Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-25 / 47. szám

4 Jsütortök, 1982. február 25. Ai önállóság útján Sír - nevet alapon Az önállóság adta új lehe­tőségek és jogok megváltoz­tatták a különböző szerveze­teknél a bel. es külkereske­delmi partnerekhez fűződő kapcsolatokat is. Hiszen most már nem kellett tekintettel lenni a korábbi nagyvállalat érdekeire, stratégiai, taktikai meggondolásaira. Téved per­sze. aki mindebből arra kö­vetkeztet, hogy megromlott volna a kapcsolat az önálló­vá vélt gyárak és a korábbi, még megmaradt nagyvállala­tok között. Erről szó sincs. Valamennyien továbbra is szorosan együttműködtek volna „anyavállalataikkal" az információcserék, a műszaki, technikai tudás, a jól ki­alakult kereskedelmi kap­csolatok hasznosításában. Csak más alapokon, egymás érdekeinek következetes szem előtt tartásával. Ez utóbbi került előtérbe a külkereskedelmi vállala­tokhoz fűződő kapcsolatok­ban is. ahol talán a leggyö­keresebb változások követ­keztek be Sok helyütt a vállalatok termékeit koráb­ban úgynevezett bizományosi formában értékesítették a külkereskedők. Ez nem sok lehetőséget biztosított a vál­lalatok részére, hogy bele­szóljon az exporttevékenység részleteibe, hogy kiálljanak erdekeik mellett, netán meg­felelőbb árak elérésére ösz­tönözzék a külkereskedőket. A helyzet ellentmondásossá­gát csak erősítette, hogy a konkrét piaci tárgyalásokat, a vevők Igényeinek egyez­tetését rendszerint maguk a gyáriak végezték, de a dön­tésekbe nem szólhattak be­le. a kedvezőbb árakból adó­dó nyereségek csakis a kül­kereskedelmi y^UaJatökat il­lették. lvfég rosszabb volt s* Helyzet, ahol & nagyvillala­tok nem biztosították egy­ségeik részére az előbb em­lített önállóságot sem. Röz­beekelódve. az ipart és a külkereskedelmet egymástól elválasztva maguk próbál­koztak az exporttevékenység kétségtelenül sokirányú, nagy apparátust Igénylő felada­taival megbirkózni. A füg­getlenné valással szinte va­lamennyi exportáló vállalat felmondta a külkereskedelmi cégekkel kötött korábbi szer­ződéseket. A bizományosi forma helyébe, egy fejlet­tebb, társasági vagy társu­lási szerződéssel körülhatá­rolt együttműködés lépett. Ez jobban biztosítja a köz­vetlen beleszólás, a^ érdek­azonosság megteremtésének lehetőségét. „Együtt sírni, együtt nevetni" alapon, a maximális eredmény eléré­sében egyaránt érdekeltté te­szi a termelőt, a külkereske­dőt. A megnövekedett jogkö­rök és lehetőségek persze önmagukban még nem ga­rantálják a sikereket, az eredményeket. Ügy tartják, a puding próbája, ha meg­eszik, azaz az önállóság lét­jogosultságát is annak gya­korlása Igazolja. Nos, a sa­ját lábukra állt vállalatok cselekvési készségét illetően nincs okunk aggodalomra. Valamennyinél az eltelt egy évben meggyorsult a gyárt­mányszerkezet korszerűsíté­se. megélénkült a műszaki fejlesztés, a piackutatás, töb­ben felülvizsgálták a koráb­bi szervezeti keretben ki­alakított és jóváhagyott be­ruházási koncepciókat és az előzőnél takarékosabb meg­oldásokat kerestek. Volt, ahol egyenként is felülvizsgálták a termékek gazdaságosságát, és „szám­űzték" még a vállalaton be­lüli kiegyenlítési módszere­ket is. Ennek alapján pon­tos képet kaptak arról, hogy hol kell a jövedelmezőséget javítani, hol érdemes fej­leszteni, vagy a munka- és üzemszervezéssel feltárni, hasznosítani a tartalékokat. Másutt — a piac megfelelő ismeretének birtokában — azonnal hozzáláttak az olyan termékek gyártásához, ame­lyekkel kapcsolatban a be­ruházási döntések korábban éveken át várattak magukra, a nagyvállalatoknál. A sa­ját lábukra állt vállalatok a külkereskedelmi partnerek­kel összefogva a korábbinál erőteljesebben kutatták fel az új piacokat, miközben mindenütt megkezdték a nem gazdaságos belföldi és ex­porttermékek fokozatos fel­számolását, megszüntetését. Egy év nem nagy idő. S bár sokrétűen gyarapodtak az önállósult vállalatok le­hetőségei, eszközei, ame­lyekkel jelek szeTint éltek is —, annak ellenére, hogy összességében kedvezőek a tapasztalatok — a messzeme­nő következtetésektől tartóz­kodni kell. A termelési ter­vek teljesítésében például se­holsem volt tapasztalható fennakadás. Az exportra is dolgozó önállósult vállalatok jelentősen fokozták kivite­lüket. A több termelés, a ter­melékenység javítása, a ta­karékosabb gazdálkodás ered­ményeként pedig szembetű­nően nőtt a vállalati nye­reség. A dolgozókat „zsebbe vá­gó" érvekkel lehet tehát meggyőzni az önállóság ér­telméről, eredményéről. A korábbi mérsékelt, s joggal kifogásolt nagyvállalati ni­vellált bérfejlesztés helyett önállóvá vált vállalatok nagv többsége 6—7 százalékkal nö­velte a béreket. S bár a fi­zetési borítékokat közvetle­nül nem érinti, de nem ke­vésbé jelentős, hogy az ered­ményes munka nyereségéből képződő fejlesztési alapok több helyütt lehetőséget biz­tosítanak a szociális feszült­ségek megszüntetéséhez is. A lakásépítéshez. illetve az óvodák, bölcsődék bővítésé­hez. Persze a fejlesztési ala­pok elsősorban a Jövőt, a to­vábblépést hivatottak szol­gálni. Ezért a termékszerke­zet korszerűsítését, a gyárt­mányfejlesztést lehetővé te­vő beruházásokra — a most már önálló, jó gazda módjá­ra — rendkívül nagy figyel­met szentelnek az „elvált" vállalatok. Vagy úgy, hogy azonnal hozzáláttak ezek megvalósításához, vagy úgy, hogy jól kigondolt célokra tartalékolják pénzeszközei­ket. Mindez persze nem jelenti azt. hogy nem kel­lett sok akadályt legyűrni az eltelt egy esztendőben, az átmeneti fizetésképtelenség­től kezdve, a szakemberhiá­nyon, a piac nem kellő is­meretén át. egészen az új módszereket igénylő anyag­ellátási, -beszerzési gondo­kig. Mert „válás" ide, „vá­lás" oda, nagyközösségben, vagy egyedül, csak az boldo­gul. aki hatékonyan, gyor­san, s gazdaságosan oldja meg feladatait.. \ j> Andráwy Antal Állattan és állattani kutatások Színesfémhulladékot bálá­zó berendezést helyeztek üzembe kedden, a dél-du­nántúli MÉH szekszárdi te­lepén. A szovjet gyártmá­nyú hidraulikus bálázógép­pel mintegy ötven, egyen­ként 30—50 kilogrammos bá­lát préselhetnek naponta a megye többi telepéről (is odaszállított fémhulladék­ból. A berendezés által pré­selt bálákat a fémkohók ke­mencéjének ablakaihoz mé­retezték. A hakasz aranycsésze Kelet-Szibériában, a Szá­ján hegyei között mély kat­lan húzódik meg, amely leg­inkább egy csészére emlé­keztet. Aranycsésze, mert az alján arany van... A kat­lant íeketeföldű tajga és kéklő hegyek veszik körül, amelyek oltalmazzák az Északi-sark fagyos lehel le­létől. Itt a sztyeppék bőven lermőek. a föld mélye tele ásványi kincsekkel, a folyók bővizűek. A Hakasz Autonóm Terü­let, 1930-ban jött létre Ke­let-Szibénában. Területe 60,4 ezer négyzetkilométer, la­kosságának száma mintegy 600 ezer, ebből tőzsgyökeres hakasz 60 ezer. Az őslakosság évezredeken át juhokat legeltetett, ez volt az egyetlen kenyérkereseti lehetőség. Milyen ma az élet? A terület termékeinek 65 százalékát ipari üzemek állítják el<^. Itt épül a maga nemében páratlan szajani területi Ipari komplexum, amely 120 különféle profilú vállalatból áll majd. Ezek nagy részé ipari feldolgozó és gépgyártó üzem lesz. Vala­mennyi iparag komplex fej­lődése lehetőséget teremt a mezőgazdaság fellendítésére is. A hagyományos juhte­nyésztés a 20-as években gyakorlatilag a hakaszok egyetlen kenyérkereső fog­lalkozása volt. Napjainkra a juhtenyésztés alaposan meg­változott, a gyapjútermelés hatszorosára nőtt. Emellett új mezőgazdasági ágazatok jelentek meg. Az ország ke­leti részében termesztik a legtöbb és legjobb fajtájú kemény búzát, sőt zöldség, paradicsom, görögdinnye is kerül innen a piacokra. A hakasz föld Szibéria élés­kamrája lett. Üj városok épültek, ahova a sztyeppe vándorai költöz­tek és telepedtek meg. A nomád hakaszok szakmát szereztek, képzett ipari mun­kások, mezőgazdasági gépé­szek, mérnökök, agronómu­sok lettek. A hakasz ősla­kosság száma a szovjetha­talom évei alatt 14 ezerről 60 ezerre gyarapodott. Az új generáció sokkal jobb fi­zikumú. 1917-hez viszonyít­va a hakaszok átlagéletkora 35-ről 70 évre növekedett. Volt egy jóslat a hakaszok jövőjére; miszerint a lovas nomádok kultúrája elkerül­hetetlenül beolvad más, fej­letteb népek kultúrájába. Ennek volt némi alapja, hi­szen a hakaszoknak írásos kultúrájuk nem volt. De megteremtették, és alig fél évszázad alatt megszületett a hakaszok saját irodalma, nemzeti színháza. A nép lel­ki gazdagsága, a folklór, a tánc, a zene utat tört a mű­vészet világába. • Sok külföldi intézetei lát­tam. Voltam Angliában, Ne­metországban, mind a kele­tiben, mind a nyugatiban, Franciaországban, Belgium­ban, Hollandiában, Olaszor­szágban, Ausztriában, Cseh­szlovákiában, a Szovjetunió­ban, Romániában, Bulgáriá­ban, Indiában és Ameriká­ban. Mindenütt mindent ala­posan^, megnéztem, de szeb­ben, jobban felszerelt és el­látott kutatóintézeteket, mint amilyenek nálunk az elmúlt évtizedek során ké­szültek, nemigen láttam. Kü­lönben sem vagyqk olyan csodálkozó természetű és külföldimádó ember. Az em­berek ott is két lábon jár­nak, a gerincoszlop tetején ott is egy koponya van, és ebben egyetlen agyvelő j munkálkodik. Dolgozni mi is , tudunk, ha van hol, ha van kivel és van mivel. Az elmúlt évtizedeknek kö­szönhető a tudományos szel­lem, amely betölti az egye­temeket, a kutatóintézeteket és laboratóriumokat, lelke­síti törekvő és tudomány­kedvelő ifjúságunkat. Ezek­nek köszönhető a megbecsü­lés, amelyet élveznek ná­lunk a tudományos kutatá­sok, az építést és haladást szolgáló törekvések, a köz javára használt tehetségek és a kiemelkedő képességek. Tudományos szempontból fontosak és gyakorlati vo­natkozásban hasznosak az állattannak rendszertani jel­legű ágazatai. Az elmúlt év­tizedek folyamán ezekben is gazdag és gyakorlati szem­pontból is értékelendő vizs­gálódások mentek végbe. Rendszertani szempontból nagyon fontosaknak minő­sülnek a mezőgazdasági és faunatörténeti szempontból értékes munkálatok, amelye­ket a kutatócsoportok nagy nemzeti parkunkon, a Hor­tobágyon végeztek. Ehhez csatlakoznak azok a többré­tű, szisztematikai és állat­háztartástan! vizsgálatok, amelyek ma a kiskunsági nemzeti park területén foly­tatódnak. Ezek a vizsgálatok a különböző csoportokba tar­tozó pusztai állatoknak nem­fcsak az előfordulásával és I rendszerezésével foglalkoz­' nak. hanem az oekológlai és etológiai viszonyokra is nagy figyelmet fordítanak. Az állatrendszertani tudo­mányokkal, de a gyakorlati élettel is szoros kapcsolatban áll az örökléstan. Lényegé­ben ma már az egész élővi­lágra kiterjedő alaptudo­mány, amelynek nálunk is, főleg a fiatalság sorában, igen szorgalmas és tehetsé­ges kutatói vannak, akik szép eredményekkel gyara­pítják a hazai és nemzetközi irodalmat. A munka célja annak a kiderítése, hogy az egyes tulajdonságok milyen morfológiai alapokhoz van­nak kötve, és ezek munká­ját milyen feltételek, milyen vegyületek, milyen elemkap­csolódások irányitiák. A sok­rétű és sok irányú vizsgáló­dások annak a kiderftésére irányulnak, hogy a tulajdon­Ságok hogy kapcsolódnak egymáshoz, ' befolyásolha­tók-e, átvihetők-e más kö­zeli szervezetekre és az alap­törvények ismeretében a be­fogadó szervezeteket rövi­debb vagy hosszabb idő alatt formájukban, nagyságukban és tulajdonságaikban át le­het-e alakítani. Szépen művelt és ma kü­lönösen értékelt ága az ál­lattannak a vízbiológia a hydrobiológia. Az ötvenes években magam is aktívan belekapcsolódtam ebbe a tudományágazatba Munka­társaimmal a nyári szünet­ben rendszeres és részletes vizsgálatokat végeztünk a Bükk-hegység forrásain, pa­takjain, és tócsáin. Vizsgá­lódásaink során többször megfordultunk a Sajó part­ján és elgyönyörködtünk a dúsan termő szántóföldek és buja rétek között csendesen hömpölygő folyóban, amely­ben a legkülönbözőbb fajok­ba tartozó halak tömegesen úszkáltak. Munkánkat a do­log természeténél fogva tu­dományos érdeklődéssel és a természet törvényeinek a Jobb megismerése céljából végeztük. A vízben nyüzsgő, mozgó állati életet néha megzavartuk, de az élővilág fennmaradására szigorúan vigyáztunk. De milyen más a helyzet mostanában. Ami­kor pár esztendővel ezelőtt a Sajó partján sétáltam, szo­morúan kellett látnom, hogy a hatalmás fűzfák vízbelógó ágai alatt tömegesen viszi a víz a döglött halakat. De még szomorúbb szívvel kel­lett megállapítanom később, hogy a gyárakból a folyóba jutott mérges anyagok telje­sen kiirtották a halállományt. Van hát mit tennie a hydro­biológusoknak. Hogy mi történt szépséges nemzeti kincsünkkel, a Ba­latonnal, attól tekintsünk el, mert ezt mindenki tudja. Megöregedett. Szaporodik a hínár, vastagszik az iszap és az állati életet irtják a min­denfelől beléürülő mérgek. De azt is mindenki tudja, hogy milyen állapotban van a Duna, a Tisza, milyenben a patakok és a tavak. Arról is tudomása van mindenki­nek, hogy az üzemek termel­te mérgek milyen óriási pusztítást okoznak nemcsak a vízben, hanem az egész élővilágban, de azt a vilá­gon senki sem sejti, hogy lesz-e valahol valaki, aki gátat tud vetni annak a szörnyűséges pusztításnak, amely a vízi állati életet tel­jes kipusztulását fenyegeti. A biológiai egyensúly meg­bomlóban van, rohamosan pusztulnak a növények és kipusztulnak az állatok. Rohanó életünkben, ami­kor nem érdekelnek és nem égetnek az elmúlt világok és nem izgat a tovatűnő múlt, a csak sok munkával, hosz­szas és kitartó agyhaszná­lattal, megközelíthető prob­lémák eltűntek az életünk­ből. Az eredettel éa véggel foglalkozó töprengéseR, el­gondolások és bizoriyítgalá­sok lekerültek a tudományos érdeklődés színpadjáról. Az állattannak az állatok szár­mazásával, a filogenesissel foglalkozó ágazata ma már nem talál olyan lelkes ku­tatókra, mint amilyenek a Század első felében heves harcokat vívtak a szárma­zástan v tételei körül. Az el­mélkedve való búvárkodás helyébe a tények, a módsze­rek és a bizonyított elméle­tek kerültek. A ködbevesző múlt, és az Ismeretlen jövő nem fokozza a vágyakozá­sunkat, az ábrándok, a kéte­lyek, a képzelődések, az alaptalan tervezgetések he­lyett a tények mozgósítanak. Vágyunk és célunk a hala­dás, az építés, a becsületes, a tisztességes és eredményes munka árán való boldogulás. Elveink és cselekedeteink alaptörvénye, hogy az élet életért van, önmagának ura és parancsolója. Lassan és eléggé lekésve kezdjük tudomásul venni, hogy a természet törvényei örökérvényűek, megváltoz­tathatatlanok és ellenük büntetlenül vétkezni nem le­het. A sok sikertelenség ar­ról is kezd meggyőzni, hogy az élet nagyon messziről jött és az élő átalakítására, ha egyáltalán van ilyen, nagyon sok időre van szükség. Ah­hoz. hogy új állatfajok áll­janak be a régiek seregbe vagy új utat vágjanak ma­guknak az ismeretlenségbe, sok mindenre van szükség, de ezek között a legfonto­sabb az idő. Szerencse, hogy ezt lassan azok is kezdik megérteni, akik nagy testű állatokról, új állatfajokról álmodoztak és a Jövő nagv feladatait ezekre bízták. Az élet megy a maga út­ján. Az út hegyes-völgyes tájékokon vezet keresztül, iránya változó, de az ősi tör­vényekhez mindig visszatér. Sokat rombol, de ugyanahy­nyit épít. mert örök az anyag és örök az energia. Álmokra ne építsünk, csodákat ne várjunk. Becsüllük meg azt amibe beleszülettünk, mert ha a növényvilágra, az állat­világra és vizeink tisztasá­gára nem vigyázunk, a vál­toztatások és átalakítások kö­zepette magunkra maradunk. Dr. Ábrahám Ambrus Bolygónk ércköve Adatokra épülő következtetések A Szovjetunió keleti részén fluortartalmú folypátlelöhe­lyeket fedeztek fel. Altalá­nos vélemény szerint ez a fluortartalmú ásvány a Csen­des-óceán geológiai történe­tében lezajlott események fontos tanúja. A szovjet távol-keleti geo­lógiai intézet munkatársai­nak számos adatára épülő geológiai modellek azt bizo­nyítják, hogy a fluoritöve­zet a Csendes-óceán part­vidékén húzódik, s magába foglalja Űj-Zélandot, Auszt­ráliát, az amerikai száraz­földet. A hipotézis szerzői felté­telezik, hogy az ércgazdag térségek kialakulása két szakaszban ment végbe. Az első szakaszban a fluor a földkéreg kialakulásának fo­lyamata megkezdődött. Erre az időszakra esik a Hankaj­hegység, a ^tanovoj-gerino és az Ohotszki partvidék le­lőhelyeinek megjelenése, fi második szakaszban a fluor­tar lalmú magmák kitörése viszonylag nem rég, 30—50 millió évvel ezelőtt ment végbe, amikor a kootinem szélein viharos, vulkanikus tevékenység folyt. A tudó­sok arra a periódusra teszik a tengermelléki fluortartal­mu övezetek kialakulását. (APN) AZ ALFÖLDT VENDBGLATO VAIAAfcAT Konyhám IttM szabad kapacitással rendelkezik. Vállalati és egyéni előfizetőket ls elfogad. Jelentkezni lehet: Szeged, Jóslka n. M. ez­alatt. Telefon: 11-413. « Kutat a „Tajga" A Leningrádi Faipari Tu­dományos Kutatóintézet munkatársai „Tajga" néven eredeti hordozható készülé­ket szerkesztettek. Az ú.1 ké­szülék könnyű és az erdősé­gekben még a nyílt tűzfész­keket is felfedezi. így gyors intézkedéseket lehet hozni azok elfojtására. Súlya mind­össze 10 kilogramm és két részből áll: egy forgó opti­kai rendszerből és egy ve­zérlőpultból, amely fény- és hangjelző egységgel van fel­szerelve. SÜTF.MÉNYVASAR csak egy napig az MTESZ székházában Szeged, Kígyó u. 1982. február 26-án 9 órától 17 óráig. A termékeket Vukoszavlyev Mladen mestercukrász irányításával a szegedi cukrászüzem szakemberei készítik. Szíves vendéglátással várjuk! Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom