Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

10 Vasárnap, 1981. november 29. Életutak mérföldkövei Egy nap kísértése D. bácsi elmúlt hatvanéves. Dolgozik még. így legalább tartja Jogcímét, hogy otthona lehessen a munkásszálló. Mi­hez kezdjen nyugdíjasam egyedül a nagyvárosban, egyetlen barát, pár jó szóra befogadni kész ismerős nél­kül. albérletben? De hát azt is milyet tud ő keríteni? Por­táafizetése kevesebb. mint sokak nyugdíja, meg kell hát gondolni, mire adja ki. Meg­gondolta már sokszor. így az­tán örüL ha maradhat Messzebbre látott ő. mint a két embernek is szűk kapuőr­ző fülke. Gépész szeretett volna lenni, lakatos, vagy tán sofőr! Kapott is kormányt a kezébe, de még szebb is lett a valóság, mint amit püspökie­lei kisgyerek, vagy tápai ka­náazbojtár korában megálmo­dott. Oktató lett „papírja" is volt róla. És a volánnál sem akárki: a százados úr sofőrje. Ekkor már, huszonhárom éve­sen. a Szilveszter-ma iori eső­léd eskedés. a nagykirályhe­gyesi nap6zámosélet. a regru­tasor és a frontszolgálat után, a katonaságnál szerzett ..úri szakmával" a kézben javában benne járt a háborúban. D. bácsi életét fürkészve mindig csupán eddig jutot­tam. s valahányszor egy-wry kézlegyintés, vagy zavart mel­lébeszélés. makacs hallgatás szakasztotta a beszélgetés fo­nalat újabb a újabb hullá­ma öntött el a kíváncsiság­nak Soha nem tudom meg a folytatást ha nem tűnik fel: D. bácsinak ferde az orra ... Nekimentem az öregnek. Fitogtatva emlékezőtehetsége­met. fejből mondtam, mint te­lefonszámokat. mit tudok már róla, s oly sok traccsolás után. ha én megtisztelem fi­gyelmemmel, fogadion már bizalmába. Egy szót mondott, ötöt akartam, tizet mondott, húszat követeltem. Még. még, mégl Türelmetlen-kíméletlen húztam-cibáltam elő meg-meg­újuló. elakadozó mondatait melyekből reméltem, kiderül maid. miért nem AZ LETT. amit álmodott, hiszen egyszer mar AZ VOLT. Követett D. bácsi. Igyeke­zett velem lépni a gondolatok ösvényén, s szóval sem. gesz­tussal sem tiltakozott izgága követelőzésem ellen. Történel­münk egy napja lett élete egyetlen meghatározója. Az, hogy szerette a tisztességes embereket — és elege volt a háborúból. Azon a napon. Budapesten. az Üllői úti laktanyaban hit­te, hogy vége. Horthy elmond­ta a rádióban a ..kiugrási" be­szédét, s ő. társaival könv­nyezve hallgatta. Aztán még aznap, miközben teli torok­ból hirdette a vele egylvá­súakkal együtt, nem támogat­juk a németeket, valaki ki­hirdette, jelentkezni lehet az SS-be. S akik a sapkájukat dobták az ég felé. közülük meggyőződést és arcot változ­tattak s jelentkeztek a hír­hedt alakulatba. A századparancsnok őrjöng­ve szidta a színeváltókat, le­hordta a sárga földig a sofőr­je. D. bácsi előtt, aki aztán a maga módján, egymás közt maradva „rátett egy lapát­tal". A dühtől villanó sze­mek akkor nem sokat jelen­tettek számára, tele volt iga­za tudatával. Kivonult az utcára, vadlde­genekkel ölelkezett ös >ae. ni€ «osztva az örömöt... És akkor előkerült egy ro­hamkocsi. Űj SS-ek. nyilaske­resztesek zúdultak rájuk — s mintha az első ökölcsapást is­merőstől kapta volna. A pus­ka tusütésekre. csizmarúgások­ra alig emlékszik. Bergen­Belsenben. szögesdrót mögött tért magához. Orra bedagad­va. feje vérbefagvva. hányin­gere van, szédül. minden mozdulatra fáj a csont ja .. Az egyre szaporább léleg­zetre. a gyorsuló szokatlanul kapkodó beszédritmusra va­lójában már csak akkír fi­gyeltem fel, amikor elapadt szájától a soha-nem-is.nert nömpölygéssel előtörő szóára­dat. Szeme oldalt-lefelé egyet­len pontra réved, arca eről­ködésbe torzul, mint azé. akit nehéz köhögési roham fojto­gat. keze görcsberándult kar­mokként marják a levegőt. Nem hallja a szavamat, segítő karomon húsba mélyednek acélkapocsként záródó utiat. D. bácsi már a földön, segít­séget hívok. Jönnek, meglát­iák. visszafordulnak. „Hagy­ja. majd elmúlik, szokott ne­ki rohama lenni. Ezért nem vitte sokra ..." IGRICZI ZSIGMOND Az első útimarsall Thomas Coock lelkes próká­tora volt az antialkoholizmusnak a múlt század első felében Ang­liában. Felvilágosító körutakat szervezett szónokolt, képes fo­lyóiratot adott ki az ifjúságnak, amelyben az alkohol megveté­sére agitált, és több ezer mér­földet járt be, csaknem mindig gyalogosan... Egyszer aztán felötlött benne, hogy az absztinensgy üléseken sokkal több hallgató lehetne, ha megfelelő közlekedési lehetősé­get találnának. A vasúttársaság veszteséges volt még akkoriban, mert a drága tarifa miatt in­kább az olcsóbb, de lassúbb pos­takocsival utaztak. Olyan külön­vonatot kellene bérelni, ame­lyen sokan és olcsón utazhat­nak! Jól járna a vasúttársaság, és a gyűléseken is többen len­nének ha kényelmesen és gyor­sabban közelítnetnék meg a színhelyet. Thomas Coock nem sokáig töprengett ezen. megkö­tötte a szerződést, az első vas­úti társasutazásra, amely világ­szerte páratlan esemény volt. Óriási érdeklődés kísérte a vál­lalkozását. Az alkoholellenesek címerekkel, lobogókkal, zeneszó­val vonultak fel a gyűlésekre, az egész város a pályaudvarokon volt ilyenkor, az üzleteket, az iskolákat bezárták, az emberek ünneplő ruhában hallgatták a polgármester üdvözletét, elisme­rését Thomas Coocknak, Megle­pő és rendkívül hatásos propa­gandnának bizonyult az akció az alkoholizmus elleni küzde­lembea Thomas Coock otthagyta fa­lusi • esztergályosműhelyét. és családjával Leicesterbe költö­zött. utazásokat szervezni! A fiataloknak vidám, szórakoztató kirándulásokat ajánlott. és 1845-ben kigördült az első tár­sasutazás különvonata a város pályaudvaráról. Kézikönyvet adott az utasoknak, amelyben leírta, mit látnak majd. Ez volt az első bedekker és Thomas Coock az első útimarsall. Nem győzte tovább egyedül ezt a munkát, irodát nyitott, és nagy­szabású terveket szőtt a híressé vált utazásokhoz, már Anglia határain túl is. Leicester után Londonban nyi­totta meg rendkívül népszerű utazási irodáját. Zarándokút mohamedánoknak Mekkába, ke­i észté nyeknek Jeruzsálembe, amerikaiak európai vezetése, Nílus-parti kirándulások szere­peitek programjában. Intézménye a világ legna­gyobb utazási irodájává vált. Az absztinensgyűlésekből másfél év­század alatt világjelenséggé nőtt népvándorlás lett. ERD0SI MARIA Földművelők csatája A múlt átka.. T öbb mint harminc éve lé­tezik a mórahalmt Vörös Október Tsz. östéesznek is szokták emlegetni, mert a sze­génység és a nincstelenség kény­szerítette közösségbe az embere­ket. Hihetnénk, .hogy az egy akarat — a boldogulás vágya — erős szövetkezetet kovácsolt Nem úgy történt. Kezdjük az elején. Dr. Hor­váth János jogtanácsos, króni­kát szerkesztett az elmúlt há­rom évtized eseményeiből. E sze­rint Alsóközpont — a mai Mó­rahalom — szegényei is földhöz Jutottak. De sokuknak — 131 családnak — semmije nem volt hozzá. Még akarata sem. Korabeli följegyzések sorra veszik az alakuló mórahalmi té­eszcséket: „a széksóstól részen és a Wágner-féle birtokon 1949. szeptember 14-én, 14 taggal 75 holdon a Móra Ferenc, a Gerle­féle birtok környékén, 1949. ok­tóber 11-én 13 taggal, 37 katasz­, terl holdon a Vörös Október, a ' község déli részén, a Damássay és a Kozmovszky tanyák környé­kén pedig 1949. november 12-én 14 taggal, 47 kataszteri holdon megalakult a Béke Termelőszö­vetkezeti csoport." Nehéz indulás volt akkor, na­gyon rosszul hírelték a kommu­nizmust: „az egyes téeszcséken belül a különböző társadalmi ré­tegekhez tartozó saját csoport­juk szerint és saját réteg érde­keik megvédése érdekében szin­te frakciókat alakítottak ki, és gyakran egymás ellen harcoltak, az összefogás helyett. így a ré­gi napszámosok, uradalmi cselé­dek, zsellérek, régi kisgazdák, régi módosabb nagygazdák ke­rültek azonos gazdasági és tár­sadalmi feltételek közé. így nem csoda, hogy az új munkamegosz­tásban nehéz volt mindenkinek olyan szerepet adni, amely fel­készültségének és korának Is leg­inkább megfelelt. Ezek a réteg­különbségek külsőségekben még a közgyűléseken ls Jelentkeztek, ahol külön ültek a volt agrár­proletárok, -vagy a szegényebb, illetve a tehetősebb volt magán­gazdák ... ... A Móra Ferenc Tszcs ala­kulásakor Józsa Sándor volt az elnöke, akit még abban az év­ben Zalavári József váltott fel, majd Papp János. A Békében Burg Dénes alapító elnököt, rö­vid Időn belül Simon Imre kö­vette. A Vörös Október Tszcs­ben, Ábrahám Mihály alapító el­nök heiyére, az alapítás után né­liár.y hónappal Zina Miklós ke­rült. Különböző emberi elképze­lések és módszerek alakultak ki a vezetésben. Ezek mind zavaró­lag hatottak. A Móra Tszcs-ben például a nyári betakarításkor Zalavári József elnök, aki ere­detileg borbély tfblt, a fehé» bor­bélyruhában kiült egy nagy fa alá, a domaszéki Masa-féle ta­nyán, hogy ellenőrizze a csép­lőmunkások fárasztó munkáját. Ennek az lett a következménye, hogy augusztusban már helyette Papp Jánost választották elnök­ké... a tehetősebb gazdák nem vettek részt a közös munká­ban ... Lajos Ferencné domaszéki ott­honában kertet gyomlál a no­vemberi enyheségben. Jövete­lünk tisztázása után segíti az eligazodást. — Az uraság százhatvan hold búzavetését kaptuk támogatás­ként, örültünk is neki, mert nem kellett vetni, de arathattunk. Beszélgetés közben kiderül: örzse néni párttitkár volt ak­kor. A hogyant meg se kell na­gyon kérdezni, mondja, mintha csak ez lenne a dolga. — Én már tizenkilencben mo­zogtam. Hallottuk, hogy — így mondták — a „coclllsták" sztráj­kolnak. tüntetnek é« ennek örül­tünk. Aztán sok könyvet olvas­tam, brosúrák is jártak. — Mit olvasott ki belőlük? — Hogy akinek nincs földje, az majd kap öt holdat. — Ügy lett? — Nem egészen. Nekünk csak kettő jutott, az is tarackos meg pörjés volt. Be is vittük a kö­zösbe. — Mindenki így cselekedett? — Nem, voltak akik maguk gazdálkodtak. — Mint párttitkár, unit ta­pasztalt? — ötvenben mondták, kicsik vagyunk, ha nagyok leszünk, jobban támogatnak bennünket. Ennek lezajlásáról így ír a krónika: „Az egyesítés majdnem olyan nehéz volt, mint az ala­pítás. Különösen viharos volt a közgyűlésen a név megválasztá­sa. A vörös szó akkor még so­kak szemében szálka volt. Több­nyire mindenki a volt saját alapszövetkezetének nevét akar­ta megkapni. Egyesek viszont a Kossuth vagy Petőfi nevet sze­rették volna elfogadtatni. Az ilyen gyors egyesülés miatt az előzőleg egyesült Vörös Béke Tszcs hivatalosan sohasem mű­ködött, mivel működési enge­délyt el sem tudták még intéz­ni. Ezért a három termelőszö­vetkezeti csoport egyesülésének napja augusztus 24-e. Végül is a pártalapszervezet javaslata alapján és a kommunisták, va­lamint nem párttag agrárprole­tárjaink támogatásával került el­fogadásra a Vörös Október név." Üjra A szemtanú, Lajos Fe­rencné meséli: — Ez a kezem beteg volt már, mikorra beléptem ... Azt mond­ták, tartsam szóval a népet, egyik nap az egyik munkacsa­patnál, a másnap a másiknál. Kapálnom nekem nehéz volt, csak a szedésnél segítkeztem. Volt úgy, hogy kétoldalt vitték előttem a garabolyt... Aztán raktáros és pénztáros is lettem egyben, meg pötyögtetni kezd­tem a bal kezemmel a párt­anyagot. Közbevetem, rosszul könyvelték el a nyugdíjhoz az éveket, kettő odaveszett... — Mondana valamit a közös munkákról? — Sokszor nagy volt az elke­seredés, az egyik csapat sírt, a másik daiolt, de a munka nem haíadt. Volt a csoportnak bir­kája. aratásra le kellett vágni belőlük, mert kikötötték, anél­kül nem dolgoznak. A téeszek történetében ezek a hősldők. Akik akkor belevág­tak a szövetkezésbe, sorsuk job­bulásat várták. Voltak, akik be­csülettel dolgoztak, voltak akik ezt kihasználták. Szerencsénkre már csak úgy emlegetjük az ős­téeszek tagjainak vergődését, mint régi rosszat, amely nincs. Tények a múltból: „Kérelem: a mórahalmi Vörös Október Tszcs azon kéréssel fordul a Csongrád megyei VB kereske­delmi osztályához, hogy 156 tag­jának lábbelivel való ellátását biztosítsa. A tagságnak 60 szá­zaléka férfi, 40 százaléka pedig nő. A tagságnak 120 pár strapa lábbelit kérünk, melynek ha mód van rája, ugyancsak az előbbi százalékos arányban fér-. fi, valamint női lábbelit ké­rünk ..., augusztus második fe­lében 30 százalékot, a fennma­radó 70 százalékot pedig októ­ber első felében kérjük, annál is inkább, mert a tagságnak ezekben az időkben lesz jobban pénze, hogy meg tudja a télire való lábbelit vásárolni magának. Móraitalom, 1951. VII. 2." „ ... A Nagy Imre-féle kor­mányprogram hatására, 47 csa­lád 78 taggal. 290 katasztrális hold földdel kilépett, többek kö­zött azért, mert az 52-es rossz termés nem biztosította az 53-as év termelésének folyamatosságát. Nem volt munkakedv, nem dol­gozott a tagság. Elkeseredés volt minct a vezetők, mind a tá­gok között. Ezért fordult elő, hogy 90 hold szőlőn csak 339 hektóliter must termett. Egy tyúk évi tojáshozama 26 darab volt.. Végigszaladva az éveken, az ötvenhatos események nem okoztak különösebb riadalmat. Hasonlóan ért a híre Móraha­lomra, mint a többi községbe, s hasonlóan is reagáltak rá az emberek. Annyi még ide kíván­kozik, hogy a szövetkezei akkori elnöke, Kószó- Ferenc, oktőbet 24-én beállt a cukorrépaszedők közé. A fölfordulást a tagok sze­mélyes Jövedelmük növelésére használták. Az kívankozna most Ide, hogy az elmúlt huszonöt évben vég­legesen talpra állt a szövetkezei. Ha a téesznek nem volna taro­zása, olyan adóssága, amellyel mindnyájunknak „sáros" — igaz is lenne. Adalékok ennek iga­zolására. „Az árklegészítéses rendszer bevezetése óta eltelt négy év alatt, 1960-lg 3 millió forintot kaptunk támogatásként ezen a címen. Ezen kívül még egy és háromnegyed millió forint ösz­szegű beruházási állami támo­gatást, hitelelengedést is kap­tunk a közelmúlt években vég­zett alma- és szőlőtelepítés és talajjavítás után, valamint az 1966-os hitelrendezést politika következtében. Ha mindezeket hozzászámítjuk a gépjavítás, nö­vényvédőszer-vásérlás, szarvas­marha-állomány növelése stb. címen kapott kedvezményeket, támogatásokat, valamint szak­embereink fizetéséhez történő állami hozzájárulást, az adóel­engedést 11 év alatt ilyen Cí­men kapott összeg közel hat és fél millió forintot tesz ki.., ... A Csongrád megyei tanács vb termelőszövetkezetünk 1973. évi veszteségét ös az alaphiányt rendezte. Ennek során 4 millió 575 ezer forint dotációt és 479 ezer forint visszatérítendő állami juttatást hagyott jóvá... Állan­dóan cserélődött a vezetők sze­mélye. A vezetők közötti szemé­lyi ellentétek tovább fokozód­tak ..." ...Az 1077. év gazdálkodását nagymértékben megzavarta a vezetői meg nem értés... Ko­pasz István tsz-elnök 1978 ele­jén négyéves mandátumának le­járta előtt — a vezetőkkel szem­ben kialakult személyes ellen­tétei miatt — lemondott. A tsz főmézőgazdósza Farkas Csaman­gó Lajos kilépett... ... A kiélezett személyi ellen­tétek a gazdálkodás és az ellen­őrzési fegyelmet meglazították. Így rendőrségi és ügyészi nyo­mozás leplezett le egy 15 tagú tsz-tagokból és kívülállókból ál­ló csoportot, akik folytatólago­san lopták a tsz-vagyont. Ez volt a tsz történetének legsúlyosabb, és az utóbbi évek legválságo­sabb időszaka..." Kinek a számlájára írható mindez? Annak a néhány lel­kes szegényembernek, akik sem­mivel a kezükben indultak a csatába? Kik reménnyel vágtak neki a boldogulásnak? Végül is ők megtalálták számításukat, mint ahogy Kispéter István ala­pító fogalmazta: Jutott minden, amire vágytál*. Ennl-lnnlvaló és a fejük fölé tető. Csakhogy a maiaknak ennyi már nem elegendő. Gazdag fa­luba — gazdag téesz illik. Azt szokták mondani: a mó­rahalmiak nagy nyeresége, hogy az egyik szövetkezet tanult a másik kárán. A Homokkultúra Szakszövetkezet előideíben — jellegüknél fogva — a tagokat hamarabb érdekeltté tették a gazdálkodásban. Persze ezt nem az itteniek eszelték ki. a helyes agrárpolitika következménye, hogy engedi dolgozni az embere­ket. Mert az is tény, amióta a téeszek segítik a háztáji terme­lést, lényegesen könnyebb az életük a gazdáknak. A Vörös Október Tsz már ott tart, hogy fizetni tud annyit, mint a gaz­dag testvér. Szűcs Zoltán elnök is sorol adatokat erre: — Jelenleg 22—23 millió fo­rint a vagyonunk. Fő bevéte­lünk az állattenyésztésből adó­dik. dollárt kapunk a kacsákért. Tervezett árbevételünk csak a kacsákoól 1 millió 800 ezer fo­rint. Ezenkívül eredménynek tartjuk, hogy a téesz dolgozói­nak majdnem fele még nem töl­tötte be a harmincadik életévét, s a vezetők átlagéletkora is 34— 35 év körüli. Kérdés, mennyire kísért és za­var a múlt. Mert a téesz — ha belülről nem is, kívülről olyan, mint alakulásakor. A ré­gi urasági épületekről mállado­zik a vakolat és bedöglött az artézi kút... MAJOROS TIBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom