Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

Vasárnai). 1981.. nmnnsTtus 9. Alföldi lakodalom 1981 Mórahalmon áll a lakodalom. öt óra van, a nap még javában tüzel a tiszta mennybolton, de lassanként jövögetnek már a vacsoravendégek. Hosszú kocsisor áll meg a Fürdő vendéglő előtt, az esketési ceremónia Szegeden, a városi tanács székházában történt, most érkezik a fiatal pár, a közeli rokonság. Azért tartják vendéglőben a lakodalmat, mert tágas helyre van szükség ahhoz, hogy a 150—180 fős vendégsereget illőképpen leültethessék. Lassan-lassan szokványos falusi lakodalom az Ilyen. Szép nagy vendéglő sok faluban van már, ennek a fedett kerthelyiségében is rangosan megteríthettek százötven embernek — száznyolcvanat hívtak, harminc nem ígérte biztosra a megjelenést, de eljött, tehát pótasztalokat kellett hamarjában földíszíteni. A fiatalok nem akartak éjfél után menyasszonytáncot, de vőfély az van, ő vezeti be a vendégeket, odaáll peckesen, díszesen a fő asztal elé. szembe az ifjú párral és a tanúkból előlépett násznagyokkal és rövid versezettel ajánlja az érkezetteket a násznép táboróba, egyben átadja a borítékban hozott ajándékokat az új házasoknak. Ez így még nem rendhagyó motívum, de az már igen, hogy a fiatalok városi emberek. Az asszonyka tanár házaspár leánya, a tanulmányai közepén járó és falusi gyógyszertárban dolgozó gyógyszerész asszisztens, az új férj egyetemi hallgató — falun élő szellemi dolgozók fia —, jövőre végez a gyógyszerészeti karon. Ugyancsak rendhagyó apróság, hogy ezek a városon tanuló fiatalok, ha végeznek, falun szeretnének elhelyezkedni, s lehetőleg egy gyógyszertárban dolgozni. Rendhagyó még az is, hogy a lakodalmi meghívó utolsó mondata így szól: „Süteményt nem kérünk." Tapasztalatból nem tudom. de hallottam Itt-ott falusi lakodalomról, ahol annyi finom süteményt, tortát hordtak össze, hogy a fél utca két napig ette. Ugyancsak hallom, s ez ls érdekes kortörténeti adalék, hogy az egyik Ilyen — vagy ennél jóval nagyobb — lakodalomban a főzéshez. sütéshez huszonnyolc kiló hagymát használtak föl, ami egy Jókora család legalább egyévi szükséglete. • Érdemes megfigyelni, hogyan rázódik itt össze a két oldalról jövő új rokonság. Vannak közöttük városi értelmiségiek, falun, tanyán élők, de nincs réteg-, vagy osztálytagozódás. Megölelik, megcsókolják egymást, a falusiak egy kicsit félszegen fogadják a tegeződést. Régebben, ha falusi, városi családok kerültek össze, mindig rezgett közöttük valami öszsze nem illőség, valami kis társadalmi rétegfeszültség Most senki sem érez ilyesfélét. Ezen a módon is közel kerülhetnek a rétegek. Itt nincs szemmel mérhető különbség a ruházatban sem. nem lehetne eldönteni, kl a tanyai asszony, ki a városi tanárnő, egyforma göndörítés díszlik a hajukban, talán illatszert is egyformát használnak. És mind örülnek az ünnepnek, a fiatalok boldogságának. Itt egyik család sem ellenezte a házasságot, nem voltak vagyoni viszálykodások, a két fiatal tanul, dolgozik, megáll majd szépen a maga lábán. * Talán társadalomtörténeti adatnak is érdekes, ha körülnézünk egy kicsit, vajon kik-miért hívei, vagy ellenzői az Ilyen nagyszabású falust lakodalomnak. Négy fürge pincérfiú és egy fiatal aszszonyka várakozik Itt a sokasodó vendégsereg kiszolgálására, a szépen díszített asztalokra kirakták már a pogácsát, a boros- és üdítősüvegeket. tehát ráérnek egy kicsit, hogy feleljenek a kérdéseimre. A fiúk mind hívei a nagy lakodalomnak. — Tetszik tudni — mondja a legbátrabb —. ez sokat hoz a fiataloknak. Hozzáteszi egy nyúlánk fiú, hogy az ő lakodalmára nem enynyi, hanem hétszáz vendéget hívnak. az asszonyka azt mondja szelíd mosollyal, hogy az ő lakodalmában csak tízen voltak. A legközelebbi hozzátartozók, ö ezt tartja helyesnek. Ugyanez a véleménye a helybeli, de Szegeden tanuló Molnár Ferencnek és Szűcs Katalinnak. Helyesli a nagy lakodalmat Dobó Szilveszter tsz-elnök is. Ö szereti, ha ilyen békés, jó hangulatban egybegyűlnek az emberek, szereti Móranalmot, itt született, itt dolgozik, sok ilyen lakodalmat kíván a falujának. A fiatal férj anyai ágon való nagyanyja is Ilyen lelkesen nyilatkozik, sőt magamhoz hívok egv harmadik osztályos csöpp leánykát, Szaniszló Anikót, pirul egy kicsit, de azt mondja, ő is ilyen lakodalmat kíván magának, ha megnő. • Mondogatom magamban a harsogó zene ütemére, hogy Mórahalmon áll a lakodalom. Jönnek szép sorjában a meghívottak, az asztalok fölött bekapcsolják a méteres ventillátort, mert még mindig erősen fűt a nap. Elmondják és meg is mutatják, mi minden várja itt a vendégeket, mi kerül rövidesen a fehér asztalokra. S mi mindent adott össze ebből a közeli rokonság. Levesnek például összeadtak majdnem három tucat tyúkot, töméntelen rántani való csirkét. A levesbe való csigatésztát Eszti néni • heteken át sodorgatta. Sok munkával járt a rétesnyújtás, -sütés is, ehhez tíz kiló lisztet használtak föl. s ebből hatvantányérnyi kész rétes — mákos, diós. meggyes — kínálkozik majd az asztalokon. * Mit dolgoztak Itt a serény aszszonyok! Csütörtökön három gáztűzhelyen sütötték a rétest, pénteken a baromfit tisztogatták, a második fogásnak szánt marhapaprikást férfikézre bízták. A vendéglő konyhájában nagy a sürgés-forgás, igyekeznek mindenből a legfinomabbat előállítani. Berda József vagy Krúdy Gyula ínyenckészsége kellene ahhoz, hogy méltó kép keveredjék ebből a leírásból. Szóval áll a lakodalom Mórahalmon. A zenekar pezsgő számokat játszik, koccannak a poharak, fogy a pogácsa, csak akkor szakad meg a zene, ha újabb vendég érkezik. A versezet mindig ugyanaz, csak akkor vált majd más strófára, amikor hozzák a tyúklevest. Ennek a leírását is Berdára vagy Krúdyra kellene bízni — ha legalább egyikük élne. Az asztalok között egyre többen táncolnak, eleinte kicsit félszegen, aztán egyre jobban beletüzesednek. Egy idősecske aszszony odaáll már a zenekar elé és illeg-billeg, énekel hangosan. Áll a lakodalom Mórahalmon. Szombat van, esteledik, az utcán kevesen tartózkodnak, a födött kerthelyiségben lassan megfülled a meleg, de ez most senkit sem zavar. Táncolnak, énekelnek és egyre többen jönnek, egyre több a dolga a vőfélynek. Az új férj szülei — apja, anyja egyaránt — ott sürgölődik az asztaloknál. kínálják a pogácsát, a bort, egyesek kávét isznak finom kis csészékből. A hőségnek nem akaródzik csillapodni. De amint ürülnek a poharak, egyre kevésbé izgatja ez az embereket. Egy-egy család a kicsi gyerekeit ls elhozta, ezek befurakodnak a felnőttek közé táncolni, olykor egy-egy gyerekes sikitás csattan, az öregeknek tetszik ez, nevetgélnek rajta. Aztán ünnepi bejelentés szakítja meg a zenét. Hozzák a tyúklevest. ezt már