Felmerül a kérdés, hogy hol van itt a határ? Egyre jobban meggyőződünk arról — anélkül, hogy a párt egyetlen tagját is önérzetében megsértenénk, megbántanánk —, hogy mintha elérkeznénk egy olyan szakaszhoz, amit úgy lehet jellemezni : ha kevesebben lennénk, talán erősebbek lennénk. Nem tartunk tagrevfziót. hiszen a párt is élő, organikus szervezet, amely időről időre, folyamatosan megújítja önmagát. Ez olyan kérdés, amivel foglalkozni kell valamilyen módon. Erősítsük azt a tendenciát, hogy az alkalmazottak közül azok, akik erre leginkább megértek, legyenek a párt tagjai. Az. alkalmazottak döntő többsége bécsületesen dolgozik és j tisztességesen eleget lesz a munka körének, ellátja azt. Pedig növekszenek a követelmények, nemcsak az igények. Az alkalmazotti réteg helytállását az jellemzi, hogy lépést tud tartani a társadalom egésze igényeivel. követelményeivel. Ezt a tisztességes, becsületes munkát a mi pártunk is elismeri, jóllehet munkája fontosságával, jelentőségével nem teljesen azonos arányban. mértékben. Az alkalmazotti területen is találkozunk olyan negatív jelenségekkel, mint a bürokratizmus. fegyelmezetlenség, lelkiismeretlenség, döntésképtelenség. A mi társadalmunkban van bürokratizmus, nemcsak bürokratikus jelenség. Igazságtalannak tartom, amikor a közalkalmazottakat teszik feleiőssé a bürokráciáért, mintha csak a végrehajtásban dolgozók lennének a felelősek. Erről szó sincs. A bürokrácia elleni harcot nem elsősorban a végrehajtás területén kell keresni és számonkérni, hanem már a jogalkotásnál, a rendeletalkotás forrásánál, mikor egy-egy rendelkezés, jogszabály-tervezet előkészítés alatt áll, elfogadásra kerül. Amikor az e munkáért felelősek nem gondolják következetesen végig, hogy a meghozásra javasolt, előterjesztett tervezetek milyen következményekkel járnak, akkor elkövetnek egy nagy hibát: nem veszik figyelembe a valódi, általánosítható igényeket, szükségleteket. Ez a felismerés nemcsak egyéni véleményem, hanem a kodifikáció munkálatok során egyre jobban polgárjogot nyer. Természetesen nem lehet felmentést adni azoknak a közalkalmazottaknak, akik rideg, hanyag, bürokratikus munkamódszerrel dolgoznak, az emberekhez való viszonyuk nem megfelelő. Szép számmal lehet találkozni ilyen nem kívánatos esetekkel, még a hatalmi pozícióval való visszaélés egyes eseteit is említve. Ezek a problémák arra hívják fei a figyelmet, hogy minden szinten sokkal felelősségteljesebben, átgondoltabban intézzük az ügyeket, fellépjünk a hibák ellen. T

udatában kell lenniük a közalkalmazottaknak — és ebben a párt-, a szakszervezet, az ifjúsági, a társadalmi szervezetek sokat tehetnek —, hogy munkájuk elsőrendű politikai jelentőségű és tartalmú tevékenység. Annak a tudatosítása, hogy az alkalmazottak — pártállásra való tekintet nélkül — a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmát szolgálják, és hogy nem a dolgozók vannak az alkalmazottakért, hanem az alkalmazottak a dolgozókért. Magatartásuk fontos tényezője, a széles közvéleményben a szocialista államról, a szocialista társadalomról kialakított álláspontnak, a lakosság. a dolgozó milliók politikai, társadalmi közérzetének alakítása szempontjából is. Fontos szerepet töltenek be a párt és a dolgoT.ó milliók közötti bizalmas erősítésében, ha megfelelő módon végzik munkájukat. A közvéleményben sok szó esik az alkalmazottak erkölcsi, anyagi megbecsülése javításáról, Bizonyos vélemények szerint a tanácsoknál dolgozó alkalmazottak anyagi megbecsülése magasabb, mint más területeken. Viszont mások azt állítják, hogy a tanácsi dolgozók nincsenek megbecsülve, megfizetve. Ezen a területen javításra, kiigazításra van szükség. Összehasonlítva a gazdasági igazgatás területén dolgozó alkalmazottakat más területekkel, a gazdasági életben valamivel jobb a helyzet. Ahogy lehetőség nyílik rá — akár erkölcsi, akár anyagi lehetőségeinket illetően — mindig gondolnupk kell az alkalmazottak fokozottabb anyagi és erkölcsi megbecsülésére. A létszámviszonyok tekintetében nagy a szóródás. Az egyik területen várható, hogy gyorsabban növekszik az alkalmazotti létszám, más területeken viszont célszerű visszaszorítani a fejlesztést. Valamikor arra gondoltunk: ahogyan a technika tért hódit, fejlődik, tömegessé válik, ez rpajd az élő, emberi erő megtakarításával jár, vagyis kevesebb emberre lesz szükség. Ez azonban nem igazolódott E terület konkrét követelményeit figyelembe véve szükséges kialakítani a létszámot. Ami a közigazgatást, a tanácsi apparátust illeti, nagyobb lehetőség van arra, hogy állítsuk meg az alkalmazotti létszám növekedését — ott más a helyzet, mint az üzemekben, intézményekben. Az alkalmazottak munkája is a Magyar Népköztársaságban — mint ahogy a munkások, parasztok, érteimiségiek munkája — elválaszthatatlan azoktól a nemzetközi és belső tényezőktől, amelyek közepette nekünk dolgoznunk kell. Pártunk XII. kongresszusa határozatainak végrehajtása az országban — így Csongrád megyében is — a megfelelő módon, a megfelelő ütemben halad. Ez jó dolog. Kifejezi többek között, hogy milyen nagy bizalom van pártunk iránt; nem csak általában, elvileg fogadta el népiink a XII. kongresszuson kijelölt utat, hanem a maga munkaterületén igazán cselekvő módon juttatja azt kifejezésre. B

első és külső gondok, problémák közepette halad azonban a kongresszus határozatainak végrehajtása. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy társadalmunkban egyes kérdések kapcsán aggodalom, jogos aggodalom jelentkezik. Vsjon képesek leszünk-e a kongresszuson elhatározott életszinvonai-politika Követelményeinek megfelelni, képesek leszünk-e akár a termelés, akár az életszínvonal tekintetében megőrizni eddigi nagyon jelentős vívmányainkat, vagy visszaesésre lehet számítani? Ezek az aggodalmak a társadalom minden osztályában, a párttagság és a pártonkívüliek körében megvannak. Ezeket az aggodalmakat figyelembe is kell vennünk. A magunk munkájával járuljunk hozzá, hogy sikerüljön megőrizni a termelés, az életszínvonal terén elért vívmányainkat. A Magyar Népköztársaságnak, pártunknak és személy szerint Kádár Jánosnak igen nagy tekintélye van nemcsak a testvérpártok, hanem a világ dolgozói körében is. Ez jó érzéssel tölt el bennünket, csak attól kell magunkat óvni, hogy el ne bizakodjunk. Mert nemcsak a dolgozók, a kommunista pártok dicsérnek bennünket, hanem időnként ellenségeink is. örülünk annak a dicséretnek. ami reális. Vigyáznunk kell azonban, mert politikai értelemben ez buktatót rejt magában. Nekünk, magyaroknak az a kötelességünk — és ez a párt általános, régi politikája és a jövőben is az lesz —, hogy szövetségi rendszerünket a Szovjetunióval, a többi szocialista országokkal tovább erősítsük, és nem engedjük, hogy szembeállítsanak bennünket a szocialista országokkal. Ellenségeink olyan kérdéseket változatlanul napirenden tartanak, mint az 1956-os ellenforradalom. Megkérdőjelezik szövetségi rendszerünket, különösen a Szovjetunióval való kapcsolatainkat, ennek politikai, gazdasági vonatkozásait egyaránt Az országban szűkebb körökben mintha erősödőben lenne a megkérdőjelezése az 1949—56. közötti időszaknak. Ez a körülmény különösen veszélyes a tapasztalatlan fiatalok szempontjából. Ogy állítják be, mintha abban az időben csak személyi kultusz lett volna, vagy mintha az akkori államvédelmi szervek csak ártatlan embereket csuktak volna be, mintha akkor ellenség nem lett volna. O

lyan kérdéseket meglovagolnak, amelyek valós jelenségek, mint például az, hogy van bizonyos csoportoknál szegénység. vagy, hogy demográfiai problémák vannak. Arra kell vigyázni, hogy ezeket a valós, a társadalmunkat foglalkoztató problémákat a párt vezetésével oldjuk meg. Azt mondhatjuk, olyan stádiumban van az ellenzéki tevékenység, hogy nem túlozhatjuk el a jelentőségét, de nem is becsülhetjük le. Mindenekelőtt politikai, ideológiai eszközökkel kell harcolni ellenük, a nézeteik ellen. Szükség van további politikai éberségre, a kommunisták, a tömegkommunikációban dolgozók nagyobb felelősségére. Azt gondolom, hozzátartozik életünk, továbbfejlődésünk logikájához a határozottabb, következetesebb fellépés, a nagyobb igény- és követelménytámasztás a párttagokkal szemben is. t i I