Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-18 / 270. szám

4 STor/ía. 1081. november 18. Tűnő varázslat Emlékszem, hogy még nem ls oly régen mennyire irigyelték harmadik szom­szédunk feleségét, aki vala­Wnek a segítségével beju­tott az újszegedi szövőgyár­ba. Különösen akkor lett nagya tekintélye, amikor azt is megtudták a környékbe­liek, hogy a fiatalasszony szövőgép mellett dolgozik. Később is szerencsének, va­rázslatnak számított, ha az ismerős lányok és asszonyok közül valaki fonodái, vagy szövődéi munkúsnö lett. Á korábbi mozaik akkor ko­pogtatott emlékezetemben, amikor a napokban nézelőd­tem az újszegedi szövőgyár üzemcsarnokában. A válto­zások minden tekintetben szembetűnőek. A szövöde — kibírván a hazai és a kül­földi összehasonlítást — iga­zán korszerűnek mondható. Francia gyártmányú ragadó­karos gépek kattognak hi­hetetlen sebességgel. Lég­kondicionált a terem, vilá­gos és tágas a környezet. Ügy tűnik, hogy nem kap­kod senki sem, a szövőnők is begyakorlott mozdulatok­kal végzik feladataikat Eltűnt a régi, a testet és lelket Is nyomasztó, az em­bert lassan felőrlő szövöde, amelybe bekerülni hajdan csak protekcióval lehetett és igen nagy szerencsének szá­mított. E technikai változást tartjuk szerencsének. De közben más is megváltozott Először is, nem szükséges ajánlólevél ahhoz, hogy va­lakit fölvegyenek szövőnő­nek. Másodszor, senki sem .artja szerencsének, hogy belőle mégiscsak szövőnő lett, hanem inkább véli föl­udezni önmaga szerencsét­lenségét abban. Eltűnt a va­áz.slat, s ha véletlenül föl­bukkan, senki sem kívánja Közelségét, messzire elkerü­lik, fúrnak előle. Ettől füg­getlenül zakatolnak a gé­pek és körülöttünk lányok és asszonyok serénykednek. Mégsem volna igaz, hogy c nki sem akar szövőnő lenni ? A válasz még akkor sem egyértelmű, ha minden gépcsoport mellett állnak, a tanintézetekben pedig ma is ott ülnek "a padokban a Jö­vő szövődéi szakmunkásai. tlég néhány évvel ezelőtt Is egyszerű volt a tex­tllgyárak szakembereinek képzése. Maradjunk az új­ezegedi szövőgyár példájá­nál. Saját maguk tanították, képezték ki fonó- és szövő­ipari szakembereiket. Előbb hat hónapig, majd egy évig, később két évig tartott a tanulmányi idő. Mindez a múlté, jelenleg — 1980 óta — hároméves a szövő- és kötőszakmunkások tanulmá­nyi ideje, sőt új szakma­ként vezették be a textil­gépszerelő mesterséget és továbbra is tanítják a kö­tő- és varrógépműszerész szakmát. A beiskolázás, az utánpótlás megszerzése sok­rétű. A legeredményesebb most is az a megoldás, hogy a gyárak képviselői nyakuk­b' veszik az országot, jár­ják az általános iskolákat, előadásokat tartanak, filmet vetítenek és fölkérik a gye­rekeket, válasszák valame­lyik textiles szakmát, s kö­telezzék el magukat az ál­taluk képviselt vállalathoz. Ezenkívül még két csator­nán csordogálhat az érdek­lődők kisebb hányada. Saj­nos, legkevesebb eredmény­nyel éppen az a szervezet dolgozik* amely különben a legszakszerűbb volna. Ez a pályaválasztási intézetek há­lózata. A spontán érkezők száma is jelentősebb ennél. Ismerősök, barátnők ajánlá­sára viszonylag sokan ko­pogtatnak a textilgyárak aj­tajún. Egy meglepő tény: a szegedi textiliparba, illetve az újszegedi szövőgyárba egyetlenegy helybeli fiatal sem jelentkezett tanulónak, s ezt valóban csodának tart­ják, persze negatív értelem­ben. Panaszkodnak is az új­szegedi gyár vezetői emiatt. Hol van az az idő, amikor a családfő természetesnek tartotta, hogy gyermekei követik példáját, sőt három generációt is ott találhattak a szövődében! Ennek is vé­ge. A szülő azt mondja: le­gyen a gyermekemből több, mint amit én elértem. S va­lóban, ezt a magatartást csak dicsérni lehet, semmint csodálkozni rajta, netán el­marasztalni. / Egyet persze nem szabad elfelejteni: a mai szövő­üzem nem azonos a régivel. Érdemes lenne gyakrabban meginvitálni a fiatalokat az üzemekbe, hogy saját sze­mükkel lássák, milyen is valójában az ottani körül­mény. Olykor már a gyúr neve is visszafogja az ér­deklődést. Kenderfeldolgo­zás — mondják, de már az sem úgy és olyan módsze­rekkel történik, mint akár tíz, vagy húsz évvel ezelőtt. Korszerűbbek a gépek, kí­mélik az ember erejét és egészségét. S amint az ada­tok is bizonyítják, a ken­derfeldolgozó iparban a kender a legkevesebb, an­nál több a pamut, a műszál és más újfajta alapanyag. A szakmatanulás Is igazo­dik és lépést tart a fejlő­déssel. A háromesztendős képzés úgynevezett „emelt szinten" zajlik. Hetente tar­tanak elméleti és gyakorlati órákat. A tanulókat ösztön­zik anyagilag, 740—1200 fo­rint között ingadozik az ösztöndíj, az előmeneteltől függően. A tanulók kényel­mes otthonban laknak, na­ponta háromszor étkezhet­nek, ezenkívül ingyen kap­ják a tanszereket és a mun­karuhát is. A harmadéve­sek teljesítményét már dí­jazzák a gyárakban. Aki szorgalmas, igazán megta­lálja a számítását. Jelenleg csak tanyai, falusi családok gyermekei kerülnek a texti­les szakmába. A munkaügyi szakemberek azt mondják, hogy a „gyenge anyag", a nagycsaládosok és a rende­zetlen körülmények között élők gyermekeit tudják meg­nyerni. Ez nem is volna olyan nagy baj. Sőt, akár örülhetünk is annak, hogy ezek a gyerekek a tanuló­intézetekben, az otthonok­ban előnyösen változnak, formálódnak az értelmes élet irányába. A körülmé­nyek, a kialakult szokások és a rend errefelé tereli őket. Ha találunk is ellen­kező példát, azt ne tekint­sük mérvadónak. Néhány dologban persze így is akadnak viták. Ezek közül említést érdemel a képzési idő. Ha valaki csu­pán szövőszakmunkás kíván lenni, soknak tartják a há­romesztendős tanulmányi időt. Bár sokoldalúra sze­retnék kiképezni a fiatalo­kat, egyelőre csupán addig jutottak el, hogy a végzős tanulók valóban sok min­denhez konyítanak, de egyetlen szakterülethez is keveset értenek. Aki vég­zett, később beiratkozhat a „hatszázasba", hogy újabb három év alatt érettségi bi­zonyítványt szerezzen. Ez rendben is volna, de azt már nehezebben értik meg a fiatalok, hogy a saját szakmájukat képviselő szak­középiskolában miért nem kapnak pontosan olyan előnyt, mint egy más ér­deklődési körben levő szak­iskolában. Az élet nagyon sokfelé hívogatja, csalogatja a fia­talokat. Kár volna azt hin­ni, hogy a fiatal lányok leg­nagyobb álma az, hogy szö­vőnők legyenek. Természe­tesen mindenki kozmetikus sem lehet, s ahogyan min­dig is voltak szövőnők, ez­után is lesznek. Talán töb­bet kellene beszélni arról, hogy a mai szövőnő más körülmények között dolgo­zik. S ha így halad a tudomá­nyos és technikai fejlődés, holnap már nem is szövő­nőkre lesz majd szükség, hanem sokkal magasabb képzettségű szakemberekre, akik irányítják az automata gépeket. A gép kiszolgálta­tottjaiból. a gépeket kézben tarló, azoknak parancsoló és meghatározó programokat adó emberek lesznek, akiket újfent irigyelhetnek majd a régiek. Gazdagh István Szovjetunió Félmilliós város — egy hónap alatt A Szovjetunióban egy hó­nap alatt* annyi lakóház épül, amennyi megtelel egy félmillió lakosú városnak. Az elmúlt íj évben 530 mil­lió négyzetméter lakóterüle­tet adtak át, ilyen módon több mint 50 millió ember lakáskörülményei javultak. 1981—1985 között 530—540 millió négyzetméter lakóte­rület beépítését tervezik, vagyis több mint 10 millió lakást adnak át. A cél, hogy minden egyes szovjet családnak önálló ott­hona legyen. Ez reális fel­adat, mivel a városi lakos­Lefefoír, kiállítva Hosszú évek eredményes régészeti kutatómunkája zá­rult le az idén, amikor a Német Demokratikus Köz­társaságban. Drezdában a nagyközönség előtt is meg­nyitották a Bilzingsleben és Lipcse-Markkleeberg kör­nyékén 350 ezer évvel ezelőtt élt ősember munkaeszközei­nek kiállítását. A gondosan rendezett gaz­dag leletanyagot szűnni nem akaró érdeklődés kíséri. ság 80 százaléka már most önálló lakásban él. A Szovjetunióban a la­kásépítkezés, valamint a kulturális és szolgáltató vál­lalatok létesítése típuster­vek széles körű felhasználá­sával történik. Áz utóbbi évtizedekben a szövetkezeti és állami lakások 90, az is­kolák, óvodák és bölcsődék 95—97, a kulturális és szol­gáltató létesítmények 80—85 százaléka épült típustervek alapján. A lakásépítkezés műszaki alapját az ipari módszerek további fejleszté­se képezi. Ennek során a leggazdaságosabb nagypane­les építkezés minél széle­sebb körű elterjesztésére tö­rekednek. Ez elősegíti a munka termelékenységének növelését, csökkenti az épü­letek építési idejét és javít­ja azok minőségét. Az új lakónegyedek meg­jelenése együtt jár az utak, telefonközpontok, gáz- és vízvezetékek, a csatornahá­[ lózat. a tömegközlekedés és a szociális infrastruktúra je­lentős fejlesztésével. (APN) Cialorna a sivatagban A kara-kumi csatornának tíz érintett területek termé­szeti és éghajlati viszonyai­ra gyakorolt hatását tanul­mányozták a Türkmén Tu­dományos Akadémia Siva­tagkutató Intézetének tudó­sai. Megállapították, hogy a csatorna nyomvonala men­tén gazdag növényzet kelet­i kezett. javult a talaj bioló­; giai produktivitása, enyhébb | lett az éghajlat Az új föld­! területek birtokbavételének | körzetében 5—10 százalék­I kai nőtt a csapadékmennyi­ség. észrevehetően csökkent az átlagos nyári hőmérsék­let. A tizenegyedik ötéves tervben a köztársaságban újabb szűzföldeket vesznek művelés alá, nagy területű legelőket öntöznek. A tudó­sok következtései hozzáse­gítik a tervezőket és a szűz­föld meghódítóit ahhoz, hogy megőrizzék a sivatag egész­séges ökológiáját. Korszerűsítik es betegfelvételt A gyógyintézetekben a hét mindennapján folyamatosan ellátják a fekvő betegeket és az orvosi gyógykezelésre szorulókat azután is. hogy az egészségügyben 1982. ja­nuár 1-től bevezetik az öt­napos munkahetet. A fekvő­beteg-gyógyintézeti betegfel­vételről és ügyeleti rend­szerről irénvelveket adott ki az egészségügyi miniszter. Eszerint tovább korszerűsí­tik. s a helyi adottságoktól függően szervezik meg a betegfelvételt, a tömb- és pavilonrendszerű kórházak­ban célszerű önálló, folya­matosan működő betegfel­vételi osztály létrehozása. Ahol szükséges, elkülönít­hetik a belgyógyászati és a sebészeti betegek felvételét. Az ötnapos munkahétre történő áttérés kezdeti idő­szakában Ideiglenesen vala­melyik központi elhelyezke­désű belgyógyászati osztá­lyon is kijelölhetik a hétvé­gi betegfelvételek helyét. Azokban a kórházakban, ahol még nem létesíthetnek sem betegfelvevő osztályt, sem betegfelvevő részleget, felvételi csoport szervezhe­tő. A betegfelvételi egységet lehetőleg a kórház központi, mentőgépkocsi által jól meg­közelíthető részén, a diag­nosztikai osztályok közelé­ben rendezik be. A bet.eg­telvevő tevékenysége nem berolvásólhatja a sürgősségi ellátás már kialakult speciá­lis formáit. Mindazokban a gyógyító­megelőző intézményekben, ahol a betegek ellátása szük­ségessé teszi a sürgősségi, il­letve a folyamatos ellátáshoz nélkülözhetetlen laboratóriu­mi és röntgendiagnosztikai vizsgálatokat, gondoskodnak elvégzéséről Téesztae csa'ááiapnak Mezőgazdasági termelőszö­vetkezetben íérje me'leít családtagként dolgozik M. P.-né szegedi olvasónk. Is­merőseitől azt hallotta, hogy termelőszövetkezetben dol­gozó családtagokra is kiter­jesztik a tagokat megü'ető társadalombiztosítást. Kéri: ismertessük, mi ebből az igaz? Tájékozódása részben igaz. A mezőgazdasági szövetke­zet tagjának a közös mun­kában részt vevő családtag­ja 1981. december 31-ig csak baleseti ellátásra jogo­sult a társadalombiztosítás keretében. 1982. január 1-től azonban biztosítottá válik, tehát a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogo­sult lehet. A biztosítás — kisebb eltérésekkel — a ta­gokra vonatkozó rendelke­zések szerint terjed ki a családtagokra. Ha a család­tag a mezőgazdasági szövet­kezettel munkamegállapo­dást köt. a biztosítás a mun­kamegállapodás megkötésé­nek napjától kezdődik és •annak megszűnése napjáig áll fenn, munkamegállapo­dás nélkül pedig azokon a napokon, amelyeken a szö­vetkezetben munkát végez. A közös munkábap részt vevő családtag a kereső­képtelensége esetén táppénz helyett a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetről szóló rendelkezések szerint beteg­ségi segélyre, szülése esetén pedig terhességi-gyermek­ágyi segély helyett szülést segélyre jogosult. Anyasági segélyt és temetési segélyt — mint biztosított — az ál­talános szabályok szerint kaphat. Arra az időre, amely alatt a mimkamegállapodás ha­tályban volt, a családtag szolgálati idejét úgy kell ki­számítani, mintha a szövet­kezeti tagról lenne szó. Tel­jes naptári év akkor számít szolgálati Időnek, ha a mun­kamegúllapodás egész évre szfclt, és a családtag közös munkával 150, nő pedig 100 lízórás munkanapot teljesí­tett. A munkamegéllapodús nélkül foglalkoztatott csa­ládtag lényegében azokkal a napokkal szerez szolgálati időt, amelyeken a szövetke­zetben munkát végez. A rendelkezések szerint a me­zőgazdasági szövetkezetnek az a tagja, aki korábban családtagként részt vett a közös munkában, a szövet­kezetbe történt belépésétől számított két éven belül — utólagos járulékfizetés felté­telével — legfeljebb öt év beszámítását kérheti azok­ból a naptári évekből, ame­lyekben az előírt munka­mennyiséget vagy munka­napot annak idején teljesí­tette. Ugyanilyen feltételek mellett — 1983. december 31-ig — legfeljebb öt év be­számítását kérheti a közös munkában részt vevő az a családtag is, aki a szövet­kezetbe nem lép be. A tár­sadalombiztosítási bizottság az említett határidőtől Itt is eltekinthet. A családtag nyugellátásá­nak, illetőleg baleseti nyug­ellátásának alapját azok a keresetek képezik, amelyek után nyugdíjjárulékot fize­tett. Dr. V. M. CsüförtSfcSn bevésáHénop! Engedmény a felnőtteknek, meglep etés a gyermekeknek! Ruházati osztályainkon 20/-OS árengedménnyel kaphatók egyes; gyermekkabátok, gyermekcsizmák, gyermek-kötöttgarnitúrák. GYEREKEK. TI IS JÖJJETEK VÁSÁROLNI SZÜLÉITEKKEL! Rendkívüli ajánlat! Most érkezett LAKÁSTEXTII OSZTÁLYUNKRA jugoszláv csempemintás műanyag padlóborító, 200 cm széles. 160 Ft/m. ' VÁRJUK VÁSÁRLÓINKAT! SZEG£D NAGYÁRUHÁZ •J

Next

/
Oldalképek
Tartalom