Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

Szombat, 1982, március 20. Az új helyesírási szótárról A Magyar Tudományos Akadémia első ízben 1832-ben. utoljára pedig 1834-ben jelentette meg a helyesírási szabályzatot Nem tévedés — több mint negyedszázada! Nyelvünk azóta la színesedett, változott, ám mankó hiányában gyakorta nehéz eligazodni a grammatika szövevényes útvesztőiben, A szokásjog vagy a szubjektív vélekedés sokszor kényszerű vakvágányra tereli a jő szándékú írástudót Am készül már az új szabályzat — 1973 óta! Lássuk, vajon mi indokolja a hézagpótló munka megszületésének — kívülálló számára fölfoghatatlan mérvű — elhúzódását? Dr. Kaszler Borbála egyetemi adjunktus, az MTA helyesírási bizottsága titkárának válasza némi betekintést enged ebbe a témakörbe. » Nyelvi bürokrácia — A bizottság — közel húsz tekintélyt vonultat fel— az utóbbi nyolc esztendőben huszonegy tanulmányt vitatott meg, sorra véve helyesírásunk valamennyi kérdéskörét némelyiket többször ia, A szerzők mind * vonatkozó irodalmat, mind a közönség köréből érkező véleményeket feldolgozták. Ennek alapján Fábián Pál proíesaor, a helyesírási bizottság társelnöke fogalmazza meg az egyes fejezeteket Más nyelvészek átnézik. megbeszélik, majd elkészül a kézirat, amelyet a Kossuth Nyomda 400 példányban sokszorosít Ezeket azután elküldik az Akadémia elnöksége minden tagiának. valamennyi akadémiai bizottságnak. a nyomdáknak, a kiadóknak. a Magyar Üjságírók Országos Szövetségének, a Magyar Írók Szövetségének, a pedagógusoknak. a szomszédos szocialista országok egyetemi magyar tanszékeinek, és természetesen a helyesírási bizottság tagjainak. A beérkezett véleményeket, javaslatokat a bizottság átgondolja, mérlegeli, s így készíti el azt a fogalmazványt amelyet az Akadémia elé terjeszt — Hát... első hallásra kicsit bonyolultnak talán bürokratikusnak is tűnik. Szükség van-e erre a többszörös túlbiztosításra? — Semmiképpen nem bürokratikus. inkább aprólékos és körültekintő folyamatnak mondható. S nagy a felelősség. Egy átgondolatlan. elhamarkodott beavatkozás sokat ártana az ügynek. Elvégre arról van szó. hogy hosszú távra és megnyugtatóan rendezzük nyelvünk kérdéseit. A bizottság véleménye az. hogy a szabályzatnak demokratikus közmegegyezésen kell alapulnia. A r és az ly csatája Ez az elv érvényesül a szótári rész készítése során is. 1981 januárjában országos szógyűjtés! hirdettünk. A felhívásra addig körülbelül nyolcvan levél, illetve gyűjtemény érkezett. Ezeknek anyagát Szemere Gyula Kossuth, díjas nyelvész dolgozza fel a viszonylag szerény terjedelmű (20 ezer szavas) szótár részére. Ami ebből kimarad, azt a helyesírási tanácsadó átdolgozásakor használjuk majd fel. Bár tudjuk, hogv minden levélíró hozzászóló jót akar — s a bizottság illő tisztelettel is fogadja az érdeklődést, a tanácsokat —. mégis nyilvánvaló, hogy nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. Az Akadémiának nemcsak joga, hanem kötelessége is. hogv a mérleg nyelvének szerepét betöltse, és a teljes rendszer ismeretében döntsön: mi az. amit írásgyakorlatunkban üdvösnek, hasznosnak ítél, s mi az. aminek elfogadását nem tanácsolja, vagy éppenséggel helyteleníti. A szakmai vita során bizonyára felmerültek olyan kérdések, amelyekről a szélesebb nyilvánosság is szívesen hallana. — A pontos J és az ly használata adott okot némi vitára. Sokan úgy vélték, hogy el kellene törölni az ly-t. mert ha kiejtéskor nincs hangzásbeli különbség, akkor az írott szövegben sincs rá szükség, mivel csak bonyolítja írásrendszerünket. Nos. sokan végül is az ly mellett szavaztak. s ezzel a bizottság Is egyetértett. Mert mégiscsak furcsa volna, ha például Erdély pontos j-vel köszönne vissza a térkép lapjáról. Csak csiszolás — A ly tehát marad, de mi változik? — Megszületett a jelentéssürítő összetételek (vámvizsgálat, iskolatej. testvérváros stb.) egybeírúsának szabálya. Igaz. ezek a típusok régóta élnek nyelvünkben, de a tudomanv csak nemrég tisztázta mibenlétüket. A különírás—egybeírás hagyományos rendszerét a bizonytalanságok csökkentésével, áttekinthetőbben igyekeznünk megfogalmazni. Ugyanakkor törekszünk az Intézménynevek és mozaikszók írásának egyöntetűvé tételére is. — Mikor forgathatjuk az új szabályzatot? — Síeretnénk 1982-ben. az első szabályzat megjelenésének 150. évfordulójára kibocsátani, de ez számos körülménytől függ, nem utolsósorban a vázolt munkafolyamat bonyolultságától, s a közmegegyezés kialakításának olykor nem kis nehézségeitől. Egyébként nem helyes új szabályzatról beszélni, hiszen csak írásrendszerünk csiszolásáról van szó. KÖVESS LASZLÖ Szépen magyarul — szépen emberül Nyelvhasználat és magatartás Az utóbbi években egyre gyakrabban jut eszembe egy egyetemi élményem. Néhai latin proíeszszorom így kezdte az egyik délutáni előadását: ..Rettenetes az. hogyan beszélnek a gyerekeink." Elmondta, amerre jött, mindenütt az iskolából kiabálva hazatérő vagy a tereken lármázva játszadozó gyerekekkél találkozott, s a beszédjükből, kiabálásukból tisztán csak egy kifejezés volt hallható: „Te hülye!" Nem haragudtak egymásra, nem veszekedtek, mégsem tudtak egymáshoz másként szólni. Ma már inkább csak a 9—10 éves labdázó gyerekektől hallja az ember: „Add már a labdát, te hülye! Hová adtad. te hülye? Lód már rá. te hülye!" — mondatokat. Megritkult ez a kifejezés. De nem azért, mert a nevelésünk elérte már azt, hogy látják a gyerekek a helytelenségét. Hanem azért, mert átvette a helyét egy sereg más. durvább, sértőbb szó, kifejezés. Utazom a vonaton. Négy egymással szemben ülő fiatalember meséli egymásnak a munkahelyi élményeit. Nagyokat nevetnek közben, a térdüket csapkodják jókedvükben s két mondat között vagy a mondat végén jön az a bizonyos, közösülésre felhívó kifejezés. Mind a négyen olyan hangosan beszélnek, hogy a szakasz minden utasa hallhatja. Végigmegyek a főiskola folyosóján. óráról jönnek ki éppen a hallgatók, és sokan ebédelni indulnak. Két nőhallgató a kijárat előtt befejezi a beszélgetést. Az utolsó mondata az egyiknek ez: „Mondd meg neki. menjen az anyja ... !" Hallom én ts, s hallotta még legalább tíz hallgató. Vizsgaidőszak. Fiú- és nőhallgató várja a Jóbarátot. „Mit írt be az indexedbe az a vén k...?" ..Közepest." „Le van ...!" Megint egész környezetük hallotta. Autóbuszon, utcán, munkahelyeken csak úgy röpködnek ezek vagy ezekhez hasonló durva, sikamlós és trágár szók. kifejezések. Fiúk és leányok, férfiak és nők ajkáról egyformán. Sokan azt vallják, hogy a dühös, az elkeseredett ember így könnyíthet magán. A felsorolt esetekben a trágár szavakat használó nem volt sem dühös, sem elkeseredett. Vajon mit mondtak volna akkor, ha valóban dühösek lettek volna, vagy veszekedtek volna? El tudjuk képzelni, hiszen mindnyájan tanúi lehettünk már utcán vonaton vagy munkahelyen effélének. A legnagyobb baj, az, hogy a durva, trágár stílust a legtöbb ember természetesnek veszi már. mintha ezek a szavak polgárjogot nyertek volna a mindennapi beszédben. Pedig az egyenlő mértékkel szabott demokratikus jogok sem adnak senkinek sem jogot arra. hogy a vonaton, a szórakozóhelyeken. a munkahelyen, a nyilvánosság előtt, ahol mások Is hallják, ezeket a szavakat, kifejezéseket használják. Szűk baráti körben ki-ki úgy beszélhet, ahogy akar a nyilvánosság előtt azonban nem. Sokan elfelejtik azt. vagy talán nem is tudták, hogy az emberi magatartásnak a nyelvi magatartás, a beszéd szerves része. Aki durva, trágár szavakat használ, akinek mocskos a beszéde, annak alighanem ilyen az érzésvilága, az egész gondolkodásmódja és az emberi magatartása is. BACIIAT LÁSZLÓ A szögedi nemzet Megjelent Bálint Sándor monográfiájának harmadik kötete NAGY ZOLTÁN: BUDAPEST „Ügy vélem, kevés olyan magyar város. Illetőleg táj akad. amelynek közösségi szelleme — az osztálykülönbségek, társadalmi feszültségek mellett is — annyira jellegzetesnek tetszenék, mint éppen Szeged városáé és a szegedi nagytáj népéé. Megfogalmazásából. kifejezéséből nemcsak Szeged névtelen álmodó és alkotó népe. de kifejező fial ls természetesen részt kértek mindenkor." Az Idézett sorok Írója Bálint Sándor néprajztudós, aki a maga „részt kérő", nagy vállalkozásával. A szögedi nemzet címet viselő, háromkötetes monográfiájával olyan müvet tett le asztalunkra, amely nem csupán a szűkebb tudományos szakma. hanem minden, városa történetét. népének múltját megismerni vágyó szegedi polgár érdeklődésére számot tarthat. Immár a maga teljességében. Hiszen a Móra Ferenc Múzeum évkönyveinek sorozatában közreadott mű harmadik kötete (az első kettő még 1977-ben. Illetve 1978-ban megjelent) néhány héttel ezelőtt hagyta el a Szegedi Nyomdát, kétezer példányban (A monográfia kötetei a múzeumban vásárolhatók meg.) A több évtizedes kutató- és gyűjtőmunka összegezéséről, a város néprajzi múltja alighanem legjobb ismerőjének e vállalkozásáról a szakmai lapok, tudományos folyóiratok szerzőinek dolga értő elemzést írni — magunk erre még csak kísérletet sem teszünk. Nem a néprajzzal foglalkozók figyelmébe ajánljuk ugyanis Bálint Sándor könyvét. — ez felesleges lenne. régóta várták ők már a harmadik kötetet, s a várhatóan még az idén pótlólag közreadandó irodalom-, név- és szómutató jegyzéket. A mi tisztünk, hogy ajánló sorainkkal az általános érdeklődés felkeltésére tegyünk próbát. Teszszük ezt azért, mert meggyőződésünk: a jelen dolgai elszakíthatatlanok a múlttól, a ma emberének sorsa elődelében gyökerezik. Különösen a harmadik kötet, az emberi élet hagyománvvilágát ismertető fejezetek kínálkoznak számunkra alkalmatos példaként. Hiszen a családi eletnek a születéstől az elmúlásig bemutatott folyamatában, a 1eles napokhoz fűződő szokások Ismertetésében. a hitelét népi hagyományainak feldolgozásában, a népnyelv sajátosságainak s a népköltés műfajainak, emlékeinek közzétételében Bálint Sándor szinte tükröt tart a mai olvasó elé. Ismersz-e magadra? — kérdi kimondatlanul, amikor gyermekjátékaink eredetét kutatja, vagy amikor a lakodalmas szokásokat mutatja be. Mtt őriztünk meg7 Szavakat, tárgyakat, kifejezéseket, ma már babonának mondott, egykor komoly hiedelmeket. Mondókákat és legendákat, nagyanyáink mesélt és anyánk altatódalát... E sorok írójának A szögedi nemzet olvasásakor épp ez volt a legnagyobb élménve: a rálsrnerés. Hogy noha Bálint Sándor szerint „alighanem kiveszett" a sarkonleső játék, ám gyerekkoromból visszaköszönt az emléke. A csömcsömgyűrűről szóló énekes játéké Is — de Jó is volt ..humó"-nak lenni! És írtuk a Luca-cédulákat ls — vajon a gyerekeinket megtanítjuk-e rá? Még azokra a dalokra, amelyeket ágyhoz kötött betegségünkben vigasztalásul tanulhattunk meg? Ma ls emlékszem — nyilván a korosztályombeliek is — azokra a „beszélgetésórákra". vamikor tanító nénink az országalapító szeri gyűlésről. Mátyás király Alsóvároson őrzött palástjáról, meg a papucsos menyecskék körül legyeskedő s póruljárt Hóbiárt basáról mesélt. Szívből kívánok minden Szegeden felnövekvő gyereknek olyan tanítómestert. akinek jut ideje A szögedi nemzet kincsesházának bebarangolására. s tanítványai kalauzolására. Miért ne lehetne az iskolai énektananyagba beiktatni a Szeged környékén gyűjtött népdalokat? Paksa Katalin zenefolklorista. A szögedi nemzet zenéjéről szóló fejezet szerzője nem csupán elemzésével, hanem a dalok kottaképével is segiti a válogatásban, a tanításban. Felföldi László, a Táncélet bemutatásával a napjainkban feléledni látszó népi tánckultúra hiveit fogja kézen, s vezeti vissza a szegedi nagytáj táncmúltjába. Változatos az út, amit bejárhatunk Bálint Sándor kalauzolásával: a három kötet csaknem kétezer oldula ugyan nem szépírói szándékkal íródolt. mégis olvasmányélményt igér. A felfedezés varázsát, a hon- és önismeret izgalmát. Köszönet érte mindazoknak, akik tanítómestert tanítványi vagy adatközlői buzgalmukkal a gyűjtőmunka ösztönzői és segitől voltak, köszönet érte H. Kiss Juditnak, a monográfia technikai szerkesztőjének. Bálint Sándor neve köré ocdlg. fájdalom, már csak gvászkeretet rajzolhat „a szögedi nemzet". Tisztelete jeléül. PALFY KATALIN VÁSÁRHELYI ANTAL GRAFIKÁI I (