Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-23 / 249. szám

PSntek, 1981. október 23. 5 01 nap az iskolában A pedagógusszakszervezet központi vezetőségének ülése Az ötnapos munka- és foglalkoztatnak. így például tanítási hét bevezetéséről szóvá tették, hogv — az ál­tárgyalt csütörtöki ülésén a talános iskolákban kevésbé. Pedagógusok Szakszerveze- a középfokú intézményekben tének Központi Vezetősége, jobban — az „összesűrített" Az Építők székházában meg- tanrend nagyobb erőfeszítést tartott tanácskozáson a Mű- munkaintenzitást kíván ok­valődési Minisztérium és a tatóktól, diákóktól eevaránt. szakszervezet elnökségének A munkaidő jobb kihaszná­egyeztetett állásfoglalását lása persze természetes- köve­Drecin József miniszterhe- télmény nemcsak az oktatás­lyettes terjesztette a testület ban, hanem másutt is. arra elé. azonban vigyázni kell, hogy Elmondta: az oktatási in- a Raulok életkori sajátossá­tézménvekben tanulók és fainak megfelelő teherbíró­dolgozók új munkarendié képességet ne lépjék túl. hi­véglegesen, s minden rész- szeri például a gyakori napi letében nem alakult még kl. hétórás tanítás, vagy a szak­ám a bevezetés irányelvei- , nek kidolgozásakor már tá- közéDÍskolák esv nvolc maszkodhattak bizonyos ta- oraiaba sűrített Illyés Gyula elismerése Az 1981. évi Mondello-dí­jat, az Olaszországban ki­adott egyik legrangosabb irodaimi díjat. amellyel külföldieket jutalmaznak, ebben az évben Illyés Gyu­lának ítélték oda. A zsűri véleménye szerint a ma­gyar költő versei híven tük­rözik mindazt az erkölcsi értéket, amely egy nagy művész költészetéből és emberi egyéniségéből fa­kad, és amely igen nagv hatással van az olvasókra. Illyés verseit Umberto Albini kitűnő fordításában ismerhette meg az olasz közönség. Albini csaknem negyedszázada népszerűsíti a magyar költészetet Olasz­gyakorlati i országban. pasztalatokra, hiszen az idei foglalkozása korántsem ideá- A Mondello-díjat szom­tanévtől az ország 300 isko- Ug megoldás. I baton adiák át Pálermóban. Iájában kísérletképpen áttér­tek a heti ötnapos tanítási ciklusra. Alapvető cél, hogy az intézkedések miatt ne csökkenjen a pedagógiai munka eredményessége, színvonala, s ne növekedjék a diákok megterhelése sem. A szocialista nevelés fel­adataiból tehát semmiképp sem engedhet az iskola, ám éppoly fontos követelmény az is, hogy az áttérés ne ve­szélyeztesse a pedagógusok jelenlegi életszínvonalát. Többen a már ötnapos munkarendben működő isko­lák tapasztalatairól beszá­molva a zökkenőmentes vég­rehajtóshoz igyekeztek hoz­zájárulni javaslataikkal, s hangot adtak azoknak az ag­godalmaknak ls. amelyek számos tantestületet ma is Ifjúsági tanácskozása A KISZ Szeged városi bi­zottsága tegnap, csütörtökön délután Novákné Halász Anna első titkár vezetésé­vel ülésezett. Megtárgyalták a KISZ X. kongresszusa és a városi küldöttgyűlés határozatai­nak megvalósítását szorgal­mazó feladattervezetet. A KISZ-élet. a KlSZ-munka minden területével részlete­sen foglalkozó programterv tartalmazza a városi bizott­ság, a munkabizottságok és az apparátus tagjainak fel­adatait, szól a bizottsági és az alapszervezeti titkárok megnövekedett tennivalóiról is. Javaslatot fogadtak el a testület munkáját segítő gazdaságpolitikai, agitációs­propagandista, érdekvédel­mi-szociálpolitikai és poli­tikai képzési munkabizott­ságok összetételéről. prog­ramjáról. Megvitatták az Ifjú Gárda városi parancs­nokságának munkatervét is. Tiszta lappal Emlékezés Katona Ferencre A szegedi munkásmozga­lom kiemelkedő alakjára, Katona Ferencre emléke­zünk. 1911. október 24-én szü­leteti, küzdelmes életű mun­káscsaládban. Nyolcan vol­tak testvérek, de az országos baj, a „szapora csecsemőha­lál" széles rendet vágott kö­zöttük is, csak hárman érték meg a felnőttkort. Ferenc az elemi iskola elvégzése után a szobafestő-mesterséget ta­nulta ki. Közben kinyílt előtte a világ, mestereket, munkaadókat, inasokat, fel­nőtt munkásokat ismert meg, megtapasztalta a szükséget és jogtalanságot. Jól megta­nulta szakmája fortélyait is. Kitartó, pontosan dolgozó munkás lett belőle.* Ezek az erények jellemezték minden későbbi tevékenységét, egész magatartását. Az eszmélkedő ifjúmunkás 1929-ben lelt utat a mun­kásmozgalomhoz. Az építő­munkások szakszervezetében, a fiatalok csoportjában talált harcos, nevelő közösségre. Itt érték először azok a meg­határozó élmények, amelyek aztán megszabták egész élet­útját. Nem csupán a törté­netileg deformálódott társa­dalom szerkezetét, a hata­lom működését, az elnyo­más rendszerének farkastör­vényeit látta fokról fokra át, hanem megtapasztalta és át­élte a munkások ,a dolgozók céltudatos összefogásának erejét is. Sztrájkharcok ed­zették öntudatát és bátorsá­gát A harmincas évek közepén ideiglenesen Budapestre köl­tözött, hogy munkát találjon. 1936-ban és 37-ben kemény sztrájkküzdelmek részese itt, amelyet a szobafestők a töb­bi építőmunkással együtt folytatnak az éhbérek ellen. A MÉMOSZ Aréna utcai központjából irányított mun­kabeszüntetések idején Kato­na Ferenc nem csupán a szervezésben vett részt, de tagja volt a sztrájkőrség­nek is. Mikor két év elteltével visszatért Szegedre, a fiatal munkást edzett, tapasztalt munkásvezetőként fogadták. 1938-ban beválasztották az építőmunkások helyi csoport­jának vezetőségébe. Itt tevé; kenykedik éveken át a rend­kívül szűk legalitást kiegé­szítve a bátran és körülte­kintően alkalmazott illegális formákkal. Támogatja a Vörös Segély munkáját, titkos agitációt folytat. 1940-től megszervezi a moszkvai és a londoni rá­dió magyar nyelvű adásai­nak csoportos hallgatását, a hallottak megbeszélését és a híranyag terjesztését. Csak az idősebb nemzedék tudja, hogy milyen jelentő­sége volt ennek a háborús években, amikor a félreve­zetés és a ködösítés tetőfo­kára hágott. Amikor, kivált a nagy vereségek időszaká­ban, a fasiszta hírközlő szer­vek még a csaták és vissza­vonulások színterét is titkol­ni igyekeztek. Az „ellensé­ges adók" hallgatását pedig nem csupán a rádiókészülék elkobzásával, hanem súlyos börtönnel is büntették rém­hírterjesztés címén. Katona Ferenc 1944 tava­szától részt vett az internált munkásvezetők családjainak segélyezésében. 1944 nyarán behívták katonai szolgálatra. Ö azonban, mihelyt mód nyí­lott rá, még a harctéri be­vetés előtt elhagyta csapat­testét. Mikor a háború forgatagá­ból hazakerült, belépett a kommunista pártba és az építők pénztárosa lett. 1949­ben újabb munkahelyre küld­ték. a Magasépítési Vállalat személyzeti osztályának Irá­nyítását vette át, igaz. rövid időre. Ugyanis jól ismerve politikai állhatatosságát, pon­tos, lelkiismeretes munkáját, 1950-ben a városi pártbizott­ság munkatársának válasz­tották meg. Ez a választás helyesnek bizonyult. Katona Ferenc eszmei szilárdsága higgadtsággal és emberies­séggel párosult. 1956-ban, az ellenforrada­lom kitörésekor azonnal fegy­vert fogott, őszülő fejjel és gyengülő egészséggel is véd­te a szocializmus vívmányait, majd részt vett az MSZMP és a munkásőrség megszer­vezésében, a konszolidáció igen összetett feladatainak megvalósításában. Még megérte, hogy az ügy, amelyre feltette életét, biz­tos történelmi vágányra ke­rült, láthatta, miként bomla­nak ki szocialista társadal­munk alkotó erői szűkebb hazájában és az egész or­szágban. 1970 áprilisában hunyt el Szegeden. Emlékezetét mél­tán őrizzük, példáját idézzük és tanulunk belőle Székely Lajos * Az MSZMP Szeged városi bizottsága és Szeged megyei város tanácsa születésének 70. évfordulója alkalmából október 28-án. szerdán 11 órakor a Belvárosi temető­ben koszorúzást rendez Ka­tona Ferencnek, a helyi mun­kásmozgalom harcosának, a Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetettjének sírjá­nál. Régóta tart a csöndes vi­ta: aki nagyon jól érti a szakmáját, abból legyen az irányító, vagy asztal mel­lett a kisebb képességű is jó. Első szóra kimondhatjuk, a gyönge képességűre ko­moly dolgot rábízni nem szabad, nála okosabb em­berek irányítását pedig leg­főképpen nem. Ha viszont azt mondjuk, a lehető leg­tehetségesebb emberekkel töltsünk meg minden irá­nyítószéket, azonnal jön a természetes kontra: és ak­kor ki dolgozik? A legoko­sabb ötlet is árokba gurul, ha halkezesen akarjuk meg­valósítani. Elrégódhatnánk ezen az ellentmondáson akár reggelig is, ilyen egyszerű­en nem jutnánk előbbre. Azt kellene mondanunk, mindenhol okos ember le­gyen, ahol okosra van szük­ség. A másik gondolat: ha va­laki bebizonyitotta, hogy igen hasznos munkát tudott végezni eddigi munkahe­lyén, és fej bel 1 tartalékai előreláthatóan sok évre szól­nak még, elmenjen egy má­sik állásba, vagy maradjon a helyén ? Mezőgazdaságban dolgozó emberről van szó, ! vehetjük a hasonlatot nyu­| godtan a földről: előre meg­fontolt, tudományosan meg­alapozott és a gyakorlat ál­tal többszörösen alátámasz­tott vetésforgóra van szük­ség, hogy ugyanaz a talaj minden évben jól teremjen. Ha mindig ugyanazt vetik bele, a tavalyi már elszív­ta az idei elől a tápanyagot, és elszaporodnak a belső kártevők körülötte. Első szavazatunk tehát az — és ezt később se akarjuk még ferdíteni se —, hogy sok­szoros haszon származhat belőle, ha egy-egy állásban cserélődnek az emberek ak­kor ls, ha nagyon jól dol­goznak. Ennyi bevezető után ide­je kimondani, miről ls van szó. Tavaly ősszel bejelen­tette Gavallér József szaty­mazl főkertész, hogy a mos­tani esztendő legvégén el­megy a szövetkezetből, és ezt a szándékát ma is tart­ja. Gazdaságilag erős, bel­ső harmóniáját tekintve új­ra stabil a téesz, azonnal jön a gyanú, valami baj mégiscsak lehet körülöt­te. — Bántják? — Senki. Amióta itt va­gyok, mindig hagytak sa­ját elképzeléseim szerint dolgozni. — Talán elfogytak az el­képzelések? — Eredményes nyolc év van mögöttem, kétszer ak­kora jövedelmet hoz most a kertészet, mint az ele­jén. Nagy számokról van szó. a szövetkezet nyere­ségének a kétharmadát a kertészet adja. ÚJ miifiiiacsopert a népfranfnál Beszéd- és magatartás­kultúrával foglalkozó mun­kacsoportot alakított a Ha­zafias Népfront. Országos. Titkárságának Olvasó nép­ért mozgalmi munkabizott­sága. A csütörtöki alakuló ülésen hangsúlyozták: a Ha­zafias Népfront VII. kong­resszusa állásfoglalásának megfelelően szeretnék előse­gíteni a magyar nyelv ápo­lását, helyes használatát az emberi érintkezés kulturált formálnak megismertetését. Az új munkacsoport tagjai: nyelvészek. írók, pedagógu­gusok, újságírók tevékenyen hozzájárulnak ahhoz, hogy társadalmunk mindegyik ré­tege és nemzedéke gyara­pítsa anyanyelvi műveltsé­gét óvja nyelvünk tisztasá­gát, tudatosan helyesen fe­jezze ki gondolatait. Részt vesznek az Olvasó népért mozgalomban, országszerte ösztönzik az anyanyelv mű­velést. Személyesen is támo­gatják az országos nyelvi versenyeket Kísérletként a következő év nyarán nyelv­művelő tábort szerveznek Győr-Sopron megyében a felnőttek és a középiskolások részére. A TIT irodalmi­nyelvi szakosztályával közö­sen beszédművelő előadásso­rozatokat és megyénként módszertani előadásokat tar­tanak. Közreműködnek a Magyar Rádió anyanyelvi műsoraiban. — Van, aki nem veszi észre? Nem becsülik a munkáját? — Mondtam az elnöknek is, rosszul csinálja. Aki el­megy, azt nem szabad ki­tüntetni, én komoly elis­merésben részesültem még­is. — Amikor leváltották a régi elnököt, és jött az új, maga semleges ma­radt. — Csináltam a magam dolgát. — Nem Innen fúj a szél? — Annak idestova öt esz­tendeje már. Ha köze lenne az én elhatározásomhoz, nem vártam volna veleeny­nyi ideig. — Megunta a szakmáját? — Ezt nem lehet meg­unni. Ami szép, az szóra­koztat is. — Melyiket szereti job­ban: a zöldségkertészetet, a gyümölcstermesztést, vagy a szőlőt? — Az őszibarackot. — Enni is? — Aki benne van, eltelik vele. Amikor egy tábla te­rem, gyönyörű látvány. Any­nyi új fajtát hozhattam, amennyihez csak hozzájut­hattam. Utólag bevallhatom, feketén is hoztam. Legalább harminccal kísérletezünk most is. Faiskolánk van, aki tőlünk vesz csemetét, biztosan jól jár. — Nem tudom megfogni. Ha minden stimmel, miért megy el? — Ha két okot mondok, beéri vele? — Lássuk! — Allergiás vagyok az őszibífrackra. — Most mondta, azt sze­reti legjobban. — Mégis igaz. Nyár kö­zepétől ősz elejéig kiütést okoz. — Kellemetlen nagy pech. Orvosság ? — Egész patikákat ki­próbáltam már, nem talál­tam. — A másik? — Elfáradtam. — Kötetlen a munkaide­je, pihenjen. — Csakhogy nálunk a kö­tetlen munkaidő azt jelen­ti, annyit dolgozhatunk, amennyit bírunk. Reggel héttől este kilencig is. — Nem értem. Miért nem szervezte úgy a munkát, hogy másnak is jusson be­lőle. — Másnak is jut ennyi. — Beleszólt a család is? — Mondhatnám, hogy megszokta már, de szeret­nék többet lenni otthon is, — Az új fizetés? — Ha mindent összeszá­molunk, körülbelül a fele lesz a mostani jövedelem­nek. — Nagy pénz lehet az, aminek a felével is beéri az ember. — Nagy munkáért szép fizetés. — Az új hely? — Kedvemre való. Föl­készülhetek későbbi erőfe­szítésekre is. — Mire gondol? — Pár év után újra szö­vetkezetbe szeretnék men­ni. — Újra hajtani? — Szeretem ezt a mun­kát. — Addig? — Vannak öreg baracko­sok, j-észesművelést vállal­nék. — De allergiás rá. — Akkor is szép a ba­rack. — Ha elmegy december­ben, gondolom, addig kipi­heni magát. — Arra törekedtem, tisz­ta lappal menjek el. Azt szeretném, senki ne mond­hassa, még az utódom se, hogy valamit rosszul csinál­tam. Akármi baj van, ar­ra szokták ráfogni, aki el­ment. — Mit törődik vele? — Becsületre, tisztességre legyen kényes az ember. Horváth Dezső Fénykép Istenuccse, jót akar­tunk. Mindössze egy fény­képet a tanba. Oda hátra, a tárca mellé. Ügy kép­zeltük. kinézünk valami hatékony, termelékeny uj gépet; markáns arcélű munkás áll majd mellette, arcáról messze virít az ön­tudat: erőnket és energi­ánkat a gazdasági egyen­súly helyreállításáért! Meg voltunk győződve, a deszki Taurus gyárban hemzsegnek az ilyen fotó­témák. A portásnő is jót akart. Telefonált hát a gyárveze­tőnek. hogy minő szándék­kal jöttünk. A gyárvezető nem volt a helyén. Föl­csillant a szemünk. Ilyen az igazi főnök! Nem ücsö­rög az irodájában, hanem együtt él a gyárral, állan­dóan a termelésen tartja a szemét. A gyárvezetőt a sokadik mellékállomáson találták meg. Közölte, fényképezni nem lehet. Csak. ha enge­délyt kérünk Budapestről, a Taurus igazgatóiától. Hallván a főnöki naran­csot. a portásnő ridegen kitessékelt a kuckóiából. Odakinn zuhogott az eső. A gyárudvarról egy öregember éppen egy tö­mött zsákot tolt ki bicik­lin. Tőle nem kérdezett senki semmit. Nyilván ő nem fényképezni jött. Fényképezés helyett az­tán eltűnődtünk odakinn az esőben. Valón ml célia a Taurusnak ezzel a belső rendelkezéssel? A portás­nővel nem akartunk vitáz­ni. Föl sem tételeztük ró­la. hogy ismeri az MSZMP KB Politikai Bizottságá­nak egyik 1965-ből szár­mazó, de ma is érvényes határozatát, amely kötele­zővé teszi a közvélemény informálását a vállalatok, intézmények számára. Azon gondolkoztunk in­kább, vaion mit rejteget­nek a nyilvánosság elöl a deszki gyárban. Lehet, hogy holmi stra­tégiai cikkek készülnek a kerítésen belül, s nem len­ne jó, ha a nyilvánosság tudomást szerezne róluk? Még az is lehet, hogy éj­szakánként ipari kémek ólálkodnak a deszki ku­koricatáblák szélében. s fényképezőgéppel a nya­kukban sóváran leselked­nek a titkokat rejtő hodá­lyok felé. De hát mi. egy pártlap munkatársai, igazán a leg­jobb szándékkal közeled­tünk a szocialista ipar deszki fellegvárához. Mi indokolja hát a gyanak­vást? Hogyan gondolják a Taurus budapesti főnökei? A deszki gyárvezető gyá­rat vezetni alkalmas, nyi­latkozni nem alkalmas? Vajon melyik a fontosabb a két dolog közül? Ha megnyilatkozni is képes lenne, miért kell hozzá engedély? Vajon mi alap­ján adnák? Nem a deszki Taurus gyár az egyetlen, ahol kü­lönböző engedésekhez kö­tik. hogv valaki elmond­nassa véleménvét a válla­lat dolgairól. S a maga módján ez is fénvkéo. Tanács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom