Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-21 / 247. szám

Szerda, 1981. október 21. 3 Energiagazdálkodási konferencia Az ipar energiafelhasználását csökkentő legújabb hazai és külföldi műszaki-tudományos ' eredményekről tárgyal a X. nemzetközi ipari energiagazdálkodási konferencia, amely kedden kezdte meg négynapos munkáját az Építők Szakszervezetének székházában. Mintegy 300 külföldi — 12 országból — és megközelitöen 700 hazai kutató, tervező és gyakorlati szakember folytat vitát és tapasztalatcserét az előzetesen írásban kézhez kapott több mint 130 beszámoló és témaösszefoglaló alapján. A kormány nevében Kapolyi László ipari minisztériumi államtitkár üdvözölte a konferenciát. Vitaindító előadásában rámutatott arra, hogy Magyarország is igyekszik rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott világgazdasági körülményekhez, s szoros összefüggésben alakítja gazdaság-, ipar- és energiapolitikáját. Eszerint igyekszünk megteremteni az igények és energiaforrások egyensúlyát. Fontos követelmény, hogy az ipari technológiák, gyártási eljárások minél jobban megfeleljenek az energiaforrásoknak. Ezért ismét előtérbe került a szénfelhasználás növelése, de ehhez olyan korszerű berendezéseket kell előállítani, amelyek legalább olyan kedvező hatásfokkal dolgoznak, mint amit az olajtüzeléssel már elértek. Előtérbe kerül hazánkban is. mint másutt a világon, az atomenergia, de számításba kell venni egyéb energiatartalékokat is, köztük a mezőgazdasági hulladékok ilyen irányú hasznosítását. Kapolyi László végül hangsúlyozta, hogy körültekintően. széles összefüggésben kell vizsgálni az energiaellátás leggazdaságosabb lehetőségeit. A plenáris ülést követően a konferencia résztvevői négy szekcióban folytatták munkájukat, (MTI) kertjei: parkjai Tudományos ülésszak Kedden Debrecenben megkezdődött az Európai Szocialista Országok Csapágyipari Együttműködési Szervezete műszaki-tudományos tanácsának 14. ülésszaka. Az évenként két alkalommal, mindig más tagországban ülésező testületnek ezúttal a Magyar Gördülőcsapágy Művek. ad otthont. A négynapos tanácskozáson a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos problémák közös megoldásának lehetőségeivel foglalkoznak. A nyolc részt vevő ország — Bulgária. Csehszlovákia. Jugoszlávia, Lengyelország. Magyarország, az NDK. Románia és a Szovjetunió — képviselői tájékoztatják egymást a korszerű csapágygyártási technológiák alkalmazásáról. Á városok többségét a köaépkor embere — védelmi célból — falakkal kerítette. De ha vásárt, népi játékot, lovagi tornát rendeztek, ott volt a város mezeje — a falakon kívül. Szőlők, gyümölcsösök, majorok, később epres- és vadaskertek vették körül a falakat. Aztán, hogy ellenséges támadástól már nem kellett tartani, meg egyre szűkebb lett a hely is a városfalon belül, terjeszkedni kezdtek a települések. Elfoglalták-e ezeket az értéltes szabad területeket. vagy sem — ez mai városaink arculatát is meghatározza. Közkertjeink, parkjaink kialakulásában ugyanis ennek a történelmi fejlődesnek fontos szerepe volt. Az a város a szerencsés, amelynek évszázadokon át megmaradtak a beépítetlen területei. Így maradt meg feudapest. Népligete, a Városliget. a Margitsziget. Szegeden a Stefánia, a Liget, s azok a — ma már belvárosi — zöldfelületek, amelyek vaiaha piactérül szolgáltak. Évszázadokkal korábban éli elődeink — urbanizációról. környezetvédelemről, elidegenedésről mit sem sejtve — igencsak előrelátóak voltak. A „természetes'' környezet utáni vágyuk alapozta meg annak lehetőségét. hogv ma. ha a kívánatosnál kisebb területen is, de legalább vannak közkertjeink. (Igaz. ezeket utakkal kellett felszabdalni, mert a motorizáció helyet követelt magának.) A mai magyar építészet, városrendezés elvben ugyan fennen hirdeti a közkertek, parkok fontosságát — az országos építésügyi szabályzat kellő szigorral, s kényszerítő erővel alá is támasztia ezt az igényességet —. a gyakorlatban azonban korántsem .rózsás" parkjaink helyzete. A közelmúltban Kecskeméten rendeztek szakmai ankétot az alföldi városok kertépítészeti szakemberei, városrendezői, várospolitikusai, arra keresvén közösen választ. feloldható-c — s ha igen. milyen eszközökkel — a városlakó ember „zöldchsége". De hát: valóban olyan kevés-e az a 45 forint, ami jelenleg egy négyzetméternyi lakóterületi park kialakítására jut? A kecskeméti ankét egyik előadója. dr. Möcsényi Mihály, a Kertészeti Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára egv összehasonlítással válaszolt. Lakásonként átlagosan nyolcszáz forint a kertépítészeti költség. A tapétázásé ötezer forint. (A lakását mégis sok lakó ú.iratapétáztatia. mert nem tetszik a szín, a minta.) Ezért nem vált még általánossá az a nézet, hogv „a lakás környezetének minősége legalább olyan lénveges a komfortérzés szempontjából. mint a lakás maga"? Ez utóbbi kérdésbe reitett megállapításra hadd hozzunk mindjárt egy szegedi példát. A kecskeméti vitában Takács Máté, Szeged főépítésze elmondta: noha az dtéves tervből 12 hektárnyi park építése áthúzódik a mostani tervciklusra, ez a lemaradás sem a tervezőket, sem a településtervezőket, de még a beruházókat és parkok gazdáit sem késztette új módszerek keresesére. ráadásul a már elkészült lakótelepi parkok, játszóterek sem felelnek meg igazán használóik igényeinek. Magyarán: noha kevés a négyzetméterenkénti 45 forint, ahhoz nem sok-e, hogy használhatatlan zöldterületek alakuljanak ki végül? ... Az elmúlt években tanúi voltunk néhány próbálkozásnak; a lakótelepi környezetformálásba társadalmi munkásokat vontak be. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban a jelenlegi módon tervezett lakótelepi zöldterületeket társadalmi erőkkel sem. kialakítani, sem. fenntartani nem lehet. A jövőben — de inkább még ma — meg kell találni a városlakók személyes érdekeltségének formáit. Például úgy. ahogy ezt mostanában az új rókusi városrészben teszik. Egy-egv lakóház közvetlen környezetének — s csak annak! — kertépítészeti terveit megismertetik, megbeszélik a ház lakóival. Az lenne tehát a jó, ha szorosabb kapcsolatba kerülne a tervező és a leendő használó — aki lehet, hogy a megváltozott helyzetben megvalósító is lesz. Az az egyébként sokszáz éves gyakorlat. miszerint a háznak kertje, a városnak parkja van. a tulajdonosi szemlélet ébresztésében is szerepet kap most — a lakóház közvetlen környezetének kerttervéből annyi és úgv valósul meg. amilven mértékig az megfelel használói igényeinek. Tegyük hozzá, mert kecskeméti hozzászólásában Takács Máté is hangsúlyozta: ezek az igények formálhatók! Ebben a ..várospolitikai iskolában" más tantárgyakat is tanítani kellene: a kedvező természeti adottságok őrzését, az értékes hagyományok ápolását, a tervezők és várospolitikusok partnerkapcsolatának módszertanát. S hogy miért éppen ezeket helyezzük az élre. azt Csongrád példá iával szemléltethetjük. Kiss Lajos építész, a CSOMITERV műteremvezető-helyettese kecskeméti hozzászólásának felidézésével. Csongrádon minden olyan esetben, amikor az egymáshoz kapcsolódó, egymásra épülő tervfajták a CSOMITERV műtermében készültek, a környezetalakító tervezői elképzeléseket sikerült következetesen megvalósítani, például a bökényi városrész esetében. Ennek a következetességnek és folytonosságnak a hatása ma már az egész városban érvényesül. Csongrád és a CSOMITERV kapcsolatát jellemzi, hogy olyan kérdésben is kérik a tervezők véleményét. amelyek a. városkép alakításában szereped íatszanak ugyan, de nem. tekinthetők kifejezetten városrendezői feladatnak. (Házak színezése — egyebek között.) Abban a városban, ahol a folyókat kísérő galériaerdők zöldié szinte észrevétlen természetességgel folytatódik a belváros tágas utcáiban, a városközpont térsorában, ott különös jelentősége van a városlakók ápolta hagyományok — azaz a természetszeretet — tiszteletének, s a .városatyák" szemléletében érvényesülő rugalmasságnak is. Kiss Lajos ezt úgv fogalmazta: „a megváltoztatás belső, kényszerét a megtartás alázatának kell felváltania". Másutt is. Pálfy Katalin Számítógépek hasznosítása Száz vállalat több mint kétszáz szakembere tanácskozik a kedden Esztergomban megnyitott alkalmazástechnikai kollokviumon a célfeládatos kisszámítógé pek használatának eddigi tapasztalatairól, s a még szélesebb körű hasznosításukkal kapcsolatos feladatokról. Mint a megnyitón bejelentették, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság már vizsgálja, mely vállalatok képesek arra, hogy már a jövő év közepén megkezdjék a kisszámitógépek hazai sorozatgyártását. Ennek megindulásával Magyarországon is bekövetkezik a számítógépek alkalmazásában ,az a fordulat, amely világszerte megfigyelhető: a drága, nagy számítógépek a felső vezetés eszközei voltak és maradnak, ez 50—200 ezer forintos kisszámitógépek viszont a kisüzemek hasznos segítői lesznek. Az elterjedésüket, alkalmazásukat nagy mértékben megkönnyíti az, hogy a kezelésüket olyan gyorsan és egyszerűen el lehet sajátítani, mint például egy magnetofonét. Általános alkalmazásuk haszna mind az iparban, mind a mezőgazdaságban szinte kiszámíthatatlan. Mint az esztergomi kollokvium megnyitóján Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes elmondta, a mezőgazdasági üzemek a hústermeléshez évente tízmillió tonna takarmánygabonát használnak fel. Kisszámitógépek alkalmazásával — a takarmány összetételének optimalizálása révén — ennek legkevesebb 2—3 százaléka, tehát évi 200—300 ezer tonna takarmánygabona megtakarítható. (MTI) A kőbányai vásárközpontban Nemzetközi szakkiállítások Kedden két nemzetközi szakkiállítás nyílt meg a budapesti köbánitai városközpontban: a Mipel '81 ipari, elektronikai es műszerkiállítás, valamint a Trade-Mark védjegy kiállítás. Mindkét bemutatót konterencia is kiegészíti. Juhász Ádám ipari államtitkár megnyitóiában elmondta. hogy a nemzetközi elektronikai kiállításon 14 ország, közel 110 vállalat mutatja be termékúidonságait, több mint 2000 négyzetméteres területen a BNVközpont D-csarnokában. Az érdeklődők olyan neves cégek termékeivel találkozhatnak a kiállításon, mint a Telefunken. a Siemens vagy az Itt. A Mipel-el egvidöben tartiák az erősáramú elektronikai konferenciát, amelvet az MTESZ szervezetei rendeznek, A tanácskozáson 32 magyar és 64 külföldi előadás hangzik maid el a következő három napon. A Trade-Mark védjegy ki,állításon hét ország 54 vállalata több mint 250 védjegyét . mutatják be. Hazánkat több vállalat képviseli, kiállítják a Herz. a Pick a Trappéi- védjegyet, A kiállítás célja — mint ezt Juhász Ádám is megfogalmazta — a védjegyek gazdasági jelentőségének bemutatása, a magyar védjegykultúra teilösztése. * Huszonöt NSZK beli iparvállalat részvételével kedden. a BNV területén megnyílt az NSZK műszaki hete is. Norman Dencker. az NSZK budapesti nagykövete megnyitó beszédében elmondta. hogv a következő napokban huszonhat előadást és filmbemutatókat tartanak az NSZK-beli vállalatok a magvar szakembereknek. A kiállításon génipari. autó- és vegyipari, bányászati és kohászati termékújdonságok lathatók. Külön kis bemutatót szerveztek az ipari formatei-vezés legfrissebb eredményeiről. ipari folyóiratokból és szakkönyvekből. az NSZK sajtó- és információs hivatala pedig nagyszabású diaprogramot rendez. . , A vendéglátók nevében a részvevő NSZK-beli szakembereket Juhász Ádám ipari államtitkár köszöntötte. maid arról szólt. hogv a két ország gazdasági együttműködése az utóbbi években rendkívül dinamikusan feilődött. Az évi árucsere-forgalom már eléri a 4 milliárd márkát, a magvar és az NSZK-beli iparvállalatok .ió kapcsolatát mutatja a mintegy 360 kooperáció. (MTI) Elünk, ahogy tudunk? N

incs két évtizede, hogy a frizsidertől féltették nálunk a szocializmust. A frizsider végül csatát nyert anélkül, hogy aláásta volna a rendszer alapjait. Később elszaporodtak a személygépkocsik, státuszszimbólumból hétköznapi használati tárggyá változtak. Középiskolásként, kezdő egyetemistaként mélyen megvetettük azokat a már családos fiatalokat, akik lemaradtak valamilyen jelentős filmről, parázs és szószátyár közéleti viták helyett maszek fordítást vallaltak, pelenkái mostak, és fogalmuk sem volt a legújabb slágerekről. Ma, ugyanezekkel a korosodó, egykori tinédzserekkel összetalalkozva, legalább annyit beszélünk csemetéink gyermekbetegsegeiről, mint a társadaloméról; ha közéleti vitákra tévedünk, csöndesen berzenkedünk a nálunk ifjabbak tapasztalatlanságán: hogy képzelik, hogy ezt, meg azt, csak úgy. egyszerűen ...? Ha ők is látnák (mint mii), mi van a dolgob mögött, majd belátnák! Pár éve magam is fanyalogtam e hasábokon a kiskertmánia ellen. Fölsoroltam a fölsorolható érveket: leköti, beszűkíti az embereket. Ásnak, kapálnak, sufnit építenek, ahelyett, hogy tarlatra meg hangversenyre járnának! Ajánlottam, menjenek inkább kirándulni, kempingezzenek, ismerjék meg hazánkat. Ám a népek ném nagyon hallgattak rám, a legközelebbi kiskertosztáson szinte verekedtek <*z újabb és újabb parcellakért. A valamikori jelszó — 1! óra munka, 8 óra szórakozás. 8 óra alvás — jóslatai közül az alvás vált be leginkább. A 8 óra munka már ellentmondásossabban valósul n.eg. Munkanap-fényképezések bizonyítják, ama bizonyos 8 órából jó, ha ötöt-hatot töltenek valóban munkával. De ha nemcsak a hivatalos munkaidőt nézzük, kiderül, nem nyolc órát, hanem jóval többet dolgozunk. Még akkor is, ha a házimunkát, mosást, vasalást, bolti sorban állást nem számoljuk munkának. De hát minek számoljuk? Szórakozásnak? S mi minden egyéb húzódhat még meg a szórakozás feliratú, a nyolc óránál különben sokkal kisebb skatulyában? Egyformán szórakozás-e, ha valaki lemegy a sarki kocsmába, és napi keresménye feléért-kétharmadáért berú^, mint az árva szamár: vagy tévét néz csíkos pizsamába, esetleg szmokingot és fennkölt ábrázatot öltve, koncerten ül? • A találomra kimazsolázott sokféle szemlélet- és magatartásmód mindegyike része életünknek. De lehet-e és szükséges-c köztük valamilyen értékrendet felállítani? Feltehetően igen. De ki és miféle szempontok alapján állítsa fel ezt a bizonyos értékrendet? Hiszen végül is valamenynyien tagjai vagyunk valamilyen társadalmi rétegnek, vannak kialakult jellemvonásaink, szokásaink, értékeink. Jómagam például határozottan állítom, értékesebbnek tartom egy jó film megtekintését, mink azt, ha valaki az asztal alá issza magát. De gondolkodóba esnék, ha ugyanezt az összehasonlítást egy tartalmas társalgással egybekötött, szolid poharazás és a film között kéne tennem. Mások, máshonnan nézve másként lathatják. Am ha ennyiféleképpen szemlélhetek és értékelhetők életmódunk különböző elemei, lehet-e befolyásolni, lehet-e tervezni őket? Lehet-e mintákat szabni, s lehet-e követésükre ösztönözni: ha lehet, miféle eszközökkel? A sokféle lehetséges megközelítés közül csak a ket legjellemzőbb véleményt említem. Az egyik szerint, ha elfogadjuk, hogy szocialista társadalomban élünk, el kell fogadnunk azt is. hogy ennek a társadalomnak a tagjai ehhez igazodva élnek. Ki mennyire. A másik nézet szerint föl kéne állítani valamiféle ideáltípust, s aztán arra ösztönözni a népeket, hogy iparkodjanak azt minél jobban megközelíteni. Olyasféleképpen képzelik el, mint az úttörők tizenkét pontját: mondjuk, a szocialista ember ismeri a marxizmus klasszikusait, nem lop, nem cl vissza a hatalmával, nyolc órából hét és felet dolgozik, hallatja hangját ország-világ dolgában, nem válik el a feleségétől, három gyereket nevel, s mindegyiket a maga hasonlatosságára. Az életmódot — olvastam egy tanulmányban — lehet befolyásolni, a kérdés tehát az, milyen irányba, és milyen eszközökkel. Az életmód egyik jelentős összetevője az életszínvonal, amely viszont a gazdaság mindenkori állapotának függvénye. Elég egy olyan apró gazdasági intézkedés, hogy fölemelik a fodrászok díjszabását- az ügyesebb kezű asszonyok rászoknak (vagy visszaszoknak?), hogy otthon bodorítsák a hajukat. Ha ilyen apróságok is többékevésbé előreláthatóan befolyásolják az életmódot, hogyne hatna rá például a reálbérek alakulása, a szociálpolitikai intézkedések. Mai politikánk sem mondott le az életmód tudatos alakításáról: legfeljebb reálisabban ítéli meg lehetőségeit, s más aszközökkel igyekszik céljait elérni. Az ötvenes évekbent mintát adtak: kiemelték az élmunkást. ha nem volt, kreáltak, s a piedesztálra állították. A többieket pedig főként ideológiai eszközökkel iparkodtak a példa követésére buzdítani, A nevelés, az oktatás, a tömegkommunikációs eszközök segítségével igyekeztek általánossá tenni a kívánatosnak tartott életmódot. Ma — kényszerűségből vagy ludatos felismerésből — az életmód alakításának egyik jelentős tényezőiévé lepett elő az érdek. Az emberek vállalják a háztáji gürcölést, mert megéri nekik. Kiskertet vásárolnak, mert kikapcsolódást, konyhára való sárgarépát, és fáról szedett őszibarackot szereznek vele. Megfelelő haszon remenyeben az agyukat is hajlandók erőltetni, kisvállalkozásra, másodállásban. fusimunkában. Az érdek, mint az életmód — napi tevékenységeink rendszere — fő alakítója sok áttételen keresztül, bonyo ul'an. de hatékonyan működhet. K

érdés azonban: egyértelműen irányítható-e?. Itt sem lehet ma már kizárólag fekete-fehérben gondolkodni : a gazdasági jellegű, de az életmódot lényegesen befolyásoló intézkedések ugyanis egy sor kompromisszumot tartalmaznak, ellentmondásokat szültek és szülnek ezután is. Ahol kulcsfogalom az anyagi érdekeltség, ott szükségszerűen fölbukkan az anyagiasság; van mit vitatni a gves-en, a foglaikozáspolitikán; de az nem lehet vita tárgya manapság, hogy az ellentmondások vállalásával, az életmód alakításának közvetett eszközeivel messzebbre jutottunk, mintha a vélt vagy valódi hátrányoktól való félelmünkben inkább az előnyökről is lemondtunk volna. Élünk, ahogy tudunk: a körülmények, s a lehetőségek ismeretében nem is olyan rosszul. Tanács István