Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

f V Vasárnap, 1981. november 15. 63 Mellékfoglalkozás belül az üzemen Kisegítő munkára, mellékfoglalkozásban. saját dolgozóit alkalmazza — élve az idevágó kormányrendelet kínálta lehetőséggel — a Dunai Vasmű. A létszámhiánnyal küszködő üzemekben. a központi karbantartás. a hengerművek és a lemezfeldolgozó gyáregység sürgős munkáin lakatos, villanyszerelő. darukötöző, rakodb és gép munkás • beosztásban — munkaidő után, időszakosan napi négv órát dolgoznak: bérezésükre a létszám-megtakarításból szármázó munkabér felét fordítják. Az idén ily módon 1346 saját dolgozót alkalmaztak. s 31 ezer munkaórára összesen 1.7 millió forint külön munkabért fizettek ki nekik. A havi 48 órás belső mellékállásokban foglalkoztatottak révén váratlan megrendeléseket is teljesíthetett a Dunai Vasmű — Algériának például soron kívül szállított 15 ezer tonna spirálesövet —. és számos terven felüli karbantartási munkát is elvégezhettek a vállalatnál. Rendkívüli szüret A szőlőtermelő gazdák és gazdaságok régen túl vannak a szüreten, sőt már az úi borok első fejtésére készülnek, ugyanakkor a sármelléki Zalavár Tsz kertészei másodszor is szüreteltek. Ezúttal a másodvirágzásból származó úgynevezett Szentmárton szőlőt szedték le. Érdemes volt végigjárni a sorokat: mintegy harminc tonna. 17 cukorfokos mustot adó szőlőt szedtek össze. Ritka esztendő, amikor a Szentmárton szőlő beériik. Az idei kitartóan szépi, hosszú őszön ez történt. Patikamérleg helyett őszinte párbeszéd A várospolitikai döntések •úlyát nem szokás patikamérleggel mérni, nem is lehetne. Ki merné például nyugodt lélekkel azt állítani, hogyha egy városrészben a település lakosainak négy százaléka él. akkor ennek a területnek a fejlesztési, költségvetési összegekből négy százalékot kell kapnia, se többet, se kevesebbet... Efféle gépies elosztásra szerencsére vállalkozó sem akadna — a nyitott várospolitikát hittel vallók és megvalósítók körében semmiképp. Márpedig Szegeden — s ennek bizonyságára idézhetnénk a tanácskozási központokban zartó vitákból. a tanácstagok beszámolóiból, találkozhatnánk a körzeti népfront, bizottságok akcióira jó néhány év lett el már eikfig is a nyttt várospolitika jegyében. Egyebek között annak is köszönhetően, tagy rendszeressé vátt az tíAó&tn időben M választók ex m hasított jaik. a városta; kők és m vezetők közöm közbeszéd — a legkütönféBriib formákban. E beszétjúafcésíác Haszna eerfivámekían nem mérhető Hrievetlenüi de mindenkép-, peri éraékelhető a felel ősségtefies véleménynyilvánításban. a józan mérlegelési képesség kifejlődésében. Kevésbé általánosan fogalmazva: annak a döntéssorozatnak a megértésében, amely egy-egy település jelenét, jövőjét meghatározza. A bevesetőben említett. „gépies" példához visszatérve: elképzelhetetlen lenne ma már, hogy a hatezer lakosú Szőreg — mivel Szeged népességének négy százaléka él ott — csak négy százalékát kapja a felépíthető iskolai tantermeknek, de az is. hogy a csatornaépítésre szánt őszszeg négv százalékát mindenáron kikövetelje magának. E két szélsőséges eset, úgy hisszük, jól szemlélteti a megállapítást: az igények rangsorolásakor fontossági, sürgősségi szempontoknak kell érvényesülniük, s nem a gépies adatok. számok mérlegelésének. Ha egv-egv városrész új óvodát. Patyolat-fiókot kap. az különben sem tekintendő tanácsi adománynak, hanem a körülmények, a szükség diktálta kötelességnek E mondatot akár idézőjelbe is tehetnénk, hiszen a városi tanács elnökétől. Papp Gyulától hallottuk éopen Szöregen. ahol dr. Petri Gábor országgyűlési képviselő és Kulcsárné dr Kiss Piroska a városi népfrontbizottsáa titkárának társaságában a városrész párt- és társadalmi szervezeteinek vezetőivel. a szőregi szövetkezetek es üzemek képviselőivel találkozott. Közös gondok és az együttes munka lehetőségei kerülvén ott több órán át szóba, a beszélgetés minden mozzanatát aligha győznénk felidézni. De tán nem is az a legfontosabb, hogv a művelődési ház telefoniáról vagy balesetveszélyes bejáratáról. 'a szőregi MilSZ-tapok hel.viséggondjairóL a 43-as főút közvilágításáról essék most szó — ezek a jelzések az érdekeltekhez rövidebb úton is eljutnak. Érdemesebb inkább figyelmünket azokra az általános tapasztalatokra irányítani, amelyeket ugyancsak a tanács elnöke fogalmazott meg. A beszélgetés egyik szőregi illetékességű résztvevője finoman célzott rá: mintha a Szegeddel való egyesülés előtt a szőregiek jobban érzékelték volna, mire költik el a pénzüket. Ügy értette, többet szeretnének visszakapni a várostól a tekintélyes adót fizető virágkertészek. A városi rendszerbe kapcsolódó szennyvízcsatornát. gázvezetéket, helvet és a működtetéséhez szükséges pénzt, a régóta szükséges öregek napközi otthonának, hogy csak a nagyobb tétele- l ket említsük. De hát a .közös kalapba" tett pénzek elosztásakor sorban álló városrészek lakóinak meg kell érteniük, hogy például a szőregi szennyvizek gerincvezetékét csak a Vedres utcai átemelő elkészülte után köthetnék a váróra hálózatba. s a VI. ötéves tervben az átemelő építésénél többre nem futja a városnak. Más példával szemléltetve a szorongatott helyzetet: Szőregen nyolc tantermes iskola épült, amelyre az elmúlt tervidőszakban 21 millió forintot szánt a város. Mire eíkész.ütt. 32 millió lett a számla végösszege. A különbséget más terület fejlesztésre szánt pénzéből kellett elvenni, erre is gondolnia kell annak, aki — bármennyire is jogos — igényeit megfogalmazza. A tárgyilagosság úgy kívánja. hogv elmondjuk: o szőregiek sosem várnpk sült galambra. Lelkes irányítói, szervezői vannak a társadalmimunka-akcióknak — s igencsak megmozdul Szőreg népe, ha összefogásra van szükség. Mást ne mondjunk: a csecsemőket, öregeket is beleértve öt év alatt csaknem kétezer forintnyi társadalmi munkával járult hozzá minden ottlakó a városrész szépítéséhez. S kezdeményezőkészségben. segítő szándékban — csakúgy, mint ötletekben — most sincs hiány. Nyilván, mert érzékelik, hogv értelmes célokért, hasznos kezdeményezésekért érdemes fáradniuk. S ebben a városrész szövetkezetei, ipari üzemei járnak az élen — ha az új iskola környékét rendezni kell. ha a szeméttelep miatt tarthatatlan állapot, alakul ki, ha a nyugdíjasklub tagjai kirándulni szeretnének. S ez ígv is van rendién. Nyilvánvaló, hogy többre mennek — a maguk ereiének összefogásakor — az olyan városrészek, amelyekben az emberek ismerik egymás gondjait. S ez tágabb értelemben is igaz: a város egészének helyzetével érdemes megismertetni az egyes városrészek lakóit, hogy tárgyilagosabban ítélkezhessenek a szűkebb környezetről. Akkor talán kevesebb lesz Szőregen (a virágvárosban!) a gondozatlan előkert, az eldugult csatorna, a szemetes oark... Az önvizsgálat mérlegének serpenyőiébe az efféléknek is bele kell kerülniük — hogv magunk is az őszinte beszéd híveinek bizonyuljunk. Pálfy Katalin Új halfoldolgozó Az állami irányítás szerepe a szövetkezeti gazdálkodásban A gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet nyolc\ ani>cl millió forintos költséggel, ezerötszáz négyzetméter alapterületű, kétszintes, új halfeldolgozó üzemet létesített, ahol a próbaüzemelést már megkezdték, A két gyártóvonal közül az egyiken az exportra kerülő fagyasztott halat dolgozzák fel. a másik vonalon pedig a körösi halászlét, valamint a (él- és konyhakész halszeleteket készítik November 14—I5-én tartották Budapesten a fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusát. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Ocskó Imre, a Csongrád megyei MÉSZÖV elnöke is. Hozzászólását az alábbiakban adjuk közre. (A szerk.) AZ ÁLTALÁNOS elismerés mellett azokról a problémákról szólok, amelyek megszüntetése kedvező feltételeket teremtene a társadalmi érdekeket is szolgáló fogyasztási szövetkezetek működéséhez. Az állam és a szövetkezetek eggyüttműküdését elsősorban a lakosság szolgálatából adódó kölcsönös érdekeltség határozza meg. Számos kérdésben azonosak érdekeink. Az állami szervek jogosan várják a szövetkezetektől, hogy a tevékenységükkel összefüggő kérdésekben, például a forgalmazásban, a termeltetésben, szolgáltatásban vagy a lakásgazdálkodásban, enyhítsék a központi gondokat. Ugyanakkor a szövetkezetek — ugyancsak jogosan — számítanak arra. hogy mindehhez az állam kedvező feltételeket teremtsen. Ugyancsak társadalmi érdek a minél több lakás és a meglevő lakásvagyon megfelelő keretek közötti megóvása. A védelemért elsődlegesen felelős lakásszövetkezeti tagokat viszont csak bizonyos határokig szabad terhelni. Éppen ezért szükséges, hogy a meghatározott szolgáltatási alapokból — a lakásarányoknak megfelelően — a lakásszövetkezetek is részesüljenek. Ez nem jelentene többletkiadást, csak a meglevő pénzeszközök igazságosabb elosztását, mert a lakásvagyon megóvása állami és szövetkezeti érdek egyaránt A lakásépítést gyakran nehezítik bürokratikus akadályok. Például a lakásépítő szövetkezetek hitelképességét nem ismerik el, csak az egyes tagokét. A lakásépítő szövetkezetek jogképessége korlátozott. Ez elsősorban a kivitelezést akadályozza és hosszabbítja meg. Ha egyegy tag kilép, akkor lehet mindent elölről kezdeni. Pedig a hitelképesség megteremtheö, ha a megyékben képződő szabad, állandóan növekvő felújítási alapot átmenetileg hitelfedezetként elfogadnák. Ez nem jelentene több pénzt, több társadalmi megterhelést, csak egy bürokratikus intézkedés felszámolását. KEDVEZŐ, hogy területileg bővült a munkáslakásépítés lehetősége, mégsem élhet ezzel minden — mondjam úgy, jogosult? Társadalmunk gazdasági fejlődése ugyanis idejétmúlttá tette azt a kritériumot, hogy az építtető állami vállalati munkás legyen. Csongrád megyében, Mindszenten például nincs jelentős állami vállalat. Hiába jelentősek a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetek, a rendelet értelmében egy traktoros vagy egy ipari szövetkezetben dolgozó esztergályos nem jogosult munkáslakásra. mert nem állami alkalmazott. A jogszabályok előírják a tagsági érdekeltségi alapon képződő összegek ' felhasználását. A túlszabályozottság kóvetkezteben azonban nincs mód a tagsági érdekeltségi alapot felhasználni egy 50 négyzetméteres alapterületű tanyai bolt építésére. vagy a területen élő emberek szociális gondjainak enyhítésére. Ezért kérem: az alap felhasználásáról hadd döntsenek a szövetkezet tagjai. A népgazdaság beruházási egyensúlya nem borul fel. viszont sok ezer ember, szövetkezeti tag közérzete javulna.. Régi probléma, hogy az azonos tevékenységű szervezetek vem mindig rendelkeznek egyenlő közgazdasági és piaci feltételekkel, holott a piacon való maradás és a hatékonység érdekében ez feltétlen szükséges. Például megyénkben jelentős számú, termőhelyileg gyenge adottságú termelőszövetkezet kap bizonyos nagyságrendű preferenciát a háztáji és kisegítő gazdaságokban termeltetett és felvásárolt termékek, áruk után. Az ugyanitt működő fogyasztási szövetkezetek semminemű támogatásban sem részesülnék. Jogosan kérdezik a fogyasztási szövetkezeti tagok: milyen érdekvédelmet gyakorolunk,, ha nem tudunk ugyanolyan feltételeket biztosítani, mint a termelőszövetkezet ? Szeretném kérni az állami, tanácsi szerveket, hogy a társadalmi vagy a helyi elvárások megfogalmazásánál — különösen a fejlesztéseknél és beruházásoknál — néhol legyenek szerényebbek. Egy felújított boltban is lehet jó az áruellátás, ha nem is csillog olyan szépen, mint egy új áruház. A vásárlók nem azt nézik, milyen a polc, hanem azt, hogy mi van rajta. A szövetkezetekkel kapcsolatos állami tevékenység tő célja az össztársadalmi, csoport- és egyéni érdek összhangjának megteremtése és gyakorlati érvényre juttatása. NÉHÁNY bürokratikus vonású azonban szeretnék felrajzolni. Például a takarékszövetkezetek tevékenységét megfelelő módon szabályozták. de az alaptevékenységet kiegészítő pénzügyi feladatok ellátását a pénzügyminiszter eseti engedélyéhez kötik. Miért kell egy takarékszövetkezetnek autób aszbérlc-t árusításához, a kihelyezett telepen dolgozók munkabérének kifizetéséhez vagy az üzemi ebédjegyek értékesítéséhez miniszteri engedély? Kérem, hogy a kiegészítő tevékenység gyakorlását az OTP-hez hasonló feltételekhez kössék. Ha egy kis település takarékszövetkezete a sportkör, a Vöröskereszt vagy a horgászegyesület pénzét akarja kezelni, akkor ezt megtehesse. Sokan máig sem értjük, miért kellett egy évtizedig várni, hogy a takarékszövetkezetek ifjúsági takarékbetétet szervezhessenek saját számlájukra, vagy — hogy adózott nyereségük felhasználását szabályozzák. A tagok az adózott nyereségük egy részét még társadalmilag fontos célok megvalósulására, például óvodai hely bővítésére sem adhatják át. Ha nem tartanak túl merésznek, akkor belátható távon belül elképzelhetőnek érzem a takarékszövetkezetre bizonyos banki tevékenység bízását. A szállítási kapacitás jobb kihasználtsága és a hatékonyság érdekében a tehergépkocsik után járulék fizetését írják elő. Nem tiltakozunk. de például Csongrád megyében egy fogyasztási szövetkezet ugyanazt a tevékenységet végzi, mint a Zöldért Vállalat vagy egy termelőszövetkezet. Tehát önállóan bonyolítja a zöldség-gyümölcs felvásárlást, -értékesítést, de preferenciát nem kap. Hatósági eszközökkel kiszorolunk a piacról. Az állami, tartácsi Szervek _ hatósági jogkörükből adódóan számtalárt ponton kapcsolatba kerülnek a fogyasztási szövetkezetek szerveivel is. Ez természetes. Alapjaiban itt is rend van. Azonban: mindenki tudja, hogy a csütörtöki bevásárlónapon például Makón este 8 órakor egy teremtett lélekkel nem találkozunk az utcán. Ugyanakkor az üzletek egy része 8 óráig nyitva van. Döntsön tehát a helyi államigazgatási szerv, a szövetkezettel egyetértésben, a nyitvatartási illetően! Az üzletköri jegyzékek feleslegesek. túlszabályozottak, ezért döntsön a vállalat, a szövetkezet pénzügyi lehetőségei nek és a keresletnek meg felelően az áruválasztékban! Vagy miért a megyei és miért nem a helyi tanács engedélyét kérjük a zenés, táncos rendezvények lebonyolításához? MEGOLDÁSRA VÁRÓ áruelosztási probléma, hogy az import hiánycikkeket zömmel csak a maszekok kapják meg. Másik a fűtőolaj kérdése. Míg a maszek magánemberként két forint hatvan fillérért vásárolja a fűtőolaj literjét, mi a többszörösét fizetjük érte. Viszszatérő probléma megyénkben. hogy a tanács árhatósági jogköréből adódóan a tüzelőanyag beíuvarozásanál . Volán-tarifa szerint engedélyezi a szállítási költség felszámítását. Igen ám. de ha egv kis községben nincs Volán-kirendeltség, akkor a maszek kocsis duplájáért fuvaroz. Ezért jó lenne, ha a megyei tanács ilyen esetekre a valós kiadásokhoz alkalmazkodó szállítási díjszabást állapitana meg, mert most ráfizetünk, de csináljuk. A Csongrád megyei pártbizottságon született egy jó döntés, hogy egy szövetkezetet egy évben lehetőleg csak egyszer számoltassanak be, lehetőleg a területileg illetékes szervek képviselőinek jelenlétében. Kezdetén vagyunk a dolognak, reméljük, sikerül. Az elmúlt hetekben egy közepes nagyságrendű szövetkezetnel tájékozódtam a kötelező és nem kötelező szabályzatokról. Kiderült, hogy a szabályzatok készítését is szabályzatba foglalták. Ennél a szövetkezetnél 18 kötelező szabályzat, 12 kötelező szabályzat a szervezeti és működési szabályzatba beépítve, továbbá 6 ajánlott szabályzat készült! A papirhalmazt lemérve. 8,5 kilogrammot nyomott. Gúzsba kötjük magunkat a túlszabályozottsággal. Talán a hatóságok kiszabadíthatnának. Ezért is örültem a kisszövetkezetek és -vállalatok létesítésével összefüggő egyszerűsített ügyviteli rendszerről szóló előírásoknak. Hátha bebizonyosodik, hogy egyszerű ügyviteli rendben is lehet jól dolgozni. Az állami törvényességi felügyelet szervezetileg rendezett, tartalmilag azonban bürokratikus, sok esetben nem érdemi. Ügy gondolom, hogy elegendő lenne ötévenként állami törvényességi vizsgálatot végezni, hiszen a kötelező általános revízió is ötévenként esedékes. AZ UTOlBI IDŐBEN a feszítő népgazdasági helyzet gyors, egyszerű és hatékony reagálást kíván az állami szervektől a jogalkotásban, szabályozásban és a felügyeleti munkában. Ennek jó példája a szövetkezeti és a vállalati, valamint az új üzemelési formák lehetőségeinek kiterjesztése és érdekeltségi rendszerének megteremtése. Én nem pénzt kérek, csupán azt, hogy problémáink, bürokratikus intézkedéseink egyengetésével az állami szervek továbbra is segítsék a fogyasztási szövetkezeti . mozgalom sok irányú tevékenységét. A kapott politikai bizalom alapján, a társadalmi érdekek messzemenő figyelembevételével azon fogunk munkálkodni hogy a kereskedelmi ellátással, a termeltetéssel, az emberek lakáshoz való juttatásával .a lakosság megtakarított pénzének összegyűjtésével a szövetkezeti tagság erkölcsi, anyagi erejére támaszkodva. saját fizikai és szellemi energiánk kihasználásával szolgáljuk szocialista társadalmunk fejlődését. a szövetkezett tagság érdekeit.