Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-12 / 36. szám

Péntek, 1982, február 12. 5 Szovjet kitüntetés magyar kutatónak A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Kónya Albert akadémikust a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést Valerij Muszatov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője adta át csütörtökön a nagykövetségen. Az ünnepségen jelen volt Szentágothal János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Kónya Albert e kormánykitüntetést a Dudnai Egyesített Nukleáris Kutatások Intézetében az elementáris részegység, valamint a nukleáris fizika terén végzett kutatásokban és a szocialista országok közötti tudományos-technikai együttműködésben elért eredményeiért kapta. Autópálya Várhatóan az év végén elkészül az Ml-es autópálya Tatabányát elkerülő 22 kilométeres szakasza. A Betonútépítő Vállalat dolgozói a korábbi szokatlan hideg ós a nehéz terepviszonyok ellenére tartják az előre megállapított határidőt. Az építés során sok gondot okoz a talajvíz, most különböző bányászati módszerekkel kísérleteznek, hogy megfékezzék romboló hatását. Az út érdesített homokaszfalt-burkolata szinte teljesen kész. Jelentés a Jlmfövárosból f 9 Magyarország filmfővárosává lett Pécs. Immáron tizennegyedszer: a magyar játékfilmszemle idejére, február 5. és 9. között' ünnepi díszbe öltözött a város, transzparensek, plakátok rengetege, ország- sőt olykor világszerte ismert arcok, Klaus-Maria Brandauertől Baleczky Annamáriart át Bujtor Istvánig. Ragyogó napfénv a Széchenyi téren, a dzsámi körül galambok röpködnek, a Nádor kávéházban Bródy János egy igen jó megjelenésű "hölggyel cseveg. A Kossuth Lajos utcán árad a tómeg. Pécsett mindenki filmekről beszél, programokat egyeztet: a Petőfi moziba menjen-e avagy a Kossuthba, az Ifjúsági Házba vagy a Park moziba? * A vetítések időpont- és helykavalkádjában igen nehéz kiigazodni. Párhuzamosan több helyszínen akad jónéhány ősbemutató, melynek Ígérete többszörösen tanacstalan fejvakargatásra késztet: hová menjek, melyiket nézzem? Fáradtságról szó sem lehet: este tíztől egyszerre három moziban a megvásárolt, de még be nem mutatott legnevesebb külföldi filmeket vetítik — ráadásként az 1981-es magyar íilmtermés egészéhez. Nem Ss akármiket. Ingmar Bergman legújabb művét példáid, melynek elme Jelenetek a bábok életéből, s amelyet korunk filmművészetének egyik legnagyobb rendezője pz NSZK-ban, már Svédorrzágból történt félönkéntes száműzetése után forgatott Korábbi műveihez képest ez a filmje megtorpanást mutat Sajnos, ba lehet, még negatívabb reflexiók szükségeltetnek Steven Spielberg, » Cápa és a Harmadik tíjxtsá találkozások készítőjének Pécsett bemutatott új filmjéhez is. „Magyarított" ríme Meztelenek és bolondok; eredetileg 1941. címmel játszották nyugaton. A korábbi Spielberg-filmekhez hasonlóan iszonyatos költseggel készülhetett, ám a félelmetes technikai apparátus ezúttal csupán burleszkfogások és hollywoodi vígjáték-gegek illusztrálására szolgál. (Egyébként a film a Pearl Harbour-i japán támadást követő kaliforniai „japcsi-pánikról" szól, sok verekedéssel és még több bugyutasággal.) Bob Rafelson híres filmje, A postás mindig kétszer csenget szintén látható volt Jack Nickolsonnal a főszerepben, valamint többek között Fellini (A nők városa), Coppola (A keresztapa) és Kurosawa (Árnyéklovas) művei. * És a magyarok? Végtére Ss mindenekelőtt a magyar film ötnapos ünnepének adott otthont a Mecsek városa. Ha mérleget készítünk, szimbolikusnak tekinthető, hogy a szemle nyitódarabja Fábri Zoltánnak a mozikban már bemutatott műve, a Rekviem volt: a közelmúlt magyar történelmének ábrázolása, úgy tűnik, egyre izmosodó vonulattá válik filmművészetünkben. Ezzel párhuzamosan jó néhány alkotás a mai magyar élet bizonyos neuralgikus pontjait vette szemügyre. lfj. Schiffer Pal A pártfogolt című filmje például az úgynevezett „hátrányos helyzetű fiatalok" egyikét állította műve középpontjába, olyasféle felismerést sugallva: e téren sem elegendők a szép, bombasztikus szólamok, jó lenne belátni végre. Bacsó Péter Tegnapelőtt című filmje a Rákosi-idők felmutatásának egyik legmarkánsabb új darabja, egy valamikori apácanövendék sorsával. Bacsó — a Ki beszél itt szerelemről? fiaskója után — úgy tűnik, végre megszabadult ama téves elképzelésétől, hogy véres, tragikus időket a nevettetés eszközeivel sikerülhet leghatásosabban ábrázolni (A tanú): komor éveket csak a tragédiák komor szépségével lehet művészileg megragadni (legalábbis egyelőre). A Rekviemhez hasonlóan. Végezetül három új magyar filmről, amelyek bizonyos szempontból egészen eredetinek minősíthetők Surányi András Az aranycsapat című dokumentumfilmje Puskás Ferenc tavaly májusi hazalátogatásának és az egykori nagy futballválogatott felidézésének ürügyén kilép a sportfllm, de talán még a dokumeptarízmus szűkebb keretei közül is: a nemzeti érzés (részben kényszerű) metamorfózisait vizsgálja. Moldován Domokos, a négy éve nagy port fölvert A halottlátó alkotója, Rontds és reménység című művében újra a szinte elképzelhetetlen emberi hiszékenységet veszi nagyító alá, de egyúttal a cigányság bizonyos, eddig jobbára szemérmesen elhallgatott közös negatív akcióit is elénk tárja. S mindent úgy, hogy — egyszerre két oldalról is — a megdöbbentő primitívség láttán kiált föl iszonyodva. Gyöngyössv Imre és Kabay Barna a magyar dokumentarista iskolának a népi írók eszmevilágához legközelebb álló képviselői: Pusztai emberek című új filmjük ugyan kissé „túldokumentarizált" (ami hatáscsökkentő következményekkel jár), de Ilylyés Gyulának ajánlott művükben a puszták népének Észak-Magyarországon fellelhető maradványait tiszta emberségét, az „Akik elmennek" és „Akik - maradnak" helyzetéből következő gondjait mutatja be —olykor megejtő szépségű képekkel és monológokkal. „A magyar filmművészet most jó szakaszban van" — hangzott el a filmkritikusok vitáján, amelynek témája a kritika szakszerűsége volt. E megállapítást nagyjábanegészében alátámasztani látszik a pécsi XIV. Magyar Játékfilmszemlén látott legújabb hazai termés. Hiszen láthatólag filmművészetünk színe-java egyre erőteljesebben reflektál olyan történelmi-társadalmi kérdésekre, melyeket eddig többnyire csak egy-két alkotó tekintett személyes életműve legfőbb eszmei-művészi törekvésének, s jobbára csak az ő neveik fémjelezték azt az igen egészséges szemléletet, amely elemi kötelességének tekinti az elmúlt, ugyancsak zivataros magyar félszázad felelősségteljes, differenciált. mély és őszinte ábrázolását. Alkalmam nyílott beszélgetni u l'Uvitának, az Olasz Kommunista Párt lapjának magyarországi tudósítójával, ö mondta: a hatvanas évek elsősorban Jancsó Miklós nevével „jegyzett' magyar filmművészete után a hetvenes évek közepére megtorpanás és tanácstalanság következett, űr támadt egy nagy művész szuverén világa és egy ország filmkészítő derékhadának ouvre-je között. A „post Jancsó" magyar filmkultúra ha nehezen, ha a vajúdás természetes nehézségeivel küszködve ls. de az utóbbi két-három évben egyre több olyan művel véteti észre magát a világban, amelyek — az olasz kolléga szavai szerint — „nem adnak okot önöknek a kétségbeesésre". Kétségbeesésről szó sincs. Nem is lehet Sőt! Pécs, ez a sajátos varázsú, igazán dunántúli város (Budapest után talán minden tekintetben legurbanizáltabb településünk) két év után olyan játékfilmszemlének adott Ismét helyet, ahol fölöttébb tanulságos röntgenfelvételekhez juthatott a szemlélő a magyar életről éppúgy, mint történelemszemléletünk jó irányba tartó fejlődéséről. A Széchenyi téren, a dzsámi körül, a Nádor kávéház asztalainál és a mozik széksorai között, a Milán étterembe*, és a Konzum áruházban, i Kossuth Lajo6 utcán és a székesegyház előtti téren, egész filmuniverzum légköre érződött » „magyar filmfóvárosban" a magyar irodalom világszínvonala mellé egyre határozottabban fölzárkózó (mert fölzárkózni elszántan akaró) művészet univerzumáé. Ha úgy tetszik, az évszázad múzsájáé. Domonkos László B Szovjetunió idegenforgalmi központjai Kiállítás a Technika Házában — Világjáró madár a felkép A plakátokon, színes képe ken, tájékoztató füzeteken mindenütt látható az embléma: madár repüli körül a földgolyót. Alatta a felírás: Intourist. Aligha kell magyarázni, hiszen a hazai újságolvasók ismerik jól: a legnagyobb szovjet utazási iroda tevékenységét jelképezi az embléma. Az intourist és a Volán 10-es számú Vállalata közös rendezésében kiállítás nyílt tegnap, csütörtökön Szegeden, a Technika Háza földszinti előcsarnokában, ahol az érdeklődők február 18-áig tekinthetik meg a Szovjetunió legszebb idegenforgalmi tájairól készült képeket, tájékoztatókat, az előre jelentkező csoportos látogatóknak bemutatott filméket. A kiállítás megnyitása — dr. Kardos János nak, a Volán igazgatójának köszöntő szavai — előtt az Intourist magyarországi képviselője, Grigorij M. Adijanc tájékoztatta a szeged? idegenforgalmi szakembereket és a vendégeket — köztük Berta Istvánt, a szegedi városi pártbizottság titkárét, Noszek Imrét, a megyei pártbizottság munkatársát, Farsang Lászlóné dr.-t, a megyei tanács osztályvezetőjét — a kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező iroda tevékenységéről. Az elmúlt évben ötmillió külföldi lépte át a szovjet határt — másfél millióan szervezett turistaként. És tíz vendégből nyolcnak az Intourist volt a házigazdája. A vendégforgalom adataihoz hozzátartozik persze a másik oldal is: négymillió szovjet állampolgár utazott 1981-ben külföldre; 145 országból érkeztek és 132-be utaztak az Intourist ügyfelei — 18 ezer munkatárs közreműködése, az idegenforgalmat közvetlenül szolgáló munkája kellett mindehhez. E számokból arra is lehet következtetni, hogy a hagyományosan szíves vendéglátásnak, a szép tájaknak, az érdekes programoknak egyre fejlődő idegenforgalmi szolgáltatási színvonallal kellett párosulniuk. Az Intourist magyar kapcsolatait így jellemezte G. Somogyi Károlyné felvétele A szovjetunióbeli idegenforgalmi nevezetességeket bemutató kiállítás egy hétig tart nyitva Szegeden, a Technika f _ Házában M. Adijanc: félmillió szovjet turista érkezett tavaly Magyarországra, s kétszázezer magyar vendég ismerkedett a patinás városokkal, volt résztvevője a szakmai programoknak vagy talált felüdülést a Fekete-tenger partján. Az Intourist minden évben megújítja utazási programajánlatát — a hagyományos kínálatot a téli tengerparti üdüléssel, az egyre népszerűbb egészségturákkal, a hajóutakkal, az autós kirándulásokkal színesítve. Az Intourist-iroda hét magyar partnere 1982-ben sokféle igényt kielégítő utakat ajánlhat a hazai érdeklődőknek — a Volán Tourist még kedvezménnyel is kedveskedik ügyfeleinek: a február 15-ig befizetett szovjetunióbeli utakra arengedmányt ad. Zenei naptár Jó két hónapia a főiskolaiegyetemi sorozatban, most a „felnőtt" kamarabérletben adott koncertlehetőséget a filharmónia két fiatal szegedi előadóművésznek, Szecsődi Ferencnek és Kerek Ferencnek. Maga a tény sem igen szokványos, a hangverseny-rendezőség okos helyi mecenatúráját dicséri, ha nem t a kockázattal számol aggályosan, de bátran hagyatkozik kevésbé ismert ifjú reménységekre, kiknek a hazai pálya talaján kínálkozik több esély szárnyait bontogatására. Nem mintha Szecsődi Ferenccel — és az immár tartós partnerévé szegődött Kerek Ferenccel — különösebb zsákbamacskát árulnának. Vérbeli kamaramuzsikusok, s nem ls annyira a pálya elején járnak, számos megnyilvánulásuk mutatja, azt ls tudják, hogyan lehet hatni a közönségre. Szecsődi hegedfljátékának, Kerek zongorázásának méltatását (fent említett korábbi koncertjük okán) elvégezte kollégám e hasábokon, mihez lényeges hozzátennivaló híján inkább e szerda esti Tisza-szállóbeli estjükről szólnék általában. Szecsődi Ferenc kifejezetten virtuóz alkatú, amolyan „bohém" karakter, a szó igazán nemes értelmében. Eljátsszák tehát Vitali népszerű Chaconneját, Brahms d-moll szonátáját jólfésülten, muzsikállsan, tulajdonképpen támadhatatlanul — aztán szünet után egy sorozat bravúrszámmal, a spanyol Paganininek, Sarasaiénak csillogóvillogó tánc költeményeivel Szecsődi valósággal elkápráztatja a hallgatóságot. Mert nincs abban semmi szentségtörés. ha valaki ilyen magától értetődő természetességgel vállalja a zenei tartalmaiban kétségtelenül könnyebb ellenállás világát — ám ehhez legalább olyan káprázatos jobbkéztechnika, manuális biztonság, könnyedség és elegancia szükségeltetik, amilyen Szecsődié. Ez a fiatalember tehát tud valamit, ami egészen kivételes. Az adottságaival gazdálkodó impreszszálás — meggyőződésem szerint — messze röpíthetné napjainknak tehetségekben nem szűkös hangversenydobogóin, akár a határainkon túl te. N. I. Hétköznapok Pénzügyek Január 30-a. Csak vendég ne jöjjön. De jön. Isten hozta! összekaparjuk az aprót, forintos, tíz— húsz—ötvenfilléres, van vagy negyven forint Ásványvíz, parizer, kőkemény hétvégi kenyér, bikát lehetne taglózni vele. Kiöntöm az aprópénzt, a pénztárosnő morog: máskor nem fogadom el, ha mind ilyen vackot hoz! Ki győzi ezt megszámolni! Pironkodva elkullogok. Február 3-a. Végre elmegyek a nadrágomért a Patyolatba. Harminchatnyolcvan, mondja a nő az asztal túlsó oldalán, és nyújtja a nadrágot. Amikor meglátja kezemben az ötszázast, visszarántja. Nem tudok visszaadni, mondja ridegen. Mint a szolgáltatás fölöttébb kedves megrendelője három dolgot tehetek: otthagyom a nadrágot; otthagyom az ötszázast; vagy elmegyek valahová fölváltani. Én kunyerálok és könyörgök, amiért a Patyolatnak nincs aprópénze. A patikában elutasítanak. Nekik sincs. Megyek az ABC-be. Egymás után négy pénztárnál forgatnak hátat. Az ötödik pénztáros megmondja kereken: nem váltom föl. Ez csak természetes! Hát ki 6, és ki vagyok én, hogy fölváltsa a pénzemet? Cselhez folyamodom. Veszek egy kosarat, beleteszek egy postai levelezőlapot. Mostmár föl lehet váltani a pénzt, örvendezek a ravaszságomnak, hogy ennyiből megúsztam. Csak kint nézem meg a visszajárót, s fedezem föl a pénztárosnő bosszúját: kettőnvolcvanat számolt, két levelezőlap árát. Az ember ne lazadjon! Tanulja meg, hol a helye a világban, és aszerint viselkedjék 1 Lehetőleg ne neveljük más gyerekét! Főként, ha nem akarjuk, hogy a szülei minket neveljenek meg. Csendes beletörődéssel nézem, ahogy a gyerekek játszanak a ház előtt. Rohangálnak, sikítoznak. Rolandka a vezér köztük. Attilát lelöki a bicikliről. Norbikát megrúgja. Nettlt fellökni nem bírja, belerúgni nem mer, hát ügyesen felbuktatja, amikor a kislány elszalad mellette. Anyuka néha szelíden rászól: — Rolandka, nem az óvodában vagy! Végre egyszer megbotlik Rolandka egy kőben, és hasra esik előttem. Csendes kárörömmel nézem. Lám, a gonoszság mégis elnyeri méltó büntetését. A kisgyerek föltápászkodik, körülnéz, és a világ legtermészetesebb módján beletöri! sáros kezét a nadrágomba. Hároméves múlt Még sokra viszi. T. I.