Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

10 Szombat, 1982. február 27. Mester Attila Ingem fehérlik Csak a hajnali újjászületés öntudatlan éjszakáim után csak az első korty tiszta víz felejthetetlen csupán mert a többi már folytatás pereg mint a homok sörkupak virágzik benne s műanyagpohár-liliomok kőztük zöld-rozsdás glóriák s ingem fehérlik szárnyszegetten — mert minden eldobálható csak a halál levethetetlen. Bolygó Céljaink és mindennapjaink K

ülönösen értelmiségi körökben elterjedt vélemény manapság, hogy „a magyat társadalmi mozgás kényszerpályára állt a legutóbbi evekben", ..külső és belső meg-» határozói szűk mozgásteret hagynak az alakító társadalmi törekvések számára", s mind gyakoribb. hogy számonkérik mindennapjainktól céljainkat. Ügy vélem, igen eltökélt kincstári optimizmussal sem lehet pusztán kézlegyintéssel „értelmiségi nyavalygás"-nak minősíteni fzeket a meditációkat, hisz az érvek is sorakoznak bőven. A '80-as évék elejére erősen lehűlt a nemzetközi légkör. Nyugtalanítóan erősödött a nyugati fegyverkezési kihívás. Rosszabbodtak a nemzetközi gazdasági körülmények. A népesség létszáma, a foglalkoztatottak száma csökken. A gazdasági növekedés megszqkott dinamikáját már csak néhány részterületen tudjuk biztosítani. Az elért életszínvonal megőrzése, a népgazdaság külső és belső egyensúlyának helyreállítása vált feladatunkká. , Jogos-e mégis a kétkedő encrváltsag? Napi törekvéseink összhangban vannak-e történelmi céljainkkal? A válaszhoz nem elég felsorol ni vívmányainkat, munkaerőnk felkészültségét és termelési tapasztalatait. az emberek alkotókedvét a nehézségek ellenére is jó hazai társadalmi-politikai légkört. Nagy érték, de „nem elég". .Szamításba kell vennünk napi gyakorlatunk ellentmondásait és megvalósítható lehetőségeinket. Az eredményekben. %r. ellentmondásainkban és lehetőségeinkben rejlő tartalékokat. A válaszhoz gonddal mérlegelnünk kell amink van. és azt. ami belőle lehetne. A meglevőt és a lehetségest. Latnunk kell. hogy hazánkban már nem elsősorban a nagv nemzeti beruházási programokkal létesíthető új termelési tényezők. nem a mozgósítható-be. kapcsolható új munkaerötömeg a továbblépés feltétele, hanem napi tevékenységünk minőségi jobbítása. A meglevő technikáktechnológiák-emberi erők célszerűbb hasznosítása, a ráfordítások okos megfontolása. Az értekeinkkel való hatékonyabb gazdálkodás, gyengéink feltárasa es orvoslása. A lehetőségek felkutatása tervezetté-termékké formálása. Az előrelépés feltételeit zömmel nem felülről adagolják, hanem önmagunkból kell előteremtenünk. Önmagunkból. Nem az izzadságos, hórukk erőfeszítésekből kell ez a többlet. Munkánit akkor versenyképesebb ma már mind a honi. mind a külső piacokon, ha magasabb felkészültseggel, csiszoltabb képességekkel termel többet tudó. nagyobb használati értéket képviselő termékeket. Csak a nagyobb szakmai kultúrát tárgyiasító munka teremt nagyobb értékeket A munkaerő szakmai és általános Ismeretei, kimunkált képességei. halmozott tapasztalatanyaga. kezdeményező és munkakedve. igényessége maga is felértékelődik tehát. A mindenkinek végzett munkája szerint" szocialista elvének sokkal következetesebb és teljesebb érvényesítését követeli tőlünk ez az új időszak, de végigmondatja velünk az eddig igencsak elhallgatott első felét is. hogy „mindenki képességei szerint..Az emberi teljesítményeket lesorompozó bérszabályozás, a képességeket bérkategóriakba, merev szerepkörökbe kalodázó egyenlősítő gyakorlat előrehaladásunk gátjává vált A szocializmus alapelvének eddigi általános értelmezése elsősorban az antagonisztikus társadalmaktól örökölt társadalmi igazságtalanságok megszüntetésére. a valós teljesítmények nélküli részesedések megszüntetésére mozgósított hogy valóban kiki munkája szerint részesedjék a megtermelt javakból. Ez az értelmezés most sem korszerűtlen, hisz mekkora gond számunkra ma is még. hogy nem a társadalmi szükségletek kielégítését. a szocializmus építését leghatékonyabban szolgáló tevékenységek a legkifizetődőbbek az egyének, csoportok számára, hogy hányszor a pozíció és nem a produkció alapján osztunk. Valóban arra van szükség, hogy mindenki a valós teljesítménye szerint részesedjék, de akkor is mindenki, ha különböznek ezek a teljesítmények. „az egyenlőség abban van. hogy egyenlő mércevei, a munkával mérnek" (Marx). Az elosztásról így viszont már a termelésre tevődik át a hangsúly. Az elosztásról az előállításra. 1 Nyissunk nagyobb teTet a nagyobb teljesítményre képes erőfeszítéseknek. a .mindenki képességei szerint..." elvének a társadalmi szükségletekkel öszszehangolt érvényesítéséhez. A szocializmus alapelve semmiképpen sem csak elosztási elv tehát. A társadalmi tevékenység általános elve. amit a szocialista tulajdonviszonyök. munkamegosztás. elosztási formák összefüggő rendszerében kell érvényesítenünk. A szocialista társadalmi rendszer állami. szövetkezeti, kistermelői tulajdonformái, munkamegosztási hierarchiái, a szociálpolitikai elveknek megfelelő elosztási keretek között egyaránt, az emberi képessegek hatékony kibontakoztatása, valós teljesítményei szerint. Ügy. hogy a tulajdon, a pozíció, az elosztás ilyen-olyan előjoga ne legyen önmagában jogcím a többletrészesedesre. Az új vállalkozási formák megítéléséhez különösen időszerű utalnunk erre az alapelvre. Szükséges és helyes, hogy új. még járatlan utakat keressünk a többletteljesítés eléréséhez, a szunnyadó alkotóerők kibontakoztatásához. A kisvállalkozások számára körvonalazott társadalmi lehetőségek és jogi kei-etek nem mondanak ellent a „mindenki képességei szerint mindenkinek végzett munkáia szerint" alapelvnek. A társadalmi tevékenység Immár hagyományos szocialista formál mellett és azokkal együtt lehetőséget nyű tanak a képességek sokrétűbb érvényesítéséhez, a teljesítmények fokozásához, a hiánvzó termelési és szolgáltatási funkciók pótlásához. A társadalom számára hasznos küldetésük van. De nem arra szolgálnak. hogv az eresztékeken haayjuk elszivárogni a gőztl A hagyományos tevékenységformáknak is az eduigi éknél nyltottabban kell befogadni az új technikát, technológiát. hatékonyabb megoldásokat fejlettebb termékeket. Termelő egységeink innovációs készségének fejlesztése elengedhetetlen. A kisvállalkozások nem pótolják és nem pótolhatják „felnőtt" termelési kapacitásunk műszaki, szervezeti, emberi megújítását nem helyettesítik aZ innovációt. A termelőtevékenység korszerűsítésében mind nagyobb szerep hárul a termelés előfeltételeit. technikát-teohnológiát-programot kidolgozó, a munkaerőt kiképző. a termelési-gazdálkodási folyamatot, szabályozó-irányító értelmiségi szakemberekre. A változó körülmények és úi feltételek tehát nem korlátozzák, hanem fokozottabban igénylik az alakító társadalmi törekvéseket. A szigorúbb feltételek körülhatároltabb mozgásteret, de viszonyaink megújításával differenciáltabb lehetőségmezőt kínálnak a kezdeményezőbb. rugalmasabb alkotóerők számára. Szocialista célkitűzéseinket ezekkel a történelmi-társadalmi feltételekkel összhangban kell meghatároznunk. Közvetítő érdekviszonyokkal kell cselekvési alternatívává fogalmaznunk, hogy közösségek, családok, egyének saját céljaivá válhassanak. A szocialista építés programja nem vesztheti el egyenértékűségét a kor követelményeivel. Szncializmusképünk megmerevedése fegyverünk rozsdája lesz. A folytonosság és megújulás dialektikájával kell rendre összehangolni napi gyakorlatunkat és szitcialista elveinket. BESENYI SÁNDOR G

izella a - tükör előtt állt, arcát vizsgálgatta. — Még szép vagyok, állapította meg- gondosan, kutató pillantásokkal felmérte ovális arcának nurder négyzetcentiméterét. — Homlokom magas, tiszta, belecsüngő fekete haiam hullámos, férylö szemem gesztenyebarna, kicsit ferdén állnak, egymástól távol, de igazán vonzó, álmodozó a nézésem. Szempilláin hc-sszu, szemöldökömet alig kell tépdesni. Orrom egyenes. szájain vonala hibátlan. a.ikam közepesen telt, talán az állam bizonytalan. jellegtelen. Rávicsoritolt képmására, — Fogaim szabályosak. fehérek. Kinyújtotta nyelvét szép piros, egészséges szín, hegyes és remegő. Gyors mozdulattal lecsúsztatta vállairól kombinéje pántjait. — Melleim igazan kifogástalanok ... talán vállam keskenyebb. .. A tükör mérete többet nem mutatott meg alakjából ezért a leltározást önmagán folytatta. — Csípőm karcsú, megüti a manökeniméretet... combjaim szabályosan kerekdedek. éppen elegendő hoszszúak. lábszárammal akár kiállításra mehetnék... Ez az András... jó fejnek latsz'k, erős, deltás hapsi, igazán tetszik nekem — kente fel körkörös, gyors mozgásokkal arcára az alapozót — gondolom, minden lány ilyenről álmodik. Nem tudom, Piri hol szedte fel, de -.ól tette hogy bemutatott neki. éppen facér vagyok. Az a hülye Sanyi úgy léceit le. hogv még csak nem is köszönt Mit képzel az a majom! Pedig bizísten tetszett nekem.. . már a második randin lefeküdtem vele. hát mit akar? Jött nekem a fal szöveggel, hogy sétáljunk, meg beszélgessünk. Sóher egv pali lehet, be sem vitt valahová, legalább inni egyet... meg. hogy szeretne megismerni, mert komolyan tetszem neki... Hát már megmondtam, hogy hívnak! Menjen a fenébe! Mondtam, én fázom. megyek haza. ha akar. jöhet. Erre otthagyott a hülye... Ez az András... igazán ió lenne, ha velem maradna. Bár nekem az ilyesmi nem megv. minden hiába. Egy ideig úgy néz ki. nogv minden oké. aztán jönnek a kifogások, lassan elmaradoznak. vége. Gondosan kenegette piciny kefélével a pillaíesléket — Csak én lennék a hibás? Szegény ariyu .., mennyit veszekszik velem, amiért nem megyek férjhez! -Mintha ez csak úgy menne. Igaz hogv otthon a faluban már mundér barátnőm régen megházasodott de nekem ilyen falusi vőlegény nem kell ... megmondtam ezerszer. hogv bunkóhoz rem megyek! 18 évesen lőttem Pestre, lassan tíz éve! Azt igazan szí?'bői megköszöntem anyunak. hogy ezt a garzont megvette nekem, csak ne magyarázna mindig, minden levele teli van szemrehányásokkal. Hát... az biztos, hogy nem úgy éltem, mint egv apáca! Kúzsozta a szájat. — Hánvan is lehettek? Fene tudja ... Csak nem ülök itthon, mintegy vénBorbély János Részlet a városképből milyen hasztalan telnek napjaim reggeli kávézás könnyed délelőtt menj el-innen-el-oda közben azért ez-az innen-onnan nézvén akar hogv is fölösleges e lét az országos csúcsforgalomban a tékozló ácsorgás séta hittérített belső béke rezervátumi dadogás persze kockás ingben illek a városképbe délutánra alkonyatra mosoly arcomon kedves mosolv csak semmi felesleges mozdulat ostoba lépés mit gondolnának hasztalan napjaimról akik gondolnak feleslegességemre is hogy igy vagy úgy lehet akár hasznos is mint műalkotás e sovány bohóc tébláboló szobra asszony, az .ablakban gubbasztva? Ezt nem kívánhatja senki. Én dolgozom rendesen... meg nem kezdtem nős pasikkal soha. . azaz egyszer, de az a tag olyan rámenős, olyan jóképű egy szivar volt... annak a felesége le is kurvázottl Én lennék kurva?! ludom, hogy kellene már egy rendes férfi, férjem, uram. élettársam. aki mindennap hazaion, ha elmegyünk. együtt megyünk... talán egy gyerek is. még nem késő. Nézte kikészített arcát a tükörben. — Érzelgünk egy kicsit? Meg öregszünk! Anyuka most szeretne... F.z az András lenne az? Ki tudia... most mindent bele kell adni meg kedvemre is való az Anorás. tegnap úgv duruzsolt a fülembe tánc közben, hogy egészen elzsibbadtam a ringató baritonjától. Miket is mondott? Már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy a hangja jó volt. simogatott, megnyugtatott. Közeledik az ünnep, anyu hogy örülne. ha elújságolnám: „komoly" udvarlóm van! Még talán le is utazna velem, ha meghívnám. Az izgalomtól libabőrös lett. Belebújt kedvenc „hódító" ruhájába. gyorsan eligazgatta, még egy D-.llantás a tükörbe, felkapta retikül.iét. belelépett cipőjébe; mehetünk. András már várta a megbeszélt sarkon. — Hová megyünk? Hová vigyem? — simogatta a bariton. — Sehová. — Sétáljunk, beszélgessünk Ji órát sétáltak. A beszélgetés keservesen vontatottan araszolgatott. Gizella rémülten fedezte fel és a felismerés még inkább elnémította: hosszú évek óta „leszokott" már a beszélgetésről! Csak szellemeskedő ostobaságok ée hétköznapi semmiségek, ruha. cipő. általában a „cuccok", a hivatali és baráti kör pletykái, a ÍÍÍ kivel fut. kivel szakított és hasonlók jelentették a beszélgetést. Most kínlódik itt. de talán Ancrás is. Ráadásul fejbe kólintotta egv másik gondolat, szinte összecsuklott igazságának súlyától: egy-két pohár konyak nélkül már nem tud meglenni, most is aha bírja már. szomjúsága vadul fokozódik ... pedig utána jobban megindulna a szövegelés. Mi értelme van ennek a végtelen sétának, gondolta indulatosan ez csak ostoba romantikus álmodozóknak való ... lába már leszakad szeretné lerúgni cipőjét... csak annyit mondana már ez az András, hogv üljünk be valahová. de azért most vigyázni kel; nem szabad semmit elhamarkodni elrontani... András most váratlan határozottsággá! szólalt meg. — No. hat nekem elegem van ebből a maratoni gyaloglásból! — Hozzád megyünk, vagv hozzám? Gizella elcsigázva nézett rá arcán ugyanazt a kifejezést látta. amit mindig látott a többi tizenöt arcán, akikkel viszonya volt. és látott még sokak arcán, akiket nem ismert, csak végigmérték ... — Hát — tudhattam volna — csoda most sem történt! Szeme egv pillanatra bepárásodott Szembefordult a férfi kihívó mosolyával. — Ment a fenébe! — fordult el. és fáradtan elindult. Retiküljét hosszú szilán az aszfalton húzta magam után. András dühösen kiabált — Mit iátszod meg magad! Nem vagy Te ártatlan liliom! — Mindem tudok Rólad, érted...?! Nem fordult vissza, lassan lépdelt tovább. Könnyeit 6em törölte le. A körút sarkán valaki belékarolt — Hová. hová. ilyen andalog! va? , x Pisti volt, a mindig vidám, bolondos Pisti: valamikor „futottak" együtt néhány hétig. — Látom, hervadt vagy. Gyere. ide .beülünk! Tolta maga előtt az üvegajtón át — Kérsz egy konyakot? G.'zellí csak bámult maga elé, mintha látna valamit a kicsiny márvány asztalkán, ami evors iramban, kavarogva tűnik el egy isméi etler térben egvre kisebb, talán egv bolygó... már csak egv forgó labda, színei egymásba olvadnak, ott kering, forog 6 maga is a varos, András, egy villanásnyira anyu. a falu ... — Igen. kérek... Légv szíves, rendel! mindjárt kettőt... BANKI MIHÁLY