Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-18 / 219. szám

4 Péntek, 1981. szeptember 18. Hátrányos helyzetűek - Magyarországon Hyen gazdagok vagyunk!? — pillant iánk gunyoros kérdésével a könyvesboltok kirakatóból Mezei András könyve. Hogy a címben meg. fogalmazott irónia mennyi, re indokolt, azt többek kö­zött az egyik, minap megtar­tott országos tudományos ta­nácskozás Igazolja- A Ma­gyar Szociológiai Társaság II. Budapesten (Kőbányán) megrendezett tanácskozása ugyanis éppen arra kereste » választ, hogy milyen sze­fények vagyunk. Mármint, hogy az ország lakosságának mely rétegeiro a milyen cnértékben érvényes ez a súlyos történelmi és érzelmi töltetet hordozó jelző itt és most hazánkban. Egyáltalán, érvényes-e, s egy látszólag körmönfontabb fogalmazás nem fejezl-e ki Jobban a helyzetet? Az utóbbi másfél évtized, ben nem kevés elvi vita, gerjesztett Indulatok és spontán hangulatok kava­rogtak körülötte — miköz­ben a társadalomirányítás átgondoltan vagy egy-egy nekilendüléssel Igyekezett intézkedéseket foganatosíta­ni, melyek között hosszabb vagy rövidebb távon egy­aránt akadtak hathatósak és célúkat el nem érők is. A szociológusok, közgaz­dászok. demográfusok, szo­ciálpolitikai Intézmények képviselői, a társadalomter­vezés elméleti és gyakorlati szakemberei mindazonáltal a jelenlegi helyzet alapos elemzésének igényéből in­dultak ki. és a konkrét, kö­zelebbi és távolabbi tenni­valók állnak vizsgálódása­ik. állásfoglalásaik és viták középpontjában, melyek azok a kérdések, amelyet a problémakör tudományos kutatása előtérbe állított, s közben arra törekedtek, hogy megvilágítsák a hát­rányos helyzet mibenlétét, tisztázzák a „hátrányos helyzet" ég a '„szegénység" fogalmak tartalmi különbsé­geit A kutatók és politiku­sok, az elméleti és a. gya­korlati szakemberek írása­ikban és az emiitett gyakor­lati konferencián is felvetet, ték és vizsgálták a szociál­politika hatékonyságát és il­letékességét a szegénység el­leni küzdelemben a szociál­politika eszköztárának bőví­tési lehetőségeit — összefüg­gésben a szociálpolitika és n gazdaságpolitika együttmű­ködési lehetőségeinek bőví­tésével. Átfogó és megbíz­hatóan pontos képet adtak arról, hogy mely társadalmi rétegekből kerülnek kl a hátrányos helyzetű csopor­tok. milyen rétegekben gya­kori a hátrányok halmozó, dása. ahol már kínzó fe­szültségeket okoz, és gyak­ran „bővítetten" újraterme­lődik a következő generá­ciókban. A mindennapi ele­ven szemlélet, valamint a tudományos igényű vizsgála­tok szániára egyaránt ké­zenfekvő, hogy ma Magyar­országon az alacsony jövede­lem, a rossz lakáskörülmé­nyek, az alacsony iskolai és szakképzettség, az öregkor, s a vele járó szerepvesztés, valamint a deviáns maga­tartás azok a tényezők me­lyek egyenként és egyidejű­leg különösen okai annak, hogy valaki hátrányos hely­zetűvé válik. Az viszont, hogy a fenti tényezők mi­lyen társadalmi rétegekben és alrétegekben vagy az or. szag melyik tájegységében milyen gazdasági s egyéb közreható aktuális tényezők hatására válhatnak túlsú­lyossá. s még inkibb, hogy miként lehet ezt valamilyen valószínűséggel is előrelátni — ez már a korábbinál pre­cízebb, megalapozottabb vizsgálatokat igénvei. Ezt a követelményt egyébként" so kan megfogalmazták, terve­zésüket sürgették — ép >en egy általánosan Jelentkező igény jegyében, amely egvéb vonatkozásban ls H-m- dhe­tetlennek tartja a társadal­mi önismeret növelését a társadalomirányítás, a társa­dalomtervezés eredményes­sége érdekében. Nkgy súll.al merül fel a hátrányos helyzetűek rzámá­nak csökkentését, mé. so'.lé­sét célzó rövidebb-h ss/- bb távú intézkedések stratégiá­jának kidolgozása. Abban ­úgy tűnik — egyetértés van, hogy e témában hiány­zik egy korszerű, átfogó és kidolgozott szociálpolitikai koncepció, gyakran csupán kampányfeladatokat fogal­mazunk meg. Ugyanakkor a felelős vélemények azt is fi­gyelembe veszik, hogy a je­lenlegi gazdasági helyzet­ben nincs lehetőség látvá­nyos. gyors és nagyszabású akciókra, s a meglevő esz­közökkel ésszerűen gazdál­kodva — s kiegészítve a Jó szándékú társadalmi kezde­ményezésekkel — van mód arra, hogy a korábbinál hat­hatósabb intézkedések szü­lessenek. S a közvetlen fel­adatok sorában ki k«U emel­nünk a családnak — mint a társadalom szerveződésének egyik „műhely"-ének fon­tosságát A társadalmi hát­rányok kialakulását megelő­zendő éppen a család hely­zetének stabilizálása a fel­adat. Különösen érvényes ez például olyan családoknál, ahol a családtagok különbö­ző gondozóintézmények (el­vonó, pszichiátriai rendelő, nevelőotthon, javítóinté­zet,..) „ellátásában" része­sülnek. Egyesek szerint ilyen esetben ezen Intézmé­nyek összefogott és hatósági Jogkörű intézkedésére lenne szükség. A széles körű vitákban számos javaslat fogalmazó­dott meg, sürgető felhívás hangzott el, többnyire jó­szándékúan a társadalom­irányításnak címezve. Ab­ban azonban általában meg­van az egyetértés, hogy a hátrányos helyzetűek szá­ma. növekedésük csak átfo­gó, hosszú távú és megala­pozott vizsgálatokon alapuló koncepciókra épülő szociál­politikával csökkenthető, mérsékelhető, és előzhető meg a 80-as évek Magvar­országában. Pál László Szovjet prérafen^észtők A Moszkva melletti „Szal­tikovszkij" állattenyésztő szovhozt, aranyéremmé* ju­talmazták az 1980. évi lon­doni nemzetközi szürmeki­allitóson és aukción bemu­tatott ezüst-fekete rókaprém­ért. A díjnyertes ezüstrókát különleges nemesítéssel si­került kitenyészteni. A „SzaltlkovszkiJ" állatte­nyésztő telepet több mint fél évszázaddal ezelőtt hoz­ták létre ezüst-fekete rókák tenyésztésére. Ezalatt az idő­szak alatt a keresztezések eredményeként olyan préme­ket sikerült létrehozniuk, amelyek más, jelentős prém­termelőket is ámulatba ej­tettek. A nemzetközi szőr­meaukciókon nagy kereslet­nek örvendenek a különbö­ző színösszetételű rókapré­mek. Az elmúlt X. ötéves tervidőszakban (1976—1980.) négyféle új színösszetétel született. A gazdaságban cobolyokat, nyérceket is ne­velnek. A coboly az egyik legké­nyesebb prémesállat. Az el­múlt öt év során az állo­mány mégis megkétszere­ződött. Sikerrel járt terület a szintén nagy keresletnek örvendő — nyérctenyésztés is, amelyet a 10 ezres állo­mányról 12 ezerre növeltek. A korábban lg népszerű pasztell topáz, kő- és igaz­gyöngy színek mellett meg­kezdődött a platlna-topáz színű nyércek tenyésztése is. Ehhez az alapot a tíz év­vel ezelőtt Finnországból importált 200 nőaténv bizto­sítja. Számuk ez Idő alatt megtízszereződött, ugyan­«kkor Finnországban tel­jesen kipusztult. így ennek az egyedülállóan szép szőr­mének a Szovjetunió vált a világpiac egyetlen szállító­jává. Az elmúlt ötéves terv­időszakban a „Szaltikovsz­kij" szovhoz Kanadából úgy­nevezett hosszúszőrű co­bolyokat importált Ilyen növendékállatokkal ellátják az ország többi telepét is. Az 1980-as londoni kitün­tetés csak egyike a szovjet prémtenyésziők számtalan elismerésének. A gazdaság évek óta előkelő helyet fog­lal el termékeivel a legkü­lönbözőbb nemzetközi kiállí­tásokon. Ebben a tudomá­nyos intézetek is segítenek, amelyeknek célja az állatok méreteinek — következés­képpen a prém méretei­nek — növelése, a szaporo­dási készség fokozása APN—KS Mini szemafor A belorusz vasutasok a szemaforokat ma már a ve­zetői fülkében figyelik. A nagyobb állomásokon létre­hozott automatikus berende­zések vezérlik a mozdonyok vezetői fülkéiben elhelyezett miniszemaforokat. A szük­séges irányító jelzések kábe­lek helyett a síneken keresz­tül érkeznek. így a mozdony­vezető bármilyen meteoroló­giai viszony mellett is meg­bízható Információkat kap. A Moszkvai Vasútmérnöki Intézet szakemberei által ki­fejlesztett kísérleti szakaszon végzett vizsgálatok az új rendszer nagy megbízható­ságáról tanúskodnak. Ugyan­akkor nincs szükség a sze­maforok elektromos ellátásá­ra és más kiegészítő beren­dezések építésére. Hálókban nevelik a halat Sem a jégtáblák, sem a vi­harok nem ártanak az Ohotszki-tenger partvidékén mesterséges ívóhelyeken te­nyésztett, herlngivadékoknak. A természetes (vőhelyek al­kalmatlanná váltak az Ohotszki-tengerben levő he­ring számára: a partok men­tén kevés moszat maradt az Ikra megtartásához. A halak azonban évszázadok során ki­alakult ösztönüket követve mégis minden tavasszal ra­jokban érkeznek ide ivásra. Az ívóhelyek helyreállítá­sára szolgáló kísérleti telep az Aldoma-öböl lett. Az apály idején az öböl egyhar­madáról nagyjából levonul a víz, ezért itt kényelmesen lehet moszatokat utánzó hálókkal kísérletezni. Ami­kor a hal ikra ellepi a hálói, kat, motorcsónakokkal ki­vontatják őket a mély vízre, ahol. kikel a haltvadék. A mesterséges ívóhelyek létesítése része a Vosztok tu­dományos-technikai prog­ramnak, amelynek eélja a halállomány helyreállítása és szaporítása, az óceán ajándé­kának ésszerű kihasználása. Fényhajtottá óra Az eddig csak űrhajók és műholdak energiaellátását szolgáló napelemek segítsé­gével sikerült két olyan óra­típust konstruálni, amelyek üzemeltetése legalább 700 lux erősségű napfénnyel vagy közönséges szobafény­nyel történik. Mindkét mo­dell kvarcóra: az egyik digi­tális kijelzésű asztali óra fo­lyadékkristállyal, a másik nagy analóg falióra, maxi­mum 60 cm átmérőjű szám­lappal és mutatóval. Az órák energiaellátására szilícium egykristályból ké­szült elemek szolgálnak, amelyek energiájuk egy ré­szével karbantartást nem igénylő akkumulátort tölte­nek fel, s így az órák sötét­ben is működnek. Az órák rendkívül pontosak: 17—23 Celsius-fok közötti hőmérsék­leten évente legfeljebb 1 má­sodpercet siethetnek vagy késhetnek. Átkapcsolással a napot és a hónapot is mutatják. A dá­tum négy évre előre beprog­ramozható. Az órák áram­felhasználása átlag 7 mikro­amper. Különleges citromfa Különleges citromfa vi­rágzik Kiss László hajdú­dorogi lakos kertjében. A fán egyszerre három külön­böző időben kialakult ter­més létható. Az első virág­zásból negyven teljes nagy­ságú citrom érlelődik, a második terméskötésből csaknem 30 dió nagyságú, míg a harmadikból egres nagyságú citromok nőnek, A különleges citromfa most negyedik alkalommal is vi­rágba borult A neoavantgarde Fekete kagylót gyűjtő búvárok Már a régi görögök Mytllus­nak nevezték az ehető kagylókat. A tudomány nap­jainkban a Mytilus-kagyló­kat „fekete kagylók"-nak ls nevezi. Leggyakoribb faja a a Mytilus edulis, az ehető kék kagyló, amely Igen sok tengerben, így az európai tengerpartokon mindenütt megtalálható. Ezeket a kagy­lókat cölöpökön, köveken, gátakon, csónakok fenekén találjuk meg. Gyakran nagy tömegekben lepik el az alj­zatot A Mytilus edulis az embe­ri táplálkozás szempontjából a legfontosabb faj. Főként az Atlanti-óceán partján és a Földközi-tenger vidékén fogyasztják. Értékes ásvá­nyi anyagokat tartalmaz, ezeken kívül A-. B-. C-, és D-vltaminokat. valamint sok fehérjét Az ehető kék kagylót ter­mészetes lelőhelyén, kagy. lópadokon gyűjtik, vagy pedig tenyésztik. A sekély vizű tengerpartokon sok he lyütt találhatók kagylópa­dok, amelyek kiterjedése sokszor több négyzetkilomé ter. Ilyen helyeken a kagy lók többnyire Jói fejlettel és kifizetődik gyűjtésük. Európában, Hollandiában és Franiaországban foglal­koznak elsősorban az ehető kék kagylók termesztésével. A Szovjetunióban már ré­gebben felismerték az ehető kék kagyló fajok gazdasági jelentőségét. Rendkívül sza­porák ezek az állatok: egyet­len állat évente két vagy háromízben 5—12 petét rak le, és ezek a vízben termé­kenyülnek meg. Olvasgatom a kritikákat a Stúdió '81. szegedi kiállítá­sáról. és csak ámuldozom. Ahány írás. annyi vélemény. Van, aki egyértelműen lel­kendezik. vannak továbbá mérlegelők, aztán fanyalgók. És alig van köztük érintke­zési pont. Ami az egyik he­lyen a szellemesség magas­iskolája. az másutt „lejárt lemeznek" vagv középszerű­nek minősül Ml lehet Itt a bökkenő? Ekkora szakadék lenne a kritikusok felké. szültsége. esztétikai mércéje között? Netán a bemutatott anyag zavarta volna meg a tollforgatókat? Kl tudja ezt pontosan. Annyi bizonyos:a fiatal képzőművészek sereg­szemléjén u neoavantgarde szellemű munkák dominál­tak, s ez a mozzanat önma­gában is polarizálja a véle­ményeket. A Gondolat Kiadó minden­esetre csak annyit tehetett ebben az ügyben, hogy a népszerű „stilus"-kötetek so­rában „A neoavantgarde"-ot is megjelentette. Mert. ha a szakemberek ls bizonytalan­kodnak, mit szóljon akkor a nagyközönség. Mit kezdjen a cselekmény és hós nélküli regénnyel, színdarabbal: « kiállításokon szereplő hét­köznapi tárgyrészletekkel, a fotónaturallsta festmények­kel? Szükség volt tehát er­re a könyvre, amely felépí­tésében a sorozat eddigi da­rabjaihoz Igazodott. Jelen esetben Szabolcsi Miklós át­tekintő. összefogó tanulmá­nyát olvashatjuk először, majd pedig jellegzetes, sze­rencsésen válogatott doku­mentumok következnek. Persze ne várjunk mindent megmagyarázó és eligazító csodákat! A neoavantgarde szövevényesebb, áttekinthe­tetlenebb ennél, ráadásul alig van rálátásunk. A hat­vanas évektől beszélhetünk e majdhogynem világméretű művészi hullámverésről,, napjainkban pedig már a kifulladás, az elerőtlenedés jelei mutatkoznak. Ám így is tömérdek szellemi, művé­szi tendenciát ölel fel ez az átfogó kategória, kezdve a névadó olasz Gruppo 63 irodalmi kísérleteitől Vasa­relv kombinálható optikai műveiig ég tovább Fellini vagy Jancsó újszerű jel- és szimbólumteremtéséig. Nem volt hát könnyű dolga Sza­bolcsi professzornak. Ennek ellenére sokrétű, átteklnthe­tő eligazítást kapunk a lé­nyeges. aktuális kérdésekről. Mifé'e összefüggések ta­pasztalhatók a klasszikus avantgarde és a neoavantgar­de kőzött? Milyen társadal. mi, politikai változások hív­ták életre ezt a művészeti áramlatköteget? Egyáltalán: ml a neoavantgarde, s ho­gyan rendszerezhető, érté­kelhető a sokféle próbálko­zás és eredmény? Nos, Job­bára ezekre a dilemmákra keresi a válaszokat a kötet szerzője. Közben példák so­kaságával érzékelteti: meny­nyi valóságos és önellent­mondás, mennyi keresztezés meg áthatás jellemzi a kü­lönféle neós irányzatokat. Az úgynevezett konkrét költé­szet például természetesen összecseng u képzőművésze­ti pop-urt törekvéseivel ugyanakkor a konkrét iro. dalomból kinövő vizuális költészet mér a két művé­szeti ág határmezsgyéjén van. A tanulmány szöveté­ben — érthető módon — el­sősorban az irodalom kerül reflektorfénybe, noha a mag­vas dokumentumgyűjtemény némileg kárpótolja az olva­sót. A zenei érdeklődő töb­bek között megismerheti Pi­erre Schaeffer sommázott művészetfelfogását, a filme­sek meg bepillanthatnak Jó­nás Mekas vagy Jean-Luc Godard műhelyébe. Érdekes és tanulságos a neoavantgarde áramlatok cso­portosítása. Kiderül Itt: mi­lyen szoros szálakkal kötőd­nek a mostani újítások a századelejl lázadókhoz, egy­szersmind a sajátságosan új­szerű mozzanatok lg kirajzo­lódnak. A „jel-típusú" tö­rekvésekben a szerkezet és variabilitás játssza a fősze­repet. s a háttérben ott lát­juk Saussure vagy Gabó, Rodcsenko példáját. Ugyan­akkor a dadaizmus és az expresszionizmus szellemét idézik a „kiáltás-típusú" tendenciák, amelyekben a tagadó, lázadó gesztusok mellett világmegváltó tervek ls helyet, kapnak. Le a mű­vészet harnls szentélyével! — mondják a conceptuálisok —, inkább az emberi kap­csolatteremtés lehetőségeit forszírozzuk! Ezzel szem­ben magánmitológiák és új­fajta szimbólumok jelenkez­nek a „neomágikus" áram­latokban, s majd minden tö­rekvésnél Jelen van az „ab­szurd és groteszk új hullá­ma". Mindemellett a bizonyta­lanságok és a határozottabb állásfoglalások sem hiányoz­nak ebből a kötetből. Kér­déses például: mennyiben te­kinthető önálló áramlatnak a legutóbbi jelenségkör. Nyilvánvaló viszont, hogv a kinetikus művészet mara­dandó eszközökkel, lehetősé­gekkel gazdagította száza­dunk térformálását, mint ahogy az irodalom vagy a színház világa is telentős művekkel és formakészlettel gyarapodott. Elemezhetjük, vitathatjuk tehát a neo­avantgardeot, de a kétségbe­vonhatatlan eredményeket is tudomásul kell vennünk. Nnevon igaza van Szabolcsi Miklósnak, amikor e művé­szi áramkör realizmusborzo­ló, szüntelen kérdésfeltevő szerepét hangsúlyozza, hisz egy életrevalóbb szintetikus realizmushoz csak ezen az úton juthatunk közelebb. (Gondolat Kiadó. Bp. 1981.) Szuroml Pál Műanyag lariályériások A vegyszerek, agresszív kémiai anyagok, oldatok, őr­lemények, porok kezelése egyre nagyobb gondot és biz­tonságot követel. A hagyo­mányos szerkezeti anyagok sok szempontból nem elő­nyösek az ilyen anyagok tá­rolására. szállítására. Annál Inkább az Uvegszálvázas poliészter tartályok, amelye­ket normál éleLmiszeripari, vegyipari és nehezen éghe­tő minőségben ma már a hazai ipar is előállít (0.2— 90,0 köbméter űrtartalom­mal). Világszerte sokféle eljárás­sal készülnek az üvegszállal erősített poliészter áruk, így például a rétegeléssel, cent­rifugálással, szórással, teker­cseléssel, préseléssel, stb. A kézi rétegeié* lényege, hogy adott előkezelt formára, kí­vánt vastagságban előimp­regnált üvegszálból készített erő»ítőanyagot hordanak fel A megszilárdulás néhány órát vesz igénybe, amit hő­kezeléssel lehet, gyorsítani. Sokkal nagyobb jelentősége van azonban a tekercselt el­járásnak, amellyel 300 é» 2500 milliméter közötti átmérőjű csöveket lehet 6000 millimé­ter hosszúságban előállítani. Gyantával előimpregnált, kö­tegelt üvegszálakat tekercsel fel a gép egy lassan forgó fémmagszerszámra, és irány­váltott folyamattal érik el a csövek kívánt falvastagságát. Hőbesugárzás után néhány óra alatt megtörténik az át­keményedés, és a termék a szerszámról lehúzható. Ha a száltekercselt és készre gyár­tott hengeres test egyik vagy mindkét végéhez zárófedelet ragasztanak, kész a nagymé­retű tartály, amelynek szi­lérdsági értéke jól megköze­líti az acéltartályokét. A te­kercselt eljárás alkalmazásá­val a termékben sokkal na­gyobb — 60—80 százalékos — üv«*tartalom érhető el. mint a kézi rétegelésnéL I

Next

/
Oldalképek
Tartalom