más, ide illő versezettel jelenti be a vőfély. Nem tudom, hol-hogyan szerzi ezeket a mondókákat. lehet, hogy a nagyapjától maradt rá. Tehát itt van a leves. Szép főtt tyúkdarabokkal, csigatésztával. Nagyszerű leves. Tiszta. illatos, jóízű. Nagyon tudnak az alföldiek levest főzni, még jobban enni. Akik Itt ülnek az asztaloknál, közönségesebb, ünnepi ebédeken általában két tányérral esznek, most mindenki dicséri, de legtöbben beérik egy adaggal, hogy maradjon hely a továbbiaknak. Leves után illik egy-két kortyot inni. a háziak — az úi férj szülei — szinte mindenkit sorra megkérdeznek, milyennek találták a levest, a vendégsereg piheg egy kicsit, most nincs tánc, csak asztali zene és egyre fokozódik a jó hangulat. Nem mertem, s nem is akartam megkérdezni, mibe került ez a leves, nem tudom, mekkora katlanokban főzték, de kevés városi vendéglő lehet, ahol ilyen finomat főznek. Van most idő a második fogásig, hadd elmélkedjem egy kicsit azon, mennyire összefog az alföldi falukban a rokonság, hogy egy-egy lakodalom minél jobban sikerüljön. Itt most a leves utón nemcsak az örömszülők — városiak, falusiak egyaránt — serénykednek, hanem beáll az érdeklődők, kínálók sorába a két nagymama is. Nagyon szép ez az összetartás. Szép, s ez is szebbé teszi az ünnepi hangulatot. Tehát áll a lakodalom Mórahalmon. De mennyire áll! Jön a vőfély és bejelenti, hogv íme, itt van a marnapaprikás. De miiyen paprikás! Ruhára főtt hús. finom fűszerek íze, illata, ilyen paprikást csak az alföldiek tudnak csinálni. A zenekar dolgozik, a paprikás illata elveszi az ünneplő ruhák szagát. Eszi ls a násznép nagy igyekezettel, ebből már kétszer, háromszor vesznek, ez itt az ünnepi lakomák fénypontja. Van hozzá friss kenyér, krumpli és uborkasaláta, erre lehet aztán igazán inni. A bennfentesek közül azt mondja valaki, hogy ezután egy kicsit hosszabb szünet következik a falatozásban, de érezni már a rántott csirke illatát, kijön a konyhaablakon, hogy a vendégsereget újabb jóval biztassa. No de most már aztán nekilendülnek a táncosok. Eddig jóformán csak csárdást és egyéb régi táncot járhatott a jónép, most egyszerre elröpülünk innen valami városi bálba: megkezdődik a mai táncok könyöklő, guggoló, hajlongó kavalkádja. Erre már minden táncospár föláll, , megtelik minden talpalatnyi hely, a zene harsogó, az arcok virulnak. Fariezusság lenne azt mondani, hogy ezek a táncok nem illenek ilyen falusi lakodalmakhoz. Akinek jólesik — s ilyenek sokan vannak —. azok csak járják, nincs ma külön falusi, külön városi tánc. Öröm nézni a tömeget, a fiatalokat, idősebbeket, amint beleolvadnak a zenébe. S itt elérkeztem oda, ahol erről a mórahalml lakodalomról nem is lehet már sokat mondani. Tucatjával készülnek a fényképek, készen van itt a feltüzesedett hangulat, ami együtt tartja reggelig az embereket, jöhet a rántott csirke, abból is bevág mindenki egy ió adagot, a pincérek egyre gyakrabban cserélik a borosüvegeket, az öregek közül egyik-másik szépen felöntött már a garatra, de nem táncol, csak a háttérben hajlong-billeg és dobálja a karját. Aztán asztalra kerül a töméntelen torta, sütemény, rétes, a menyasszonytortát fölvágja az új asszonyka egy hosszú késsel, mindenki eszik mindenki vigad, s erre a töméntelen evésre beállítanak még éjfél után a sült malacpecsenyével; ezt már nem várom meg, de elhiszem, hogy finom volt. Hazafelé a kocsiban is elkísér a zene. a táncolók jókedve. így állt és pergett le egy mórahalml lakodalom 1981. augusztus eleién. ORMOS GERÖ Szokolay Zoltán Csitító Vesztett a barikos. úi kiártvát nem oszt. A két tenyér közt céltalan szavaik. Talán jut még egy túlvilági poszt. Talán meglátja vigaszát a vak. A vékony füstcsík tán majd égre ér. A fényes bura végre megreped. Maid szerteszéled minden két tenyér. Aludj nyugodtan. Élek. Reszketek. Kortársunk: Sarkadi Hatvan éve született a Körhinta írója R

ejtélyesen halt meg, zaklatottan élt. Szinte már 1961. április 12-e hajnalán, halálakor, új legenda született, Sarkadi Imre legendája. Azóta húsz esztendő telt el. megjelentek összegyűjtött írásai, könyvek, tanulmányok tárták fel életét, életművének értékeit. A legenda széjjeloszlott, egy jelentős szocialista ihletésű író maradt a helyén. Hatvan éwel ezelőtt, 1921. augusztus 13-án született viszonylag jómódú debreceni cíviscsaládban. Leérettségizett, jogi egyetemre járt, aztán felcsapott újságírónak egy debreceni kormánypárti laphoz. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt tagja lett, mint annyi más, népi mozgalomhoz közel álló értelmiségi, s a párt lapjának újságírója — Darvas József hívására. Illyés Gyula is rátalált: „Irodalmi fölfedezettem volt; kedves, folyton dorgálás alatt álló vidéki édes öcsém, ... reménységem, hogy nem gyöngül a magyar irodalom." Ekkor lett Igazi újságíró: hol a Tiszántúlon, hol a Dunántúlon bukkant föl, s lelt rá mindig a falu legégetőbb kérdéseire. A polgári-értelmiségi származású fiatalember a parasztság életének egyik legjobb ismerője. Cikkei ekkortájt mindig a falu változásairól szólnak, elbeszélései azonban még egy ideig, körülbelül 1948-ig, értelmiségi gondolatkörben mozognak. A fordulat éve számára is változást hoz, ekkor válik szépíróként a parasztság ábrázolójává. Monográfiájának szerzője azzal magyarázza, hogy Magyarországon a felszabadulás után a paraszti élet sűrítette magába a legnagyobb változásokat. 1949—1955-ös korszakának legjobb műve a Gál János útja. Az előszóban ómaga fogalmazza meg, hogy Móricz Zsigmond Boldog emberének folytatásául szánta. A születő új embert ábrázolta: a cselédből a maga gazdájává, termelőszövetkezeti taggá váló nincstelent. A regény 1950ben jelent meg egy sematikus áradatban, amelyből gzenvedélyessége. őtéltsége. hitelessége messze kiemelte. Másik nevezetes alkotása ebből az időből az új magyar filmművészet egyik legnagyobb büszkeségének. a Körhintának a forgatókönyve. (A Kútban című elbeszéléséből kerekítette.) A Tanyasi dúvad című regénye szintén ekkori. Méltó parja a Gál János útjának. Első színre vitt drámái is e tájt születnek: az Üt a tanyáról, s a Szeptember. Mind-mind kivétel nélkül a paraszti élet tükre. Igaz, néha torzít a tükör. Sarkadi Imre sem kerülhette ki a sematizmus buktatóit. Talán éppen ezért talált magára nehezen 1958 után. Pedig egy pillanatra sem vállalt közösséget az ellenforradalommal. József Attila-díjas, Kossuth-díjas író volt, egészen fiatalon, körülményei mégis mostohára fordultak, az irodalmi élet szélére került Ráadásul megbetegedett, súlyos műtéten esett át. Tovább alkotott, de már nem a parasztság érdekli, nem járja az országot. irodalmi életet él a fővárosban. arról Ír, amit legjobban ismer, s ami talán akkor izgalmasabb is volt: az értelmiségróL A vergődő értelmiség izgatja, azaz önmaga. Négy jelentős mű zárja le emberi és alkotói életútját: A gyáva, a Bolond és szörnyeteg című kisregények, s az Elveszett paradicsom. és az Oszlopos Simeon című drámák. Sötét képekkel küszködik bennük, küzdelme „az élet értelmét, társadalmi helyét elvesztett, de azt szüntelen kereső, visszaperlő ember tragikus küzdelme". S ezzel a szakasszal csukódik be Sarkadi Imre életműve. Halóla véletlen volt és korai. Nem szabad anarchikus hőseihez hasonlítani. A teljes Sarkadi Imréhez hitelesen hozzátartozik a Gál János útja, a Körhinta, s természetesen A gyáva is. Egyszer a szocialista realizmus mibenléte felől elmélkedett. Az ő legjobb művei kétségtelenül beletartoznak. Híven, lelkesen szolgálta a felszabadulás után létrejött új rendet, még bizonytalanságai, útkeresései ellenére ls a miénk. Az érdeklődő olvasóknak Hajdú Ráfis és Kónya Judit Sarkadikönyveit ajánljuk. s természetesen az iró nagy példányszómban megjelenő, gazdag könyvtermését. Friss és tanulságos olvasmányok. GYŐRI LÁSZLÓ Somlyó Zoltán elfelejtett verse Somlyó Zoltán (1882— 1937) a XX. század első harmada irodalmának, a Nyugat-korszak jellegzetes és jelentős költője. A Nyugat legnagyobbjai szóltak róla elismeréssel: Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezsó, Füst Milán. Mindez nem sokat számított, mert még ma sincs megfelelő helye sem a köztudatban, sem a század irodalomtörténetében. Változást hoz talán a módszeres filológiai kutatás, mely feltárja Somlyó teljes életművét, és születésének közelgő 100. évfordulója. Egy régi irodalmi lexikon 5000 verséről beszél, bámulatos mennyiség, de meg kell jegyezni, hogy ennek bő háromnegyede hírlapi vers, melyeket kötetbe sosem vett fel. E rengeteg, többnyire nem túl színvonalas, jellegű céljából alapján Somlyót szórakoztató i pénzkeresés írott versei ítélték meg - igaztalanul. Ahogy Füst Milán irta 1948-ban: nem vették észre a konkolyban a sok aranyszemű búzát. Az 1910-ben megjelent Dél van című kötet után 1914-ig évenként jelentek meg verseskötetei, melyekbe minden arra Etel Etel utánam rossz napokra virradt. Nem igaz, hogy az a másik szerette! Etel magával vitte sok sebem s ha unatkozott, mind föltépegette. A hűvös, bűvös allén, hogyha jött. az arcán át egv égő álarc lángolt: egy lépésnyire még könny ült szemén és összeérve — már kacagó lány volt. Lehetne most ezer bosszú szívemben, száz csúfos átkot szülhetne az ajkam! H isz ő volt rossz! Én szomorú maradtam!... De bánatom ma világtalan ember, kit szíves kéz vigyázva vezet el, mig minden nőről azt hiszi. Etel... (Bevezette és közölte: Zsoldos Sándor) érdemes versét felvehette. Ezért ritkaságnak számít, ha előkerül egyegy kallódó, úgynevezett elfeledett vers ebből az Időből. A Szeged és Vidékében 1909. május 5. és szeptember 12 között 71 írása jelent meg, ebből 19 komoly vers, s ezek közül 18 bekerült a Szegeden megjelent Dél van kötetébe. Egy szép szonettje, az Etel című, talán személyes okokból maradhatott kl a kötetből, más lapban, illetve kötetbeni közlésére eddig nem akadtam. (A költemény utolsó sorában az Etel szó előtti „hogy"-ot ritmikai okból elhagytam, mely zavarta a mű végig hibátlan zenéjét.) Az Etel a Szeged és Vidéke 1909. július 29-i számában, a 4. lapon jelent meg.