Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-15 / 191. szám

Szombat, 1981. augusztus 15. 1 Zöld ág a tetőn Somogyi Károlyné felvétele Régi hagyomány az építőmunkásoknál, hogy felszalagozott, zöld ágat tűznek ki az épülő házra, mégpedig akkor, amikor annak legmagasabb pontját elérik. A Dóm téren épülő könyvtár és levéltár leendő otthona tegnap „kapta" meg a munka haladását jelző ágat. Ezzel befejezték az épület szerkezeti szerelését. Tegnap délután köszöntötték az építők és a könyvtár leendő gazdái a zöldág-avatást, kis ünnepséggel, ahol megjelent dr. Székely Sándor, a városi pártbizottság titkára és dr. Végh Gyula, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese. Popp Gyula, a városi tanács elnöke rövid beszédben köszönte meg az építők eddigi munkáját. Együtt sírunk, együtt nevetünk* Képviselő és választói Alsóváros. Móraváros. Hattyastelep. Gyálarét. Mihálytelek lakói egv esztendeje szavaztak bizalmat dr. Dobi Ferencnek; az 5. számú kerület országgyűlési képviselőiének választották. Jelöltjük budapesti ugvan. de tudták —mint a MEDOSZ főtitkárának — szívügve ez a vidék. Mondják. nem is csalódtak benne: tevékenységének máris számos bizonyítéka tanúsítja ezt. Ügv tűnik, a kilométerekben mérhető távolság olvkor nem jelenti az eltávolodást azoktól a* emberektől, akikről tudjuk, számítanák ránk. Választóitól hallottam, hogy dr. Dobi Ferenc csaknem olyan gvakran róia a móravárosi, alsóvárosi utcákat. mintha csak Szeged egv távolabbi körzetében élne. Betért már sorra a körnvék üzleteibe, szóba elegyedett a vásárlókkal, az eladókkal, végigment az Alsónvomás soron. a temető melletti, tisztításra váró csatorna partján. jól ismeri a Mátvás tér körnvékét. ellátogatott több iskolába, vállalathoz és téeszhe* is. „Legalább 2009 választóiával állt már szemtől szembe" — tartiák róla. A tájékozottságnak, a közvetlen emberi kapcsolatoknak meg is lett az eredménve. A hattvastelepiek ázzál dicsekednek: képviselőjük jóvoltából eév faházzal gazdagodtak. amelv az ő önzetlen munkájuk révén lakálvos otthont ad a különböző társadalmi rendezvényeknek és két iskolai tanteremmel gyarapítja a városrészt. Az ő közbenjárásával érte el több mint 70 szegedi utca lakója, hogv társulást, hozhattak létre a gázhálózat kiépítésére. A kereskedelmi gondokon envhíteni fog a Móravárosban és Alsóvároson épülő ABC-áruház. Mindezt a kerület választói már megtudták, amikor legutóbb júniusban találkoztak képviselői ükkel. S alig telt el két hónap. dr. Dobi Ferenc ismét Szegedre érkezett. Tegnap, pénteken Kulcsúmé dr. Kiss Piroska fogadta a Hazafias Népfront városi bizottságán, maid ellátogatott a 600-as számú ipari szakmunkásképző intézetbe. találkozott a móravárosi körzeti néofrontbizottság vezetőivel. Mihálvtelken a téesz, a helvi néDfronlbizottsáa és a tanács képviselőivel beszélgetett az ott élő emberek mindennapi gondjairól. Vallja: a képviselő feladata az is. hogv az országa* ügvekhez kénest aprónak tűnő helvi gondokon enyhítsen, ha tud. A eválarétieknek. hattvastelepieknek előfordulhat, hogv létkérdés. van-e nvilvános telefonjuk vagv nincs. A Posta megígérte, hogv lesz. A kérdésre, hogv mi köti Szegedhez, a képviselő azt válaszolta: ..Az emberek. A megve mezőgazdaságában, erdészeteiben. vízgazdálkodása területén dolgozók a MEDOSZ tagjai, szakmabeliek. Nagyszerű emberek a választóim, szeretik a lakóhelyüket. de emellett megértik. mire telik, mire nem. Tisztelem őket: egvütt sírok, együtt nevetek velük." Ch. A. Odesszai diákok Szegeden Odesszából tizenkilenc orvostanhallgató egyhónapc® szakmai gyakorlatra érkezett a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. A csoport vezetőjét, Georgij Ivanovics Tyeresenkót, az Odesszai Orvostudományi Egyetem Marxizmus—Leninizmus Intézetének tanszékvezetőjét és Nyina Alekszandrovna Krepisevát, a Odesszai Orvostudományi Egyetem Biológiai Intézetének docensét tegnap délelőtt fogadta Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára. Beszélgettek a város politikai, társadalmi életéről, gazdasági, szociális és kulturális eredményeiről. A szovjet vendégek ellátogattak a Sajtóházba is. ahol a Délmagyarország szerkesztőségének munkájával ismerkedtek. Cikkünk nyomán Augusztus 4-i számunkban Nesze neked, kistermelő! címmel cikket közöltünk, melyben szóvá tettük, hogy az utóbbi időben megszüntettek egy korábban megtűrt gyakorlatot: a' mesterséges megtermékenyítőknek megtiltották, hogy háznál végezzék munkájukat. Cikkünkre dr. Lőrincz István, a Dél-Alföldi Mesterséges Megtermékenyítő Állomás igazgatója 'válaszolt: „Miként minden vállalatnál, intézménynél történik, a főállomás dolgozói is meghatározott ügyrend, központi utasítások és technológiai előírások szerint végzik munkájukat. Ezek betartása minden dolgozó részére kötelező. A dolgozók testi épségének és egészségének védelme, megóvása elsőrendű érdek. Az állatok termékenyítése balesetveszélyes munka. Ezek elkerülése érdekében szükséges olyan munkakörülményeket teremteni, ahol az inszeminálás balesetmentes elvégzése biztosított. Ennek érdekében és ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével történik az inszemináló helyek kijelölése és berendezése. Itt a berendezések (kaloda stb.) biztosítják, hogy az állatok az inszeminálás közben az inszeminátoroknak sérülést ne okozzanak. Ezért előírás az inszemináló helyeken történő termékenyítés, és ezért tilos azt a háznál végezni, ahol ezek a balesetmentes körülmények nem biztosíthatók. Rendkívüli és kivételes esetben — ha az állattartó beteg vagy koránál fogva (idős vagy gyerek) nem képes felvezetni a nőivarú szarvasmarhát az inszemináló helyre — megengedett a háznál történő termékenyítés, de csakis azzal a további feltétellel, ha a termékenyítést végző inszeminátor részére megfelelő segítség biztosított, aki képes a nőivarú szarvasmarhát lefogni. Az inszemináló helyeket a tanács jelöli ki, létesíti, karbantartásukról is a tanács gondoskodik. Főállomásunknak csak az a teendője, hogy ezeket a helyeket a körjáratokba bekapcsolja. Amenynyiben ezek felszerelése, berendezése és karbantartása hiányos és felszólításra az illetékes tanács a hiányosságok megszüntetéséről nem gondoskodik, a balesetveszélyesség miatt a továbbiakban itt termékenyítés nem végezhető. Téves az a megállapítás, miszerint „valakinek nem tetszett", hogy az inszeminátor háznál végzi a termékenyítést, és azért tiltotta azt meg, nehogy az inszeminátor többet keressen. Ez az intézkedés kizárólag azért történt, mert ez a ténykedés szabálytalan volt, balesetveszélyes, tehát tilos. Félrevezető a cikknek az a megállapítása, hogy egy termékenyítés 200 forintot „kóstál", amely az inszeminátort illeti. Az inszeminátor ugyanis fix fizetéses alkalmazott, havi illetményén felül, tervének teljesítése esetén és az eredményességtől függően a vemhesült állatok után 7 forint/darab prémium illeti meg. A szolgáltatás állatonkénti 200 forint díja pedig a főállomást illeti, ezt a szolgáltatás megkezdése előtt csekken be kell fizetni." * Vajon megnyugtátja-e az igazgató válasza annak a mórahalmi embernek a családját, akit vagy két éve a termékenyítő állomáson taposott agyon a tehene? Megnyugtatja-e azokat az idős tehéntartókat, akik rettegve vezetik fölhevült jószágaikat az inszemináló helyre? Az ő biztonságukkal ki törődik vajon? Milyen rendelet szabályozza, hogy számukra mi balesetveszélyes és mi nem az? Pedig, aki egyszerű szakszövetkezeti tag, még táppénzt sem kap, ha megsérül. Az élet, a mindennapi gyakorlat által fölvetett ellentmondás a maga módján meg is oldódott volna: aki nem tudta biztonságosan elvezetni állatát, szólt az inszeminátornak, ő emberségből elment és a háznál végezte el a termékenyítést. Saját biztonságáról volt szó, ha balesetveszélyesnek látta, valószínűleg nem vállalta a munkát. Ezért pénzt nem kért, a tehéntartók azonban úgy érezték, a fáradságot, ar plusz autózást csekély őszszeggel honorálniuk kell. (Egy dolgot mellékesen: a mi cikkünkben nem szerepelt, hogy az inszeminálásért járó 200 forint az inszeminátort illeti; a pontosítást mindazonáltal köszönjük.) Nem álltunk a fenti spontán gyakorlat mellé, de drasztikus megszüntetését is elleneztük. Véleményünket továbbra is fenntartjuk. Szerintünk, meg lehetne oldani, hogy aki kívánja, háznál végezhessék az állatok megtermékenyítését. Az eddigi rendszert nem megszüntetni, hanem szervezetté tenni, legalizálni kellene. A helyi tanácsokkal közösen azt is meg lehetne oldani, hogy ne az állattartó gondoskodjék segítségről, hanem járjon együtt valaki az inszeminátorral, aki bizonyos díjazásért biztonságosan lefogja, megfékezi az állatot. Ügy véljük, a főállomás is tehetne kezdeményező lépéseket, hogy a mindennapi gyakorlat során ne csak saját, hanem az állattartók érdekei is érvényesülhessenek. Levele végén azt írja a főállomás igazgatója: gloszszánk alkalmas az állattartókkal kialakult kedvező kapcsolatok megrontására. Ha kedvező kapcsolaton azt kell érteni, hogy a főállomás diktálja a feltételeket; és ebbe a kistermelők saját biztonságuk, egészségük rovására kénytelenek beletörődni, nem lehettek olyan egyértelműen jók azok a kapcsolatok. A mi célunk éppen e kapcsolatok javítása, a kölcsönös és népgazdasági szempontból is közös érdekek figyelembevétele: a glosszával is, mostani kiegészítésünkkel is. Tanács István Oktatási, ifjúságpolitikai célok A felvételi előkészítők munkájának tökéletesítését, a továbbtanulásra jobban ösztönző kedvezmények kialakítását javasolta egyebek között legutóbbi ülésén az Állami Ifjúsági Bizottság, annak érdekében, hogy a fizikai dolgozók gyermekei közül mind többen szerezhessenek magasabb képzettséget. Az elmúlt években iskolarendszerünk a korábbinál több támogatást nyújtott az arra rászoruló fiataloknak ahhoz, hogy felzárkózzanak az értelmiségi környezetből kikerülő társaik tudásszintjéhez. Az általános iskolában jelentős erőfeszítésekkel sikerült elérni, hogy a diákok legtöbbje megszerezze azt az alapműveltséget, amelynek birtokában folytathatja tanulmányait. Az elmúlt fél évtizedben a szocialista értelmiség utánpótlása érdekében a felsőoktatási intézmények felvételi előkészítő bizottságai végezték a legeredményesebb munkát. Évente mintegy 30 ezer fiatal vesz részt a levelező felkészítő tanfolyamokon, illetve az oktatótáborokban. Az Állami Ifjúsági Bizottság hangsúlyozta, hogy az új pedagógiai dokumentumok, a korszerűbb tantervek bevezetése, s az általános műveltségre jobban építő érettségi és felvételi rendszer jövőre tervezett életbe lépése különösen időszerűvé teszi a segítségnyújtás formáinak továbbfejlesztését. Elsősorban az iskolai oktatás színvonalának javításával szükséges hozzájárulni a műveltségi hátrányok csökkentéséhez, emellett — kiegészítő eszközökkel — továbbra is jelentős a szerepe az arra rászoruló intézményes támogatásnak. Így az eddigieknél jobban össze kell hangolni a tanácsok. a középiskolák és a továbbtanulást segítő egyéb szervek munkáját, hogy tevékenységük egymásra épüljön, illetve egymást kiegészítse. A fizikai dolgozók gyermekeinek szociális támogatása is hozzájárulhat a művelődési egyenlőtlenségek csökkentéséhez. A következő években sem nélkülözhető a napköziotthonos ellátás javítása, a tanulószobai hálózat bővítése. Az ÁIB felkérte a Művelődési Minisztériumot, hogy dolgozza ki, 6 1982 őszétől vezesse be a középiskolai tanulmányi ösztöndíjak új szabályozását. (MTI) Ifjúsági parlamentekre készülnek Az ifjúsági parlamentek a szocialista demokrácia igen jó fórumainak bizonyultak. Az ősszel újból megrendezésre kerülő ifjúsági parlamentekre már megkezdődtek az előkészületek. A HVDSZ Csongrád megyei Bizottsága és a KISZ Csongrád megyei Bizottságának közös szervezésében tegnap, pénteken délelőtt a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat klubjában huszonnyolc megyei vállalat, üzem szakszervezeti és KISZvezetői találkoztak, hogy közös feladataikról tanácskozzanak, összehangolják az érdekvédelemmel kapcsolatos dolgaikat. Az érdekelteknek előbb Szamosi Levente, a HVDSZ Központi Vezetősége ifjúsági bizottságának titkára, majd Horváth András, a KISZ Csongrád megyei Bizottságának ifjúmunkás-felelőse vázolta föl az együttműködésre vonatkozó leglényegesebb tennivalókat. A vitában többen is szót kértek és a termékeny tanácskozás végén kialakult az a fővonal, amelyet a helyiiparban és városgazdálkodási területen ténykedő fiatalok követhetnek a szeptemberben, októberben és novemberben sorra kerülő ifjúsági parlamenteken, Állati Hétköznapok A kakas „Nap nap után karikás szemekkel támolyog be a munkahelyére. Lehangolt, zsörtölődő, kötöszködik, mindenkivel összerúgja a port. Hát kötelesek vagyunk tűrni főnökünk szeszélyes hangulatát?" — kérdezte a minap két fiatalember. akik nem bírván tovább kollégájuk idegeskedéseit, a szerkesztőségben keresték a megnyugvást. „Talán iszik a főnökük? — kérdeztem óvatosan. „Vagy nincs rendben a családi éiete? Lehetnek egyéb gondjai, próbáljanak beszélni vele, talán csak múló hangulatváltozásról van szó. Esetleg beteg, kezelésre lenne szüksége, egy kis pihenésre... " Látogatóim, mint héja a várva várt áldozatra, hirtelen lecsaptak erre a szóra. „Persze, hogy pihenésre lenne szüksége, hisz épp ezért vagyunk itt. Éjszakákon át nem alszik a szerencsétlen. Csak hánykolódik az ágyában. Már dugott vattát a fülébe, vett be altatót, de az az átkozott kakas nem hagyja aludni! Hogy miféle kakas? Hát a szomszéd kakasa. Képzelje: a fürdőszobában etetgetik, áztatott kenyéren meg kukoricán tartják. Az a szerencsétlen meg elvesztette az időérzékét, mit neki éjszaka vagy hajnal, kukorékol, a csőre be nem áll. .. Szegény főnökünk meg tehetetlen; egy kakasnak már fejét vétette, de hamarosan jelentkezett az utód. Harsogó. elviselhetetlen, véget nem érő kukuríkuuu-val. Mit is tanácsolhattam volna a kakas megviselte idegzetű főnöknek és beosztottainak ? Idéztem a tanács állatok tartásáról szóló rendeletét: „Ha a lakóházban ötnél több bérlemény van, baromfit csak akkor szabad tartani, ha ahhoz a bérlők többsége hozzájárul." A kérdést tehát szavazatra kell bocsátani a lakók között. Hátha nem „kakaskodik" tovább a szomszéd. Macskák Valaki valahol (teljes név es cím) öt macskát tart a házban — tudom meg egy névtelen levélből. Az erkélyen lepik a legyek a macskatányérokat, s ebben a hőségben bizony szaga van az ételmaradéknak. S egyébként is: van. aki nem szereti, sőt ki nem állhatja a macskákat. Ilyen lehet a kilétét föl nem fedő levélíró is. Magam is macskabarát lévén, megértem azokat, akik szeretik az állatokat. Ez azonban nem zárja ki az emberi együttélés erkölcsi udvariassági és tisztasági — szabályainak tiszteleté'. Akit a kedves állatok kö zelsége boldogít, aki esci leg a magányát osztja meg; velük, szeresse, dédelgesse gondozza őket. De lehetőleg a négy fal között. Ügy. hogy másokat ne zavarjanak kedvencei. Ch. A.