Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

Vasárnap, 1D81. szeptember 27. Hullámverések középpontjában Kommunista pedagógusok a tanévkezdés kérdőjeleiről r ["gencsak hullámokat vert az idei tanévkezdés. Az elmúlt évek szórt gondjai országszerte hatványozottan je­lentkeztek. Az épülő lakótelepe­ken koncentrálódik a demográ­fiai csúcs, ezért sok helyen — különösen a nagyvárosokban — kőrzetmódosításokat kellett vé­gezni; az ígéretek ellenére az idén sem készült el időben a tankönyvek nagy része, s jelen­tós nehézségekkel indult néhány iskolában az ötnapos tanítási hét Ugyanakkor egyre nagyobb feladatokat kell megoldani a közoktatásnak. Tartalmi színvo­nala állandóan emelkedik, meg kell teremtenie az esélyek egyen­lőéégét, mindinkább az oktatás és nevelés középpontjába kerül a differenciált foglalkoztatás és a tehetséggondozás. A reform ls félidejéhez érkezett már Jelen, tős tapasztalatokkal rendelkez­nek, de még mindig sok az el­lentmondás. Különösen kiéleződ­nek a gondok a tanévkezdés he­teiben. Ezekről, az egész társa­dalmat érintő kérdésekről be­szélgettünk dr. Such György ne­vel, a város alsófokú oktatási intézményei pártbizottságának titkárával és dr. Rákoe István­néval, a középfokú oktatási és nevelési intézmények pártbizott­ságának titkárával, akik a szege­di tapasztalatok és testületi ál­lásfoglalásaik birtokában mond­ták el véleményüket. — Kezdjük a beszélgetést a gyerekeket, szülőket, pedagógu­sokat egyaránt érintő, tanévkez­déskor legégetőbbnek tünö kér­désekkel. Szükség volt-e Szege­den is átírni a körzethatárokat? Dr. Such Györgyné: Néhány helyen, elsősorban lakótelepi ls. kóláknál szükség volt módosítá­sokra. Érthetően ez néhány eset­ben visszatetszést váltott ki. Va­lóban nem könnyű megérteni a szülőknek, hogy a lakásuk abla­kából rálát az iskolára, miért kell a nebulónak busszal, villa­mossal negyedórákat utazni egy másikba, esetleg miért kell két testvérnek, vagy egyazon házban lakó gyerekeknek különböző he­lyekre járni. A városi tanács megszervezte az iskolabuszokat, ezek kihasználtsága délutánon­ként igeh csekély. Amíg a lakó­telepeken a zsúfoltság okoz gon­dot, addig Szeged peremén, Gyá­laréten, Mihályteleken a kis lét­szám jelent problémát. — Az ötnapos munkahét ári­áéi társadalmi vívmány. Iskolai bebezetése is fontos feladat. Alapvető humánus tartalma ép­pen az, hogy többet lehessen együtt a család. élményekben gazdag tartalommal töltsék el a meghosszabbodott szabad időt. Ámbár olyan szélsőséges példát is hallottam, hogy az egyik bu­dapesti Iskolához több szülő aláírásával olyan kérelem érke­zett, hogy a szabad szombatok mellett, vasárnap délelőttökön is gondoskodjanak a gyerekek felügyeletéről. Föloldható-e a tár­sadalmi gondoskodás és a gyak­ran jelentkező szülői igény kö­zötti ellentmondás? Dr. Rákos Istvánná: Az Iskolá­nak természetesen követnie kell a társadalom egészének mozgás­irányait. A munkaidő rövidítése nagy eredmény, melyhez az isko­lai ls kapcsolódik, bár a kezdeti nehézségekkel meg kell küzdeni. Az említett példához kapcsolód­va jelentkezik egy másik ellent­mondás ls. Az Idén néhány is­kolában — úgymond kísérletként — bevezették az ötnapos tanítá­si hetet. Szerintem a kísérlet lényege az lenne, hogy minél többféle lehetőséget próbáljanak ki az iskolaközösségek, o lehető­ségek között igyekezzenek alkal­mazkodni a helyi sajátosságok­hoz, hogy a legoptimálisabb cik­lusokat vezethessük be a követ­kező évektől. De vajon kísérlet­nek nevezhető-e. ha minden he­lyi kezdeményezést visszautasíta­nak, ha a „kísérleti iskolák" mindössze három központi óra­tervből választhatnak?! Dr. Such Györgyné: Szegeden négV általános Iskolában — a tarjáni 3-as, a tápéi, a dorozsmai l-es és a mihályteleki —, valamint a Fodor József Élelmiszeripari Szakközépiskolában vezették be a kísérleti tanítási hetet. A peda­gógusok többségében fölmerült, van-e mód más napokon kivenni szabad szombatjaikat. Tudniillik épp a növekvő zsúfoltság és túl­terheltség miatt ezentúl szabad szombatokon rendezik májd az úttörőfoglalkozásokat, sportver­senyeket, kulturális szemléket, vetélkedőket, amelyek pedagógu­sok nélkül elképzelhetetlenek. Érezzék, hogy ez jogos igény, kü­lönösen ha a pálya elnőiesedésé­re gondolunk. — Tapaszlaltak-e valamilyen változást az idei tankönyvellá­tásban, vagy a pedagógus még mindig „csak egy leckével jár előbbre" a gyerekeknél? Mi • a gyakorló tanítók, tanárok véle­ménye az új tankönyvek tartal­máról, minőségéről? Dr. Rákos Istvánné: Az ígére­tek ellenére ugyanolyan későn, tanévkezdés előtt egy-két nappal érkezett meg jónéhány tankönyv. Igy aztán a pedagógusok nem készülhettek fel megfelelően, nem ismerkedhettek meg időben a tankönyvvel, nem tudták elké­szíteni a tanmeneteket, nem volt módjuk véleményt cserélni, s ez különösen fokozta a tanévkezdés egyébként is feszített tempóját Az. új könyvek tartalma és mi­nősége igen változó. A sok jó példa mellett találkozhatunk gon­dokkal, az új könyvek sok eset­ben tudományoskodóak. nyelve­zetük bonyolult, maximalisták, teljességében csak a legjobb ta­nulók képesek feldolgozni anya­gaikat. Dr. Such Györgyné: Ez a meg­állapítás az általános iskolai tan­könyvekre is igaz. Meggyőződé­sem, hogy ezek, a kiemelkedő ké­pességű tanulóknak készített kö­tetek a gyengék táborát növelik. A második osztályosok még a Gőgös Gúnár Gedeont böngészik, a harmadikos könyv első olvas­mányainak egyike az Üt az is­meretlenbe a Föld kialakulásával foglalkozik. Vannak olyan há­rom-négy oldalas szemelvények, melyekben 25—30 új fogalom szerepel. Igényes családi háttér, otthoni könyvtár nélkül ezeket a feladatokat a gyerekek képtele­nek megoldani. A kívánatos Ön­álló kutatómunka ls elképzelhe­tetlen szülői segítség nélküL Csoda-e, ha a pedagógusok Jó ré­sze érzi azt a veszélyt, hogy nő­ni fog a szakadék az eminensek és a közepesek között. — Minden nehézségek köze­pette, jórészt 35—40 létszámú osztályokban egyre magasabb színvonalú oktató-nevelő munkát kell (vagy kellene) végezni a pe­dagógusoknak. Differenciáltan ad­ni feladatot a gyerekeknek, föl­ismert képességeikhez igazítani munkájukat, gondozni, szárnya­kat adm a tehetségeseknek. Dr. Such Györgyné: Minden­nek megvalósítása óriási gondo­kat ró a pedagógusokra, ŰJ könyv, új tanterv esetében, „egy leckével előbb járva" még a nagy gyakorlattal rendelkező pedagógusnak ls komoly feladat a felkészülés, hisz a várható re­agálásokat a hatást és az ered­ményességet sem ismeri előre. Gyengébb osztályokban örül. ha a törzsanyagot elsajátíttatja, egy jobb képességű osztályban a ki­egészítő anyagot ls föl tudja dol­gozni. Kérdés, ha ezekből az osz­tályokból összegyűlnek a gyere­kek egy középiskolában, miként fest esélyegyenlőségük? A több tárgyat tanító alsó tagozatos kol­légáknak óriási megterhelést Je­lent a személyre szabott felada­tok elkészítése, » ez az erőfeszí­tés bevallva, bevallatlanul a készségtárgyak rovására megy. Dr. Rákos Istvánné: Középis­kolában egy lelkiismeretes peda­gógusnak egyetlen tanítási órára — természetesen az új tanterv szerint tanítók, esetében 2—5 órét kell készülnie. Például most is­merkedik a tankönyvvel, mely­nek szemelvényanyaga nagyrészt új, esetleg könyvtárban kell utá­nanéznie szerzőnek, kornak, stí­lusnak. körülménynek. Negyedi­kes szakközépiskolások szakmai tárgyaik tanulása közben a régi mértékrendszert használják, fizi­kaórákon az újat tanulják. Ugyanezek magyar irodalmat a régi tanterv szerint tanultak, de érettségizni az új szerint fognak, s a követelményeket majd csak a jövő év tavaszán Ismeri meg pedagógus, gyerek egyaránt. A pedagógusképző intézményekben sem futott végig a tantervi re­form, a frissen végzettek is ta­nácstalanul állnak az új szemlé­let, az új tantervek előtt. — Sok szó esett mostanában az iskoláról. Ennek kapcsán a korszerű műveltségről, az oktatás színvonaláról, de azok a viták is széles nyilvánosságot kaptak, me­lyek a pedagógia műhelyében zajló véleményeket szikráztatták egybe. Solcak szerint ezek a szak­mai párbeszédek rontották az is­kola presztízsét, csorbították a pedagógus tekintélyét. Dr. Rákos Istvánné: A napila­pokban zajló szakmai viták torz véleményeket indukáltak egyes szülőkben; például hogyan bíz­zam én a gyerekemet a mai is­kolára, amikor a pedagógusok maguk sem tudják, mit és ho­gyan kell tanítaniuk! Nemegy­szer fordult elő, hogy ezekre hi­vatkozva csapott a tanári asztal­ra a fölháborodott szülő egy-egy rossz jegy vagy figyelmeztetés után. Véleményem szerint a szűk szakmai vitáknak megvannak a maguk sajátos fórumai, melyek elsősorban a szakemberekre tar­toznak. Mindent meg kell ten­nünk annak érdekében, hogy szűnjön az iskola iránti bizal­matlanság, erősödjön a pedagó­guspálya presztízse. Ehhez persze az is szükséges, hogy a pedagó­gusok körében is érvényesüljön a differenciált elbírálás. Dr. Such Györgynéj; Hadd hi­vatkozzam egy országos adatra: 1980-ban a tervezett 5 százalék helyett a pedagógusok körében mindössze 4,5 százalékos bérfej­lesztést valósítottak meg. Gon­dolkodjunk a vezető fejével: egy bizonyos minimális összeget min­denki kap, ám ezután a mara­dék oly kevés, hogy a legkiemel­kedőbb szakmai , és. társadalmi munkát végző kolléga a maxi­mum 100 forinttal kaphat több fizetésemelést, mint a leggyen­gébbek. Ez igazán nem nagy hú­zóerő! Hivatkozhatunk e másra, mint a pedagógusok becsületéire, elkötelezettségére, hivatástuda­tára, felelősségérzetére?! — Szegeden az általános isko­lai tanárok több mint ötöde, a középiskolákban tanítók mintegy harmada párttag. Véleményük szerint melyek a kommunista pedagógusok legfontosabb fel­adatai? ^ Dr. Rákos Istvánné: kom­munista nevelő és a Jól dolgozó pedagógus egyazon célért dolgo­zik: minél magasabb színvona­lon megvalósítani a reform cél­kitűzéseit. minél hatékonyabban végezni az oktató-nevelő műnkét. Az a véleményem, hogy elsősor­ban a pártalapszervezetek, a kommunista kollektívák segíthe­tik a tantestület munkáját, az iskola egész tevékenységét. A feladatokkal való közös azonosu­lás a legnagyobb húzóerő. Eléré­séért a jól működő pártszerve­zetek és személyes példamuta­tásukkal a párttagok sokat te­hetnek. őszinte, nyílt, felelősségteljes vélemények ezek, melyeket éthat a segíteniakarás, a jobbító szán­dék. A város 700 kommunista pedagógusa hatalmas erő. Bizo­nyosak lehetünk abban, hogy mindent meglesznek — n nehéz­ségek ellenére is — a jövő for­málásáért — tankönyveket vi­szont nem tudnak nyomtatni.., T. L. Kéz alá O da nyolcmillió, vissza nyolc­vanmillió — elég jó befek­tetés. Ennyi értékű porté­kát árul a mórahalmi Homokkul­túra Szakszövetkezet a tagjai kö­zött, hogy segítse a termelést, és ennyi értékű árut — gyümölcsöt, zöldséget, disznót, tejet, hízott bi­kát és baromfit — kap vissza. Szép ez a számadás akkor ls, ha két lábra sánta. Az igaz, hogy ennyit kap vissza, de körülbelül ötvenmillióra rúg annak az érté­ke, amit elplacoznak az emberek, vagy más fölvásárlónak adnak. Nyolcvanmillió meg ötvenmillió — érdemes érte kéz alá dolgozni. A raktáros semmi mást nem csi­nál, csak kéz alá dolgozik. A fő­raktáros Tanács Imre. — Irigylik? — Hatvanhárom óta egyfolytá­ban, — Miért? — Akinek több a fizetése két­száz forinttal, és aki közelebb van a tűzhöz, az méltó az irigy­lésre. — Ne panaszkodjon, raktáros­nak a legkönnyebb. — Boraljam? Hétezer inázsa, műtrágya, nyolcszáz mázsa gabo­navetőmag, 150 mázsa vetőkuko­rica, hat mázsa paprikamag, har­minckét kiló paradicsommag ezer­ezerkétszáz tasak egyéb vetőmag, mert magbolt nálunk nincsen, és hadd vegye meg az ls, akinek messze van Szeged. Anyagi és er­kölcsi felelősséggel I — Mi ebben a nehéz? — ügy vallat, mintha panasz­kodtam volna. — A műtrágyát a legkönnyebb eladni. — A nagyüzemben igen. Ráír­ják a papirosra, hogy két vagon, és viszik egyenesen a földre. Más­nap már szét ls terítették. Aki kíváncsi rá, mennyi volt, szedje össze, és mérje meg. Nálunk? Ott áll a mázsánál a gazda, le nem veszi a szemét a mérleg nyelvé­ről, tehát nekünk is ott kell áll­nunk a mázsánál, amikor behoz­zák a raktárba. Egy-két mázsát elszámolni elég könnyű, kifizetni sokkai nehezebb. — Az anyagit értem: ha mellé­számol, arrébb billentik. Az er­kölcsi felelősség? — Az anyagi se olyan egyszerű, mint máshol. Hiába stimmel min­den, ha másnap visszajön Jani bácsi: becsaptál ötven kilóval. Mert otthon még egyszer, meg­méri. — Visszajött? — Eddig még nem. De vissza­jöhet azért ls, hogy elvitte a vegyszert, és nem pusztul tőle a féreg, inkább hízik. Nekünk kell vállalnunk a felelősséget azért, hogy az ő gyümölcsét megvegyék a piacon. Hiába védekezem én, hogy úgy adtam néki a vetőma­got, ahogy kaptam, neki csak egy a fontos: jól teremjen. — Tegyünk egy próbát. Amer­re jöttünk, meztelenek az alma­fák. Olyanok, mintha lefagyott volna róluk a levél, de almával tele van mind. Mit ajánl? — Semmit. — Jól elintéztük. — Az okot tudom, aknAzó­mollyal van dolgunk, de nincsen ellene vegyszerünk. Amikor öt vagy hat rátelepszik egy levélre, akkor esik le a levél. — Valamivel csak lehet per­metezni. Bi 58, Fiiból, t/nifosz? — Egyik se jó, mert amikor megy a hernyó, akkor mér nem eszik. Olyan kellene, ami oldja a bőrét. Benke László Hosszú éj Ettem inkább vagy gondolkodtam, világom nehogy leromboljam. Túl sok sajnálat gyűlt föl bennem, s mindig magammal verekedtem. Csak ültem, ültem, hosszú éjben, késsél kezemben — folyt á Vérém, Iszonyodtam és öldököitem; nem öltem meg magamat könnyen. Most meg virrasztom; hogyha moccan takargatnom kell szép halottam, féltőn » félve, nehogy remegjen, életemmel kell átölelnem. — Ha nincsen, nyugodjunk bele. — A mi tagjaink nem olyan nyugodalmas emberek. Avval jönnek, Jugoszláviában láttak hormonhatású vegyszert, amelyik megakadályozza, hogy a hernyó­ból lepke legyen, olyat szerezzünk a föld alól is. Hiába mondom én, hogy csak raktáros vagyok, és nem külkereskedő, a törvény az, hogy az almát meg kell védeni. Akit leghamarabb ér, azt szidja mindenki. — Gondolom, más is belátja, hogy nyolcvanmillióért érdemes kéz alá dolgozni, és egykettőre beszerzik, amire szükség van. — Ha azt mondom, nem ls fi­gyelnek ránk, csak az igazat mon­dom. A homoki talajon például egészen más gépekre lenne szük­ség, mint az ország többi részén. Itt vannak a nagyon okos kis gé­pek, vegyük csak a rotátort, amit kertészeknek ajánlanak. Eljutot­tunk oda, hogy lehet kapni, de homokra nem jó. Ha száz ember próbálja ki máshol, itt akkor se jó. Az a ml legnagyobb bajunk, hogy roncstelep elől ide menekí­tett öreg gépekkel vagyunk kény­telenek dolgozni, de még azt is tiltják. Dolgozni akarunk, mégis nagyon szeretik elkérni az ötszá­zast érte. Ránéznek és büntetnek. — A csotrogányokról van szó, értem. Számoljunk Nyolcvan­plusz ötvenmillióról beszéltünk. Elképzelhető, hogy rendes gép­pel is tudnánk ennyit termelni? — Bolondozik maga, vagy ko­molyan beszél? Százszor köny­nyebb lenne jó géppel. — Fordítsunk a játékon. Ha csotrogány se lenne? — Akkor ez a falu nem adna százharmlncmilllót. — Dehogynem. A szakszövet­kezet szántaná föl a tagok föld­jét is, kapálna is, permetezne is. — Megint nem tudom, egye­nesben Jár-e az esze kereke. A szakszövetkezetnek nincs any­nyl gépe. — Mennyi van? — Negyven traktor. — Mennyi kellene még? — Legalább húsz — Mennyi idő alatt lehet meg­venni húsz traktort? — Négyet-ötöt veszünk évente, mert annyi kidől a sorból. Ügy kellene a húsz, hogy közben pó­toljuk az elhasználódókat. Arra. kérem, ennek a szövetkezetnek talán soha nem lesz pénze, De ha már számolunk, akkor pontosan számoljunk! Ha azt mondanám, öt éven belül meg tudjuk venni, akkor maga örülne? — Föltétlenül — Mert nem számol, öt évig akkor se Jönne be a nyolcvan­millió, akkor viszont miből ven­nénk meg? Higgye el, más megol­dás Itt nincsen, gépet kell adni annak, aki termelni akar. A szak­szövetkezetnek mások az Igényel, de ennek a népgazdaságnak dol­gozik, és áruja legtöbbször ex­portra mehet. — Ügy érti, hogy beszerzésnél hátrányban vannak? — Nem úgy értem. Ami kap­ható, azt megvehetjük. — Bemennek Szegedre, és ki­hozzák? — Ha ott nem kapunk, me­gyünk Békéscsabára, Kecskemét­re, Pécsre. — Megint számoljunk. Benzin­ben és munkaerőben mit jelent az. hogy véglgházalják az orszá­got? — Tegye le a ceruzát, ezt nem lehet összeszámolni. Kötelessé­günk kéz alá dolgozni, ha a föld alól szerezzük be, akkor is kell, — Folyékony ókmánybélyeg? — Van az ls. Van, aki a pálin­kát szereti Jobban, van, aki a pénzt. Könnyebb a beszerzés, ha van valami, ezt tagadni nem le­het. — A kerék körbe szokott jár­ni, nyilván a raktáros is deml­zsonban kapja az okmánybélye­get. — Olyan még nem volt, hogy nekem valaki is hozott volna, és öt társamnak se. — Ki fizeti akkor a nagyüzemi kenőpénzt? — Uram, erre csak egyet lehet feleni: termelési titkokat nem szolgáltatunk ki. Nekünk az a lé­nyeg, h^gy menjen a verkli. HORVÁTH DEZSŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom