Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

31 Vasárnap, 1981. szeptember 20. Tisztelgés Bartóknak Zenei, kulturális életünkben 1981 Bartók Béla nevével kap­csolódik össze. A zseniális zene­szerző születésének századik év­fordulóját ünnepli a világ. A centenáriumi ünnepségek két időszak köré tömörülnek, tavasz­ra. amikor Bartók Béla születé­sének évfordulója volt, és őszre, halálának dátuma köré. Szeptemberben, októberben Je­lentős zenei események zajlanak hazánkban és világszerte, ame­lyen Bartók géniuszának adó­zunk. Három Bartók művel kezdte évadját a Magyar Állami Opera­ház társulata az Erkel Színház­ban. A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin még tavasz­szal került színpadra felújítás­ban. A két táncjátékkal szep­tember közepén az NSZK-ba utazik a balettkar. A Duisburg­ban rendezendő magyar napo­kon, a Düsseldorfi Operában, valamint Mölheimben és Lever­kusenben lépnek Xel. Ezután Pá­rizs a táncosok következő fellé­pési helye. A Chams-Elysées színpadán a táncjátékok mellett A kékszakállú herceg vára ls műsoron szerepel, hét előadás­ban. Bartók és kortárs zeneszerzők müveire épül az idén a Buda­pesti Művészeti Hetek műsora is. A nyitó hangversenyen, szeptem­ber 25-én az Erkel Színházban a Táncszvit, a III. zongoraverseny és a zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára hangzik el, a Magyar Állami Hangversenyze­kar és Ferencsik János vezényle­tével, Kocsis Zoltán közreműkö­désével. A továbbiakban, az ok­tóber 27-ig tartó zenei heteken csaknem minden jelentősebbb Bartók-mű megszólal. Olyan ran­gos művészek közreműködésével, mint Hamari Júlia, Franki Péter, Pauk György, Yehudi Menuhln és Jeremy Menuhin, ötvös Gá­bor, Doráti Antal, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Rohmann Imre, Jandó Jenő, Perényi Miklós. Ko­vács Béla, a Bartók vonósnégyes, a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Budpesten tartja az idén szep­tember végén ülését a CIM — az UNESCO szakosított szervezete­ként működő Nemzetközi Zenei Tanácsa. Október 1., amelyet évek óta Zenei Világnapként tartunk számon, az idén a Magyarországi Zenei Világhét megnyitó ünnepe lesz. E napon veszik át az UNES­CO—CIM zenei díjakat a nem­zetközi zenei élet tekintélyes kép­viselői. A díj Bartók-plakett, amelyet Borsos Miklós tervezett. A Zenei Világhét megnyitó hang­versenyén Lehel György vezeté­sével a Magyar Rádió ós Televí­zió Szimfonikus Zenekara és Énekkara ad műsort, amelyen egyebek közt Bartók Cantata profana_ja is felhangzik. A Nemzetközi Zenei Tanács ze­netudományi kongresszusát októ­ber 2. és 5. között rendezik meg ugyancsak Budapesten. A kong. resszus fő témája: A zeneszerző a XX. században — Bartók Béla születésének 100. évfordulóján. A megnyitó alkalmával Űjfalussy József akadémikus, a Zeneművé­szeti Főiskola rektora Bartók Bé­láról, Luigi Nono, a világhírű olasz zeneszerző a zeneszerzők mai helyzetéről tart referátumot. Ezt követően hat kerekasztal­vitára kerül sor, amelyeken bol­gár, indiai, magyar, NSZK-beli, osztrák és az USA-ból érkező mu­zsikusok, témáik legkiválóbb nemzetközi szakemberei vezetik. E vitákon számos szovjet, nyu­gati és harmadik-világbeli zene­tudós, művész vesz részt. A rendezvény zenei program­jának középpontjában Bartók Bé­la művészete áll, magyar előadó­művészek tolmácsolásában. Fel­lép az Állami Hangversenyzene­kar, Ferencsik János vezényleté­vel, a Bartók vonósnégyes, műso­ron szerepel az Állami Bábszín­ház új Bartók műsora. Október 1­én. a Zenei Világnap tiszteletére rendezett hangversenyen Szöllösy András III. concertója, Lutos­lawskij Gordonkaversenye és Bartók Cantata profana ja hang­zik el, Perényi Miklós és a Ma­gyar Rádió és Televízió Szimfo­nikus Zenekarának és Énekkará­nak előadásában. Lehel György vezényletével. A Magyar Tudományos Akadé­mia Zenetudományi Intézete is ezekben a napokban, szeptember 28—30. között tartja Nemzetközi Bartók szimpóziumát. A Bartók életmüvét zenetudományi mód­szerekkel feltáró friss szakkuta­tások hazai és nemzetközi ered­ményeinek szakmai fórum előtti bemutatásával. Az őszi zenei eseményeknek az egész ország részese lehet, hiszen számos hangversenyt élőben vagy felvételről közvetít a rádió. Szep­tember 25-én a Budapesti Zenei Hetek nyitó hangversenyétől szin_ te naponként hangzik fel a rádió­ban Bartók zenéje, hangverseny­közvetítés formájában — az Ér­kel Színházból, a Zeneakadémiá­ról, a Pesti Vigadóból. Szeptem­aer 26—27—28-án a Nemzet­közi Liszt—Bartók zongoraver­seny döntőiről, és 30-án a győzte­sek hangversenyéről közvetít hangversenyt a rádió, önálló Bartók-műsorokkal ls Jelentkezik ebben az időszakban a rádió. Bar­tók összes zongorafelvételeit tíz adásból álló sorozatban sugároz­zák október 26-tól kezdve minden hétfőn. Ennek az adásnak a ke_ retében néhány újabban napvi­lágra került és még nem sugár­zott felvétel is elhangzik. No­vember 25. és december 30. kö­zött hallható majd Szabolcsi Ben­ce hat rádióelőadnsa Bartókról. (Az 1974-ben elhunyt híres Zene­történész egyike volt azoknak, akik a leghamarabb felismerték Bartók műveinek, tevékenységé­nek korszakos jelentőségét.) Foly­tatódnak a már korábban elindí­tott sorozatok, mint a Miért sze­retem Bartókot?, az Emlékek, nyilatkozatok Bartók Béláról, a Népdalgyüjtő úton Bartók Béla nyomában és a Bartók-művek legszebb hangfelvételeiből című adások. Ismét meghirdette n Magyar Rádió a Pro musica elnevezésű nemzetközi rádióműsor-versenyt, amelyen a korábblakhoz hasonló­an kizárólag külföldi rádiók mű­sorai vehetnek részt. A verseny témája: Bartók, ahogy mi lát­juk. A legjobb nyolc versenymű­sor szeptember 16. és 23. között hangzik el. Számos hanglemez, achív ki­advány vagy a népzenetudós Bar­tók munkásságát reprezentáló le­mez kiadvány lát napvilágot szeptemberben, októberben. Nagyszabású Bartók-emlékkiállí­tást rendeznek a Magyar Nemze­ti Galériában az MTA Zenetudo­mányi Intézete Bartók Archívu­ma és a Galéria rendezésében. A hazai zenei és tudományos események mellett világszerte folynak a Bartók-ünnepségek ezekben a napokban is. Az NSZK-ban a már említett operai balettkar fellépése mellett Roh­mann Imre zongoraművész, Lehel György karmester, a Bartók Vo­nósnégyes, a Győrt Leánykar vendégszerepel. Párizsban az MRT Szimfonikus Zenekara kon­certezik. Japánban Ferencsik Já­nos karmestert. Kocsis Zoltán és Ránki Dezső zongoraművészt, Kasza Katalin és Melts György operaénekest, a Liszt Ferenc Ka­marazenekart és a Bartók Vonós­négyest hívták meg hangverseny­turnéra. Ausztriában és Svájcban az MRT Szimfonikus Zenekara ad hangversenyt, Olaszországban Kocsis Zoltán és az Állami Hang­versenyzenekar koncertezik — Bartók-művekkel. Jugoszláviában az ÜJ Budapest Vonósnégyes, Csehszlovákiában a Magyar Álla­mi Hangversenyzenekar turnézik. A Szovjetunióban Jandó Jenőt és Ötszáz a Bartók vendégül. Vonósnégyest látják S. E. Űrhajósfilmek rendezője Beszélgetés Glosz Róberttel Glosz Róbert Balázs Béla-díjas filmrendező, a MAFILM Kato­nai Stúdiójában az egyetlen fil­mes, aki katona. S Glosz Ró­bert alezredes az egyetlen a hadseregben, aki filmes is. Ennek megfelelően katonai té­májú filmeket rendez. Több év­tizedes munkásságát számos elis­merés, hazai és külföldi díj öve­zi. Berlinből. Wroclawból, Pá­rizsból hozott el díjakat, leg­utóbb az 1979-es Paizs-hadgya­korlatról készített filmjét a tv­és filmkritikusok díjazták. 1978­ban. amikor Budapesten tartot­ták a baráti hadseregek feszti­válját. a nemzetközi zsűri Glosz Róbertnek ítélte a legjobb ren­dezés díját. A közelmúltban két, nagy ér­deklődésre számot tartó filmet készített. Mindkettő az űrrepü­lésről szól. — Három évig forgattuk eze­ket a filmeket, Simon György operatőrkollégámmal. A két ma­gyar űrhajóst a kiképzés első lé­péseitől elkísértük kameránkkal. Az egyik film, amelyet a fellövés napján láthatott a közönség, az Irány a világűr címet viseli, a másiknak, az Űrbarátság című­nek az űrrepülés és a visszaté­rés. a földi diadalút a témája. — Az űrhajósokat elkísérő de­legáció tagjaként eljutottunk Bajkonurba, ott voltunk a ki­képzés. a felkészülés napjaiban s ott a fellövéskor és a Földre érkezéskor is. A két film mindössze 42 per­ces. Pedig mennyj helyszínt, ese­ményt rögzít — Jártunk az űrhajósok nyo­mában itthon és Moszkvában, Bajkonurban és újból Magyar­országon. a hazai diadalúton. Csináltunk interjút a szülőkkel, az űrhajósok családjával. Idéz­zük moszkvai kitüntetésüket, bemutatjuk űrhajós barátaikat. — Mi a katonai filmezés spe­cialitása? — A Katonai Filmstúdió pro­filjának megfelelően honvédel­mi propagandát szolgáló filme­ket készítünk. — Legközelebbi munkája? — Augusztusban hat vidéki városban rendezték meg a bará­ti hadseregek spartakiádját Er­ről az eseményről csináltam szí­nes dokumentumfilmet. KÁDÁR MÁRTA A gondozónő kilépett a váróte­rembe. — A következő anyuka mehet! Egy barna asszonyka idegesen felkapta a táskáját, és szólongat­ni kezdte a sarokban Játszó gyer­mekét. A bejárati ajtó közelében ott állt az asszony, karján a kicsi, a kezét meg egy hároméves fiúcska fogta. ..Szlávlkné vagy hogy hív­ják? Hiszen már vagy fél órája kijött." A gondozónő feléje fordult: — Szlávlkné? Csak nincs vala­mi probléma? — Nincs csak... — idegesen a nagyobb gyerek ruháját kezdte gombolgatnl. Berakást már kl tudja mióta nem látott, haja elő­rehullt, kopott, a sok mosástól fehéren virító farmernadrágja megfeszült. „Ha egy kicsit adna magára, a három gyerek ellenére egészen csinos asszony lehetne. A férjét sose látni... A gyerekek nem ís nagyon hasonlítanak egy­másra ..." A gondozónő közelebb ment. — Tudja, most kellene befizet­ni a gyerekeknek az ebédet. Jan­csikának az iskolában, ennek meg — Szlávikné a fiúcskára bö­kött — az óvodában. — És? — Hó vége van, nekem nincs pénzem — De mit tudok én segíteni ezen? — Ha kölcsönbe... A férjem holnapután kap pénzt... — Hogy képzeli... Ez nem se­gélyhely — aztán gyorsan levette a hangot, mert többen figyelték őket. — Menjünk csak! Kint az utcán megkérdezte: — Mennyiről lenne szó? — Ezer. — Hát az nem fog menni. Néz­ze, egy ötszázas van nálam, há­rom napra. — Nagyon rendes magától — mondta a fiatalasszony, és gyor­san zsebregyúrte a pénzt. — Nagyon rendes magától. Holnap­után behozom A gondozónő arra gondolt, leg­feljebb három nappal később ve­szi meg a lányának, Piroskának azt a nadrágot, amit már hetek óta kér. Piroska már biztosan ott­hon van az iskolából. Az albérleti szobájukba a nagyszobán keresz­tül lehet bejutni, ahol a kopott, virágmintás huzatú kanapén egész nap fekszik a beteg főbérlő, Lla néni. Este érzik igazán, hogy az egész nap nem szellőztetett he­lyiség megtelt a beteg test kibá­rolgásaival. Bár Pirikét sem akarják túl sokat magára hagyni az öregasszonnyal, alig leplezik, hogy viszolyogva járnak haza, húzzák-halasztják a hazamene­telt. Néhány hónapja, vacsora után a gondozónő szinte mellékesen megkérdezte: — Nemsokára harminc leszek. Nem kellene megpróbálnunk egy másodikat... Férje letette a sörösüveget: — Volna szíved ide?! A kölcsön lejártának napján, a rendelési idő vége felé a gondo­zónő már tudta, hogy az asszony nem fog eljönni. A lányának telt ígéret miatt elhatározta, hogy fel­megy Szlávikékhoz. Emlékezett a négyemeletes házra nz új lakóte­lepen, ahol az első látogatáskor is feltűnt: a frissen festett lépcső­házban trágár rajzok és felira­tok virítottak a falakon A tágas térségeken gyerekek Pardi Anna ^sönd napi haldoklások közt egyetemes törmelékben építgetem mostoha gépiességből csöndjeimet anti-világban anti-óraszerkezet forgatja a benső Időt a másnap nem éri meg az első és a harmadik napot s nem igazolnak az igazságaim csak a felszínen csak egy töredék halállal a fokról-fokra fojtottabb baleset előtt áthidal a néma ég valami olyan közegben járok mint a vágóhidak naponta lemosott vére mindig a gyenge pontokra ráomolva emiékezem az életemre mászkáltak a törött paneleken, betongyűrűkön. Csengetett, várt. A harmadik berregés után lassú csoszogás hallatszott, s a gondo­zónő érezte, a kukucskáló pará­nyi nyílásán szemrevételezik. Megfordult a kulcs a zárban, s a résben feltűnt Szlávlkné vörös ar­ca. — Maga az?-— egy pongyolát fogott össze a mellén. — Remélem, tudja, miért Jöt­tem. — Pedig nincs pénzem — mondta Szlávikné. — A férjem nem adott. — Nekem pedig szükségem van a pénzre —. s a gondozónő alig tudta leplezni, ánennyire feszíti az indulat. — Tudja, mennyibe Jön ne­künk ez az űj lakás? — csattant fel Szlávikné. és a gondozónőt megcsapta az alkoholszag. — Más örülne, ha kapna — vá­gott vissza, és fojtogatta a düh. Szlávikné mögött megnyílt az aj­tó, egy borzas hajú. bajuszos fér­fi tünt fel. A gondozónő sosem látta Szlávlkot. de ez a férfi túl­ságosan idősnek tűnt Szlávikhoz képest. — Nincs pénzem, és csináljon, amit akar — azzal bevágta az aj­tót. A gondozónő este azt mondta Piroskának, várjanak még egy kicsit, hátha találnak olyan színű nadrágot, amilyent először kért. Férjének említeni sem merte az ötszázast, csak felfortyanna: megérdemli az, aki Ilyen mam­lasz. A gondozónő azzal nyugtatta magát: Szláviknénak úgyis visz­sza kell jönnie a középső gyer­mekével, s akkor majd kész hely­zet elé állítja. Hetek teltek el. de Szlávikné nem jött. Végül a főorvos a kis­gyerek miatt megelégelte a dol­got, s utasította a gondozónőt, menjen el hozzájuk. Szorongva vágott neki a lakótelepnek. Szlá­vikné biztosan a szemére hányja: a főorvosi utasítás csak ürügy, hogy a pénzt bevasalja. Legszí­vesebben már lemondott volna az ötszázasról. Csengetett. Kinyílt az ajtó. s a gondozónő felismerte a . múltkori bajuszost. — Szlávik apuka? — Még csak az kéne! — Szláviknét keresem. — Szláviknét? Hát itt már hiá­ba. — Hogyan? — Ügy, hogy elköltöztek. — És maga? Rokon? — Rokon? — a férfi elvigyoro­dott. — Cseretárs. ez a pontos ki­fejezés. De miért érdekli? — Szlávikné tartozik nekem —•• mondta remegő hangon, s maga sem értette, miért nem a főorvo­si utasításra hivatkozik. — Tartozik? Mennyivel? — ötszázzal... — ötszázzal? — a férfi gúnyo­san elmosolyodott. — Akkor csak keresse meg, mert szép összeget kapott tőlem. Ugyanis az enyém csak egyszobás volt. Mondjam a címét? De az asszony már megfordult, mielőtt az idegen meglátná, hogy elfutja a szemét a könny. ,.A bestia. A bestia." Futott le­felé a lépcsőn. A lépcsőházukat a háború óta nem tatarozták, kosz­lott falak közt mennek fel na­ponta. Piroska már otthon lehet. Az öregasszony éjszaka horkolt, aztán sírósan kiabált, fájdalmai voltak. Piroska felriadt: „Anyu, félek. Lia néni meghal. Ugye, nem hal meg?" A sóderhalom tetején gyerekek teli marokkal szórták egymást kaviccsal. Az asszony megtörölte a sze­mét, és indult a buszmegálló fe­lé. MARAFKÖ LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom