Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

Vasárnap, 1981. szeptember 6. 40 Elsüllyedt az úthenger Sziklatömb Z ágon doktor napközben a kertben szöszmötölt, gra­tuláló levelet írt fiának, aki bekerült egy országos vetél­kedő televíziós döntőjébe, elfo­gyasztott egy bögre aludttejet, lehúzta a vécét, pizsamába bújt Harminchét évig gyógyított, ebből húszat a kis lélekszámú, de nagy kiilteriiletű faluban, ahonnét gyerekei kirepültek, ahol feleségét eltemette. Háromévi nyugdíj után még mindig nem élt gyógyszerekkel, ótvenkilós szikársáffát irigyelték az ér- vagy emésztőrendszeri problémákkal küzdő aktív kol­légák. A faluban, a tanyákon min­denkit ismert, anraiát-nagviát gondját, baját. kBelcapcsolva a tévét, keze­ügyebe készített egy zamatos al­mát, amit többnyire akkor szo­kott elrágni, amikor a híradó a nemzetközi helyzet úiabb konf­liktusairól tájékoztatta. Amikor a bárgyú krimi el­kezdődött. levette a hangot, leol­dotta láncáról, és enni adott a kutyának, bezárta az utcai kaput, a konyhában eloltotta a villanyt. Mert vérből, tragédiából volt elég. Az öreg Kárász Panna néni. ki hat gyereket nevelt feL de egyedül élt hetvenéves karában leesett a fáról, gerinctörése a kór­házban tett pontot életére. Az át­lőtt karú szökött katona negy­vennégyben. Biczó papa. a téesz állatgondozója, akit megtaposott a bika Birta Pista tizenkét éves lánya, akit apja megerőszakolt. A kislányt a rendelőből vitték el a mentők, a tárgyaláson, mint orvos, doktor Zágon volt a koro­natanú. Birta Istvánt több évre ítélték. Bent nem jutott szeszhez, jó magaviselete miatt harmadol­ták. Mikor kiszabadult, tíz kiló­val volt nehezebb, mint előtte. Az utcán találkoztak ősszie. — Nem Ismer meg, doktor úr? UgytVhéhi? Pedig mikor lecsuka­tott, gondolhatta volna, hogy egy­szer még találkozunk. Fogunk még. dokikám. Fogunk. Ezt je­gyezze fel magának — közölte ve­le a másfél fejjel föléje tornyo­suló ember. A krimi után a vetélkedő első döntője következett. — Ki a szerzőie. és má a címe a könyvnek, amelvből a követ­kező részlet elhangzik: ..Lehár egv ideig elgondolkod­va bámult maga elé. nem értette a kis kígvó szavait de hirtelen felcsillant a szeme. — Eresszek magamból vért. kis kígyó? — kérdezte. — Ne eressz, úgysem énnél vele semmit. — Hát akkor, mit kell tennem. kis kígvó? — Emeld meg azt a sziklatöm­böt." (Lakatos Menyhért; A hosszú éjszakák meséi.) Ekkor csengették. Az utcai ka­pun. Bosszúsan lépett az udvar­ra. A ház előtt mentőkocsi állt. a kapunál fehér köpenyes kolléga, az egyenruhás betegkísérő a iárá­si kórházból. — Elnézést, kolléga, hogv pihe­nését zavariuk. de nem volt más választásunk. Doktor Soóst. a körzeti orvost nem találtuk. Te­lefonon hívtak bennünket, egv asszonyhoz, aki megmérgezte ma­gát De a nő már... Hullaszállí­tót kell küldenünk, de az sem vi­heti el addig, amíg a rendőrség nem látta a helyszint. Az itteni rendőrt sem találtuk, a iárásd ka­pitányságról kellene iárőrt kül­deni. Kérem, szíveskediék velünk iönni és biztosítani a helyszínt míg a rendőrség megérkezik Ma­ximum fél óra az egész, és ők visszahozzák önt kocsival — kö­zölte a főorvos egvszuszra. • — És kihez kell menni? — kérdezte doktor Zágon. — Birta Istvánét. A féri hiva­tott bennünket de már részeg, mám-a csau — Egv kis türelmet, felöltözöm. A képernyőn látható fiára Pil­lantott. kikapcsolta a készüléket, nadrágba, zakóba búit orvosi táskájáról letörölte a port. bezár­ta a bejárati aitót. — Egyszer még találkozunk. Egyszer még találkozunk — za­katoltak agyában Birta szavai. — Egv pillanat még. valamit élf elei tettem. Vissza a házba villany fel táskából szike a zakózsebbe, zseb­kendőbe. hogv a szövetet ki ne vágia. — Mi van. doki? Fázik? Fázik? — böfögi rá a pálinkabüzt. Birta. mikor a lakásba lépnek. A men tőorvos kezével félretes­sékeli a házigazdát. Az nekitánto­rodik a falnak, és csuklani kezd. A szobát savanvú hánvadékszag tölti be A betegkísérő kinvitia az abla­kot. A mennyezeten negyvenes éaó evér fénve világítia meg a szo­ba koszos falalt. — Megmérgezte magát. i ott az üveg... az asztalon — botla­dozik Birta nyelve. Az asszonv az ágvon fekszik, ruhája gondosan begombolva, el­simogatva. — Jói ion csak. kollégái;: — szól a mentőorvos, és félrehúzza a hulla frissen fésült haiát. A nvakotn karcolások, véralá­futások árulkodnak a foitaeatás­ról. A gége roncsolt, a saáiiüreg­ben sérülések. Birta az asztalnál ül. egv va­dásztőrrel iátszik. — Vlikor találta meg a fele­ségét? — teszi fel a kérdést Zá­gon doktor, nyomatékul táskája csattan az asztal közepén. Eavik keze zsebben, a betegkísérőre Pil­lantva. szemöldöke sürgetően megrándul. Birtát a határozott mozdulat meglepi, bambán bámul az orvos­ra. nem veszi észre, hogv a be­tegkísérő mögé léo. — Mikor ért. haza? — vanira magára a férfi figvelanét a men­tőorvos. Egv villanás, és a kés Zágon doktor kezéből a táskába hull. Kattan a zár. Birta szemében gyűlölet csillan. 22 óra 7 perc: a mentőorvosék mögött, becsukódik a beiárati aitó. — Harminc perc — gondolta Zágon doktor, és a szobaaitó mel­lett egv székre ül. Az ütött-kopott szekrény tete­jén borosüvegekbe eltett paradi­csom. A szekrény oldalába vert szögön lóg egv pecsétes télikabát. Az ablak nyitva. 22 óra 31 perc: az ágv alatt sá­ros bakancsok, magas szárú női cipők, kilógó béllel. Birta az asz­talnál ülve alvást mímel, félig hunyt szemmel figyeli az orvost. A nyitott ablakon távoli kutya­ugatás hallatszik. 23 óra 21 perc: a falon Birtáék esküvői képe. Mellette a kislány, mint elsőáldozó. — Igen. huszonkettő lehet most — számol az orvos. A szobában távolodó motor zú­gása oszlik semmivé. 23 óra 22 perc: — Átöltözöm — közli Birta és mozduL — Nem! Maradion ott. ahol van! — vágia rá az orvos, mi­közben zsebre vásott keze a szi­két szorítia. A távolban fcutvák csaholnak egymásnak. 0 óra 12 perc: — Hugyozni megvek! — emel­kedik fel Birta. A sarokban kupacnyi szennyes ruha. A konyhában koszos edé­nvek. vagonnyi üres üveg Fel­szakad a felhőzet, az égen feltű­nik a hold. 0 óta 34 perc: két rendőr léP a lakásba. A kereszthuzat az asz­talról földre sodoria az orvos vé­res ingét A konvha földiét vérbe alvadt üvegcserepek borítiák. Köztük egv nagydarab férfi fekszik esz­méletlenül. A másik mellette térdel karián gézkötés, atléta­trikóia. nadrágja alvadt vértől szennyezett. Doktor Zágon nem veszi észre a rendőrök érkezését, szorítókötést teker Birta felkar­iára: A Megyei Bíróság megállapí­totta: Birta István délután féleségé­vel a falu italboltiában szeszt fo­gyasztott. Estére hazatérve, szó­váltás közben megfojtotta élet­társát. A halál beállta után a te­tem torkába fakanállal gyógy­szert, dugdosott, hoev tettét ön­gyilkosságnak álcázza, maid a postáról mentőért telefonáltatott. A mentők által lakására szállí­tott Zágon doktor ellen előre megfontolt szándékkal emberölést, kísérelt meg. Hogv nem sikerült, az csak az orvos lélekielenlétén múlott. A bíróság a vádlottat első fo­kom kötél általi halálra ítélte. Másodfokon az ítéletet életfogy­tiglani fegyházbüntetésre változ­tatta a Legfelsőbb Bíróság. Zágon doktor hazament, friss kötést, rakott kariára.... féladta fiának a gratuláló levelet.... he­lyettesítette a körzeti orvost.. _ megmetszette a gyümölcsfákat.. _ •törött csontokat rakott sínbe.... gyógyszereket írt ki.... szülése­ket vezetett le bort feitett.... oeimezetezz.... maid... HALMI TÓTH ENDRE A z öröm se jár mindig egyedüL Mennyire meg tud örülni a kis utca népe is, ha nemcsak hallja, hanem látja is. hogy itt van­nak az útépítők. Ahol eddig kerékrogyasztó sár volt, lesz ezután elegáns műút. El-elnézi az utcabeli ember, mennyit változott a világ, és annak is örül. Emlékszik rá. régen úgy készült az ut. hogy letérdelt valaki hajnalban, és estig simítgatta az elé löty­tyintett aszfaltlekvárt. Most? Majdnem úgy van. hogy a gép csinálja, az ember meg nézi. Jön egy traktorféle. ki­gyalulja a földet, hogy helye legyen az aszfaltnak, leteríte­nek egy széles lepedőt, mint­ha asztalt terítenének neki, aztán az egyik gép hozza, a másik meg teríti a belevalót. Ha minden úgy megy. mint a másik utcában, holnapra ez is készen lesz. Annak is örül. aki látja, hogy megállt a menet. Ahol a traktor elment, minden ház előtt kicsi források fakadtak föl a földből. Azért örül, mert ha észre nem veszik, a kész út alatt folydogálna a víz, az pedig nem tenne jót neki. Szakember tudná csak megmondani, rosszul kötöt­ték-e be a vizet, vagy most töredeztek el a csövek, a lé­nyeg az. minden forrás köze­pébe ágat dugott valaki. Ha netán eltérítené a természeti csoda onnan a vizet, akkor látni lehet, hol kell ásni. Nem mindig papsajt, a jóra rossz is következhet, de ez ne iz­gasson senkit. Másnap is, harmadnap is ott a forrás, nem jön, aki kiássa és bedug­ja. Az álomszépen dolgozó gépek nem győzték kivárni, dmentek. Ennek már megint irülni lehet, mert nagyon drá­ga a gép, ha álldogál. Elunták a várakozást a jel­zőnek leszúrt ágak is, de a jó nagy tócsa jelzés nélkül is meglátszik minden ház előtt, és ez is jól van kitalálva. Baj­ban lennénk, ha nem látsza­na, mint ahogy ennyi jói a rá­jött megint a baj. Támasztott a Kaporszakállú akkora esőt, az út tükre igazi tükör lett. Teleszaladt úgy vízzel, akárki megláthatta magát benne. Most mondja meg valaki, hol volt a forrás! Igen jó. hogy most. a nehéz pillanatokban se hamarkodta el senki a dolgot Megvárták, amíg fölszikkad az út. mert aki egvik lekvárra hordaná a másik lekvárt előbb-utóbb vagy elcsúszna rajta, vagy beleragadna. Kimondhatatlan nagy öröm, hogy megint jönnek az útépí­tés drága gépei, hogy meg­mutassák, milyen gyorsan és milyen jól tudunk mi utat építeni. Ez a kis utca nem több százötven méternél, ket­tőt fordulnak, és készen is vannak. Megint jó. hogy gvőzótt u józan esz, es semmit nem ha­markodtak el. Jót, tesz az út­nak. ha az úthenger megta­pogatja egv kicsit, alatta a földet, a lepedő is jobban fe­szül rajta. Nem baj, hogy nyár elejéről nyár végére for­dult a naptár, az a .jó, hogy fél nap alatt minden készen lesz. Lesz a fenét! Átok ül ezen a nyavalyás utcán, vagy mi, mert az úthenger egyszercsak megáll, és elsüllyed. Nem egé­szen, csak a kerék agyáig. Megint örülni lehet, mert az úthenger ugyan nem szokott elsüllyedni, de tudja azért, hogyan kell viselkednie. Nem töri-zúzza magát, megvárja, hogy kihúzzák, Előbb azon­ban aludni kell egyet, szegény henger félrebillent fejjel benn alszik a sárban. Nemcsak az öregje, de a fiatalja is látott itt már el­süllyedni szenes kocsit is, postaautót is, sódert, betont, Moszkvicsot, Wartburgot, Zsi­gulit. de úthengert még nem. örülni lehet neki, hogy baja nem történt. Találékony az emberi el­me. elkezdi teríteni a lepedőt a másik oldalról, és ráhordja a műutat egészen addig, amíg a hengerig nem ér. Mekkora öröm, hogy simán bemehet már a segítő nagy gép, kihúz­hatja, és el is viheti oda. ahol nem húzza le a sár. Elvégre nem kétéltű az úthenger, hogy egyszer sárban, máskor meg aszfalton lakjon. Megint örül az utca népe. Tudja, ennyi igyekezet nem vész kárba: amit fél nap alatt megcsinálhattak volna, ha a víz közbe nem jön, és egész nyáron meg nem csinálhattak, mert közbejött, annak a számlán örök időkre nyoma marad. Annak is örül a kis utca minden lakója, hogy ennyi jó géppel már csak egy aszályt kell kivárniuk. Végre elmondhatják, minden attól függ, milyen lesz az ősz. Az lesz az igazi öröm. ha bemehetnek százötven méte­res utcájukba, és ki is jöhet­nek belőle. H. D. A sebészeti osztály folyosó­ján végigsiető ügyvéd az ápo­rodott, dohos, állott vizelet­ből. gennyedő sebek bűzéből, szennyes ágynemű szagából összeálló undorító keverék be­szippantását ritka, visszatar­tott légvételekkel próbálta ki­védeni. Ez a szag minden lá­togatáskor felkavarta a gyom­rát, de már negyedóra múl­tán megszokta, fel sem vette. Ezen minden esetben mélyen elcsodálkozott. Odaért felesé­ge különszobájához. halk ko­pogás után benyitott, hangos üdvözlés közepette a kis asz­talkára helyezte a hatalmas ie'nér szegfűesokrot. A molett, nagy mellű ápolónő Sziszi szőke haját rendezgette, mi­közben gézből turbánt rögtön­zött. eltüntetve alatta az utol­só. makacskodó fürtöket is. A széles ablak nyitva, a függö­nyök nem mozdultak. A kert­ből beáradt a forró, fülledt nyári délelőtt levegőjével a frissen locsolt petúniák illa­ta, összevegyült a földszinti konyha vegyes aromáival. — Nos. hogy tetszem? — Sziszi félkönyökre dűlve né­zegette magát kézi tükrében, áttetsző sárga hálóingét comb­jain lesimította, mint aki a fényképezőgép csettenését várja. — GVönyörű vagy. mint mindig. — Hozzálépett. és megcsókolta. Az altatás veszélyei — Most pedig éppen olyan, mint egy csodaszép hárem­hölgy. Egy koppantás az ajtón, és belépett a főorvos. — Készen van. asszonyom? Mert én. igen. — Na gyerünk, fiúk. — Két műtős legény tol­ta be a kerekes hordágyat, ráemelték az asszonyt, alti já­tékosan visszaintegetett az aj­tóból. Ketten maradtak. — Nem kell félned, egy­szerű műtétnek ígérkezik, ta­lán negyedóra lesz az egész. Az ügyvéd a homlokát tö­rölgette. — Tudom, tudom. de azért... A főorvos gyakori vendég volt a módos, jól kereső ügy­véd házában, ahol a kisváros „jobb" társasága rendszeresen megfordult. A ház tágas, mo­dernizált parasztház, az ügy­véd szüleitől örökölte. Az or­vos mindig jól érezte itt ma­gát; kellemes társaság, köny­nyed diskurzus, pompás éte­lek. elsőrendű italok. Szóval a legjobb kikapcsolódás. A háziasszony pedig elragadó tündér, akinek vakbele az utóbbi évben többször is be­gyulladt, most éppen ideje megoperálni. — Szóval fél óra múlva... addig menj el sétálni. — Engedd meg. hogy ott le­gyek „,. legalább míg elal­szik! — Csak felesleges izgalom­nak teszed ki magad. De ha ragaszkodsz hozzá... én nem bánom... A talpig fehér maszkos ala­kok elhelyezkedtek a műtő­asztal körül. Az ajtónak tá­maszkodó ügyvéd fel sem is­merte, melyik lehet a barátja. Sziszi fejénél ült az altatónő­vér. felesége arcát a ráborí­.ott kendőféle miatt nem lát­:a. csak a. fehér turbánt is­•nerte fel. Micsoda hőség! Izinte kibírhatatlan, és mi­lyen émelyítő szagok! Talán ei is ájulok rögtön... Tenyerébe mélyesztette körmeit, a fáj­dalom kissé helyrehozta. Hó­na alatt patakokban folyt a veríték. A nővér csepegtetett valamit a kendőre. Sziszi hal­kan számolt: egv... kettő... három... — hangja egyre csendesedett, a számolás rit­kut, abbamaradt. — Szikét! — szólt erélyesen a főorvos. Az ügyvéd a háta mögött keresgélte a kilincset. már éppen megtalálta és ki akart surranni, mikor Sziszi hangja, kissé tompítva, mintha hang­szóróból jönne, de tisztán hallhatóan betöltötte a műtő­terem minden zugát. — Béla... még ... csókolj még... — Szaggatottan lihe­gett. — Szoríts iobbarii..: Bé­la ... Dermedt csönd. A levegő egy pillanat alatt lehűlt. A műtőasztal körül szobormerev figurák, mint Csipkerózsika meséjében. Tovább /emmi. Sziszi el­aludt mélyen. Az ügyvéd ki­tántorgott Mindenki tudta, hogy az ügyvéd neve István, a főor­vosé — Béla. * Néhány évtizeddel a neve­zetes műtét után eltűnődöm, milyen hatalmas a tudomány! A mai gépi altatás injekció­val kezdődik, a beteg egyetlen másodperc alatt zuhan a leg­mélyebb öntudatlanságba, ahonnét nincs mód az álom , és ébrenlét határán a gátlá­sok alól felszabadulva kife­csegni a veszélyes igazságot. Tekintsük úgy, hogy azok, akik a szépséges Sziszi sorsá­ra jutottak, az akkor még gyengébb lábon álló altatás tudományának áldozatai vol­tak. BANKI MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom