Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-07 / 56. szám

Vasárnap, 1982, március 7. 5 Csizma az asztalon Harmadvirágzásukat élik ürbén Eme szatírahősei a szegedi Kisszínházban. Hő­sei. mondom, hiszen valójá­ban ők és az őket beszabá­lyozó élethelyzetek virulen­sek ma is — a cselekmény maga. patináról lévén szó. a fiktív cselekménnyel ál­cázott történések, parasztor­szágból ipar-országba masí­rozó gazdaságpolitikánk bal­lépései, mára történelmi kö­vületek csupán. Három év­tized távolából is, az ötve­nes évek kritikus noeztal­giadlvatján. úgy főst. nem akármilyen darab az Ubor­ka/a — bár nincs annyira jó. mint amennyire igaz. A sztori göngyölítése bravú­ros, figurái eltaláltak, dia­lógusai viszont imitt-amott laposak, a mai fülneík nem igazán szellemesek, csillám­lóák. Amitől mégis pikáns: éles tölténnyel tüzel cél­pontokra. ahová megszok­tuk, hogy vaktöltényekkeü lődözünk csupán. Amit esz­tétikai alufóliába illenék csomagolni, átsütni, köret­tel tálalni, azt konyhakerü­lőn tálalja föl. mint holmi nyers húst vagy diabetikus tatárbifszteket­Sántha Cézárnak, az át­ka paró-ivadéknak. fölvir­radt a napja negyvenöt után. Olyannyira föl. hogy egy látszateredményeket hajhászó sikerpolitika kísér­leti farmján kulcsfiguraként csöppen a fölgyorsuló ese­mények mélyvizébe. mint Pilátus a Credóba. Villám­sebesen klvakaródzik a bot­csinálta káder, zsírfoltos ka­lapját s imiéderes sapkára cseréli, kuláklány feleségét szemrevaló titkárnőre. s megittasulva a váratlan fordulattól, mely igazgató­helyettessé teszi, forrad ab masítja a szőrgyártátá. Be­palizza az ecsellöi kiren­deltség vezetőjét, a község tanácselnökét. • elkiáltja a vezényszót, áttérni * gyúj­fissról a hatékonyabb ter­melésre, megnyírni a teljes élőállat-állományt. S mivel a saör wn máshoz kell, mint a nemezgyártáshoz, vagyis hogy a mezőgazda­ság az ipar malmára hajt­sa a vizet, e blődli sztoriból as agrárországot megváltó vas és acél országának me­nettndulója sikolt, s bömböl "aiaegve valóságos hang­szóróikról a Kisszínházban. Megkapja itt a fricskát la­káceazdálkodáK. értekezle­testit, ]c8dcrpoIití!kBi, raervi­i izmus, a közérdekből ma­Smhasanot Eláztató kWki­rflykodáa Az Uborkafám riwná Sántha Cézár ka­nesjfcodott föl ugyanis, de m fclmndeltsé gvezető Sólyom, a pöffészkedő. hhí tanáos­etnSk Boíla és még mennyi más fSéntha: „Mór megbo­oSBSS. Imre. de mién lenne vtecf Ahogy te elnök let­téi. ám én is 1éhetek igaz­Kivéss tisztességes. masÉndeku figura marad, aa a pár is inkább korni­kns, mert helyzetébőt faka­dóm nem lehet más. Szén­te Géza például akit sán­táit kiemeltek, gép mellől bmatatooknafc. • aki nyel­ves •Etahanrwista menyasz­menyával a paródia paródi­ájának kénytelen modellt állni. Kéz kezet mos ala­pon épai föl a gúla. dilet­tánsok futtatják egymást a hivatali és üzemi bürokrá­cia repkényén. a kúsznak a tetőre, pontosabban az Uborkafára. süttetni hasu­kat egy délibábos magyar nyárban. Mit keresnek errefelé mo­mentán? Hol terem manap­ság a Szóméval? Szándé­kosan bányászta elő vagy véletlenül találta meg pont a szegedi színház, három és fél évtized drámakazlá­ban, pont ezt a szalmaszá­lat. s tűzte kackiásan gomb­lyukába? Egy bizonyos He­vesi Sándor leírta volt: a színielőadás három idősíkot tükröz (legalább), az író korát, a darab cselekmé­nyének korát — és a min­denkori előadásét. Így ke­rülne a csizma az asztalra? Pipacspiros függöny fo­jt ad ja a nézőt, s márvány­terem az igazgatói reziden­cia. Nagyajtaját belül sze­gélyezik kariatidák. a ki­lincset csak pipiskedve ér­nj. el; balról termelési gra­fikon. jobb felől vereemytáb­la, néprádió meg a népve­zér ismert portréja, búza­táblákban. A bőrfotelek, asztalok, telefonok, paksa­méták már időtlen kellékei üzemi irodáknak, s Menczel Róbert díszletszobái közül a tanácselnöké sem igen más, mindössze töpörödöttebb. bensőségesebb. A falukép­be komponált Góczán-porta viszont virtikli-népszínmű­ves, s a kordivatot márto­gatják hol a népviselet, hol a munkaruha öblítővizébe Vág völgyi Ilona jelmezei is. Böhm György méretes dra­maturgiai körömollóval iga­zított, főleg végkifejletben, a darab fazonján, mikor a (hatalom karhatalommal übereli magamagát, s hogy a föbűnösök ..prémiumosz­tásakor", a nullásgéppel el­végzett nyírások után. föl­tetszhet a nézőnek. nem csak egyedi vezetői privilé­gium a kopaszság. Halasi Im­re rendezői ízlését dicséri, hogy nem az Igéket ragoz, za, hanem a tulajdonneve­ket egyéníti korfestő figu­rákká. miközben megengedi a szatírát. Ki-ki ráteheti öt­leteit, tegnapra a mát. Van Halasinak ritmusérzéke, s színészvezetése sem erősza­kolt. amivel könnyen kap­tafára húzhatna egy ilyen szatírát: az 6 engedékenyen szigorú hozzáállásából fa­kad. ha a néző kuncoroghat is, röhöghet is, szórakozhat akár az operettéken. s köz­ben arra gondol amire ked­ve támad. Király Levente Cézárja gyorsan belejön az igazga­tásba. Olyan manirokat ját. szik eL szándékosán, melyek túlontúl ismerősek: szertar­tásosan viseli káderlottón nyert méltóságát. Nemcsák Károly telibe talált Szenté Gézája, oldalán Karancz Ka­talin tüzes Zsófijával, meg­testesült raciószociali zmus. Kidomboritásaival beretva­vágásosan fölnyalt frizurájá­val, jelszavazó beszélésével elnyújtott tuskólépteivel ma­ga a folyton éber. két lábon járó osztályharc. Legjobb formáját hozza Gyurin Ist­ván, karvalykörmöket nö­vesztve Sólyom Aladárnak, aki nem szakember ugyan, de él-hal az ügybuzgóságért íper&ae minek). Kortalan ve­zetői dilemma emészti Men­tes József tanácselnökét: ho­gyan kompenzálja, kifelé, fék telén önzését hiúságát. Min­den vállalkozáson rajta tart ja szemét minden ötletet kisa­játít magának, g közben azon vívódik. kinek a látszatát keltse, a vonalasét vagy a patriarcháét. A három tit­kárnő közül Deák Éváé va­lósággal lubickol fickándo­zik a protokollelsó árnyéká­ban. Fekete Gizié csúszó-má­ezóbb, amint az osztályiele­gen sarjadékoknak tanacsos, h« föl akarnak kúszni az Uborkafára, Bor Adrienne Piroskája pedig szemüveges, kartársnőies, álfrigid. Mári­áss József pénztárosa ponto­san az a könyökvédős, akta­kukac múmia, ki égés* éle­tében nem foglalt állást, se pro se kontra Katona And­rás nyugalmazott csősze szív­melég es józan. Bagó László kivénhedt tűzmestere pálin­kaszagú. Szabó Mária szom­szédasszonya lármás. Marosi Károly portása szókimondó, mint egyetlen a hierarchia alján, akinek nincs veszte­nivalója. Jah, s majd elfe­lejtem: Egerváry Klára Cé­zárnéja röpke jelenéseiben is kirobbanó. Cézár né vö­rös parókában — csettin­tett a hátam mögött valaki, mint akinek leesett a tan­tusz. Mi tagadás, akadt még telefonérmékből egy jópár... A második felvonás végén dalos ajkú magyar úttörők köszöntik a magyar népet, tűzoltózenekar búzza a tust. Megnyertük a széncsatát? Nikelény) István : Postaládát író kollégáim­j mai a szűkös terjedelem és a I beérkező levelek nagy száma közötti ellentmondás, vagy legalábbis feszültség feloldá­sáról tanakodva arra a meg­állapításra jutottunk, a jö­vőben keresnünk kell a módját, hogy egyes arra ér­demes leveleknek rovatunkon kívül is Igyekezzünk megje­lenési lehetőségét biztosíta­ni. Emellett továbbra is és még inkább alkalmazzuk azt a módszert, hogy egyes ész­revételeket közvetlenül az érintett és segítésre képes intézményeknek továbbítjuk.­Így ezen a héten Pataki Ist­ván és özv. Szegvári József­postalada társszerzőnk az olvasó mindenről lemondott tulaj­donos valahonnan megtud­ta, hogy Szegeden él egy órásmester, akihez bizalom­mal fordulhat, és lám. úgy is lett, régi kedves darab­jának egyedüli orvosa lett a szegedi órás. Szívesen cí­mezzük a köszönetet a sze­gedi kisiparosnak: Joó Fe­renc órásmesternek. Érdemes válaszleveléből idézni: -Az, hogy meg tudtam csinálni, nekem is nagy öröm. úgy né levelét a GElJíA-hoz, eddig az egész országban Sz. N-né levelét a városgaz- javításra alkalmatlannak dálkodási vállalathoz és Fe- ítélt kinal falióráját. A fiatalokkal, jer Györgyné észrevételét a Yolán-hoz küldjük el. látszik, nyolcvan évesen is felveszem a versenyt a mai Szemét kint és bent Dupla pénz, szimpla élvezet Ez derül ki abból az olva­sói panaszból, amelynek fel­adója ifj. Borossebesi János­né (Székely sor 21. I. 104.). Mégpedig azt sérelmezi, hogy miután 1978 májusában az apósa a kölcsönzőből ki­vett egy televíziót, öt évig, vagyis ez év februárjáig duplán fizette a televízió­számlát. Az ok. hogy — mert nagyothalló — nem értette megfelelően a tájé­koztatást. s így nem mondta le a másik, immár használa­ton kívüli és a kölcsönzöttel helyettesített televíziót. Le­vélírónk úgy érzi, hogy fö­löslegesen fizette a dupla díjat, g ezért még inkább ne­ki járna visszatérítés. Am amikor bejelentette a le­mondást, még tőle követel­tek. Kérdése, ki orvosolhatja baját? A környezetvédelem köz­ügy, mondjuk. Mert sokat mondjuk, tán közhely. Am mindjárt más, ha közvetlen közelünkben vétenek a tisz­taság és a rend ellen. özv. Burány Istvánné (Roosevelt tér 6.) egyik lakótársára panaszkodik, aki kukákból gyűjt rendszeresen hulladé­kot. Lehet hogy ez érték­mentő akció, ám az udvar­ban — levélírónk szerint — ennek nyomán elszaporodott bogarak és a felgyűlt sze­mét nemkívánatos. Kuppis Gusztáv (Totbuhía sgt. 53—55.) a H-es Kórhág és a KÖJÁL környékének tisztaságát kifogásolja. s azon túl hogy a járókelők gondosságát hangsúlyozza, sajnálatosnak érzi, hogv az arra járó autók vastagon felhordják a járdára a sa­rat, amelyet egyszerűen nem is lehet eltakarítani. Leve­lének végén reményét feje. zi ki, hogy egyszer majd a* épületek lakói a villamos­megállótól hazáig száraz járdán fognak hazamenni. Figyelmesség az idősek iránt Válaszol az illetékes Ügy tűnik, villamosvezető­ink nyugodtabbak, mint a többi tömegközlekedési esz­köz volánjánál ülök, mert valahogy több dicséret érke­zik munkájukkal kapcsolat­ban, mint elmarasztalás. Ezt juttatja eszünkbe özv. Farkas Istvánné (Roosevelt tér 14., II. 13.) levele is, amelyből kiderül hogy feb­ruár 19-én a temetőből töb­bedmagával — szintén idős emberekkei együtt — indult a vHUJnosmegállóhoz, adioj várakozott a kocsi. A vezető Császár Imre látván, hogy az idős utasok lassan, nehezen mozognak, s az egyébként szokásos várakozási időn be­lül nem érik el a villamost, türelmesen kivárta. míg mindnyájan odaérnek, csak aztán Indított.. Levélírónk megkért bennünket, tolmá­csoljuk mindannyiunk köszö­netét Apróság, mégis sokat irt Nincs többé beázás Postaládánknak nem min­dig „piros betűs" címzettje az ingatlankezelő vállalat, ám már csak azért is, ne érezze azt; pikkeltink rá. örömmel adunk helyt a mun­káját elismerő olvasói so­roknak. Mák László (Lenin körút 48.. III. 4.) az IKV dolgozóinak példás gyorsasá­gú és körültekintő ügyintézé­sét dicséri. Korábban több­ször volt a lakásában beázás, aminek kellemetlen követ­kezményeit nem kéli ecsetel­ni. Mák László leveléből ki­derül, hogy a nem is könnyű esetet igyekezett az in­gatlankezelő vállalat meg­felelő segítőkészséggel és körültekintéssel kezel­ni. Így aztán Mák László elmondhatja, nincs többé be­ázás. Széli László olvasónk még a múlt év végén vásárolt egy csizmát, amelyről — mint február 21-én megje­lent leveléből kiderült — leesett a sarokflekk. Leírta a drága pénzen vásárolt lábbeli körüli huzavonát amelyre Vass Sándor, a Tiszántúli Cipőkereskedelmi Vállalat szegedi lerakatának vezetője adott választ „Széli László első esetben jelent­kezett a boltban a rekla­mált csizmával és a jelen­leg érvényben levő rende­let szerint a boltvezető javí­tásra akarta átvenni. A pa­naszos ezt nem fogadta el. Másodszor, február 2-án je­lentkezett ekkor már — mert a védőflekk nélkül viselték — a sarok olyan mértékben tönkrement, hogy ezt már javítani nem lehe­tett. A véleménykülönbség miatt a bolt a csizmát KERM.I vizsgálatra átvette, február 5-én a 3/60970—2. számú szakvélemény szerint az intézet a reklamációt alaptalannak minősítette; Erről a vizsgálati eredmény­ről a panaszost értesítettük, ö ennek tudatában fordult panaszával Önökhöz." Benedek Tibor, a Volán 10. sz. vállalat forgalmi igazgató-helyettesének egyik elküldött olvasói levélre adott válaszából egyrészt kiderül, hogy „nem mind panasz, ami fényük", ma­gyarán időnként kétségeink lehetnek a bejelentések meg­alapozottságát illetően, ugyanakkor tájékoztatja la­punk olvasóit, hogy a kifo­gásolt levélben. illetve az általában beérkező panaszok­ban jogos az a kritika, hogy információs rendszerünk kí­vánnivalót hagy maga után. Leveléből való idézet he­lyett a lényeget: ígérik, hogy a tóvőben mindent meg­tesznek "az utasforgalom za­varmentességét biztosító tá­jékoztató táblák, feliratok, vagyis az információs rend­szer javítására. Összeállította: Igriczi Zsigmond Bemutatás de miből? Egy egyszerű hétköznap ls olyan egy iskola, mint a hangyaboly. Elképzelhető, milyen akkor, amikor a szü­lők bevonásával és azok ked­vére a gyerekekkel ls közős rendezvénjtt szerveznek. Így volt ez február 23-án is. ami­korra Váci Józsefné (Dorozs­ma, Jerney utca 5.) és a kör­nyékbeliek hozzá hasonlóan meghívót kaptak a dorozs­mai Jerney utcai általános is­kola zsibongójában megren­dezendő divatbemutatóra A meghívó fél 5-re szólt a kö­zönség összejött a bemutató még nem. Háromnegyed 5­kor még csak a Komplett Ruházati Vállalat egyik dol­gozója tartotta szóval alkal­mi lemezlovas műsorával a még türelmes vendégeket A szervezők viszont annál ide­gesebbek voltak, s érdeklőd­tek a bemutatóanyagot biz­tosító nagyáruház illetékesei­nél. Szomorúan állapították meg. hogy akivel korábban egyezkedtek, nem volt ott nem Intézkedtek, hogy meg­felelő anyagot állítsanak ösz­sze a divatbemutatóra Egyébként az előkészítés lel­kiismeretességét tükrözi az alábbi mondat: a tele­fonban azt a felvilágosítást adták, hogy ha — itt a ko­rábbi szervező neve szerepel — ... elvtársnak szóltak, ak­kor olyan, mintha senkinek sem szóltak volna. Egyébként a kocsi megérkezett. Amit kihozott, a következő volt: 2 darab óriás fürdőlabda, egv futball, egy maci. egy tré­ningruha. egy pár görkorcso­lya, egy darab (nem egy Dér) teniszütő. egy sporttáska és egy cifra táska" Amúgy a divatbemutató jól sikerült. Elveszett az ágynemű Régen divat volt szidni a Patyolatot, ma kevésbé. Min­den bizonnyal ió munkájá­nak köszönhető a lakosság megelégedettsége, még akkor is, ha kisebb „malőrök" elő­fordulnak. Ilyen Farkas Ist­ván (Agyagos utca 4/A) ese­te ls. Februárban a Lénin körúti Patyolat-fiókba bead­ta két. piros és kék kockás ágynemű-garnitúráját tisztí­tásra. Mint írja. a garnitúra elveszett. Tudja, hogy a vál­lalat ilyen esetben megtéríti az árát, ám az igazsághoz tartozik, hogy ha fizetnek is neki. abból még nem tud tel­jes garnitúrát vásárolni. Pa­nasza nem is ezért fontos számára, hanem, mint írja. ezt a garnitúrát különösen szerette. Kéri, ha netán a Patyolat hibájából valaki máshoz került, segítsen visz­szajuttatnt, annál is inkább, mert bizonyára akkor ő sem azt kapta, amit várt. Levél a Nyírségből Ügy látszik, a sajtóter­jesztés útjai is kifürkészhe­tetlenek. Nyírbogátról, az Attila utca 30. szám alól Varga András levelét két­besítette a posta. akitől egyebek közt megtudtuk, hogy címünket egy csomag béléséből tudta még. Lám. mire jó a Délmagyar, de hogy ezzel .bélelték a Nyír­ségbe küldött dobozt, nem véletlen. Itt adták fel. Még­pedig alkalmi olvasónk ei­Ugye, Lacika? Ülök a tolókocsiban. Bosz­szankodom. Rosszul léptem le a buszról, és kificamítot­tam a bokámat Hál' istennek nem tört el. de így is ágy­hoz leszek kötve egy pár hétig. Alig két hónapja va­gyok az új munkahelye­men. sok elintézésre váró dolgom van ... Ráadásul lőttek a hét végi program­nak isi Hogy eltöltsem az időt a mentősök érkezéséig, be­szélgető partner után nézek. Célba veszek egy nálam pár évvel idősebb fiatal­embert, aki egy kisfiúval üldögél. Fürkésző tekinte­temet elkapva ő szólít meg: , — Mi történt veled, öreg? Elmesélem az esetet, irigységgel vegyes elisme­réssel hallgatja. — Szerencséd van. hal­lod! Ezzel akár három hó­napig is kihúzhatod, csak ügyesen kell csinálni! — Hát igen! — motyo­gom kissé bosszúsan, és in­dulnék új beszélgető tár­sat keresni. Nem hagyja annyiban, folytatja a megkezdett té­mát. — Tudod, nekem is ha­sonló esetem volt. Egészen tavaly októbertől mostaná­ig voltam kiírva. De most már dolgoznom kell... No, de tegnap a jégen elesett a kisfiam, és csúnyán meg­ütötte a vállát. Ugye. La­cika! — fordul oda mint­egy emlékeztetőül a mellet­te ülő öt-hatéves forma kisfiúhoz. Az értelmes tekintetű, szőke hajú srác kifejezés­telen arccal bólint. Különö­sebben nem érdekli a do­log Ha sikerül „megcsi­nálni a papa buliját", biz­tosan kap márkát, csokit rágógumit... — Tudod, folytatja újsü­tetű ismerősöm, ha kiírják a gyereket, én maradok otthon vele az asszony pe­dig rendesen dolgozik to­vább. — Aha! — mondom vá­laszul furcsa mosolyára, amit egy gesztikuláló moz­dulattal is megtold. Közben hívjak a kővet­kezőt. Apa és fia felállnak, még egy utolsó — emlé­keztető — érintés a fiú vál­lára, és Indulnak a „beve­tésre". Érdekes! — tűnődöm a sztorin. Mégis csak lelket­lenség egy kisgyereket ilyenre felhasználni! De egyébként is! Ennek az „ál­dozatkész családapának" ennyire nem számít a meg­élhetése szempontjából, hogy dolgozik, vagy éppen táppénzcsalással tengeti szürke hétköznapjait? Egy­valamit bizton meg lehet állapítani: kötélerős érzel­mi szálak nem fűzik mun­kájához és munkatársaihoz. — Biztos, hogy jó úton já­rok? — vetődik fel ben­nem a kérdés. Csak őt le­het elmarasztalni? Milyen hatások befolyásolhatták az első benyomásra jó köze-, pes képességű ember gon­dolkodásmódját, erkölcsi, etikai érzékét? — Jó lesz oda'igvelni ezekre a személyiségformáló — tor7Ító — hatásokra ad­dig míg formálható a sze­mélyiség! — szólal meg bennem a népművelő. Mivel engem is László­nak hívnak, magamat is így figyelmeztetem: ugye. Lacika! Szűcs László

Next

/
Oldalképek
Tartalom