Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

4 Csütörtök, 1981. december 31. „Vasárnapi" lap szombaton Január első hetétől vál­tozik lapunk megjelenési rendje: tekintettel az általá­nos szabad szombatra, 12 Ndalas heti ünnepi (vasár­napi; számunk ezentúl min­ősen héten szombaton reg­gel Jelenik meg. Ez azon­Uin nem Jelenti azt, hogy vasárnap friss újság nélkül maradnának olvasóink, csn'* éppen ilyenkor 8 oldalas új­ságot kézbesítenek a lapter­jesztők. A megjelenési rend vál­tozását elsősorban a nyom­dalpari szabad szombatok szervezése tette szükségessé. Olvasóink azonban az ed­digi terjedelemben kapják az újságot, hiszen a napila­pok ezután is hetente hat­szor jelennek meg. Néhány szerkesztési vál­tozást természetesen magá­val hoz az egyszerű eljá­rás. A 12 oldulas lapszá­mok szerkezeti rendjét ugyan egészében változat­lanul hagyjuk, s megtartjuk benne a Magazin-rovatot, ilyenkor közöljük a rejt­vényt is — a Postaláda-ro­vat azonban januártól át­kerül szombatról a vasárna­pi újságba. Bízva abban, hogy mind­két hót végi lapunk iránt megmarad olvasóink érdek­lődébe, mindenképpen arra törekszünk. hogy vasárnap is friüs hírekkel, riportok­kal, tudósításokkal Jelent­kezzünk. A sportbarátok bi­zonyéra örömmel veszik, hogy a szombati verenyna­pok után a vasárnapi Dél­magyarországban kibővített sportrovatol találnak. E lapszámunkban rendszeresen közlünk majd kommentárt is a hét valamely fontos eseményéről, jelenségéről. A változást olvasóink első ízben január !>-én, szomba­ton és 10-tn, vasárnap érzé­kelhetik. Műszaki információs kezpont Petőfi Baskíriában Január 1-től az Országos Műszaki Könyvtár é.s Doku­mentációs Központ (OMKDK) nevét Országos Műszaki In- ! megosztom Veled is. Tiszte formációs Központ és ! lettel: Babdulla Bajburin". Szíves ajánlósorokkal kaptam könyvet múlt janu­árban Baskírinból: „A baskír nyelvű Petőfi-kötet megjele­nése nagy ünnep volt szá­momra. Ezen ünnep örömét Könyvtárra (OMIKKJ vál­toztatta az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Az új elnevezést az indo­kolja, hogy az Intézmény te­vékenysége az utóbbi évek­Aki nz ajánlást írta, baskír költő és író, Petőfink ava­tod ismerője, a magyar nép elkötelezett híve. családjával együtt kultúránk odaadó tisztelője, a magyar iroda­lom meghatóan lelkes tol­A napló utolsó lapjára Több mint hatvan kép­zőművészeti kiállítás várta az érdeklődőket 1981-ben, Szegeden. Ha visszalapo­zunk, s az egykori terveket szembesítjük a megvalósult tárlatokkal, ismét fölvetődik a kultúra tervezésének meg­lehetősen összetett proble­matikája. Nem mintha az elképzelések döntő többsége nem valósult volna meg, de néhány esetben — különö­sen sorozatoknál — bizony jelentkeztek a fáradás, az elszürkülés vagy ai,aránytá­vrS«®s Jegyei. Négy kollektív tárlat em­lékét érdemes mindenek­előtt fölidézni: a meglehetős kudarccal, de a kiállítóknak anyagi sikerrel Járó Tisza­táj című, immár rendszeres képcsarnoki bemutatót, az utóbbi esztendők talán leg­magasabb színvonalú nyári tárlatát, az izgalmakban bő­velkedő. újszerűségével ha­tó országos Stúdió-sereg­szemlét, es a glgantománlá­jával karakierét mindinkább vesztő vásárhelyi őszi tárla­tot. Amikor úgy hat-hét éve a nyári tárlat meglehetősen hullámvölgyben volt, meg­született egy ötlet, hogy elég volna kétévenként meg­rendezni. sőt olyan hangok is hallatszottak, hogy he­lyette itt kéne otthont adni a legnépszerűbb, s talán ép­pen ezért legzavarosabb és legtöbb veszélyt rejtő fes­tészet kétévenkénti szakmai seregszemléjének. Csakhogy azóta a nyári túrlat egyen­letesen fejlődött, színvonala emelkedett és előrelépés történt a rendezésben is. Mire megtalálta önmagát, beérett a másik gondolat is, így aztán nemcsak egy si­keres iv törik meg, de a mostanra megizmosodó sze­gedi szobrászatot fosztják meg egy országos kiállítási lehetőségtől. Tény, hogy a kétévenként megrendezésre kerülő nemzeti tárlatok le­hetetlenné teszik a nyári tárlathoz hasonló karakterű bemutatók létrejöttét, a fes­tészet szakmai megméreté­sére is szükség vnn, de va­jon a szegedi téli tárlatok gondolatának fölmelegítése pótolja-e a nyári kiállítások nagyobb kitekintését és szi­gorúbb szakmai mércé­jét?! S ha már nem lesz nyári tárlat, va­jon a nyitott-áfával határo­zott profilját elve-ztő. <te gazdarnbb kínálatot nyújtó vásárhelyi ő;zl távlat ké­pes-e átvenni teljességében ezt a funkciót?! Hoay igen, arra remény lehet, hogy a Fiatal Képzőművészek stú­dió-kiállításán szereplők Jó része ott volt a nyári és az őszi tárlaton is. Tápai Antal életművórtek bemutatója vezette be az 198l-es évadot, mely Cs. Pa­ta) Mihály öü. születésnap­jára rendezett tárlatával zá­rul. Már ez ls bizonyítaná, hogy az itt élő művészek nem mostohagyermekei a rendezőknek. Rajtuk kívül retrosprektív tárlatot ren­dezett Vineze András, No­vak András, Kopasz Márta, bemutatkozott Szabó Miklós, Benes József, Tóthné László Anna, Lapis András, Zol­tánig István. A tavaly e„l­hunyt Vinkler László ha­gyatékából közönség elé ke­rült az Akropolisz! pillana­tok című, 22 rajzot és vers­részletot tartalmazó rajz, s kiállították a Londonban élő Buday Györgynek 25 magyar költőről készített fa­metszetét. ben jelentősen bővült, és I mácsolója. a tavaly szllvesz­munkája továbbra is úi in- torkor baskírul megjelent formációhordor.ókkal, tech- ] Petőfi-kötet fordítója, nikai eszközökkel korszerű- i * södik. így bővül mindenek- j Más nomád népekhez ha­előtt a műszaki kutatást- ,Son!áan a baskíroknak is fejlesztést végrehajtók in- ; rendkívül gazdag a népköl­| formáci ócUátása egy átfogó j tászetük. A cári rendszerrel | szakirodalmi információs j szemben vívott meg-meg­! rendszer keretében, vala- I újuló harcával magának le­: mint kiépül o felső szintű \ gendás hírnevet szerző, meg­j vezetés műszaki tárgykörű törhetetlen kis nép történet­j irányítási információellátása met maga is legendákban őrzi. Eposzaikat elsorolni is A könyvtár továbbra is soká tartana, ám leghíresebb Országos Műszaki Könyvtár közülük az „Ural-batir", elnevezéssel működik. amely a főhős nevében is a szeretett szülőföld szimbólu­mává magasztosult hegység ! nevét őrzi. A baskírok épp­oly raojngva szeretik az ÍUrált. mint „édes Volgá"­íját szereti a tőlük kissé nyu­jgatabbra élő többi, e tájon 'őshonos nép: a baskírokkal rokon nyelvű tatárok és csuvasok, a velünk rokon mordvinok és cseremiszek. Az. ..Ural—batír"-nak a Ka­levala közelében van méltó helye a világirodalmi köny­vespolcon. (Oroszra méri többször lefordították. de más nyelven készült fordí­tásáról nem tudok; magyar­ra való átültetése gazdag fordítási rodalmunkhor illő vállalkozás lenne.) A baskfr tooonimial legendák a szü­lőföld különböző földrajzi neveihez fűződő történetek mait fölsorakoztató tárlaton győződhettünk meg. Szelídí­tett itthoni változatóra. va­lamint építészek és képző­művészek együttműködésé­nek lehetőségeire, az Újsze­geden fölépített Tanácsi To­vábbképzési és Módszertani Intézet szolgáltat példát. Szemnyitogató sorozatot kez deményezett a Bartók Béla Művelődési Központ., amikor a hazai progresszív törekvé­sek olyan képviselőinek rendezett kamaratárlatot.. I tárq- pedig-«zénte»ikin»eríthe. Néhány szót a képzőmű­vészeti ismeretterjesztésben,, a vizuális Kultúra púpszerű- ' sítese ügyében buzgói ködök­ről. A Juhász Gyula Műve­lődési Központ évek ota si­kerrel szervezi az üzemek­ben, gyárakban, vállalatok­nál vándoroltatott képzőmű­vészeti anyagait. A szocia­lista szerződések mellett ez a rugalmas, dinamikus és színvonalas program Jól se­gíti a művészeti Ismeretter­jesztés és élménynyújtás munkáját. Hasonló céllal, de sajátos módon szervezett vándorkiállítást nyolc város 26 képzőművészének mun­káibál a Központi Statiszti­kai Hivatal számítástechni­kai és ügyvitelszervező vál­lata egy vetélkedő nyomán, ötletük ragadós lehetne. A rokkantak nemzetközi éve adta az apropót, hogy be­mutassák Szegeden a megye gondozottjainak és rehabili­táltjainak képzőművészeti Jellegű munkáit. Ez a tárlat azon túl, hogy a művészet­terápia kiváló igazolás volt, felkavaró, igaz élményt is nyújtott * A tágabban értelmezett vizuális kultúra jegyében három, igen érdekes tárla­tot rendeztek. A Magánla­kás '81. címmel olyan ter­veket, maketteket, családi-, sor- és társasház-típusokat mutatlak be, melyek inspi­rálói lehetnek az egyre szaporodó magánlakásépí­tő-akclőknak. Hogy mi ke­rüljön ezekbe a korszerű ér mxlern otthonokba, arra iránymutató példákkal szol­gált a Képcsarnok nyári lak­berendezési kiállítása, ahol szép harmóniában jelentke­zett a bútor, a textil és a kerámia együttese. S hogy mik foglalkoztatják a világ építészeit, arról a posztmo­dern építészet dokumentu­mint Fajó János, Paizs László, Benes József. Ügy tűnik, a szegedi Ifjúsági Ház jó szövetségesre talált a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában, hisz mini-galé­riájában egymást érték az Ifjú alkotók bemutatkozásai. T. L. tétlen. A baskírok olyannyid ra szeretik p. "dalt- a táncot ls. hogy azt a faluról vagy inkább a nomád sátrak kö­zül magukkal hozott szo­kást. hogv vasárnap dél­utánonként néni hangszereik zenéjére énekelve kivonulja­nak a legközelebbi folyó partjára, és tipegő táncuk­kal. vissza-visszatérő dalla­mú zenéjükkel, a madárdal­tól hangos hajnali erdőre emlékez.ető dalaikkal mú­lassák a makacs időt, még Ufában, a nemzetközivé hí­gult milliós városban is hí­ven őrzik a kreolos bőrű, ké­rek arcú, kissé mongolos szemű, alacsony termetű, tömzsi baskír fiatalok. Nép­dalaikat elsőként — mint annyi más dologban meg­esett — egy magyar. Pröhle Vilmos mutatja be a világ­nak az 1903—1905-ben a Keleti Szemlében megjelent Baskír Nyelvtanulmányokbari A szerteágazó témájú baskír népmesekincsből most készül a szegedi egyetemen váloga­tott fordításkötet. A baskír nemzeti irodalmi nyelv csupán 8° éves. A hú­szas években arab, a har­mincas években latin, a negyvenes évektől cirill be­tűkkel írják. Ahogy az írás, úgy az irodalmi nyelv hang­tani, nyelvtani normáinak kialakításához sem vezetett ellentmondás nélkül az út. A baskírnak ugyanis két fő nyelvjárása van, és az iro­dalmi nyelv ezek ötvözete. Ma már kiforrott ez az iro­dalmi nyelv is. Több száz kötetnyi szépirodalmi alko­tás: történelmi regények, el­beszélések, versek, drámák, műfordítások születtek, és természetesen tudományos és ismeretterjesztő művek íród­nak a mai baskír irodalmi nyelven. Néhány központi napilap és tucatnyi folyóirat jelenik meg baskírul Ufá­ban. a fővárosban, a ,.vidéki" lapokról most nem is beszél­ve. A Baskfr írószövetség­nek mintegy százötven tag­ja van. (A népmesék fordí­tásúhoz hasonlóan az utóbbi időben megindult Szegeden a baskfr szépirodalmi mű­veknek is eredetiből ma­gyarra történő átültetése. Ki­xőpilik úpvét . európa Könyvkiadó karolta föl. Ko­rább ap magyarul csupán né­hány Mnsztaj fferim vers és effv drám-, jelent meg oro­szon keresztül készült fordí­tásban.). * Abban, hogv Gabdulla Bajburin Petőfi fordítója lett, természetesen a vélet­lennek is nagy szerep ju­A koncert Színes magyar film. Forgatókönyvíró és rende­ző: Koltay Gábor. Lát­ványtervező: Nyári István. Fényképezte: Kende János, Andor Tamás, Vékás Pé­ter, Mertz Lóránd, Ragályi Elemér, Halász Mihály, ifj. Jancsó Miklós és Janovies Sándor. Főszerepben az Illés-együttes, Koncz Zsu­zsa, a Fonográf együttes cs a Toicsvay-trió. Nem túl lényeges, de hadd említsem meg, a cím, mely a maga nemes egyszerűsá­gévei az Itt hallható zene különleges minőségét hiva­tott kifejezni, némileg adó­sunk marad. Mert szerencsé­re több ez a film valamely nosztalgiaest kópiájánál, an­nak a márciusi sportcsarno­ki dzsemborinak hangula­tában, hogy úgy mondjam ekvivalens fölidézésénél, amikor újra összejött a nagy csapat, a legendás Illés­együttes, régmúltjának és utóéletének minden „hoza­mával", Tolcsvayékkal, Koncz Zsuzsával, meg per­sze Illés Lajossal. A film tokább a Stórányi-jclenság­rő' s»ól. A kímcramozgatók sz+ín'lanul tektotélyes csa­pató is Szörényi Leventére használta a legiöbb nyers­anyagot, az.ő személye az, mely összetartja a különféle stílusú és ízlésű számokat, összefogja a szerteágazót. Szörényi Levente ugyanis kétségtelenül a legjelentéke­nyebb figurája mindannak, ami a hazai popzenében tör­tént hazánkban, az elmúlt másfél évtized során. A film is, egyebek között, az ő sa­játos személyiségének kísé­rel meg közelébe férkőzni, kifürkészni hatásának tit­kát, amint férfiasan büsz­ke, koravén arca átszellemül, ha gitárjának húrjába csap. Elnézést a költői kifaka­dásért. Am, ha már Itt tar­tunk, hadd személyeskedjem tovább, s idézzem föl em­lékét Illésék egyik szegedi koncertjének, a hatvanas évek derekáról, az újszegedi szabadtéri színpadról. Ha jól emlékszem, akkoriban mentek már számaik a rá­dióban. Az utcán, a Színes ceruzák és mások, élőbeni hatásuk alól nehezen sza­badulva bátorkodtam leír­ni ezeken a hasábokon olyasmit, hogy velük, ezzel a friss társasággal kellene képviseltetni a magyar-beat­et külföldi fesztiválokon (valószínűleg az idő tájt égtünk le valahol). A lap eljuthatott a közvetlenül ér­dekeltekhez, mert előbb Szö­rényi édesapja, majd Le­vente köszö-tte meg levél­ben, s e pá'vak-"dö mű vészeknél sem természetes gesztus őszln'én szólva azért ért a meglepetés ere­jével, mert úgy hittem ad­dig. nincs benne semmi föl­fedezés. a tehe'ség útja ki­kövezett, akár a csil­lagokig. Hát hallom e mostani filmben — többször is — ezt a csillagokig ki­kövezett utat megjárva őket is nemegyszer megkövezték. A lényeg természetesen az, hogy az utat bejárták. S immár ahhoz sem (szüksé­geltetik különösebb jóstehet­ség, hogy eme film karrier jét jövendöljük meg, falusi moziktól a fővároslakig. Most, utólag, teljesen mind­egy, milyen fölóllésban, ki­nek a számait hallja a hallgató — valami nehezen félreismerhető ízlés- és stí­lusazonosság láthatatlan áramkörei cirkulálnak a ze­nekari erősítők kábeleiben. Bródytól Illésig. Szörényitől Tolcsvayékig. És minden különösebb esztétizálgatás helyett nem is igen javasol­hatnánk mást, amit úgyis tesz mindenki maid: adja át magát a zene és látvány varázslatának. Mindenesetre a rendező Koltay Gábornak például oly kitűnően sike­rülhetett ugyanez, hogv meglódult fantáziájának eredményeképpen színes, változatos snittek pörgetik föl a látványt, avatták a szemnek ls gyönyörűségévé, ami a fülnek gvönvörűsége És szab-tóton RTStoj megteoateq-ri wítoetó en eoqk ripV»m nz). T-svr\­mezkomne-álta a Nemre" tíalt. miről azt hlh^'ü'­mint vers. más mű'/ás-re' számára tabu, oly tökéletes hogy megknmponá'hnta'l.n" Tolcsvay Talpra magyarja azonban kitűnő. Ahogyan előadja, pláne. N. I. tott. Az 1925-bep született baskír ifjú 1944—45-ben reszt, vesz Magyarország föl­azabs .Uiásában. Átvonul Sze­geden. Budapesten, harcol Székesfehérvárnál. De a7. el­ső mi gyár szót még Erdély­ben tanulja meg egy Idős bácsitol, aktnex segít fát vágni, és közben oroszul be­szélgetnek. A magyarnak hirtelenjében nem jut eszé­be oroszul a „balta", és ma­gyarul csúszik ki szájáh a szó, a baskír meg megérti, mert otthon ő is ugyanígy nevezi. Elkezd magyarul ta­nulni, és gyűjti a közös sza­vakat. Később még egyszer eljut Magyarországra, de ek­kor már Petőfi ismert for­dítója: 1973-ban meghívást kap a Petőfi-fordítók buda­pesti konferenciájára. Ennek az útnak egyik terméke a Petőfi nyomában című. bas­kírul írott tanulmánya, amelyből hadd idézzem itta nyelvésznek á szókölcsönzés útjára vonatkozó, megjegy­zés nélkül a szakirodalom­ban, Bajburin által újra ki­búvárkodott, más török nyelvekből korábbról már ismert, de néhány közös sza­vunkat: ariszlán — oroszlán, kük — kék, alma — alma, torma — torma, arik — árok, bazar — bazár, batir — bátor, kinder — kender, hakai — szakáll. Az 1980 végén megjelent baskír nyelvű Petőfi-kötet Igen átgondolt válogatásra vall A forradalmár - Petőfi — szabadságvágy, harci hév, az elnyomással való szembe-, szegülés; ez a Bajburin vá­logatta és fordította Petőfi­kötet vezérfonala. A 86 vers közül hiányoznak a helyzet­dalok, alig van a családjáról írott vers, csak a legrövi­debb. aforizínatikus szerelmi versek kerültek be a válo­gatásba, de 87.-ként ott van a teljes ApöSTMr'TSáJbúrin a régi török Irodalmi nyelvből átvett arab és perzsá ferede­tű szavakat használja föl a szabadság és szerelem fenn­költségónek a hangsúlyozá­sára. Kevés viszont nála a népies szó. Amikor pedig a keresztény hagyományú magyar kultúrának saját né­pe iszlám kultúrájától kü­lönböző voltát kívánja ki­emelni. az orosz eredetű szi­nonimát választja a sok kö­zül. Verselése a baskír köl­tészeti hagyomúnyhokhoz kapcsolódik: Bár magyarból fordít, mégsem maradt rá hatástalan az itt-ptt mankó­ként használt Martinov-íéle pornpág orosz fordítás. Ez akkor is érthető ha tudjuk, hogv a nyelveink közötti ti­pológiai -hasonlóság — agg­lutinúció, szótagharmonia és magánhangzó-illeszkedés, a mondatszerkesztés bizonyos hasonlóságai — miatt nyel­veink sokkal közelebb áll­nak egymáshoz, mint akár­melyikünkéhez. az orosz. Bajburin nem az egyetlen baskír tollforgató, akinek szépirodalmi munkássága kapcsolódik hozzánk. A há­ború utolsó évében ugyan­csak járt nálunk: a sokolda­lú, költő, dráma- és regény­író Mosztaj Kerim; a hábo­rú lidérces emlékétől szaba­dulni nem bíró. szimbolista Ehler Hemikov; a baskír múltnak történelmi regé­nyekkel hódoló Geli Ibrahi­mov. Mindannyian — nehéz meghatódottság nélkül hal­lani tőlük — boldogan őrzik a magyarsággal való szemé­lyes találkozás emlékét, mű­veikben vissza-visszatérnek rá. De Bajburlnnal egy élet­mű középpontjában áll Pe­tőfi. Naev költőnk s'ütótétónek ^fordulója tesz' időszerűvé, ,ngy ludas am: most egy *ve Petőfi nevével ünnepel­te az úl évet n Baskír Író­szövetség. Bajburtnnak e-z a harmadik Pe+őfi fordításkö­tete; címe: „Gtímer hem Ülem"; a címadó vers: „Elet. halál" (Pest. 1844 ). Torma József k

Next

/
Oldalképek
Tartalom