Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-26 / 72. szám

2 Pintek, 1982. március 26. Tanácskozik az orszá (Folytatás az 1. oldalról.) a Joggyakorlatot is. hogy mindkettő eredményesebben segítse, elő e fontos társadal­mi probléma megoldását. Ezután arról beszélt a mi­niszter, hogy mivel gazdasá­gunk nap mint nap a meg­újulás állapotában van, ezt jognak la követnie kell. — Változatlanul napiren­den levő feladat a gazdaság­irányítás komplex továbbfej­lesztése. így a vállalatirányí­tás korszerűsítése, a válla­lati belső mechanizmus fej­lesztése, a tőkeallokációs folyamatok szabályozása, az ár- és bérrendszer, valamint a munkaerő-gazdálkodás to­vábbfejlesztése kapcsán már folyamatban van több olyan intézkedés előkészítése, amely végső fokon Jogi szabályo­zást ls szükségessé tesz majd. E munkálatok közül a leg­nagyobb volumenű az új Munka Törvénykönyvének előkészítése lesz. — Bizonyos korrekciókra •or kerül a szövetkezeti Jog­anyagban ls. Várható a föld­tulajdon, a földhasználat, a földvédelem, valamint uz ál­lami, a szövetkezeti és a Bzemélyi tulajdonban álló In­gatlanok forgalmára vonat­kozó joganyag korszerű, át­fogó és egységes szabályozá­sa. Rövidesen végleges for­mát öltenek a lakásépítés, a lakásfenntartás, a lakásgaz­dálkodás és -elosztás rend­jének fejlesztése érdekében kidolgozott — és társadalmi vitára bocsátott — irányel­vek, amelyekhez a végrehaj­tást biztosító jogi rendezés kapcsolódik. — A gazdasági élet törvé­nyes rendjének további szi­lárdítása érdekében — mond­ta a miniszter — foglalko­zunk a szerződési és a fele­lősségi rendszer fejlesztésé­vel, az ezekez, valamint a tisztességtelen gazdálkodás elleni eredményesebb fellé­péshez szükséges Jogi eszkö­zök kimunkálásával. Miként az állami élet egéazenek fejlesztésében, úgy a gazdasági életben is alapvető követelmény a szo­cialista demokratizmus mind szélesebb körű kibon­takoztatása. Ennek további, köztük jogi lehetőségeit és eszközeit is vizsgálja a kor­mány a szakszervezetekkel együttműködve. 1 Újabb témakörre tért át ezután a miniszter. — Az állami és a gaz­dasági élet fejlesztésének elősegítése mellett Jogalko­tásunk mindig nagy fi­gyelmet fordított azoknak a kérdéseknek a jogi rende­zésére ls, amelyek közvet­lenül érintik az állampol­gári életviszonyokat, illet­ve az állampolgári 1ogok érvényesülését. Blzoavitla ezt például az egészségügyi, a társadalombiztosítási, a közművelődést, a környe­zetvédelmi és természetvé­delmi törvények megalkotá­sa. az egyesületi tvr. leg­utóbbi módosítása. E körben külön is szólt a miniszter az emberi jogok kérdéséről. megállapítva: — Hazai lógunk — alkot­mányunk alapján — az ese­tek többségében Jóval fej­lettebb színvonalon szabá­lyozza az emberi jogok kér­dését. mint amilyenek a nemzetközi szabályozások normál. Az emberi 1oeok érvényesítésének gyakorla­ta pedig nálunk elvszerü és következe;es. A továbbtakbun arról be­szélt az Igazságügyi minisz­ter, hogy következetesen tö­•>'kedtek a jogszabály-elő­készítés irányításának és koordinálásának tökéletesí­tésére, a tervszerűség foko­zására. a tudományos meg­alapozottság és a szakszerű­ség javítására, valamint a jogszabály-előkészítés és a jogalkotás demokratikus elemeinek bővítésére. Demokratizmus a jogalkotásban A jogszabály-előkészítés és a jogalkotás demokra­tizmusáról szólva minde­nekelőtt ennek a legfonto­sabb megjelenési formáját, az országgyűlés törvényhozó tevékenységét emelte ki a miniszter. Itt természetesen nemcsak a parlament plénu­mának mind igényesebb munkájáról van szó — hangsúlyozta —. hanem ar­ról is. hogy a parlamenti bizottságok, különösen a jo­gi bizottság, s részben a képviselőcsoportok is egyre aktívabban vesznek részt a törvény-előkészítés folyama­tában. s a megalkotott ma-/ gas szintű jogszabályok véfi­tenajtásának ellenőrzésé­ben. — Az országgyűlés szere, pének fokozása mellett — mondotta « miniszter — a jogszabály-előkészítés és a Jogalkotás demokratizmusa fejlesztésének egy másik nagy lehetősége a fontosabb jogszabálytervezetek társa­dalmi éa szakmai megvita­tása. Szólt arról, hogy az utób­bi Időben mind több tör­vénytervezet került széles körű megvitatásra, s e vi­tákról elmondható: eddig ts nagyban segítették a tör­vény e'őkészítőket és a tör­vényhozókat a többségében színvonalas jogszabályok létrehozásában. Ezzel ösz­szefüggésben hangoztatta: — A jogszabályok társa­dalmi vitája egyébként nemcsalt a jogalkotás folya­matát támogathatja, hanem a tudatformálás, a (ogpro­paganda egyik fontos eszkö­zévé ls válhat, s ezzel előse­. gttheti a törvényesség. az önkéntes (ogkövetés foko­zott érvényesülését. Ahhoz, hogy szocialista társadal­munk demokratizmusa szé­leskörűen kibontakozzék, s hogy a törvényesség is mind következetesebben érvénye­süljön. az is szükséges, hogv az állampolgárok ismerjék jogalkat és kötelességeiket, más szóval megismertessük velük azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek jogaikat és kötelességeiket biztosítják, illetve megha­tározzák. Ennek érdekében sok mindent tettünk az el­múlt években. Ugyanakkor a társadalmunkban időnként és helyenként megnyilvánu­ló negatív morális jelensé­gek. a bűnözés helyzete és alakulása arra intenek ben­nünket, hogy a törvénytisz­telet erősítésére irányuló nevelőmunkánkat sokkal tervszerűbbé, differenciál­tabbá és tartalmasabbá kell tennünk. Gondunk: a túlszabályozás A jogalkotás legfontosabb. általános kérdései között a beszámoló következő témája volt jogi életünk egyik leg­nagyobb gondja: a túlszabá­lyozás. Elmondotta, hogy >e­lenleg mintegy 4500 jogsza­bály van érvényben Ma­gyarországon. ami körülbe­lül hatvanezer jogszabály­szakaszt ielent. A miniszté­riumoknak, az országos ha­táskörű szerveknek — a legkülönbözőbb elnevezé­sekkel — több mint 3000 oiyan iogt iránymutatása van. amelyeket n jogalkal­mazó szervek gyakran jog­szabályként tisztelnek. A tanácsok közel 8000 tanács­renoeletet alkottak, nem utolsósorban e jogszabá­lyok és iránymutatások vég­rehajtására. Ugyanakkor hangsúlyozta: — Ezek a számok kétség­telenül tekintélyesek. Ugyanakkor világosan kell látnunk — és a közvéle­ménnyel ls meg kell értet­nünk —, hogy a jogszabá­lyok nagy száma vagy gya­kori módosulása önmagá­ban még nem jelent feltét­lenül túlszabályozottságot. Mi is tulajdonképpen a jogi túlszabályozás? Az. ha a jog eszközeivel az életvi­szonyokba indokolatlanul avatkozunk be. illetőleg, ha a jog nem „vonul ki'' idő­ben olyan életviszonyokból, amelyek már jogi szabályo­zást nem vagy nem az addi­gi mértékben igényelnek. Ebből az is következik, hogy a túlszabályozás elleni küz­delmet nem elsősorban a számszerűség. hanem a helytelen jogalkotói szemlé­let elleni fellépésre kell összpontosítanunk. Ezzel összefüggésben szólt arról: — A jogi túlszabá­lyozás okai közé tartozik, a bizalom és a felelősségvál­lalás esetenkénti hiánya is. A hatóságok gyakran nem , bíznak aoban. hogy az ál­lampolgárokat jogon kívüli eszközökkel ls lehet helyes magatartásra ösztönözni. A felsőbb szervek pedig sok­szor nem bíznak kellően abban, hogy azok önállóan ls tudnak gondolkozni és cselekedni, a központi álla­mi akaratot értelmezni és érvényesíteni. Az alsóbb szervek viszont nemegyszer kényelmességből vagy óva­tosságból tartózkodnak az önálló cselekvéstől, a fele­lősség vállalásától, s ilyen­kor jogszabályért, központt intézkedésért kiáltanak. A jogszabályi, a hatósági elő­írások özöne mindezt éke­sen bizonyítja. A túlszabályozás okai kö­zött említette továbbá, hogv az elmúlt évtizedekben, a gazdasági életre vonatkozó jogalkotásban a kelleténél jmgyobb jelentőséget ka­pott az ágazati, aláguzati érdekek túlhangsúlyozása, s ezen ágazatok „különállásáJ nak". „eltérő sajátosságai­nak" Jogszabályi megjelení­tése. Megemlítette a miniszter: a túlszabályozottság meg­szüntetésére hozott határo­zatot ebben az évben a Mi­nisztertanács. s előírta, hogv ezentúl csak háromféle iránymutatást lehet kiadni: elvi állásfoglalást, a jog­szabályok értelmezésére; irányelvet, amely ajánlást ad valamely jogszabály vég­rehajtásának fő irányára és módszereire, a jogalkalma­zásban kör ' "dő elvekre; s tájékoztató i. iájában le­, net közzé tenni olyan té­nyeket. adatokat, amelyeket a végrehajtásért felelős szerveknek feladataik telje­sítéséhez ismerniük kell. Következetességet a végrehajtásban Ezt a kérdéskört azzal zárta az igazságügy-minisz­ter. hogy hangsúlyozta: a jogi túlszabályozottság meg­szüntetése nem a jog sze­repének csökkentését, ellen­kezőleg, tekintélyének növe­lését szolgálja; s csak ísv válhat a jog minden eddi­ginél inkább a társadalom irányításának, a szocialista törvényesség érvényesülésé­nek hatékony eszközévé. Beszámolója végén Mar­kója Imre elmondta: — Jogrendszerünk ma fejlett színvonalon szolgálja a szo­cialista társadalom építésé­nek igényeit. — Ma.id arról szólt, hogy mitsem érnek a jó jogszabályok, ha végre­hajtásuk színvonala és kö­vetkezetessége nem biztosí­tott. Éppen ezért mindent meg kell tennünk a 1ogal­kalmazáj színvonalúnak to­vábbi emelése és az állam­polgárok szocialista jogtuda­tának növelése érdekében. S ezért szükséges az is. hogy a törvényesség védelme ér­dekében következetesen, szervre vagy személyre va­ló tekintet nélkül fellép­jünk. ha erre indokot lá­tunk. Dr. Ántalffy György felszólalása Tisztelt Országgyűlés! 1. Társadalmi viszonyaink és állami életünk demokra­tikus fejlödeseben a jogalko­tásnak, a jogalkalmazásnak, egész szocialista jogrendsze­rünknek jelentős a szerepe. Népünk társadalmi haladása elválaszthatatlanul összekap­csolódik a politikai-állami vezetéssel; az állami tevé­kenység formái és a jog pe­dig kölcsönösen feltételezik egymást. A jelentősebb társadalmi viszonyokat ugyanis a jog szabályai rendezik általáno­san az állampolgárok. a szervezetek és az állami szervek tevékenysége sík­ján; a jog feltétele a társa­dalmi rendnek, a szocialista törvényességnek, és eszkö­ze társadalmi fejlődésünk­nek. Így a jogalkotás koránt­sem egy szakma — a jogá­szi réteg — munkájának ki­zárólagos eredménye és sa­ját ügye, hanem végsősoron az egész társadalomé; ma­guk a jogszabályok pedig valamiképp a társadalmi ha­ladás egész folyamatát is jellemzik. 2. Az igazságügy-miniszter beszámolójában értékelt utóbbi tíz esztendő jogai­koltása elsősorban a szocia­lista építés e szakaszában el­ért társadalmi és gazdasági eredményeinket tükrözi; való­jában pedig több mint ' há­rom évtized folyamatos ered­ményeiről is szó van. A beszámoló tehát a szo­cialista jogrendszerünk meg­teremtése utáni időszakot te­kinti át. amelyben « már megalkotott — a társadalmi rendünknek megfelelő jogi szabályozás javítása, töké­letesítése vált alapvető fel­adattá. Ebben a — napja­inkban folytatódó — má­sodik koöifikáclős időszak­ban á jog társadalmi szere­pe is módosult. ' A jogi szabályozás haté­konyságának növelése az ál­lami munka' fejlesztésének is előfeltétele lett. Ez fokozza a jogalkotással kapcsolatos minőségi igényeket, egyide­jűleg előtérbe helyezi a jog demokratikus vonásainak nö­velését, valamint a jogrend­szer stabilitásának erősíté­sét. Újabb kérdéseket kell te­hát megvizsgálni és régebbi megoldásokat kell újra át­gondolni. 3. Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottsága ennek jegyében vi­tatta meg március 15-én a beszámolót. A megbeszélésen kialakult véleményről — el­sősorban dr. Nezvál Ferenc, dr. Juhász Tibor, dr. Rőder Edit, S. Hegedűs László, Gu­lyás Emiiné dr. és Györe Sándor bizottsági tagok hoz­zászólása alapján — össze­foglalóan a következők sze­rint tájékoztatom a T. or­szággyűlést. a) Jogalkotásunk általános politikai célkitűzése társa­dalmunk szocialista voná­sainak erősítése. Ez nem csupán elhatározás kérdé­se: a jogot magunk hozzuk létre, felelős tudatossággal, ám nagyon is meghatározott feltételek ' és körülmények között. Ezek közül mindenekelőtt a gazdaság lényeges. mint a társadalmi viszonyok ala­kulásának egyfajta alapja, s egyben,^ mint a jog létreho­zásának előfeltétele. Gazdasági irányítási rend­szerünk korszerűsítése pél­dául nyilvánvalóan fölveti a jogi szabályozás változ­tatását is; ám ez a megol­dásra váró feladatoknak csu­pán egyik köre, s nem az egész kérdés megoldása. b) A jog csakis anryiban alkalmas eszköz a társada­lom Irányítására, amennyi­ben ott és olyan mértékben élnek vele, ahol. és amilyen mértékben az valóban szük­Az említett probléma ném csupán a jogi szabályozás megfelelő arányainak kiala­kítását helyezi előtérbe. A jogalkotás tudatosságának növelésére hívja fel a fi­gyelmet, s ehhez az állami tevékenységformák és a jog kapcsolatát, a jog egész mechanizmusát stó­mitásba kell venni. Min­denekelőtt azt a mechaniz­must, amelyben a jogalko­tás és a jogalkalmazás egy­mást kölcsönösen feltétele­zi és folyamatosan • ki is egé­szíti. A jog követelményei, el­várásai nemcsak az állam­polgárt vagy a gazdálkodó szervezeteket, de a jogszabá­lyok végrehajtóit is mindig figyelembe kell, hogy ve­gyék. A követelménynek teljesíthetőnek kell lennie kötelezett és végrehajtó ha­tóság szemszögéből egy­aránt, ' c) A jogszabályalkotás de­mokratizmusának növelése érdekéber; a társadalmi köz­reműködésre fokozottan kell számítani. Az utóbbi évek­ben megrendezett társadal­mi viták ezen a téren bizo­nyos tapasztalatokat kínál­nak. Általában helyeselhető az azok gyakoribbá és tar­talmasabba tétele; ám több­ről is lehetne szó. Valójá­ban a társadalmi közremű­ködés a jogalkotás mecha­nizmusában nem tekinthető kidolgozottnak: nem intéz­ményessé tett Jogszabály­előkészítési forma. Felvethető e közreműködés körében a már megalkotott törvények végrehajtásának társadalmi megvitatása is, továbbá a tanácsrendelet­alkotás területén való tár­sadalmi közreműködés. Újszerű jogszabály-előké­szítési módszerről van itt szó, amely az egész lakos­ság jogismeretét is növel­heti. Szorosan kötődik ehhez a problémához tehát egész né­pünk jogi kultúrája, politi­kai kultúrája, jogismereté­nek szintje. Egyfelől abban az értelemben, hogy a kor­szerű jog befogadására az egész lakosságot fel kell ké­szíteni, megértésére egyre alkalmasabbá kell tenni. d) Ennek több módszere lehet, összefügg a gyakran emlegetett túlszabályozással, a műszaki technikai tarta­lom növekedésével, a jog­szabályok közérthetőségével is. Amennyiben a túlszabá­lyozást negatív ténynek te­kintjük. leküzdéséhez azt a folyamatot. hatásmechaniz­must kellene tudománycs igénnyel vizsgálni, amely­ben az képződik. Lehetséges, hogy a megoldás nem csu­pán a jogalkotás változta­tásában, hanem a végrehaj­tás. a jogalkalmazás alakí­tásában található meg. • A túlszabályozást csök­kentheti az átfogó —. kó­dexekkel való —szabályzás is. Kedvező hatású lehet ez azért is, mert a különbö­ző jogi iránymutatások, ér­telmezések csak zavaróan hatnak a gyakorlatban. Nem kezelhető technikai kérdésként — egyben jog­pblitikai kérdés is — a jog szabályaiba behatoló mű­szaki-technikai jellegű tar­talom kérdése sem. A jogszabályok közérthe­tőségének javítása is csak részben szövegezés és szer­kesztés kérdése, „magyarab-' bul" a jogszabálynak 4 arra kell alkalmasnak lennie, hogy azt az egész lakosság befogadhassa. a magáénak ismerhesse meg. Csakis így töltheti be egyre jobban tu­datformáló, meggyőző, szo­cialista nevelő szereoét. 4. Ügy vélem, hogy az MSZMP kongresszusi hatá­rozatai nyomán kidolgozott jogszabály-előkészítő tevé­kenység időszerű feladatai­ból, továbbá a kodlfikációs programból, valamint az el­hangzott beszámolóból is megállapítható, hogy }6 irányba haladunk. Érzékel­jük a jogalkotás fontosabb problémáit. A megoldás azonban to­vábbi erőfeszítést, a célok részletező kidolgozását, ma­gas színvonalú politikai éa jogi szakmai tudatosságot, egyidejűleg széles körű ál­lami és társadalmi együtt­működést igényel. Tisztelt O-szággyülés! Az előadói ik talán érzé­keltették. hogy bizottságunk vitája azokat a kérdéseket hangsúlyozta különösképpen, amelyek a beterjesztett ja­vaslatban ls megfogalmazást nyertek. Éppen ezért engedjék meg, hogv abból csupán két —, egyébként nem elégszer hangsúlyozott kérdéskörre hívjam fel szíves figyelmü­ket. Az egyik a jogszabályal­kotás demokratizmusának kérdésköre. Ez pedig azt is jelenti, hogy tovóbb keil keresni azokat az eszközöket és módozatokat. amelyek­kel jogszabályaink általá­nos társadalmi szükségessé­gének felismerése már a jog alkotása folyamata aorán meggyorsítható. Ezekkel az új, de eléggé fel nem hasz­nált formákkal ezt a jogot még közelebb lehet hozni a társadalomhoz, s igy ezeket a szabályokat az emberek tudatának részévé, az állam­polgár által megértett és egészében vállalt magatartá­si szabályokká lehet tenni. Ügy hiszem, hogy e folya­matban a kodifikátorok ál­lal olyan tényezőket i» messzemenően figyelembe kell venni, amelyek tovább egyszerűsítik a jogszabályok nyelvi szerkezetét is. Mindenekelőtt a jogsza­bály szerkesztésének kell elöl járnia a közérthető ma­gyar nyelvű jogi szöveg megteremtésében, továbbfej­lesztésében. Ez egyben a re­gi táblabírói nyelv marad­ványai elleni küzdelmet je­lenti. Ez ls kapcsolható a jogalkotás demokratikus vo­násaihoz. A másik kérdés, amely­ről röviden szeretnék szól­ni, ugyancsak a javaslattal kapcsolatban, ez pedig a tu­domány szerepe a jogalko­tásban. A jogtudomány alapvetően fontos feladatának tekinti a valóságos társadalmi viszo­nyok elemzését azért is, hogy feltárja a szabályozás módszereit, fajtáit, sőt, ter­jedelmét is. amelyek ele­gendőek ahhoz, hogy az em­beri magatartásra a társa­dalom megfelelő befolyást gyakoroljon. A jogtudomány és a jog­gyakorlat összefüggései te­hát nem hagyhatók ki, ami­kor a jogalkotást vesszük vizsgálataink középpontjába. És nem szabad elfelejteni, hogy a jog, mint a kultúra része, pontosabban a politi­kai kultúra összetevője, leg­alább nnnvira gyakorlat, mint tudomány. Az igazságügy-miniszter beszámolóját a bizottság és . a magam nevében elfoga­dom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom