Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-28 / 279. szám

Szombat 1981. november 28. 3 Bízhatnak az erejükben Beszámoló taggyűlés a DÉLÉP XI. pártalapszervezetében ' A dbwu karja hiába nyújtózkodik, ha nem érkezett meg a panelszállító jármű. £s hiába fut be időben a kavicsszállítmány, ha a rakodógép műszaki hiba miatt használhatatlan. Nagy értékű és teljesítményű gépekről, járművekről lévén szó. elgondolható: akár ötpercnyi tétlenségnek is ára van, a javítóműhelyben töltött órák. napok forinttal is mérhetők, nem csupán stopperrel. Az építőipari mtHTkasaervezés „lelke" a szállítás és a gépjavítás, — karbantartás. Ha a két területen nincs rend. fegyelem és pontosság, könnyen „elúsznak" a határidők a magas- és mélyépítésben. A DÉLÉP szállítási és gépészeti osztályain jól tudják a párttagok. pontosan kimutatható, hogy ők maguk. a DÉLÉP XL számú pártalapszervezetének kommunistái milyen politikai irányító, szervező és ellenőrző tevékenységgel járulnak hozzá a vállalat egészének gazdasági eredményességéhez. Amikor tehát arra készültek, hogy idei munkájukat beszámoló taggyűlésen tegyék mérlegre, a személyes beszélgetéseken és partcsoport-értekezleteken megfogalmazott észrevételeket összegezve megállapíthatták : ..a legfontosabb feladatunknak a gazdasági tervek végrehajtását segítő politikai munkát tartottuk". S ez nem lehetett könynyű: Paks és Budapest. Békéscsaba és Szeged. Szolnok és a határainkon túli építkezések rajzolják ki a szállítók és gépészek munkaterületét. Az első kapavágástól az utolsó simításokig végigkísérik az építkezéseket, építő- és rakodógépek, autóés toronydaruk, konténerek és teherautók biztosításával. S éppen, mert ilyen széles területet fognak át. joggal jellemezhette az alapszervezet politikai munkáját Martonosi Imre. a vállalati pártbizottság titkára a következőképp : — Afféle szondának tekinthetjük a szállítási és gépészeti osztályt. Ha ezen a területen rendben mennek a dolgok, vagy gondok merülnek fel, szinte teljes biztonsággal következtethetünk arra. hogy hasonló jelenségekkel találkozunk majd más osztályqkon, s a többi alapszervezetben is. Nem tudni persze, hogy a DÉLÉP 15 pártalapszervezetének mindegyike is olyan alapos és önkritikus hangvételű beszámolót készített-e, mint amilyet Kárpáti Lajos titkár terjesztett elő a 48 tagú alapszervezet beszámoló taggyűlésén — főként a káderutánpótlás, a munkák elosztása rendjének. a munkahelyi légkör és fegyelem jelenségeinek elemzésében mutatkozott ez meg. A beszámoló a pártcsoportok Újvidéken Alapozni 1976 őszén kezdték. á egy hónapja, október 23-an avatták fel Jugoszláviában. Újvidéken a város harmadik Duna-hídiát, melynek bemutatását — noha ezt a híd egyéb érdekességei is indokoliák — főként azért érezzük kívánatosnak. mert magvar közreműködőié is volt az építkezésnek. Nemzetközi pályázatot hirdettek ugvank a híd acélszerkezeteinek gyártására. s a legkedvezőbb ajánlatét a Ganz-MAVAG hídgyárától kapták a jugoszláviai beruházók. így aztán • nálunk. Szegeden is jól ismert gyár szállította az újvidéki hídóriás elemeit. A „hidóriás" kifejezést érzékeltetik az építmény jellemző adatai: 1312 méter hoszszú. 23 pilléren nyugszik. A hajózóvíz fölött 18 méterrel íveli át a híd a Dunát, melynek jobb partján 350 méteres alagútba fut a kétszer három forgalmi sáv. A híd teste is oszlott oálvás. A kábeleket tartó pilon 57.8 méter magas a haiózónvílás pedig 351 méteres. A 27.6 méter széles újvidéki Szabadság-híd most már lehetővé teszi a folyó jobb partjának fejlesztését is: új lanótelep építését tervezik. munkáját értékelve is nyíltan fogalmazott: az eltérő munkakezdési rend. a vidéki munkahelyek szétszórtsága hátráltatja a kisebb közösségek kommunistáinak munkáját, az aktivitás hiányát azonban ez nem magyarázza. Igazságtalanság lenne persze a vitakészséget csak a beszámoló taggyűlésen hallottak alapján megítélni. Az előzetes beszélgetéseken, pá rtcsoport-értekezleteken elhangzottakat ugyanis a beszámoló már összegezte, így az alapszervezet tagjai és a meghívott gazdasági vezetők inkább csak kiegészítették azt Börcsök József, a gépjavító vezetője például szóvá tette: a pártonkívüli dolgozók nem szereznek tudomást arról, ha egy-egy őket is érintő gondot a pártalapszervezetben tevékenykedő kommunisták közreműködésével oldanak meg. Harsányi Gábor, a városszerte ismert KATO-daru vezetője megtörtént esetekkel szemléltette: sokszor elmarad a vétkesek felelősségre vonása. Mácsai Lajos. a termelési főosztály vezetője — aki meghívottként vett részt a taggyűlésen — az általánosságban megfogalmazott kritikai megjegyzések burjánzásáról beszélt, hangsúlyozva. hogy legfőképp a párttagság fórumain van szükség őszinte beszédre. nyílt vitára. ..Címzés hiányában elsikkadnak a megfontolandó észrevételek is". Több hozzászólás címzettjeként kért tehát szót a taggyűlésen Martonosi Imre. a vallalati pártbizottság titkára. Az alapszervezetek közti együttműködés lehetőségeiről, a következő esztendő gazdasági célkitűzéseiről is tájékoztatta az alapszervezet tagságát. A szállítási és a gépészeti osztály kommunistáinak politikai munkáját a követelményekhez igázod ónak és egységesnek ítélte meg a vállalat központi pártvezetőségének minősítése — erre, s a pártbizottság értékelésére hivatkozva Martonosi Imre arra biztatta az a'.apszervezetet. hogy jobban bízzon politikai erejében, hiszen az eredmények ezt indokolják. P. K. Konferencia Pénteken Budapesten befejeződött a szocialista országok pedagógiai kutatóinak IV. nemzetközi konferenciája. Hét külföldről érkezett küldöttség, valamint a tudományág hazai képviselői vitatták meg a találkozó középponti témájával, a tanulóifjúság marxista—leninista világnézeti nevelésével, öszszefüggő kérdéseket. Miért tartalékol az igazgató? O

lvasom a most megjelent Munkagazdaságtan című könyvben (Tímár János egyetemi tanár kitűnő szerkesztése), hogy .. minden vállalatnál, mindenfajta munkánál és a bérezési rendszerek minden típusánál létezik teljesítmény-visszatartás. Ez a jelenség annyira általános, hogy a gyakorlott munkásnak, ha munkahelyet vagy beosztást változtat, első kérdése ez: „és itt mennyi a napi munka?" A különböző munkafajtáknál ugyanis kialakulnak azok a teljesítménystandardok, amelyek egy-egy munkahely belső „normáiként" működnek .. . Megszegésüket gyakorta még a művezetők sem támogatják, mert növelnék á csoporton belüli súrlódásokat és ellentéteket, s ez az egész csoport teljesítményét veszélyeztethetiErről jut eszembe egy korábban olvasott másik könyv (Nemes Ferenc munkája. „Érdekeltség. magatartás. tartalékok" címmel), amely már fél évtizede leszögezte, hogv az ösztönzési rendszer nem képes a különböző szintű érdekek összhangját megteremteni. Ez pedig az érdekek elkülönüléséhez, végső soron észszerűtlen tartalékoláshoz vezet. Kíilön tartalékol a munkás, külön a művezető, külön az üzemvezető és így tovább, egészen a vállalati hierarchia legfelső fokán álló vezetőkig." Minderről pedig egy nagyvállalat vezérigazgatójával folytatott beszélgetés jut az eszembe. Tőle azt kérdeztem; igaz-e, hogy mindenki, még a vállalatok legmagasabb beosztású vezetői is tartalékolnak (vagyis, hogy visszafogják a lehetséges teljesítményeket): s ha igaz, akkor yalójában mi ennek az oka? A kérdés első felével gyorsan végeztünk: igaz! Tartalékol a segédmunkás és a vezérigazgató is. Hogy miért? Mert az ösztönzési rendszer — a vezérigazgató személyes anyagi ösztönzése is! — sajnálatos módon erre kényszerít. Az érvényes bér- és keresetszabályozás előírásai szerint ugvanis — a legkedvezőbb jövedelmi pozíció eléréséhez — úgy kell vezetni a vállalatot, hogy minden évben a lehető legtöbbet és legjobbat, s minden következő évben a korábbinál is többet és jobbat ..hozzanak ki" a kollektívából. Ez pedig nem megv. Nem is mehet! Például azért nem, mert a piaci helyzet. mondjuk, kényszerű stagnálásra itéli a vállalatot. Vagy azért nem. mert a vállalati gazdálkodásban szükségképpen vannak tudatosan megválasztott stagnálási periódusok: amikor például felkészülnek a piaci változás megkövetelte fejlesztésre ; szerkezetátalakításra, struktúrakorszerűsítésre, új piacok meghódítására, s hogy ehhez időt, energiát és pénzt nyerjenek, esetenként lassítani kell a tempót. E lassítást azonban a szabályozási rendszer nem honoráljá. Következésképpen: minden vállalat esetében megfontolandó, hogy egyik évről a másikra mekkora eredménytöbblettel emeljék azt a bázist, amely majd a következő esztendőbei) esedekes teljesítményértékelés alapjául szolgál. Megfontolandó ez azért is. mert — bár mások vitatják, a vállalatvezetők meg rendre bizonygatják —. a teljesítménynövelés egy ponton túl már nem lehet arányos a bérnövekedéssel. A vállalatoknál sok progresszív. s ígéretes hatékonysággal ösztönző bérezési rendszer bukott meg már emiatt. Jó néhány vállalatnál a viszonylag könnyen hasznosítható belső tartalékokat szétaprózzák, több évre beosztják, hogy a legváratlanabb helyzetekben is produkálhassanak valami eredményt a mindenkori bázishoz képest. Az érdekeltségi rendszer ugyanis csak a növekményt, az állandó eredménytöbbletet honorálja. S

mi köze mindehhez a vállalatvezető személyes jövedelmének? Airnvi, hogy a vezetői jövedelmek nagysága is a mindenkori és az állandó eredménynöveléstől függ. A vállalatvezetőnek tehát minden oka meg lehet arra, hogy szünet nélkül kalkuláljon, taktikázzon, s csak módjával törekedjék arra, hogy növelje a munka hatékonyságát, a vállatat eredményét. Többnyire így is cselekszik — jobb meggyőződése ellenére. A vállalatvezetőt ugyanis a taktikai számítgatásaí közben nem annyira személyes anyagi érdekeltsége vezérli, mint inkább aa — s erről munkatársai lépten-nyomon meggy özik —, hogy a nagy teljesttménvugrásnak a következő évben, de legkésőbb két év múltán meglesz a böjtje. Ilyen esetekben pedig vajmi keveset segít a vezető belátása. Ö esetleg még elfogadná, hogy az egyszeri „nagy ugrás" rövid időn belül megismételhetetlen, s emiatt személyes jövedelme is csökken. De hogyan fogadtassa el ugvanezt a munkatársáivá!, a gyár egész kollektívájával? A taktikázó vállalatvezető lényegében nem tesz mást, mint egv adott konstrukció fettéteh-endszerehez igazodik. E konstrukció — az érdekeltségi rendszerrel együtt — pedig arra készteti. hogv a vállalatot a ..jusson is. maradjon is" elve szerint irányítsa. Vértes Csaba Családról, házasságról Tudományos ankét Tegnap, pénteken délután a JATE Filozófiai Tanszékén tudományos ankétot rendezett a SZAB Jog- és Gazdaságtudományi Szakbizottsága dr. Konács István akadémikus elnökletével. Az ankét térni ia: .,A családi és házassági viszonyok fejlődéstendenciái DélMagyarországon. " Az ankéton előadást tartottak: dr. Horuczi László tanszékvezető egyetemi docens: „Kiegyenlítődési tendenciák a családi vtezonvokban". dr Farkas Márton egyetemi docens: ..A terhességmegszakítás és a család", dr. Nóvák Éva egyetemi adjunktus: ..A tanyai csaladok életmódja", dr Simon Sándor osztályvezető-helyettes: „A házasságon kívüli szülések jellemzői" címmel. Az előadások — amelyek jogi és igazgatási intézkedések alapjául is válhatnak — tetszést arattak. Országgyűlési bizottságok együttes megbeszélése A gyógyszerellátás, s a egészségügyi, valamint ipari gyógyszergyártás helyzetét és bizottsága. A képviselőknek ellentmondásait vitatta pénteki együttes ülésén országgyűlés szociális Somogyi KArolyne termelt Képünkön: az új híd részlete Hazaérkezett lurkubó! tanácsi küldöttség a szegedi Mint arról korábban hírt adtunk, a testvérvárosi kapcsolatok keretében november 22-én a finnországi Turkuba látogatott Szeged városi tanácsa bizottságának delegációja. Török József, a városi pártbizottság első titkára. a tanács-vb tasia. Banyainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese és Takács Máté főépítész, a tanács-vb tagja a finn testvérváros tanácsának meghívására négy napot töltött Turkuban. ahol egyebek között városaink kulturális és urbanisztikai kapcsolatának kérdéseiről is végrehajtó tárgyaltak. A delegáció turháromtagú kui tartózkodása idején megnyílt szegedi képzőművészeti kiállítás iövő esztendei viszonzása is szóba került a megbeszéléseken A tanácsi delegáció november 26-án. csütörtökön az esti órákban érkezett haza Turkuból. meg adott tájékoztató szerint a az lakosság gyógyszerellátása — és az időnként változó számú, ám föllelhető" hiánygyógy, szerek" ellenére — az utóbj bi években, valamint jelen' leg is összességében kielégítőnek minősíthető. A medicinák gyártásának ' fejlesztését. a VI. ötéves tervidőszakban 7 milliárd forintnyi beruházás szolgálja. bár nyilvánvaló .és természetes is, hogy a készítmények teljes választékát a hazai ipar a jövöben sem biztosíthatja. A külföldről behozott gyógyszerek viszont gyakran csak késve érkeznek a megrendelőkhöz. A két parlamenti testület együttes ülésén a képviselők ügy döntöttek. hogy az észrevételekről és a javaslatokról levélben tájékoztatják az egészségügyi. valamint az l ipari tárca vezetőit. (MTI) Vöröskeresztesek számvetése Egy év munkájáról adtak számot az olajipari vöröskeresztesek tegnap, pénteken déluján a szeged-algvői ipartelepen megtartott küldöttértekezletükön. Mintegy 200 aktivista, a véradásban élenjárók vettek részt a megbeszélésen. Dávid Péterné. az olajipari Vöröskereszt csúcsvezet őségének titkára számolt be idei tevékenységükről, melyet elsősorban a Vöröskereszt 100. évfordulója, valamint a rokkantak éve szellemében végeztek. Többek között az országos számlára befizettek 35 ezer 900 forin§ tot. a kakasszéki gyógyintézet padlásterének kialakítására .pedig 9 ezer forintot ajánlottak fel. így a mozgássérült gyermekek részére játszószobát tudnak kialakítani. Az alsóvárosi szociális intézményben szocialista brigádok mintegy 76 ezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak. A dolgozók egészségvédelméért is sokat tesznek, a vöröskeresztes aktivisták. ' A készenléti brigádok a balesetekhez, sürgős műtétekhez szükséges vért mindenkor biztosítják. Az idén 11 fi.?-an vettek részt térítésmentes véradásokon. 20 százalékkal többen, mint tavaly. A küldöttgyűlésen köszöntötték a többszörös véradó, kat.