Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

46 Szombat. 1982. január 23. Lődl Ferenc Örök tanulság... Földművelők csotáia Magukkal vergődve Sosem felejtem: ők voltak at elsők, kik lőpoiTlUtös október után tavaszt hirdettek, nyarat, újratermőt, ha túllessünk a vértelen tusán. Nehéz ködökben táncolt Itt a lélek, ezernyi sebből sajgott, fájt hazám, s már elveszünk — jaj, szemem visszaréved —: •ilenünk gyűltek sok bitang-tanyán. Letűnt világnak alja, söpredéke, csatornák szennye, bűze fortyogott, s ha nem támadunk rettentőn (föléhe nincs Itt ma élet, esak sivár romok, Hideg acél az érdes tenyerekben nem izzott még úgy át az életért, mint akkor ott a munkásőr-seregben: szemet szemért — ha kell — és vérre vért i.,. Sok volt már addig, sok az áldozatból és teremtőnk, a munka haldokolt. Békülj, hazám, ha még most Is haragszol hogy volt fiad, kit szél cibált, sodort Varjak csapódtak földre, férgek gyárra mint holt vidékre vihar, (ég után. A bűnt befonta bűn, IndM az inda és vedlett, aki bohóc volt csupán. Jó Föld-anyánk nagy terhe dobbanását vallattuk: lesz-e rügy s gyümölcs a íánT A születőnek vigyázta mér álmát jó munkáskéz a fegyverek vasén Hideg acél az érdes tenyerekben nem lobbantotta lángra ügy a vért, mint akkor ott a végtelen menetben, ó, munkásosztály, szent hatalmadért, Együtt volt mind, kit nem fogott alázat és félelem, de nem Is várt esődét: munkás, katona, karhatalmi század vitte a drága zászlót már tovább, Ök voltak, ők a népnek szívverése, a harcosok, akik a fegyverek tükrében látták: fészket rak a béke és behegednek mind a sebhelyek­De addig még a szerszám és a fegyver, mint köznapok és ünnep egy marad­örök tanulság szóljon rettenettel: földúlták kertünk bitang, vert hadak. örök tanulság s törvény láng-betűje hirdesse hát; a hű testvériség a viharfelhőt messzire elűzte s fölébünk tárta gyönyörű szívét. Nem tud „arabusul"? N éhány hét előtt a Délmu­gyarorszógban hasonló címmel megjelent cikk inspirált az alábbi gondolatokra­Mondanivalóm témája: különö­sen az utóbbi években lehet ol­vasni vagy hallani olyan — fő­ként latin vagy görög eredetű szavakat — amelyeknek eredeti erielme nem azonos az író vagy előadó szándókával. Ezekből vá­logattam néhányat. Előbb azon­ban egy kis eszmefuttatás. Akik — mint ón ls — a hú­sza* és a harmincas években az ün. humanisztikus gimnázium­ban tanultunk, nyolc éven át kötelező tárgyként foglalkoztunk a latinnal, sőt esetleg a görög nyelvvel és Irodalommal ls. Az ott megtanult szókincs nagy hasanot jelentett a leginkább görög és latin eredetű szakkife­jezések megtanuláséban, me­morlsálásébun még akkor ls, ha a természettudományokban, a technikában vagy éppen az or­vostudományban a ma használt szakkifejezések és fogalmak (ter­minus technlcus) nemrégen „al­kotott" szavak. Hiszen az ana­tómiai nevek, az étettani vagy a klinikai gyakorlatban avagy a technikában, továbbá a fizi­kában stb. nemzetközileg elfoga­dott és alkalmazott megjelölése­ket általában a modern tudo­mány vezette be. Ezekkel rend­szerint nincs is baj, mert a megfelelő tudományág pontosan meghatározza a kifejezés értei­mét (1. tan- és szakkönyvek, szakmai lexikonok stb,). A „nyelvőrködő" akkor bosz­szankodlk, hu u mindennapi be­szédben vugy a sajtóban talál oda nem illő Idegen kifejezése­ket Egyetértek Nlkolényl Ist­vánnal, a cikk írójával, hogy helytelen törekvés lenne az eről­tetett magyarosítás. Már régen eltűnt a nyelvújítás Idején „csi­nált" szakkifejezések legnagyobb része. Hacsak a saját területem­et gondolok, mint pl. hamanylb­lag (káltumjodld), kesereny­éleg (magnéziumoxid), szénsavas köneny-szlkeny (szódabikarbó­nát). A magvar nyelv él és idő­vel alakul. Átvett számos idegen eredetű szót és a régebbi ma­uyar szavuk és kifejezések él­telme ls gyakran módosult. Mó­ra Ferenc írja, hogy gyermekko­rában még „u völgy uralta a hegyet", azaz úrnak, felette ál­lónuk Ismerte el. Később — lr­JH Móra — megfordult a szólás értelme („a hegy uralla a völ­gyet", mert felette áll). Felvetődik a gondolat az utób­bi néhány évtized középiskolai oktatásának hiányosságáról. Er­tem ezen u magyar nyelv és irodalom oktatásának igénytelen­ségét, továbbá a természettudo­mányok Javaru uz általános mű­veltség, az ün. humán kulturált­ság háttérbe szorítását. Megjegy­zem, hogy az egyetemre Jelent­kezőknek a középiskolákban ta­nult természettudományos isme­rem a legtöbb esetben nem lett Jobb, mint a korábbi gimnáziu­mot végzetteké, hacsak a diák nagy fáradtsággá! és költséggel külön nem pótolta a hiányokat. Nem értendő félre a gondola­tom. Nem arról van szó, hogy ismét sok időt keilene fordítani .i Uusszikus" tanulmányokra, de elvárható, hogy a középiskola, elsősorban a gimnázium valódi művel leéget nyújtson, é* az érettségi vizsga ezt biztosítsa. Ez az alap különösen azok számá­ra fontos, akik tovább akarnak tanulni, tehát a leendő értelmi­séghez szándékoznak tartozni. Nyilván kedvezően változik a helyzet o hamarosan bevezetés­be kerülő üj egyetemi felvételi rendszerrel. Illetve követelmé­nyekkel. Az eddigi középiskolai oktatás mulasztásai nagyon érez­hetőek a most aktív korban le­vő középfiatal értelmiségiek be­szédében és íráséiban. Már pe­dig nyelvi értelemben ls érvé­nyes Németh László gondolata az írástudók felelősségéről. Akik a rádióban, televízlóban beszél­nek, vagy a sújtó számára írnek, ismerjék az irodalmi magyar nyelvet és az Idegen eredetű sza­vak helyes értelmét is. Lássunk néhány példát az ide­gen szuvak torzításáról. Kezdhe­tem a „szanál" szóval, de ez már — sajnos — helyet kapott a magyar nyelvben és a Magvar Értelmező Kéziszótár is tudomá­sul vette a módosult értelmet. (Az anyagi ügyek intézésén kívül ré­gi épületek lebontása és ugyan­ott újak építése.) Az eredeti la­tin szó (sano, -arc) jelentése: gyógyít, orvosol. Régebben egy vállalatot bankkölcsönnel sza­nálva Ismét működőképessé tet­tek, ma pedig a szanálás meg­szüntetést, összevonást jelent, az épület szanálása lebontást stb. Ad vocem (ehhez a szóhoz) „házak szanálása". Nemrégiben egy minisztériumi vezető nyi­latkozatában Ismételten a város­rész rehabilitációjáról beszélt. A rehabilitáció jogi és orvosi ér­telemben eddig ls használt szó. pl. a becsület, a ló hír helyreál­lítása, a hátrányok alóli mente­sítés, tovább orvosi használat­ban pl. u mozgássérült beteg utókezelése, rehabilitációja. ál­lapotának. javítását, munkaké­pessé tételét jelenti. Ugyanígy a pszichésen károsodott ember re­habilitációval ismét egészségessé válhat. Országos Intézet is mű­ködik ilyen céllal (Országos Or­vosi Rehabilitációs Intézet). Ér­telmetlen gondolat lenne viszont, hogy abban az intézetben lakó­házak vugv középületek, renová­lásával, rekonstrukciójával fog­lalkoznának. A fogalomnak ezek az Idegen eredetű kifejezések fe­lelnek meg. ha már valaki nem akarja a tatarozás, űjjáéuftée. kijavítás, helyreállítás, átalakí­tás stb, szavakat használni, fgy képzelhető el az idegen szavak kifogásolt értelemmódo­sulasa, torzulása. Tekintélyes, vezető pozícióban levő ember a nagy nyilvánosság előtt rosszul alkalmaz egy-egy szót, s nvoni­óan akadnak okik a „felülről Jött" új kifejezést meggondolás nélkül átveszik, mert szerintük az úiat jelent, biztosan, jó, pe­dig ez hibás és valódi sznobiz­musnak tekinthető. Gyakran halljuk: kordínáció, koperáció, koptál szavakat (egv kiejtett ó.val), holott ezek a gö­rögből, 111, latinból képzett sza­vak összetettek. Helyesen koor­dináció (mellérendelés. össze­egyeztetés). kooperáció (együtt­működés), kooptál (új tagként bevon valakit). Nem tévesztendő azonban össze a kollaboráld* (együttműködés), kollekció (gyűj­temény). kollektív (közös, együt­tes) szavukkal, amelyek igv írandók és így ls hangzanak. A tudományos Irodalomban használt szakkifejezéseken kívül talán u közgazdaság alkotta u legtöbb idegenszerű új szól. Az utóbbi években gyakran olva­sunk innovációról (Igv helye­sen I). Viszont sokszor, különö­sen kozdetben egv n-betűvel ír­ták, ami értelmetlen, hiszen az alapszó a novue (új) és ebből képzett az innováció, ami valami új megoldás bevezetésére utal. A latin összetételekben az in szócska vagy hiányra utal. pl. Inhumánus (embertelen), inkom­patibilis (összeférhetetlen) vugv pedig mint igekötő szerepel, pl. injlclál, injekció (befekcsken­dez), inhalál (belélegez). Az ová­ció (ünneplés) szónak semmi köze az Innováció fogalomhoz. A szó kezdeti írásmódja vagy tudatlanságból adódott vagy a „szedógép ördöge" incselkedett, no de ilyen gyakran? Még any­nylt, hogy a beszédben is érez­tetni kell a két n-betüvel irt szó hangzását. No ás még valamit az írás­módról. A Szeged Belvárosában levő Victor Huao utca névtáb­lájának története van. Először Hugó Viktor nevet olvashattunk, amúgy Jó magyarosan igen ám, de a nagv regényíró családi ne­ve Hugó, s eiőneve (nálunk utó­név) u Victor. Igv cz tisztázó­dott. Annál meglepőbb volt. hogy a közelmúltban nyomtatott, meg­hívót kaptam, amelyben az elő­adás helyeként .,Victor H." utca szerepelt. Hét nehéz a helyes névtábláról leolvasni az utca ne­vét? Lehetne folytatni u kritizáló felsorolást. Manapság sokun fog­lalkoznak nyelvőrködéssel (ál­landó rovat a rádióban, tv. sal­tó stb.), de felvetődik a kérdés, érdemes -ö, eredményes-e ez a te­vékenység? Gyakran úgv tűnik hogy nem, mert alig látunk 1a­vulást. Olyan nehéz lenne ki­gyomlálni a gazt a magyar nyelv szép kertjéből? DR. KEDVESSY GYÖRGY A zt mondták a hatvanas évek elején: no emberek, megalakítottuk a téesze­ket, most már boldoguljatok. Es az emberek hallgattak a kérésre: boldogultak. Ezzel szoktunk mos­tanában büszkélkedni, Téeszekre. szakszövetkezetekre mondjuk: olyanok, amilyennek akartak őket. Az ópusztaszeri Árpád vezér Tsz -az elmúlt húsz év alatt nem tudta igazából kiforrnia magát. Megmaradt a vegetálás állapotá­ban. Pedig a korai bizakodók az uradalom helyén alakult szövet­kezetet hitték a jövő zálogának, Egyforma tapasztalatú népből, ki maga dönthet sorsáról bizonyára minta téesz formálódik. Kezdettől fogva küszködnek a megélhetéssel. Másfél évtizedes múltjukat idéző kiadványukban erről így beszél Dóka Lászlóné: „1949-ben alakítottuk meg a Zo­lát tizenhármán. Kik ls voltak? Gémes Elemér. Szabó Gyula, Szabó András. Vakulya József... Akkor a csongrádi járáshoz tar­toztunk, onnan jöttek ki, mutat­ták az iratokat és magvarázták, hogyan induljunk az új életbe. Nehéz volt. A termés Heg rossz, gyenge, mert már kiéltük « föl­det.., volt a faluban másik szö­vetkezet is, egyes típusú, a Pető­fi, ami 1950-ben alakült, és szin­tén 1958-ban bomlott fel, mint a mi szövetkezetünk... ... az volt a zavaros világ. Az ellenforradalom idején ilyen, meg olyan népek előkerültek, ta­lán nem is a tagok húzták szét igazán a szövetkezetet. Megro­hanták az istállőt, markolták a tehenek kötelét, úgy hőzöngtek, ez az enyém,,. mi meg, hőségen tagok, fizetés mellett megvásá­roltuk a birkaállománvt. Nekünk 24 Jutott, aminek -az •árát v issza­fízetgettük 1051MB. ... 1060-ban' Jöttek nz agífálók. gyári munkások, hivatalnokok, segítették nz átszervezést, de megint nehéz volt a szövetkeze­tet megszervezni,,. megalakult az Árpád vezér, « Piros Rózsa, meg a Zöldhalom Tsz... ... elejében Magon,v Sándor volt az elnök az Árpád vezér­ben Gyenge szövetkezetre sike­rült, semmit se fizetett, n mun­kaegységünk szaporodott, de mi­re kifizettük a gépállomást, meg az adósságainkat, nem maradt, amit elosszunk. A miértre min­dig találtatott magyarázat. Ez se jött be, az se termett, meg el­maradt a várt támogatás..." Pataki János nyugdíj előtt álló ágazatvezető mondja: — Mi. uradalmi cselédek le voltunk kötve, nálunk a megél­hetés azt kívánta, mennünk kell, hogy legyen valami másnapra is. Az alakuló közgyűlésen főleg a kisebb gazdák, akik tehetősebbek Is voltak, azok féltek. Ok szaba­dabbak voltak, mint mi.-Két évig voltam fogaton brigádvezető, kettőig az ellenőrző bizottság el­nöke, de én voltam a csősz, meg a mezőőr, aki vigyázza a közöst. Nem vagyunk egyformák, lopós ember volt, van és lesz is. Vol­tak olyanok, akik eleiben azt gondolták, most is az uraságnak dolgoznak, s az Ilyeneknél ami leesett. nem biztos, hogy kop­pant. Már útközben eltették. De csak próbálták, mert másnapra már mindent tudtunk... Isme­rem az Idevaló népet. Megtör­tént: aratáskor négy-öt zsák ga­bona „véletlenül" kint maradt a tarlón. Megkértük az egyik bri­gád vezetőt. adjon el pár kocsi kukoricát, hogy tudjunk szerszá­mot venni a lovakra, s az. illető egy kocsival az udvarára, vitt... Máskor a rendőrnek kellett be­menni a vetőmag búzáért a kam­rába. Innen az udvarról leszerel­ték a motort, annak azóta se si­került a nyomát lelni, pedig még nyomozókutya ls szaglászott utá­na. Egyszer meg beszakadt a padlás. Az öntöző aggregátor után mentem, mire odaértem, már a televízlót járatták vele. ,., volt még cifrább is. A Gye­vi puszta lakói szemtelenül, vi­lágos nappal hordták a téesz ré­páját. Mikor megfogtuk őket. ki­tört a gyalázat. Rendórkpcsin mentünk hozzájuk. Tele kukori­easzár-kúpokat találtunk. Meg kellett „poroztatpi" a földet a puskával, hogy csend legyen, Amikor jöttünk kifelé, az egyik asszony a dzsipp alá akarta lök­ni a gyerekét, hogy mi legyünk a hibásak. Olyan is volt. hogy villogtak rám a vellák, mikor szén részelésnél megfordítottam a sorrendet. Amelyiket magának taposott, azt vitettem a közös­be ... A földművelők csatáinak pata­kijánosok voltak az igazi hősei­Megmondani a tegnapi barátnak, hogy komám ma téged nem is­merlek. A társadalmi tulajdon névtelen őrei és áldozatai is egy­ben. A cselédek krónikása Sz. Lu­kács Imre írja: ..A Eöldhalom Tsz-ben rosszul gazdálkodtak, a vezetőség széthúzott, szóltak Zsó­tér Gergelynek, jöjjön haza, is­meri az embereket, talán 3 hi­bákat is Jobban elmondogatják, könnyebben kijavítják,,, A nagy átszervezés idején kevesen gondolták, hogy rövidesen elér­kezik az az idő. amikor mér ir­racionálissá válik három vegv két közös gazdaság működése a faluban, Pedig gyorsan így lett. Komolyabb beruházásokra, épü­letekre. gépekre nem futotta kü­lön-külön a gazdaságoknak. Ha előre akartak lépni, a fejlődést követni, mindenképpen az egye­sülés kínálkozott egyetlen lehet­séges módnak. KÖZÖS vezetést alakított ki a Zöldhalom Tsz az Árpád vezérrel 1968-ban. Eszten­dőre megtörtént az egyesülés." Idézzük Zsőtér Gergely véle­ményét: „Súlyosbította a helyze­tünket,. hogy viszonylagosan ren­tábiUsabb volt az Árpád vezér Termelőszövetkezet helyzete, ki­csivel többet tudtak fizetni a ta­goknak, akik féltek az egyesüles­tőL, elsősorban attól, hogy csődbe Jutnak. De nem így történt. 1969 jánuár elsejével sikerült a közösködés. Persze nem ment egyszerűen, idegölő hónapok, hosszankodások előzték meg. bar «zemély szerint engem nem tá­madtak. nem nekem mondták, mégis néhányan megorroltak. A vezetők nem voltak képzett szak­emberek. tisztesen gazdálkodtak földjeiken, aminek következtében méltókká váltak a szövetkezet bizalmára, ám távlatban nem tudták felmérni a lehetőségekel., hogy mi a helyes, és nem támo­gatták egységesen a korszerű el­képzelést. így aztán megtörtént, hogy elmentünk agitálni az egye­sülés mellett, a tagok beleegyez­tek, aláírásukat adták, rövid idő múlva megjelentek a vezetőség más tagjai, ellenkező vélemény­nyel. a tagok azt Is elfogadták, s nekik is aláírásukat adták. Szü­letett tehát két lista, azonos ne­vekkel. egyiken az volt. hogy egyesüljünk, a máslkon meg az­zal,, hogy nem akarunk egyesül­ni... Funkcióféltés is volt." A técez azóta se bírt megerő­södni. miközben változtak a gaz­dálkodás feltételei. Most már ott tartanak, hogy napról napra sze­gényednek. A szabályzók válto­zása. az árak emelkedése re­ménytelenséget szít A tsz-elnökök értekezletén mondja Révész Ferenc: — Nagyon rosszul állunk. Csi­nálnánk már mindent, hogy erőre kapjunk. Teheneket adtunk ki a tagoknak, kiiktattuk a gazdálko­dásból a dohányt. Megfürdette a téeszt a búza és a napraforgó ls. Kényszerítve vagyunk a változás­ra. Csirketartással, vetőmag­kukorica és szudáni fű termesz­tésével próbálkozunk. Amennyire lehet, táblákat szeretnénk kiala­kítani. Két éve nem tudtunk venni gépet. Pataki János, aki két évtized alatt öt elnökkel és annál Istttbb mezőgazdásszal dolgozott együtt, azzal zárja a beszélgetést: rossz­nak éppen nem rossz a mostani helyzet, de Jónak 6e nevezhető. Hát akkor milyen?! MAJOROS TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom