Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

Vasárnap, 1981. szeptember 6. 40 Elsüllyedt az úthenger Sziklatömb Z

ágon doktor napközben a kertben szöszmötölt, gratuláló levelet írt fiának, aki bekerült egy országos vetélkedő televíziós döntőjébe, elfogyasztott egy bögre aludttejet, lehúzta a vécét, pizsamába bújt Harminchét évig gyógyított, ebből húszat a kis lélekszámú, de nagy kiilteriiletű faluban, ahonnét gyerekei kirepültek, ahol feleségét eltemette. Háromévi nyugdíj után még mindig nem élt gyógyszerekkel, ótvenkilós szikársáffát irigyelték az ér- vagy emésztőrendszeri problémákkal küzdő aktív kollégák. A faluban, a tanyákon mindenkit ismert, anraiát-nagviát gondját, baját. kBelcapcsolva a tévét, kezeügyebe készített egy zamatos almát, amit többnyire akkor szokott elrágni, amikor a híradó a nemzetközi helyzet úiabb konfliktusairól tájékoztatta. Amikor a bárgyú krimi elkezdődött. levette a hangot, leoldotta láncáról, és enni adott a kutyának, bezárta az utcai kaput, a konyhában eloltotta a villanyt. Mert vérből, tragédiából volt elég. Az öreg Kárász Panna néni. ki hat gyereket nevelt feL de egyedül élt hetvenéves karában leesett a fáról, gerinctörése a kórházban tett pontot életére. Az átlőtt karú szökött katona negyvennégyben. Biczó papa. a téesz állatgondozója, akit megtaposott a bika Birta Pista tizenkét éves lánya, akit apja megerőszakolt. A kislányt a rendelőből vitték el a mentők, a tárgyaláson, mint orvos, doktor Zágon volt a koronatanú. Birta Istvánt több évre ítélték. Bent nem jutott szeszhez, jó magaviselete miatt harmadolták. Mikor kiszabadult, tíz kilóval volt nehezebb, mint előtte. Az utcán találkoztak ősszie. — Nem Ismer meg, doktor úr? UgytVhéhi? Pedig mikor lecsukatott, gondolhatta volna, hogy egyszer még találkozunk. Fogunk még. dokikám. Fogunk. Ezt jegyezze fel magának — közölte vele a másfél fejjel föléje tornyosuló ember. A krimi után a vetélkedő első döntője következett. — Ki a szerzőie. és má a címe a könyvnek, amelvből a következő részlet elhangzik: ..Lehár egv ideig elgondolkodva bámult maga elé. nem értette a kis kígvó szavait de hirtelen felcsillant a szeme. — Eresszek magamból vért. kis kígyó? — kérdezte. — Ne eressz, úgysem énnél vele semmit. — Hát akkor, mit kell tennem. kis kígvó? — Emeld meg azt a sziklatömböt." (Lakatos Menyhért; A hosszú éjszakák meséi.) Ekkor csengették. Az utcai kapun. Bosszúsan lépett az udvarra. A ház előtt mentőkocsi állt. a kapunál fehér köpenyes kolléga, az egyenruhás betegkísérő a iárási kórházból. — Elnézést, kolléga, hogv pihenését zavariuk. de nem volt más választásunk. Doktor Soóst. a körzeti orvost nem találtuk. Telefonon hívtak bennünket, egv asszonyhoz, aki megmérgezte magát De a nő már... Hullaszállítót kell küldenünk, de az sem viheti el addig, amíg a rendőrség nem látta a helyszint. Az itteni rendőrt sem találtuk, a iárásd kapitányságról kellene iárőrt küldeni. Kérem, szíveskediék velünk iönni és biztosítani a helyszínt míg a rendőrség megérkezik Maximum fél óra az egész, és ők visszahozzák önt kocsival — közölte a főorvos egvszuszra. • — És kihez kell menni? — kérdezte doktor Zágon. — Birta Istvánét. A féri hivatott bennünket de már részeg, mám-a csau — Egv kis türelmet, felöltözöm. A képernyőn látható fiára Pillantott. kikapcsolta a készüléket, nadrágba, zakóba búit orvosi táskájáról letörölte a port. bezárta a bejárati aitót. — Egyszer még találkozunk. Egyszer még találkozunk — zakatoltak agyában Birta szavai. — Egv pillanat még. valamit élf elei tettem. Vissza a házba villany fel táskából szike a zakózsebbe, zsebkendőbe. hogv a szövetet ki ne vágia. — Mi van. doki? Fázik? Fázik? — böfögi rá a pálinkabüzt. Birta. mikor a lakásba lépnek. A men tőorvos kezével félretessékeli a házigazdát. Az nekitántorodik a falnak, és csuklani kezd. A szobát savanvú hánvadékszag tölti be A betegkísérő kinvitia az ablakot. A mennyezeten negyvenes éaó evér fénve világítia meg a szoba koszos falalt. — Megmérgezte magát. i ott az üveg... az asztalon — botladozik Birta nyelve. Az asszonv az ágvon fekszik, ruhája gondosan begombolva, elsimogatva. — Jói ion csak. kollégái;: — szól a mentőorvos, és félrehúzza a hulla frissen fésült haiát. A nvakotn karcolások, véraláfutások árulkodnak a foitaeatásról. A gége roncsolt, a saáiiüregben sérülések. Birta az asztalnál ül. egv vadásztőrrel iátszik. — Vlikor találta meg a feleségét? — teszi fel a kérdést Zágon doktor, nyomatékul táskája csattan az asztal közepén. Eavik keze zsebben, a betegkísérőre Pillantva. szemöldöke sürgetően megrándul. Birtát a határozott mozdulat meglepi, bambán bámul az orvosra. nem veszi észre, hogv a betegkísérő mögé léo. — Mikor ért. haza? — vanira magára a férfi figvelanét a mentőorvos. Egv villanás, és a kés Zágon doktor kezéből a táskába hull. Kattan a zár. Birta szemében gyűlölet csillan. 22 óra 7 perc: a mentőorvosék mögött, becsukódik a beiárati aitó. — Harminc perc — gondolta Zágon doktor, és a szobaaitó mellett egv székre ül. Az ütött-kopott szekrény tetején borosüvegekbe eltett paradicsom. A szekrény oldalába vert szögön lóg egv pecsétes télikabát. Az ablak nyitva. 22 óra 31 perc: az ágv alatt sáros bakancsok, magas szárú női cipők, kilógó béllel. Birta az asztalnál ülve alvást mímel, félig hunyt szemmel figyeli az orvost. A nyitott ablakon távoli kutyaugatás hallatszik. 23 óra 21 perc: a falon Birtáék esküvői képe. Mellette a kislány, mint elsőáldozó. — Igen. huszonkettő lehet most — számol az orvos. A szobában távolodó motor zúgása oszlik semmivé. 23 óra 22 perc: — Átöltözöm — közli Birta és mozduL — Nem! Maradion ott. ahol van! — vágia rá az orvos, miközben zsebre vásott keze a szikét szorítia. A távolban fcutvák csaholnak egymásnak. 0 óra 12 perc: — Hugyozni megvek! — emelkedik fel Birta. A sarokban kupacnyi szennyes ruha. A konyhában koszos edénvek. vagonnyi üres üveg Felszakad a felhőzet, az égen feltűnik a hold. 0 óta 34 perc: két rendőr léP a lakásba. A kereszthuzat az asztalról földre sodoria az orvos véres ingét A konvha földiét vérbe alvadt üvegcserepek borítiák. Köztük egv nagydarab férfi fekszik eszméletlenül. A másik mellette térdel karián gézkötés, atlétatrikóia. nadrágja alvadt vértől szennyezett. Doktor Zágon nem veszi észre a rendőrök érkezését, szorítókötést teker Birta felkariára: A Megyei Bíróság megállapította: Birta István délután féleségével a falu italboltiában szeszt fogyasztott. Estére hazatérve, szóváltás közben megfojtotta élettársát. A halál beállta után a tetem torkába fakanállal gyógyszert, dugdosott, hoev tettét öngyilkosságnak álcázza, maid a postáról mentőért telefonáltatott. A mentők által lakására szállított Zágon doktor ellen előre megfontolt szándékkal emberölést, kísérelt meg. Hogv nem sikerült, az csak az orvos lélekielenlétén múlott. A bíróság a vádlottat első fokom kötél általi halálra ítélte. Másodfokon az ítéletet életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatta a Legfelsőbb Bíróság. Zágon doktor hazament, friss kötést, rakott kariára.... féladta fiának a gratuláló levelet.... helyettesítette a körzeti orvost.. _ megmetszette a gyümölcsfákat.. _ •törött csontokat rakott sínbe.... gyógyszereket írt ki.... szüléseket vezetett le bort feitett.... oeimezetezz.... maid... HALMI TÓTH ENDRE A

z öröm se jár mindig egyedüL Mennyire meg tud örülni a kis utca népe is, ha nemcsak hallja, hanem látja is. hogy itt vannak az útépítők. Ahol eddig kerékrogyasztó sár volt, lesz ezután elegáns műút. El-elnézi az utcabeli ember, mennyit változott a világ, és annak is örül. Emlékszik rá. régen úgy készült az ut. hogy letérdelt valaki hajnalban, és estig simítgatta az elé lötytyintett aszfaltlekvárt. Most? Majdnem úgy van. hogy a gép csinálja, az ember meg nézi. Jön egy traktorféle. kigyalulja a földet, hogy helye legyen az aszfaltnak, leterítenek egy széles lepedőt, mintha asztalt terítenének neki, aztán az egyik gép hozza, a másik meg teríti a belevalót. Ha minden úgy megy. mint a másik utcában, holnapra ez is készen lesz. Annak is örül. aki látja, hogy megállt a menet. Ahol a traktor elment, minden ház előtt kicsi források fakadtak föl a földből. Azért örül, mert ha észre nem veszik, a kész út alatt folydogálna a víz, az pedig nem tenne jót neki. Szakember tudná csak megmondani, rosszul kötötték-e be a vizet, vagy most töredeztek el a csövek, a lényeg az. minden forrás közepébe ágat dugott valaki. Ha netán eltérítené a természeti csoda onnan a vizet, akkor látni lehet, hol kell ásni. Nem mindig papsajt, a jóra rossz is következhet, de ez ne izgasson senkit. Másnap is, harmadnap is ott a forrás, nem jön, aki kiássa és bedugja. Az álomszépen dolgozó gépek nem győzték kivárni, dmentek. Ennek már megint irülni lehet, mert nagyon drága a gép, ha álldogál. Elunták a várakozást a jelzőnek leszúrt ágak is, de a jó nagy tócsa jelzés nélkül is meglátszik minden ház előtt, és ez is jól van kitalálva. Bajban lennénk, ha nem látszana, mint ahogy ennyi jói a rájött megint a baj. Támasztott a Kaporszakállú akkora esőt, az út tükre igazi tükör lett. Teleszaladt úgy vízzel, akárki megláthatta magát benne. Most mondja meg valaki, hol volt a forrás! Igen jó. hogy most. a nehéz pillanatokban se hamarkodta el senki a dolgot Megvárták, amíg fölszikkad az út. mert aki egvik lekvárra hordaná a másik lekvárt előbb-utóbb vagy elcsúszna rajta, vagy beleragadna. Kimondhatatlan nagy öröm, hogy megint jönnek az útépítés drága gépei, hogy megmutassák, milyen gyorsan és milyen jól tudunk mi utat építeni. Ez a kis utca nem több százötven méternél, kettőt fordulnak, és készen is vannak. Megint jó. hogy gvőzótt u józan esz, es semmit nem hamarkodtak el. Jót, tesz az útnak. ha az úthenger megtapogatja egv kicsit, alatta a földet, a lepedő is jobban feszül rajta. Nem baj, hogy nyár elejéről nyár végére fordult a naptár, az a .jó, hogy fél nap alatt minden készen lesz. Lesz a fenét! Átok ül ezen a nyavalyás utcán, vagy mi, mert az úthenger egyszercsak megáll, és elsüllyed. Nem egészen, csak a kerék agyáig. Megint örülni lehet, mert az úthenger ugyan nem szokott elsüllyedni, de tudja azért, hogyan kell viselkednie. Nem töri-zúzza magát, megvárja, hogy kihúzzák, Előbb azonban aludni kell egyet, szegény henger félrebillent fejjel benn alszik a sárban. Nemcsak az öregje, de a fiatalja is látott itt már elsüllyedni szenes kocsit is, postaautót is, sódert, betont, Moszkvicsot, Wartburgot, Zsigulit. de úthengert még nem. örülni lehet neki, hogy baja nem történt. Találékony az emberi elme. elkezdi teríteni a lepedőt a másik oldalról, és ráhordja a műutat egészen addig, amíg a hengerig nem ér. Mekkora öröm, hogy simán bemehet már a segítő nagy gép, kihúzhatja, és el is viheti oda. ahol nem húzza le a sár. Elvégre nem kétéltű az úthenger, hogy egyszer sárban, máskor meg aszfalton lakjon. Megint örül az utca népe. Tudja, ennyi igyekezet nem vész kárba: amit fél nap alatt megcsinálhattak volna, ha a víz közbe nem jön, és egész nyáron meg nem csinálhattak, mert közbejött, annak a számlán örök időkre nyoma marad. Annak is örül a kis utca minden lakója, hogy ennyi jó géppel már csak egy aszályt kell kivárniuk. Végre elmondhatják, minden attól függ, milyen lesz az ősz. Az lesz az igazi öröm. ha bemehetnek százötven méteres utcájukba, és ki is jöhetnek belőle. H. D. A sebészeti osztály folyosóján végigsiető ügyvéd az áporodott, dohos, állott vizeletből. gennyedő sebek bűzéből, szennyes ágynemű szagából összeálló undorító keverék beszippantását ritka, visszatartott légvételekkel próbálta kivédeni. Ez a szag minden látogatáskor felkavarta a gyomrát, de már negyedóra múltán megszokta, fel sem vette. Ezen minden esetben mélyen elcsodálkozott. Odaért felesége különszobájához. halk kopogás után benyitott, hangos üdvözlés közepette a kis asztalkára helyezte a hatalmas ie'nér szegfűesokrot. A molett, nagy mellű ápolónő Sziszi szőke haját rendezgette, miközben gézből turbánt rögtönzött. eltüntetve alatta az utolsó. makacskodó fürtöket is. A széles ablak nyitva, a függönyök nem mozdultak. A kertből beáradt a forró, fülledt nyári délelőtt levegőjével a frissen locsolt petúniák illata, összevegyült a földszinti konyha vegyes aromáival. — Nos. hogy tetszem? — Sziszi félkönyökre dűlve nézegette magát kézi tükrében, áttetsző sárga hálóingét combjain lesimította, mint aki a fényképezőgép csettenését várja. — GVönyörű vagy. mint mindig. — Hozzálépett. és megcsókolta. Az altatás veszélyei — Most pedig éppen olyan, mint egy csodaszép háremhölgy. Egy koppantás az ajtón, és belépett a főorvos. — Készen van. asszonyom? Mert én. igen. — Na gyerünk, fiúk. — Két műtős legény tolta be a kerekes hordágyat, ráemelték az asszonyt, alti játékosan visszaintegetett az ajtóból. Ketten maradtak. — Nem kell félned, egyszerű műtétnek ígérkezik, talán negyedóra lesz az egész. Az ügyvéd a homlokát törölgette. — Tudom, tudom. de azért... A főorvos gyakori vendég volt a módos, jól kereső ügyvéd házában, ahol a kisváros „jobb" társasága rendszeresen megfordult. A ház tágas, modernizált parasztház, az ügyvéd szüleitől örökölte. Az orvos mindig jól érezte itt magát; kellemes társaság, könynyed diskurzus, pompás ételek. elsőrendű italok. Szóval a legjobb kikapcsolódás. A háziasszony pedig elragadó tündér, akinek vakbele az utóbbi évben többször is begyulladt, most éppen ideje megoperálni. — Szóval fél óra múlva... addig menj el sétálni. — Engedd meg. hogy ott legyek „,. legalább míg elalszik! — Csak felesleges izgalomnak teszed ki magad. De ha ragaszkodsz hozzá... én nem bánom... A talpig fehér maszkos alakok elhelyezkedtek a műtőasztal körül. Az ajtónak támaszkodó ügyvéd fel sem ismerte, melyik lehet a barátja. Sziszi fejénél ült az altatónővér. felesége arcát a ráborí.ott kendőféle miatt nem lát:a. csak a. fehér turbánt is•nerte fel. Micsoda hőség! Izinte kibírhatatlan, és milyen émelyítő szagok! Talán ei is ájulok rögtön... Tenyerébe mélyesztette körmeit, a fájdalom kissé helyrehozta. Hóna alatt patakokban folyt a veríték. A nővér csepegtetett valamit a kendőre. Sziszi halkan számolt: egv... kettő... három... — hangja egyre csendesedett, a számolás ritkut, abbamaradt. — Szikét! — szólt erélyesen a főorvos. Az ügyvéd a háta mögött keresgélte a kilincset. már éppen megtalálta és ki akart surranni, mikor Sziszi hangja, kissé tompítva, mintha hangszóróból jönne, de tisztán hallhatóan betöltötte a műtőterem minden zugát. — Béla... még ... csókolj még... — Szaggatottan lihegett. — Szoríts iobbarii..: Béla ... Dermedt csönd. A levegő egy pillanat alatt lehűlt. A műtőasztal körül szobormerev figurák, mint Csipkerózsika meséjében. Tovább /emmi. Sziszi elaludt mélyen. Az ügyvéd kitántorgott Mindenki tudta, hogy az ügyvéd neve István, a főorvosé — Béla. * Néhány évtizeddel a nevezetes műtét után eltűnődöm, milyen hatalmas a tudomány! A mai gépi altatás injekcióval kezdődik, a beteg egyetlen másodperc alatt zuhan a legmélyebb öntudatlanságba, ahonnét nincs mód az álom , és ébrenlét határán a gátlások alól felszabadulva kifecsegni a veszélyes igazságot. Tekintsük úgy, hogy azok, akik a szépséges Sziszi sorsára jutottak, az akkor még gyengébb lábon álló altatás tudományának áldozatai voltak. BANKI MIHÁLY