Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-04 / 29. szám

8 Csütörtök, 1982. február 4; Rekviem Színes magyar film. Ör­kény István azonos című novellája nyomán irta: Fábri Zoltán. Fényképez­te: Illés György. Zene: Vukán György. Rendezte: Fábri Zoltán. Főbb sze­replők: Frajt Edit, Gálffi László, Balázsovits Lajos, Kálmán György. „Rohadt fasiszta disz­nók ... Gondoltad volna-e, Hannover István, hogy öt éwel a felszabadulás után, a szocializmus börtönében ez jár majd neked?" Ezeket az ólomsúlyú szavakat — ó, magyar történelem! — nő mondja ki. A férfi, akihez és akiért szólhat, s aki helyett a Szó kimondatott, már kép­telen arra, hogy valaha bár­mit is kérdezzen. Rohadt fasiszta disznónak minősít­vén dugták a váci fegyházé ha a vele — hivatalosan — azonos eszméket valló hata­lom képviselői. Fegyházba, ahol — meg is halt. De ne finomkodjunk: agyonverték, agyonkínozták. Miként egy évtizeddel esz­elót,t a Donnál elpusztult magyar tízezrekért, a Ráko­si-rendszer önkényének ál­dozataiért is rekviemet kell mondani. Filmen, színpadon, könyvben. Mindenhogyan. A tartozás amúgyis leróhatat­lan. Elégtétel, „rehabilitáció" csak annak adható, akinek módjában áll azt elfogadni. A halottakért csak fohász mondható. A szadista cini­kussággal elpusztítottakért, a legnemesebb eszme nevében elkövetett bűnük áldozatai­ért pedig — kötelező ér­vénnyel mondandó is. Fábri Zoltán legújabb filmje a nagy moralista mű­alkotások közül való. Mind a magyar filmművészet, mind az egyetemes történel­mi-társadalmi felelősségtu­dat alkotói kötelezettségei felől szemlélve. A nő, aki ama ólamsúlyú gyász­szavakat elmondja, annak a Hannover Istvánnak szerel­me, aki egymagában szim­bolizálja mindazokat, akikért Fábri ezt a megrendítő 6zépségű emlékművet készí­tette. (Az ajánlás: „In me­móriám Hannover István, született Budapesten 1917­ben. meghalt 1951-ben a vá­ci fegyházban"). A nő, Netti köré egyszerre három férfi alakja fonódik, olyan há­romszöget alkotván, amely­nek csúcsán mártírrá lett szerelmese, két oldalán an­nak tanítványa, (a női lé­lektan kitűnő ismeretével) a meghalt társ utódává válni kényszerülő fiatalember. Pelle Gyula, valamint Han­nover egykori barátja, a va­lamikor ügyvéd, majd kül­keres Kari áll, akihez — végrendeleti utasításra — ment férjhez Netti. Ebben a 3+1 képletű dramaturgiai szituációban Hannover em­lékekből fel-felsejlő alakja és Netti telivér nőiessége kettejük felszabadult szerel­mi kapcsolata ugyanazt a célt szolgálja, mint a gátlá­sos egykori cellatárs-tanít­vány sorsa, vagy — ellen­pontként — Kari konjunk­túra-lovagi ügyessége — a rekviem megrázó, felkavaró erejű, iszonyodó felkiáltá­sát: itt megszámlálhatatlan mennyiségben történtek ilye­nek. emberek, magyarok! S a varázslat e felkiáltás film­béli megvalósítása láttán jön létre: olyan páratlanul mér­téktartó, érett és koherens líraiság szövi át a Rekviem egészét, amely az esztétikai értékkategóriákon túl vala­mi fájdalmas, kozmikus szépséget mutat. (Illés György kitűnő operatőri munkájával szerves része e következetes módszernek, akárcsak a rendkívül tehet­séges Gálffi László, az igen fegyelmezetten játszó Frajt Edit és az ikszedik színész­arcát megmutató Balázsovits Lajos). Fábri Zoltán filmjé­nek ereje van, sodró hatása — s bravúros módon mind­ezt szinte vizuális Krúdy­elemekkel éri eL Az igazán nagy tragédiák sohasem har­sányak. Idestova két évtizede, hogy Lukács György meghirdette az új szocialista realizmus elméletét: központi feladatul a sztálini korszak művészi ábrázolását jelölte meg Gyanítható: ha a nagy filo­zófus-esztéta ma élne. felte­hetően Jancsó Fényes sze­lekjéhez hasonló méltatás­ban részesítené a Rekvie­met. Ebben a filmben min­dig szó] a csengő (Csengő­frásznak nevezték ezt akko­riban). Egykori kerületi ifjú­sági titkár kerül államelle­nes összeesküvés vádjával a börtönbe. Ez a fiatalember József Attilát szaval.' Dosz­tojevszkijről és Rimbaudról beszél, előzőleg megjárta az illegalitás kemény iskoláját, őszinte és lelkes híve volt az újnak, a forradalomnak. Há­nyan lehettek? Hová lettek? Petőfi Apostolának monda­tai kísértenek: „és megem­lékeztek azokrul, kik ... hir­dették az igét, s őíjok halál lett, csúfos halál..." Lehet erről eleget beszélni? Domonkos László Előkészítő-tanfolyam A dolgozók gimnáziuma első osztályába lépő felnőtt tanulók számára a Radnóti Miklós Gimnáziumban in­gyenes előkészítő tanfolyam, indul. A foglalkozásra heti egy alkalommal kerül sor, elsősorban magyar nyelv, matematika, kémia és fizika tantárgyakból. Ugyancsak a Radnóti Gimnáziumban nyílik a dol­gozók kérésének megfelelő­en különbözeti vizsgára elő­készítő tanfolyam az emelt színtű (B tagozat) és az egy­séges szakmunkásképző is­kolát végzettek számára. Az emeltszíntű szakmunkás­képzőt végzettek a gimná­zium 1—II. osztály biológia és földrajz tantárgyaiból tett sikeres különbözeti vizsga utan beiratkozhatnak a dol­gozók gimnáziuma III. osz­tályába, az egységes szak­munkásképző iskolát, az egészségügyi szakiskolát és a gép- és gyorsíró iskolát végzettek pedig a gimnáziu­mi I. osztályos biológiai és földrajz tantárgyakból tett sikeres különbözeti vizsga után felvételt nyernek a dolgozók gimnáziuma II. osztályába. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a Radnóti Miklós Gimnázium igazgatói irodájában mindennap 8 órától 17 óráig, február hó 20-ig. Válasz a Helyszínrajzira Kellemetlenül lepett meg a Délmagyarország 1982. jan. 29-i számában megjelent .,Helyszínrajz" című írás. Véleményem szerint a cikk­író nélkülözi a témával kap­csolatos tárgyi ismereteket. Bármelyik közművállalat elvállalja és megtervezi a közművet érintő bekötéseket, csatlakozásokat, bővítéseket, természetesen a hozzá tarto­zó egyeztetésekkel és enge­délykérésekkel egvütt. ez azonban nyilvánvalóan pénz­be kerül. Közületi. IKV munkáknál e téren nincs is probléma, azok az előírt for­mában megtervezésre is ke­rülnek. A lakosság ió része azonban — érthetően — ta­karékoskodni kíván a terve­zési díjjal, ezért- ilyenkor többnyire nem nagy iaénvű műszaki munkáról van sző. Természetesen nem ért hoz­zá, sem a formákat, sem a tartalmi kellékeket nem is­meri. így mindennek maga kénytélen utánajárni, kérde­zősködni. az ügyintézők által szívességből készített vázla­tokkal házalni. A jogszabá­lyok ezt lehetővé teszik, s élnek is vele. Szó sincs tehát arról, hogv „az ügvfél fölös­leges ügyintézésre tékozolja a regenerálódásra való fize­tett szabadságát, vagv mun­kahelyéről ellóg'V Csupán olcsóbban kíván a ter­vekhez hozzájutni. Válla­latunk bármikor elvállalja a tervezést, ehhez az ügyfélnek csupán egy levélben feladott írásbeli megrendelésre van szüksége: ekkor minden gondot, bajt és egyeztetést a vállalat levesz a nyakáról, és nyugodtan „regenerálód­hat". Miért van szükség egyez­tetésre, vagyis miért kell egy adott bekötési tervvel a többi közműt is külön-külön megkeresni? Vállalatunkmál évente több mint százszor szakítják el ásás közben a közművezetékeket. Ez anyagi áldozattal, az ellátás kiesésé­vel jár, sokszor egészen sú­lyos formában. Nyilván ezt kívánja a hatóság elkerülni, amikor a többi közmű he­lyét is fel kívánja tüntettet­ni. A cikkíró egyszerű ügyin­tézést iavasol: „Megnéznék a gázosok a közműtérképen, hol van a többi cég vezetéke, és kész". Honnan lenne a gázosoknak víz-, csatorna-, erősáramú és postai kábel­vezeték térképük? A közmű­vek vezetékei nem örökké­valóit. azokat fejlesztik, bő­vítik. cserélik. rekonstruál­ják. Ezek a műveletek állan­dó változással járnak, me­lyeken nyilván az adott tér­képeken naprakész állapot­ban kell átvezetni, különben a térképek semmit sem ér­nek. Bármelyik közmű örül annak. ha salát térképeit rendben tudia tartani. az adott munkaerőhelyzet és -viszonyok között, nemhogy az idegen térképeket napra­készen vezetni tudja. Ehhez megfelelő információkkal sem rendelkezik. A tanács nál készül egy egyesített köz­műtérkép, mely minden köz­művezetéket tartalmazni fog. ez azonban csak áttekintő jellegű lesz, tájékozódásra alkalmas, de közvetlen hely­színi tervezésre és kivitele­zésre soha nem lesz alkal­mazható. A tényleges helyzet egyeztetésének a kötelezett­ségét a jövőben is be kell tartani. Van más javaslata is a cikkírónak: „Ha a közmű valamire kíváncsi, hívja föl a másik szolgáltató cég ille­tékesét telefonon, ahelyett, hogy az ügyfelet szaladgál­tat.ják." Ez naivitás. A video­telefon ma még nem köz­használatú cikk. képanyagot pedig vagy ábrahelyességet telefonon nem lehet egyez­tetni. A cikk alapján megvizsgál­tuk ügyintézőnk eljárását, a Gólya u. 15. sz. házban. Meg­állapítottuk. az építtető sza­bálytalan és primitív rajzzal jött egyeztetési céllal. Ügy­intézőnk éppen tárgyalásra készült menni, ahol már vár­ták. A rajzon még az sem volt feltüntetve. hogv hol. mit kíván építtetni, ügyin­tézőnk azonban — kabáttal a vállán — mégis segíteni akart neki. ezért kérte más­napra vissza. .Mindezt a valóságos hely­zet. ismertetése végett tartot­tam szükségesnek elmonda­Kedvezmények ­rokkantaknak Az elmúlt évben gyakran esett szó arról, miként se­gíti az egészségesek társa­dalma azokat a mozgássé­rülteket, akiknek életkörül­ményeit betegségük kedve­zőtlenül befolyásolja. A rok­kantak nemzetközi éve vé­get ért ugyan, a segítőkész­ség azonban nem egyetlen naptári évre szólt —, s hogy az idén sem feledkeznek meg a támogatásra szoru­lókról, azt a következő hír is igazolja: az AFIT XI. számú vállalata felajánlotta segítségét a Mozgáskorláto­zottak Csongrád megyei Egyesületének. A megálla­podás szerint kedvezménye­ket kapnak azok a mozgás­sérültek, akiknek érvényes egyesületi tagsági igazolvá­nyuk és személygépkocsijuk van, ha autójukat javíttat­ni az AFIT szegedi, hódme­zővásárhelyi, szentesi és makói üzemébe viszik. A javító műhelyekben a mozgássérültek mindenfajta javítása soronkívüliséget él­veznek, s ha a költségek az ezer forintot meghaladják, a szervizek ingyen megvizs­gálják a gépkocsik közleke­désbiztonsági berendezéseit Ellenőrzik, beállítják a fényszórókat, mérik a fékek hatásfokát, ellenőrzik a kor­mányművek és a gumikö­penyek állapotát. Az AFIT azt is vállalta, hogy a rok­kantak kocsijaihoz szüksé­ges alkatrészeket lehetőleg soron kívül szerzi be. Az AFIT-tröszt megbízása qlap­ján Csongrád megyében a szegedi, Tolbuhin sugárúti szerviz vállalja ezentúl a Trabant-Hycomatok segéd­berendezéseinek felszerelé­sét is. A megállapodás — mely január 20-tól érvényes — várhatóan újabb köny­nyebbséget jelent a rokkan­tak számára. D februári Tiszatáj Nemzedékének ajánlja Jók voltunk, jók s enge­delmesek című nagy versét Csoóri Sándor, s neki címe­zi új költeményét (Egymás­ban bíztunk eleitől fogva) Hedvay Gizella. A folyóirat új számában Takáts Gyula, Kálnoky László, Nagy Gás­pár, Herbszt Zoltán és Jó­zsa Fábián versei jelentek még meg. — A kilencven éves Koltay-Kastner Jenő professzort, a szegedi egye­tem nyugalmazott tanárát, a magyarországi itali nasz­tika kiválóságát a sok ta­nítvány egyike, Kaposi Már­ton köszönti. „A humán tu­dományok terjesztésén és fejlesztésén jelenleg mun­kálkodók közül nagyon so­kan tőle kaptak egy életre szóló inspirációt még a pé­csi. a szegedi vagy éppen a római egyetemen, az ő elő­adásai és publikációi alap­ján rajzolódott ki előttük Európa ... szellemi térké­pe ..." — írja Kaposi Koltay professzorról, kinek harmincöt évvel ezelőtt a Tisztáj megindításában is nagy szerepe volt. A hat­vanéves Fekete Gyula em­beri-írói karakterét Annus József rajzolta meg. Kieme­li Fekete népi-nemzeti el­kötelezettségét, s „a közös­ség megszállottjának", „a kollektivizmus mániákusá­nak" nevezi. Interjút közöl a lap a megjelenésé előtt álló Romániai Magyar Iro­dalmi Lexikon főszerkesztő­jével, Balogh Edgárral. Meg­ismerjük itt a lexikon elő­készületi munkáit, valamint azt is, hogy ez a hatalmas mű, nem csupán az iroda­lom, hanem a romániai magyar tudományosság és művészet eredményeit is összegzi. Piszkosvendég — ez most a Tiszajárás alcíme, s Tóth Béla ízes meséje régi lako­dalmi emlékeket melegít föl. Ugyancsak a Hazai Tü­kör rovatban jelént meg Sz. Lukács Imre Tiszta kenyér című irodalmi riportja, melyben a szerző dr. Bárczy Pállal (Bárczy Jánosnak, a Zuhanóugrás c. nagysikerű memoár írójának testvéré­vel) beszélget. Most lenne hetvenéves Darvas József, akiről Mo­csár Gábor írt szubjektív sorokat „ ... bizony jó len­ne, ha köztünk lenne. Egész irodalmi életünk, s talán egész kultúrpolitikánk érzi a hiányát" — írja Mocsár. Az Örökség rovatban olvas­hatjuk Demény János egy Bartók-kutató műhelyéből c. sorozatának második da­rabját. öt Németh László élet­művével foglalkozó írás ka­pott helyet a februári szám Tanulmány rovatában. Gre­zsa Ferenc Sándor Iván könyvével (Németh László üdvtcfna tanulmányainak, drámáinak, önvallomásainak tükrében) vitatkozik. Ko­csis Rózsa az Iszony világ­irodalmi párhuzamait, Cs, Varga István az Anna Ka­renina és az Iszony ösz­szefüggéseit vizsgálja. Kiss Tamás az író középkor-él­ményéről ír, Imre László pedig arról, hogy mit jelen­tett Németh számára a XIX. század. Fekete Gyula, Tamás Menyhért és Sz. Lukács Im­re új könyvéről Laczkó András, Mátyás István és Horváth Dezső írt kritikát. Ablonczy László a Művészet rovatban a kassai színházi napokról számol be. A nem­rég elhunyt Molter Károly­ra Beke György emlékezik. Suki Béla fájdalmasan ko­rán lezárult tanári és tudó­si munkásságát Halász Előd méltatja. A Tiszatáj februári szá­mát Várnai László Márté­lyon készült fotógrafikái il­lusztrálják. Várnait egyéb­ként Kovács István mutat­ja be Havazás napsütésben című írásában. Hétköznapok Tapéta M. Dr. Takács Antal. a Szegedi Vízművek és Fürdők igazgatója Beköltöztek az új lakók az új ház új otthonaiba, felírták a hibákat, s amint az újkorszaki szokásrend előírja, volt, ki többet, volt, ki kevesebbet. sőt akadt olyan is, aki semmit sem írt a stencilezett lapra. Ami majdcsak mindenütt közös volt, a foltos, szaka­dozott, karcolt tapéta. Na, persze annyira sehol sem volt hibás, hogy akár a legkényesebb lalkót is az átvételtől elriasztotta vol­na. Egyszerűen megállapí­tották, s tudomásul vették, ezzel kell együtt lakniuk. Sőt, mi több, -nem is szid­tak érte senkit. 'Minek? Úgysem változik vele sem­mi. Ez van. összetanakodván, egyik „újházas" vigasztalót ta­lált: sebaj, egy év múlva nem zaklatnak a helyreál­lítással, hanem garanciális javítás címén — végeztes­sük el mi. magunk — pénzt kapunk. — Jól jön az — mondta az egyik. — Kell a csudának — így egy másik, mire töb­ben úgy néztek rá, mint aki nem tudja, mit beszél. Később aztán elgondolkod­tak az indokain. Mert — szól a fejtegetés 1 — mindenkinek érdélte. i hogy jobb kivitelezésű la­i kasokat adjanak át. Építő­nek, lakónak egyaránt. Azt viszont mindkettő tudja, bekalkulálja, hogy mara­déktalanul sosem síikerül. így marad örök óhaj egy­felől. „vállalati célkitűzés" másfelől. Addig is. míg a hibamentes álomhatárt el nem érik. a garanciális költségéket eleve beterve­zik a kivitelezők. Pénz tehát van rá. S mert azért dolgozik az is, I akinek — amúgy jó — I munkája végeztével a hi­bajegyzékpapír többnyire megtelik — s mert a hi­bátlan munka illúzió vol­tát saját cége is elismeri, a pénztartalékkal éppen őt kellene érdekeltté-érde­keltebbé tenni a kifogásta­lan munkában. Kell a pénz a csudának — mond­ta a lakó, ha azt úgyis ar­ra kell költenie, amit meg­kapni szeretett volna be­költözéskor: a hibamentes lakást. De. ha egyszer van pénz — mint az már kide­rült —. ajánlják fel azok­nak a szákmunkásoknak, akik a házon, lakáson dol­goztak. Osztozzanak ők a lakóik­kal: amennyivel keveseb­bet kell kifizetni helyre­állítás címén, annyival többet kapjon a szakem­ber, akinek ez köszönhető. Ha a lakónak semmit, ak­kor mind az övé. Lehet hi­vatkozni arra, ki tudia már, ki dolgozott abban a lakásban, hiszen ezért nem köszönhet vissza a hiba az elkövetőjének. Ide a rozs­dás bökőt, ha a jutalo­mért kell jelentkezni, mindjárt lesz gazdája! tf *" -- rr Koszorús Nosztalgiát ébresztő hang a lakótelepen. Felidé­zi a régi falusi hangulatot, amikor a vándoriparosok házáról, házra járva kínál­ták munkájukat, s fogal­muk sem volt arról, hogy íme ők most „lakossági szolgáltatást" végeznék. El­kurjantották magukat az utcasarkon, hogy üstöt, fa­zekat foltoznak, kisgyer­mekkorom emlékeiből köd­lik elém a hátán üvegtáb­lát cipelő üveges. Szóval, hallom a múlt idők mai képviselőjének, s aszondja, hogy: iitta kö­szörűűűs ssollóttkést, hús­darálókééést köszörülök. Ügy harapja el az utolsó szót, mintha csak azt ér­zékeltelné. amit ö egyszer kiköszörül, azzal .jnintha elvágták volna". Szólóját ismételgeti jó párszor, körbe-felfele te­kint segély-(anyagisegély)­kérően, miként az egykori kintornások, hullik-e már valami az erkélyekről, óm itt sem a produkciót díja­zó pénz. de még a vakolat sem hullik. Belefacsarodik a szívem, óh. szegény em­ber. óh, derék vándorló néprajzi kövület! Ml lészen sorsa zimankóban didergő árva fejednek, munka hí­ján; gaz kutyu magyar vagyok, ha hagyom, hogy érdektelenség mián kimenj a lakótelepről — és a di­vatból. Várj, te sorsverte vándor, nékem van itt egy s más. mi csorba. Köszö­rüld hát ki. Aktatáskájából barkács­köszörűt szed elő. odaerő­síti a pázsit széli padhoz, félkézzel tekeri, félkézzel hozzá-hozzányomja a kö­szörűkőhöz hitvány pengé­jű konyhai késem, papír­vágásra eddig is alkalmas ollóm. Bepárásodó szemék­kel nézem, elönt a jótevők jámbor öröme; s rózsaszín gőzben botorkálok fel a munkadíjéit. Mert. hogy annyi nem volt nálam, amennyire én számítottam. Nem baj. felmegyek, le­jövök, míg ez az éhhalál elől megmentett pária el­készül a remekművekkel. Elkészült, fizetek, el­megy. felmegyek — számo­lok: azt a kést amelyiket húszért élesített, tizenhét ötvenért vettem, amelyiket tizenötért, tizenkettőbe ke­rült, az ollót köszörülte fe­léért. és ára egyharmadá­ért a svéd hullámoskést — simára. A fene a nosztalgiámat! Igriczi Zsigmond

Next

/
Oldalképek
Tartalom