Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

Csütörtök, 1981. október 1. 7 Az alkotás rangja Mee-meguti a fülünket a hír, hogy egyik egyetemünk­re sokkal többen jelentkez­tek, mint amennyit vártak, a másikra pedig sokkal ke­vesebben. Az elsőnél köny­nyen mondjuk, nagy baj nincsen, mert a sokból ki lehet válogatni a legjobba­kat — bár nem ennyire egyszerű a dolog itt se —, de mit kezdjünk a második­kal? Ahová kevesen jöttek, ott a gyöngébb is megél. Ha jól belegondolunk, elkezdd jük nem érteni a dolgot, mert ha egyik diploma mö­gött kevesebb a fedezet, ak­kor baj van. Sakkozhatnánk magunk­ban tovább az asztal mellett, de ha alkalom kínálkozik, kérdezzük meg inkább azt. aki mélyebbre lát. A Nehéz­ipari Műszaki Egyetem rek­torhelyettese, dr. Kovács Fe­renc vállalkozott rá Miskol­con, hogy a messziről jött újságíróval beszélgessen er­ről. Ha a puszta tényt nem véletlen jelenségnek fogjuk föl, hanem mérleg nyelvé­nek, amelyik- kellemetlen tartomány felé mutat, min­denképpen keresnünk kell az okokat Vonzó lehetne a pálya, hi­szen ilyen jó elhelyezkedési lehetőségeket talán egyik egyetem-se kínál. Egy vég­zős gépészmérnök vagy ko­hómérnök legalább öt hely közül választhatja ki a leg­jobbat. Sajnos, akármelyiket választja, az első fél órában kiderül, ő a sokadik mérnök, aki munkaidejének töredéke alatt végez csak képzettségé­hez illő mérnöki munkát. Miért tupíroz a vállalat? Miért vesz föl fölöslegesen mérnököket? Senki nem kényszeríti, maga hirdeti az állásokat Azért, mert hiva­talsegédet és anyagbeszerzőt nehezebben kapni, mint mér­nököt. Szakmunkás például nem vállalná ötezer forint alatt ugyanazt. Akárhonnan nézzük a dolgot, itt erősen a fejére állt valami. Találkoztam egyik nagy­vállalat diploma szerinti gé­pészmérnökévél. Szervezési főosztályvezető, de ehhez az asztalhoz és munkához nin­csen szükség mérnöki diplo­mára. Megkérdeztem, meny­nyivel keresne kevesebbet, ha ugyanennél a vállalatnál azt csinálná, amihez legjob­ban ért. Meglepett a válasz: évente legalább 35—40 ezerrel. Mivel az íróasztal és a velejáró rang sok más előnnyel is járhat — hama­rabb észreveszik, lakást is előbb kaphat — nem cso­dálkozhatunk hogy ezt a pá­lyát is elhagyják sokan. Tár­sadalmi megbecsülés helyett lebecsülésről van tehát szó. A rektorhelyettes így mond­ta: az adminisztratív főnök nagyobb, mint az alkotó egyén. — Hisz abban, hogy fejéről a talpára áll a mérnökök ügye? — A belátható időt tekint­ve pesszimista vagyok. Láncolatot kell keresnünk, hiszen a dolgok összefügge­nek. Az egyetemen tapasztal­ható gondok az egyetemen kívül erednek, tehát megol­dásuk sem lehetséges csak belülről. Idén tizenkét pont­tal is vettek föl hallgatókat. Igen alacsony az alsó határ, sokan vannak, akik alig ju­tottak magasabbra ennél. Igaz, a közvélemény úgy tudja, ide könnyű bejutni, de nehéz bennmaradni, és ebben sok az igaz3ág Soha nem volt cél, hogy csökkent­sék a színvonalat. gyönge mérnököt ezután se akarnak kiengedni az egyetemről, de a tendencia, ha marad, elke­rülhetetlenül általános szín­vonalvesztéshez vezet. Elmé­letileg előnyt jelentenének a szakközépiskolák. onnan mégis nehéz ide bekerülni, vagy nehezen boldogul, aki­nek sikerül. A gimnázium szakmát nem ad ugyan, de szellemileg érettebbek, akik onnan jönnék. Sajnos, min­den gimnáziumra ez se vo­natkoztatható. Kovács Fe­renc így fogalmaz: az erős gimnáziumban végzett nőt­len fiatalember az optimum, aki könnyen sajátítja el a természettudományi és tech­nikai ismeretéket a kor szintién. — Hány ilyen erős gimná­ziumunk lehet most? — Sajnos, csökken a szá­muk. Körülbelül húsz. — Gimnáziumaink többsé­ge tehát a szükséges minő­ségen alul termel? — Mérhető, hogy igen. Hasonló panasz más egye­temeken is elhangzik, a föl­vételi vizsgák sokszor igen meglepő, és semmiképpen nem megnyugtató jelensé­gekre hívják föl a figyel­met. Mondhatnánk, ja ,itt a matematika és a fizika a lényeg, az pedig mumus­tárgy a középiskolákban, de ne elégedjünk meg ennyivel, mert bölcsészkaron legalább ennyire panaszkodnak he­lyesírási gondokra vagy a történelmi ismeretek hiányá­ra. Kérdeztem Miskolcon, vajon figyelheti-e a gimná­zium tanára, mit követel az egyetem, hogy ahhoz igazít­hassa ő is a mércét. Azt a feleletet kaptam, hogy a kapcsolat legföljebb esetle­ges. A gond tehát súlyos. Bár számok írják elő, hogy ennyi meg ennyi mérnökre van szüksége az országnak, de hozzá kell tennünk, hogy jó mérnökre. Kovács Ferenc azért pesszimista a belátha­tó időt illetően, mert még mindig csak agitálunk, hogy növeljük a termelékenységet, de nem teszünk meg min­dent, hogy valóban növel­hessük. Ha nem csak mond­juk, mondogatjuk, hanem a zsigereinkben is érezzük, hogy egyedül a végzett mun­ka boldogít, az alkotó mun­ka akkor éri el igazi rang­ját. Az alkotás nem nélkü­lözheti a valódi és nem csu­pán papíron igazolt tudást, ettől várható tehát, hogy a tudó fiatalok jelentkeznek majd a föl vételin. Rákérdeztünk, miért tart­ja fontosnak, hogy az erős gimnáziumokból nőtlen fi­atalok jöjjenek? Sok ága van ennek, mindent fölso­rolni se lehet. A nőtlen ifjú oda megy szakmai gyakor­latra, ahol a legtöbb hasz­nosítható gyakorlatra tehet szert, a családos pedig oda, ahol a felesége van. Akinek négy—öt éven keresztül olyan gondjai vannak, hogy beteg a gyerek, eltörött ott­hon a csap. vagy nincsen megfelelő lakása, az sokszor erőfeszítések árán is csak mérsékelt eredményeket tud elérni. Az a munka viszont, amit még mindig rokonitunk a mérnöki oklevélhez, ma­gyarázkodás, fönntartás nél­küli teljes embert kíván. Gazdasági gondjaink csak hozzáértéssel oszlathatók, a társadalmi értékítéletnek eb­be az irányba kell változnia. Kimondva furcsa, végig­gondolva természetes, hogy a mostani tanévtől jogászo­kat is képeznek a Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen. Százhúsz hallgatót vettek föl a nappali tagozatra, hatva­nat levelezőre. Azért fur­csa, mert a két pálya tan­anyaga nem kapcsolódik, és azért természetes, mert a város a műszaki értelmiség túlsúlyából adódó egyoldalú­ságot akarja oldani. Kultú­rális missziót is szánnak az állam- és jogtudományi in­tézetnek. és bíznak benne, később további bővítésre is mód nyílik. Az egyetem is, és Miskolc is szeretettel fo­gadta az új első évfolyam oktatóit, úgy hallottuk, egyi­kük Szegedről érkezett. A jogászok képzését azért is fontosnak tartják, mert te­hermentesíthetik vele a töb­bi egyetemet, és arra is szá­mítanak, hogy a Miskolcon végzők az ország északi ré­szében helyezkednek majd eL Horváth Dezső Biológia és ipar A világon mindenütt fog­lalkoznak a biológusok az­zal, hogy 2000-re a biológia ipari célokat szolgáljon. Egy ötszáz kilós szarvasmarha ma egy nap alatt kb. 0,5 kg fehérjét állít elő. Közben az állatnak magának is táplál­koznia kell, helyre van szüksége, ami nem kis költ­séget jelent. Ugyanezen idő alatt 500 kilogramm bakté­rium 5—50 tonna fehérjét termelne viszonylag kis he­lyen. A erjesztő baktériumokat már régóta ismeri az em­ber, de igazi jelentőségüket csak újabban ismerte fel. A japánoknak nem kevesebb, mint 4000 kutatójuk dolgozik ebben az iparágban. Brazí­liában, Nagy-Britanniában, Svédországban, a Német Szö­vetségi Köztársaságban, Ku­bában és másutt is erjesztés­sel állítanak elő fehérjéket és energiaszolgáltató anya­gokat. Mesterek városa A belorusz Ivenyec város 600 éves. Régóta híres ügyes mesterembereiről: takácsai­ról, fazekasairól, fafaragói­ról. Ezeket a mesterségeket ma is űzik a városban. Napjainkban egyik leghí­resebb fafaragó — Appolina­rij Rupko. Háza a faszob­rászat 6ajátos múzeuma. Cso­dálatos tehetségű ember, a munka embereinek, irodal­mi személyiségeknek, belo­rusz mesehősöknek egész galériája került ki a keze közül. Az ivenyeci kerámiát min­denekelőtt csikós szövethez hasonló díszítéséről ismer­ni meg. A múlt gazdag hagyomá­nyainak alapján virágzik a korszerű takácsművészet is. Az ivanyeci sokszínű taka­rók, kendők, terítők és ün­neplő ruhák díszítik a min­dennapi életet, sikert arat­nak a kiállításokon. Távközlés-napelemekkel Az ausztráliai vasutak táv­közlési rendszerének ener­giaellátását a hálózattól füg­getlenül napfénycellákkal oldják meg. E célból nap­elemmodulokkal és megfele­lő akkumulátortelepekkel szerelik fel a vasút hu­szonnégy erősítőállomását, amelyek hetvenkét csatornán biztosítják a mikrohullámú távközlési összeköttetést. Az új, napelemeken alapuló energiaellátó rendszer össz­teljesítménye 30 kilowatt, és rövidesen elkészül mintegy ötmillió dolláros költség­gel. Rendkívüli áron kaphatók 350 cm3-es 3 AWA motorkerékpárok járműboltjaiban <LLALAr SZEGED. Mérey u. 15. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, Szántó K. X a. 4, MAKÓ, Lenin tér 9—11. SZENTES, Kossuth u. 12—16. Régi ár: Üj ár: JAWA 350 cm'-es motorkerékpár 18 900 Ft 15 900 Ft JAWA 350 cm3-es motorkerékpár, bukásgátlóval 19 500 Ft 16 500 Ft GYORSÍTOTT OTP-ÜGYINTÉZÉS1 AMlG A KÉSZLET TART! wr Oszi vendéglátó napok a Szeged Nagyáruház éttermében! 1981. október 2-án (pénteken) 19 órától „TITOKEST". Étlapon: XVI—XVII. sz. ételek! VARJUK VENDÉGEINKET: SZEGED NAGYÁRUHÁZ Serdülők, szülők, tanárok Megkezdődött egy új tan­év, a nyári nagy-nagy fo­gadalmak megvalósításának ideje. „Idén jobban ráhaj­tok. Rendszeresebben fogok tanulni. A középiskolában már komolyabb leszek". Vagy: „Az érettségi előtt, főként a felvételik miatt már nem lehet lazítani, köny­nyelműsködni". De ilyenkor nem csak a diákok, hanem a pedagógu­sok is különböző fogadalma­kat tesznek. S ez érthető, hiszen nem mindegy, hogy félévkor vagy az év végén milyen lesz az osztályátlag, s az eredményt valójában milyen áron lehet elérni. Mindehhez nélkülözhetet­len a szülők segítsége. Szük­ség van arra, hogy hárman — a tanár, a tanítvány és a szülő — valójában együtt dolgozzanak, folyamatosan az év elejétől. A követelmények minden évben változnak, s általában egyre nagyobbak. A peda­gógusoknak és a szülőknek egyaránt van mit tenniük azért, hogy a fiatalok minél könnyebben eligazodhassa­nak abban a világban, ame­lyet később nekik kell majd tovább formálniuk. De ez a szándék csak akkor rea­lizálódhat, ha egyféleképpen neveljük a gyerekeket az is­kolában és otthon. Mert, ha elvárjuk például a mai ti­zenévesektől, hogy tőlünk a felnőttektől tanuljanak, ak­kor nekünk felnőtteknek is naponta készülnünk kell, hi­szen csak így lehet tőlünk tanulni... Azok a fiatalok, akik ka­maszéveiket élik, már más­képpen figyelnek bennünket a felnőtté válás küszöbén. A szakmaválasztás, majd a családalapítás, az otthonte­remtés gondjaival kell nekik is pár esztendő múlva szem­benézniük. Magatartásuk, a mi példáink alapján formá­lódik. Valójában már tizen­éves korban is eldől, hogy később, felnőttként hogyan találják meg helyüket, mi­ként boldogulnak, és meny­nyire tudnak beilleszkedni új környezetükbe a fiatalok. Eldől, hogy a tanulásban, a munkában, a sportteljesít­ményekben kíván-e kiemel­kedni, vagy esetleg a divat majmolásán, a szórakozáson kívül nem érdekli semmi más. Életkori sajátosságból adódóan sok a konfliktus. De, hogy a konfliktusok megoldódjanak, hogy min­den nyitott kárdésre idejé­ben hangozzon el, és elfo­gadható legyen a felelet, el­engedhetetlen, hogy szülő és gyerek, tanár és tanítvány, mester és tanuló, felnőtt és tizenéves között olyan le­gyen a kapcsolat, hogy bíz­zon, higgyen egyik a má­sikban. Ez év májusában a KISZ X. kongresszusán, illetve an­nak előkészítő időszakában, a mai tizenéves korosztály problémáit taglalva nem ok nélkül vetődtek fel a kü­lönböző kérdések. Többek között: „Eleget és jól fog­lalkozunk-e ezekkel a prob­lémákkal? Segítünk-e az élet nagy kérdéseinek meg­válaszolásában ?" Ezeket a kérdéseket nemcsak az if­.j úsági szövetség, hanem szü­lők, pedagógusok, felnőttek is időnként nyugodtan fel­tehetik önmaguknak. Mert ha nem, akkor a következe­tesnek hitt nevelés, a leg­jobban kidolgozott oktatási forma is kudarcot vall. Mert gondoljunk arra, hogy a fiatalkorúak évente 6—7000 bűncselekményt követnek el. Ez az összes bűncselekmé­nyek 8—9 százaléka. Mér­legeljünk: Ezek a gyerekek sem bűnözőnek születtek. Legtöbb esetben a rendezet­len családi körülmények tet­ték azzá őket. Azok a kö­rülmények, amelyekért so­hasem a gyerek felel. De nemcsak a szülőknek, hanem a pedagógusoknak is van mit tenniük, hogy a ve­szélyeztetett fiatalok ne lép­jenek a bűnözés útjára. Ezeknek a tizenéveseknek életkorukhoz mérten is ala­csony a műveltségi szinvona­luk, mely részben a nevelő­munka hiányosságaiból is adódik. Legtöbb pedagógus hangoztatja: mi megtettünk eddig is mindent. A szülők közül is sokan és joggal vé­lekedhetnek hasonlóan. Ak­kor hol a haj? Talán ott, hogy külön-külön mindenki igyekszik tenni valamit a fiatalok érdekében. S ha netán pedagógus és szülő mégis egymásra talál a felnőttek sokszor megfeled­keznek arról, hogy a gye­reket — akinek érdekében létrejön az egészséges szö­vetség — meghallgassák, ko­molyan vegyék véleményét. Az új tanév elején el­hangzó különböző fogadal­makat a felnőtteknek is ér­demes 'enne az év végi bi­zonyítványosztásig megtar­tani. Például ilyeneket: A gyerekem után rendszeresen érdeklődöm az iskolában. Felelős vagyok a gyereke­mért, a tanítványaimért. S talán akkor nem hangoztat­juk oly sokszor, néha fe­leslegesen, hogy sok baj van a mai tizenévesekkel, és bezzeg a mi időnkben ... A. S. Kedves Fogyasztó! KÓSTOLJA MEG a Szegedi Tejüzem legújabb termékét, a banános krémtúrót Kapható az élelmiszerboltokban. Csütörtöki vásár 12 órától 20 óráig a 20 óráig nyitva tartó boltjainkban egye? cikkek 20y árengedménnyel kaphatók!

Next

/
Oldalképek
Tartalom