Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

8 Csütörtök, 1981. október I: Lecsó, lecsó A Szegedi Konzervgyárban összesen mintegy 450 va­gon lecsót készítenek idén. Végefelé jár a zöldségidény, még mintegy két hétig szállítják a téeszckből a paradicso­mot és a pritaminpaprikát. Fölső képünkön: gép tisztítja és darabolja a zöldpaprikát. Alsó képünk; üvegekbe töltik a lecsót. iMNn'rr . Esők, záporok Várható időjárás ma es­tig: Néhányszor felszakad a felhőzet. Üiabb esők, zápo­rok várhatók. A viharos szél lassan mérséklődik. Reggel, és az esősebb helyeken nap­közben is köd lesz. A vár­ható legmagasabb nappali hőmérséklet: általában 18 és 23 fok között, az esősebb helyeken viszont 15 fok körül. ÜJ BÉLYEG A pápai kollégium fenn­állásának 45a évfordulója alkalmából új, 2 forintos névértékű bélyeget hoznak forgalomba október 3-án az „Évfordulók — események '81" sorozatban. A bélyeg­kép — amelyet Varga Pál grafikusművész tervezett — a kollégium épületét ábrá­zolja. a kollégium pecsétjé­nek és harangjának társa­ságában. Csütörtöki meglepetés 12—20 óráig 20% árengedmény Különböző gyermek­és bakfispulóverek, kocsikabát. K ót ött áruosztály unkon a földszinten. SZEGEDI «/Centrum Aruhnr Nagy László felvételed MAGYAR FOTÓRIPORTER KIÁLLÍTÁSA SZIBÉRIÁBAN Eifert János fotóművész, a Búvár című környezetvédel­mi és természetvédelmi fo­lyóirat munkatársa önálló kiállításon mutatkozik be a szibériai Omszk városában. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Magyar Fotó­művészek Szövetsége által rendezett bemutatón a mű­vész száznál több hazai és külföldi fotóját tárják az érdeklődők elé. Népi kultúra Szlovákiában a maga nemében egyedülálló érdekességként említi az útikönyv Zsgyár (Zdiar) falut. Azt írja; Zsgyár; „A Szepesi-Magúra nyugati lejtőjén épült, szétszórt te­lepülés a legfestőibbek egyike, amit egyáltalán láthatunk. Néprajz, nép­művészet, népviselet, népi építkezés iránt érdeklődőknek, különösen va­sárnap, igén ajánljuk... Az egész település műemléki védelem alatt áll. A színesre festett, kémény, kert és kerítés nélküli, .pázsitra pottyan­tott' házacskák a zöld füvön szerte­gurított hímes tojásokra hasonlíta­nak. Mindegyik egy-egy családi erő­dítmény volt, és a szorgalmas pin­gáló asszonyok újra- meg újra­festik a házak külsejét és a tarka ablakokat... A falu egyik asszonya helyi múzeumot is alapított." Igaz, az ajánlás vasárnapi, a Ma­gas-Tátrában és a Bélai-Havasok­ban kóborló turisták közül mégis sokak „hétköznapi érdeklődését" is felkelti. A műemléki védelem alatt a „zöld füvön szertegurított hímes tojások" között a kíváncsiskodó idegent egyre több „idegenforgalmi erődítmény" várja. A két- és há­romszintes, sokszobás, már-már ma­szek turistaháznak nevezhető épüle­tek „Kiadó szoba" felirattal hívogat­nak, s bizonyítják a népi kultúra haladását, korral való lépéstartását. Az útikönyv szavait komolyan vevő „néprajz, népművészet, népviselet, népi építkezés iránt érdeklődőknek" a falun végigsétálva emiatt talán némileg csalódniuk kellene, de többségük nyilván erősen remél va­lamit az igazi népi kultúrából, s ad­dig megy, míg a rendszertelen hal­maztelepülés egyik „utcájában" fel nem fedezi az útbaigazító táblát, melyen szlovák nyelvű felirat hir­deti, hogy ott jobbra (balra) mú­zeum van. S mert az útikönyv is írja, hogy „a falu egyik asszonya helyi múzeu­mot is alapított", rendíthetetlen bi­zakodással kezdjük keresni a né­hány valóban színesre festett öreg faház között „az igazit". Viszony­lag gyorsan megegyezünk abban, hogy ahol kerítés nincs, ahonnan a nyitott ajtó felé közeledvén kutya sem ront ránk, az lesz a múzeum. Kopogtatunk az ajtófélfán, s beme­részkedünk a félhomályba burkolózó előtérbe, illő köszönéssel. A hangos „Dobri deny"-re és a bátortalan „Jó napot kívánok"-ra kitárul a belső ajtó, s a múzeumalapító idős néni szíves Jó napot-tal invitál befelé bennünket. Az aprócska konyha faláról a kézzel festett sok-sok tányér közül jó néhány magyar felirattal köszönt ránk. összenézünk. A népművészet öreg mestere — díszes oklevele a szoba falán szerénykedik —, mente­getőzni kezd: „Nem beszélek ma­gyar." Viszontmentegetőzünk, hogy mi sem beszélünk szlovákul, de a kis házban felhalmozott népművé­szeti értékek nyelvét értjük —. né­zelődünk. A nénike készségesen to­pog körülöttünk. Mintha akarna va­lamit. Egyre jobban röstelljük, hogy nem tudjuk anyanyelvén dicsérfli a szebbnél szebb népviseleteket, a patinás parasztbútorokat, a sarokba állított öreg szövőszéket. Érdeklődésünket látva a népi kul­túra avatott, idős szakértője, észre­vehetően egyre barátságosabban mé­reget bennünket. Ügy tűnik, kezdi bizalmába fogadni a messziről jött vendégeket. Mi tagadás, jólesik. Már-már azt hisszük, hogy a népi hagyományok iránti önzetlen érdek­lődésünk tetszik neki. Ám egyszer­csak megszólal: — Igazán magyar? — Igen, igen, magyarok vagyunk — bizonygatjuk. — Kocka van? Egymásra nézünk: — Mit akar? Tanácstalanságunkat látva, megis­métli: — Kocka van? S kérdésének nagyobb érthetősé­ge kedvéért, két kezét egymáshoz téve, forgatni kezdi. Döbbenten me­redünk egymásra, s egyikünk szá­ján kicsúszik: — Bűvös kockát akar a néni? Élénken helyesel: — Azt, azt, magyar kockát. Sajnos, nem volt nálunk Rubik Ernő világhódító találmánya. De so­káig tűnődtünk még „a színesre fes­tett kémény, kert és kerítés nélkü­li, pázsitra pottysntott házacskák" tövében a népi kultúráról... Szabó Magdolna Egyházi vezető látogatása megyénkben Tegnap, szerdán Csongrád megyébe látogatott dr. TIM­kó Imre görög katolikus me­gyéspüspök, miskolci aoos­toli kormányzó. Bemutatkozó látogatása 6orán az egyházi vezetőt fogadta Szabó Sán­dor, a megyei 'tanács el­nöke és tájékoztatta a me­gye gazdasági eredményei­ről, illetve beszélgetést foly­tattak a görög katolikus egy­ház tevékenységéről. A megyei tanács elnöké­nél tett látogatás után a püspök felkereste Papp Gyulát. Szeged megyei vá­ros tanácsának elnökét is. GESZTENYE­FELDOLGOZÁS Megkezdték a gesztenye feldolgozását szerdán a Ma­gyar Hűtőipar zalaegerszegi gyárában. Az elmúlt évi si­keres próbagyártás után eb­ben az esztendőben 1000 tonna mélyhűtött geszte­nyemasszát állítanak elő. Ezt a terméket a hazai hűtőipar üzemei közül most már csak a zalaiak készítik. A házi­asszonyok 250 grammos, a cukrászdák és egyéb ven­déglátóipari egységek 2,5 ki­lós csomagolásban vásárol­hatják majd meg a pürének­valót. A gyár a tervek sze­rint 1300 tonna, jórészt Zala megyében termett gesztenyét vásárol feL KITÜNTETÉS Húszéves polgárvédelmi tevékenységéért Honvédelmi Érem kitüntetést kapott Fás­kerti Márton, a tejipari vál­lalat párttitkára. A kitünte­tést Budapesten vette át ELŐADAS A Juhász Gyula Művelődé­si Központban ma, csütörtö­kön 18 órai kezdettel dr. Székely Sándor, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára külpolitikai tájékoz­tatót tart Miért tanácskoztak a magyar koronáról ? Bizonyosság — Most már elhiszem, hogy a világon nagyon sok ember van! — És ezt miből álla­pította meg? — Már a hatodik kocsmába jövök be. és mindegyik egészen tele van! Gvászközlemények Köszönetet mondunk roko­nainknak, ismerőseinknek, akik felejthetetlen halottunk, DOBÖ SZILVESZTER temetésén megjelentek, részvé­tűkkel és virágaikkal mély fáj­dalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy BÚKOR JANOSNÉ Benedek Mária életének 78. évében, rövid szen­vedés után elhunyt. Temetése október 2-án 15 órakor lesz a Belvárosi temető ravatalozójá­ból. A gyászoló család. 15 595 Köszönetet mondunk mind­azon rokonoknak, ismerősöknek, a ház lakóinak, munkatársak­nak, kik felejthetetlen halottunk, BERAR SZVETOZARNÉ temetésén megjelentek, részvé­tükkel és virágaikkal mély fáj­dalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. 15 575 Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, nagyapa, fiú. após és testvér, TUSKA FERENC életének 48. évében hirtelen el­hunyt. Temetése október 2-án 15 órakor lesz az újszegedi te­mető ravatalozójából. A gyászoló család. »'96 Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a felejthetetlen édesanya, nagymama, JUHÁSZ IMRÉNE Ürmös Eszter életének 77. évében, rövid szen­vedés után elhunyt. Temetése október 2-án de. 11 órakor lesz a Dugonics temető ravatalozó­jából. A gyászoló család. 15 593 Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesanyánk és nagymama, TÖTH MIHALYNE Kardos Erzsébet életének 63. évében, hosszantar­tó, súlyos betegség után elhunyt. Temetése 1981. október 2-án de. 10 órakor lesz a Belvárosi te­mető ravatalozójából. A gyá­szoló család. 16 337 Mély megrendüléssel és fáj­dalomtól összetört szívvel tudat­juk, hogy VASS JÓZSEF korábban pusztamérgesi, majd szőregi lakos, életének 62. évé­ben rövid, súlyos szenvedés után. szeptember 29-en elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatásá­ról külön értesítést adunk. A gyászoló család. VÁLTOZÁS A NEMZETKÖZI BUSZJÁRATOK MENETRENDJÉBEN A korábban kiadott me­netrendtől eltérően a ma­gyar—jugoszláv autóbuszvo­nalakon a téli időszámítás kezdetétől, tehát szeptember 27-től egy órával korábban indulnak a kocsik, függetle­nül attól, hogy hazai, vagy jugoszláviai vállalat üze­melteti-e a járatot. Az uta­sok figyelmébe ajánljuk azt a Volántól kapott tájékozta­tást is, hogy a magyar me­netrend szerinti kocsik ju­goszláv területen egy órával később járnak. HALÁLOS BALESET Felgyő és Csanytelek kö­zött Kiss Mihály 32 éves csongrádi (Felszabadulás u. 11.) lakos személygépkocsi­val az esti sötétedés beállta után szabálytalan előzés közben elütötte a vele szem­ben kivilágítatlan kerék­párral közlekedő Valkai Ist­ván 49 éves csanyteleki (Csongrádi út 32.) lakost. A kerékpáros belehalt sérülé­seibe. A vizsgálat eddigi adatai szerint Kiss Mihály szeszes ital hatása alatt ve­zette autóját, ezért jármű­vezetői engedélyét bevonták, ezen túlmenően pedig elő­zetes letartóztatás mellett indítottak ellene büntetőel­járást Á hazai tudósokon kívül Ausztriából Franciaország­ból, az NDK-ból, az NSZK­ból és Svájcból érkezett szakemberek is részt vettek a Magyar Nemzeti Múzeum, ban tartott, a magyar koro­nával és magyar koronázási jelvényekkel foglalkozó két­napos tudományos tanácsko­záson. A konferencia után alkalmunk volt néhány kér­dést feltenni a négy évtizede Argentínában élő Bajai Sza­bolcs professzornak, aki az UNESCO képviseletében vett részt a tanácskozáson. — Professzor úr! A ta­nácskozás előtt a résztvevők különféle műszerekkel vizs­gálták a magyar koronát. Miért? — Mert a koronakutatással foglalkozó szakembereknek erre 1938 óta most nyílott először alkalmuk. Ráadásul annak idején csak távolról lehetett megnézni a koronát, ezúttal pedig lehetővé tették a tudományos vizsgálatot is. — A tanácskozás témája a magyar történelem egyik legértékesebb műkincse, amely évszázadokon keresztül álla­miságunkat szimbolizálta. Miért fontos ez a műkincs a nem magyar kutatók szá­mára? — Több okból. Iparművé­szeti szempontból például azért, mert ez az egyetlen műkincs, amelyen a bizánci rekeszzománc művészetet ta­nulmányozni lehet. Más bi­zánci rekeszzománc nem maradt fenn a XII. század­ból. Tárgyi jelentősége van többi között a korona bi­zánci és latin feliratainak, illetve ezek eredetének, va­lamint annak, hogy a koro­nát mikor, miből, hogyan, milyen technikával készítet­ték. A koronatörténeti ku­tatás elvi-eszmei kérdése pe­dig az, hogy miért olyan a korona, amilyen? Ez a kér­dés állambölcseleti, filozófiai szempontból fontos, hiszen a magyar korona az Árpád­korban létrehívott állam szimbóluma, azaz egy törté­nelmileg meghatározott kol­lektív pszichológiát fejez ki. mint ahogy ma az állami címer is bizonyos kollektív­akarat kifejezője. A szimbó­likakutatás napjainkban vi lágszerte aktuális tudomány­nyá vált. — Mi volt a jelentősége a tanácskozásnak? — Semmi más. minthogy először találkoztak és vetet­ték össze kutatási eredmé­nyeiket egymással a külön­böző szakterületek képvise­lői, akik eddig lényegében egymástól függetlenül publi­káltak. A koronakutatók kö­zül először találkoztak itt a spektrológus a művészettör­ténésszel, a kémikus az öt­vösművésszel, a restaurátor a pszichológussal. — Milyen eredménye volt a tanácskozásnak? — Ügy hiszem, hogy sikerült meghatározni, listába szedni azokat a magyar koronával kapcsolatos vitatott problé­mákat, amelyeket most a ta­nácskozás után kell megol­dani. A. G. POSTÁS KÉPZŐMŰVÉSZEK SZABADKAN A szabadkai Veljko Vla­hovic Munkásegyetem fes­tők és szobrászok klubja, va­lamint a szabadkai Sverna Racka Postaforgalmi Mun­kaszervezet rendezésében szeptember 25-én nyílt meg az a kiállítás, mely a Sze­gedi Postaigazgatóság kép­zőművészkörének tagjai: Áb­rahám Mária, Csarejs János, Fontos Zoltán, dr. Marosvá­ry Vilmos, Katona Imre, Tóth Mihály és Varró Má­tyás munkáit mutatja be. A kiállítást Szaljkó István fes­tőművész, a vajdaság kép­zőművész-szövetségének el­nöke nyitotta meg. A mun­kásegyetem igazgatója va­lamennyi kiállítónak okle­velet adományozott. A ki­állítás október 3-ig tekint­hető meg. üFmmmsm \ A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi Bizottságának napilapja. Főszerkesztő: F. Nagy István — Főszerkesztő-helyettes: Sz. 8101 István — Kiadja a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat. Feli-: kiadó: Kovács László — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged. 1 nácsköz társaság útja 10. Sajtóház. 6740 — Telefon: 12-633 — a 'at nyomja: Szegedi Nyomda. Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. — (7 Igazgató; Dobó József — Terjeszt) a Magyar Posta. Előfizetheti oostabivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dlj egy hőnapri forint - index: 85 oss — ISSN: U33—«£> x 1 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom