Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-02 / 180. szám
14 Vasárnap, 1981. augusztus 2. Innováció E evre gyakrabban visszhangzó fogalom gazdaságunkban, társadalmi közéletünkben, mindennapi beszélgetéseink során: innováció. Csupán divatos kifejezés, vagy valódi, az objektív fejlődés tartalmi mozzanataira reagáló fogalom? Volt az utóbbi évtizedekben néhány hasonló plágerkifejezés, kezdve a tudományos-technikai forradalomtól, a gazdasági mechanizmuson, a struktúraváltáson át az információrobbanásig, vagy a hatékonyságminőség jelszaváig. De vajon mit takar ez a sokak számára érthetetlen szó? Vagy nem is olyan új az innováció fogalma? Hát bizony egyáltalán nem az. Immár 69 éve, hogy Schumpeter amerikai tudós könyvet szentelt az Innováció fogalmának, mely napjainkban reneszánszát éli. s éppen nem véletlenül. Használják világszerte a gazdaság megújulási folyamatainak jelölésére, a technikai-technológiai fejlődés jellemzésére. az új ötletek, gondolatok megjelenésére, de érvényessége mindinkább tágabb horizontokat vet — kiterjeszthető a gazdasági szférán kívülre, s tán legmarkánsabban a társadalmi innovációval kapcsolatos gondolatok fejezik ki e fogalom tartalmának komplexitását Miről ls van szó tulajdonképpen? Közhelyként emlegetjük, hogy az új tudományos eredmények gyors sorjázósa. a technikai-technológiai berendezések sebes amortizációja, a világméretű munkamegosztás egy sereg új kérdést problémát vet föl. Ennek egyre inkább központi kérdése, hogy egy-egy ország gazdasága mennyire nyitott az újra. a kutatás-fejlesztés-termelés-értékesités fogaskerék-rendszere mennyire olajozottan és lendületesen működik, minden láncszem tartalmazza-e azokat a készségeket képességeket, tudományos Ismereteket és nem utolsósorban emberi-közösségi értékeket, amelyek összehangolt működésével minél rövidebb úton és csekélyebb idő alatt juthat be a termelésbe, a gazdasági élet szférájába, a mindennapokba egy-egy egy új tudományos siker, kutatást eredmény. Hiba lenne azonban az Innovációt leszűkíteni, nemhogy egy-egy gazdasági egységre, de még egy ország gazdaságára is. Az Innováció hajtóereje ugyanis a társadalmi szükségletek gyors és gazdaságos kielégítése. Nem kell különösebb magyarázat ahhoz, hogy a társsadalom nyitottsága, minden újjal szembeni érzékenysége, adaptálóképessége, azaz innovációs készsége döntően befolyásolja a gazdasági célú Innovációs sikereket. Azt Is bebizonyították filozófusok, szociológusok, közgazdászok. hogy a politika, az életmód, az életvitel, az érdekeltségi viszonyok, az egyén általános és szakmai műveltsége, az ország oktatási rendszere, a társadalom egész inspiratív légköre hatást gyakorol az egyéni és közösségi vállalkozói magatartásra, áttételesen a társadalom teljes Innovációs képességére. A szocialista társadalmakban alapvető szempont hogy a gazdaság megújulási folyamataiban, annak irányaiban, ütemében, folytonosságában és eredményességében kiemelkedő jelentősége van a társadalmi tényezőknek. Annak ugyanis, amit Vámos Tibor akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia ez évi kongresszusának nyitó előadásában állapított meg, hogy a magyar gazdaság most a minőségi változások küszöbén áll. s ennek társadalmi mozgatórugói vannak. Vámos Tibor így fogalmazott: (....számunkra a minőségi fejlődés az egyetlen járható út". Az ő tételeit igazolják a most induló ötéves tervre meghatározott középtávú tudományos és kutatási programok. A 13 társadalomtudományi témaierv a következő: A politikai rendszer, a szocialista demokratizmus fejlesztése: Társadalmi fejlődésünk nemzetközi kibontakozások rendszerében: A gazdaságpolitilta fejlesztésének további feladatai: A szocialista vállalkozás elmélete és gyakorlata: Az innovációs és modernizálási törekvések; A közigazgatás továbbfejlesztése; A társadalmi rétegződés-tudat, életmód: A köznevelés problematikája; Egységes szocialista politikai elmélet; A lakásproblémák komplex elemzése: Az ifjúság komplex vizsgálata; Az öregség komplex vizsgálata; A természet és környezet védelme. Ezekből a témákból két dolog első pillantásra kiderül. Egyrészt. hogy tudományos életünk, hazai kutatóbázisunk és a társadalom igénye-szükséglete nagyjából találkozik, s minden problémakör középpontjában az ember áll, mintegy igazolva, hogy e folyamatok társadalmiságának kulcsmozzanata kizárólag az emberi cselekvés. Nem véletlenül esik annyi szó mostanában az emberi tényezőről, a személyiség kibontakoztatásának folyamatairól és lehetőségeiről, a gazdaságban cselekvő ember tevékenységének társadalmi meghatározottságáról, érdekek, értékek és kulturális tényezők összhatásálról. A másik figyelemre méltó mozzanata ennek az élet- és tudományigényre épülő programnak, hogy az innovációnak szűkebb és tágabb értelmezését ls jelenti. Szűkebbet a gazdasági szférára, tágabbat a társadalom minden egyes területére, a politikai rendszer mobilitásától az oktatás változó korunkhoz igazításán át a korosztályok speciális problematikájáig. Az Innovációs Inga az üzemektől a kutatóhelyekig lengő — és visszaútja során a valóság sok szegmentlét súrolja. Középpontjában. ívében és egész súrolt területében mindig társadalmi-emberi viszonylatokat érint. Nem véletlen hát, hogy mind többet hangsúlyozzák; alapja, sikerének sarkköve, a haladás központi tényezője a szocializmusban az innovatív ember. A Magyar Tudomány néhány hónappal ezelőtt egész lapszámot szentelt az Innováció problematikájának. Többek között egy interjúsorozatot közölt, ahol tudósok, elméleti szakemberek, gyakorlati kutatók mondtak véleményt sokszemközt az alkotás, újítás, korszerűsítés összefoglaló fogalmáról, ennek pszichológiai, szociológiai, közgazdaságtani aspektusairól. Egyben mindannyian egyetértettek: az Innováció napjainkban a társadalmi, gazdasági fejlődés kulcskérdése. Érdemes Idézni néhány gondolatot a véleményekből. Kádas Kálmán, a műszaki tudományok doktora, nyugalmazott egyetemi tanár úgy véli, hORy „Az innováció egy kreatív gondolat tárgyiasulásaként megjelenő, általában nagy hatékonyságú új termék, új technológia, vagy új szervezési eljárás, amelyet a társadalmi gyakorlat .befogad'... A piaci kapcsolatokon alapuló anyagi érdekeltség szerepe viszont még gyenge... Ez a fő oka annak. hogy az innovációs periódus nálunk meghaladja a tíz évet. ami többszöröse a nyugateurópainak. még inkáibb a Japánban levőnek... Pataki Ferenc, a neveléstudományok kandidátusa, az MTA Pszichológiai Intézetének igazgatója: A közvetlen mikrokörnyezet hatása igen erős, és nálunk sajnos rendszerint, kedvezőtlen. A munkahelyi kollektívák többnyire egyenlősítő elvüek, konfliktustűrő képességük gyenge. következésképpen erős a .középszer-orientáció'. Így az újító elveszti szociális támaszát és gyakorta bogarassá, különccé. sőt rögeszméssé válik, .kiszorul' az intézményes formák és mechanizmusok keretei közül, és .nehéz ember* lesz belőle. Ha viszont sem az uralkodó társadalmi értékrend, sem pedig az anyagi ösztönzés nem teszi kellőképpen .kifizetődővé' az innovációt, ez behatárolta az innovációra irányuló nevelés lehetőségét is. Nem lehet hatékony az innovatív személyiség nevelése, ha a társadalom nem tart igényt az innovációra, ha nem működik benne .innovációs kényszert — éspedig mind az egyén, mind a társadalom szintjén." Almási Miklós, a filozófiai tudományok doktora, egyetemi tanár: „A kultúrában, különösen pedig a művészetben — bizonyos megszorításokkal — éppen úgy beszélhetünk innovációról, mint a tudományban vagy a gazdaságban. Van azonban egy alapvető különbség köztük, A műszaki és a gazdasági életben az egymást követő újítások értékben egymásra épülnek. A létrejött innováció a korábbi eredményeket felülmúlja. Az új, bizonyos értelemben tagadja a régit. A kultúrában viszont nincs ilyen egymásra épülő értékhierarchia. Michelangelói nem múlják felül az expresszionisták, Beethovent nem cáfolja Bartók. A stílus, a látásmód és a technikák megújulása a művészetben nem úgy megy végbe, hogy a korábbi érték megszűnik... Az ipari, majd a tudományos technikai forradalom eredményeként állandósuló innováció hatására az új iránti fogékonyság áthatja a mindennapi életet. Jól mutatja ezt, hogy a divatok hullámzása egyre gyorsul. Az ú1ításra való törekvés fokozatosan civilizációnk kulturális tradiciótavá lett." Birman Erzsébet, a Magyar Nemzeti Bank Innovációs Alapjának igazgatója: „...A műszaki fejlesztés csak akkor válik ténylegesen innovációvá, ha a piacon ér el sikert. A piacon viszont éppen, az abszolút értelemben vett újdonságokkal lehet Igazán versenyképesen megjelenni... Véleményem szerint a relatív műszaki fejlesztés — bármennyire hasznos és nélkülözhetetlen — nem azonos az Innovációval. Az innováció olyan új termékeket és technológiákat biztosító műszaki fejlesztés, amelyekkel a piacon versenyképesen lehet megjelenni, amelyeket a piac 'megéljenez'... Az Innovációs Alap magyar szellemi termékek kifejlesztésével kapcsolatos műszaki fejlesztési költségeket finanszíroz." Kulcsár Kálmán, az MTA levelező tagja, az MTA szociológiai kutatóintézetének Igazgatója :„A gazdasági innovációt a társadalom innovációs képessége határozza meg. A gazdasági .kihívásra' ugvands a választ a társadalom egésze adja meg. A társadalom Innovációs képessége három szinten nyilvánul meg. Makro-szinten a technika, a gazdaság és az ezzel összefüggő társadalmi szerkezet jelenségei, valamint a mindezekre ráépülő politikai rendszer határozza meg... A második szint, ahol a társadalom innovációs képessége sajátosan megjelenik, a szervezetek szintje... A harmadik szint az egvéni tudat szint je... Ha az elmúlt évtizedek történelmén végigtekintünk, körülbelül évtizedenként indult el egy-egy nagyobb társadalmi .innovációs hullám". .. Ahhoz, hogy a fejlett szocialista társadalom követelményeinek eleget tegyünk, széles fronton és igen mélyrehatóan kell megúiítanl gazdasági struktúránkat. a társadalom iránvitásának mechanizmusait és szervezeti rendszerét, érték- és szokásrendszerünket. Ez rendkívül nagy feladatot jelent, de a felhalmozott politikai tőkére támaszkodva bátran haladhatunk előre." Ezekből a véleményekből, megnyilvánulásokból világosan kiderül, mennyire központi kérdése az innováció, a megújulási képesség mindannyiunknak. Egyénenként is a szellemi műhelyeknek, gazdasági termelő egységeknek, tudományos és kutató kollektíváknak is, és a társadalom egészének is. Napjaink sürgető feladata, jövőnk záloga. TANDI LAJOS Szabadkai nyár '81 E vek óta Szabadkán a nyár uborkaszezon volt, már ami a szórakozási lehetőségeket illeti. Itt-ott egy-egy hazai vagy külföldi művész, együttes vendégszereplésével igyekeztek kitölteni ezt az űrt, de A közel sem elégítette kl a szórakozni, üdülni, pihenni vágyó fiatalok, dolgozók, turisták igényeit. Az adottságok, a maguktól kínálkozó kultürlétesítmények üresen, kihasználatlanul pangó épületek megvoltak, épp csak az erőket, körülményeket kellett ésszerűen kihasználni. A megszervezésen múlott csupán, hogy a különben hagyományokban gazdag, történelmi múlttal rendelkező város jelentős kulturális, szórakoztató központként szerepeljen az őt körülölelő települések, falvak viszonylatában. Ilyen feladatkörrel, Jelleggel és igénnyel alakult meg tavaly, 1980júniusában a Szabadkai nyár elnevezésű manifesztáció. Elsődleges céljaként olyan műsorterv kidolgozását tűzte kl, amely kielégítené a szórakozni óhajtó fiatalok, dolgozók vágyait. Épp ebből eredően mindenekelőtt szem előtt kellett tartania a lakosság szociális és nemzetiségi sokrétűségét, szerteágazó érdeklődési körét, hogy valamiképp eleget tegyen mindenkinek, s ugyanakkor színvonalas, érdekes rendezvényekkel lepje meg a közönséget. Másrészt igyekezett ismét forgalomba helyezni, sajátságos szerepkörébe illeszteni azokat az értékes, ritka szépségű helyiségeket, építményeket, kultúrlétesitményeket, a szecessziós stílusú régi városháza, ma kultúrotthon jellegzetes termeit, udvarait, valamint a Palloson lévő nyári színpadot. Az elmúlt év tehát kísérleti esztendő volt, s mint ilyen természetesen bizonyos fogyatékosságokat írhatott fel. Számos nehézség akadt a műsorösszeállítás, közönségtoborzás terén. A szervezők elsősorban a szabadkai művész. erőkre támaszkodtak, s főképp a háttérbe szoruló, kiaknázatlan fiatal tehetségekre. Emellett külföldi és hazai vendégeket is felkértek, akik általában eddig is szép közönségsikerrel szerepeltek. Jóllehet kezdeti szervezetlenség és kevés közönség miatt egyes betervezett előadások elmaradtak, mégis számos rendezvényre, azokra a „jól sikerültekre" szívesen emlékeznek vissza a szervezők, illetve nézők-hallgatók tábora is. Ilyen volt a szabadkai tamburazenekar és múzeum rendezésében készült Tamburasl salasl (A ta* nyai tamburás ok) című műsor Zvonko Bogdán újvidéki népdalénekes és a Nlkollé tamburazenekar közös fellépése. A külföldi vendégszereplések közül közönségsikernek számított. Almási Eva és Harsányi Gábor műsora, valamint Tiboldi Mária Táncolnék a boldogságtól című operettestle. Az idén ismét június 1-én kezdődött a Szabadkai nyár elnevezésű rendezvény, amely augusztus 31-ig tart A közönség mindennap megtekinthet, hallhat valamit, A hétfőj napokon komolyabb rendezvények. Irodalmi összeállítások, hangversenyek szerepelnek repertoáron. A kedd ifjúsági nap, beategvüttesek lépnek fel. illetve azokról szóló tarka, zenés esteket rendeznek. Szerdán népzene hallható. Csütörtökön és pénteken kontakt műsorok szerepelnek, s ezek a nyílt közönségvitákra alkalmas előadások igen népszerűvé váltak, Szombatomk nt. filmvetítéssel szórakoztatják a közönséget. A műsorok a Kultúrotthon udvaraiban zajlanak le, s így sajátságos varázst, közvetlenséget kapnak. Mivel azonban ezek a helyiségek 250—150 személyesek, a nagyobb közönségsikerre számitó rendezvényeket a városi Kisstadionon, illetve a palicsl nyári színpadon tartják meg. Érdekesség a régi városháza keleti kapujának megnyitása, ahol a boltívek alatt az udvarban állandó kiállítások folynak bizsukból, valamint vajdasági festők, keramikusok munkáiból. Az erre sétálók, látogatók kedvezően fogadták ezt az újdonságot, éppúgy, mint a jól .megszervezett, igényes, sokrétű, érdekes műsorokat. Ma már, « a tapasztalatokból okulva, gazdagodva gördülékenyen zajlanak le a rendezvények szép közönségsikerrel. Közkívánságra egyes műsorokat többször is meg kell ismételni. Az idei műsortervből kl kell emelni, mint sikeresen megtartott esteket Földi László Messzlke, Miroslav Trkulja Oj, íivotei (EJ élet!) című műsorát. Mindketten a szabadkai Népszínház tehetséges színművészet. Látogatott műsor volt Miodrag Andrié és Mira Banjac önálló estje, valamint a vajdasági kamarazenekar vendégszereplése. Közönségsikernek számított a Legszebb operák és áriák estje ls, úgyszintén vajdasági művészek előadásában, a magyarországi vendégszereplések közül pedig az Express-, az Omega- és e Teamegyüttes fellépése, illetve Pittl Katalin, Bende Zsolt, Marosvári Gábor operettestje Palicson. Friss színeket hozva szerepelt Szabadkán a tahiti népi táncegyüttes ist Igen közkedvelt a Déli muzsika elnevezésű mflsorsorozat, amely mindig meghatározott témakörön belül kellemes, jó népzenét szolgáltat. Augusztusban várható a Záray —Vámosi kettős fellépése, akik körünkben is igen népszerűek, illetve a Vujicsity-együttes vendégszereplése. Belgrádból, az ottani operaház tagjaként érkezik városunkba Pecz Marika ismert operaérekesnő. valamint Újvidékről az újvidéki operaház tagja, Vitkay Kovács Vera. A Szabadkai nyár záróműsoraként augusztus 30-én és 31-én két nagyszabású rendezvény várható. A Kisstadionon egy maratoni beatkoncert, lesz délután öttől éjfélig, melyre számos hazai és külföldi együttest hívtak meg. A Kultúr. otthon udvaraiban pedig népszerű népdalénekesek lépnek fel. Ezekkel a műsorokkal bezárólag a szervezők hiszik, hogy az idén kellemes, érdekes délutánokat, esteket, Illetve szórakozási lehetőségeket nyújtottak a fiataloknak, dolgozóknak, turistáknak. KREKITY OLGA Tandorl DczsS Négy alak Épületes nétrv alak: „Járd be körüket ahhoz, hogv mexlégy". Leül az első. néz; keveslik, sokalltak? Az épp a kellő. Kissé kibillen mögötte a harmadik: cagoda-ívben. Nem a Tavasz. Nvár. nem az ösz és nem a Tél — csaik néav Alak iár. Hőköl a másik. Nézi az első hátát ö maga látszik. Maradi rugalmas, szói a csontos negyedik Virraszt: elalhass. * V k