Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-20 / 43. szám

Szombat, 1982. február 20 Ószabó István Ne hullj, ne szakadj Ne kiáltozz a holdra gyönyörű gunár, csőröd piros cserepeit ne bújtasd el a folyóba; ne zárja be viz alatt a kicsi halat csőröd piros koporsója Vértavakon ne ússz soha gyönyörű gunár, csőröd piros cserepeit, ne bújtasd el a folyóba; mint álomban plhe-havak, ne hullj-szakadj kútba, meséim korsója Fráter György emlékezete ötszáz éve, 1482 januárjában született Fráter (igazi nevén (Utyeszenics) György, Mohács századának nagy egyénisége, kiemelkedő politikusa. Azt a több fronton folytatott szívós diplomáciai küzdelmet, amelyet 1541tói 1551-ig — kerek tíz éven keresztül — a török elleni harc érdekében hazánk területi egységének helyreállításáért folytatott, a 16. századi magyar történet egyik nagyszabású jelenségének tekintjük. Nem könnyű feladatra vállalkozik. aki Fráter György ellentmondásokkal terhelt. szövevényes politikája mozgatórugóinak feltárására törekszik. Politikai tevékenysége ugyanis mindenkor az adott — belső és külső, nemzetközi — erőviszonyok alakulásának függvénye. A kortársak véleményében n Politikai értelemben vett szűklátókörűség és személyes elfogultság, a későbbiekben pedig a feudális-nemesi történetírás Habsburg-hű odaadása tette lehetetlenné, hogy Fráter György alakját, ha nem is tárgyilagosan, de legalább érdemeinek megfelelően. pozitívan ertékeljék. A hazai polgári történetírás palettáján ez az egysíkú és nagyjában-egészében elítélő értékelésmód a Horváth Mihály tolla alól kikerült — azóta is egyetlen. de immár száz évet megélt — Fráter György — monográfiában módosul. Horváth Mihály a barátot, a magyar történetírásban elsőként rehabilitálja, nagy politikusként helyesen ábrázolja, és politikáját a maga ellentmondásosságában alapvetően jó megközelítéssel vázolja. Fráter Györgv alakja ezután a negatív értékelés felé közelít a hazai polgári történetírás későbbi szakaszában Acsády Ignác, majd Szekfú Gyula történetírásában. A felszabadulás utáni marxista történetírás György barát külpolitikájának bonyolultságát, ellentmondásosságát jórészt a történeti helyzet bonyolultságából, ellentmondásosságából eredezteti. Értékelésének elöntő kritériuma, hogy az adott történelmi helyzetben. annak lehetőségeitől rpeghutározottan mennyiben járult hozzá a török elleni védelem feladatának megoldásához. Történeti szerepének megítélésében semmi szükségünk nincs sem túláradó eszmény esi tésre, sem moralizáló és történetietlen hiperkritikara. Fráter György 1482-ben a horvátországi Kamicic városában született, egy horvát kisnemesi család legfiatalabb gyermekeként. Nyolcéves koráig élt a szülői háznál, majd Corvin János udvarában nevelkedett. Corvin János halála után. 1504-ben Szopolyai János erdélyi vajda anyjának udvarába került, ahol először szolga (fütö), majd pedig apród lett. Hamarosan János vajda szolgálatába állt, mint lovas katona. Nem sokáig szolgált a vajda seregében, mert 28 éves korában már a budai Szent Lőrinc zárda pálosrendi szerzetesei között élt. Itt tanult meg Írni és olvasni is. Nagyon hamar kitűnt társai közül tehetségével, és a zárda gazdasági ügyeinek intézését bízták rá. Pár év múlva a lengyelországi csensztochovai zárda főnökévé nevezték ki. majd Sajóládon lett a pálosrendi zárda vezetője. Fráter György 1528-ban állt a Ferdinánd hadai elöl Lengyelországba kényszerült János király szolgálatába, és annak Magyarországra való visszatérését készítette elő különböző főurakkal folytatott tárgyalásai során. Rövid idő alatt a király legbizalmasabb tanácsadói között találjuk. Szapolyai kinevezte váradi püspöknek és kincstartónak. A pálos barát ügyes gazdálkodásával rendezte az évtizedek óta csődbői csődbe bukdácsoló kincstár helyzetét János király a barátban találta meg legfőbb támaszát Szapolyai János udvara abban az illúzióban ringatta magát, hogy a törökbarát politika tartóztathatja fel a törököt, és védelmezhei meg az ország önállóságát, Buda elvesztése 1541-ben, a magyar állam központjának megsemmisítése és az országegység három részre törése Szapolyai törökbarát, politikájának teljes csődjét leplezte le. Az 1540 nyarán elhunyt János király csecsemő fia — hűbéradó ellenében — megkapta Erdélyt és a keleti részeket, mint török védnökséget. Helyette kiskorúsága idején Fráter György vitte a kormányt. Az északnyugati peremvidék a Habsburgok kezén maradt, töredék volta ellenére is külön országként A keleti és nyugati területek közé ékelődött be a török hatalom; az ország közepe közvetlenül megszállás alá került. Az országegység széttört. és többé nem létezett önmagával szabadon rendelkező független államhatalom sem. Fráter György a legsúlyosabb hibát kétségtelenül 1541-ben követte el, amikor minden szándéka ellenére török kezére juttatta Budát. Eddig mindig az történt, hogy a szultán serege jött pusztított és rombolt, de azután megint kivonult az országból. Azzal nem számolt György barát. hogy Szulejmán ezúttal berendezkedik az ország fővárosában. Buda elvesztése mélyen megrendítette Fráter Györgyöt. „Eddio nem tévedtem cselekedeteimben — Írja —csak akkor, amikor a török kezébe adtam Budát". De mindjárt azt is hozzátette: "... ennek nem én voltam egyedül az oka". A hibát valóban nem csupán a barát 1541. évi politikájában kell keresnünk, hanem a Jánös király által 1528 óta folytatott törökbarát politikában. A János-párt nem vette észre, hogy nem Szapolyai használja fel a szulánt a belső háborúban, hanem a szultán húz hasznút a pártküzdelemből a behatolás előkészítéséhez. Fráter György politikája 1541 után ennek a súlyos hibának a jóvátételét szolgálta az ország egyesítése érdekében. Miután meggyőződött arról, hogy „a török barátságában semmi biztosíték nincs", Erdély egyesítésével a török elleni nagy felszabadító háborút akarta megkezdeni. A törökben csalódva a Habsburgok felé közeledett. Azt az időt várta. amikor I. Ferdinánd nemcsak arra lesz képes, hogy átvegye az. országot, hanem meg is tudja azt védeni a törökkel szemben. A két ellenség közül ezekben az években Erdély számára a török jelentette a közvetlen veszélyt. Minthogy Erdély önmagában nem tudott megállni a Temesvideket magának követelő oszmán hódítóval szemben, nem maradt más hátra, mint bizonyos engedmények árán kísérletet tenni a másik ellenség megnyerésere, amelynek kockázatos voltáról maga Fráter György is meg volt győződve. De olyan korszaka volt az történelmünknek, amikor „sorskérdéseink' számára nem kínálkozott egyetlen irányban sem telejsen megnyugtató kiút. György bárét mindig nagy figyelemmel kisérte a külpolitika eseményeit. V. (Habsburg) Károly császár — l. Ferdinánd magyar király testvérbátyjának — egy-egy győzelme, vagy határozottabb ígérete az országegyesítés gondolatát juttatta túlsúlyra, a francia és vele a török politika felülkerekedése, s a német halak egy-egy kudarca pedig elodázta azt. Ezért jegyezte meg az éles szemű Nádasdy Tamas Erdélyről, hogy „ha az félszemét ittben hagyta volna is, be nem jöne az állhatatlan országba (Tündérkert! — „színleges", „törékeny". „változó". „megbízhatatlan" jelentéssel —, mert. mint az órát, örökké kell igazítani". Ez a változékony erdélyi fejedelmi politika azonban egy történelmi kényszerhelyzet szükségszerű folyamánya volt. De vajon reális volt-e Fráter György országegyesítő koncepciója? Külpolitikájának Achillessarka, hogy I Ferdinánd király és bátyja. V. Károly császár vállalják-e a törökkel való nyílt szembefordulás kockázatút, hogy megmentsék Erdélyt? Erre a kérdésre Fráter György tragikus bukásának, másrészt a következő évek magyorországi eseményeinek ismeretében tagadólag kell válaszolnunk. Fráter Györgv három egymást követő alkalommal — 1538-ban. 1540-ben és 1541 — 42-ben — kivételes államférfiúi bölcsességgel föl tudta ismerni azt a csapdát. amelyet Ferdinánd király beválthatatlan Ígéretei állítottak a Szapolyai-ocszágrész elé, de negyedszerre maga ls e kelepce áldozatává vált. A Habsburg kormányzat nem volt hajlandó jelentékeny áldozatokat hozni a „védőbástyának" szánt királyi Magyarországért, sem pedig a távoleső Erdélyért. V. Károly császár nem óhajtotta megbontani azt az egyensúlyi helyzetet amely a magyarországi hódoltsági határok állandósulásával többé-kevésbé kialakult. Bécs 1551-ben sem tudott olyan haderőt kiállítani, amely valóban biztosíthatta volna a keleti országrész védelmét. Fráter György előre számított arra, hogy a Porta a két országrész egyesítése ellen fegyveresen fog fellépni. Az összeütközést legalább addig szerette volna elodázni, amíg az sikerrel kecsegtet. A törökkel szemben csak tettetett jóakarat vezette. Manőverező politikáját azonban sokan félreértették. Maga Ferdinánd király is azzal vádolta, hogy Erdélyt. s az Erdéllyel határos részeket Szulejmán hatalma alá akarta juttatni. Fráter György az ellene készülő merényletről mit sem sejtve. a zsoldosvezéreket saját alvinci kastélyában helyezte el. Castaldo és Pallavicini Sforza elérkezettnek látták az időt. hogy végezzenek a baráttal. 1551. december 17-én a kora reggeli órákban Antonio Ferrari. Castaldo titkára és néhány spanyol zsoldos berontott a szobájában egyedül tartózkodó baráthoz, és — Ferdinánd király tudtával és beleegyezésével — meggyilkolták. A Habsburg-hatalom kétszínű módon kihasználta a barátot, és gálád módon eltétette láb alól azt az emberi, aki Ferdinánd erőtlenségéből le tudta vonni a megfelelő következtetéseket. Fráter György „hintapolitikájában" a Magyarország sorsa iránti mélységes aggodalom és felelősségérzet érvényesült; meg akarta kímélni az országot és népét a török háború borzalmaitól. Meggyilkolása semmivel sem indokolható súlyos hiba volt Ferdinánd részéről. Ha a Habsburg-kormányzat nem téteti el láb alól. akkor egy összefogott ország 1552-ben — a fegyverszünet lejártakor — a siker nagyobb reményével vehette volna fel n harcot a török ellen. DR SZANTO IMRE Pántlika pöndül i Aki nem érti, hogyan pond ülhet Pántlika, amikor se nem kapa, se nem kasza, annak mondom csak, nem is hajba való pántlikáról van szó. Kistelek és Csengele között van egy hosszú út. azt mondják Pántlikának, és az út környékét is hozzáértik. A Döndül ige pedig azt jelenti: lébrakap. erősödik, zsendül, növekszik. Pöndül, mint eső után a búza. Pöndül, mint a kölökmalac. Azóta pöndül a Pántlika, amióta megcsinálták az utat Aki eddig billegett-ballagotk bukdácsolt, vagy autóval Ilbbent-blltent. most surran. Akkora áldás a ió út, használni lehet kimondani nem. Találomra megyek be Bartucz Menyhért tanyájába. Könnyű volt rátalálnom, mert annyira új. még csak kőpor alá vakolták. Azon rágódunk, miért indult lassabban Csengele. mint a beljebb való környéke. — Apám apja még juhász volt Nézze meg a határ nevei ti Birkajárás, Mételyes. Ahol a métely szokott fölfakadni, nem gondoltak az emberek se őszibarackra, se almára. Amikor öt téesz lett a faluban, mind telepített almát de termőre fordulás után mindet kihányták. Most is inkább fóliáznak vagy állatot tartanak. — A fólia is később ért ide. — Az a szerencse, hogy ide ért. És az a baj, hogy föl kell hagyni vele. — Miért kellene? — Változnak az idők. naRyon változnak. Drága a benzin. — Ml köze van a benzinhez? — Ahhoz van a legtöbb köze. Megtermelem a zöldséget, azt el is kell adnom. Elviszem Siófokra, Fehérvárra, rámegy egy tank benzin. Hatszáz forint egy tankolás, és nem biztos, hogy el tudom adni a portékát. Gyönyörű szép almapaprikát három piacról hoztam vissza tavaly, és a tehén ette meg. — Drága takarmány. — Nem tudom, mi esett bele az emberekbe. Amikor tizenkét forint a paradicsom, viszik, mint a cukrot amikor csak három, rá se néznek. Amikor már íze ls van, senkinek nem kell. Jó jel, ha valaki világot lát. Elmegy Nyíregyházára. átmegy Győrbe, sok tapasztalattal jön haza. — Ha én elmegyek a Dunántúlra, leghamarabb ott ls csen géléivel találkozom. Mind a piacot szidja. Gyorsan kitaláljuk, erre a balra hol van a patika. Ha rájönnénk egyszer, hogy termeljen, akinek ez a dolga, kereskedjen, akinek az. és dolgozza föL, aki abból akar megélni, akkor semmi baj nem lenne. Hej, de nagy utakat jártak be, amíg eddig a következtetésig eljutottak! — A téesz? — Pöndül az is. panaszunk nem lehet rá. — Hagyja akkor a járkálást, éljen meg abból. — Maga nem ezen a földön jár? Ilyet csak az mondhat, aki nem tud számolni. — Tanítson megl — Tíz-tizenkét forint az órabér u szövetkezetben. Ha mester lön hozzánk, ki se merjük mondani. — Ne a mesterhez mérje magát. — Igaza van, én csak közönséges segéderő vagyok a növénytermesztésben Olyan, aki mindenre jó. De ha egyszerű segédmunkás jön hozzánk, harmincnegyven forinton alul az se áll szóba velünk. Ez a mi bajunk — Mit lehet tenni? — Fóliázni. — Mégis? — Még az idén egyszer megpróbálom. — Ha nem megy? — Muszáj lesz kitalálni valami mást. Ilyenkor legjobb a Ryerekre kérdezni. Százszor megfordul az a fejben, mi legyen belőle. Az legyen, aki Jobban meRél. — A nagyobbik lányunk dísznövénykertésznek ment. Nem nagyon hittem, hogy avval is pénzt lehet csinálni, de látom, azóta sokan próbálkoztak virággal. Itt a jó út, hamar el lehet futni vele akárhová. — Jó választásnak látszik. — Amekkora szerencsénk nekünk lenni szokott, mire végez.virággal lesz tele a világ. Belegondolni ls rossz, mert a virágot nem eszi meg a tehén. — Ha nem megy. megint váltunk. Univerzálisnak kell lennünk, különben nem élünk meg — A város a specialistákat szereti. — Álljon meg, mert az univerzális nem kontárt jelent. Ha paprikát termelek, ahhoz kell nagyon értenem. Ha virágot, akkor a virághoz. — Most éppen? — Az utánfutót magasítom. Nemsokára megyünk Kecskemétre palántáért — Ilyen magasra akarja rakni? — Ponyvát kell rá tenni, hogy kibírja az utat Megnézem az utánfutót a gyári vendégoldal nem lenne különb rajta, ha a gyáriaknak Ilyesmi eszükbe jutna. Hol paprika, hol virág, hol meg utánfutó, magasítva — azt gondolom, nagyot változik a világ, ha körül tud benne nézni az ember. Jól jött a villany, áldják most is Bartuczék. és áldani való jót tett az ls. aki az utat idehozta. Azelőtt is megesett. mire belevágtak valamibe, kiderült, hogy nincsen haszon rajta. Mi mást tehettek volna, megmaradtak szegénynek. Elszaladt mellettük az idő. Most? Versenyt futnak vele. Fejben pöndül legnagyobbat Pántlika. HORVÁTH DEZSŐ Zalán Tibor Parafrázis Herceg, hát itt van, ím Itt van a tűi le. őszül a szemed, és őszül a szél is. Biccent még rád néhány halotti rózsa — Herceg! a szívedet istenem ójjal Herceg, az élet már régóta színpad. régóta kínpad és régóta színpad. Herceg, hát itt van a tél már, a tej már. Bénák az angyalok, némák a szférák. < Herceg, hát itt van a tél. végül Itt van. pofádba rúg a fagy, s halott, ki nyikkan. Borokkal, otromba szeszekkel élünk. Herceg! oly' egyszerű rím itt a: félünk... Herceg, a lányok hajába köss kendőt, ügyelj, hogy dagadjon mindig a bendőd. Herceg, a. tél téged többé el nem hagy. megfogant agyadban, hajadra szikkad. Herceg, az utolsó strófához érve. kérlek, az egekre, ne érts most félre. Rímes és rémes és romos a versem. Herceg, de örülj hogy még énekeltem'