Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-07 / 56. szám

Vasárnap, 1982, március 7. 5 Csizma az asztalon Harmadvirágzásukat élik ürbén Eme szatírahősei a szegedi Kisszínházban. Hősei. mondom, hiszen valójában ők és az őket beszabályozó élethelyzetek virulensek ma is — a cselekmény maga. patináról lévén szó. a fiktív cselekménnyel álcázott történések, parasztországból ipar-országba masírozó gazdaságpolitikánk ballépései, mára történelmi kövületek csupán. Három évtized távolából is, az ötvenes évek kritikus noeztalgiadlvatján. úgy főst. nem akármilyen darab az Uborka/a — bár nincs annyira jó. mint amennyire igaz. A sztori göngyölítése bravúros, figurái eltaláltak, dialógusai viszont imitt-amott laposak, a mai fülneík nem igazán szellemesek, csillámlóák. Amitől mégis pikáns: éles tölténnyel tüzel célpontokra. ahová megszoktuk, hogy vaktöltényekkeü lődözünk csupán. Amit esztétikai alufóliába illenék csomagolni, átsütni, körettel tálalni, azt konyhakerülőn tálalja föl. mint holmi nyers húst vagy diabetikus tatárbifszteketSántha Cézárnak, az átka paró-ivadéknak. fölvirradt a napja negyvenöt után. Olyannyira föl. hogy egy látszateredményeket hajhászó sikerpolitika kísérleti farmján kulcsfiguraként csöppen a fölgyorsuló események mélyvizébe. mint Pilátus a Credóba. Villámsebesen klvakaródzik a botcsinálta káder, zsírfoltos kalapját s imiéderes sapkára cseréli, kuláklány feleségét szemrevaló titkárnőre. s megittasulva a váratlan fordulattól, mely igazgatóhelyettessé teszi, forrad ab masítja a szőrgyártátá. Bepalizza az ecsellöi kirendeltség vezetőjét, a község tanácselnökét. • elkiáltja a vezényszót, áttérni * gyújfissról a hatékonyabb termelésre, megnyírni a teljes élőállat-állományt. S mivel a saör wn máshoz kell, mint a nemezgyártáshoz, vagyis hogy a mezőgazdaság az ipar malmára hajtsa a vizet, e blődli sztoriból as agrárországot megváltó vas és acél országának menettndulója sikolt, s bömböl "aiaegve valóságos hangszóróikról a Kisszínházban. Megkapja itt a fricskát lakáceazdálkodáK. értekezletestit, ]c8dcrpoIití!kBi, raervii izmus, a közérdekből maSmhasanot Eláztató kWkirflykodáa Az Uborkafám riwná Sántha Cézár kanesjfcodott föl ugyanis, de m fclmndeltsé gvezető Sólyom, a pöffészkedő. hhí tanáosetnSk Boíla és még mennyi más fSéntha: „Mór megbooSBSS. Imre. de mién lenne vtecf Ahogy te elnök lettéi. ám én is 1éhetek igazKivéss tisztességes. masÉndeku figura marad, aa a pár is inkább kornikns, mert helyzetébőt fakadóm nem lehet más. Szénte Géza például akit sántáit kiemeltek, gép mellől bmatatooknafc. • aki nyelves •Etahanrwista menyaszmenyával a paródia paródiájának kénytelen modellt állni. Kéz kezet mos alapon épai föl a gúla. dilettánsok futtatják egymást a hivatali és üzemi bürokrácia repkényén. a kúsznak a tetőre, pontosabban az Uborkafára. süttetni hasukat egy délibábos magyar nyárban. Mit keresnek errefelé momentán? Hol terem manapság a Szóméval? Szándékosan bányászta elő vagy véletlenül találta meg pont a szegedi színház, három és fél évtized drámakazlában, pont ezt a szalmaszálat. s tűzte kackiásan gomblyukába? Egy bizonyos Hevesi Sándor leírta volt: a színielőadás három idősíkot tükröz (legalább), az író korát, a darab cselekményének korát — és a mindenkori előadásét. Így kerülne a csizma az asztalra? Pipacspiros függöny fojt ad ja a nézőt, s márványterem az igazgatói rezidencia. Nagyajtaját belül szegélyezik kariatidák. a kilincset csak pipiskedve érnj. el; balról termelési grafikon. jobb felől vereemytábla, néprádió meg a népvezér ismert portréja, búzatáblákban. A bőrfotelek, asztalok, telefonok, paksaméták már időtlen kellékei üzemi irodáknak, s Menczel Róbert díszletszobái közül a tanácselnöké sem igen más, mindössze töpörödöttebb. bensőségesebb. A faluképbe komponált Góczán-porta viszont virtikli-népszínműves, s a kordivatot mártogatják hol a népviselet, hol a munkaruha öblítővizébe Vág völgyi Ilona jelmezei is. Böhm György méretes dramaturgiai körömollóval igazított, főleg végkifejletben, a darab fazonján, mikor a (hatalom karhatalommal übereli magamagát, s hogy a föbűnösök ..prémiumosztásakor", a nullásgéppel elvégzett nyírások után. föltetszhet a nézőnek. nem csak egyedi vezetői privilégium a kopaszság. Halasi Imre rendezői ízlését dicséri, hogy nem az Igéket ragoz, za, hanem a tulajdonneveket egyéníti korfestő figurákká. miközben megengedi a szatírát. Ki-ki ráteheti ötleteit, tegnapra a mát. Van Halasinak ritmusérzéke, s színészvezetése sem erőszakolt. amivel könnyen kaptafára húzhatna egy ilyen szatírát: az 6 engedékenyen szigorú hozzáállásából fakad. ha a néző kuncoroghat is, röhöghet is, szórakozhat akár az operettéken. s közben arra gondol amire kedve támad. Király Levente Cézárja gyorsan belejön az igazgatásba. Olyan manirokat ját. szik eL szándékosán, melyek túlontúl ismerősek: szertartásosan viseli káderlottón nyert méltóságát. Nemcsák Károly telibe talált Szenté Gézája, oldalán Karancz Katalin tüzes Zsófijával, megtestesült raciószociali zmus. Kidomboritásaival beretvavágásosan fölnyalt frizurájával, jelszavazó beszélésével elnyújtott tuskólépteivel maga a folyton éber. két lábon járó osztályharc. Legjobb formáját hozza Gyurin István, karvalykörmöket növesztve Sólyom Aladárnak, aki nem szakember ugyan, de él-hal az ügybuzgóságért íper&ae minek). Kortalan vezetői dilemma emészti Mentes József tanácselnökét: hogyan kompenzálja, kifelé, fék telén önzését hiúságát. Minden vállalkozáson rajta tart ja szemét minden ötletet kisajátít magának, g közben azon vívódik. kinek a látszatát keltse, a vonalasét vagy a patriarcháét. A három titkárnő közül Deák Éváé valósággal lubickol fickándozik a protokollelsó árnyékában. Fekete Gizié csúszó-máezóbb, amint az osztályielegen sarjadékoknak tanacsos, h« föl akarnak kúszni az Uborkafára, Bor Adrienne Piroskája pedig szemüveges, kartársnőies, álfrigid. Máriáss József pénztárosa pontosan az a könyökvédős, aktakukac múmia, ki égés* életében nem foglalt állást, se pro se kontra Katona András nyugalmazott csősze szívmelég es józan. Bagó László kivénhedt tűzmestere pálinkaszagú. Szabó Mária szomszédasszonya lármás. Marosi Károly portása szókimondó, mint egyetlen a hierarchia alján, akinek nincs vesztenivalója. Jah, s majd elfelejtem: Egerváry Klára Cézárnéja röpke jelenéseiben is kirobbanó. Cézár né vörös parókában — csettintett a hátam mögött valaki, mint akinek leesett a tantusz. Mi tagadás, akadt még telefonérmékből egy jópár... A második felvonás végén dalos ajkú magyar úttörők köszöntik a magyar népet, tűzoltózenekar búzza a tust. Megnyertük a széncsatát? Nikelény) István : Postaládát író kollégáimj mai a szűkös terjedelem és a I beérkező levelek nagy száma közötti ellentmondás, vagy legalábbis feszültség feloldásáról tanakodva arra a megállapításra jutottunk, a jövőben keresnünk kell a módját, hogy egyes arra érdemes leveleknek rovatunkon kívül is Igyekezzünk megjelenési lehetőségét biztosítani. Emellett továbbra is és még inkább alkalmazzuk azt a módszert, hogy egyes észrevételeket közvetlenül az érintett és segítésre képes intézményeknek továbbítjuk.Így ezen a héten Pataki István és özv. Szegvári Józsefpostalada társszerzőnk az olvasó mindenről lemondott tulajdonos valahonnan megtudta, hogy Szegeden él egy órásmester, akihez bizalommal fordulhat, és lám. úgy is lett, régi kedves darabjának egyedüli orvosa lett a szegedi órás. Szívesen címezzük a köszönetet a szegedi kisiparosnak: Joó Ferenc órásmesternek. Érdemes válaszleveléből idézni: -Az, hogy meg tudtam csinálni, nekem is nagy öröm. úgy né levelét a GElJíA-hoz, eddig az egész országban Sz. N-né levelét a városgaz- javításra alkalmatlannak dálkodási vállalathoz és Fe- ítélt kinal falióráját. A fiatalokkal, jer Györgyné észrevételét a Yolán-hoz küldjük el. látszik, nyolcvan évesen is felveszem a versenyt a mai Szemét kint és bent Dupla pénz, szimpla élvezet Ez derül ki abból az olvasói panaszból, amelynek feladója ifj. Borossebesi Jánosné (Székely sor 21. I. 104.). Mégpedig azt sérelmezi, hogy miután 1978 májusában az apósa a kölcsönzőből kivett egy televíziót, öt évig, vagyis ez év februárjáig duplán fizette a televíziószámlát. Az ok. hogy — mert nagyothalló — nem értette megfelelően a tájékoztatást. s így nem mondta le a másik, immár használaton kívüli és a kölcsönzöttel helyettesített televíziót. Levélírónk úgy érzi, hogy fölöslegesen fizette a dupla díjat, g ezért még inkább neki járna visszatérítés. Am amikor bejelentette a lemondást, még tőle követeltek. Kérdése, ki orvosolhatja baját? A környezetvédelem közügy, mondjuk. Mert sokat mondjuk, tán közhely. Am mindjárt más, ha közvetlen közelünkben vétenek a tisztaság és a rend ellen. özv. Burány Istvánné (Roosevelt tér 6.) egyik lakótársára panaszkodik, aki kukákból gyűjt rendszeresen hulladékot. Lehet hogy ez értékmentő akció, ám az udvarban — levélírónk szerint — ennek nyomán elszaporodott bogarak és a felgyűlt szemét nemkívánatos. Kuppis Gusztáv (Totbuhía sgt. 53—55.) a H-es Kórhág és a KÖJÁL környékének tisztaságát kifogásolja. s azon túl hogy a járókelők gondosságát hangsúlyozza, sajnálatosnak érzi, hogv az arra járó autók vastagon felhordják a járdára a sarat, amelyet egyszerűen nem is lehet eltakarítani. Levelének végén reményét feje. zi ki, hogy egyszer majd a* épületek lakói a villamosmegállótól hazáig száraz járdán fognak hazamenni. Figyelmesség az idősek iránt Válaszol az illetékes Ügy tűnik, villamosvezetőink nyugodtabbak, mint a többi tömegközlekedési eszköz volánjánál ülök, mert valahogy több dicséret érkezik munkájukkal kapcsolatban, mint elmarasztalás. Ezt juttatja eszünkbe özv. Farkas Istvánné (Roosevelt tér 14., II. 13.) levele is, amelyből kiderül hogy február 19-én a temetőből többedmagával — szintén idős emberekkei együtt — indult a vHUJnosmegállóhoz, adioj várakozott a kocsi. A vezető Császár Imre látván, hogy az idős utasok lassan, nehezen mozognak, s az egyébként szokásos várakozási időn belül nem érik el a villamost, türelmesen kivárta. míg mindnyájan odaérnek, csak aztán Indított.. Levélírónk megkért bennünket, tolmácsoljuk mindannyiunk köszönetét Apróság, mégis sokat irt Nincs többé beázás Postaládánknak nem mindig „piros betűs" címzettje az ingatlankezelő vállalat, ám már csak azért is, ne érezze azt; pikkeltink rá. örömmel adunk helyt a munkáját elismerő olvasói soroknak. Mák László (Lenin körút 48.. III. 4.) az IKV dolgozóinak példás gyorsaságú és körültekintő ügyintézését dicséri. Korábban többször volt a lakásában beázás, aminek kellemetlen következményeit nem kéli ecsetelni. Mák László leveléből kiderül, hogy a nem is könnyű esetet igyekezett az ingatlankezelő vállalat megfelelő segítőkészséggel és körültekintéssel kezelni. Így aztán Mák László elmondhatja, nincs többé beázás. Széli László olvasónk még a múlt év végén vásárolt egy csizmát, amelyről — mint február 21-én megjelent leveléből kiderült — leesett a sarokflekk. Leírta a drága pénzen vásárolt lábbeli körüli huzavonát amelyre Vass Sándor, a Tiszántúli Cipőkereskedelmi Vállalat szegedi lerakatának vezetője adott választ „Széli László első esetben jelentkezett a boltban a reklamált csizmával és a jelenleg érvényben levő rendelet szerint a boltvezető javításra akarta átvenni. A panaszos ezt nem fogadta el. Másodszor, február 2-án jelentkezett ekkor már — mert a védőflekk nélkül viselték — a sarok olyan mértékben tönkrement, hogy ezt már javítani nem lehetett. A véleménykülönbség miatt a bolt a csizmát KERM.I vizsgálatra átvette, február 5-én a 3/60970—2. számú szakvélemény szerint az intézet a reklamációt alaptalannak minősítette; Erről a vizsgálati eredményről a panaszost értesítettük, ö ennek tudatában fordult panaszával Önökhöz." Benedek Tibor, a Volán 10. sz. vállalat forgalmi igazgató-helyettesének egyik elküldött olvasói levélre adott válaszából egyrészt kiderül, hogy „nem mind panasz, ami fényük", magyarán időnként kétségeink lehetnek a bejelentések megalapozottságát illetően, ugyanakkor tájékoztatja lapunk olvasóit, hogy a kifogásolt levélben. illetve az általában beérkező panaszokban jogos az a kritika, hogy információs rendszerünk kívánnivalót hagy maga után. Leveléből való idézet helyett a lényeget: ígérik, hogy a tóvőben mindent megtesznek "az utasforgalom zavarmentességét biztosító tájékoztató táblák, feliratok, vagyis az információs rendszer javítására. Összeállította: Igriczi Zsigmond Bemutatás de miből? Egy egyszerű hétköznap ls olyan egy iskola, mint a hangyaboly. Elképzelhető, milyen akkor, amikor a szülők bevonásával és azok kedvére a gyerekekkel ls közős rendezvénjtt szerveznek. Így volt ez február 23-án is. amikorra Váci Józsefné (Dorozsma, Jerney utca 5.) és a környékbeliek hozzá hasonlóan meghívót kaptak a dorozsmai Jerney utcai általános iskola zsibongójában megrendezendő divatbemutatóra A meghívó fél 5-re szólt a közönség összejött a bemutató még nem. Háromnegyed 5kor még csak a Komplett Ruházati Vállalat egyik dolgozója tartotta szóval alkalmi lemezlovas műsorával a még türelmes vendégeket A szervezők viszont annál idegesebbek voltak, s érdeklődtek a bemutatóanyagot biztosító nagyáruház illetékeseinél. Szomorúan állapították meg. hogy akivel korábban egyezkedtek, nem volt ott nem Intézkedtek, hogy megfelelő anyagot állítsanak öszsze a divatbemutatóra Egyébként az előkészítés lelkiismeretességét tükrözi az alábbi mondat: a telefonban azt a felvilágosítást adták, hogy ha — itt a korábbi szervező neve szerepel — ... elvtársnak szóltak, akkor olyan, mintha senkinek sem szóltak volna. Egyébként a kocsi megérkezett. Amit kihozott, a következő volt: 2 darab óriás fürdőlabda, egv futball, egy maci. egy tréningruha. egy pár görkorcsolya, egy darab (nem egy Dér) teniszütő. egy sporttáska és egy cifra táska" Amúgy a divatbemutató jól sikerült. Elveszett az ágynemű Régen divat volt szidni a Patyolatot, ma kevésbé. Minden bizonnyal ió munkájának köszönhető a lakosság megelégedettsége, még akkor is, ha kisebb „malőrök" előfordulnak. Ilyen Farkas István (Agyagos utca 4/A) esete ls. Februárban a Lénin körúti Patyolat-fiókba beadta két. piros és kék kockás ágynemű-garnitúráját tisztításra. Mint írja. a garnitúra elveszett. Tudja, hogy a vállalat ilyen esetben megtéríti az árát, ám az igazsághoz tartozik, hogy ha fizetnek is neki. abból még nem tud teljes garnitúrát vásárolni. Panasza nem is ezért fontos számára, hanem, mint írja. ezt a garnitúrát különösen szerette. Kéri, ha netán a Patyolat hibájából valaki máshoz került, segítsen viszszajuttatnt, annál is inkább, mert bizonyára akkor ő sem azt kapta, amit várt. Levél a Nyírségből Ügy látszik, a sajtóterjesztés útjai is kifürkészhetetlenek. Nyírbogátról, az Attila utca 30. szám alól Varga András levelét kétbesítette a posta. akitől egyebek közt megtudtuk, hogy címünket egy csomag béléséből tudta még. Lám. mire jó a Délmagyar, de hogy ezzel .bélelték a Nyírségbe küldött dobozt, nem véletlen. Itt adták fel. Mégpedig alkalmi olvasónk eiUgye, Lacika? Ülök a tolókocsiban. Boszszankodom. Rosszul léptem le a buszról, és kificamítottam a bokámat Hál' istennek nem tört el. de így is ágyhoz leszek kötve egy pár hétig. Alig két hónapja vagyok az új munkahelyemen. sok elintézésre váró dolgom van ... Ráadásul lőttek a hét végi programnak isi Hogy eltöltsem az időt a mentősök érkezéséig, beszélgető partner után nézek. Célba veszek egy nálam pár évvel idősebb fiatalembert, aki egy kisfiúval üldögél. Fürkésző tekintetemet elkapva ő szólít meg: , — Mi történt veled, öreg? Elmesélem az esetet, irigységgel vegyes elismeréssel hallgatja. — Szerencséd van. hallod! Ezzel akár három hónapig is kihúzhatod, csak ügyesen kell csinálni! — Hát igen! — motyogom kissé bosszúsan, és indulnék új beszélgető társat keresni. Nem hagyja annyiban, folytatja a megkezdett témát. — Tudod, nekem is hasonló esetem volt. Egészen tavaly októbertől mostanáig voltam kiírva. De most már dolgoznom kell... No, de tegnap a jégen elesett a kisfiam, és csúnyán megütötte a vállát. Ugye. Lacika! — fordul oda mintegy emlékeztetőül a mellette ülő öt-hatéves forma kisfiúhoz. Az értelmes tekintetű, szőke hajú srác kifejezéstelen arccal bólint. Különösebben nem érdekli a dolog Ha sikerül „megcsinálni a papa buliját", biztosan kap márkát, csokit rágógumit... — Tudod, folytatja újsütetű ismerősöm, ha kiírják a gyereket, én maradok otthon vele az asszony pedig rendesen dolgozik tovább. — Aha! — mondom válaszul furcsa mosolyára, amit egy gesztikuláló mozdulattal is megtold. Közben hívjak a kővetkezőt. Apa és fia felállnak, még egy utolsó — emlékeztető — érintés a fiú vállára, és Indulnak a „bevetésre". Érdekes! — tűnődöm a sztorin. Mégis csak lelketlenség egy kisgyereket ilyenre felhasználni! De egyébként is! Ennek az „áldozatkész családapának" ennyire nem számít a megélhetése szempontjából, hogy dolgozik, vagy éppen táppénzcsalással tengeti szürke hétköznapjait? Egyvalamit bizton meg lehet állapítani: kötélerős érzelmi szálak nem fűzik munkájához és munkatársaihoz. — Biztos, hogy jó úton járok? — vetődik fel bennem a kérdés. Csak őt lehet elmarasztalni? Milyen hatások befolyásolhatták az első benyomásra jó köze-, pes képességű ember gondolkodásmódját, erkölcsi, etikai érzékét? — Jó lesz oda'igvelni ezekre a személyiségformáló — tor7Ító — hatásokra addig míg formálható a személyiség! — szólal meg bennem a népművelő. Mivel engem is Lászlónak hívnak, magamat is így figyelmeztetem: ugye. Lacika! Szűcs László