Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-26 / 21. szám

Kedd, 1982. január 26. 3 Befejeződött a tanácstagok időközi választása Országszerte, így Csongrád megyében is vasárnap került sor belpolitikai életünk egyik fontos eseményére: időközi tanácstagi választásokat tartottak. Az 1980. évi általános választások óta Csongrád megyében nyugdíjazás, elköltözés és egyéb családi ok miatt 46 választókerületben üresedett meg a tanácstagok .helye. Vasárnap, már a reggeli érákban, a választópolgárok nagy része az urnákhoz járult. Valamennyi . községben és Makón déli 12 óráig a szavazás befejeződött. A választásra jogosult állampolgár 97,3 százaléka élt alkotmányos jogával Csongrád megyében. Kettős jelölés sehol nem volt, a Hazafias Népfront jelöltjét mindenütt megválasztották tanácstagnak. Az érvényes, leadott szavazatok aranya 99,8 százalék. Szegeden is már délelőtt leszavazott a négy lakóterületi választókerületben a lakosság többsége. Mindenütt a népfront jelöltjét támogatták és közel háromezer szegedi állampolgárt érintett az időközi tanácstagválasztás. Az esti órákban Szegeden, a tanácsházán ünnepélyesen köszöntötte a választási elnökség elnöke Deák Ágnes, Szeged tanácselnöke Papp Gyula és a városi népfrontbizottság titkára Kulcsárné dr. Kiss Piroska a megválasztott új tanácstagokat, akik átvették megbízólevelüket, valamint kézhez kapták a tanácstörvényt, a szervezeti, működési szabályzatot és a városi tanács idei munkatervét. Az újonnan megválasztott tanácstagok Szegeden: az 56os számú választókerületben if j. Rácz Béla szállításvezető, a 106-os választókerületben Bozóki Istvánná pénztáros, a 91-es választókerületben Tóth Józsefné bolti eladó, a 110-es számú választókerületben dr. Király Dezső egyetemi docens. Fegyveres testületi választókerületben (118-as vk.) Stumphauser Géza határőr őrnagyot választották tanácstaggá. Faluvégi Lajos Havannába utazott Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettesnek. az Országos Tervhivatal elnökének vezetésével, vasárnap küldöttség utazott Havannába. a KGST tervezési együttműködési bizottság soron következő ülésére. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Jósé Antonio Tabares, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete is. Mongol küldöttség Budapesten Hétfűn küldöttség élén hivatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezett Bjaragijn Csimid, a Mongol Népköztársaság igazságügyminisztere dr. Markója Imre igazságügyminiszter meghívására. A delegációt tanulmányozni fogja jogi életünket, az igazságszolgáltatás munkáját és tárgyalásokat folytat a mongol—magyar jogi és igazságügyi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. Ötletek a gyakorlatban Az újítások hasznosításáról Népgazdaságunk helyzetét elemezve esztendők óta eszünkbe jutnak az újítók és azok az ötletek, amelyek megvalósítása gazdaságosabb, vagy minőségében jobb — tehát piacképesebb — terméket eredményezett. Tudunk persze olyan esetről is. amikor a zseniálisnak tűnő találmányból, újításból esztendőkig nem lett semmi, pedig elfogadták, úgyahogy díjazták, csak éppen a gyakorlatban nem vezették be őket. Gyakorta hajtogatjuk is. hogy sokat jelent további fejlődésünk szempontjából az alkotókedv, az újító szándék erősödése. Évről évre szebb számokkal dicsekedhet országosan az újítómozgalom, a vállalatok egyre nagyobb mértékben támogatják az újítókat, mégis, szinte évtizedes változatlansággal érvényesek azok a panaszok, hogy hosszadalmas az ötletek elbírálása, nehézkes, vagy éppen szinte lehetetlen az újdonság bevezetése. Kétségtelen tényekkel alátámasztott panaszok ezek, ahogy általánosan elterjedt szokás az is, hogy közreműködői díj gyanánt olyanok is tartják a markukat, akiknek éppen nem sok közük volt az újítók érdemi munkájához, csupán a vállalati hierarchiában elfoglalt helyük tette lehetővé, hogy ők is alábiggyesszék nevüket a beadott újításnak. Arról is eleget hallhattunk, hogy a szolgálati találmányok benyújtásakor nem kis gondot okoz az alkotó tevékenység anyagi és erkölcsi díjazása. Ezek szerint nem igaz. hogy fejlődik az újítómozgalom, hogy sokasodik az ötletes és ötleteikkel hasznossá váló emberek száma? Vagy túlzottak a panaszok, megalapozatlanok a lassúságra. helyenként érdektelenségre tett megjegyzések? Egyik állítás sem valótlan! Sőt. a kettő csak egvütt lehet igaz. hiszen a tények — mármint az újítómozgalommal kapcsolatos tények — csupán látszólag ellentmondásosak. A képlet szinte egyszerű: minél több a hasznos ötlet, találmány, annál jobban bosszant mindenkit. ha a növekedéssel csaknem egyenesen arányosan szaporodnak azok az újítások, amelyek egyre csak várnak a megvalósításra. * Sokan úgy vélték, hogy ezen a helyzeten lényegbe vágóan változtatnak majd a magánvállalkozások, hiszen azokban, úgymond nem gátolják az ötletek és ötletes emberek érvényesülését. Csakhogy a légvárépítgetők lehűtésére hadd szögezzük le itt is. hogy a népgazdaság fejlődését a továbbiakban is a nagyüzemek határozzák meg alapvetően. ahogy a műszaki-technikai fejlődést is iparági méretekben lehet — és kell — elősegíteni. Az viszont kétségtelen, hogy a nagyüzemek és iparágak a későbbiekben rugalmasabb stílussal lehetnek csak eredményesek. Követni kell a piac igényeit, a piaci kínálathoz kell igazítanunk termelésünket, s ebben nagyon fontossá válhat az újítók tevékenysége. hiszen állandóan újabb technológiát követel a váltakozó mértékben — és áron — rendelkezésünkre álló ipari nyersanyag. Az ötletes ember pedig, aki hasznosan segít ilyen problémák megoldásában. természetesen a továbbiakban is fokozott megbecsülést érdemel, s az elismerésnek természetesen anyagi vonatkozásai is vannak. Ebben a helyzetben jelentek meg az új szabályozók, amelyek elsősorban abban módosítják az eddigi gyakorlatot, hogy az újítókat és a szolgálati találmányok benyújtóit közvetlenül érdekeltté teszik a megvalósításban. Ennek az új rendelkezésnek elsősorban az az előnye, hogy törvényesíti az ötlet, újítás, találmány megvalósításában közreműködők tevékenységét és annak díjazását. Nyilvánvaló, hogy egy rendeletmódosítás, vagy egy új rendelet önmagában nem old meg semmit. Annak észszerű alkalmazása viszont már eredményt hozhat. Az újítók, feltalálók közreműködését szabályozó új rendelkezések egyértelműen arra orientálják a vállalatokat hogy segítsék ötletes embereik alkotó munkájának eredményeit a termelés szolgálatába állítani. Ösztönzően és iránymutatóként hat az újfajta szabályozás az újítókra is. Az új helyzetben elsődleges szemponttá válik, hogy minél előbb megvalósítható találmánnyal hozakodjanak elő, hiszen személyes — a jövőben szerződésben biztosított — érdekük a közreműködés, a gyakorlati megvalósításban való eredményes részvétel. L. G. O

lvasom az újságban, hogy bevált a vendéglátó egységek szerződéses üzemeltetése. Nem mintha túl sokat javult volna ezzel a magyar vendéglátás színvonala. A licitálásokon azonban az egyes üzletekből korábban befolyt öszszegnek általában a dupláját is megígérték — a korábbi gebines boltvezetők. Mégis megéri nekik. Pedig a vendéglátóipar vezetői már-már sajnálkoztak rajtuk: szegények. elragadta őket a licitálás láza. Majd jól belebuknak. Nem buktak bele. Egyetlen megoldás lehet: a vendéglátóipar vezetőinek korábban tán fogalmuk sem volt. mennyire jövedelmező egy-egy gebinbe adott étterem. Milyen keveset ad le a gebines és milyen sokat tesz zsebre. Mindazonáltal a vendéglátóipar nyereséges volt. s ha a vendégek szidták is. gazdasági eredményei mindent feledtettek. A bizonyítvánvmagyarázásnak magas színvonalú gyakorlata alakutl ki mára a különböző gazdasági egységeknél. Hiszen az, hogy egy vállalat, téesz, ipari szövetkezet munkáját eredményesnek könyvelik-e el. az teljesen attól függ. mihez mérik eredményeit. Sajnos, néha attól is. mihez mérik ők. maguk. Jó néhány mutató összege adja ugyanis a valóságos eredményt. Ezek. sajnos, nem is egyforma súllyal esnek latba az értékeléskor, sőt. jelentőségük évről évre. vállalatról vállalatra változhat. Az értékelésnek ez az állandó viszonyítási kényszere azonban ragyogóan felhasználható ködösítésre is. Dicsekedtek az egyik vállalatnál, hogy több mint tíz százalékkal túlteljesítették a tervüket. Ezt a fényes tettet a szocialista brigádok összefogásával, a munkaszervezés javításával, a belső tartalékok feltárásával vitték végbe. Hála legyen érte mindenkinek, aki csak a kisujját is megmozdította az eredmény érdekében. Hosszas kérdezősködésre az is kiderült, hogv bizony a költségek még a termelési értéknél is nagyobb arányban növekedtek. Sőt, a gyártmány minőségéről azt állították a partnerek, hogy egy darabot sem vennének. ha kapnának devizát, hogv tőkés importból szerezzék be a mi eredményes cégünk által gyártott terméket. Ahol viszont elmaradtak a tervtől, ott azzal érvelnek: ez már a korszerű gazdasági gondolkodás diadala: nem a menynyiségre. hanem a minőségre helyezik a hangsúlyt. Inkább a felét gyártanak, de azt tökéleteset! Van néhány állandó bűnbak, amelyekre bármikor lehet kígyót-békát kiabálni: világgazdasági recesszió, időjárás, gazdasági szabályozórendszer. Mert ha a világgazdasági recesszió nem volna, akkor továbbra is el lehetne adni a bóvlit, nem kéne termékváltáson, meg munkaszervezésen és egyéb fárasztó dolgokon törni a fejünket? Ha az időjárás is respektálná a mi tervgazdálkodásunkat, esetleg utasítgatni lehetne, netán kedvelné a kon vakot vagy a csinos lányokat, lényegesen könynyebb lenne a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete? De hát az időjáráshoz ez idő táit még csak alkalmazkodni lehet, ezt pedig nem mindenki tanulta meg. Sok a baj a rosszul gazdálkodók, hátrányos helyzetűek szerint a szabályozórendszerrel. Manapság inkább elfelé viszi a pénzt: ez igaz is. Aztán: ha normatív a szabályozás, akkor nem veszi figyelembe az egyes vállalatok feltételei közt levő különbségeket. egy pályán versenyeztetik a lajhárt a gazellával. Ha meg egyedi a szabályozás: kivételeznek, urambátyám országában kifizetődőbb ácsingózni, mint eladható terméket gyártani. Ha változik a szabályozás: hát persze, odafönt sem tudjak. mit akarnak, kapkodnak csak összevissza. Ha nem változik: hát mikor veszik már észre, ez meg az a rendelkezés tíz éve a fejlődés kerékkötője? Van ebben a gazdasági rendszerben néhány kemény ellentmondás, amit teljes egészében nem lehet föloldani: a teljes foglalkoztatottság és a nyereségeentrikusság: a szocialista vállalatok vállalkozásjellegének erősítése és a kiegyensúlyozott belföldi áruellátás: nyolcvanas évekbeli gazdasági szervezetek és szabályozás, régies káderpolitikával. De egészen más, ha ezekre valaki mentségként hivatkozik, mintha megpróbálja a lehetőségei határáig föloldani őket. legalább a maga portáján. A vállalati mérlegek mégis többé-kevésbé objektív dolgok. Hiszen, ha nagvon megkaparjuk, a kedvező termelési érték mellett előjön azért a kevésbé kedvező költséggazdálkodási eredmény vagy a minőségi problémák. Nehezebb dolog felderíteni azokat a mozzanatokat, amelyekkel mindez összefügg. Olyan, ma már közhelynek számító dolgokra gondolok, mint a munkaközösségek szellemi energiáinak felhasználása, a vállalat, gvár problémáival való azonosulás, érdekek egyeztetése meg hasonlók. Üzemi demokráciaként szoktuk ezeket összefoglalni, s ha ezt a nehezen megfogható, mégis borzasztóan lényeges valamit hiteles mércével mérjük, nincs szükség rá. hogy gazdasági eredmények egyik-másik mutatóját jótékony homályban hagyjuk. C

sakhogy ezt a hangulati elemekből, jó közérzetből álló valamit igen nehéz mérni. Az üzemi demokrácia hol szélesedik, hol mélyül, legalább is a nyilatkozatokban. Nemrégen éppen erről beszélgettünk egyik gvár osztályvezetőjével. Elmondta, náluk az üzemi demokrácia összes fórumai igen aktívan működnek. Előre megtervezik a különböző üléseket lelkiisimeretesen adminisztrálják a dolgozók aktivitását — igen sokan szólalnak föl —. a párt-, a KISZ-, a szakszervezet is hathatósan támogatja ezt a munkát. Közben bekopogott egv művezető, és elmondta. igen káromkodnak az emberei a normaemelés miatt. Menjen az osztályvezető, és magyarázza meg személyesen. miért van erre szükség. Kiderült, nem a normaemelés ellen berzenkednek a dolgozók- az háborította föl őket. hogv huszadika táján jelentették be nekik a változást, s hogv arra a hónapra visszamenőleg már az új normával számolják el a teljesítményüket. Hat ez is mércéje volt az üzemi demokráciának: s talán többet is mutatott, mint a fölszólalók számáról készített statisztika. T. I. Olcsóbb berendezés — földgázvezetékekhez A Középdunántúli Gáz- sítették, egyszersmind olszolgáltató és Szerelő Vál- csóbbá tették a nagynyolalat szakemberei korszerű- „, . .... , . ... , masu földgázvezetékek lellfe mmmm • ' vj BSRm'*- . MmK ' ' r _ " I'VR J ÍV « : + / + - .s ^ mi MMM • TTWK-mMffim' ' 44 VT >v ........... .. i', /, * ÉÉT . mmmmmM Mii « ^ r ^ „j • ' ' - • ... .. .... TÉLI ESTE Somogyi Károlyné felvétele ágazó rendszerét. Az ilyen vezetékekről eddig csak tetemes költséggel megépíthető átadó állomás és nyomásszabályozó beiktatásával juthattak a fogyasztók földgázhoz. A nagykanizsai szakemberek olvan nyomásszabályozó berendezést fejlesztettek ki, amely egyesíti a gázátadót, -fogadót, gázmérőt és szagosítőt, s ennek ellenére csak egyötödébe kerül, mint az eddig alkalmazott rendszerek. A? első berendezést a közelmúltban helyezték üzembe a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban, az idén újabb tízet gyártanak. (MTI) Bábszínház Kodálybemutató Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából, a centenáriumi rendezvénysorozat részeként a budapesti Bábszínház felújítja a Háry János című daljáték bábváltozatát. A jórészt új szereplökkel színre kerülő előadást február L-én mutatják be. A társulat produkciója a korábbi években nemcsak itthon, hanem határainkon túl is jelentős sikert aratott. A Kodály-művet Harsányi Zsolt és Paulini Béla szövegkönyve nyomán Szilágyi Dezső írta bábszínpadra. A mostani előadást is Szőnyi Kató rendezi, a bábokat Bródy Vera, a díszleteket pedig Koós Iván tervezte. A tervek szerint a Háry Jánost nemcsak a hazai érdeklődők tekinthetik maid meg: a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvénysorozatára érkező külföldi vendégeknek is szerveznek előadásokat.