Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-23 / 223. szám

Szerda, 1981. szeptember 23. • i "i • iwiiiiMii.iBiifi.1 II i n miiwi iimuuLüi < 1 ug §fl a ff k ű nyban Több mint százezer éjszakai strandoló látogatta idén a délbaranyai Harkány gyógyfürdőjét. A nyaralókon kívül főleg a pécsi és környékbeli dolgozók éltek a lehetőséggel, hogv munka után, a késő esti órákban a reflektorokkal megvilágított medence langyos vizében pihenjék ki fáradalmaikat. Az ősz beköszöntével a népszerű szolgáltatást felfüggesztették, hétfőtől a iövő idényig szünetel az éjszakai strandolás. A vendégforgalom egyébként csúcsot jelez Harkánvban. Az év eleie óta összesen egymillió hétszázezer fürdőzőt fogadtak, máris többet mint tavaly az egész évben. Az évszakváltásra is tartogatott meglepetést vendégeinek a fürdő vállalat. A télen is üzemelő melegvizes medence közepén üzembehelyezték az ú.i ivókutat, amelyet Szatmári Béla salgótarjáni keramikus készített. A tetszetős kút négy csapjából folyik az ivókúrára is kiválóan alkalmas harkányi gyógyvíz. Vendégszereplés A Varsói ösz rendezvénysorozatára kedden a lengyel fővárosba utazott a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. A rádiózenekar — amely első alkalommal vesz részt a rangos zenei fesztiválon — három alkalommal lép a közönség elé. A programot — amelyet Lehel György dirigál — a lengyel rádió hangszalagon örökíti meg. Amióta odahagyta friss írókat, színészeket, rendeigazgatoi székét a budapesti zöket. S ha majd egyszer Nemzetiben Nagy Péter aka- ilyesfajta paradicsomi gonddémikus, a kitünó irodalom- jaink támadnak, az már a történész, azóta mind inten- szegedi teátrum minőségileg zívebben foglalkozik a szín- más állapota leend. Á szövetkezeti jogászok helyzetéről A szövetkezetekben mint- vékenység, s ezzel párhuzaegy 1500 jogász tevékenyke- mosan erősödött a jogászok dik, közülük 200-an az ipari-, szakmai, erkölcsi és anyagi s ugyanennyien a fogyasztó- megbecsülése. A szövetkezeti sí szövetkezetekben, a többi- jogászok ma már munkaheek a mezőgazdasági szövet- Ivük működésének és gazkezetékben és azok társulá- dálkodásának mélyreható issaiban. Jelenlétük és mun- mereteire, az ott születő kájuk nélkül ma már elkép- döntések előkészítésében vazelhetetlen a korszerű szö- ló részvételre, s a helyes dönvetkezet — állapították meg tések torzulásmentes végrekedden a Magyar Jogász hajtására törekedve segítik a Szövetség elnökségének ülé- népgazdasági feladatok eredsén. amelyen többek között a ményes valóra váltását szövetkezeti jogászok helyze- Ami társadalmi szervezetéről, s a jogász szövetség tűkben, a jogász szöveteégkörükben végzett munkáié- ben való tevékenységüket ilról tárgyaltak, a dr. Antalffy leti, az elmúlt években pezsGyörgy elnökletével tartott g5 szervezeti élet bontakotanácskozáson rámutattak: zott ki a szövetkezeti jogásztetlen tapasztalatcserék. Kiemeltél; az elnökség ülésén, hogv az elkövetkező években is bevon ják a szövetkezeti jogászokat a szakterületüket érintő készülő jogszabályok társadalmi és szakmai vitáiba, véleményezésébe. A jogászházban tartott ülésen dr. fAntalfíy György, a József Attila Tudományegyetem rektora, az Egyetemi Tanács határozata alapján ünnepélyesen átnyújtotta dr. Gábori Bertalan nyugalmazott ügyvédnek a rubin-oklevelet. Dr. Gábori Bertalan 70 évvel ezelőtt szerezte meg a szegedi egyetemen a jogi diplomát, s nyug.. tagozatokban, egymást követ- díjba vonulása óta is fáradsz elmúlt evekben a szovetke- ték az igényes szakmai ta- hatalanul tevékenykedik a zetekben fejlődött a jogi te- nácskozások. a nélkülözhe- jogászszövetségben. Ifjúsági parlamentek őszintén a közösség javára házzal. Nemcsak kritikusként. mint annakelőtle. hanem publicisztikusan is. (Ügy látszik, az igazgatói beosztások alkalmatlanok arra. hogy szorosan vett szakmájával törődjék az ember.) Még a nyáron elemző kommentárt fűzött a nyugdíjba elvonuló Bessenyei Ferenc keserű kifakadásaihoz — az interjút a Tiszatáj közölte, Nagy Péter a Népszabadságban reflektált rá —. aztán a tévé kétrészes portréfiimiében gondolta tovább, részint maga részint meghívott partnerei révén, az ott vázoltakat. Majd szeptember derekán megint a Népszabadság hasábjait választotta, hogy ezúttal egy Mejerhold munkásságáról szerkesztett könyv ürügyén kanyarodjék viszsza ugyanoda, ahonnan elindult. Nevezetesen: az író, színész, rendező szentháromságához. Mert ezt a fontossági sorrendet vallja üdvözítőnek, nemigen rejti véka alá. Miként azt sem, mi késztette szólásra. Mai színházi életünk gyakorlata fordított lajtorján lépdel, imigyen tehát holmi torz, rendeződiktatórikus színházi modell felé, mely egészségtelenül takarásba kényszeríti a színészt, az írót meg legszívesebben száműzné Thália műhelyéből. Biztos vagyok benne, véleményét sokan nem osztják — de majd annyioknak szívéből is szólt. S hogy most idecitáljuk e távolról sem elvi-esztétikai röppályára érdemes polémiát, annak cka catói természetű. Amiképpen a római államférfinek mindenről ugyanaz jutott eszébe (neki nevezetesen Carthago elpusztítása) — belőlünk a sóvár irigység beszél: vajh ha szűkebb pátriánkban. Szegednek színházában is, efMondjuk régóta és sóhajtjuk megint. Azért sem véletlenül, vagy unásig ismételve éppen mo3t, mert hosszabb idő után akár friss fuvallatok előszelét érezhetnénk. Fiatal színészek jöttek, a próza vezetője — márkás név — több időt, nagyobb energiát ígér a műhelymunkához, akadnak már ideszerződött, főállású rendezők, díszlet- és jelmeztervezők (ha nem is eiegen), van új gazdasági vezetés (hogy miként seper, hamarosan kiderül), s talán több bérlő is ságáért. S kifelé aligha akad haiasabo célpont a sajtónál (nála égnek, legalább ilyenkor komolyan veszik). Azon túl, hogy kritika és művészét „mostohatestvérségében' a kebelbarátság csalóka déuoaD, legyen szabad emlé-. keztetni rá. a sajtókritika souasem pótolhatja a művészeti aiKOtómünely belső kritikáját. Ha a színháziak tudják, mit, mikor és miért tesznek, s elnyerik a közönség meg a szakma bizaimát — firkáidat a kritikus akármit, annak rendje s módja szerint halad a karaván. A magunk részéről természetesen karavánpártiak vagyunk. Egészen aodig a pillanatig, míg haladni látjuk. Am őszintén szólva a szeakad — biztató ielek. de el gedi színház szekerét az elmúlt évtizedben inkább csak rángatták különböző művészi és álművészi (vagy privát szeszélyű) elhatározások, mozdítani vajmi • keveset mozdítottak rajt. Ezt bizonyítják a történtek, ez a pőre igazság. Elég pillantást vetni a régóta telbevételi tersiralmas tájne felejtsük, jeiek mindöszsze. A puding próbája az evés, pár hét múlva látjuk, tele a nézőtér, vagy a bérleteket „sózták el" megint, jó előadások születnek vagy csak mentegetőzések, ideológiák, helyettük. Hiszen a színházüzem belső konfliktusai, objektív és szubjektív jesítetlen nehézségei — épület- és mű- vekre, a helyproblémáktól a személyi programokra, az elíasuló es jellegűekig, a műszak lét- a színháznak hátat fordító számhiányától szociális és bérkérdésekig — póthitelek ide vagy oda, az utóbbi időben nemigen változtak. Szeretnénk remélni, a szezonelő szokásos művészeti hurközönségrétegekre (munkások, fiatalok, egyetemisták), sőt arra az országos sajtóra is, melynek a kegyeit hovatovább komikusan hajszoló igyekezet Don Quijote ráoptimizmusán^k végre lesz szélmalomharcára hasonlít fedezete, amit a néző is ér- lassacskán (speciel az elzékel. S nemcsak arról van múlt évadról szóló összesszó, hogy hosszúra nyúlt a zésekben Szegedet még vényár, kiéheztünk a színház- letlenül sem vetették pap ínra. sehol, a legutóbbi főváro Eljött hát az új évad sajtótájékoztató visszhar („megrakodva búval s öröm- talanságáról nem beszé tnel"). Hangolnak a zenészek, bemelegítenek a dalosok — ma este nyit a Zenés színház, fölújítják a Boccanegrát —, a kisszínháziak utolsó simításokat végzik a pénteki premierre: Shakespeare-rel indulnak, a kevésbé ismert Cymbeline bemutatójával. S erről jut eszembe, mint tánciskolái növendéknek a kályháról, megint írunk maid krittkáve...) Mert az országos kritika is — akár tetszik, akár nem — értékcentrikusan orientál. Nagy általánosságokban — feltétlenül. S, hogy mikor miről szól, számtalan körülmény határozza meg. Tudom, a színháziak szeretnék, ha nekik postázódna — pedig rendeltetésszerűen éppúgy az olvasónak címzett, miként a színháznak sem a kritika, Munkahelyeken és oktatáfei intézményekben egyaránt országszerte meghatározó fontosságú számvetésre készülnek ezekben a hetekben a fiatalok: negyedik alkalommal rendezik meg hazánkban az ifjúsági parlamenteket, a szocialista demokrácia e sajátos fórumait. Néhol már túl is vannak a tanácskozássorozat első fordulóján, ugyanis a Minisztertanács határozata értelmében 1981 szeptember és a jövő év áprilisa között, hárintokat biztosítani. Mindennek fontos feltétele, hogy a beszámolók őszinte szóval, a fiatalok felelősségérzetére építve tárják fel az üzem gondjait is, mozgósítsanak a közösség javát szolgáló elképzelések megvalósítására. Éppen ezért örvendetes, ha a küldöttek nemcsupán a korosztályuk problémáival szorosan összefüggő gondolataikat fogalmazzák meg, hanem a termelési folyamat korszerűsítésével, a munkaszervezéssel kapcsolatos észrom lépcsőben kell megtar- revételeiknek, javaslataiknak fant a parlamenteket. Az is hangot adnak. érvényben levő előírások szerint ezúttal a munkahelyi — oktatási intézményi fórumokat követően középszinten —, több üzemegységből álló nagyvállalatoknál, illetve megyénként, végül országos ágazati szinten találkoznak a döttei. Az ifjúsági parlamenteknek közéletünkben betöltött szerepe, feladatai változatlanok, ám a mostani tanácskozásokon előrehaladásunk, országépítő munkánk néhány időszerű vonása erőteljesebben tükröződik majd. Így a felelős munkahelyi vezetők ezúttal is számot adnak arAhogyan a parlamentek vitáinak, úgy az ezek nyomány elfogadott intézkedési terveknek is érinteniük kell valamennyi lényeges kérdést: a pályakezdők beilfiatalok kül- leszkedésének támogatását, a fiatal dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, bérezésüket, a családalapító fiataloknak nyújtott segítséget, a lakáshozjutás lehetőségeit, a szabad idő eltöltéseinek feltételeit Az oktatási intézmények fórumain elsősorban az iskolai demokratizmus érvényesítése, az oktatás szervezeti formáiról, miként váltották valóra nak, tárgyi feltételeinek fejlesztése, a pályaválasztás kérdései, illetve a közművelődés és a tömegsport helyzete kerülhet előtérbe. Ezúttal egyébként — a koa fiatalok élet- és munkakörülményeinek javítását, alkotókészségtik mind teljesebb kibontakoztatását szolgáló intézkedési terveket, s nagyobb visszatekintésre is mód nyílik, hiszen idén tízéves az ifjúsági törvény. Mivel az idei év egyszersmind a VI. ötéves tervidőszak kezdete is, így a parlatnentek jó alkalmat adnak arra, hogy a fiatalok képet kapjanak gazdasági helyzetünk, lehetőségeink, társadalmi céljaink és az ifjúságpolitika összefüggéseiről; arról, hogy a nehéz gazdasági feltételek közepette m'ndenütt csak jobb, értékar-íbb munkával lehet az otthonteremtésre, az életfeltótelek javítására szánt forábbitól eltérően — három évre készülnek az intézkedési tervek, ugyanis legközelebb várhatóan 1984-ben hívják össze a munkahelyi, illetve az iskolai parlamenteket. Az évenkénti tervezés során viszont a helyi KISZszervezet és a szakszervezet az egyetértési jogának gyakorlatával képviseli az ifjúság érdekeit Az ifjúsági parlament állami fórum. Eredményessége nagy részben függ attól is, hogy a munkahelyek, az oktatási intézmények vezetői a tanácskozás közéletünkben betöltött szerepének megfelelően készüljenek arra. Ne csupán alapos helyzetelemzést tükröző beszámolóval segítsék elő a parlamentek sikerét, hanem azzal is, hogy minden elhangzott észrevételre, javaslatra körültekintő, az összefüggéseket láttató választ adnak, s főként valamennyi hasznos ötletet megvalósítanak, mihelyst lehetőség nyílik rá. A közép- és felsőszintű parlamenteken megfogalmazott javaslatok sorsáért egyébként az illetékes tanácsok, a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek a felelősek, a több tárca összehangolt intézkedéseit igénylő tennivalókról pedig az Állami Ifjúsági Bizottság külön feladattervet készít majd. (MTI) i fajta vitáknál tarthatnánk kat, s megint baj lehet velük, hanem a közönség figyelmét. i már. Tudniillik. Ennek a vitának nem annyira a szellemét. „hevét s nevét" nélkülözzük, mint inkább az alanyi tartozékalt: a drámaRégi tapasztalat: a válsághelyzetek csalhatatlan szimptómája, ha külső körülményeket tesznek felelőssé belső konfliktusok megoldatlanízlését kell fürkésznie. Szívjuk el tehát a békepipát. Vagy legalább a füstjét szagolj'.:': kicsit még... Nikolényi István Zenei naptár Orgon 3 G S Az aranyiban napos szeptemberi hétfőnek szép befejezése volt azok számára, akik az esti órákban a dóm impozáns falai közé tértek be orgonamuzsikát hallgatni. A filharmónia szervezésében ezúttal Koloss István és Veszély Gabriella látogattak el Szegedre. Városunk közönsége szerencsére gyakran gyönyörködhet orgonakoncertekben, így e hangszer irodalmának különböző egyéni, művészi megszólaltatásait, a megannyi művész profilját Ismerheti meg. Koloss Istvánnál — azok számára, akik most hallották először — szembetűnő: mértéktartó, finom zenei ízlése, mely műsorösszeállításán is tükröződik. Nem törekszik a fülek számára megnyerő, zergő, hangzuhatngokkal le_ I hengerelni, elkábítani hallgatóit, hanem elősorban a Beérett a szelídgesztenye Vas megye jellegzetes festői szépségű tája, a Kőszeghegyalja is felvette őszi köntösét. Az új évszak beköszöntését jelzi, hogy beérett a vidék aranya: a szelídgcsztene. E vidék szelídgesztenyéseiben nem ritkák a 400—500 éves faóriások. A szokottnál csaknem két héttel korábban érett be az idén a zalai hegyhátakon és a göcseji erdőkben is a szelídgeszlenye; kisebb mennyiségben már kfnálják is a termelők a városok piacain. Zala szórványgyümölcsöseiben, erdőiben és a megye összefüggő telepítéseiben csaknem 70 000 gesztenyefát tartanak nyilván, a honi állomány harmadát. Az idei, jónak minősíthető termés felvásárlása megkezdődött. Az Erdei Termék Feldolgozó és Értékesítő Vállalat, valamint a Zöldért, az Afész-ek és a vendéglátóipart egységek mintegy 1400 tonna gesztenyét vesznek át. Ebből több mint 120 . vagonnylt helyben, a Magyar Hűtőipar zalaegerszegi gyárában dolgoznak fel gesztenyemaszszává. grandiózus hangszer, az orgona intimebb hangzásvilágát Igyekszik megmutatni. Ezt tette részben a hangversenyt indító lőcsei kódexbői felelevenített régi kis dallamok megszólaltatásával is, melyeket saját feldolgozásában, rondó formában ötvözött egésszé. Méginkább kitűnt, mennyire szereti a pasztellszíneket, s mennyire igénye a szinte légies hangzás, Kerll: Capricciojában. Ez a szeszélyes kis játék, ebben a megszólaltatásban, hangutánzásaival nemcsak a madarat (kakukk) idézte fel képzeletünkben, hanem a számtalan erecskére szakadva sebesen futó kis vizeket, fényt, zöldet, délibábon remegéssel tündöklő szelíd tájat. Clarké nyugodtabb tempójú. méltóságos hangvételű, de rövid kis darabja a Trumpet tune után a koncert ellő nagylélegzetű orgonaműve Bach D-dúr preludium és fugája (BWV 532.) volt. A preludium regisztrálásában is általában mérsékeltebb hangerejű, ám gazdag színösszeállítást valósított meg az előadó, de nem maradt adós a grandiózitással sem. Kevésbé tudott meggyőzni az előadás, a fuga építkezésének nagy egészéről: a zene kiteljesedését. megformálását, a kelleténél visszafogottabbnak éreztem. Az orgonaművész s zeneszerző (egyszemélyben) Bartók műveiből font össze egy szvitre való füzért, saját átiratában. Érdekes reflexiók — Bartók ürügyén — Koloss István, a zeneszerző szelleméből. Technikai tudásának hangsúlyozottabb megcsillogtatását a koncert végére tartogatta az orgonista. Antalffy Scherzójában színes, hangulatos hangszereléssel (regisztrálással) sziporkázó káprázatokat villantott elénk Franck Piéce herolque-jában mind együtt volt, amit a mű az előadóművésztől megkíván; lírai-drámai kifejezőkészség, imponáló technika, magabiztos formálóerő, lendület, s a koncert végére tartogatott fortissimo tretti záróakkord valóban ellenállhatatlan erővei szárnyalt a magasba. A közreműködő Veszely Gabriella üde, tiszta csengésű, kellemes szopránhangja sok szép pillanatot nyújtott, eltekintve a néhány magasabb hangtól, melyek nem „ülnek" biztosan. Koloss István Magyar Madonna című művének megszólaltatása igen megkapó volt. A Máriaénekek szellemében fogant orgona kísérőszólam kibontja. értelmezi a dalok szépségét. mondanivalóját, s ezál. tal még gazdagabb érzelmi tartalmat ad azoknak. Veszely Gabriella kultúráltan s é-zékenyen szólaltatta met ezeket csakúgy, mint Verdi Ave Marié-ját vagy Esterházy Harmónia caelesíis-ének részleteit. s a Bach Áriát az 57. kantátáMi Berényi Bogáta