Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-21 / 247. szám

Szerda, 1981. október 21. fi vállra vett huszadik század Sartre-előadás Szegeden Egyik interjújában mondotta egyszer Jean-Paul Sartre: „mily nehéz dolog is fölismerni magunkat másokban. Mivel tz ember ott a másik." E két mondat mögött a humánum és a tisztesség programja húzódik meg S midőn az a férfiú, kitől e mondatok származnak, a humánum és a tisztesség igézetében eltöltött évtizedek után tavaly tavasszal elhunyt, tudni lehetett: korunk egyik legnagyobb hatású gondolkodója távozott az élők sorából. Aki filozófiád munkássága mellett az irodalomban is mély nyomokat ( és nagy űrt) hagyott maga után, aki heroikusan birkózott a modern ember létének nagy gondjaival, » miként az Altona foglyaiban Frantz von Gerlach, a háború befejezése után önkéntes szoba-remeteségbe vonult német katona, vállaira vette a .huszadik századot, mai Atlaszként. Nagy moralistaként figyelmeztetve — a Felelősségre. Ha Sartre-darabot látok magyar színpadon, legelső gondolatom mindig az aggályé: vajon „egy az egyben" egzisztencialista tézisdráma kerül-e elém, netán a rendezői koncepció stilizál, az egyetemesség jelen esetben vitatható követelménye jegyében alakít, formál, modernizál-e majd? A Budapesten korábban nagy sikert aratott Színházi esték a Vigadó b an-soroza t alkalmi társulatának Sartre-előadása, az Altona foglyai, amelyet hétfőn Szegeden, az Ifjúsági Házban zsúfolt nézőtér előtt adtak élő, érdekes példázattal szolgált: nem szokványos színházi környezetben miként Interpretálható az oly jellegeztes s izgalmas Sartre-j dráma világa. A szerző, aki színpadi műveiben többnyire a klaszszjkus dramaturgia eszközeivel élt, e késői darabjában más módszereket is alkalmazott: valóság és álom keveredését, a vissza pörgetéses „flash'olack"- technikát, hangszalagot, lazán kezelt tér-idő egységét. Romhányi László rendező előtt elméletben több út tűnhetett járhatónak, ám akár a pesti Vigadóban, akár a szegedi Ifjúsági Ház színpadán valójában csak egyetlen színpadi gyakorlatra hagyatkozhatott: viszonylag kis térben tiszteletteljes realitás és szükségszerű stilizáció harmóniáját megvalósítani. Következésképpen Makai Péter díszletképe is tömörített: a dráma eredeti színpadképi dikcióját („csúf. pöffeszkedő bútorokkal zsúfolt szalon; nagy részük a 19- század végi német stílust képviseli") és Frantz emeleti menedékodúját hatásos snittekkel váltogatva tette egységessé, fojtott fülledt légkört árasztván belőlük Ehhez járult a bizony elég merészen „meghúzott" textus és az összezártság-alaphelyzet egyébként is fojtogató atmoszférájának fény- és hangeffektusokkal történő fölerő6ítése. Eredmény: hatásos, jó előadás. Az Altona foglyainak három eszmei-dramaturgiai alapsíkja — az egzisztencialista filozófia drámai tételillusztrációi, a freudi pszichoanalízis Sartre-i értelmezésének lélektani vetülete és a végső soron ürügyként szolgáló konkrét történelmitársadalmi miliő (benne a németség tragédiája és felelőssége) — együttesen szolgálja Sartre életművének vezérlő csillagát: a morált, az ember erkölcsi felelősségének vizsgálatát, az ítélet humánus könyörtelenségét és a helytállás sziklaszilárd követelményét, ** őszintén szólva, régen láttunk ennyi neves fővárosi színészt egyetlen darab két előadásán Szegeden. (A nem mindennapi érdeklődés önmagáért beszél.) Az apát játszó Irike László színészi teljesítménye után pedig rögtön hozzá tehető: a felfokozott várakozás maximálisan indokolt volt. Inke produkciója bármikor színházi estmentő lehet: • személyiségének súlya, intellektusa, egészen eredeti módon nagyszerű játékstílusa élményszámba ment. A mű kulcsfiguráját, Frantzot alakító Harsányt Gáborról újfent kiderült: alkalmasint igen fegyelmezetten, az árnyalatokra ügyelni képesen is tud alapkarakterétől elütő jellegű figurákat hatásosan megeleveníteni. Pécsi Ildikó (Leni) nagy alakítást nyújtott, jószerével szavak nélkül. Gesztusrendszere és mimikája nagyszerű, egyikmásik mozdulata után egyszerűen vibrálni kezd körülötte a levegő. Juhász Jácint (Werner) az első rész némiképp merev, kissé darabos játéka után a második részben lett igazán méltó társa a darabértelmezésben és a rendezői koncepcióban egyaránt igen szerencsésen eltalált gárda többi tagjának. Egyedül a Johannát játszó Sáfár Anikó volt az. aki „szerepi-félreértelmezési" benyomásokat keltett: Johanna kihívó alapmagatartása a műben egészen más lélektani összetevőkből épül fel, mint ahogy az ő interpretációjában látható volt. „Az élet, amely szétpattan az üres ég alatt... és ez sem jelent semmit" — mondja az apa az Altona foglyaiban. Az lét abszurditása és ennek tudatában magunk felelősségteljes fölismerése másokban: Sartre modelljének két sarkpontja. Ezen túl viszont Frantz befejező nagy monológja mutatja fel igazán az egzisztencializmus atyjának emberi és alkotói nagyságát: „Én, én voltam..., aki vállamra vettem a századot, s azt mondtam: felelek érte. Ezen a napon és örökké Domonkos László Megyei körkép ||| {kiállítási napló Tejtolvajok hajnali sétán Egyre gyakrabban hallani, nem fogyasztunk elég tejet és tejterméket. Márpedig — furcsa mód. ezt a rendőrhatóságok is tanúsíthatják — hazánk lakossága igenis kedveli a tejet. Ügy látszik, nem volt eredménytelen a propaganda, mind többen ismerik fel: a tej a legegészségesebb italok közé tartozik. Enyhíti a gyomorfájást, felfrissíti a fáradt szervezetet Egyéb jótékony hatásairól bővebben hallhatnánk azoktól a fogyasztóktól, akik többnyire virradatkor, az alkohol szította pokol tüzét enyhítendő nyúlnak a tejeszacskókért Mea sem várják, hogy kinyissanak az üzletek, a boltok elé rakott ládákból szolgálják ki magukat. Fizetni csak elvétve fizetnek. így aztán hónapról hónapra tetemes kárt okoznak az élelmiszer-kereskedelmi vállalatoknak. A Szegedi ÉLIKERnek átlagosan 15—20 ezer forint értékűt. Nem csoda nát hogy a tejforgalmazásban érdekelt vállalatok közös erővel igyekeznek a tolvajokat fülöncsípni. Az üzemrendészek rendszeresen ellenőrzik az élelmiszerboltok környékét. Így érte tetten nemrég a megyei tejipari vállalat rendészé a 20 éves Fodor Ferenc. Szeged, Csongrádi sugárút. 65; és a 22 éves Becker Sándor, helybeli. Retek utca 7. szám alatti lakost. A két fiatalember még virradat előtt parkolt le gépkocsival a felsővárosi Tabán ABC előtt. Kikapcsolták a fényszórót, már-már úgy hitték, a sötétség leple alatt akadálytalanul elvihetik a lopott árut. ötven forint értékű tejjel készültek távozni, mikor a rendész, az időközben riasztott rendőriárőrökkel feltartóztatta őket. Sokba került a törvénytelen módon szerzett tej. a rendőrség 800—800 forintos pénzbirsággal sújtotta a gépkocsis tolvajokat Nem ők az egyedüliek,akik rajtavesztettek. A 26 éves Kincses Jánost. Szeged, Csongrádi sugárút 90. szám alatti lakost a ZÖLDÉRT 25-ös üzlete előtt érték tetten a rendőrjárőrök. Az ugyancsak 26 éves Dobsa Gyula, helybeli. Csongrádi sugárút 104. szám alatti lakos a Városellátó Vállalatot károsította meg. A 25 éves Török József, Tápé. Muskátli utca 1. szám alatti lakos öt kilogramm tehéntúrót emelt el a Napsugár bisztró elé készített ládából. Sorolhatnánk a neveket tovább. Diákok, értelmiségiek és munkások egyaránt akadnak a tejtolvajok között. Van, aki virtusból, van. aki a hajnalig tartó italozás hatását enyhítendő szánja el magát a lopásra. Egyvalamiben hasonlítanak egymásra. Hogy néhány forintot megspóroljanak. kockára teszik a becsületüket. L. Zs. ILOSVAI VARGA ISTVÁN EMLÉKKIÁLLÍTÁSA (Szentes, Fő téri kiállítóterem). A legszentendreibb festőként ismerték. Élete és munkássága összefonódott a Dunakanyar ékszervároskájával, képei egyaránt őrzik a városhoz kötődő nyitott és progresszív képzőművészeti törekvések nyomait és a táj motívumait. Nyolcvanhárom évet élt, három esztendeje halt meg. Kedves városa hamarosan önálló múzeumot nyit alkotásai számára. Öröm, hogy egy ilyen hatalmas ívű pálya válogatott darabjai eljutnak % mi vidékünkre is, mert nemcsak nagyszerű művészi élményekkel leszünk gazdagabbak, de fontos tanulságokat is leszűrhetünk magunknak. Ismét és sokadszorra azt, mennyire káros művészeti életünk skatulyázó szemlélete, merev sablonokban gondolkodó fölfogása. Ilosvai Varga István emlékkiállításának darabjai két érdekességre hívják fel a figyelmet. Tájábrázolásai arra példák, hogy a húszas évek végétől, a harmincas évek elejétől, Aba-Novák díszletjellegű, motívumaiban Nagybányához kötődő képeitől miként jut el a szociográfiai ihletésű munkákon át a színekben föloldódó érzelmi és gondolati teljességig. Hogyan sűrűsödik, koncentrálódik a tájakban, a szentendrei utcákban, erdőrészletekben az emberi tartalom, míg végül teljességében önmagát képes megvalósítani. A másik képsor önarcképeit mutatja. Hogyan látta magát a harmincas évek közepének kék portréjától a 72es szignálású Fehér önarcképig, miként tartott szinte menetrendszerűen alkotói önvizsgálatot, hogyan őrzik ezek az önportrék festőiségének változásait az expreszszív, a konstruktivista vagy éppen lírai törekvések?! MEGYEI FOTÓKIÁLLÍTÁS (Szentes, Ifjúsági és Művelődési Ház). Harmadszor rendezte meg a szentesi Móricz Zsigmond Művelődési Központ a megye amatőrcsoportjainak és egyéni alkotóinak seregszemléjét. Az Ifjúsági és Művelődési Ház klubjának falain 75 fotót láthatnak az érdeklődők, húsz szerzőtől. (A harmadik Csongrád megyei fotókiállítás egyéni díját Balogh István, — Csongrád —, Móricz György — Hódmezővásárhely —, Pataki Zoltán — Szeged —, Sárik Ilona — Szentes —, Siripkó Sándor — Szentes — és Tatár Tibor — Szeged — kapta. A csoportok közül a szentesi fotókör és a szegedi fotóklub Solar alkotócsoportja kapott díjat.) Nem valami színvonalas ez a fényképkiállítás. A 75 kép között hiába keres az ember eredeti megoldásokat, szellemes megközelítéseket, újszerű törekvéseket. Meglehetősen leszűkült a témavilág, kommersz, sokszor látott tájábrázolások, egykét fotógrafikai kísérlet, néhány növényi mikrofelvétel kimeríti a kollekciót. Ha mégis emlékezetes művekre kellene felhívni a figyelmet, mindenekelőtt Móricz György Végállomás című sorozatát említeném még akkor is, ha szerintem ez a pusztuló autóbusz sokkal több lehetőséget rejt magában a föltártnál. Eredetinek érzem Pataki Zoltán töredezett agyagba rajzolt perspektivikus képét, Süli István három darabból álló Tánc-sorát, Takács Gábor szellemes Kőkivágását, korrektnek Siprikó Sándor architektónikus részleteit és Sárik Ilona hasonló törekvéseit. A fotózás mind terjedő hobbi. Egyre többen kattogtatják masinájukat olyan igénnyel, hogy a kép ne csupán a családi albumba kerüljön. Csongrád megyének különösen nagy felelőssége van az amatőr fényképezés támogatásában, hisz évenként Szeged ad otthont az ország amatőr fotóközösségei seregszemléjének. Ez a kiállítás arra figyelmeztet, hogy az eddiginél is komolyabban kell venni ezt a munkát, bátorítani, serkenteni kell a megye amatőr fényképészeit, új témák, eddig még felfedezetlen valóságrészek meghódítására, korszerű technikák, kifejezési módok elsajátítására. PEDAGÓGUS KÉPZŐMŰVÉSZEK TÁRLATA (Makó, városi kiállítóterem). Szigorú válogatás előzhette meg a megye pedagógus képzőművészeinek immár hagyományos makói kiállítását. Látható ez abból, hogy mindössze tizenkilenc alkotó mutathatja be munkáit, s nagyszerű a rendezésnek az az ötlete, hogy a rajztanárok mellett néhány alkotással jelen vannak a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz-művészettörténeti tanszékének tanárai és a makói Kun Béla Általános Iskola diákjai csodálatos mesevilágot és életképeket megjelenítő színes pasztelekkel. Ez a rendezői lelemény mintegy jelzi a forrást és az eredményt, keretbe foglalja a rajztanárok tevékenységét, utal lehetőségeikre és feladatukra is. Meglepően magas színvonalú a bemutatott anyag. Olyan, már profi szintű művek jelzik a csúcsokat, mint Sinkó János bravúros Kitörés-sorozata, Somodi Ferenc gazdag asszociációkat ébresztő ceruzarajzai, László Anna pittkréta tanulmányai, Bakacsi Lajos akvarelljei, Borsi Sándor virtuóz festményei, Nyári József szimbolikus képei, Szente Varga Gergclyné analízisei. Van néhány kommersz csendélet és idilli táj, a lényeg mégis az, hogy a kiállító művészek nemcsak asszimilálják a legfrisebb művészeti törekvéseiket, de képesek saját gondolataik és érzelmeik kifejezésére is. Azt sajnálhatjuk, hogy csak jelzéseiben van jelen a kerámia vagy plasztika, és hiányoznak olyan, a gyerekek által is könnyen kezelhető anyagok, mint a textil, a papír, hiányoznak olyan műfajok, mint a bábkészítés, az illusztráció, a linómetszés stb. „MAKÓI SZITA MÁGUSOK" (Makó, József Attila Múzeum). A címet Banga Ferenc grafikusművész egyik csodás munkájáról kölcsönöztem, mely a nemrégiben felavatott múzeum grafikai tárlatán látható. Sűríti ez a mondat a Maros menti művésztelep elmúlt éveinek összes lényeges mozzanatát. Azt a tényt, hogy Makó mintegy évtizede minden nyáron otthont ad a „magyar grafikusválogatott" müvésztelepének: azt, hogy megteremtődtek olyan technikai, technológiai feltételek, amelyek a legkorszerűbb grafikai sokszorosító eljárásokat teszik lehetővé és arra is utalnak, hogy az itt megforduló alkotók megszállottjai művészetüknek. Nehéz lenne fölsorolni mindazok nevét, akik résztvevői voltak a Maros menti művésztelepeknek, de néhány meghatározó, karaktert adó. etikai tartást jelentő és szellemi kisugárzást teremtő név mindenképpen idekívánkozik: Banga Ferenc mellett a makói születésű telepvezető, Kocsis Imre neve kívánkozik az élre, de vele együtt Szabados Árpád, Kéri Ádám, Pataki Ferenc, Benes József, Kovács Tamás, Bikácsi Daniela, Szemethy Imre, Tulipán László, Barabás Márton, Bálványok Huba, Pinczehelyi Sándor, Lengyel András, Károlyi Zsigmond, Hajas Tibor, Várnagy Ildikó ... Sok jelzésből tudom, hogy a „makói grafikusválogatott" alkotásai még nem találtak zöld utat a helyi közönséghez. Ez a tárlat bizonyítja, hogy jó úton járnak, törekvéseik, szándékaik előlegezik a szervezők, mecénánok bizalmát, reprezentatív mappájuk, kiállításaik és közművelődési munkájuk révén minden bizonnyal elnyerik a „hagymás város" közönségének megértését, jóindulatát, szeretetét is. * Tandi Lajos Szegeden a Feszty-körkép tartószerkezete Üvegszálas műanyagból készült A Feszty-körkép helyreállítási munkáinak fontos szakasza kezdődött meg Szegeden az átalakítás alatt álló régi színházépület színpadán. Csak itt találtak megfelelő magasságú zárt helyiséget arra, hogy a körkép majdani tartószerkezetét tartósan kipróbálják. A Műanyagipari Kutató Intézetben fejlesztették ki a különleges üvegszálas műanyag konstrukciót, a tartószerkezetet, amelyre a körképet ráragasztják. Az első két tartószerkezeti elemet elkészítették és kísérleti célból a napokban felfüggesztették a színház zsinórpadlására. A speciális munkát egy alpinista brigád végezte el, bámulatos ügyességgel mozog a zsinórpadlásról lecsüngő köteleken. Egy-egy elem 15X4 méter méretű és súlya körülbelül ötszáz kiló. Harminc ilyen elemből áll majd a hengerformájú körkép, amelynek átmérője harminc méter. A Műanyagipari Kutató Intézetben készített elemek hajlékonyak, rugalmasak, s így alkalmasak arra. hogy a rákasírozott vászon .ne veszítsen rugalmasságából, eredeti anyagszerűségéből. A most már összekapcsolt két elem hosszú hetekig „vizsgázik", s december közepén majd népes szakértői gárda, erre a célra kijelölt bizottság alkot róla véleményt. Mint ismeretes Feszty Árpádnak a magyarok bejövetelét ábrázoló monumentális alkotása a világ legnagyobb körképe. Hosszúsága 120 méter, szélessége 15 méter. Tartószerkezete a maga nemében ugyancsak egyedülálló lesz a világon. A körképet az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban állítják majd fel. Díszítőművészeti szakkörvezetők tanfolyama Két és fél évvel ezelőtt második alkalommal szervezte meg a Csongrád megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet a népi díszítőművészek szakkörvezetői tanfolyamát, melynek elvégzése után a hallgatók C kategóriás működési jengedélyt kaphatnak. A tematika pedagógiai, közművelődési ismeretekből, néprajzból, művészettörténetből és néprajzi gyakorlatból állt. A tanfolyamot azzal a céllal szervezték, hogy a hallgatók az elméleti ismeretszerzés mellett megismerjék a textiltechnikát, s az öltéstecnikától eljussanak a díszítőművészetig. Eleget téve annak a nemes feladatnak, amely a hagyománymentést. -őrzést szolgálja, valamint azt, hogyan lehet a régmúlt művészetét átültetni a mába. A díszítőművészeti szakkörök vezetői alkalmanként Szegeden, a módszertani intézet előadótermében hallgatták meg az előadásokat, végezték el a gyakorlati feladatokat, s legszebb munkáik eljutottak az orszáaos népművészeti kiállításra. Nyíregyházára is. A tanfolyam vezetője, dr. Kovács Józsefné megyei vezető szakfelügyelő, valamint az előadók — dr. Juhász Antal, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatóhelyettese és dr. Szelesi Zoltán művészettörténész — lelkes kis csapatot — 31 pedagógust és 19 más foglalkozású hallgatót — tartottak össze a két és fél év alatt. A tanultakról a napokban vizsgán adtak számot a szakkörvezetők. A tanfolyanrfnak csak egyik nagy érdeme, haszna, hogy szakembereket képez a közművelődésnek. A másik ugyancsak figyelemre méltó: a tapasztalatokat. eredményeket az általános iskolai oktatásban hasznosítják, az úi tantervbe beépítve. Ezzel és a korábbi tanfolyammal a megye díszítőművészeti szakkörvezetői közül mintegy százan szerezték meg a C kategóriás működési engedélyt.